Zenei karrierért küzdő, komolyzenés, romantikus.

Willie mindene a zene. Arról álmodozik, hogy egy napon karmester lesz belőle – ám csak a ruhatárig jut, ahol még azt sem engedik neki, hogy a koncerteket meghallgassa. Amikor mégis be mer ülni egy darabra, elbocsátják. A lány nem adja fel, tanárt keres, hogy a konzervatóriumba jelentkezzen és egy bárban zongoristaként dolgozik. Amikor a szülei tudomására jut mindez, az anyja dühében elmondja, hogy a lányt csak örökbe fogadták. Másnapra már a házból is kiteszik, boldoguljon, ahogy tud. A lány visszaveszi az eredeti nevét, Antonia, és elkezdi a konzervatóriumot. Az ambíciói azonban ennél messzebb vezetnek, így a nagy szerelmét, a jóképű és gazdag Frankot is képes hátrahagyni, hogy Európába keresse a családját és végre azt tanulja, amit igazán szeretne. Küzdelmes út áll előtte, és nem is biztos benne, hogy érdemes volt Frank szerelmét veszni hagyni.

Könnyen rá lehetne sütni erre a filmre is, hogy erősen feminista. A hősnője képes feladni az életét egy olyan szakmáért, amely nem akar a képviselői között nőket tudni. Az egész film tele van olyan jelenetekkel, amelyekben a női szereplőket hátráltatják vagy ellehetetlenítik a nemük miatt.

Van aktualitása, és sajnos nem csak a film korában. Az 1920-30-as években még nehezebb lehetett a női zenészeknek, de sok szakma sem fogadja be a nőket. Híres zenészek már vannak, de ki tud karmestert megnevezni? Egyedül egy sorozatban láttam, ahogy Lola Kirke játszotta leányzó törekszik karmesteri pozícióra, de csúnya módon akkor is az járt a fejemben, hogy adná vissza a pasijának a pálcát, ő meg üljön vissza a zenekarba.

Ebben a filmben mindenért küzdeni kell, és ez adja a drámát. A legnagyobb áldozatot érdekes mód nem Antonia karaktere hozza, hanem az egyik barátja. Nem akarom elmesélni azt a fordulatot, így maradjunk csak annyiban, hogy aki zenész akart lenni, és sikeres, akkor annak valami olyasmit kellett feladnia, ami majdnem a teljes énje.

A film azonban nem csak erről szól. Inkább kalandosan meséli a nő életútját, mint feminista felhangokkal minden női – férfi megítélés kérdés ellenére.

A szerelmi szálat sikeresen túl is erőszakolták. Alapból egy mesei szituációt teremtettek: Frank egy gazdag örökös, aki zenekedvelő is, és első találkozásukkor össze is vesznek a lánnyal. De Antonia báli ruhában szép, Frank felfigyel rá és hamar végzetesen összegabalyodnak. Antonia vele egy egészen más útra is léphetne, lehetne Hamupipőke a férfi és családja hatalmas villájában. Eddig még ok is, kellett Frank, hogy lássuk, Antonia mit adott fel egy olyan karrierért, ami buktatókkal teli, és ahol rengetegen a bukását várják. A gond az volt, hogy Frank végig lebegtetve volt a nő mellett, és még akkor is benne volt az elválásuk fájdalma, a kötődés egymás felé, amikor Frank megnősült és családot alapított. Az kifejezetten illúzióromboló volt, ahogy egymást nézegették évek távlatából. Nekem egyszerűen nem vette be az agyam, hogy majdnem 10 év után ilyen heves érzelmek maradjanak két, teljesen más életet élő ember között.

A film látványa nincs egy BBC kosztümös film szintjén, de különösebb baj sincs vele. El lehet hinni, hogy a XX. század első évtizedeiben járunk. Viszonylag sok helyszín is van, és akadnak benne néznivaló ruhaköltemények is.

