Éjszakai, versengő, macskás.

A fiatal Victoria kidobva találja magát London utcáin. A macskát a Karmincák fogadják maguk közé, és vezetik be a világukba. Ez az éjszaka különösen fontos a számukra. Ma lesz kiválasztva az egy, aki elmehet az ionoszférába, ahol újjászülethet abban az életben, amit megálmodott magának. Ehhez egy énekversenyt kell megnyerni. Ahogy a lánynak megmutatják a versengőket, ő egy kivert, száműzött macskára figyel fel, az egykori ünnepelt sztárra, aki eladta magát a környék rosszának, és tönkrement minden értelemben. Victoria vele is barátkozik, miközben az újjászületésre hajtó gonosz macska sorra rabolja el a vetélytársait. A végén még a bölcs Csendbelenn sem menekülhet előle, és az ifjú macskalányon is múlik, hogy boldog véget ér-e az este.

Megfogadtam, hogy nem fognak az előítéleteim befolyásolni, ha megnézem ezt a musical filmet. Hiszen a musicalt már láttam színpadon is, kétszer is, és még mindig nem tudom megérteni, miért ekkora siker még ma is. Láttam már pár Webber-darabot, de nekem továbbra is ez van a listám alján. Nagyon nem szeretem a Macskákat. Akkor is, ha még mindig divatdarabnak számít, és divatos rajongani érte.

Amit a filmen tudtam értékelni, hogy igyekeztek neki valami keretet, értelmes cselekményt adni. Nem csak megismerjük a macskákat, akik énekelnek és dalolnak, hogy a végén egy kiválasztásra kerüljön közülük, hanem van egy cselszövő, és egy fiatal macska is, aki most válik e világ tagjává.

Victoria különben jól működik a filmen. Kedves, ártatlan, figyelmes és nyitott. Ideális karakter ahhoz, hogy vele minél mélyebbre hatoljunk a macska világba. Fontos szerepe lesz a megoldásban, és a jutalmát is elnyeri. Ő egyfajta főhőssé válik, miközben minden dal és jelenet más-más macskának a szín- és játszótere. De kellett ez a macskalány, így, hogy összefogja a dalokat egy eseménysorba.

Tetszett az is, hogy micsoda látványorgiát kapunk. A kedvenc a vasutas dal, ami az egyik leglátványosabb koreográfiát kapta a filmen. Nem csak a Big Ben, de a step miatt is.

De akkor nézzük, amit még mindig nehezményezek.

Ugyan telepakolták a filmet sztárokkal, de ez a legtöbbször teljesen felesleges. Pedig én nagy névvadász vagyok, egy vonzó stáblista simán rávesz, hogy nézzek meg olyasmit is, ami különben nem érdekelne. Idris Elba, Judi Dench, Rebel Wilson, Ian McKellen – mondjuk, nem ártott volna, ha olyan sztárokat választanak, akik énekelni is tudnak. Hiába zseniális színész McKellen, ha fáj a fülem, amikor arról dalol, hogy ő volt a Vasmacska fantomja. Igaz, ellensúlyként tettek bele popsztárokat is. Ropja itt Jason Derulo és Taylor Swift is, akik gond nélkül eléneklik és táncolják a dalaikat, csak éppen nagyon úgy éreztem, hogy funkciójuk nincs a történetben, csak énekelnek egyet, mert miért ne?

De, amire ki akartam lyukadni. A stáblista két szempontból is impozáns, de megnézve egyik sem fontos. A színészsztároknak itt inkább énekelni kellett volna tudni – a játékot úgyis szinte nullázza a macska jelmez és maszk. Az énekesek meg nem kaptak a történetben releváns helyet, csak feltűnnek, énekelnek, eltűnnek.

A dalok, erről nem a film tehet. Az Éjfél számomra már unalmas, annyira agyon játszották. A többi nóta meg nekem nem a stílusom. Victoria dala, amit még nem hallottam, az az egy tudott tetszeni. A többi… lehet, hogy T.S. Elliot klasszikus az alapja, de nem tudtam megkedvelni sem, nemhogy megszeretni őket.

