Fel nem fogom, hogyan vették erre rá Dan Stevens-t...
Mondjuk, olvastam már olyan véleményt, hogy simán lopja a műsort.
Majd elfelejtettem, ez még mindig az eurovíziós film.
Fel nem fogom, hogyan vették erre rá Dan Stevens-t...
Mondjuk, olvastam már olyan véleményt, hogy simán lopja a műsort.
Majd elfelejtettem, ez még mindig az eurovíziós film.
Azon vitatkozhatunk, mennyire jó film a Fire Saga története. A dalai azonban tényleg hajaznak az igazi Eurovíziós Dalfesztivál dalokra és hangulatra.
Ez a Fire Saga utolsó fellépése.
A rutintól eltérő, nyaralós, szerelmes.
Tess egy olyan anya lánya, akit a férje elhagyott, és egyedül kellett a lányának mindent megadnia. Így szilárd értékeket és elvárásokat fogalmazott meg a lányának: diploma, jó állás, stabilitás. Tess végig egyetlen cégnél dolgozott, ám annak tulajváltásakor közlik vele, hogy a pozícióját megszűntetik, rá már nincs szükség. A nő elkeseredésében így is elutazik a konferenciára, és próbál bejutni a rendezvényekre, új állást találni magának, mielőtt be kellene vallania az anyjának, mi történt. Ám semmi sem a tervek szerint alakul: senki nem hívja vissza, a rendezvényről kidobják, a foglalását törlik, és egy vihar miatt még a szigeten is ragad. Újra és újra összefut az önkéntes, világpolgár Carterrel, aki most a megmentésére siet. Bár teljesen más a világnézetük, az együtt töltött idő hatására mindketten elgondolkoztak, hogyan életek eddig, de hogyan kellene tovább.
Romantikus komédia – ha már ez a zsáner, két dolgot biztosan elvárunk. Legyen egy páros, akik a film végére összejönnek, és legyenek nagyon szerelmesek. Legyen benne humor is, a páros keveredjen humoros helyzetekbe. Ha ez megvan…
Itt azonban egyikre sem tudom azt mondani, hogy a film megfelelően abszolválta. Nem is igazán romantikus komédiának nevezném, hanem limonádénak, csak éppen ilyen zsáner nincs. Mint egy higított romantikus komédia, a tartalom sok vízzel felöntve.
A film alig romantikus. Tess és Carter kevés pillanatot kapott, inkább csak beleképzelni lehet, hogy esnek szerelembe, és nem látni. Nagy gesztus is csak a film végére érkezik, de az is abban a formában, ahogy számítani lehetett rá.
A humorával is az a baj, hogy mintha lenne, de igazából nincs. Mosolyogni lehet rajta, de nem nevetni. Ahhoz visszafogott és álságosan romantikus. Szinte semmilyennek nevezhető.
A történet nem éppen mozgalmas. Vannak események, de lassan és semmit nem éreztem jelentősnek a filmben. Még Tess állásának megszűnése is olyan sterilen van tálalva, hogy nem értettem, hova lettek az érzelmek. A romantikus éra ezért nem is tud működni: egyszerűen nincs elég érzelem a szereplőkben és a történetben. A kalandok is a szigeten… papíron jobban hangzik, mint megnézve. A szállás nélkül maradás, a kitörő hatalmas vihar – de a szereplők lényegében védett helyen vannak, biztonságban, és csak beszélgetnek, bármi is legyen a közvetlen környezetükben, akár egy vihar/hurrikán is.
A szereplők minimális karaktert kaptak. Igazából az a lényeg, hogy egy tekintetben mennyire mások, és ezt az egyet mutatták meg részletesebben: Tess szereti a biztos dolgokat, a rutint. Carter ellenben a pillanatnak él, neki nincsenek tervei és gyökerei. Nagyon máshogy gondolkodnak arról, mi a fontos a számukra. Az, hogy a másik nézőpontját próbálják megérteni, nyit a nézeteiken, és mi levonhatjuk a tanulságot, hogy az elutasítást mellőzve, igyekezni kell minél nyitottabbnak lenni és megérteni a másikat.
A két főszerepet két tévés ismerős kapta: Vanessa Marcil és James Denton. Egyikük sem éppen virágkorát éli, és egy ponton zavart is, hogy Marcil láthatóan nem egy huszonéves naiva. Mert a karaktere sok szempontból olyan, mintha sokkal fiatalabb lenne. Nagyon rutin ez mindkét színésznek, nem kellett megerőltetni maguk, csak sokat mosolyogni. Denton játékáról különben sokat elmond, hogy a szinkronhangja nagyon háttérbe nyomja. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy Kautzky Armand hangja több karaktert ad a színésznek és a szerepének, mint amit Denton tett bele.