Ha valamit még szerettem volna nagyobb arányban, az a zene és a készülés. Ha a szerelmi témára szánt idő egy részét lecsípik, és inkább Antonia szakmai életére áldozzák, nekem jobb lenne a szájízem. Hiába lesz a nő karmester, igazából arról a hivatásról nem sokat tudtam meg. A már emlegetett Mozart in the Jungle lényegesen alaposabb abban is.

Összességében nem rossz élmény, sok minden tetszett is benne, de nem maradandó élmény.

A karmester - 5/3,5 a romantika erőltetése a végére sok, de a történet és a végének a kicsengése érdekes.

https://www.youtube.com/watch?v=MAk8JIygrEI

Párkereső, baráti társaságos, kutyát befogadó.

Paul már kezd belefáradni, hogy egyedül van. A barátai ugyan rendszeresen vele lógnak, de általában valamit szeretnének is tőle: az egyik beleszeretett egy pincérnőbe, de megszólítani se meri, és Paul jár vele rendszeresen az étterembe. Egy másik már a sokadik feleségétől kénytelen kiköltözni, mert az asszony rájött, hogy a férje mennyire közeli kapcsolatot tart fenn a titkárnőjével is. Ha egy nő összejön vele, legközelebb már azzal a hírrel fogadja, hogy eljegyezte a féltékennyé tett barát. Paul egy állatmenhelyre jelentkezik kutyasétáltatónak, aki már első alkalommal az intézet legkezelhetetlenebb kutyáját vinné magával. Bajba is kerülnek, de szerencsére van egy állatorvos itt, aki nem csak az állatokkal profi, de szépséges is. Paul első látásra belehabarodik Irisbe, csak egy a gond: a doktornő napokon belül férjhez megy. Paul hosszú ideje először kockáztat és tesz egy próbát Iris elcsábításával.

Így utólag próbáltam megfogalmazni, mégis, mit vártam ettől a filmtől? A német romantikus vígjátékokról alapvetően olyan előképem van, hogy harsányak és alpáribb a humoruk, mint amit még kellemesnek találok. Itt mondjuk sejtettem, hogy annyira állatba nem mennek le, hiszen a főszereplők a 40-es éveikben járnak, és nem huszonévesek. De attól még komédiát vártam, amin lehet nevetni.

Már a film felén túljutottam, amikor beláttam, hogy ezen nevetni nem fogok. Van benne ugyan pár kísérlet a humorizálásra, de azok nem hoztak lázba. Egy-egy béna beszólás vagy szerencsétlen helyzetpoén. Kötéllel húzzák fel Pault, hogy a kerítésen túl is lássák. Naná, hogy éppen a legfontosabb résznél ejtik le. Ezen nevessek? Vagy, a kutya az egyik pasit mindig megharapja.

Jó, a kutyát nem bántom. A legszimpatikusabb karakter volt az egész filmben. Azok a poénok, amin mosolyogni tudtam, hozzá köthetőek. Ha mentek a parkba, tuti, valamit összehozott. A kacsa és a parkőr esete még tetszett is.

De vissza ahhoz, mit nyújt ez a film. Nem poénokat. Ezt sokkal inkább éreztem dramedy alkotásnak. Nem dráma, mert nagy kérdések és traumák nincsenek, de nem is komédia, mert nevetni nem nagyon lehet. Valahol a kettő között.

Paul kallódó figura. Magányos, aki társra vágyik, de nem akar neki összejönni. Vannak viszont barátai, akik visszaélnek a jóindulatával. A végére a szingli Paul tulajdonképpen négyesben éldegél két barátjával és a sofőrjével, mert ő mindenkit befogad, akinek nincs éppen hol laknia, legyen az ok egy bosszúra éhes feleség vagy az anyagi gondok.

Paul annyira… naiv és kihasználható! Ez jobban zavart, mint a film szomorkás hangulata, ahogy Paul mindig álmodik a jobbról, aztán nem akar neki összejönni. Szeretnivalónak akarták hinni, hogy ő ilyen mulya? Nálam az ellentétes hatást érte el. Hiába jó ember, aki mindenkivel kedves és segítőkész, az agyamra ment, mennyire életképtelen és beletörődő. Csak a végére lendül akcióba, ami különben a film legnézhetőbb része. Addig lassú víz nagyon lassan nagyon kevés partot mos…

Sajnálom is, hogy az egyik barátja, aki nagy nőcsábász, undorítóan bánik a párjaival, szimpatikusabb tud nála lenni, mert körötte történnek a dolgok, jó a beszélőkéje és nem olyan puding, mint Paul. (Möhring visszatért a Winnetou bemutatta karakterhez, csak öltönyben.)

