Az oroszlánkirály miatt felötlött bennem, hogy mennyi sláger született a Disney mesékkel, és legtöbbször milyen sztárokkal dolgoznak együtt. Az alábbi énekesek melyik mese betétdalát szolgáltatták?
1: Lin-Manuel Miranda (musical sztár, a Hamiltonnal mindent besöpörtek)
2: Christina Aguilera
3: Phil Collins
4: Idina Menzel (musical sztár is, a Wicked miatt nyert, amit csak lehetett)
5: Csajkovszkij, Andrea Bocelli
Megoldás: Tovább!
Bentlakásos iskolás, visszaéléses, szörnyes.
Don kénytelen új iskolába menni. Az anyja hajthatatlan, és az a mániája, hogy az általa kiszemelt bentlakásos iskola majd hozzájárul, hogy a fia majd egyszer fényes karriert csináljon, és fontos barátságokat kössön. Donnak azonban már az iskola neve is furcsa – milyen intézmény lehet, ha Mészárszéknek hívják? Az első benyomások 
sem kedvezőek. Az iskola egyik menő diákja, aki állítólag náci háborús bűnösök leszármazottja, kiszemeli, mint áldozatot. A lány, aki tetszik neki, mindenki szerint messze az ő szintje felett van. A szobatársa is furcsa, ráadásul egy olyan fiúhelyét veszi át, aki itt lett öngyilkos. Mindezeken túl az iskola vezetősége is gyanús: a profitért olyan projektbe egyeznek bele, ami egy halom szörnyet szabadít rá az iskolára.
Nagyon remélem, hogy ezt a filmet paródiának szánták. Ha nem, akkor nagyon nagy a baj. Még így se jó a helyzet, hogy paródiaként néztem. Egyszerűen nem lehet komolyan venni, a látvány és a humora is többször minősíthetetlenül rossz.
Pedig az alapötlet mondhatni, klasszikus. Új diák jön az iskolába, és nagyon hamar rádöbben, hogy itt több minden is nagyon nem stimmel. A cselekmény haladásával egyre durvább titkokra derül fény: a menő diákok zaklatják a kevésbé sikereket? Tipikus. Ha valaki nem tud levizsgázni az iskola történetéből, szó szerint tollba forgatják. Már durvább. A pénzéhes igazgató belemegy egy veszélyes gázkitermelő folyamatba, ami gyilkos szörnyetegeket szabadít az iskolára – már fennakad az ember szeme.
Ahogy egyre abszurdabb a film cselekménye, úgy lesz egyre fárasztóbb a film humora is. A végére már valósággal szenvedtem. Azt azért lehet érezni, a készítők szerint hol kellene nevetni, de ha az ember nem annyira fáradt, hogy az IQ szintje 20-30 pontot essen, akkor bizony inkább az ostobaságot érezzük és szenvedhetünk.
Nem lett értelmesen elmondva, miért olyan az iskola, amilyen. Nincs oka, a kiemelt tanárok miért olyan kretének. Sokat elmond, hogy az igazgató azért kapja a Denevér gúnynevet, mert van egy köpenye, amit sosem vesz le. Minden mozdulatával lebegteti, mint egy olcsó Dracula. Aki szerint ez vicces, neki való ez a film!
Nincsenek kibontva a diákok sem. Vannak a főszereplő barátai, ők lesznek a jók. Akik kegyetlenkednek vele, ők meg a rosszak. Ilyen fekete-fehér ez a világ. Nem véletlenül nem kellett bele ismert színész – nyomorult Asa Butterfield a kivétel, nem is értem, hogy keveredhetett bele ebbe a filmbe.
Tegyük túl magunkat azon, hogy bénák a film karakterei! Még azt is el tudom felejteni, Don mennyire emlékeztet a Deadly Class főszereplőjére – pedig nem az a színész játssza. Bocsássuk meg, hogy a film humora olyan, amilyen. Nem nekem való. De ez horror is! Ugye, legalább horrorként rendben van?
Nem, sajnos nem. Olyan béna CGI szörnyeket csináltak, hogy inkább nevetségesek, mint ijesztőek. Minta mutáns, ronda patkányok lennének. Az sem segít a megítélésükben, hogy van olyan jelenet, amikor a suli jó csaja kézzel agyonver egyet. Akkor mennyire veszélyesek?
Az alap sztorira vevő lennék, de nagyon nem ebben a formában.
Slaughterhouse Rulez - 5/2,5 ötlet volt benne, de a kivitelezés és a poénok helyenként minősíthetetlenül rosszak.
Cím: Vadászat
Készítők: a színészek közt akad olyan, aki ismerős innen-onnan. Justin Hartley egykor Zöld Íjász volt, most a This is us Kevinjeként ismerős többeknek. Hilary Swank, Emma Robert, Betty Gilpin neve csenghet még ismerősen.
