Időutazós, csapatos, világ megmentése helyett bajba kerülő.

Josh, Tiger és Wolf újabb kutyaszorítóban találja magát. Az időellenőröknek nagyon nem tetszett, hogy milyen módon akarták helyre tenni az időt, és ezzel milyen galibát okoztak. Alternatív énjeik felbolygatták a teljes történelmet. Büntetésképpen egy harci játékba kell életre-halálra játszaniuk. Mivel az agyuk folyamatosan mossák is, egyedül Josh érzékeli az ismétlődést. A fejében levő hangnak hála dolgozni kezd azon is, hogy megszökjenek. Miközben menekülnek az időutazók elől, Josh igyekszik a hang közelébe irányítani magukat és megfejteni, hogy juthatna haza. A Hang azonban nem egy jóságos Isten, és a teljes dimenzió kezd összeomlani. Nekik kellene valahogy megmenteni, és eljutni a menedékbe is, ahol több életnyi tapasztalatra és agymosásra tehetnek szert. Ráadásként egy, a 300 spártai esszenciájából létrehozott szuper katona van a nyomukban…

Ez már akkora idiótaság, hogy az szinte a fárasztó kategóriába esik. Ok, ez a sorozat soha nem volt a komolyak közé vehető, de idén még messzebb mentek, mint eddig bármikor. Pedig a jövőbeli kalandok között is akadt bőven olyan, ami nem éppen képernyőképes. Most még több ilyen eseménynek lehettünk a szemtanúi.

Megint van időutazás, és az még tolerálható is volt, ahogy akaratlanul is átformálták a történelmet. Ahogy Wolf franchise építése a világgazdaság megmásítása lett. Ahogy Tiger küzdelme a környék rémének tartott medvével sokkal előrébb hozta a feminizmust. Ezek még viccesek voltak, és jól kitöltöttek egy-egy részt. Még abban is találtam valami poént, hogy milyen gladiátor játékokra lettek kényszerítve a sorozat elején. Hiszen Josh Hutcherson volt Peeta az Éhezők viadala filmekben, így nem idegen neki az arénában küzdelem. Csak itt ő az a szerencsétlenség, aki az első percekben összeszed egy halálos sérülést, és csak a modern kor szuper technikájának köszönheti, hogy nem hal meg minden egyes alkalommal.

Ám, beindult a sorozat második fele, és jött az aljas humor. Már az sok volt, hogy ki az Istennek vélt Hang igazából. Majd jött a másik Josh által létrehozott menedék, ahova összegyűjtötte a kedvenc hőseit, akiknek korábban kellett meghalnia, mint járt volna. Jézustól kezdve Lincolnon át James Dean és Marilyn Monroe is tagja az itt élőknek, és nagyon beteg, amilyen kommunát létrehoznak.

Nem is akarok emlékezni rá, annyira ki vagyok rajta. Igaz, a 300 spártaiból összekombinált szuper katona is éppen egy fokkal több, mint amit viccesnek tudnék tartani. Talán kétszer engedtek be a készítők az ő nézőpontjába, és azt kell mondanom, nem több, mint egy Terminátor klón. Valahogy ez sem igazán az én humorom.

Azt hiszem, ez lesz, amivel legjobban meg tudom fogni, milyen volt nekem ez a sorozat. Pont egy kicsit más, mint a humorom, amitől inkább zavart, mint nevettetett. (Seth Rogan ott van a készítők között, és szerepet is vállalt benne. Sok tekintetben észre is venni benne a színész keze nyomát, a humorát, ami nekem egy fokkal több, mint amit elviselek.)

Ám a sorozatot már megkedveltem annyira, hogy még így is elnéztem, legfeljebb egy-egy rész után fogtam a fejem, hogy egy ilyen-olyan fordulat minek kellett bele.

A színészei jól hozzák a karaktereiket, épp annyira túl tolva, ami egy ilyen sorozatba nem is csak elmegy, de elvárás is. Ezt egyszerűen nem lehet komolyan venni. Hogy is lehetne, amikor Josh menedéke egy ponton már jobban hasonlít egy szappanopera mindenki mindenkivel kavaró világára? Josh és James Dean… de nem is az a legrosszabb. Jézus. Különben a hírességek megjelenítői… hát… volt jobban, rosszabbul sikerült választás.