Az biztos, hogy nekem ez a film kevés volt. Nem volt humoros, de a konfliktusai sem ráztak meg. Lehet, hogy ha közelebb leszek a film szereplőinek korához, jobban át fogom érezni, de most szinte öreges és feleslegesen szenvelgős volt számomra. Ahogy már említettem, a kutya kivételével. Őt szerettem benne, pláne a kacsával a parkban.

Minden téren jobbat vártam, ez most egy csalódás dramedy vicces komédia helyett.

Egy férfi nem adja fel - 5/2 egy komédia, amiből csak egy összetevő maradt ki: a humor. Dramedybe hajlik, sajnos.

https://www.youtube.com/watch?v=dY0GxaL_o5s

(Madeline hagyott egy búcsúvideót, amit Holt Amy és Rosa társaságában néz meg.)

• Helló, Raymond! Meglep, hogy látsz?
• Nem mondtam ki háromszor, hogy Bloody Mary, szóval igen.
• Mikor vette ezt fel?
• A lángokból ítélve, lehet, hogy élő adás. (Brooklyn Nine-Nine)

Az idő mind közül a legnagyobb harcos. Amit nem pusztít el, azt megváltoztatja, a felismerhetetlenségig. Az idő mindent lerombol. (Altered Carbon)

(Ivan már behatolt a házba, amikor a vele szövetségre lépett rendőrök rádöbbennek, mi várja odabent. Nem egy, kettő nagydarab izomember. Nem mondhatni, hogy sietnének segíteni…)

• Érdekes a fickó aktája.
• Merthogy?
• Merthogy vagy ugyanaz az álneve, mint a rendes vezetékneve, vagy van egy ikertestvére.
• Ketten is vannak odabent? Á, Jézusom, akkor a srácnak lőttek.
• Ne segítsünk?
• Itt se vagyunk!
• És ha megölik?
• Hát akkor meghal. (Hazugok és tolvajok)

(A bolti rablást elkövető Colt szökni próbál, Nolan meg hatni rá: adja fel magát.)

• Életemben nem nyertem semmit. De most ott van a zsíros szelvényem, be akarom váltani.
• Értéktelen, Colt. Ahogy az is, amit szemben próbált beváltani. Mindet érvénytelenítették, amikor bejelentették a lopást.
• Ez nem igazság! Soha életemben nem nyertem semmit. De ezt igen! Nem vehetik el tőlem!
• Az egyetlen nyereménye egy halottas zsák lesz, ha nem adja meg magát. (The Rookie)

(Nehéz elhinni, hogy Madeline meghalt.)

• Uram, meghalt.
• Ó, Terry! A zombik nem halnak meg. Átverés az egész. (Brooklyn Nine-Nine)

(A halott barát hangján beszélő, gépi pszichológiai program képtelen segíteni. Nem is érti a problémát.)

• Gondolkodtam azon, amit mondtam neked.
• Igen?
• Hogy ez egy cinkelt játék.
• És?
• Még ha az is, muszáj játszanod, hogy legyen esélyed nyerni. Nem?
• Nem. Te egyáltalán nem erre gondoltál. Mármint az igazi éned. Azt mondtad, a rendszerben egyáltalán nem számítunk. Szarnak ránk, hogy élünk-e vagy meghalunk. Hogy lennie kell egy saját tervnek. Össze kell tartanunk. És igazad volt. (Westworld)