Műfaj: akció, horror
Cselekmény: 12 idegen, egy ismeretlen helyen tér magához. Hogy kerültek ide? Nem tudják. Ki hozta ide őket? Nem tudják. Miért vannak itt? Nem tudják, de hamar kiderül. Valaki rájuk akar vadászni.
Várható megjelenés: ősszel, várhatóan 2019 szeptemberének végén.
Miért várós?
Baráti társaságos, bandás, koncertre tartós.
Egy finn vidéki városka különcének számít Turo a barátaival. A közösség tagjai már azt sem bírják megemészteni, hogy férfi létükre derékig ér a hajuk, hát még a metál zenét, amiért rajonganak, és amit játszanak… Állandó céltáblák mindenkinek, csak egy-egy ember akad, aki tolerálja a négy fiút. Ám egy napon híres producer érkezik 
az egyikük apjának rénszarvas farmjára, aki egy norvég fesztivál szervezője. A fiúk odaadják neki a demójukat, és pillanatok alatt terjed a pletyka: játszani fognak a fesztiválon! Hirtelen büszkék lesznek rájuk, és a szekálódás helyett figyelmet kapnak. Turo is összekapja magát, lop egy rozsomáktól és randevúra hívja a lányt, aki rég tetszik neki. Még, ha nehézség is jön, ők már megállíthatatlanok, vadásszon rájuk akár a terrorelhárító norvég határőrség!
Nem is tagadom, az első gondolatom az volt, hogy ezeket a szereplőket, és főleg a neveiket képtelen leszek megszokni. Turo még csak hagyján, nagyon olyan, mint a jó magyar túró, ha ő nem is tejtermék. De Jynkky vagy Lotvonen, esetleg Xytrax? Kicsiben újraéltem a Battle Royale olvasási élményem, amikor egy papíron jegyzeteltem, melyik gyerek melyik, mert a japán nevekkel képtelen voltam dűlőre jutni. (Aztán rákaptam az anime sorozatokra, és ez a gondom megoldódott.)
Ám most nagyon hamar ráhangolódtam a filmre, és már abszolút nem tudott érdekelni, hogy nem John vagy Dan van benne, hanem Jouni meg Oula. Minek köszönhető ez? Alapvetően két okot tudnék mondani.
1: ez egy ötletes, korrekt történetű film! A mindig lenézett, lúzernek tartott karakterek sikerének története nem új a filmek világában, sok sztori épül erre. De amiben ezek a karakterek mások, hogy ők nem csúnyából megszépülő emberek, vagy kockák, akikről kiderül, hogy menők is tudnak lenni. Ők metalrajongók és zenészek! Tudtok mást, amiben a metálosokról derül ki, milyen jó arcok? Eléggé musical és klasszikus zene fan vagyok, szóval a Nyomorultak és Amadeus rajongásommal nekem teljesen új volt ez a zenei stílus és életérzés. De tudjátok mit? Átjött és élveztem! A végére komolyan kedvem lett nekem is hörögni a srácokkal, csak nekem nem bírja a torkom. Mindig van ebben a filmben valami plusz, ami a nagyon ismerős zsánert feldobja. Kalandos, folyamatosan történik benne valami, miközben a karaktereket is megismerteti. Jól meg van írva, röviden.
2: bejött a humora. Elmondani nem tudom, mennyit nevettem ezen a filmen. Annyira ráhangolódtam, hogy az olyan poénokon, amit különben nagyon fárasztónak találnék – a norvég határőrnő tipikusan ilyen – most jókat vigyorogtam. Mernek merészebb poénokat is bevetni – pl. a koporsó kalandjai – de egyszer nem éreztem úgy, hogy átlépnék az ízlés határát. Ez egy szórakoztató film, szituációs poénokkal, jó beszólásokkal.
A színészek is finnek, így ismerőst esélytelen volt benne találnom. Most kerestem róluk képeket, és döbbenet, mennyire máshogy festenek civilként, mint metal zenészként… de jók voltak, nem cserélnék le senkit. Jók a karakterek, és érezni, mennyire jól érezték benne magukat a színészek is.
Egy más, de humoros film, amit nem csak metalrajongók szerethetnek!
Heavy túra - 5/4 ötletes! Bemutat egy életérzést/zenei világot, miközben bárkinek fogyasztható és vicces.
Ha már Elton John, itt a Rocketman egyik dala. Taron énekelni is nagyon tud!
Sírni tudnék, hogy az eredetiben Beyonce énekel, és ehhez képest milyen lett a magyar változat...
Hallgassuk is inkább angolul!
Az eredeti anno Elton John volt...
A héten néztem a filmet, és a zenéje még mindig remek. Hiába, Hans nagyon tud...
