Nyomozós, barátos, szálakat elvarrós.

Holmes és Watson berendezkedtek Londonban, itt is a rendőrség munkáját segítik. Holmes boldog is ezzel az élettel: azt csinálja, amit szeret, az otthonában, azzal az emberrel, aki a legközelebb áll hozzá. Kitty azonban látja, hogy Watson igazából boldogtalan itt. Így, amikor Gregson kapitány merénylet áldozata lesz, repülnek haza – Holmes titokban, hiszen gyilkosságért körözik. Az ügy alatt a férfi látja, hogy a társa itt valóban jobban érzi magát, így dolgozni kezd azon is, hogy ő is New Yorkban maradhasson és továbbra is együtt dolgozhassanak. Olyan esetek várnak rájuk, mint a disznójával közösen meggyilkolt férfi esete vagy a vámmentes raktári gyilkosság. Közben a milliárdos Reichenbach igyekszik meggyőzni őket a szervezetébe való csatlakozásra: az informatika segítségével megfigyelik az embereket, és a leendő gyilkosokat likvidálják. Ám a párosnak mindez nagyon nem tetszik.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az Elementary korrekt krimi volt, örülhetnék, hogy még 13 részre visszatértek. Csak éppen, én elégedett voltam az előző évad végével is, számomra ott is véget érhetett volna a történetet. Jó, egész tűrhetően nyitották újra a szálakat és mehet a folytatás, de az akkor is gagyi volt, ahogy Sherlock lemossa magáról a gyilkossági vádat.

Ebben az évadban vegyítették a heti nyomozásokat az egész évadon átívelő nagy esetet. Az elején a heti részek voltak túlsúlyban, én ezeken szórakoztam jobban. Volt, amikor Doyle történetet is hoztak, a helyzethez modernizálva. Voltak érdekes esetek, és Sherlock gunyoros megjegyzésein még mindig jól szórakozom.

De az évad haladásával egyre nagyobb súlyt kapott Reichenbach esete. Mondanom se kell, aki az eredeti Sherlock Holmes történeteket ismeri, már ez a név riasztócsengőként funkcionál. Anno a Reichenbach vízesésnél csapott össze Moriarty és Holmes, eredetileg itt ért véget a Sherlock Holmes Doyle tolmácsolásában, csak aztán rajongói nyomásra változtatni kellett az eredeti végen és húzni egy Bobby Ewing-ot.

Mondanom se kell, hogy az eredeti sztorit ismerőknek, amibe most direkt nem megyek bele jobban, nem lesz semmi meglepetés az évad végén. Modernizálták, amit Doyle kitalált és felettébb szappanopera hangulatú zárlatot adtak a sorozatnak. Még mindig azt mondom, nekem jobban tetszett, ahogy a 6. évaddal zártak. Ez egyszerre túl parodisztikus és túl boldog egy Elementary véghez.

A karakterek már nem mutatnak újat. Sherlock, Watson, az állandó mellékszereplők éppen olyanok, mint korábban is. Az elején elvileg Watson válságban van, de ez nem látszik máson, csak a megváltozott hajszínén. Valahogy a válságokat egyik főszereplő sem éli meg a sorozatban. Meghal valaki, aki nagyon közel áll Holmeshoz, látszik valami rajta? Az első sokk talán igen, de utána ugyanolyan hidegen nyomja végig, mint korábban mindent. Mondjuk ő Sherlock, ő ilyen. De Watson? Elvileg ő a szív Holmes agya mellett, de itt már annyira hasonul a férfihoz – még hajszínben is, hogy nekem néha érzéketlen robotnak tűnik már mindkettő karakter.

Reichenbach érdekes is lehetne – csak éppen a Person of Interest e szálat jobban hozta évekig.

Minden bajom ellenére szórakoztató, könnyen nézhető krimi, hamar le is daráltam.

