Családi barátos, függőséggel küzdős, gyászolós.

Francis dúsgazdag, de elég magányos ember. Nincs családja, barátja is csak kettő volt. Robert és Mia, és szerette a házaspár lányát, Oliviát is. Amikor együtt készülnek kórházat nyitni, a három barát súlyos autóbalesetet szenved. Robert és Mia belehalnak, Francis túléli, de soha nem lesz már a régi. 5 évvel később Olivia hívja fel, egy kéréssel: szívesen hazaköltözne, de akkor állás kellene a férjének, akivel nem régen házasodtak össze és most kisbabát várnak. Francis a lány kedvéért összekapja magát, és a kórházban állást ad Luke-nak. A fiatal párnak akar mindent megadni, amit Olivia szüleinek már nem lehet. Pénz, ház, kinevezés – és nagyon rájuk is telepszik, jelen van minden pillanatukban. Ugyan Luke is megkedveli a férfit, de felismeri a függőségét is, és Francis ultimátumot kap: kezeltesse magát, vagy nem lehet része az életüknek. Nekik nem a pénze kell, jobban kell lennie végre!

Nem mai film, de most akadtam rá. Bevallom, egy dramedy volt az elképzelésem, melybe ott a dráma is, de vicces helyzeteket is vártam, ahogy Francis elkezd belefolyni Olivia és Luke életébe. Ehhez képest ez vegytisztán dráma, és kicsit el is vette az életkedvem.

A fókusz abszolút Francis alakján van, aki 5 éve emészti magát, gyászol, és nagyon le van épülve. A film remekül visszaadja, ahogy nem mondja ki, de abszolút magát hibáztatja a barátai haláláért. Minden téren bocsánatot akar nyerni, de magának se képes megbocsátani. És a film előrehaladtával egyre pontosabban látjuk is, mit tesz vele a lelkiismeret-furdalás.

Első körben, ahogy Luke személyével szeretné a legjobb barátját pótolni. Tulajdonképpen neki adja meg azt a figyelmet, kinevezést, amit Bobby kapott volna tőle, ha még élne. Ahogy segíti a fiatalokat, az is mind annak a kivetülése, hogy fáj neki Olivia szüleinek az elvesztése, és a lányon keresztül akar bocsánatot nyerni és kapcsolódni hozzájuk.

Majd a film második felére Francis gyógyszerfüggőségéből is nagyobb adagot kapunk. Amíg volt szer, pörgött, és ha érezte is a néző, hogy valami nem stimmel vele, ennyire betegnek nem tűnt. De a drogja nélkül őrültségekre vetemedik, és elmarja maga mellől az embereket. Számomra az volt a mélypontja, amikor képes volt az ujja egy részét is levágni, hogy fájdalomcsillapítót szerezzen.

Olyan mély utat rajzolnak a függőségének, hogy nem is értem, a megoldás hogy tud olyan könnyen megszületni. Mintha a film fókusza a szakadék mélyének az eléréséig szólna, és a felszállás már csak jelezve van, szinte meseszerűen – mert a lényeg, hogy maga is felismerje, mit tesz magával, és képes legyen megbocsátani magának is.

Annyira Francis a fókusz, hogy a film is Richard Gere show lesz. Jó színész, elbírja, de pont az ennyire központba állás miatt nekem a film végére kicsit sok is lett belőle. Kicsit többet vártam volna a mellékszereplők történetéből, akik így díszletté váltak Gere mellett. Dakota Fanning alig van jelen, Theo James alakítása meg kimerül abban, hogy Gere karaktere rángatja ide-oda, amihez kellően morcos fejet vág. De ennyi.

Dráma, így látványelemre se számítson senki. A kórházi környezet elég hiteles, de azért nem a Chicago Med vagy The good doctor díszleteit képzelje ide bárki is.

Egyszer meg lehetett nézni, de mély nyomokat nem hagyott bennem.

A jótevő - 5/3 karakterdráma a gyászról, érzelmek vannak benne, cselekmény kevesebb. Nem jó nézni.

https://www.youtube.com/watch?v=aKKU9GaVNck

Mozi:

- Ami nem öl meg - az új Tetovált lány film, új szereposztással. Valószínűleg ez a heti nagy film.

