Bűnszervezetet átvevős, barátnős, gyilkossá válós.

Jimmy, Kevin és Rob az ír maffia emberei, akik egy rablásnál csúnyán lebuknak. 3 év börtönre ítélik őket. A családjaik abban bíznak, az írek majd segítik őket, amíg a férjek a börtönben vannak. Ám a feleségek annyira kevés pénzt kapnak, hogy abból képtelenség megélni és gyereket nevelni. Rendes munkát nem kapnak, így összeállnak hárman és átveszik a férjeik helyét. Hamar felmérik, hogy az ír maffia mennyire gyenge és nem törődöm lett, de ők készek változást hozni. Kathy, Ruby és Claire hamarosan már a vezéri pozícióban vannak, akik az olaszokkal is egyezségre jutnak. Ám a férjek korábban szabadulnak, és nagyon nem tetszik nekik, hogy a feleségeik átvették a helyüket, mi több, a bűn királynői lettek. El kell dönteniük, hogy visszatérnek-e a konyhába, vagy megvédik, amit kiharcoltak maguknak.

A helyzet az, hogy a kritikusok utálták. Valahol meg is tudom érteni. A történetbe, a karakterekbe is nagyon bele lehetne kötni, de ennek ellenére én jól szórakoztam a filmen. Nem kifejezetten fekete humora van, de annak vettem. Lehet, ha komolyan nézem, akkor sokkal jobban lepontozom. Így viszont nekem pozitív emlékként marad meg a fejemben.

A történet alaphelyzetével még nem is lenne gond. A férjek kikerülnek a képből, a feleségeknek kell a bűn útjára és a helyükre lépni. Csak ennyiből nem ismerős a történet? Nekem abszolút eszembe juttatta a Nyughatatlan özvegyeket. Csak ez annál sokkal nagyobb mese. Senkikből az utca királynői…

A gond azzal van, amilyen módszerekkel és amilyen könnyen megy a hatalomátvétel. Konkrétan van egy olyan jelenet, amikor karon ragadják az utcasarkon álló örömlányokat, és kijelentik, hogy mostantól nekik dolgoznak. Persze, ez ellen senkinek és semminek nincs kifogása.

A gyilkosságok pedig a vicc kategóriáját súrolják. Mindenkit olyan könnyeden agyon lehet lőni következmények nélkül, hogy nekem ezért lett ez fekete komédia szint. Beszóltál? Pisztoly elő, golyó a fejbe. A lányok pillanatok alatt lettek szívtelen kivégzők is, Claire még kifejezetten élvezte is, és a hullák feldarabolásában és eltüntetésében is aktív részt vállalt.

A családi kapcsolatokról is pillanatok alatt kiderülnek, mennyire hamisak. Claire férje egy asszonyverő állat – a nő hamar le is cseréli a szociopata gyilkosra, aki megtanítja holttesteket darabolni is. Ruby attól szenved, hogy fekete, és az ír közösség még mindig céltáblának használja, a saját anyósa is. Ő azonban nem tűri ezt tovább. Kathy házassága tűnik az egyedül biztosnak, neki vannak egyedül gyerekei is. Az ő férje az egyetlen, akit látszólag nem zavar, hogy az asszony mivé fejlődött. Lesz aztán meglepetés, mire készül közben igazán.

A film végére a szereplők konkrétan halottak vagy erkölcsileg abszolút nullázódtak. Nem lehet szeretni őket, mert egyikből rosszabb ember lesz, mint a másikból. Ismételten csak azért nem zavart, mert fekete komédiában ez nem gond. Ráadásul, remek a szereposztás. Elisabeth Moss, Domhnall Gleeson, Melissa McCarthy többek között a húzónevek. Kifejezetten bírom, hogy McCarthy már nem csak komédiákat csinál, jól áll neki a komolyabb szerep is.

Látványra is fekete komédia szinten van, ez nem a Keresztapa női verziója.