Elementary - 5/3,5 a kerettörténet érdekes, de összecsapottnak éreztem a végét, és elnyomta a heti ügyet.

https://www.youtube.com/watch?v=WXM1aAd5mnE

- Mia és a fehér oroszlán

Ahogy Charlie nő, a család szeretné, ha Mia nem kezelné háziállatként. Kint akarják tartani ketrecben, ahova az ember nem mehet be. Mia mégis rendszeresen bejár hozzá, egyszer a testvérét is beviszi. Ahogy az anya megijed, az oroszlánra átragad a félelem, és meglöki Micket, aki elesik és beveri a fejét. Újabb ígéretet kell tenni, hogy Charlie csak a kerítés túlsó feléről szemlélhető.

Ám a szülők rájönnek, hogy Mia most sem tartja be az ígéretét. Az apjának elege lesz ebből, félti a lányát, így meghirdeti eladásra az oroszlánt Hamar akad vevő is, egy környékbeli vállalkozó személyében. Amikor a farmon jár, és elvisz egy oroszlánt, Mia elbújik a szállító kocsin. Látja, hogy a vállalkozó vadászatra vesz meg oroszlánokat. Ezek szelídek, emberek mellett nőttek fel - könnyű célpont a gazdag, csak hobbiból állatot lelövő gazdagoknak. Ez a sors várna Charlie-ra is.

Mia így az éjjel megszökik, és viszi magával a fehér oroszlánt is. Egy természetvédelmi parkba akar eljutni vele. Mindenki a nyomában van: a rendőrség, a család, a vállalkozó az ügyféllel, aki Charlie trófeáját akarja a falára. Mick súg telefonon a húgának, merre menjen.

Már a természetvédelmi terület előtt célkeresztbe kerülnek. Mia apja most áll a lánya mellé, és a saját testével fedezi Charlie-t, amíg bejut a védett területre. Az anyjuk most meséli el, a nagyapjuk is abból élt, hogy vadászatra nevelt oroszlánokat. Mick pár éves volt, amikor az üzletről mit sem tudó anyja kivitte a gyereket. Látták, ahogy legyilkolják az oroszlánokat. Ekkor költöztek Londonba, és ez az a trauma, amitől Mick azóta is szenved, csak nem emlékezett eddig.

Hónapokkal később látjuk, ahogy a család a park mellett piknikezik. Távcsövön nézik Charlie-t, aki beilleszkedett, és már párja, kölykei is vannak.

- Anyacsata

Sharon lelöki a lépcsőb Jillt, betörőnek álcázva magát. Majd marad ápolni a lábra nem állható asszonyt, de igazából csak kínozni akarja. Jill hiába akarja elküldeni, nem megy el.

Mikor egy barát átjön segíteni, Sharon elzavarja és bezárja Jillt. Ő most ébred rá, Sharon bántotta kezdettől fogva. Amikor számon kéri, Sharon nem is tagadja, és közli, most hogy rájött, kénytelen megölni. Jill látogatóba érkező munkatársát is megöli. Kapkodni kezd, amit Jill kihasznál, sikerül elbújnia.

A gyerekek arra jönnek haza az üzleti útról, hogy anyáik majdnem megölték egymást. Jill felépül, Sharon börtönbe kerül. Jill látogatja meg: Amber többé látni sem akarja az anyját, de küldött egy képet az esküvőjéről. Luke-kal megszöktek Vegasba, ahol egy Elvis adta őket össze.

Papsággal harcolós, hatalmi kérdéses, ókori.

Ramszesz már alig várja, hogy hatalomra kerüljön, és ő legyen a fáraó. Gyűlöli látni, hogy apja mindenben a papok rendjére hallgat. Észrevette, hogy miközben a papok kincseskamrája egyre telik, a fáraó szegényedik, a nép szenved, és ahelyett, hogy háborúban bizonyítanák a dominanciájuk, Egyiptom megalázó békeszerződéseket köt sorra. Ramszesz a kívánt katonai kinevezést sem kapja meg, és szeretője személye sem tetszik az udvarban. Sára szép, de egyben nagyon szegény zsidó szolgáló. A hercegben forró indulatokat a papság igyekezne elfojtani, míg a föníciai kereskedők kihasználnák, és háborút szítanak. Apja halála után Ramszesz a maga feje után megy, és minden jó szándéka ellenére is halálos útra lép.

