Kamaszos, szerelembe esős, betegséges.

Maddy alapvetően életvidám lány, csak éppen nagyon nem átlagos. Egy ritka immunbetegség elszenvedője, a szervezetének minden idegen baktérium, vírus halálos lehet. Még soha nem is ment ki a házból, online tanul. Sokat olvas, maketteket épít. Álmodik a kinti világról. Ám egy nap új család költözik melléjük, köztük a lánnyal egyidős Olly. A fiú kíváncsi lesz a bezárt szomszéd lányra, és miután az ablakon át megadja neki a számát, beszélgetni kezdenek. Nagyon egymásra kattannak, Maddy életében először szerelmes. Kockáztatni is hajlandó egy találkozásért, egy csókért. Amikor Maddy túlféltő anyja elbocsátja az engedékeny ápolónőjét, Maddy kénytelen szembenézni azzal, hogy így csak elvan, de nem él igazán. Mindent kész kockára tenni pár boldog napért Olly oldalán.

Ezt a filmet is kerülgettem már egy ideje. Igaz, nem annyi ideje, mint a szürkéket, azokat nagyon nem akarom megnézni, csak szidni szeretem őket. De elkalandoztam. Ez a film. Szeretem az adaptációkat, és ha teljesen őszinte vagyok, ez nem volt regénynek rossz. Ok, a végét nagyon elrontotta szerintem a szerző, de erről majd később. Most betettem, megnéztem, mert az új Nick Robinson (Kszi, Simon) tinifilm előtt le akartam tudni az előzőt.

Nekem nem tetszett ez a Minden, minden. Hoztam a regényből is némi ellenérzést magammal, és ugyanaz volt a bajom a filmmel is, mint a regénnyel. Ugorjunk is a probléma gyökeréhez? A happy end erőltetése. Yoon írt egy sztorit, aminek szép, katartikus tragédia lehetett volna a vége. A szívekbe téphetett volna, mégis felemelt volna kicsit, mint a Séta a múltba vagy az Éjjeli napfény az újabb filmek közül. (Spoiler - ez a megjegyzés a történet végére enged következtetni, ezért az új film címét fehérrel írtam. Egérrel kiemelve elolvashatod, ha nem bánod a lelőtt véget.) De nem! Yoon ragaszkodik a babarózsaszín happy end minden árnyalatához, és pár fejezettel több a könyv, mint kellene. Mert ennek ott kellett volna véget érnie, hogy Maddy meghal! (Szintén spoileres, fehérrel írt rész.)

De a bajok már korábban megkezdődtek. Ez a film túl cuki és vígjátékos ahhoz képest, mi a témája. Könyörgöm, egy mindentől beteg lány szerelmi sztorija! Jó, valahol pozitív üzenet, hogy ilyen körülmények között is milyen erős meg pozitív Maddy, de nem illik szerintem a vígjáték panel ehhez az egész témához. Dramedy lenne jó, ha lenne. De nem az. Csak komédia, amivel nem békültem még meg.

Ez az egész, nagyon komolyra vett első szerelem sok nekem. Miért kell a tini filmekben a szereplőknek annyira szerelmesnek lenni, mintha a tét valóban az örökké lenne? Úgy esnek szerelembe, és úgy vannak egymásra kattanva, mintha mindez örökké szólna. És ennek a szerelemnek se betegség, se távolság, se semmi nem szab gátat. Több realizmusra vágyom!

Ha valami jót is akarok mondani róla, a vizuális megoldásai mellett kötik ki. A regényben nagy szerepe volt egyéb kommunikációs csatornáknak, mivel Maddy be volt zárva. Chat, levelek, telefon, blog. A film helyenként nagyon ügyesen adta ezt vissza, nem csak képernyőre kiírt szövegekkel. Tetszett az űrhajós végigvitt figurája is.

Ismerős arc Nick Robinson volt benne, de nem ez a legjobb filmje – bár kezd beragadni ebbe a tini adaptáció szépfiú szerepkörbe. Reméljük, a Simon jobb lett.

Minden, minden - 5/2,5 van pár ötletes megoldása, de nem elég vicces vagy drámai, csak egy tini románc.

https://www.youtube.com/watch?v=VeRMsfrS48s

Családos, szerelmes, életútra rálelős.

A March lányok különböző karakterek, de mindig összetartanak és jó gyerekeik szüleiknek. Most mind az apjukért imádkoznak, aki lelkészi feladatokat lát el a polgárháború idején. Jo a világra éhes, imád írni, és kalandról álmodik. Meg a jó lány, aki anyjuk nyomdokaiba lépve szép családot szeretne majd. Beth a félénkségével küzd, alig mer kilépni a házból. Amy nagyszájú, cserfes, életvidám. A mindennapokat az dobja fel, amikor a szomszéd gazda unokája, Laurie ide költözik. Hamar összebarátkozik a lányokkal, és részt vesz a csínyeikben vagy terveikben. Különösen Jo vonzza, de a lány csak egy testvért lát benne. Betegség, bálok, egy tehetős, de undok nagynéni mellett lassan felnőnek, és saját életet kezdenek.