Múltért megfizetős, átverős, családi összetartós.
Ivan Warding két dologhoz nagyon ért: a művészethez és a lopáshoz. Balszerencséjére az apja rossz embernek tartozott a halála előtt, és az adósságot a fia megörökölte tőle. Így Ivan aprópénzért egy maffiózónak gyűjt be műkincseket, miközben problémás fivérére is vigyáznia kell, akit a sokadik intézetből dobnak ki. Több estélyen is összetalálkozik a gyönyörű és a szakmából kitaszított színésznővel. Elyse egyre közelebb kerül a titkaihoz, és ahogy a viszonyuk is forrósodik, Ivan a terveibe is beavatja a lányt, aki kész segíteni neki a nagy kiszállásban. A fivérek és Elyse bonyolult játszmába kezdenek, melynek eredményeképpen Ivan az FBI elől is kimentené magukat, és végleg leszámolna a torkukat a markában szorító Dimitrivel. Elég azonban egy hiba is, hogy a kis csapat a temetőben kössön ki.
Mindenkinek megvannak a maga kis bűnös élvezetei. A filmekben nekem talán a mesék ilyenek, amelyekből nem bírok kinőni és a heist movie. Ha egy filmben átverések és ötletes rablások vannak, nagy eséllyel szeretni fogom akkor is, ha egy más zsánerben ugyanazt a minőséget kevésnek találnám.
A Hazugok és tolvajok szerencsére nem az a kategória, amit csak a zsánere miatt szerethettem. Nem lesz a műfaj klasszikusa, de nem is az a célja. Egy könnyed, kikapcsolódással teli kb. 2 órát kínál és ezt nyújtja is.
A történet több tekintetben tipikus. Hősünk pokolian jó a maga területén, de már kezd elege lenni a rajta élősködő gengszterből – nincs a filmben kimondva, de szerintem az apa, akinek az adósságát törlesztteti a fiatalemberrel, Dimitri miatt halott. Közben a rendőrség is a nyomában van. Természetesen most találkozik a nővel, aki illene mellé. Így már csak a terv kell, hogy mindent megoldjon. Gengszter és FBI lerázva, nő az oldalán és Dimitri megfizessen.
A film első felében épül a helyzet, és Ivan munkás mindennapjaiba nyerünk betekintést. Az ő módszere egyszerűségében elegáns. Nem akarom a rablásait elmesélni, de megvoltak a magam kedvencei. A Hitler portré ellopása köztük van, de bírtam azt is, ahogy a milliós festményt az öltönyében rejtette el. A pontos tervezés és a hidegvérű végrehajtás az ő esetében a titok.
A nagy átverés már bonyolultabb ennél, és társakra is szükség van hozzá. Bírtam is, ahogy a bűn családi vállalkozása bővül. Még annak is meglesz a maga haszna, hogy a bátyja a különféle intézetekben a gyógyszerek szakértője lett…
A szerelmi szál szinte csak jelzés, de nem is kellett belőle több.
Nem is a puszta cselekménye, ami miatt élveztem a filmet. Nem olyan csavaros, nem annyira okos sem, de a hangulata megvan. Stílusos Ivan rablási stílusa, és a filmben erős az eye candy faktor is. Ivan, vagyis Theo James inkább hódít a külsejével, mint a színészi tehetségével. Itt sem az maradt meg belőle, hogy mennyire jól játszott egy-egy jelenetben, hanem arra figyeltem fel, hogy nem véletlenül modellkedik. Remekül áll neki az öltöny. A férfi nézőknek pedig benne van a szintén modell karrierrel büszkélkedhető Emily Ratajkowski, aki sokat mutató és szexi ruhákban emeli a pulzusszámokat. Vagyis, rá sem azért emlékszünk, mert élettel töltötte meg a karrierjét feltámasztani akaró színésznőt.
Van benne humor is, ha az néha kicsit agyament is. A személyes kedvencem, amikor Ivan belesétál egy kemény szituációba, a vele együtt dolgozó rendőrök meg kedélyesen megbeszélik, segítsenek-e neki. De Ray gyógyszerészi megmozdulásain is jókat mosolyogtam.
A kritikái vegyesek, de egyszeri vagy kétszeri szórakozásra kiválóan megfelel.