A macska jelmezek… furák. Nem tetszett, mintha macska és ember hibrideket láttam volna.

Idén karácsonyra Tom és Jerry van ígérve, nagyon bízom benne, hogy az a macska jobb lesz.

Macskák - 5/2,5 értékelem a kivitelezést és a beletett neveket, de utáltam nézni, és nekem nem tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=gq50F-IDXDc

Mi volt ez eredeti szakmája a következő filmes sorozatgyilkosoknak? Ha már munkanap van, és gyilkos a hangulat, mert szombaton dolgozni kell…

1: Hannibal Lecter

2: Patrick Bateman (Amerikai pszicho)

3: Sweeney Todd

Megoldás: Tovább!

Tudósító, hivatásért mindent megtevő, háborús.

Marie Colvin hisz abban, hogy a szavaknak és a képeknek ereje van. Hisz abban, hogy ha elég embert érdekel, mi történik a világban, milyen háborúk és kegyetlenségek zajlanak, változni fog a helyzet. Csak meg kell nekik mutatni. Hadi tudósítóként mindenhol ott van, ahol fegyverek törik meg a csendet és a vezetők titkolóznak. A lapjának több díjat is nyert, és nem nézi, mit kell feláldoznia. Rámegy a házassága, nem vállalt gyermeket, és egyszer mellette robbantottak – majdnem belehalt, a fél szemét el is vesztette. Gyűlöli a háborús övezeteket, de a kötelességtudata nagyobb. Neki ezt meg kell tennie. Közben próbál egy párkapcsolatot is fenntartani, és megtalálni maga mellé a hasonlóan elhivatott fotóst, aki vele tart bármeddig.

A film megtörtént események alapján készült, és egyértelmű célja, hogy emléket állítson a riporternek. Nem véletlen, hogy a végén mutatnak róla igazi felvételt is, és bejátsszák, ahogyan megfogalmazza az életcélját.

Érdekes a koncepció. A végén indulunk, egy bizonyos háborús övezetben. Ha nincs előismeret, nem tudjuk, miért pont ez a helyszín, ahonnan majd visszafejtjük a korábban történteket. Visszaugrunk éveket, és a végponthoz képest határozzák meg mindig, ahhoz képest hol vagyunk, hány évvel korábban.

Ha tudjuk, miért az a film végpontja, hogyan válik majd az a drámai tetőponttá, egyszerre nyerünk és vesztünk is. Sokkal érthetőbb a szerkezet, ha ismerjük ezt az adatot. Különben nem érteni, miért kell egy ugyanolyan helyzetből visszaugrálni sok korábbi, szinte ugyanolyan háborús övezetbe. Legfeljebb Marie magánéletében vannak változások, de ezek annyira mellékszálon vannak, hogy azért nem lenne érdemes ennyire ugrálni ide-oda.

Ám, ha tudjuk, miért az a kiemelt helyszín, a film poénja és drámai tetőpontja veszik oda. Nem lesz meglepetés, nem lesz tragédia. Nem vagyok benne biztos, hogy megérte így ugrálni az időben. Valószínűleg egy lineáris cselekményvezetés nekem jobban tetszett volna.

Mit tudunk meg ebből a filmből? Amit biztosan, hogy egy hadi tudósító, ha komolyan veszi a munkáját, mennyi áldozatot hoz. Nem csak a testi épségét és az életét veszélyezteti, de soha nem lehet olyan családja, mint az átlagembereknek. Túl nagy a nyomás, túl keveset van otthon, és akkor is máshol jár az esze. Tele van visszamaradt sérülésekkel, nem csak fizikailag, de lélekben is. De ez, konkrétan Marie életében nem látszik itt személyes drámának. Annyira szárazan, dokumentarista stílusban jelenik meg mindez, hogy érzelmileg nem tudtam átélni a nehézségeket.

Pedig Rosamund Pike remek színésznő, és eljátssza a szerep érzelmi oldalát is. Az érzelmi traumák, a keménysége, a karakter összetettsége megvan. Csak a film és a cselekmény nem segít abban, hogy mindez át is jusson hozzám a vásznon keresztül. Annyira nagy, drámai központi üzenetet akarnak megfogalmazni, hogy elveszik közben a film.