A forgatási helyszín is csak papíron szép: a kis büdzsé nagyon érezhető az egészen.
A nézhető limonádék között van, de egy tipikus és átlagos romantikus komédiánál nem tud többet, inkább csak kevesebbet.
Az éden foglyai - 5/3 tipikus és kiszámítható romantikus komédia, ami abszolút limonádé, poén kevés akad.
Könnyű utálni. Könnyű félni. Nagyon nehéz szeretni. (13 Reasons Why)
(Sunny egy 6 hetes kiképzést akar kipróbálni a gyakorlatban, de mindenki tartja jó ötletnek, hogy éles bombával tesztelje a tudását.)
(Az egykori ellenségek életük fordulópontján együtt találják meg a válaszokat.)
(Bill cinikusan veszi, hogy kiküldetésre kellene mennie, és a kisbabájának gügyög, de Eve a mondandójának igazi célközönsége.)
(Ray a lelkésszel beszélgetve próbál válaszokat találni.)
(Edgar nem viseli jól, amikor megtévesztésből Frankie Willre lőtt.)
Kémkedő, elvekért kiálló, háborús.
Katharine fordítóként dolgozik egy állami szervnél. Egy nap olyan feljegyzés megy át a kezei alatt, amiből kiderül, hogy az USA olyan adatok gyűjtését kéri az angoloktól, melyekkel aztán megszerezheti az ENSZ hozzájárulását az iraki háborúhoz. A nő igazságérzete nem bírja elviselni a titkos politikai játszmát, melynek eredménye egy igazságtalan háború lenne. Kimenti az anyagot, és eljuttatja a sajtóhoz. Az újságnál nem tudják, bízhatnak-e a levélben. Mire leadják, és megindul a politikai felháborodás, Bush már keresztülvitte a tervezetet. Az angolok azonban nem hagyják ennyiben a dolgot. Valaki megszegte a hivatali titkot, és ezért fizetni kell. Katharine és a munkatársai is kihallgatásra vannak kötelezve, és a nő nem akar másokat bajba sodorni. Felvállalja a tettét, kész bíróságra menni, és egy jogvédő cég segít is neki, amikor a menekült férjével is zsarolni próbálják. Kezdődhet a harc!
Nem ez a történet a leghíresebb kiszivárogtatóé napjainkban. Azt a címet megszavaznám Snowdennek, de nem ő volt az egyetlen. Mert vannak még olyan emberek, akik az igazság nevében kiadják a titkos adatokat is, vállalva, hogy kitaszítottá válnak általa. Ilyen eset Katharine Gun története is, csak ő nem amerikai, hanem angol volt. (A filmből ítélve jobban is járt, mint Snowden.)
A film kényelmes tempójú lett, talán túlzottan is. Elég hosszú, és az eseményeket lassan pörgetik. Ennek is megvan a maga oka: igazából nem sok minden történik benne. Az erkölcsi moralizálás több időt és energiát elvesz, mint amikor tényleges tevékenykednek a szereplők. Minden konfliktus ennek van alárendelve, és alaposan át is rágják. Annyira, hogy már a film felénél, ha nem előbb, unatkozni kezdtem.
Pont a felvezetés lett gyors. Miért teszi Katharine, amit? A szivárogtatás ötletének megszületése és indoklása el van kapkodva. Szinte úgy tűnik, hogy hirtelen felindulásból történt az egész, pedig azért mindent kivitelezni nem percek munkája volt. Kellett tervezni, és az egyes fázisok között idő telt el.
Az is feleslegesen hosszú, amíg az újság meggyőződik róla, hogy a feljegyzés hiteles. Bár valahol érdekesnek tartom, hogy mitől válik hitelessé egy ilyen dokumentum, itt túl hosszan foglalkoztak vele. Pláne, hogy aztán azzal lett támadható később, amivel. Azon még szinte nevetni is tudtam, annyira banánhéjnak tűnik, és mégis, milyen súlya van…
Katharine házas, és a magánéletében is konfliktus lesz, hogy kiszivárogtatta az anyagot. Ezzel veszélybe sodorva a férje státuszát. Fura is volt, ahogy a nagyon idillinek előadott kapcsolatban úgy számon kérte Yasar a feleségét, ahogy itt láttuk.