Játékvilágot megmentős, igaz értékekre ráébredés, testvéres.
A világuk szép volt és boldog. Amíg új lények nem érkeztek. Látszólag cukik, lányosak, nagyon rózsaszínek. De igazi gyilkosok, akik eltűntetik a világ lakóit. Már a világ is megváltozik, apokaliptikussá válik, ahol csak Emmet őrzi az egykori szeretetet és reményt. Most minden eddiginél nagyobb csapást mérnek rájuk, és sokakat el is ragadnak az idegenek. Miközben Lucy agyát ki akarják mosni, Batman pedig vőlegény szerepkörre kényszerül, Emmet a többiek megmentésén dolgozik. Váratlan segítséget kap a menő Rex személyében. Ám végül szembe kell néznie azzal, hogy az igazi ellenség talán nem is az, akit eddig annak hittek és milyen erősség lehet Emmet szerető szíve.
Emlékszem, mennyire nem vártam a mese első részét. Mekkora meglepetés volt, hogy milyen ötletes és kreatívan legós lett. A mellékszereplők köré épített egyéb történetek, új Lego világok már nem sikerültek annyira. Szomorú, de tény, hogy az alapmese folytatása sem volt képes megismételni az eredetit.
A történet több vonalon is gyengébb. Egyrészt, már semmi meglepetés nincs abban, ahogy a figurák és a valóság világa között megvan az átjátszás. Már eleve le van leplezve a nézőnek, hogy a gondok abból adódnak, hogy a húg is bebocsátást nyer a pincébe és a játékokhoz. Így, ami Emmet és Lucy számára nagy rejtély, a nézőnek eleve megadott ismeret. Így abban sincs semmi meglepő, hogy odakint melyik gyerek mit és miért tesz.
Nincs meg az építés azon humora és nagyszerűsége, ami az egynek a szívét adta. Itt is készül ez meg az, de már nem éreztem azt, hogy mennyire nagyszerű játék a legó. A testvéres szál, az együtt-játék öröme meg nem tudta kipótolni ezt az űrt.
Nekem az sem tetszett, ahogy a világ felhígult ezekkel a lányos, nagyon gyerekes darabokkal. Ettől a sok rózsaszíntől káprázni kezdett a szemem, majdnem, mint az első Barbie mese esetén, amit balszerencsémre láttam. Az elvileg poén lenne, hogy ezek a cukinak tűnő, nagyon kislányos holmik vérszomjasak és robbannak, de nem találták el a humorom.
A poénokat is gyengébbnek találtam. Lényegesen kevesebb volt az utalás nagy sikerekre, ha azért pár akadt is. A Mátrixot és a Vissza a jövőbe filmek idézését, meg Bruce Willist tudtam értékelni, de hiányzott nekem az a színes kavalkád, amit korábban kaptunk. Batman figuráján is éreztem, hogy erőlködnek azzal, hogy megint cinikusan humoros legyen. Csak éppen az erőlködés túlzottan feltűnő.
A látványvilágban nem tűnt fel, hogy a CGI bármit is fejlődött volna az előző filmekhez képest. Ok, a Mad Max világát megidéző világ tetszett, de nagyon hamar magunk mögött hagytuk, mielőtt kiélvezhettem volna.
A dalok… újabban ez fájó pontom mindenben. Az Aladdin, Az oroszlánkirály, most ez a mese is feliratkozik a listámra. Minek kellett? A minden szipi szuper több verzióban is felcsendül, és dallamtapadás helyett komoly fejfájás elindítója lett a fejemben. Nem mintha a többi nóta jobb lenne. Sokat énekelnek ebben a mesében, túl sokat…
Az biztos, hogy ennél lényegesen többet vártam. Történetben, szívben, mondanivalóban és humorban. Egyszer nézhető, de ez már nem lesz klasszikus.
A Lego – kaland 2. - 5/3 korrekt, de az első rész szíve nincs benne. Se nem olyan vicces, kreatív vagy megható.
Tudósnak lenni annyi, mint naivnak lenni. Annyira az igazság keresésére koncentrálunk, hogy elfelejtjük felmérni, mennyire kevesen szeretnék, hogy rátaláljunk, de attól az igazság még ott van, akár látjuk, akár nem, akár akarjuk látni, akár nem. Az igazságot nem érdekli, mire van szükségünk, vagy mit akarunk. Nem érdekli sem a kormányunk, sem az ideológiánk, sem a vallásunk. Ott várakozik örök időkön át. Végeredményben ez Csernobil ajándéka. Ahol valaha féltem az igazság árától, most csak azt kérdezem: Mi az ára a hazugságoknak? (Chernobyl)
(A barátnő hiába vár megnyugtató szavakat, a barátjának csak rémképei vannak. Látni kellene a taxis arcát is, aki ezt végighallgatja.)