- Boldogság befőtt - német dramedy.

- Donyeci történetek - soknemzetes európai társadalmi szatíra.

- Egy nap - magyar dráma, életkép.

- Pizza-románc - volt már a Mit várunk?-ban még az angol címén találjátok, Little Italy. Romkom.

- Sóhajok - mix  javából, horror, fantasy, táncfilm elemeket ötvöz. Ez érdekesnek tűnik.

Dvd:

- Hotel Transylvania 3.

- Sicario 2.

- Túl szexi lány

Lovas, felgyógyulós, családos.

Brady élete a lovak és a rodeó körül forog. Maga is rodeós volt, elég sikeres is, amikor egy esésnél betörte a fejét. Túlélte, de olyan komolyak a sérülései, hogy többé nem ülhet vissza a nyeregbe. A fiatalember ezt még nem kész elfogadni, azt mondogatja, meggyógyul és vissza fog térni. Amíg nem versenyezhet, lovak idomításával kezd el foglalkozni. A tünetei azonban súlyosbodnak, az orvos már a lovaglástól is eltiltja. Brady egy boltba tölt fel árut, látogatja a nála is súlyosabban megsérült barátját a szanatóriumba, és foglalkozik a húgával is, miközben apjával megvannak a maga vitái. Nem érti, miért kell még így szenvednie. Ha ló lenne, ilyen sérülésekkel agyonlőnék. De ő ember, így élnie kell. Benevez egy rodeóra, nem képes másként élni, bármi is legyen az ára.

Ez még nem a film vége, így leszögezem, nem azzal van vége a filmnek, hogy Brady visszaül a lóra és belehal. Ott még meg kell hoznia pár döntést, a versenyen ér tetőpontjára a családi szál is, szóval, nem kell hozzáképzelni, hogy a versenybe visszatérés egyenlő a halálos ítélettel. Ott még van esély más irányba indulni.

A film különben érdekes egy felállásból született. Nem színészek játszanak benne, hanem amatőrök, és legtöbbször saját magukat. A film középpontjában levő család, Brady, az apja és a húga valóban ezek egymásnak élőben is, a keresztnevük is az igazi, csak a vezetéknevük lett megváltoztatva. De ettől jobb a film? Ad hozzá olyan pluszt, amit a színészek nem tudtak volna beletenni? Némi autentikus érzelmet valóban szül, de inkább érdekes kísérlet volt ez, mint olyan példa, amit sokan követnek majd. (Itt megjegyzem, Clint Eastwood is próbálkozott hasonlóval, nem is volt túl nagy siker az a filmje.)

A film cselekménye viszont tartalmában erős. Hűen igyekszik bemutatni egy szegény cowboy család életét egy elég sivár helyen. Házuk sincs, csak egy lakókocsi, amit úgy bérelnek, és állandó harc a törlesztő részletek fizetése. Minden nap a halál les rájuk egy rossz esés miatt, vagy, lehet még rosszabb is: olyan agysérülést begyűjteni, ami megfosztja őket önmaguktól. Brady barátja erre példa, egyszerűen szívfájdító, amikor egy videóból látjuk, milyen volt, és fiatalemberként milyen életre kárhoztatott most. Tele van nyomorúsággal, nehézségekkel ez az életforma, de vannak olyan szépségei, amiért mégis élnek így, csinálják. És a film meg tudja ragadni, hogy miért szép egy reggel a mezőn, a vágtázás szabadságát, amiről az élet árán se képesek lemondani.

A film kiemelten foglalkozik azzal is, milyen kapcsolat van a családtagok között. Lilly 15 éves, és nincs kimondva a filmben, de szellemileg sérült. A koránál jóval fiatalabbként viselkedik, és az intelligenciája is kevesebb. A beszédén, az egész viselkedésén ez látszik. Mégis, mindenki nagyon szereti, és a jó természete, vagy inkább a nagy szíve miatt az egész közösség szereti azt a lányt. Ő a család ragasztója is, hiszen apa és fia között egyre nagyobb a szakadék. De amikor kell, összetartanak. Ők család, jó értelemben.