A Szinuhe után kissé szkeptikusan álltam neki egy újabb ókori Egyiptomot bemutató, régebbi filmnek, de ezzel egészen jól megvoltam. Azért nem cserélném le a Gladiátort erre – tudom, az Róma, de ókor –, de azért ezt normálisan végig tudtam nézni.

A cselekmény magva érdekes. Van egy halódó birodalom és egy fiatalember, aki úgy érzi, ő rendeltetett a nagyság visszaállítására. De kinek van igaza, mivel járna legjobban Egyiptom? Tetszett a filmben, hogy nem lehet eldönteni, melyik oldalé a jó megoldás. Teljesen elfogadható, ha valaki Ramszesz ötleteit látja jobbnak, de a papság is jól érvel a maga igaza mellett. Magamon észre is vettem, hogy meggyőzhető vagyok. Eleinte abszolút Ramszesz pártán álltam, de ahogy egyre többet megismertem az ország állapotából és a papok érveiből, látni kezdtem, ők miért úgy csinálják a dolgokat, ahogy. A film végére kompromisszum párti lettem, mindkét félnek voltak jó megoldásai.

Valahol azt is éreztem Ramszesz, de az egész helyzet tragédiájának, hogy egyik fél sem hajlott arra, hogy kicsit is engedjen a másiknak. A papság, Ramszesz, de még Fönícia is mindent akart, vagy teljesen elbukik inkább. Nem hinném, hogy a végére volt bárki is, aki győztesnek mondhatta magát.

A történet egy más gondja, hogy túl nagy akart lenni. Politika, történelem, magánéleti szálak sokaságát keverték, aminek az lett a vége, hogy a végére bele lehetett keveredni, melyik nő melyik és milyen a viszonya a többi szereplővel. Ott teljesen elvesztettem a fonalat, amikor a föníciai szeretőt akart kémként a fáraó mellé szervezni. Most akkor melyik nő is volt az ő beépített embere?

Arra igyekeztek odafigyelni, hogy el tudjuk hinni, egyiptomi filmet látunk. A jelmezek és a díszletek magukért beszélnek, a fáraó ékszerei és környezete ruhái, ékszerei még tetszettek is. A parókákról nem tudom ugyanezt elmondani, némelyikről kalácsok és kuglófok jutottak eszembe. Az sem volt éppen a szívem csücske, ahogy barnítóval igyekeztek a lengyel színészeket színesebb bőrűvé varázsolni. Volt, akin nagyon látszott, hogy egy kiló festék van a bőrén. De ez még mindig szimpatikusabb megoldás, mint ahol inkább jut Róma, mint Egyiptom az eszembe a szereplők látványáról.

Ha már a színészeket emlegetem, igyekeztek. A kedvencem az egyik pap volt, de leginkább azért, mert nagyon emlékeztetett Ben Kingsley küllemére és az általa játszott karakterekre.

Nem lesz a kedvenc filmjeim között, de egyszer simán meg lehetett nézni.

A fáraó - 5/3,5 korrekt film, igyekeztek látványban és történetben is, de a történet túl monumentális.

https://www.youtube.com/watch?v=Rj0VyfFiC8Q

Sorozatgyilkosos, pszichés, nyomozós.

Az FBI új vezetőt kap, aki kifejezetten a Viselkedéskutatás részlege miatt vállalta el ezt az állást. Lát bennük fantáziát, és Gunn okos lavírozással fel akarja futtatni a részleget: megszerzi a kívánt alanyokat, és egyre több aktív nyomozásba is be akarja kapcsolni a csapatot. Az egyetlen, előle titkolt gond, hogy a csapat csodagyereke, Holden annyira kikészült Kempertől, hogy kórházba kezelik. Bill és Wendy nagyon igyekeznek talpra állítani, noha nekik is megvan a maguk baja. Wendy továbbra is titkolja szexuális irányultságát, noha egyre komolyabb a párkapcsolata. Bill 7 éves nevelt fia pedig belekeveredik egy kisgyermek meggyilkolásába. Holden a munkától tér vissza: lelkesíti, hogy végre beszélhet Mansonnal. Felfigyel az atlantai gyerekgyilkosságokra is, ahol a csapat élesben is kipróbálhatja magát.