Nem hiszem, hogy hiányozni fog nekem ez a sorozat, ahhoz túlságosan őrült volt a végére. De nem is lesz rossz emlék, három rövid évad éppen elég volt belőle. Zárni is tudni kell…

Future Man - 5/3,5 elvetemült a humora, gyakran inkább fájt, mint vicces, de a karakter még eladták.

https://www.youtube.com/watch?v=nC42PXc4444

A dúsgazdag Iris Carr a Balkánon nyaral a barátaival. A nyaraló idősebb lakói ki is akadnak azon, milyen hangosak és szemérmetlenek a fiatalabb angol társaik. Amikor indulnak haza, Iris még maradna pár napot. Nem szereti, hogy ő a gazdag árva a társaságban. Másnap feltűnik neki egy veszekedés egy házaspár között, ami szexbe torkollik. Próbál feltűnés nélkül elmenni a helyszínről, de megcsúszik és megsérül. Így már nincs kedve maradni, és kijelentkezik a hotelből- Másnap megy haza.

A vonatra nem akarnak neki jegyet adni, mondván nincs több. Nem keveset fizet az eladónak, hogy mégis kerítsen neki egy helyet. A peronon ülve vár, amikor egyszer csak elájul. A vonat már éppen indul, éppen csak fel tud rá kapaszkodni segítséggel. Még utána is szédeleg és nincs jól. A vasúti alkalmazott szerint biztos napszúrás, de neki más elmélete van. Van egy dudor a fején, szerinte leütötték.

A kabinban egy bárónő utazik a kíséretével. Hideg és merev emberek, kivéve az egykori házvezetőnőt, aki a testvéréhez utazik haza Londonba. Ő barátságos a lánnyal, elkíséri az étkezőbe is, de Iris nagyon rosszul van. Fájdalomcsillapítót kap és elalszik. Mire felébred, Miss Froy nincs sehol. A bárónő és kísérete úgy tesznek, mintha ilyen nevű társuk nem is lett volna.

Iris nem hagyja annyiban, segítségért indul. Egy nyelvész professzor, és egykori tanítványa, a fiatal mérnök Max lesznek a társai. Elkezdik kikérdezni az embereket, de tagadják, hogy látták volna az idős asszonyt. A bárónő és kísérete, a különös házaspár, akiket véletlenül kilesett korábban Iris, a szomszéd öreglányok. Valójában mindenki önös okból hazudik: a házasok valójában házasságtörő szeretők, akik nem akarnak nyilvánosságot. Az öreglányok sietnének haza a ritkán nyíló virágjukhoz, Egyedül a hazafelé utazó lelkész neje mondja, hogy valóban, egy idősebb angol hölggyel volt a lány.

Meg is jelenik egy asszony, abban a ruhában, azt állítva, ő Miss Froy. Iris szerint nem - megint kérdezik végig az embereket. Az azonosítás előtt a lelkész neje táviratot kap, és nagyon elsápad. Majd hallja a szomszéd kabinban utazó öreglányoktól, hogy Iris le akarja állítani a vonatot Triesztbe. Így nem érik el a csatlakozást, és itt fognak még ragadni pár napot. Így amikor a lelkészné kerül sorra, megerősíti, hogy az asszonyt látta.

Iris így sem enged, így már azzal kezdik el fenyegetni, hogy Triesztbe kórházba viszik. Már a professzor is ezt szorgalmazza, és Max bizalma is kezd inogni. Iris azonban egyedül is kész tovább nyomozni. Egy újságcikkből a motivációt is megérti: a bárónő testvére gyanúsított egy merényletben, de van alibije. Iris azonban miss Froy történetéből tudja, hogy ez hazugság. Az asszony ugyanis találkozott vele otthon a kérdéses időben, és a férfi vadászni indult. Ezért akarják eltüntetni a tanút.

Iris rá is bukkan az asszonyra, megkötözve a csomagtérben. Észreveszik, és ő is mellé kerül. Triesztben mindkettőt szanatóriumba záratnák, mint őrülteket.