Egy olyan film, amit értem, miért nem becsülnek többre, de azért bírtam. Van ilyen is…

A bűn királynői - 5/4 hangulatos, kellően komor, jó színészekkel, meglepő húzásokkal is. Furcsa, de tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=YlcyEDZVYkw

Világvégés, kamaszos, szerelmes, baráti társaságos.

A világ előzmények nélkül ért véget, és kezdődött egy új korszak. Már nem tudni ki kezdte, bomba robbant. A felnőttek meghaltak, akik életben maradtak, zombiszerű szörnyekké váltak és élő húsra éheznek. A kamaszoké és gyerekeké lettek a romok. Glendale városában felosztották egymás között a területeket: van, ahol a sportolók, a kockák, az egykori hajrá lányok, és az egyéb csoportok húzták meg magukat. Mindenki számára fenyegetés Triumph báró, aki fekete maszkjában és motorral vadászik rájuk, hogy megegye őket. Josh Kanadából költözött ide nem sokkal a robbanás előtt. Magányos farkasként húzza meg magát, keresve a robbanás éjjelén eltűnt barátnőjét, Samet. Ám másokba botlik: az eszes, antiszociális 10 éves Angelicába és az önjelölt szamuráj Wesleybe. Ha akarja, ha nem, csapattá alakulnak és közösen néznek szembe a világuk kihívásaival: boszorkánnyal, pláza elfoglalással, ami jön.

Képregény volt az alapja, de mivel nálunk nincs kiadva, összehasonlítani nem fogom a kettőt. Amennyit láttam belőle, nagyon emlékeztet a Deadly Class kötetekre. Vagyis, a grafikája nem jön be nekem, de most nem is ez a lényeg.

A Netflix készítette a sorozatot, és érdekelne is, vajon milyen a nézettsége. Hiszen annyira nyitott a vége, hogy nyugodtan lehetne 2. évada is. Majd kiderül…

A történet kellemesen elmebeteg. Felnőttek nincsenek, csak gyerekek. Mi lesz így a civilizációval? Ahogy már a Legyek ura is megmutatta, semmi jó. Klikkek alakulnak ki, háborúznak, néha nagyobb veszélyt jelentenek egymásra, mint a megőrült felnőttek, akik megennék őket. Ahogy felosztották a túlélőket, leképezik egy gimi klikkjeit. Így akár bele lehetne magyarázni azt is, hogy egy középiskolás sorozatot nézünk, egy metaforát. A középiskola dzsungel, amit túl kell élni.

Angelica magyarázata azért jobban tetszik. Mit csináltak a kamaszok? Leutánozták, amit a tévében láttak. Mad Max a minta – valóban, pláne a sportolóknál venni ezt észre. Egy az egyben az ott látottakat koppintották, a rendelkezésükre álló eszközökkel.

A filmes utalások különben is fontos részét képezik a sorozatnak. Minden részben akad olyasmi, amikor minimum emlegetés szintjén előkerül valamilyen film vagy sorozat (a Trónok harca poénokat kifejezetten szerettem), de néha még jeleneteket is megidéznek.

E sorozatnak sikerült összehoznia valami egészen különös mixet. A környezete abszolút egy horroré. Háborúzó kölykök, egy kannibál vadász, zombiszerű felnőttek – még pláza is akad túlélőkkel – hello, Romero! A kamaszok és konfliktusaik egy középiskolás sorozatból jöttek – felvállalja-e a legjobb sportoló, hogy meleg? A különcök szövetsége sorra küzdi le a nehézségeket. Mindezt pedig fekete humorral öntik nyakon. Máskülönben hogy lehetne visszatérő poén, hogy Josh általában ujjakat tud csak levágni? Vagy a boszorkány, aki sajátos módon küzd az őrület ellen?

Komédia, de horror környezetben és még ifjúsági sorozat is. A Deadly Class úgy tűnik, nem csak a képregény formátuma miatt juthat eszembe…

Most nevekkel sem tömte tele a Netflix, de nem is baj. (Azért ismerős arc akad benne.)

Abszolút jól szórakoztam rajta, kicsit Zombieland feelingje van. Nézném tovább is.