John E. Douglas könyveiből egyre több kapható nálunk is, aminek örülök. Olvasmányosan nyújt betekintést a kriminálpszichológia világába, és a morbid kíváncsiságot is kielégíti a legismertebb és kevésbé ismert gyilkosok megismertetésével. Bőven van benne annyi anyag, hogy nagyon könnyen összehoztak belőle egy lineárisabb felépítésű, klasszikusabb krimit a Mindhunter 2. évadára is.

A sorozat felépítése lineáris, látszólag egyszerű. Ám sok kis szállal zsonglőrködnek, nagyon érezhető, mennyi anyag lenne még ebben a témában. Az interjúk, az olyan gyilkosok, mint Kemper és Manson. Az aktuális nyomozások. A cégen belüli politika. A szereplők magánélete, amire a munkájuk akaratlanul is rányomja a bélyegét. Nagyon sok minden van benne, ami idő és hely hiányában elsikkad. Ettől kissé hiányérzetem is volt: a BTK gyilkos, akit nagyon alapoznak, de a nyomozásnak még neki se álltak. Bill nevelt fia, akiben nagyon látok egy szociopata kezdeményt. Maguk az interjúk.

Érdekes volt az atlantai szál is, arra adtak helyet és időt a sorozatnak. Jól átjött, mennyire frusztráló, hogy az FBI kezében ott van egy új módszer, ami működik és használhatnák, de Holden és Bill is folyton azzal szembesülnek, hogy a gyakorlatban nem engedik őket igazán dolgozni, nem hallgatnak rájuk. Csak éppen annyi minden van még, hogy hiába volt ez érdekes, mások hiányoztak mellőle.

Ami viszont volt, és nekem nem hiányzott, Wendy magánéleti szálának túlnyújtása. Ahhoz képest, ami lett belőle, túl sok teret kapott. Bill sokkal izgalmasabb dolgokon megy keresztül és vele történnek is dolgok, mégis, a nő legalább ugyanannyi jelenetet kapott a kínjaira. Holden magánéletét most hanyagolták, ő a sorozat végére teljesen munkamániás lesz magánélet nélkül. Mondjuk, amilyen szerencsétlenül állt neki felszedni a recepciós lányt, nem is kell meglepődni.

Hangulata van a sorozatnak, ami fakad a témájából és a megidézett korszakból is. A retró feeling abszolút átjön a színvilágtól kezdve a szereplők megjelenésén át a helyszínekig mindenben. Mégse érződik réginek, vagy nem tesznek bele olyan ma már nevetséges frizurákat, mint amivel a Stranger Things sokkal minden egyes évadban.

Bejött a casting is. Nem véletlen, hogy a sorozatbeli Manson a Tarantino moziba is kiruccant.

Kis hiányérzetek mellett is nagyon jó sorozat ez, már várom a 3. évadát is!

Mindhunter - 5/4 hangulatos és érdekes krimi, kedvelhető szereplőkkel és korrekt látványvilággal.

https://www.youtube.com/watch?v=PHlJQCyqiaI

Melyik film nem illik a többi közé, és miért?

Bár a képek is árulkodók, de ki is írom: mindegyik Sam Claflin szereplésével készült :)

Megoldás: Tovább!

Anyósos, foglyul ejtős, féltékenykedős, összecsapós.

Amber és Luke szépen megvannak együtt, és most készülnek a boldogító igen kimondására is. A család velük örül, Amber túlféltő anyja, Sharon is. Ám az eljegyzési partin szembesül azzal, hogy Luke édesanyja, Jill milyen társasági és megnyerő ember. Sharon azt már el tudta fogadni, hogy Luke felesége lesz a lánya, de Jill és Amber közeli, szinte anya-lánya kapcsolata féltékenységgel tölti el. Folyamatosan úgy érzi, háttérbe szorítják, és Jill átveszi a helyét a lánya életében. Mikor a fiatalok egy munkaügyben elutaznak, Sharon bosszút akar állni az asszonyon. Egy betöréssel akarja bosszantani, de valami egészen más bontakozik ki a történetből. Jill hamarosan a saját háza foglyaként, Sharon gondos kezei között találja magát.