Max keresi a nőt, de a lelkésznébe botlik. Az asszony bevallja, hazudott. Táviratot kapott, hogy egyetlen gyermeke súlyos beteg és sietni akart haza. Most már itt a papír, a gyerek meggyógyul, így elmondja, mit tett. Max így már indokkal állítja le a báróné kocsiját, és menti ki a két nőt.

Iris hazakíséri Maxszel az asszonyt. Ott Max megkéri Irist, tartson vele a következő útjára is. (Nem mondja ki, de házassági ajánlatot tesz.) Iris elhajt, és azt mondja, Londonban találja meg, és akkor nagyon valószínű, hogy igent mond neki.

Hitért kiálló, családi, áldozatot hozó.

Franz a családját szerető, egyszerű gazdálkodó, aki történetesen pont a II. világháború idején él Ausztriába. Amikor be kell vonulni, megteszi. A franciák kapitulálása után hazatérhet, aratnak. Ám a háború folytatódik és a férfi újabb behívót kap. A saját lelkiismeretével kell szembenéznie: nem hisz az ügyben, éppen ellenkezőleg. Hitler politikáját, az erőszakot, az igazságtalan háborút elutasítja. Nem akar harcolni érte, és még kevésbe akar felesküdni a Führerre. A felesége és a családja szereti, támogatja, bármilyen elhatározásra jut is. A közösség, a püspök azonban hazaárulónak bélyegezné, és a haza iránti kötelességeire figyelmeztetik. Franz elutazik, és megtagadja az esküt. Börtönbe kerül, kínozzák, de ő kitart, kapaszkodva a feleségének írt és tőle kapott levelekbe. Van, aki próbál segíteni neki, ám Franz egy dologban biztos: a hitét és erkölcseit nem adja fel, bármibe is kerüljön.

Az egyik legigazabbnak gondolt idézet, ami az irodalomból hordok magammal, vétkesek közt cinkos, aki néma. Ez a film egy olyan ember története, aki meghozza azt a bátor döntést, hogy ő nem lesz cinkos, semmilyen formában. Ha egy pillanatra eszembe is jutott Mel Gibson fegyvertelen katonája, hamar el is hessegettem a képet. Itt más az alaphelyzet: Franz nem maguk a fegyverek ellen tiltakozik, hanem a háború okai ellen. Ezért neki nem járható az út, ami abban a filmben igen. Ő nem tud egészségügyi szolgálatra jelentkezni, mert ahhoz is fel kellene esküdnie Hitlerre, amit nem tehet meg.

Nem is háborús filmet kapunk, hiszen Franz nem a frontra megy ki, hanem börtönbe zárják, és tárgyalása lesz. A film alapvetően két helyszínen játszódik: látjuk Franz kálváriáját, és a családját, akik vidéken igyekeznek életben maradni. Még az ellentét is megvan a két helyszín között: hiába dúl a háború, a békés völgyben a természet idilli, és nem robbannak bombák sem. A tárgyalótermekben és a börtönökben viszont ott van a rendszer, a maga keménységével, amit vizuálisan is látunk.

Annyira jó lenne, ha rá tudnék jönni, mit lehet szeretni ebben a filmben, mert a mondanivalója nagyon releváns. Hogy az olyan emberek, mint Franz, mennyire ritkák és mennyire hősök. Ő az életét adta azért, amiben hitt. Ő nem lett a vétkesek között cinkos. Persze, kötekedni könnyű. De mi mást tehetett volna? Nem olyan helyen élt, ahol mondjuk partizán lehetett volna belőle. Nem volt ellenállás. Olyan környezetben volt, ahol az volt az egyedüli út, hogy bevonul és megpróbál életben maradni. Becsületesen jár el, igaz emberként, és mártírrá válik.

Mégis, mint film, nem tudok mit kezdeni ezzel az alkotással. Már az is zavart, ahogy le van filmezve. Helyenként olyan kamera állások vannak benne, hogy még a hányinger is rám tört.