Hazugok és tolvajok - 5/4 hangulatos és szórakoztató, de nagyobb csavar és meglepetés nélkül eye candy faktorral.
https://www.youtube.com/watch?v=bJAY3ikn1Zc

5: Kegyetlen játékok – gazdagok, szépek és középiskolások. Jó dolgokban nincs jobb dolguk, mint mocskos fogadásokat kötni szüzességre és csábításra. Ám a szívtipró Sebastian beleszeret a legutolsó feladatba, és hozni kényszerül pár nehéz döntést. Klasszikus alapokból, erős szereposztással, kultikussá vált zenével.

4: Heathers – új fiú jön az iskolába, aki megtetszik a félénknek tűnő Veronicának. A szimpátia kölcsönös, és a lány máris JD őrületébe csöppen, akinek nem okoz gondot elintézi a suli uralkodó lánycsapatát. A Heather lányok trendet diktáltak és gonoszan uralkodtak, de most változik az életük. De Veronica sem az a szende szőkeség, akinek tűnik…

3: Sex Education – adott egy középiskola, amibe jár egy srác, akinek az anyja szexterapeuta. Mire hősünk észbe kap, már ő is tippeket oszt a diákoknak, és próbál közelebb kerülni az üzlettársához, az okos, de hátrányos helyzetű Maeve-hez. Roppant megosztó lett, egyesek szeretik, másoknak sok benne a deviancia.

2: American Vandal – adott két középiskolás, akik podcastot készítenek az iskolájukban történés rongálásról. Elméleteket gyártanak, nyomoznak és beszélnek a történet szereplőivel. Nem azt a választ kapják, amit az elején vártak. A dolog sikeres lesz, így felkérik őket, hogy egy másik iskolában járjanak utána a durva vicceknek. (Pl. a menzán hashajtóval felturbózott italoknak.)

1: 13 okom volt – szigorúan az első évad! Hannah megölte magát. De hagyott hátra magnókazettákat a vallomásaival, melyben elmeséli, hogy jutott ide. A kazettákat végig kell hallgatnia a felelősöknek. Most Clay a soros, aki szerelmes volt a lányba. Miközben elmerül Hannah világában, borzalmas képet kap arról, mire képesek egymással a kamaszok. Clay pedig nem az a típus, aki csak hallgat és nem tesz semmit.

Eltűnt személyeket kereső, társadalmi lenézéssel küzdő, családi.

Mari Gilbert keményen küzd, hogy felszínen tartsa magát és lányait. A két kisebbet még ő neveli, ráadásul az egyik lánya pszichés beteg, és külön felügyeletet igényel, hogy szedje a gyógyszereit. Családi vacsorára készülnek, ahova a már külön élő nagylánya is eljönne – pénzt is ígért az anyjának, besegítene a számlák befizetésébe. Shannan azonban nem jelenik meg. Amikor másnap sem jelentkezik, és a barátja is náluk kezdi el keresni, Mari a rendőrséghez fordul. Eleinte nem veszik komolyan, mert a lány prostitúcióból tartotta fenn magát. Ám amikor egy rendőrkutya holttestekre bukkan, már más megvilágításba kerülnek a dolgok. Valaki utcalányokat kap el és gyilkol meg. Shannan teste azonban nem kerül elő, a rendőrség az ő esetét eltűnésként akarja kezelni. Mari küzd, hogy az ő lánya is megkapja azt a figyelmet, amit a többi áldozat.

Megtörtént eset az alapja. Ilyenkor egy plusz szívszorító adalékot kap a film, mert ez valóban megtörténhetett. Nem is maga a gyilkosság ténye, ami kicsapja a biztosítékot. Sajnos, abban nincs semmi meglepő. Erőszakos világban élünk, és a hírek tele vannak brutális esetekkel. Ám az, hogy még az áldozatok hibáztatása és a társadalmi réteg szerinti szelekció ennyire élő, fájdalmas.