Majd, a film második felében, a tárgyalásra készülve merülünk a politikai és etikai kérdések hullámaiban. Nem azt látjuk, hogy készülnek a védelemre, hogyan nyomoznak. Ez is inkább elvi síkon van tervezve: jogos-e a háború? Ez hogyan tereli más síkra a vádakat és a tárgyalást? Fontos, itt a lényeg is, de annyira nem tudott lekötni…
A filmnek van aktualitása, megtörtént eset az alapja és sikerkönyvből készült – nem mellesleg, magyarul is olvasható. De valahogyan mégsem működik igazán. Ok, nem szórakoztató film elsősorban, de az ilyesmit is lehet ötletesen és érdekesen tálalni. A Snowden-film sem volt a szívem csücske, de az kellemesebb emlékeket hagyott maga után. Ezt úgy találtam drámának, hogy nem is dráma. Olyan semmilyen, igazi feszültségek nélkül.
Ahhoz képest, hogy milyen a film, a szereposztása angol blockbuster szinten van. Keira Knightley a női főszereplő, olyan színészek mellett, Matt Smith, Matthew Goode, Rhys Ifans, Ralph Fiennes.
Nem talált rám ez a film, és a regényhez se jött meg a kedvem. Egyszer nézős, maximum.
HIvatali titkok - 5/3 a téma aktuális, de nem sikerült izgalmasan átadni, hiába a szereposztás és a státusz.
5: A magas lány – Jodi helyes lány lehetne, csak van egy hibája. Annyira magas, hogy azzal különccé is vált. Amikor egy skandináv cserediák érkezik az iskolába, a lány végre úgy érzi, eljött az ő ideje. Végre egy srác, aki magasabb nála! A lány változni kezd, és talán túl későn veszi észre, hogy a szépség és az elfogadás nem a magasságon múlik. Talán, végig volt mellette valaki, aki magasnak és fiúsnak is szerette.
4: Dumplin’ – Willowdean életvidám, talpraesett lány egy kisvárosban. Csak éppen ez pont az a városka, ahol minden a szépség és a szépségverseny körül forog. A lány anyja egykori szépségkirálynő, mai napig a rendezvény házigazdája. Willowdean viszont kövér lány, aki nem találja a hangot az anyjával. Hogy megmutassa a városnak, és az anyjának is, hogy a szépség mennyire sokféle, a lány nevez a versenyre.
3: Beépített szépség – Gracie jó ügynök, de vonzó nőnek senki nem nevezné. Slampos, férfias, durva beszéddel. Amikor egy embert be kell építeni a szépségversenyre, némi játszadozás után a képszerkesztővel, rádöbbennek, Gracie az egyetlen, akiről el lehet hinni, hogy versenyző. Kezdődhet az átalakítás! Közben mindenki leckét kap: Gracie arról, hogy nem minden szépségkirálynő liba, a többiek meg abból, hogy ne ítéljenek a látszatból.
2: A család kicsi kincse – a Hoover család útra kel, de nem lesz benne köszönet. Minden családnak van valamilyen ügye, ami miatt a hétköznapi nem éppen tökéletes rájuk. A szépség egy verseny miatt lesz téma: a család kislánya nevez be egyre, noha kicsit duci és nem tűnik jó ötletnek. A nagyapa azonban hisz benne, még táncot is tanít neki a bemutatóra. Mindenki álla leeshet, amikor sor kerül az előadásra… a szépség bizony egyedi!
1: Amerikai szépség – Lester középkorú, átlagos amerikai, akinek látszólag megvan az amerikai álom, az amerikai szépség. Csakhogy a felszín alatt rohad minden, ami csak rohadhat. Lester felismeri ezt, és mer változtatni. Dőljön csak a látszat, és derüljön ki, mi van a felszín alatt! Az álmok, a szépség is csalóka, a valóság kegyetlen. Az igazi szépség megleléséhez gyakran nem a rózsaszirmok és a csábos hajrá lány kell, hanem egy zacskó.
Bűnszervezetes, cápára vadászó, kalandos.