Daybreak - 5/4 bírtam a humorát, színes és mozgalmas sorozat, ami szinte komédia horror környezetben.

https://www.youtube.com/watch?v=2P9U41e75tE

A képen filmes kutyákat fedezhettek fel. Hánynak tudjátok a nevét?

Megoldás: Tovább!

Háborús, kosztümös, hatalomért küzdős, uralkodóvá válós.

IV. Henrik szakítani akar a hagyományokkal, és nem a legidősebb fiára hagyná a trónt. A herceg, akit a barátai csak Halnak neveznek, felelőtlen, léha életet él és látványosan utálja az apját. Amikor a lázadó nemesek ellen az öccse, Thomas vonul ki a sereggel, Hal meg akarja menteni az öccsét. Hiába nyer ő egy párbajban, ezzel békét teremtve, a dicsőségre szomjazó Thomas továbbvonul és elesik a csatatéren. Hal megörökli a koronát, és gyökeresen más módon akar uralkodni. A békére törekszik, a franciák gúnyát is figyelmen kívül hagyja. A tanácsadói ennek ellenére folyamatosan a franciák elleni fellépésre sarkallják, és amikor egy merénylő érkezik az ifjú király ellen francia megbízásból, V. Henrik rászánja magát a harcra. Megindul a francia – angol háború, ahol Hal egykori barátját, Falstaffot állítja a seregei élére és szembenéznek a francia trónörökös vezette seregekkel.

Agincourt a történelem egyik leghíresebb csatájának a helyszíne. A filmen volt is egy rész, amikor a dauphin (francia trónörökös) azon mosolyog, hogy ezt a mezőt híressé teszik. Így is lett. Ezt a csatát tekinthetjük a lovagkor végének – itt bizonyosodott be, hogy már nem a lovagok jelentik a legerősebb fegyvernemet, váltani kell.

A film nem csak Agincourt története, hanem Shakespeare nyomán V. Henrik uralkodásának első szakaszát mutatja be. Ám ez a csata van a film érzelmi és drámai tetőpontján. Ennek vannak olyan megrázó képsorai, hogy azok szinte beleégtek a retinámba. Ahogy káoszban és sárban a két sereg egymásnak esik a mezőn – az már szinte nem is háború, hanem emberek halálos tusája egy dagonyázóban. Csodálom, hogy ők maguk egyáltalán átlátták, ki a szövetséges és ki a gyilkolnivaló ellenfél. Drámaira is sikerült a hatás – ez a háború és csata szó szerint mocskos. Jelképes, ahogy a dauphin bevégzi. A lovagkor is így ért véget a sárban.

Még előzetesen olvasni lehetett olyasmit, hogy gyökeresen máshogy közelítenek a korhoz és V. Henrik alakjához. Ezt nem vettem észre benne. Hangsúlyosabb az udvari intrika, és a háttérben több az összeesküvés, de a lényeg ugyanaz volt. Attól, hogy egy mesterkedés miatt ment Henrik franciákkal háborúzni, nem számottevő a különbség. Azért ez nem a Shakespeare dráma, vannak eltérések a cselekményben és a karakterekben, de nem is gyökeresen más.

Elég hosszú filmről van szó, és nem vagyok benne biztos, hogy kellett volna ennyi belőle. Kétszer is láthatjuk, ahogy Halt a barátok kiverik az ágyból, és győzködik, hogy látogassa meg az apját. A dauphin két nagyobb jelenete is ugyanazokat az elemeket variálja. Időnként lassúnak éreztem a film tempóját, és nem csak a visszatérő elemek miatt.

Ami még a negatív felsorolásba kerül: Timothée Chalamet. Bírom a színészt, itt is korrektül hozza a karakterét, de ha megszakad, se néz ki 30 évesnek. A frizuráját már nem is minősítem: Henrik ilyet hordott a portréin, szóval hiteles, de rettentő irritáló ez a stílus. (Deppnek se állt jól a 15. század!) Abba is bele lehetne kötni, hogy milyen vézna – mégis harcos királyt játszik? Edgerton szokás szerint uralja a karakterét.