Az üzenete. Egyet tudok érteni vele. A modern ember egoista vakságban szenved, ahogy Marie is látja. Nem tudják, de nem is érdeklik őket, hogy a világ más, gyakran eldugott helyein milyen kegyetlenségek zajlanak, hogyan mészárolnak le tömegeket. Amíg a modern nyugati ember napi kényelme és komfortja megvan, mit érdekli őt, hogy máshol mindennapi gyakorlat gyerekkatonákkal nőket erőszakoltatni és kivégeztetni a civileket? Jobbnak kellene lennünk, és ezért vannak olyan közvetítők, mint Marie volt.

Az üzenet azonban önmagában kevés. Sok háborús övezet, és egyik pokla sem ütött meg a filmből. Annyira vártam, hogy rázzon meg, de nem tette.

Papíron sikerdrámának tűnik. Erős téma és üzenet, tele remek színészekkel. Mégis, a végeredményt látva ez csak ígéret maradt.

Egy magánháború - 5/3 az üzenete értékes, de mint film, nem tudott lekötni. Pike kemény, de mozaikos a sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=TTf0Lc5YAcc

Cím: Next Goal Wins

Készítők: Taika Waititi következő rendezése. A főszerepben Michael Fassbender. De lesz más ismerős is a stábban…

Műfaj: sport

Cselekmény: Rongen edző története, aki az Amerikai Szamoa nemzeti csapat edzője lett, és a csapat legjobb eredményeit szállította.

Várható megjelenés: kérdéses. Van, ahol azt láttam, hogy már idén kijön, máshol nincs még adat sem.

Miért várós?

• Bírom a sportfilmeket. A reménytelen csapat küzdelme a célért – Hamupipőke-mese, csak fociban.
• Waititi dolgait az utóbbi időben nagyon megszerettem.
• Fassbender az egyik kedvenc színészem, és már rég volt tényleg jó filmje. Itt látok esélyt arra, hogy szórakoztató, jó filmet láthatok majd.

Családi, tolvajos, régi titkokat felfedő.

Clancy tehetséges fiatal csellista, akit másodévesként elhívtak egy buliba, ahol álmai végzőse is ott lesz. A lány azonban bátortalan, így nem csak a buli terve esik kútba, de engedélyt sem mer kérni, hogy elmenjen a zeneiskola nyári kurzusára Bostonba, noha minden esélye meglenne bekerülni. Az anyjával is folyton veszekszik, aki szerinte túl szigorúan bánik vele és merev. Este éppen a buliba szökne ki a barátnője oldalán, amikor öccsével és annak kis barátjával fut össze, akik a kertben sátoroznak. Mire észbe kapnak, a szüleik eltűntek. Csak pár nyom van, ami arra utal, elrabolták őket. A két barátnő és a két fiú összefognak, és a nyomokat követve elindulnak az éjszakában. A végére nem csak magukat ismerik meg jobban, de arra is rájönnek, hogy az anyjuk mennyire nem egy átlagos anyuka.

Rájöttem, hogy bár nem szeretem, mégis előszeretettel nyomok én is rá a filmekre olyan címkéket, mint: olyan, mint az xy volt. Aztán jön egy Csak/De. Megint ebbe a hibába fogok esni, mert most is nagyon olyan érzésem volt, hogy ezt a filmet már majdnem ugyanígy láttam. Az a Kémkölykök volt. Ez meg annak kicsit más, Netflix verziója.

Lényeges különbség igazából kettő akad: itt nem mind a két szülőnek van izgalmas titkos múltja, csak az egyiknek. Az anya nem az, akinek ismerte a családja. Az apa viszont az a komikus, kissé szerencsétlen cukrász, akinek ismerik a gyerekei.

A másik különbség, hogy az anya nem kém. Mestertolvaj volt, a törvény másik oldalán tevékenykedett, mint a Kémkölykök esetében. Fura is, hogy amilyen bűnlajstrom kiderül az életéből, ilyen könnyen megkapta ezt a másik életet. Nem feltétlenül vagyok híve annak az üzenetnek, ami abból látszik, hogy az anya a félé világot összerabolta, a titkos raktára még mindig tele van illegálisan megszerzett menő holmikkal, és nincs ennek semmi következménye. Gyerekfilm, de pont ezért zavart, hogy nincs következmény. Segített valaki sokkal sötétebb elkapásában, ezzel minden el van nézve? Azért ez nem reális.