A tévéfilmekhez nem szoktam nagy reményeket fűzni, általában hulla fáradtan, alvás előtt nézem őket, amikor kevesebb is elég, hogy lekössön. Néha azonban ráakadok köztük egyre-egyre, ami eltalálja az ízlésem, és jól tudok rajta szórakozni.

Az Anyacsata ilyen film volt. Ugyan pontosan észlelhetők a gyengeségei és hibái is, de pont olyan a stílusa és a hangvétele, hogy én jól szórakoztam rajta. Kicsit fekete komédia, nagyon kicsit thriller. Nem kell komolyan venni, és ez jól áll neki.

A cselekmény egyszerű, és nagyon hamar rájövünk, honnan kell a veszélyt várni. Sharon egyik nyitójelenete már jól megalapozza a karaktert, és folyamatosan azt is teszi majd, amire számítani lehet tőle. Látta valaki a Tortúrát? Kathy Bates ottani alakítása lehetett akár a minta itt is, még a karakter külleme is hasonlít arra, ahogy Bates játszotta a kedvenc írója nem éppen minta ápolónőjét.

A Tortúra különben többször is eszembe jutott a film kapcsán, de azért egy kanadai tévés film nem megy el olyan messze, mint a horror királya. Itt nem nyesnek le lábakat, és a vizelet sem lesz az új limonádé. Itt olyan eszközökkel megy a harc, mint bekapcsolni a tévét a legidegesítőbb adón, órákra elmenni, és pont úgy tenni le a távirányítót, hogy a beteg ne érje el. Szenvedjen csak a véget nem érő reklámoktól… Jó, vannak ennél durvábbak is, de a szintet ebből be tudjátok lőni.

Mivel tévéfilm, túl sem nyújtották. Amennyi cselekmény volt benne, az kényelmesen kitöltötte a játékidőt. Pergő, izgalmas filmnek nem mondanám, de nem is untattak és nem volt egy tucatnyi felesleges jelenet sem.

Látvány nincs benne, de ilyen filmben az nem is jellemző. Mondjuk, egy olyan film, mint az Egy kis szívesség, egy thrillert is sokkal látványosabban tálalt felső középosztálybeli közegben, de itt sem a készítők, sem a színészek, sem a büdzsé, de még az alapanyag sem volt olyan minőségű.

A karakterek pár vonással jellemzettek, de a lényeg így is átjön. Mondjuk, azért maradt bennem hiányérzet, hogy Amber és Luke mennyire semmilyenek – fiatalok, helyesek, nagyon szeretik egymást. Ennyit tudunk meg róluk. A két anya, akit kicsit jobban megmutatnak, de ők sem lettek sokkal árnyaltabbak. Nem véletlen, hogy ismert színész nem bukkan fel benne. Kari Matchett lehet ismerős, de ő sem egy sztár, csak feltűnt ebben-abban.

A maga célját eléri, egy estére kellemes kikapcsolódás – kifejezetten tévére hangszerelve.

Anyacsata - 5/3,5 kissé kiszámítható, de a sötét humorát bírtam. A Tortúra anyósos változata. Elvetemült.

https://www.youtube.com/watch?v=ruaL2lpaTdw

Cím: Zombieland 2.

Készítők: jön vissza mindenki a második menetre is. Emma Stone, Jesse Eisenberg, Abigail Breslin, Woody Harrelson - ezért a négyesért megéri, de sok más ismert arc is szerződtetve lett.

Műfaj: horror komédia, talán kis akció is lesz

Cselekmény: egy új zombifaj jelenik meg. Gyorsabbak és halálosabbak. Ezt vajon hogy éli túl a csapat?

Várható megjelenés: 2019 októberére van belőve

Miért várós?

• Az első részt nagyon szerettem, jöhet ez is!
• Ha megvalósult volna a Zombieland sorozat, azt is néztem volna.
• Érdekel, mit hoznak ki a cselekményből.
• Minden szereplő visszatér! :)

Bosszúállós, maffia leszámolós, fekete humoros.