A tanulság azért megvan: minél nagyobb a hatalmad, annál többet hazudnak neked.

Egyszer érdekes volt, de a Hollow Crown V. Henrikéhez képest nincs sok változás.

V. Henrik - 5/3,5 új nézőpontot ígértek, nem nagyon találtam. Korrekt, de amitől magával sodorna, nincs.

https://www.youtube.com/watch?v=9PO6EcXwKO0

Cím: High Strung Free Dance

Készítők: a rendezőre véletlenül se bukkantam rá, de kétlem, hogy ismertebb filmkészítő lenne. A szereposztásban is ismeretlen fiatalok vannak. Thomas Doherty lehet ismerős a Disney nézőknek, hiszen az Utódokban ő volt Harry Hook.

Műfaj: zenés – táncos

Cselekmény: Zander Raines sikeres és fiatal koreográfus, aki egy nagy műsoron dolgozik. A Free Dance produkcióban nagyon tehetséges, de még ismeretlen kezdőknek is lehetőséget ad. A főszerepet Barlow táncolja, a zenét a zongorista Charlie szolgáltatja. Ám a próbák során belesodródnak egy szerelmi háromszögbe: Zander és Charlie is beleszeret a balerinába. A szenvedélyes érzelmeknek a műsor látja a kárát, vagy akad megoldás?

Várható megjelenés: az Államokban október végétől megy, nálunk elég reménytelen a bemutatása. Az első rész sem ért még ide.

Miért várós?

• Tipikus guilty pleasure. Könnyed sztori, szép emberek…
• Az első részt szerettem, a cím bevonz akkor is, ha semmi köze az elsőhöz. Még akkor is, ha nem mondhatni, hogy jó kritikákat kapott volna.
• Bejönnek az ilyen táncos – zenés filmek.
• Banális, de kíváncsi vagyok, hogy oldják fel a szerelmi háromszöget és ki lesz a végére Barlow fiúja.

Állatos, otthonért küzdős, múlt századi.

Az egykori szánhúzó kutya elszökött, a vadonban szabadon élt és egy farkas párja lett. A kölykeik között volt egy, amely elevenebb volt a többinél. Az anyja igyekezett nevelni, de mindig megtalálta őket a baj. Egy sérülést követően a kicsi próbál gondoskodni az anyjáról, de be kell látnia, így mindketten odavesznek. Hazavitte a kölyköt, az egykori gazdájához, egy indián faluba. A törzsfő kész volt visszafogadni egykori kedvencét és a kölykét, hiszen nagy potenciált látott a félig farkas kölyökben. Fehér Agyarnak nevezte el. A kölyök hamarosan vezérkutyává érik, remek szánhúzóvá és nagy harcossá. Ám a fehérek az indiánok földjét akarják, és nekik sürgősen pénzt kell szerezniük. Az öregnek van egy terve, de egy bűnöző szemet vet Agyarra, és semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze és viadalokra vigye.

Jack London kalandos életet élt, és a tapasztalatait, a látottakat regényeiben és novelláiban is megörökítette. Ha ma valaki el akarja képzelni, milyen lehetett az aranyláz idején élni, ő az, akit érdemes olvasni. Egy-egy sorozatban fel is bukkan az alakja, de van egy olyan története, amely kifejezetten sok feldolgozást ért már meg.

Fehér Agyar – állítom, Balto is az ő egyik klónja. De most maradjunk e félig farkas, félig kutya nemes állat mellett!

A legutóbb a Netflix készített belőle animációs filmet. Amit finoman szólva is megosztónak érzek. Egyes elemei csodásak és klasszikus mesévé is tehetnék, míg vannak olyan hiányosságai, amelyek szó szerint bántották a szememet.

Az erősségei csúcsa a története. Kalandos, érdekes és mellette még tartalmas is. Benne van az aranyláz idején az élet, a jellegzetes karakterek, az emberi értékek és a család fontossága, a szabadság és a hűség, de az ember legrosszabb oldala is. Miközben szórakoztat, folyamatosan nyújtja a tanulságokat is. Az eleje szinte természetfilmes, engem már ott megfogott a történet. Ahogy anya és kölyke boldogulnak a vadonban… azok a jellegzetes, kutyás mozdulatok… Majd az emberek történetbe kerülésével folyamatosan azzal kell szembesülnünk, hogy milyen pokoli az ember mindennel – embertársakkal, állatokkal, természettel.