Pláne, hogy az egykori társáról miket tudunk meg. Ami elvezet oda, hogy kimondjam, ezt a filmet nem szabad logikát is keresve, aggyal nézni. Ez elsősorban fiatalabbaknak készült, és annyi a célja, hogy szórakoztasson. Lehetnek, vannak is benne hibák, a történet abszolút nem hihető, de itt ez nem baj. Legyen vicces és izgalmas és ki lehet tenni a pontot.

A karakterek is ennek megfelelően felszínesek. Mindenkinek megvan a maga 2-3 jellemzője és csak minimálisan fejlődnek, ketten. Clancy a történtek hatására magabiztosabb lesz, Lewis is. Az egyének helyett sokkal inkább a családi kapcsolatok fejlődése és megerősödése áll a középpontban. Ez viszont az egész családban fejlődik.

Látványra korrekt, pláne, hogy nem mozi, hanem Netflix produkció és családi film. Vannak verekedések, menekülések, autós üldözések. A valóságot meg a fizikát nem kell számon kérni, akkor kellemesen elszórakoztat. (Azért egy ezzel a szemlélettel is bántotta a szemem. Amikor a családi kombi beelőzi a sportkocsit. Azért ott tényleg nem a sofőr, hanem az autó teljesítménye kellett volna, hogy döntsön.)

A színészeken is látszik, hogy Netflix film. Majdnem mozis minőség és nagyságok. Malin Akerman felidézhette, milyen volt a Watchmen idején verekedni – ott hihetőbb volt. Joe Manganiello simán sármos kellett, hogy legyen és tépkednie a ruhaujjakat. Azért az jó poén volt a végén, hogy ott is ezt tette, ahol végül kiköt. Ken Marino meg a szerethető szerencsétlen, ahogy ő szokta játszani. A tinik közül Sadie Stanley lehet ismerős a Disneytől, most a Netflixnek forgat, elvileg még idén jön az a filmje is.

Lehet, ha kicsit megengedőbb hangulatba vagyok, még a 4-t is rányomom, de most sok volt ehhez nekem a mese faktor a családi szórakoztatás mellett is.

Éjszaka meglepetésekkel - 5/3,5 látványra korrekten összerakták, gyerekfilmként a humora is ok. Néhol túl gyerekes is.

https://www.youtube.com/watch?v=rmuEvHRDjlk

Iskolát mentő, szellemes, kamaszos.

Buxley Hall tekintélyes katonai bentlakásos iskola, melyet az egykori tábornok leszármazottja vezet. Ám a modern időkben nem életképes már az intézet. Súlyos anyagi gondok merültek fel, és a pénz nyomában Joe hajlik arra, hogy engedjen pár dologban. Eddig ez egy fiúiskola volt, de egy lányiskolával egyesülve növelhetnék a diákok számát és a bevételeket. Joe ezt úgy szeretné végrehajtani, hogy a lányokat elkülöníti és az igazgatónőjüknek tényleges hatalmat nem ad az intézményben. Plusz, új diákként érkezik a gazdag Jeremy, aki szülei halála óta egyik intézetből kerül a másikba, mindenhonnan megszökik. Ha itt megmarad, a gyámja olyan összeget ad, mely kellene a túléléshez. Az egyik lány miatt hajlik is arra, hogy innen ne szökjön. Csak éppen a pénzére pályázó nénikéje magának akarja a vagyont. Csak éppen a feléledő szellemek hiába akarnak jót, nem mindig sikerül elérniük azt…

Az első meglepetés, hogy ez a film 1980-ban került bemutatásra. Ahogy néztem, sokkal idősebbnek gondoltam. Ha tippelnem kellett volna, a hatvanas évekbe helyeztem volna a cselekményt. Nagyon sok benne az olyan részlet és az életérzés, ami valahogy korábbinak érződne.