Kehoe egy kisváros, ahol semmi érdekes nem történik. Egy síparadicsom, ahol a turistáknak sokat elnéznek. Ahol az év embere Nels lesz, aki lelkiismeretesen takarítja a havas utakat, szerető férj és büszke apa. Ám a világa fordul egyet, amikor a fiát holtan és túladagolva találják. A felesége őt hibáztatja, és a kezdeti fagyos viselkedése után el is hagyja a férfit. Kyle reptéri kollégája súlyos sérülten vallja be Nelsnek az igazat: ő volt a drogcsempész és használó, aki lenyúlt a szállított drogból. Mindkét fiatalembert elkapták, noha Kyle semmiről sem tudott. Ő megszokott, Kyle-t megölték. Nels bosszút esküszik, és sorra vadássza le a helyi drogcsempészeket, egyre feljebb jutva a ranglétrán. A Viking rosszul is viseli a veszteségeket, bosszút akar, de a rivális indián bandát gyanúsítja. Miközben kirobban a bandaháború, Nels egyre folytatja a tisztítást, csak most nem a havas utakét.

Hollywood nem szeret kockáztatni. Ezért van az, hogy rengeteg a folytatás. Hogy sikerregényeket gyakran látunk mozgóképként is feltűnni. Hogy külföldi sikereket megvesznek, és amerikai formában újra kiadnak. Így járt A tetovált lány, folyamatban van a dán A bűnös remake verziója, és ez lett a sorsa Az eltűnés sorrendjében című filmnek is.

Az eredeti film megkapó fekete komédia, ami akár a Cohen testvérek agyában is megszülethetett volna. Nagyon kész van, ahogy tulajdonképpen azt nézzük, ahogy emberek legyilkolják egymást, ahogy egy családi tragédia mindennek az alapja, és mégis vicces a film. Morbid, fekete komédia.

Cselekményben a Dermesztő hajsza ugyanazt nyújtja, csak Amerikába helyezték a helyszínt. Ugyanolyan eszement a cselekmény, ugyanolyan fordulatokkal és pörgéssel. Nem lehet rá panaszkodni. Talán, jobban is tetszett volna, ha nem ismerem az eredeti filmet. De ismerem, így érzem a különbséget is.

Egyrészt, hiába ugyanaz a cselekmény, azt a fekete humort nem tudták beletenni, ami az eredetiben megvolt. Itt nagyon kevésszer jutott eszembe nevetni az abszurd halálokon, inkább akciófilm jellegű lett a film, mint fekete komédia. Ezzel pedig pont azt vesztette el a film, ami egyedivé és igazán jóvá, nézőssé tette az eredetit.

Másrészt, szeretem Liam Neeson filmjeit, szerintem neki áll egyedül tényleg jól, hogy most akciószerepeket is kap nyugdíjas korban. Mellette van drámai érzéke is, ő bele tud tenni valami pluszt a karaktereibe. Most mégis halványabbnak láttam őt ebben a filmben, mint Stellan Skarsgard Nilsét a norvég változatban. De ez az egész filmre igaz, az jobban össze lett rakva, mint az amerikai.

Aki viszont ebben a változatban durva, a Viking. Vagyis Tom Bateman. Ok, egy-egy ponton nekem is már inkább karikatúra volt ez az erőszakos, kegyetlen figura, de remekül ellenpontozta Neeson végig nyugodt, hideg karakterét.

Ami marad kérdőjel: Kim nyomozó, Emmy Rossum alakításában. Annak a szálnak semmi értelme nem volt, nem is értem, minek kellett erőltetni a filmen. Újabb rész, ami ebben a változatban nem működött.

Az eltűnés sorrendjében a jobb, de biztos vagyok benne, ezt nézik meg többen. Szomorú.

Dermesztő hajsza - 5/3,5 a történet és a fekete humor magvak jók, csak tudom, mennyivel jobb az eredeti.

https://www.youtube.com/watch?v=jeMtF_Gsd0Q