A kemény munka úgy éri meg, ha másokat is boldoggá tesz. (Bor, örökség, szerelem)
(Timon és Pumba rátalálnak a kis Simbára, gondolkodnak, mit tegyenek vele.)
Nos, tudod, mit mondanak: minden álom valaki más rémálma. (Agents of SHIELD)
Egy négyszög soha nem fog beleilleni egy körbe. Soha. (Szabadúszók)
(A csapat egy arénában keresi a nyomot, mindenkit másként érint meg a hely szelleme.)
Sorssal szembenézős, trónviszályos, állatos.
A Trón-szirt idilli otthona a szavanna állatainak. Az oroszlánok őrködnek, hogy az élet körforgása zavartalanul forogjon. Mufasa a jelenlegi király, aki a rég várt örökös születésének örül. Egy van, aki gyásznapként éli meg a kisoroszlán érkezését: Zordon, Mufasa gonosz öccse, aki a trónra pályázik, de erővel nem ért célt, a bátyja erősebb nála. Így a kíváncsi, élénk örököst, Simbát használja fel, hogy csapdába csalja a királyt. A hatalmat a hiénákkal veszi át, és az idilli világ hamar válik rémálommá. Simbát halottnak hiszik, de ő új otthonra talál a sivatagon túl. Míg el nem jön a nap, amikor szembe kell néznie a múltjával és a sorsával. Rajta áll, van-e még esélye az otthonának, vagy örökre pokollá válik.
Idén a Disney nagyon belelendült a régi sikerek visszahozásába. Nem is olyan régen azt néztük, milyen Dzsinn lett Will Smith. Most pedig megérkezett az oroszlánok királya.
Az első kérdés az, milyen a mese kinézete. Röviden: szemkápráztató. Nem teljesen lehet a valósággal összekeverni, de helyenként megtévesztően élethű. Nagyon magas a cuki faktor is. nekem a kisoroszlánok tetszettek legjobban, de Timon is nagyon édes lett. Meg a kicsi elefántok. A zsiráfok, kicsik és nagyok is. Még Rafiki is. Ahogy most belegondolok, egyet tudok kiemelni, ami bántotta a szemem. A felnőtt oroszlánok nem tetszettek – csak szerintem lett fura a felnőtt Simba feje? De összességében nagyon ott van a film látványvilága.
Második: jó a történet? Rám egyszerre hatott a cselekmény és a nosztalgia faktor is. Van benne valami Shakespeare faktor is, kis Macbeth és kis Hamlet, de ennek nem tragédia a vége, szerencsére. Kalandos, megható és humora is van. Nem véletlenül lett klasszikus már gyerekkoromban is. Megsiratja és megnevetteti az embert – van olyan, aki nem morzsolt egy könnycseppet, amikor a kis Simba keltegeti a halott apját? Ahhoz kőszív kell!
Nem tudom, az jó vagy rossz, hogy ennyire ismertem a cselekményt. Az egyik kedvenc mesém, és nem változtattak, ugyanazt néztem, amit gyerekként is, csak más kivitelben. Végig kellemes nosztalgiám volt, és érdeklődve néztem, melyik szereplő milyen lett a CGI alakban. Gondolom, a mai gyerekek ugyanúgy el tudnak veszni a cselekményben, mint mi is annak idején. Kicsit irigylem is tőlük, hogy most fedezhetik fel ezt a mesét.
De ez, hogy ugyanazt néztem, mint gyerekként, negatívum is. Nincs benne semmilyen új elem. Akkor miért kellett ennek elkészülnie, mivel több? Semmi nem jut eszembe. Éppen csak annyi, hogy ez most nem rajzolt, hanem CGI. Ugyanezt az élményt kapom, ha beteszem DVD-n az egykori mesét.
Szinkronnal néztem, ezért még valamit ki tudok emelni, ami nagyon az agyamra ment. De lehet, hogy annyira a régi van a fülemben, hogy ezért zavart annyira. A hangok. Van egy-egy nagyon rossz választás. Simba felnőtt hangjától szabályosan rosszul tudtam volna lenni. Vagy Nala énekhangja – hidegrázós, nem jó értelemben. Az egyetlen pozitívum, Zordon. Ugyanaz a színész, aki Michael Fassbender is szokott lenni magyarul – még valami felidézte bennem a Macbeth történetét. (Fassbender játszotta, ugyanő volt ott is a magyar hangja.)
Végül, bocs, de a dalok. Ilyen életszerű állatoktól fura. Nekem több lett volna dalok nélkül.
Elnéztem, szeretem a történetét, de nem hiszem, hogy volt értelme megcsinálni.
Az oroszlánkirály - 5/4 csodásan néz ki, a történet még mindig csodálatos, de a létjogosultsága kérdőjeles.