Nem maradnak ki a filmből a romantikus nagytotálok, de ez belefér a zsánerbe.

A kritika nagyon szerette, nekem annyira nem jött be. A tartalmi mélysége megvan, de már szinte művészfilmet idéz, ahogy lassan a mélyére érünk.

A rodeós - 5/3,5 drámának üt, tartalmas, de roppant nyomasztó és fájdalmas az egész, melankolikusan.

https://www.youtube.com/watch?v=AlrWRttLTkg

Kosztümös, romantikus, háborús.

Pierre fattyú ugyan, de apja, Bezukhov gróf kedvenc fia is egyben. Az idealista, álmodozó fiatalember teljesen elveszik, amikor apja a végakaratával törvényesíti és mindent megörököl. A társaság hirtelen ünnepeltté teszi, behálózza egy társasági szépség, és képtelen lesz kitörni boldogtalan életéből. Jó barátja, Andrei herceg tisztként szolgál a seregben. Sérülten megy haza, éppen a felesége szülésére. Az asszony elveszti, a fiuk túléli. Andrei lelkében valami meghal, későn ismerte fel, mennyire nem mutatta ki a szeretetét a feleségének. Életunt lesz. De egyszer találkozik Natashával, és a fiatal élettel teli lány szerelmet ébreszt benne. Eljegyzik egymást, de Andrei apja egy év jegyességet megkövetel. Natasha egy csábító hálójába esik, a társaság kiveti magából, és a háború mindenkit meggyötör. Andrei visszatér a frontra, ahova Pierre is követi, Natasha bátyja, Nikolai is szolgál, míg a család odahaza igyekszik túlélni és szép lassan csődbe megy.

Elég lehetetlen küldetés pár mondatba összefoglalni a Háború és békét. Nem is vagyok elégedett magammal, de azért a fő szálakat kiemeltem: Pierre – Natasha – Andrei vannak a középpontban, és az ő családjaik körül bonyolódnak az események. Azt még valahol mókásnak is tartom, hogy házasságok révén ez a trió és rokonaik valóban családdá lesznek a történet végére. (Már, aki túléli a történetet, természetesen.)

A cselekmény különben hűen átveszi Tolsztoj regényének cselekményét. A filmes formátumnak meg van az előnye is, hogy sokkal emészthetőbben tálalja az író nézeteit, leírásait, miközben a cselekményt pörgetni is tudják. 6 részes a minisorozat és szépen ki is töltik a szerelmi bonyodalmakkal, háborús részekkel.

De ami igazán lényeges, hogy a tanulságok is benne vannak. Hogy egy tisztább, a mindennapok szépségére koncentráló élet mennyivel többet ér, mint az arisztokraták csillogó, de ármányokkal teli világa. Hogy a háború miképpen nyomorít meg embereket, akár a fronton, akár a családi otthonokban. Hogy a büszkeség hogyan képes a boldogság útjába állni, és milyen ereje van a megbocsátásnak. Minden háború és veszteség ellenére egy pozitív történet, amiben a happy end sem marad el. Ritka napsugaras a sorozat zárójelenete.

A 6 rész bőven elég, hogy karaktereket építsenek és megmutassák a fejlődési íveket. Általában van egy karakter, egy nagy jellemhibával, amit a végére a szenvedéseivel le tud győzni. Andrei képes lesz megbocsátani, Pierre felfedezi a boldog élet titkát, Nikolai túl tud lépni az önző, szerencsejátékos énjén, Natasha is felelősségteljesebb lesz. Azért a romantikus jegyek megmutatkoznak abban, hogy vannak fájó halálok a történetben és a gonosz karakterek elnyerik méltó büntetésük. Különösen durva, ami Pierre feleségének jut.

A BBC minőség a külsőségekben is látszik. A kosztümök és helyszínek csodálatosak, önmagában is jó volt nézni őket. A báli jelenetek jobb szó híján pazarak, és azok a ruhák…

A casting is tele van telitalálatokkal. Paul Dano nagyon eltalálta Pierre alakját, Natasha Lily James megformálásában pont olyan napsugaras, ahogy abba Andrei herceg beleszeret. Mellékszerepekben is csupa ismerős arc a brit színészek java közül.