A film közel 3 óra hosszú, és nem történik benne semmi. Talán fél órányi, vagy annyi cselekmény sincs benne, különben csak gondolkoznak, levelet írnak, elmélkednek és a lelkükkel viaskodnak. Gyötrelmes volt nézni, az nem kifejezés, hogy untatott. Mindezt úgy, hogy a film üzenetével mélyen egyet értek, és Franz karakterében látom a hőst, és nagyon szimpatikusnak találtam.

Olyan szinten altatott be a film, hogy a kedvenc hobbim is elfelejtődött. Folyton azt nézem, van-e ismerős színész benne, kit játszik. Itt olyan nevek vannak mellékszerepben, mint Matthias Schoenaerts. De még csak nem is emlékszem rá, nemhogy a film közben feltűnt volna! A végén olvastam a stáblistán, és nem hittem a szememnek.

(Még Rex egykori gazdája is benne van, Tobias Moretti. Egy lelkészt játszik, rá legalább emlékszem, de menet közben nem hasított belém, hogy ismerős lenne a színész.)

Fesztiválfilm volt, ami nem is tud meglepni. Komolyabb, nem szórakoztató film, de miért kell ennyire… hosszúnak és altatónak lennie?

A Hidden Life - 5/2 a téma nemességét és súlyát értem, de végignézni a filmet kész kínszenvedés volt.

https://www.youtube.com/watch?v=qJXmdY4lVR0

Sportos, környéken rendet tartó, kamaszos, szerelmes.
Spencer élete nem lesz könnyebb: helyt akar állni a csapatban, bajnoknak lenni, miközben a szülővárosát sem akarja maga mögött hagyni. A visszatérő apja pedig mindent felkavar benne: újra annak a fiúnak érzi magát, aki nem volt elég jó az apjának, ezért elhagyták. Az igazság kiderül, és most az öccsét is meg kell védenie – az anyjuk miatt ment el az apjuk, de helyre lehet-e hozni a kihagyott éveket? Layla körül sem stimmel valami, és Spencer hiába igyekszik segíteni a barátnőjének, Layla egyre messzebb löki magától. A depressziója kezd veszélyes mértéket ölteni. Coop közben igyekszik a zenei karrierjét beindítani, miközben van egy barátnője, akit lassan az anyja is elfogad. A féltékenység és a bandák azonban rossz útra terelhetik az életét. Olivia és Jordan szerelmi életében is akadnak gondok, miközben a szüleik ennyire közel még nem álltak a váláshoz.
Most már az kezd rejtély lenni, minek nézem még ezt a sorozatot. Az első évadot annyira rühelltem, hogy ezt az évadot is csak halogattam. Ott volt a lejátszási listámon, de nagyon nehezen álltam neki tényleg meg is nézni. Aztán azt vettem észre magamon, hogy egyik rész után nézem a másikat.
De miért? Ennyit javult volna tavaly óta?
Azt kell mondanom, nem. Most kevesebb benne a sport, mint tavaly, így azt sem tudom mondani, hogy a Friday Night Lights pótlékaként nézem. Már abszolút követhetetlen, hol tartanak éppen a szezonban és milyen címekért játszanak. Közben egy-egy meccsbe belemutatnak, és a srácok járnak edzésre is, de már alig maradt benne ténylegesen sport. Inkább csak azért fontos, mert a főszereplő srácok az iskola sztár játékosai, és ez ad nekik státuszt, ami meghatározza az iskolai életüket és a továbbtanulási lehetőségeiket.
Még mindig igyekeznek a sorozat mindkét oldalát futtatni: a gazdagok és kiváltságosok elit életét, amiben az a legnagyobb kérdés, hogy Layla melyik klinikára menjen pihenni, Olivia és Asher meddig kerülgetik egymást, míg elcsattan egy csók is. Amiben mindenki szép és gazdag, és mesebeli az egész, még a konfliktusaik is. Egy tipikus guilty pleasure sorozat. A legtöbb fordulaton ráadásul felhúzom magam. Minek jön össze Jordan egy lánnyal, aki mástól terhes és rá akarta sózni az apaságot? Olivia és Asher is, egyik részben együtt vannak és nagy a szerelem, utána szakítanak. Aztán kezdik elölről. Röhejes. Azzal is nehéz együttérezni, hogy Layla abba rokkan bele, hogy a kis álomélete csak kívülről tökéletes – játssza a suli hercegnőjét, miközben az apja viselkedése fáj neki. De nem ám szólna valakinek…
De ez még hagyján. Szép emberek, luxus környezetben és kavarnak. Tipikus guilty pleasure, ezt valahol értem, miért köt le, ha nem is örülök neki. De a gettó? Az a röhej csúcsa. Coop abszolút az agyamra megy, én már díjaznám, ha egy bandaháborúba belehalna. Rühellem a zenéjét, a féltékenykedését, meg ahogy toporog, aztán mások szívnak miatta. Meg az is irritál, ahogy Spencer játssza a környék megmentőjét. Képtelen innen elszakadni, mindenbe beleszól és ügyködik, miközben van egy más élete a gazdagok és szépek világában.
Spencer, ő a főszereplő és talán ő az, akit leginkább rühellek. Nem, ez így nem igaz. Az Coop. De Spencer ott van szorosan mögötte. Daniel Ezra szerintem pocsékul játssza, néha abszolút úgy néz ki, mint akinek szorulása van. De alapvetően irritál a szuperhős komplexusa, és ahogy egy-egy részben nyavalyogni tud.
De most komolyan, miért is néztem ezt az évadot kifejezetten lelkesen? Fogalmam sincs. Azt leszámítva, hogy szép emberek gazdag környezetben oldogatják meg a problémáikat, nem egyszer bulváros szinten, vagyis a guilty pleasure élmény, nem találok benne semmit.
Már törhetem azon a fejem, hogy a 3. évadnak majd nekiálljak-e. Mert folytatják még.