Chase jó kiállású, megnyerő fiatalember, akinek minden megadatik, amit szeretne. Izgalmas munkája van, cápavadász, amivel jól is keres, és mindig van alkalma egy-egy tengerparti szépséget felszedni. Most azonban nem szokványos megbízást kap. A fiatalon megárvult Chase örökbe fogadó családnál nőtt fel, és így kapott egy testvért, Jake-et. Chase máig bűntudattal küzd, amiért egy túrára nem tartott a szülőkkel, és egy tengeri baleset miatt újra árva lett. Jake máig őt okolja, és most behajtaná a tartozást. A férfi Dél-Afrika alvilágában tör egyre magasabbra, és a főnökétől el akart lopni egy hatalmas gyémántot. A tolvaj azonban egy cápa gyomrában végezte – a gyémánttal együtt. Most mindenki ezt a halat akarja levadászni: Jake is, a főnöke is. Chase pedig ott áll közöttük, hiszen mindketten tőle várják a megoldást. Miközben Chase Jake csinos ügyvédjét, Jasmine-t igyekszik meghódítani, egyre közelebb kerülnek a sötét uszonyos rémhez.
Tudom, hogy rossz szokás. Szeretem a cápás filmeket, így hajlandó vagyok sok olyasminek is esélyt adni, amit más zsánerben nem néznék meg. Mert el kell mondanom, hogy ettől a filmtől aztán nem sokat vártam. Mégis, hogy lehetne komolyan venni egy olyan filmet, aminek az az alapkonfliktusa, hogy a cápa lenyelt egy gyémántot?
Annyira nem volt rossz a film, mint amitől féltem, így szinte pozitív élményként tudom elkönyvelni. Közelében sincs annak a gagyinak, amit múltkor meséltem – amikor egy tórendszerbe úsztak fel és bosszút álltak a cápák a petárdázásért.
Mondjuk, ebben a filmben is elég erőteljes a mese faktor. A fehér cápa itt logikusan gondolkozik, és olyan érzelmek hajtják, mint a bosszúvágy. Az egészen röhejes, amikor Chase azt az elméletet állítja fel, hogy a nagy fehér azért kapott el és evett meg pár strandolót, hogy neki üzenjen. Vagy, amikor lecsalja az embereket a roncsokhoz és ott vár rájuk lesben állva/ jó, lesben úszva.
A cápás részek kinézete… határeset. Láttam sokkal rosszabbakat már, de a valóságostól vagy az ijesztőtől ez azért messze van. Olyan mozgást adtak ennek a halnak, hogy már nem is egy hal jutott róla eszembe, hanem egy szuperhal. Azon vihogtam, amikor a roncsot kerülgetve szinte versenyt futva úszott a menekülő Chase és Jasmine után. Abszolút eszembe juttatta a kutyámat, amikor a kertben fogócskázunk, és a gyümölcsfákat megkerülve akar elkapni, amíg én átvágok a fák között. Vagyis, még a viselkedése sem cápás.
Igaz, volt benne egy kijelentés, ami mozgatja az agyam, és érdekelne, mennyire igaz – vagy csak azért került a filmbe, mert jól hangzik? Amikor arról van szó, hogy a cápa az egyetlen hal, ami felúszik és körülnéz a felszínen. Egy született vadász, aki tervet sző és becserkészi az áldozatát. Eddig ösztönlénynek gondoltam őket, de ennek utána kellene olvasnom.
A bűnözős vonal jobb szó híján borzalmas. Sajnáltam a szebb napokat látott Arnold Vosloo-t, aki itt nem elég, hogy egy gagyi képregény gonoszt alakít, még félig felrobbanva, valósággal megolvadva is röhejesen evez, meg bosszút akar állni, aztán még egy cápakaland is összejön neki. Annyira röhejes…
Ami miatt mégis lehetett nézni, hogy ez a film nem veszi komolyan magát. Egy akció betétekkel feldobott ökörség, amit nem kevés eye candy faktorral akarnak eladni. Mondjuk, inkább néztem a Chris Pratt hasonmás főszereplőt vizes ruhákban és flörtölős megjegyzésekkel feldobva, mint a cápát, amelyikről fojtom az jutott eszembe, hogy nagyon mese habbal. Ahogy úszott… még nem tettem túl magam a látványon.
Sok mindenbe beleköthetek, de most beérem ezzel. Minden bénasága ellenére egyszer meg lehetett nézni, és nem azzal az érzéssel kapcsoltam ki, hogy ennél rosszabbat még nem láttam.
A cápavadász - 5/2,5 rettentő gagyi, de valamiért viccesnek találtam. Majdnem annyira rossz, hogy az már jó.
MOZI:
DVD:
Most egy darabig valószínűleg ide fogom írni, hogy nincs új.