Nekem nagyon tetszett, legalább ilyen jó legyen az idei Nyomorultak BBC feldolgozás is!

War & Peace - 5/5 hűen adoptálja a regényt, kosztümben és helyszínekben is szép, jó a casting is.

https://www.youtube.com/watch?v=H-BCmUeHE5c

Mivel a héten nem olyasmit néztem, ami csavaros lett volna - hiszen a történelmi filmek poénjait az élet lelövi helyettem - azt nézzük alaposabban, ami maradt és minimálisan legalább csavaros volt. Jöjjön a Titán!

Rick elit katona, akit kiválasztanak egy különleges programra. Egyszer túlélte a sivatagban ragadást, így bíznak benne, hogy a szervezete ezt is bírni fogja. A Föld annyira tönkre van, hogy lassan lakhatatlan. Az emberiség úgy élheti túl, ha képes elköltözni. A Titán, a Szaturnusz egyik holdja a cél, de ahhoz fejleszteni kell az emberi testet. Ennek a programnak lesz az egyik alanya Rick - aki azzal a tudattal vág bele, hogy az eredményeknek hála a fia majd titáni polgár lehet egyszer. A felesége abszolút támogatja, még a karrierjét is feladja, hogy a család együtt maradjon és a férje mellett legyen.

A csapat megkezdi a programot. Műtétek, gyógyszerek, DNS módosítások jönnek sorra. Eleinte minden csupa siker: a katonák sokkal ellenállóbbak lesznek, miközben önmaguk maradnak. Rick az első, aki már titáni emberi tulajdonságokat mutat. Úgy úszik, mint egy delfin és az oxigén igénye egyre csökken.

De aztán elkezdenek jönni a mellékhatások. Van, aki hirtelen meghal, és nincs magyarázat, miért. Van, aki agresszívvá válik. Olyannyira, hogy az egyik alany megöli a feleségét. Abigail, aki korábban orvos volt, Rick esetében is baljós dolgokra figyel fel. De hiába kérdez rá a konkrét kezelésekre, nagy a titkolózás, senki nem mond neki semmit. A nő így maga kezd el nyomozni. A férje vérét, DNS-ét tanulmányozza, és kémkedni a laborba is bejut.

Ott döbben rá, hogy mit műveltek a katonákkal igazán. Állatokkal keverik a DNS-ük, ők maguk sem tudván, pontosan mit alkotnak. A legutóbbi műtéttel a szemük akarták javítani, de Rick most vakon fekszik otthon. Megkongatja a vészcsengőt a nő, és mindenkit igyekszik rávenni, hagyják abba az egészet. Nem éri meg: belehalhatnak, vagy még rosszabb: elveszthetik önmaguk!

Ám Rick látása visszatér, és a doktornak igaza lett, jobb, mint valaha. Eltűnt előtte a sötétség, éjjel is tökéletesen lát.Így ő arra beszéli rá Tally-t, a másik még életben levő katonát, hogy fejezzék be a kísérletet. Még egy műtét van vissza.

Mindketten túlélik, és Abigail döbbenten szembesül a végeredménnyel. Alig  maradt emberi a férjében. Más a bőre, nem képes beszélni sem. Hazaengedik még kicsit, de aztán kilőnék a Titánra. A fiuk, Abigail is idegenkedik tőle eleinte, de aztán meglátják a lényben a szeretett férfit is. Este Tally jön át, és érzik, baj van. Tally bebolondult, megölte a férjét, most nyomában a katonaság. Rájuk törnek, védekeznek. Tally meghal, Rick elszökik.

Abigail segít neki, és az áruló doktor elkapását tervezik. Mikor Rick megadja magát, a feleségét akarják rávenni, hogy mossa ki egy szerrel a férje agyát. Amikor Rick ebből kitör, és a nő neki segít, az orvos elrendeli a férfi agyonlövését. Ha neki nem engedelmeskedik, inkább ne is éljen! A NATO parancsnok lép közbe.

Pár hónappal később Rick a Titánon van és ismerkedik a bolygóval, míg Abigail átvette a programot és a Földön neveli a fiukat.