5/3,5 kezd guilty pleasure lenni. Se a történet, se a szereplők nem tetszenek, de nézem.
https://www.youtube.com/watch?v=1gFAyRWDo9Q

Kinek a híres szerepei voltak az alábbiak?

• Dr. Doug Ross
• Seth Gecko
• Bruce Wayne
• Chris Kelvin
• Danny Ocean

Megoldás: Tovább!

Szerelmes, kamaszos, identitást kereső, barátos.

Michael és Matty kisgyerek koruk óta haverok. Már végzősök középiskolában, de még mindig legjobb barátok. Mindketten helyes lánnyal járnak, és tesznek is egymásnak egy fogadalmat: még érettségi előtt elvesztik a szüzességük, és ünneplésként megeszik a drogos sütijüket. Michael már nagyban tervez is, együtt szakítanak, hogy csajozhassanak, amikor Matty ledobja a bombát egy bejelentéssel: ő igazából nem a lányokat, a fiúkat szereti. Michael igyekszik gyorsan megemészteni a hírt, és részt venni barátja önfelfedezésében, miközben egyre több időt tölt Emmel, Matty menő korábbi barátnőjével. Mire észbe kap, már azon veszi észre magát, hogy Em nem csak egy barát a számára. Meg is kavarja a dolgokat, amikor a bizonytalan Matty még egy estére összejön a lánnyal, és Michael megsértődik. Lehet, hogy ez lesz a barátságuk veszte?

Kamaszok, akik alkut kötnek, hogy elvesztik a szüzességüket. Visszatérő komédia téma, de az első nagy siker óta nem igazán volt, aminek sikerült volna kasszát robbantania. Az Amerikai pite jött, látott és győzött, és a sok-sok másodrangú komédia meg próbál elevezni a nyomdokaiban. Már ott tartunk, hogy olyan komédia is született, amelyben a szülőket követhetjük, akik azt igyekeznek elérni, hogy a szalagavató után is szűz legyen a csemetéjük.

Ez a film a meleg témával próbált valamiben más lenni, de nem mondhatnám, hogy összejött volna neki. Az a meleg bár is… Emlékszik még valaki a Rendőrakadémia filmekre és benne a Kék Osztriga Bárra? Hát, az is jobb helynek tűnt, mint ami e film kamaszainak lesz a törzshelye. Értem, hogy Matty alakján keresztül azt is meg akarták mutatni, hogy még maga a srác is bizonytalan az érzéseiben, és keresi magát, de van, amit érteni nem tudok benne. A kapcsolata Emmel. Az, ahogy egyszer sivatagi szinten meleg, utána meg biszex. Aztán megint jöhet a sivatag. Ok, de nem is akarom érteni, maradjunk ennyiben.