Klasszikus ifjúsági irodalom, elsősorban lányoknak. Kinek mi jut eszébe? Az én listámon biztosan ott lenne Anne Zöld Oromból, Kertész Erzsébet Teleki Blankája, Szabó Magda Abigéllel és a Születésnappal, valamint Alcott és a Kisasszonyok. Ami a regényen túl a filmes feldolgozással is megfogott – igen, a Christian Bale rajongásom talán Bale Laurie alakításával kezdődött, mert szerintem ezt előbb láttam, mint a Rikkancsokat. De nem is ez a lényeg.

A Kisasszonyok egy nagyon szerethető, nagyon családbarát és még álmokért dolgozós történet is. Minden kor találhat benne valamit magának, nem véletlen, hogy tavaly karácsonyra megérkezett a legutóbbi filmes feldolgozása is.

A történetet szépen adoptálták. Vannak változtatások, de pont annyi, hogy az eredeti szellemét és lényeges cselekményszálait ne bántsák. Így megkaptam az ismerős nosztalgiát, a szeretett történetet új köntösbe, amihez új színeket is szőttek.

Három rész, amiben egyértelműen a gyerekkor/kamaszkor dominál. És Jo. Aki a lányok közül a legmodernebb, nem véletlenül minden feldolgozás őt teszi a középpontba. A női képtől eltérően ő karriert akar, olyan foglalkozásba fog, ami inkább a férfiak területe. Képes nemet mondani egy gazdag, szeretett fiú házassági ajánlatára – vagyon helyett önmagát, az álmait választja. Ezt ez a sorozat is szépen megfogja és ábrázolja.

Régi élményekből adódóan az én gyengém Laurie, így díjaztam, hogy ő is elég sok játékidőt kapott. Sajnáltam, amikor reménytelenül epekedik Jo után, de ugyanakkor örültem is neki, mert tudom, ki mellett és hogyan köt ki a végén, ami jobban illett hozzá – és itt is szépen kidolgozták ezt a szálat. Most olyan undok arcszőrzetet sem kapott mellé, amivel anno Bale fizimiskáját akarták öregíteni.

A lányok történeteit szépen kibontják, mindenki megkapja a maga szálát. Most először élveztem Meg történetét is, de bejöttek Amy diák csínyei is.

Az egésznek kellemes hangulata van, kosztümös romantikus, ami nagyon jól állt neki. Ennek megfelelőek a díszletek, helyszínek, kosztümök. Akad benne nem egy nagyon szép ruha is. (Meg báli ruhája, és Amy egy-egy selyemcsodája kiemelkednek.)

Szíve van. A testvérek közti kapcsok, vagy a szerelmi szálak nem nyálasan, de bájosan és szerethetően vannak kibontva.

A casting jó, sztár nélkül is. Azért Lansbury sokat kölcsönzött az özvegy Crowley grófnétól.

Kedvet kaptam újra elővenni a regényeket, vagy legalább a Bale változatot. Tetszett!

Little Women - 5/4 korrekt helyszínek és kosztümök, szerethető szereplők és színészek, szívmelengető sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=oaIVZT4EkwA

Ez már lassan baljós trend kezd lenni. Könyvekről könnyen mesélek a SpoilerZóna vasárnapján, a héten éppen a Mézeshetek Harryvel című regényt vesézem ki a regenyvilag.blog.hu-n. Lelkesedem, tetszett, nem is vagyok kritikus.

Ezzel szemben itt vagyok, kiválasztottam a Merülés a szerelembe című filmet, és nem nagy kedvem van elmesélgetni. Hiányzik egy olyan ütős filmélmény, amiről lenne kedvem mesélni! De nyavalygás helyett nézzük a film cselekményét!

James újabb megbízást vállal el. Dzsihádista terroristák nyomára kell akadnia Afrikában. Mérnökként utazik, és míg látszólag kutakat ás, a terroristákra kell figyelnie. Már a beszervezés is nagyon titkos: egy múzeumba, a fülesen keresztül kommunikál a feletteseivel, míg látszatra csak a kiállított képeket nézi.

Danielle is nagy útra készül. Az óceánok mélyét kutatja, és most lehetőséget kap egy merülőhajóval az Északi-tengerbe süllyedni. Az utolsó számításokat, a terveket még a nyaralás alatt finomítja.