Bosszút állós, bandát vezető, hazatérő.
Danny maga mögött hagyta a korábbi életét. Londont, a football csapatok rajongói közti harcokat. Most békésen vezeti az edzőtermét, és tartja a távolságot az egykori énjétől. Ám nem maradhat ez így: a bandában az öccse vette át a helyét, akit meggyilkoltak. A rendőrség nyomoz ugyan, de nincs eredmény. Danny hazatér, és kész a maga kezébe venni az eseményeket. Biztos benne, hogy a banda és az utcai harcok miatt kellett az öccsének meghalnia. Ha visszatér, rájöhet, ki miatt és hogyan. A banda a kezei alatt újra ütőképessé válik, és a férfi újra felfedezi az otthonát. Közben a törzshelyük csinos tulajával is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre több oka van, hogy hazatérjen. De addig nem lelhet nyugalomra, míg az öccse gyilkosan nem fizet meg a tetteiért. Ezért kockáztatja azt is, amit eddig sikerült elérnie.
A Huligánok nem mai film, de az mutatja az erejét, hogy még emlékszem rá. Megütött a vége, és az a film meg tudta mutatni, hogy szippant be egy különben szolid, normális srácot egy ilyen szubkultúra. Abból a filmből meg lehetett érteni a miérteket, a harcokat, és a végén nyomatékosan aláhúzta az üzenetét is.
A folytatások minőségét mutatja, hogy arra nem is emlékszem, a második részt láttam-e. Az a fajta gagyi folytatás lehetett, amiben egy eredeti szereplő vagy történet sincs jelen, csak a címmel el akarják adni a filmet. Most pedig itt a 3. etap is. Ezt megnéztem, bár nem tudom miért. Nosztalgiából?
Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt nem lesz olyan minőségi cselekmény, mint az első részben, amiről még mindig pozitívak az emlékeim. Már az elején fogtam a fejem, és nem nagyon akart összeállni a fejemben, hogy ha Danny bunyós, edzőterme van, és az öccse is ezen a vonalon érvényesült, hogy jönnek képbe a foci huligán bandák? Még az is megfordult a fejemben, hogy a küzdősport rajongói lesznek radikálisok ilyen mértékben, bár eléggé abszurdnak tartottam a gondolatot is.
Azt különben a teljes film után sem értem ebből a filmből, hogy ezeknek a bandáknak mi közük van a focihoz. Abszolút úgy működtek, mint a New York bandáiban a bandák, nem mint focirajongók, akik a csapatuk iránti lelkesedésben mennek el messze.
Mindegy, le is tettem róla, hogy így értelmezzem. Minek? Van pár banda, akik verik egymást és a legnagyobb banda akarnak lenni. (Az már nem derül ki, annak mi értelme van. Akarják és pont.)
A krimi vonal szinte nincs is. Danny néha kérdezgeti az embereket az öccséről, és egy régi rendőr barátjával közben beszélgetnek. Ennyi. Mondhatjuk, beleszaladnak a megoldásba, és természetesen egy nagy bunyóval rendezik le. Mi mással?
A szerelmi szálról se érdemes nagyon beszélni. Meglátják egymást, kicsit flörtölnek, a második randitól meg szinte már együtt is élnek. Az mondjuk ebben a részben sem tiszta, hogy a bandával mégis hogyan állnak. A lány nem tűnik bandásnak, mégis a lelkére veszi, amikor rájön, hogy Danny egy rendőrrel dolgozik együtt. Jön a klasszikus összevesznek, hogy a film végére kibékülhessenek vonal.
Drámából, cselekményből tehát nem sokat tud ez a film. Zavaros is.
Látvány meg kimerül abban, hogy Scott Adkins karaktere edzi a bandatagot, és egyes estéken a különböző bandák összegyűlnek és utcai harcban mérkőznek. Ahogy már említettem, értelme az nincs. Látványra meg erősen közepes. Látszik rajta, hogy kamu verekednek, és valahogy kamerázva is furán lett.
Konklúzió: felesleges folytatás, az eredeti filmet kellett volna újranéznem.
Huligánok 3. - 5/2 zavaros az egésznek a koncepciója, akciónak elég unalmas. Még keresem, mi értelme volt.
Katonai szolgálatos, sérülésekkel küzdő, kommandós.