Nem is a krimi volt az, ami érdekes a filmben. Hanem az ilyen kis morzsák, amikor pellengérre állítják a rendszert. A prostituált Shannan az életéért futott, veszélyben volt, hívta a 911-et segítségért. Több, mint egy óra tellett el, mire valaki a helyszínre érkezett. Mennyi esélye maradhatott így a lánynak? Később az anyja elvégez egy tesztet. Egy helyi, úgymond tisztes polgárnak kiadva magát hívja ki ugyanonnan a rendőrséget. 15 percen belül ott az autó és a rendőrtiszt. Pedig mindkettő ugyanolyan emberi lény – a különbség csak a társadalmi státuszukban van.

A film abszolút az áldozatok és családtagjaik oldaláról fogja meg a történteket. Minimálisan van arra utalás, hogy a rendőrfőnök utasítva lett arra, hogy ne kiáltson sorozatgyilkost, és nyugtassa le a sajtót. Ki lehet következtetni, hogy ezért akarták annyira, hogy Shannan eltűnt személyként legyen nyilván tartva. A politika számított, nem az emberi élet. Egy-egy ponton, árnyalásként ez is érdekes vonal lehetett volna – a Három óriásplakát pár éve ezzel is többet tudott. Ott láttuk mindkét oldalt, a karakterek drámáit innen is, onnan is.

A családtagok kapcsán igyekeztek a drámát a filmbe csempészni. Mari családjában amúgy is volt bőven feszültség: menet közben derül ki, hogy Mari állami gondozásba adta a lányát, mert Shannan skizofrén rohamaival nem bírt el. A másik lánya már előre azzal vádolja, hogy a húgától is megszabadulna, ha súlyosbodik annak állapota. Azzal is nekiesnek az anyának, hogy pontosan tudta, miből él a lánya, mégsem tett ellene semmit és a pénzét is elfogadta.

Egy ponton átcsúszik annak a bemutatására a film, hogy az áldozatot kezdték el hibáztatni. Miért így élt? A család miért nem vigyázott rá jobban?

Nem a krimi a lényeg itt, egyáltalán nem. Ezek a folyamatok: ahogy a családok küzdöttek a nyomozásért, a lányok halálának kivizsgálásáért. Mert a társadalom köröttük be akarta csukni a szemét, és szemétként kezelni őket.

Lehetett volna ebből minőségi dráma, az alkotóelemek benne vannak, de nem áll össze. Egyoldalú az ábrázolás, a film túlírt és gyakran unalmassá válik. A családi egyéb drámák gyakran elveszik a figyelmet, és lassítják az eseményeket.

A szereposztás sem olyan, hogy felfigyeljen rá az ember. Akad benne ismerős név, mint Lola Kirk, de sem emlékezetes alakítás, sem emlékezetes karakter nem volt benne.

Leginkább szürke ez a film: egyszer nézhető, de nem emlékezetes semmilyen formában sem.

Lost Girls - 5/2,5 a dráma átjött, a krimi kevésbé. Nem fogott meg, bár érzem, minek kellett volna hatnia.

https://www.youtube.com/watch?v=UJzGE00wncU

Már várom, mikor kezdik el tolni a bemutatókat. De addig is:

MOZI:

• Új mutánsok - amerikai akció, sci-fi
• Monsieur Je-sais-tout - francia dramedy
• Tiszt és kém - francia-olasz történelmi
• Hogyan legyél jó feleség? - francia dráma

DVD:

• Álom doktor
• Jumaji: A következő szint

(Itt már megindult a csúszás.)

Gyászolós, szerelmes, haláleset körüli rejtélyes.

Carys élete a gyász körül forog. A legjobb barátja egy halottasházban dolgozik, ahova a lány rendszeresen bejár. Innen gyűjt tippeket, melyik temetésekre érdemes eljárnia és figyeli a gyászolókat. Anna még csak 27 volt, amikor egy tragikus autóbalesetben odaveszett. A családja, a vőlegénye is gyászolja. Carys is megy részvétet nyilvánítani, és ahogy a halott gyűrűjét nézi, sikerül azt lehúznia és mivel éppen mellé lép a vőlegény, eldugja. Hazugságba menekül: Anna barátnője volt, még korábban az iskolából, azért nem találkoztak eddig. Tyler, aki különben kedves és jóképű, állatorvos, nehezen boldogul Anna szüleivel, akik máris a fiút nyaggatják a lány pénzéért. Megkéri Caryst, legyen a támasza. Szívesen hallgatja Tyler történeteit a halott lányról, közben ő maga is tud beszélni a halott húga miatti érzelmeiről. Ahogy egyre jobban lesznek, egymásba is szeretnek. Carys már tervezi is, hogy mondja el magáról az igazat. A boldogságát megmérgezi, hogy Anna halálról kiderül, gyilkosság volt. Carys már kételkedik a férfiban: lehet, hogy ő végzett Annával?