Sokkal szívesebben merengek el azon, hogy Em személyében egy laza, menő lányt akartak alkotni, de csak azt sikerült elérniük, hogy nekem az agyamra menjen. Ő mindenkivel toleráns és megértő, ő a humoros támasz, ő a csendes hallgatóság és vigasz, amikor arra van szükség. Aki leleplezi a csalfa barátnőt, és olyan laza, hogy meleg exével is ágyba bújik. De most komolyan: hosszan jártak, láthatóan szexuálisan is laza, és akkor fekszik le vele, amikor bevallotta, hogy meleg és elköszöntek egymástól már? Plusz, nekem az is fura volt tőle, ahogy nagyon könnyen váltott Matty és Michael között. Ok, nem testvérek, de annyira jó barátok, hogy ennek már szinte vérfertőzés hangulata volt. Túlzásba lett esve, hogy Em a laza menő lány. Ez már szabadosan laza volt. Plusz, Dakota Johnson játssza. Van a részemről némi ellenérzés is, tény. De itt nem csak arról van szó, hogy nem bírom a színésznőt. Magát a karaktert érzem félresikerültnek.

Gond ezzel a filmmel az is, hogy komédia, de cseppet sem vicces. A belé erőszakolt poénok nem viccesek, néha szinte szánalmasak. A film cselekménye is gyakran unalmas. A szenvelgés és nyavalygás nálam sosem volt kedvelt nézni- vagy olvasnivaló, és a film egyes szereplői ezt űzik mesteri fokon. Michael is olyan jól tudja sajnálni magát… Igaz, az egyszerűbb, mint tenni valamit, hogy jobban érezze magát.

Nem eléggé dráma, hogy Matty keresi az identitását. Az a legnagyobb félelem, hogy otthon be merje vallani, pedig nem egy hátborzongató családja van. Nem eléggé komédia, ahogy a srácok az elsők nyomába járnak. Még csak haver filmnek sem az igazi. Ahogy EM karaktere, az a szál is túl van dimenzionálva.

Töröm a fejem, találtam-e benne valami szerethetőt, de nem jutok eredményre. Igazából csak azért nem rosszabb a véleményem, mert láttam már ennél bőven rosszabb tini filmet is.

Szex és haverok - 5/2 nem volt vicces, ami komédiának nem előny. Nem volt eléggé drámai sem. Plusz, Dakota.

https://www.youtube.com/watch?v=ggehO3r1hMM

Cím: Tenet

Készítők: ez lesz az új Nolan-film. Írja, rendezi, nagy projekt. Azért a szereposztás miatt vannak félelmeim. Robert Pattinson? Debicki? Azért a klasszikus színészei is visszatérnek a rendezőnek, mint Michael Caine.

Műfaj: kémfilm, sci-fi

Cselekmény: szokás szerint minimális az infó. Egy kém története a III. világháborúban.

Várható megjelenés: nyárra volt tervezve, de meglepődnék, ha nem csúszna pár hónapot.

Miért várós?

• Nolan - nem szokott mellélőni, szeretem a filmjeit.
• Ugyan tartok a színészektől, de bízom benne, hogy Nolan belőlük is kihozta a legjobbat.
• Még nem tudok semmit a sztoriról, de akarok!
• Történet, látvány is rendben szokott lenni benne.

Összefogós, harcos, világuralmi terveket megakadályozó, igazságosztós.