A Bravo számára nem jött el a pihenés ideje, akkor sem, ha egyes tagjainak sok problémát kell megoldaniuk. Jason egy sérüléstől szenved, be kell vállalnia egy kockázatosabb lábműtétet, hogy még a csapattal maradhasson. A felépülést az osztag mellé beosztott doktornő felügyeli, aki egyre többet kezd jelenteni a férfinak. Ám biztos benne, hogy a munkája és egy komoly párkapcsolat nem fér bele az életébe. Ray kislánya kezdi felfogni, hogy az apja veszélyes munkát végez, és olyan kérdéseket tesz fel, amire nem lehet jó válaszokat adni. Clay megismerkedik Rebeccával, aki elkezdi felnyitni a férfi szemét: a világot kommandósként nem mentheti meg. Nem Clay az egyetlen, akinek fel kell tennie a kérdést: miért harcolnak? Miért a sok áldozat?
Az első évadban még az fogott meg, hogy reálisnak éreztem az akciójeleneteket. El tudtam képzelni, hogy valóban így működik és old meg helyzeteket egy kommandós csapat. Ahogy a feladatokat kapják, ahogy begyakorolják és végrehajtják, ahogy a kutyát alkalmazzák az osztagban. Mellette volt magánélet is, de akkor még elsősorban akció sorozatnak néztem.
A második évadban már felfigyeltem arra, hogy akcióban ugyanolyan, de ez már nem köt le. Az újdonság varázsa elveszett, és pl. amennyire érdekesnek találtam korábban, hogyan működik a csapat és benne egy harci kutya, már nem mozgatott meg.
A harmadik évad akcióban ugyanazt tudja hozni, amit eddig is láttunk. Szabadítanak ki túszt és fogságba esett informátort. Fognak el, iktatnak ki veszélyes elemeket. Nem is igen jegyeztem meg ezeket, olyan, amilyet eddig is láttam. Az meg nem tud ennél jobban lekötni, hogy éppen melyik kontinensen lövöldöznek.
A magánéleti szálakban érzem, hogy kell a szappan faktor. Az évad mélypontja Sunny és Lisa viszonya, ami szabályzatba ütközik, titokban tartják, amikor aztán belátják, hogy miért kellett azt a szabályt meghozni, és szakítanak, csak szenved egy darabig mindkettő. Annyira irritáló volt az egész vonal, hogy örültem, amikor vége lett.
Ha már Lisa – idén megpróbálták nekünk megmutatni, hogy ő tisztként és egyfajta hírszerzőként most milyen munkát végez. Ez nem jött át. Alig látom a különbséget az ő munkakörében, és Mandy dolgaiban, aki pedig CIA tiszt. Egy ponton fel is adtam, már meg sem próbáltam megérteni, ki milyen poszton van, és mi a dolga. Kameráról útmutatót ad a kommandósoknak, és kombinál, mit csináljak legközelebb. Kész.
Jason gyötrődését is rossz nézni, de ez legalább olyan reális problémát vet fel, amit jogosnak érzek. Jason küzd a korával, és most sok minden arra mutat, hogy ideje lenne másba fogni, a harcmezőből már kiöregszik. Ugyanezt látom én is, és értékelem, ahogy megmutatják, milyen trauma ezzel szembenézni és küzdeni ellene a végsőkig.
A másik fontos kérdés, ami miatt lekötött az idei évad, annak a kérdésnek a feltevése, hogy az ő munkájuknak van-e értelme, a sok áldozat hozott-e eredményt? Clay és Ray szembesülnek ezzel első sorban. Ray, mert a lányának akar válaszokat adni. Clay, mert változást akar elérni, de csak azt látja, hogy ugyanazt a mocsok melót kell csinálni, igazából nem oldanak meg semmit. Ez szépen gyűrűzik feljebb is, az évad végén nagyon erőteljesen mutatva, hogy ugyanazokat a köröket futják újra és újra – Jason első nagy fogása egy terrorvezér likvidálása volt. Jason volt az is, aki a férfi kisfiát kihozta a bunkerből. Most az a gyerek felnőtt, és ugyanolyan terrorista vezető lett, mint az apja volt. Jason nagyon-nagyon nem akar arra válaszolni, hogy akkor mi értelme volt bárminek is.
A színészekben nincs változás, Rebecca szerepére érkezett Adelaide Kane. Egyelőre ok.
Kíváncsian várom, innen merre tovább a Bravo Csapatnak.
Seal Team - 5/4 az akció részek már nem fognak meg, a magánélet is szappan, de jó a kérdésfeltevés idén.