Családos, gyászfeldolgozós, történelmet megváltoztatós.

Charles Darwin elmélete készen áll, megalkotta az evolúció tanát. A barátai és harcostársai biztatják, hogy végre írjon meg mindent egy könyvben, és publikálja. A tudós azonban még önmagával is viaskodik. Tart attól, mi lesz a világgal, ha elveszi tőlük az Istenbe vetett hitet, és a remény helyére a harcot és versenyt állítja. Az egészsége sem az igazi – kénytelen narkotikumokkal kezelni magát. A lelkében azonban még nagyobb fájdalom gyűrűzik és kínozza. A legidősebb lánya, Annie halála óta a lány szellemalakja kíséri, és képtelen feldolgozni a gyerek elvesztését. Erre már a házassága és a többi gyerekével levő kapcsolata is kezd rámenni. Vállalja a kihívást, hogy megpróbálja az emberek gondolkodását örökre megváltoztatni? Még maga is hezitál.

Úgy tűnik, tetszenek nekem a regény adaptációk. Mondjuk, amilyen könyv mániás vagyok, Ezen nem kellene meglepődnöm. A héten azonban nem először sikerül egy olyan filmben szórakozásra lelnem, aminek regény az alapja, ráadásul életrajzi – történelmi jelegű, és amelyet magyarul nem olvashatok el. Mert nincs nálunk kiadva.

A Genius után most egy olyan filmet találtam, amely a tudomány egy megkerülhetetlen alakjáról szól, és aki egészen máshogy volt géniusz, mint a jazz korszak alkotói. Charles Darwin van a középpontban, akiről John Collie írt Annie doboza címmel biográfiai regényt. Ebből készült a film.

Nekem nagyon tetszett, ahogy a film fel van építve. Az elején furcsa volt az idősíkok abszolút keverése, de aztán megszerettem ezt a módszert. A jelenben van a nagy dráma, amikor Darwin igyekszik dolgozni, és túljutni a lánya halála miatti önvádon és gyászon. És ahogy ezekben a folyamatokban halad, hozzákapcsolódóan megelevenednek az emlékei. Legyen az egy régebbi kutatás, vagy a lányával töltött idő. A film igényli a figyelmet, hiszen a sok idősík miatt csak így lehet a sorrendet megérteni és követni az eseményeket.

Tetszett, ahogy a tudomány mellett a család is megkapta a maga helyét. Ahogy Charles Darwin nem csak egy tudós lett, hanem egy férj és apa is, egy vívódó lélek. Ha okosan nézzük a filmet, olyan gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint amikor a lelkesedő barát nem veszi észre, mennyire érzékeny pontján kapja el a tudóst, amikor azt mondja neki, hogy megölte Istent. De megkapóak azok a részek is, ahogy a feleségével és a gyerekeivel való kapcsolatát láthatjuk. Íve van, ahogy a boldogság, gyász, feldolgozás, egymás újra megtalálása kibomlik.

Sokat adott a filmnek az a dinamika, ami a film főszereplő házaspárja között megvan. Abszolút hitelesen elő tudják adni azt a mely kapcsot, amit Charles és Emma között megvolt. Nagyon tetszett a jelenet, amikor Charles végre összeszedi magát, és komolyan beszélni kezd a feleségével. Amikor kimondják a fájó pontokat, és visszatalálnak egymáshoz.

Paul Bettany jó színész, itt sok arcát megmutatja, és nagyon jól állt neki ez az egész. De a szereposztás különben is kiváló. Jennifer Connelly telitalálat mellette, a gyerekek aranyosak, és mellékszerepekben is olyan nevek bukkannak fel, mint Benedict Cumberbatch.

A tudományos része szépen átadott, és arról is oldalakat lehetne regélni, amiket kimond a filmben. A természet az erő, az ember a szépség alapján választ. Esszéért kiállt ez is.

Teremtés - 5/4 érdekes, emberi dráma, miközben jó kosztümös is, és pazar a szereposztása.

https://www.youtube.com/watch?v=knH9vK4zgGw

Klubos, komikus életes, drámai.