Gotham mélyén valami különös dolog zajlik. Csúcstechnikát lopnak el több cégtől is, és a szemtanúk nem egyszer számoltak be különös, mutáns lényekről. Batman és a rendőrség is arra a következtetésre jut, hogy a Wayne Vállalat is a célpontok között lehet. Batman maga akar lecsapni a nindzsákra, így a rendőri segítséget visszautasítva csapdát állít. A maszkos nindzsát nem sikerül elkapnia, de közösen észreveszik egymást a teknőcökkel, össze is csapnak. Külön-külön mindkét csoport arra a következtetésre jut, hogy egy oldalon állnak. A teknőcök bejutnak a denevér barlangba, és szövetséget ajánlanak. Batman, Robin és Batgirl a Tini Nindzsa Teknőcök oldalán indul Zúzó nyomába, aki az Árnyak Ligájával szövetkezett. A hősök figyelmének eltereléseképpen Joker őrült tervébe is besegítenek, aki állati gyilkossá változtatja az Arkham foglyait. Jegesmedve Mr. Fagy? Kígyó Joker? Rajtuk is át kell jutniuk, hogy megállíthassák Zúzó gyilkos tervét és halhatatlanná válását.

Mielőtt nekiálltam megnézni az egyik legutóbbi DC animációs filmet, komolyan fogtam a fejem. Tini nindzsa teknőcök és Batman? Gyerekkorom egyik élménye volt, ahogy Szecska tanítványai azzal szekálták Zúzót, hogy mit zúz. Ok, tudom. Gyerek voltam. Milyen Zúzó? Kukorica zúzó? Ennek ellenére még emlékszem rá, és tudjátok mit, még mindig mosolygok rajta. A Tini nindzsák viccesek voltak, élettel teltek, és jó értelemben volt őrület az a mese Trutymóval meg állat-ember hibridekkel.

Ehhez adjam hozzá a zseniális, de nagyon komoly Batmant? El nem tudtam képzelni, hogy lehet ebből bármi jó.

Mi lett belőle? Az egyik kedvenc DC animációm! Nagyon jól működik, ahogy a teknőcök humora és vidámsága ellensúlyozza Batman és Gotham komor világát. Egyszerre lett ez az animáció humoros, akciódús és tele van ötletekkel, amiket jól sikerült megvalósítani is. Az olyan apróságoktól kezdve, hogy Robin hogyan reagál a teknőcök autójára, egészen odáig, hogy a Trutymó mivé alakítja Arkham lakóit. Talán csak a gonoszok motivációja nem volt valami épületes: halhatatlanság és több erő. De ez mese, felnőtteknek, és szórakoztató. Abszolút nem zavart, hogy a Liga és Zúzó ennyit akarnak.

Nem tudnám eldönteni, hogy mint akció, vagy mint humoros animáció tetszett jobban. Az összecsapások jól koordináltak, látványosak, és animációhoz képest nagyon korrektek is. A szokásos DC látványvilágot hozza, és azzal ritkán szokott bajom lenni, ahogy a jók és rosszak egymásnak esnek. Gyorsan haladnak az események, egyik hajszából megyünk a következő küzdelembe, nem nagyon akadnak benne csendesebb részek.

De ha mégis, ott dominál a humor. Tele van az animáció jópofa beszólásokkal, és az akciókban is benne van a humor elem.

Kreatív a sztori, amiben talán Arkham és lakóinak átalakulása tetszett legjobban. Nagyon jól ki lett találva, melyik ősellenség milyen állati ént kapjon. Nem akarom lelőni a poénokat, de Batman jellegzetes ellenfelei itt vannak, és magukhoz illő rémmese alakokká válnak. Joker, a kígyó különösen eltalált lett. Rajongok simán, és vissza kell fognom magam, hogy ne azt ismételgessem, hogy imádtam, ahogy pl. Batman alakváltását, Michelangelo elszabadulását a Batmobilban, vagy Méregcsók halálosabb énjének legyőzését.

Mit kellene még kiemelnem? Leginkább azt tudnám ismételni, mi minden működik jól benne. A karakterek tipikus, magukhoz illő viselkedése, beszéde, lénye. A humor. A történet dinamikája és ötletei. A grafika. Az egésznek a hangulata.

Egy ideje írogatom, hogy filmekben a Marvel a jobb, de animációban a DC áll nyerésre. A Harley Quinn sorozat stúdiója most hozott éppen egy remek Batman animációt, nindzsákkal.

Batman vs Teenage Mutant Ninja Turtles - 5/5 korrekt, bár elsőre kissé érdekes a grafika. Egy humoros, pörgős, emlékezetes sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=wpZPPrnEd_k