A karakterek ugyan fekete – fehérek, vagy nagyon szerethetőek, vagy teljesen aljasak és romlottak, köztük sokkal több a mérges alma, mint az egészséges. De azért ez mese, nem lesz depresszív, itt képesek a jók felülkerekedni. Annyira nem mese, hogy ne érnék őket is veszteségek, de azért ez nem egy olyan történet, aminek sírás a vége.

Fehér Agyar is nagyon szerethető figura. Az állat minden nemessége megvan benne, és a mesekészítők jó arányban adagolták az életében a drámát és a szép pillanatokat, meg a humort. Mert ez olyan mese, amin nevetni is lehetett. (Az a tyúkudvar, és ami benne történik.)

Ami viszont nagyon nem tetszett: a mese grafikája. Ha röviden akarom jellemezni, az a furcsa lenne. Annyira nem torz vagy igénytelen, hogy rondának nevezzem, de annyira eltér a széptől, hogy legjobb esetben is különös. Mintha pár évvel korábban készült volna, és nem tavaly.

Ez azonban nem von le az értékeiből. Nagyon jó a története, lehet rajta izgulni és nevetni is. Abszolút természetbarát, pozitív értékekre nevel. Ha a legkisebbekkel nem is, de már a kicsit nagyobb gyerekekkel is érdemes megnézetni.

Fehér Agyar (2018) - 5/4 a történet családi, állatbarát, kalandos és nézős. Kár, hogy a grafika nem ért fel hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=9XIpCpfA_JA

Sérült gyermekkel foglalkozós, szellemes, kosztümös.

Verena sérült gyermekekkel foglalkozik speciális nevelőnőként. A legújabb esete egy kisfiúé, aki az anyja tragikus halála óta nem beszél. Verena barátkozik vele, ahogy a halott asszony egykori szolgálójával is. Jakob eleinte nagyon távolságtartó, és Verena arra is rá kell, hogy döbbenjen, hogy egy helyi mítosz is nehezíti a munkáját. Itt hisznek abban, hogy a köveken át beszélni tudnak a holtak. Valaki minél szótlanabb, annál jobban hallja őket. Ő maga is elkezd a kövekre figyelni, de ő nem hall semmit, és erről győzködi a gyereket is. Közben a megözvegyült szobrász, Klaus felfigyel arra, hogy Verena alkata nagyon hasonló a halott feleségéhez. Megkéri, álljon modellt a befejezetlen szobrához. A felnőttek között fellobban a szenvedély, ráadásul Verena hinni kezd a kövek erejében. Hogy vegye rá Malvina szellemét, hogy távozzon és ő maradhasson apa és fia mellett?

Mostanában annyira a démonos ijesztgetős filmek mentek a szellemesek között, hogy jól esett valami másfélét nézni. Igaz, a Hangok a falból nem valami eredet ötlettel dolgozik, végig volt egy olyan érzésem, hogy valami nagyon hasonlót már láttam, de azért egyszer meg lehetett nézni, és nem is untam.

A címe elég beszédes, különben. Ahogy megismerjük a helyi kövek legendáját, teljesen érthetővé is válik. Abban még némi eredetiséget is látok, hogy ezen a közegen keresztül képesek a szellemek kommunikálni. A film végére azonban más misztikus szálat is kapnak a falak – arra már nem tudnám azt mondani, hogy érthető volt. Komolyan törnöm kellett a fejem, hogy mi valóság és mi csak lázálom. Nem is vagyok biztos benne, hogy meg tudtam mindent fejteni ilyen szempontból.