A második, hogy ez egy Disney-film. Ok, nem moziba, csak tévére készítették, de akkor is az egeres stúdió hozta össze. Többet szoktam várni és kapni is egy Disney alkotástól.

Igaz, ha nagyon belegondolok, azért ebben is megvannak a tipikus Disney elemek. Ahogy mindenki szépen párjára talál. Jeremy Posie mellett horgonyozik le, ahogy arra is van erős utalás, hogy Joe az igazgatónőben nem csak egy kollégát talál magának. Ám itt még ezek a szálak is annyira csak sugalltak, hogy szerelmi szálról nem is lehet beszélni. Érzed, hogy párba rendezik őket, és mi van főleg a felnőttek között a sorok között, de még csak nem is akarnak utalni nekünk mélyebb érzelmekre. A gonoszokkal is ezt csinálják: a nagynéninek férje van, de köztük sem szenvedélyt látunk. A film közben kiderül az is, hogy a házasságukat nem szerelem motiválta, hanem mindenki gazdagabbnak hitte a másikat, mint amilyen az valójában volt. (A szellemek között sem volt tiszta, hogy egy házaspárt vagy egy testvérpárt látunk. Mivel Joe a tábornok leszármazottja, a feleségének kellene lennie, de ez se derül ki.)

Ez az egyik, amitől olyan réginek érzem a filmet. Még egy gyerekfilmbe is túlzás, hogy ennyire száműzve van a szeretet, szerelem tematika.

Amilyenek a szereplők tulajdonságai. A kissé merevnek tűnő férfi, aki a végére felenged. A rossznak titulált fiú, aki igazából nem is az. A pénzéhes rokonok. Még a szellem is, aki némi galiba okozása után a helyes irányba tereli az eseményeket. Annyira ismerősek más alkotásaiból a stúdiónak… (Pláne, ahol még a színész is Disney-tipikus.)

A látványán sem látni, hogy 1980-ban készült. Ok, tévés, nem szabad egy mozifilm színvonalát várni, de ez akkor is kevés. A szellemek annyira embernek néznek ki, hogy ha nem jelzik külön, hogy szellemek, nem tűnik fel. Amikor el- vagy feltűnnek, az szinte semmi. Ebbe lehetett volna valami ötletet, látványt belevinni, de ezek elég unalmas szellemek. Még csak alakot váltani, vagy kísérteni se tudnak.

A téma se olyan, amit 1980-ban kellett volna vesézni. A női egyenjogúság igaz, ma is téma, de itt még csak azon a szinten tartanak, hogy az iskola legyen koedukált vagy sem. Ennél már csak az fájt volna jobban, ha a színes gyerekek oktatásán vitatkoztak volna. Csak fehér suli, vagy sem? Ahogy ezt leírtam, rájöttem, hogy nincs is más, csak fehérek benne. A legnagyobb faji másság, a hogy nagynéni férje olasz.

Nem sok a cselekmény, a poénok semmilyenek, és végig azt éreztem, hogy ezeket a témákat már a 80-as évek előtt is meghaladták. Aranyos, de unalmas és elavult.

Kísértetek Buxley Hallban - 5/2 nem volt se nem igazán izgalmas, se nem humoros. Érezni, hol a poén, csak nem vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=QlN755J4Nto

Az élet nem válogat a bűnösök és szentek között csak elvesz és elvesz és elvesz és mi mégis tovább élünk, felemelkedünk. Felemelkedünk és lezuhanunk és összetörünk és hibákat vétünk és zuhanunk. (Hamilton)

A csatában szerzett sebek megbecsülést hoznak, nem elveszik azt. (Stargirl)

(Quinn koreográfust keres a csapatnak, Jess meg egyedi alternatívával áll elő.)

• Háromszor nyert a csapatával. Talán, rávehetjük, hogy dolgozzon velünk.
• Jaj, Quinn, mindenki ismeri Jake Taylort, oké? Ő volt a legjobb táncos az államban a térdsérüléséig. Senki nem látta őt már legalább két éve. Könnyebb lenne időgépet építeni és elrabolni Channing Tatum-öt. (Más ritmusra)

(György király nem díjazza, hogy a kolóniák önállóak akarnak lenni. Érdekesen mutatná ki, mennyire fontosak és szeretettek Angliának.)