Goldie nagy fába vágta a fejszéjét: jó barátjával, egy egykori komikus nagyágyúval új klubot készülnek nyitni. Közben kamasz lánya is feltűnik, aki élete minden zűrjéért az anyját okolja. Goldie komolyan szenved is attól, hogy a lány közelebb áll mihaszna apjához, mint hozzá. De bármikor készen áll, hogy visszaszerezze a lányát. Mindeközben Bill egyre elégedetlenebb: nem bírja megemészteni, hogy Goldie egy komikusnak se hajlandó fizetni a fellépésekért. Cassie komolyan összejött Eddie-vel, de élete titkába képtelen beavatni. Az unokaöccse, Jesse igazából a fia, akiről lemondott. Ezt egyedül Nick tudja, aki emiatt egyre közelebb kerül a nőhöz, és a két múltjától kísértette ember egymáshoz menekül időlegesen. Adam a nagy karrier küszöbén áll, míg Ron a sikere formájától szenved.

Az első évadot szerettem. Dramedy volt az is, de úgy éreztem, abban jobban eltalálták az arányokat. Voltak benne komoly témák és drámák, de nem éreztem úgy soha, eret akarnék vágni magamon. A második évad viszont…

Dramedy, még mindig, de lényegesen elléptek a dráma irányába. Nincs egy szereplő se, akinek ne lenne komoly konfliktus az életében, és borzalmas, mi mindenen mennek keresztül. Ok, hallottam már máshol is, hogy az igazi komédiás tragikus figura, és a humoruk gyakran elmondhatatlan fájdalmakból fakad, de komolyan eddig le kellett menni?

Talán azért, mert most regénybe is hasonlót olvastam (Közel a horizonthoz, délutánra írok róla a könyves blogon), Nick története volt az, ami teljesen kikészített ebben az évadban. Szerintem vannak olyan bűnök, amiért kínozni is szabadna, és pokollá tenni az elkövető életét. A pedofilok ilyenek, ha még vérfertőzéssel is keverjük, akkor meg pláne. Nem elég, hogy fizikai és lelki sérüléseket okoznak, egy életre tönkrevágják az áldozatuk életét. Nick múltjában egy pedofil nagybácsi van, és ezzel értelmet nyer, mi elől menekül önpusztításba és drogokhoz a srác. Nem ez a sorozat fő témája, de nekem ez volt benne a legmélyebb.

A fókusz idén sokkal inkább Cassie alakján van, aki a sorozat egyetlen fiatalabb, erős női karaktere, így az ő szerelmi élete körül megy a kavarás. Amitől ki voltam: most komolyan, kivel nem jött még össze? Ő volt Clay exe. Bill komoly barátnőjéből most Eddie komoly csaja lett, majd egyike Nick csajainak. Szerintem van abban valami beteges, amikor egy baráti társaságban a nő lassan minden sráccal összefekszik. Ki nem állhatom a sokévados sorozatokban az ilyen szálakat, de könyörgöm, ebből még csak kettőnél tartunk, és egy társaságból megvolt neki 4 srác is? Így hiába próbálnak az örökbe adott gyereke miatt drámát írni neki, nem tud érdekelni, mert ezekkel a kavarásokkal megutáltatták velem.

A drámán túl, a színpadi részek, a különféle belsős kulisszatitkai még mindig jók és nézősek. Nekem ebből kellett volna több, de ahogy fent is írtam, ebből idén nagyon kevés volt. Még az is több súlyt kapott, hogy Ron mennyire utálja a karaktert, akinek az eljátszásáért vagyonokat keres és mindenki ismeri, szereti.

Színészileg korrekt, Melissa Leo még mindig simán uralja a sorozatot, lopja a jeleneteket, amikor a többiekkel együtt szerepel.

Még egy évad lett volna benne, de törölték a sorozatot, szóval kissé csalódottan búcsúzom.

I’m dying up here - 5/3 a dráma erősebb a komédiánál, azok kerülnek középpontba, akiket nem bírok. Kár érte.

https://www.youtube.com/watch?v=BV9lZscJAOc

Jelen példánkban ruhájáról!