Komoly baj van egy thrillerrel, ha a felétől kezdve azon jár az agyam, hogy ezen nevetnem kellene vagy sírnom? Itt volt olyan jelenet és olyan párbeszédek, ahol konkrétan nem tudom eldönteni, melyik reakció lenne a helyes. Értem, thriller akart lenni, ahol a hősnő veszélyérzete miatt aggódni kellene, de annyira röhejes az egész, hogy egészen más hatást váltott ki belőlem.

De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük elsőnek a film cselekményét. Aminek már az alapötlete borzalmas. Egy lány, akinek az a hobbija, hogy temetésekre jár? Mindig feketében jár, és nincs élete sem. Nekem az sem derült ki a filmből, egyáltalán mivel foglalkozik, miből él. Mert költekezni azt tudott, de honnan volt fizetése? Az annyira vígjátéki, és egyszerre abszurd, hogy szinte a temetőben összejön a menyasszonyát gyászoló fiatalemberrel. Pedig ez nagyon nem fekete komédia, amiben lenyelnék ilyesmit…

Jó darabig azt nézhetjük, ahogy Carys egyre jobban elássa magát a hazugságokkal. Se azt nem meri elmondani, hogy nála a gyűrű, se azt, hogy nem ismerte Annát. Az a csoda, hogy nem bukik le már az elején. Túl gyors a szerelmi szál is. Tulajdonképpen Anna halála után napokkal már összejön Tylerrel, a hatodik héten pedig még vadabb fordulatot vesznek az események. Akkor se ilyen gyors egy kapcsolat, ha nem gyászolna éppen a srác. De így… Szinte az a szint, mint a Disney mesék meglátni és megszeretni világa.

Arról hosszan tudnék írni, miért nem éreztem igazinak különben sem ezt a szerelmet. Mert, hogy Carys beleesik a szomorú, jóképű állatorvosba, azt el tudom hinni. De mit lát a férfi ebben a nőben? Carys nekem az agyamra ment. Megjátssza magát. Sokat hazudozik. Alig tudni meg róla valamit az egész film alatt. Igaz, nekem a színésznő alapból nagyon ellenszenves volt. Gáz, de az anyját játszó Jane Seymour millió meg egyszer jobban is nézett ki, meg tehetségesebb is, mint Bijou Phillips. Sokat mond már ez a keresztnév is. Bijou – tényleg az. Távolról elmegy, de amint a közelébe kerülsz, rájössz, hogy csak valami értékesnek a semmit érő másolata. Színésznőként is nulla közeli értéke van, és még csak nem is egy szép nő, hogy ráfogjam ezt az eye candy faktorra.

Így visszaértem oda, hogy szenvedtem ezen a filmen. Nagyrészt Bijou miatt, aki irritált. Részben, mert a thriller elemeket romantikus vígjáték elemekkel keverték. Abszolút nem vicces, de nem is ijesztő, amikor pl. Carys már leütni készül az életét féltve az elé térdelő barátját, aki a kezét próbálja csak megkérni.

Buta a vége is, egyszerűen nincs ebben a filmben olyan, amit szerethettem volna. Vámpírnaplókban Daemon csapat drukker voltam, de itt Somerhalder is édeskevés. Ez rossz.

Eszmélés - 5/2 annyira nem rossz, hogy jó legyen, de majdnem. A hősnőt nagyon-nagyon rühelltem.

https://www.youtube.com/watch?v=4ymTUYWhFt4