Szóval ne dobd el ami köztünk van, mert amikor a nyomásból lökés lesz, megölöm a családod és barátaidat, hogy emlékeztesselek szeretetemre. (Hamilton)

(A színészek összejönnek, és sajnos meglátta őket a megtéveszteni akart Grigorij is. A rendező kiakad.)

• Vérfertőzés! Csodálatos. Mi itt igyekszünk bemutatni a családi értékeket, erre a bátyus meg a hugica egymásnak esnek a kocsiban!
• Tiszta Lannister család!
• Nem jutott eszünkbe, hogy...
• Nem jutott eszükbe! Felfogtátok már, hogy mekkora baj ez?! (Parasztvakítás)

Elugrani könnyű. Leékezni nehéz. (Szerelem az Alpokban)

(Baj van, ha már a bűnöző se bírja kirabolni a haldoklót, aki még be is szól neki.)

• Itt maradsz, különben
• Különben, mi lesz, Larry? Halálra vajazol a késsel? (Végállomás)

(Alexander meglátja az esélyt a függetlenségi háborúban.)

Héhó, olyan vagyok mint az országom. Fiatal, rendezetlen és éhes. És nem dobom el az esélyem (Hamilton)

Háborús, emberségért küzdő, gyermekeket mentő.

Marcel egy hentes unokája, egy másik hentes fia. Számára ez az út van kijelölve: neki is hentesnek kellene lennie. Az apja boltjában segít, de igazából másról álmodik. Művész akar lenni, pantomimes. Amikor a náci Németországból árvákat menekítenek ki, a fiatalembert kérik meg, hogy próbálja meg felvidítani a gyerekeket. Kölcsönösen nagyon megszeretik egymást, és amikor híre jön, hogy a németek Franciaország ellen is megindulnak, Marcel azok között van, akik a mielőbbi evakuálást támogatják. A németek bejönnek, és a férfi a barátaival és testvérével az ellenálláshoz csatlakozik. Marcel itt döbben rá, hogy nem ölni és bosszút kell állni – a gyerekeket kell kimenteni, életben tartani. Ezt választja küldetésének, miközben a náci Barbie nagy erőkkel vadászik rájuk.

Marcel Marceau valóban élt francia művész volt, akinek az élete és a gyerekek megmentéséért tett munkája ihlette a filmet. Valahol szomorú is, hogy az egyik legnagyobb francia előadóművészként olvasok most róla, de ha nincs ez a film, még csak is ismerném a nevét. Pedig, a film alapján, több okunk is lenne rá, hogy tudjuk, ki volt Marcel Marceau.

A filmet két nézőpontból lehet követni. Koncentrálhatunk rá, Marcel karakterére, aki onnan indul, hogy álmai szakmáját akarja űzni, és ez határoz meg mindent. Míg fel nem fedezi, hogy milyen ereje van a művészetének, és hogyan segíthet ezzel az árváknak. Ahogy hőssé válik. Tudom, nyálasan hangzik, és néhol tényleg kicsit az, de egy ilyen történetbe belefér némi pátosz. Életeket menteni hősies, itt többen mártírrá is válnak közben.

Második verzió, hogy háborús filmként tekintünk rá. Akkor az ellenállók munkája, amit figyelemmel lehet kísérni. Ahogy ellentétben áll egyesek önfeláldozása a nácik totális és kegyetlen rendszerességével. Igaz, nem ez a két szélsőséges árnyalat tette a legnagyobb benyomást rám. A nácik minél több kollaboránst igyekeztek szerezni, és az nagyon durva, amikor a pap is beáll náci bérencnek.

Talán az ilyen jelenetekben volt a legerősebb a film. Amikor látszólag mellékszálon van valami olyan embertelenség, amibe, ha belegondolunk, nagyon megrázó.

Külsőségeiben is korrekt a film. A történelmi hangulat megvan, és elhinni a háborút akkor is, ha nem a csatamezőket mutatják és a nácikról is elsősorban az egyenruhájuk árulkodik. Vannak kifejezetten szép vágóképek is, a havas hegyek kifejezetten tetszettek.