Egyik kép sem a filmből van kivágva, de hányat ismertek fel mégis és köttök egy híres karakterhez vagy filmhez!

Megoldás – Tovább!

Csajos, önbizalmas, szerelmes, üzletes.

Renee minden nap azzal szembesül, hogy a külseje miatt hátrányos helyzetbe kerül. A bárpultnál mindenki előbb kap italt, mint ő. A boltban arra biztatják, a nagyméretű ruháit inkább netről szerezze be. A munkahelye el van dugva egy alagsorba. Pasi nincs képben, maximum a főnöke öccséről álmodozhat a férfiról készült képeket nézegetve a neten. De az egyik biciklis edzésen elesik, beveri a fejét, és felébredve gyönyörűnek látja magát. Azonnal hatalmas önbizalom hullám önti el: beadja a jelentkezését az álomállására, felszed egy férfit a mosodában, szépségversenyre nevez és élvezni kezdi az életét. De a helyzet csapdákat is rejt: akaratlanul is sokakat megbánt, és ráébredve erre nem biztos, hogy mindenkit sikerül kiengesztelnie. De meg kell próbálnia!

Amy Schumer komikus, aki filmeket is forgat. Nem számoltam, a Túl szexi lány hányadik a sorban. Harmadik, vagy már a negyedik? Nem kapott túl jó kritikákat. A történet alapja engem se fogott meg, mintha Gwyneth Paltrow pár évvel korábbi hasonló dagi filmjének lenne a kicsit más változata.

Megnéztem, és tény, nem egy nagyfilm vagy vígjáték. Ahhoz túl kiszámítható és klisés, elejétől a végéig. Viszont, szerintem kifejezetten szerethetőre sikerült. Én jókat tudtam rajta mosolyogni, elkapott a hangulata, és tetszett annak ellenére, hogy nem egy klasszikus értelemben vett jó film.

A cselekmény minden eleme előre látható, és nagyon követi a romantikus zsánerek forgatókönyvét. Vagyis: minden szép és jó, aztán a hős hibázik, összeveszik mindenkivel/szerelmével, de egy nagy gesztus elég, hogy minden még szebb és jobb legyen, mint korábban. De a humora ezt kicsit feledteti, és még akkor is lekötött, ha pontosan tudtam számolni magamban, hogy most mi következik.

A humora nem az a nyers és mindent bele, amit Schumer nevéhez kötök. Szerintem sokaknak ezért voltak is gondjai, mert a színésznőtől sokkal merészebb húzásokat és beszólásokat szoktak meg. De nekem pont az tetszett benne, hogy ez most nem polgárpukkasztó, csak egy helyes kis komédia, olyam humorral, ami mindenkinek emészthető.

Az üzenete viszont jobban nem is lehetne girl power és tipikus. Arról szól, hogy a külső nem minden. Amíg jól érzed magad, magabiztos vagy, boldogulni fogsz. Akiket irigyelsz, ugyanolyan gondokkal küzdenek, csak a saját tévképzeted miatt ezt nem veszed észre. A film ezt a vonalat erősen eltúlozza, de egy kis önbizalom tuningolásra megfelelő lehet ez az alkotás. Mindenki saját maga legnagyobb ellensége, de miért is?

Nekem a szereposztás is tetszett. Schumer szerethető ebben a filmben, azt nagyon bírtam, amikor pörgött. Ahogy tényleg mindent bele elven megélte az életét, élvezte, és jól is csinálta. Az önbizalom ereje nála jött ki legjobban. Mellette Michelle Williamset emelném még ki, akinek sokkal jobban állt ez a vékony hangú vállalatvezető, mint amit a Venomban játszott.

Még azon kattog kicsit az agyam, mennyire hasonlít a Nagyon nagy Ő-re, de talán kár is ezzel foglalkoznom. Más film a kettő, nem kell méregetni őket.

Egy esti filmnek tökéletes, és ha nem is lesz sokszor újranézős, nekem tetszett.

Túl szexi lány - 5/3,5 nekem tetszett, a gyenge pillanatait megbocsátva. Hangulatos, bár tipikus kis film.

https://www.youtube.com/watch?v=ssQFUWhpkuU