A képzelet és valóság különben is nagyon összemosódik egy-egy résznél a filmen. A vége is ilyen, de nem különb az éjjel sem, amikor Verena modellt áll Klaus szobrához. Nem is tudtam eldönteni, hogy most lefeküdtek vagy csak álmodoztak róla? Nem mintha ez lett volna a filmben a legfontosabb, de összességében zavaró volt, hogy nem lehetett tudni, mi is történt.

A cselekmény az ilyen logikai kérdéseken túl szépen építkezett. Fokozatosan ismertette meg a szereplőket, a helyszíneket. Az atmoszférája különösen jól sikerült a filmnek. Bár nem lehet rájönni, hogy pontosan mikor is járunk, de kosztümös, múlt századi érzete van a történetnek, a szereplőknek, de a helyszíneknek is. Kb., mint a Rebecca világa, csak itt nem Anglia, hanem Olaszország a helyszín.

A karakterek egyszerűek, pár vonással jellemzettek, de a filmbeli szerepükhöz éppen ennyi kellett. Egyedül Jakob kapcsán éreztem, hogy róla nem tudok eleget. Mire gondol? Mennyit ért meg a történet természetfeletti vonalából? Még az is kérdéses maradt, hogy ő jó vagy rossz gyerek igazából.

A szereposztásban egy ismert, és egy sorozatnézőknek ismerős színész van. Emilia Clark itt azt a naivát játssza, amit a Trónok harca elején. (Plusz, itt is vállalt meztelen jelenetet.) Marton Csokas azért lényegesen már karaktert kapott, mint az Into the Badlands idején, de neki jobban is állt ez a szenvedő – szenvedélyes szobrász, mint anno a véreskezű báró.

Egyszer érdekes volt, de kétlem, hogy újranézős film lesz belőle.

Hangok a falból - 5/3,5 az alaphelyzet, a hangulata és a színészek tetszettek, de a történet vége sokat elvett.

https://www.youtube.com/watch?v=gFvyO9vKwwY

És ez a te bajod. Azt hiszed, az élet egy ügy, amit meg kell oldani. Néha csak egy tragédia, amit el kell viselni. (Prodigal Son)

(A szakítás sosem jó, pláne, ha az ember veje viccelődne is.)

• A pasik nem szakítanak velem. Az az én dolgom!
• Szerintem jó, hogy a te korodban szerzel még új tapasztalatokat.
• Ha így folytatod, te nem éred meg az én koromat. (Young Sheldon)

(Patyomkin a maga módszereivel udvarol, és kimondja, amit gondol.)

• Arcátlan beszéd.
• Csak őszinte. A kettő hasonlóan fest. Teljes őszinteség nélkül nincsen igaz szerelem. (Catherine the Great)

(Az önbizalom sosem hátrány, pláne, egy sebésznek.)

• A srác mellkasán acélrúd megy keresztül. Általában nem élnek túl ilyet.
• Rossz hozzáállás. Ez az én műtőm, az én kimenetelem, szerintem élni fog.
• Értettem!
• Gyerünk, Pravesh! Élő betegre van szükségem. Nem műthetek halott embert. Vagyis tudnék, de minek? (The Resident)

(Lucas humorral kezeli, amikor az anyja ruhákról kérdezi.)

• Na, jó. Ez mit mondana neked?
• Anyám megőrült. Azt hiszi, hogy a ruhák beszélnek. (Tuti gimi)

(Steve bebörtönözve az amazonok között is elemében van, és kiakasztja az őreit.)

Gondoltak már arra, hogy nyaralóhelyet üzemeltessenek? Mert van egy barátom, Etta, aki a karját is odaadná egy szigetért, ami tele van női testépítőkkel. (Wonder Woman: Vérvonalak)

(A nyomozónak leesik a lényeg a megbeszélésből.)

• A gyilkos Axel kedvére akar tenni.
• Logikus. Jackie-vel volt egy macskánk, amelyik döglött egeret hagyott minden reggel a bejáratnál, mintha ajándékot hozna nekünk.
• Igen. A tökéletes metafora.
• Hátborzongató macska. (Prodigal Son)

Jól van, Chucky! Játszani akarsz? Játsszunk! (Gyerekjáték)

Lények közti harcos, mesevilágos, esküvős.