Nem aprózták el a szereposztást sem. A főszerepet Jesse Eisenberg játssza, akit sokan nagyon utálnak, de ez a karakter akkor is jól áll neki. Kicsit szerencsétlen, de nagyszívű, szerethető figura. A történetet elmesélő Patton tábornok Ed Harris lett. Barbie az a Matthias Schweighöfer, akit elsősorban német komédiákból ismerhetünk. De Clemence Poesy is filmekből lehet ismerős, és a magyar vonalat még nem is említettem. Kiemelt mellékszereplőként ráismerhetünk Kerekes Vicára és Röhring Gézára. Magyar szemmel már csak ezért is érdekes a film. Karakterfejlődés minimális akad benne, az is Eisenberg figurájának jut, és az is igaz, hogy fekete vagy fehér karakterek vannak. De a nevek eladják.

Jó, egy jelenetet tudok még, ami érdekes. Amikor Barbie a kislánya nevelésében kér tanácsot. Akkor látszik legjobban, hogy egy kegyetlen, szörnyűségeket véghez vivő náci is ember, és volt egy emberi oldala. Valahol ez is a helyzet tragédiája: kultúremberekből lettek szörnyek.

A film mozis bemutatásának pont betett a vírushelyzet, egyetlen vásznon mutatták be, és a mozik zártak is. Újra szerintem nem fogják moziba küldeni, főleg, mert elég közepesek a kritikái. Nekem ezeknél jobban tetszett, de én bírom is az ilyen hősies témákat.

Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, már csak azért is, hogy emlékezetünkbe véssük, hogy hősök sokfélék lehetnek. Akár színészek is.

Ellenállás - 5/4 érzelmes, de nem érzelgős. Érdekesen megfogott háborús film, kellemesen keserédes.

https://www.youtube.com/watch?v=8aZBQCH8IT0

5: Agatha és a gyilkosság igazsága – Agatha Christie házassága válságba jutott, ő azonban nem akar szembenézni a helyzettel. Az is bosszantja, hogy a regényei végét sokan kitalálják, és kritizálják ezért. Amikor egy igazi bűnügy megoldásában kérik a segítségét, leckét kap abból, hogy mitől lesz egy krimi vége kitalálhatatlan.

4: The ABC Murders – Poirot nagyon öregedni kezdett, de hiúságból még fiatalnak akar látszani. Nem veszi észre, hogy már kezdik kinevetni a háta mögött. Amikor egy olyan gyilkos tűnik fel, aki az áldozatai nevének kezdőbetűi szerint gyilkol, Poirot lehet az egyetlen, aki megfejti a rejtélyt, miközben saját múltjával is szembe kell néznie.

3: Gyagyás nyomozás – a férfi megígérte az álom nászutat a párjának, és 15 év elteltével be is kell tartania a szavát. De más hazugságai is vannak: rendőrnyomozónak hazudja magát, pedig csak járőr. Amikor a hajóúton gyilkosság történik, hősünk megmutathatja, milyen lenne nyomozónak. El fog kelleni minden segítség, hiszen ez szinte paródia…

2: Meghívás egy gyilkos vacsorára – híres detektíveket hívnak meg egy vacsorára egy kieső kastélyba. Már a kezdettől az életükre törnek, és a vacsora mellett kihívást is intéznek hozzájuk. Meg kell találniuk határidőre egy gyilkost, vagy be kell ismerniük, hogy mind kóklerek. Megvannak a maguk titkai, és a házigazdának is. A nagy krimi hősök paródiái itt vannak, nyakon öntve Agatha Christie történetébe illő helyzettel.

1: Tőrbe ejtve – sztárparádé, miközben Agatha Christie öröksége előtt is tisztelegnek. A gazdag Thrombley látszólag öngyilkos lett, de valami nem stimmel. Egy neves nyomozó érkezik kideríteni az igazat, és a család minden tagjának akad titkolnivalója, a férfi gondozójáról nem is beszélve. Váratlan fordulatok, titkos játszmák, és a klasszikus angolszász krimik eszköztára. Egyszerre modern és hagyományőrző.