5 év telt el, hogy Aurora királynő lett Demóna áldásával, a tündérek felett is. A lány igyekszik ellátni a feladatát, és békét teremteni. Ezt szeretné Fülöp herceg is, aki most a lánykérésre is elszánja magát. A fiatalok szerelmesek, így az csak plusz nyereség a frigyükkel, hogy a két szomszédos királyság egyesülhet és békét teremthetnek emberek és tündérek között. Fülöp apja az egyetlen, akit lelkesít a gondolat. Demóna nem bízik az emberekben, a herceget sem kedveli, és ha tehetné, eltiltaná tőle a lányt. Ingrith királyné pedig a tündéreket gyűlöli, és a frigyet használná arra, hogy csapdába csalja a teremtményeket. Titkon már folynak a kísérletek, hogy végezhet velük. Viszályt szít Demóna és az emberek között is. A végső csata egyre közeledik, és mindenkinek fel kell fedeznie még, ki is ő igazán.

Pár éve a Disney újraírta a Csipkerózsika meséjét élőszereplősen. Ott már nem Demóna volt a gonosz. Elég jó bevételeik is voltak ahhoz, hogy a film folytatást kapjon. Így most itt az újabb történet, aminek már nem az ismert mese az alapja.

A kezdetek nehézkesek a film elején. Eltelt ugyan 5 év, de alig látni változást a karakterekben vagy az univerzumban. A szálakat elvarrták már, így szenvelgős, ahogy az újabb konfliktusokat behozzák. Ha nagyon kötekedni akarok, tudnék. Egyrészt, miért pont 5 évet vár a herceg a lánykéréssel? Ahogy nekem lejött a történetből, ez egy klasszikus mesei első látásra szerelem volt. Mégis, 5 évig csak barátok voltak? Nem volt elég 5 év, hogy Demóna felmérje magának a srácot?

Onnantól lett jobb a film, hogy megismertük Fülöp családját is. A mesétől már elköszöntünk, helyette a francia történelem köszönt vissza. Még nem is mutatták teljes egészében a királyné tervét, már az jutott eszembe, hogy Medici Katalint játszik, csak ő nem a lánya, hanem a fia esküvőjén akarja csapdába csalni és meggyilkolni a tőle másokat.

Mozgalmas a film, míg néztem, nem jutott eszembe, hogy kevés lenne a cselekmény. Azt inkább akkor éreztem, ha most megpróbálnám összefoglalni. Viszont van több kiemelt szereplő, így annyira nem probléma, hogy egy-egy személlyel nem sok minden történik.

Mennyire gyerekmese? Lényegében az. Még a tündérek meggyilkolása is olyan formában történik, hogy az nem erőszakos. A kivételt Demóna fajtája jelenti, azért velük keményebben lépnek fel, mint a többi varázslénnyel.

Ez a film, ugyan címében Demóna szerepel, de legalább annyira Ingrith története is. Ő az, aki ármánykodik és mozgásban tartja a szálakat, akihez a többi karakter kapcsolódik. Nem véletlenül kellett olyan nevet szerződtetni rá, mint Michelle Pfeiffer. Jól állt neki a karakter, nem volt klasszikusan boszorkányos, csak egy olyan személyiség, aki gyerekkora óta egy rögeszme rabja, és lassan megvalósítja a tervét.

A szereposztás most is erős. Angelina Jolie visszatért, és valósággal meseszereplőt csináltak belőle. Az egész alakja annyira természetellenes, hogy komolyan elgondolkodtam, mennyire CGI és mennyire a színésznő. Elle Fanning megint kedves hercegnőt játszik. A herceget lecserélték, de most legalább erőteljesebb karakter – Dickinson így szerencsésebb elődjénél.

Látványos, pörög is, eredetibb a története – jobban elnéztem, mint pl. Az oroszlánkirályt.

Demóna: A sötétség úrnője - 5/4 eladja a látványa és a sztár szereposztása. A történet kissé erőltetett, de mesének elment.

https://www.youtube.com/watch?v=Xlr3tgaWldQ