James és Dani ugyanabban a francia üdülőben készülnek a küldetésre. Eleinte csak elfutnak egymás mellett, de ahogy megakad a szemük a másikon, keresni kezdik egymás társaságát. Még a témájuk is közös látszólag: a víz. Egyre több időt töltenek együtt, eleinte csak beszélgetéssel, majd viszonyuk is lesz. Egyikük sem nyári kalandnak érzi kettejüket – érzelmileg is mélyen benne vannak, szerelmesek. De az idejük vészesen fogy. El kell köszönni, de egyezséget kötnek, keresik még egymást, ez nem örök búcsú.

De Dani hiába próálkozik, képtelen utolérni a férfit. Még a hajón is azon kattog, mi van Jamesszel. Nem ír, a telefonja nem elérhető. Egy szigetre is kiteszik a többiek kicsit, hogy össze tudja szedni magát a merülés előtt. Ott nem járhat máshol az agya, minden hiba az életébe kerülhet. Dani így úgy kezd dolgozni, úgy nézi a dolgokat, mintha Jamesnek mesélné őket és nem adja fel a reményt, hogy a férfi keresni fogja.

James is Danielle emlékébe kapaszkodik. Épp csak megérkezett, elkapták és kémként bedugták egy lyukba. Moslékot kap enni, nincs semmije, csak kínozzák. Míg a keresett terroristák maguk mellé viszik, egy kinti bázisra tartanak az óceán partján, ahol James agyonlövése is a programba van.

Dani és két társa lemerülnek, de a hajójuk elektronikája leáll. Ott ragadnak a sötétben. A nyomás vagy a fulladás végezni fog velük.

James leadja a partról a vészjelet, majd a vízbe veti magát. Kiúszik, lemerül – érkezik a rakéta. A terroristák tábora megsemmisült, James elkönyveli magában, hogy visszamehet és láthatja még a szeretett nőt, míg lebeg a vízen.

Sikerül beindítani a búvárhajót, elkezdenek felemelkedni. Dani az ablakon néz kifelé, ahogy emelkednek a felszínre, a fénybe.

A filmen az idősíkok keverve vannak. De így érthetőbb.

Még akkor is, ha engem kifejezetten irritál pár dolog.

• James mérnök vagy katona? Vagy mindkettő?
• Egyáltalán, túlélte a filmet? Ki fogja kihorgászni, és hazavinni?
• Miért börtönözték be, amint megjött? Ennyire gyanakvóak? De akkor meg miért nem lőtték bele a gödörbe, minek kellett kirándulni vele?
• Danielle mégis, mit vizsgál a tengerben?
• Hogy indult be a hajó pár ütéstől?

Mindig akadt valami ilyen kis tüske, ami befészkelte magát a fejembe, és zavart. Nem románc, nem háborús film és sok a lyuk is a cselekményben.

Rossznak azért nem mondanám, a szereposztás tetszett, de nem egy okos film.

Párkapcsolatos, csábítós, nyaralós.

Marianne az egyik legnagyobb élő rock ikon. Botrányokkal és élvezetekkel teli múlt van mögötte, de már csendesebb életet él. Fiatalabb szerelmével, 6 éve társával, Paullal egy festői kis olasz szigetre vonult vissza, ahol műtét után lábadozik. A hangját kellett megmenteni, de egyelőre még beszélnie sem szabad. Látogatóba érkezik korábbi szerelme és élettársa, a hedonista producer, Harry. A fesztivál miatt nincs a szigeten szabad szoba, Marianne és Paul fogadja be 23 éves lányával együtt. A feszültségek egyre erőteljesebbek: míg Harry hat évvel korábbi hibáját hozná rendbe – akkor hozta össze Marianne-t és Pault – lánya Paulra veti ki a hálóját. Mindenki szembenéz a démonaival, a másikhoz fűződő érzéseivel, és a kitörés elkerülhetetlen. Valakinek fájni fog.

Talán nem leszek érte megkövezve, ha ezt a filmet elkezdem egy Ibsen darabhoz hasonlítani. Ugyanazt a dramaturgiát használja, még valahol a témáik is egyetemesek.

Látszólag alig történik valami az első három felvonásban, ahogy Ibsen is kivár. Megismerjük a szereplőket, egyre mélyebbre látunk a lelkükbe és a múltjukba. Szépen felhúz a film egy húrt a karakterekben, egyre lökve őket egy drámai összecsapásig. De mindezt finoman, a lelkekre kihegyezve, mert látni csak annyit látunk, hogy beszélgetnek, elmennek kirándulni és úszni, szeretkeznek. (Abból kevesebb is elég lett volna, de ebből is kapunk ízelítőt.) Majd minden kitör, egyetlen drámai ponton, és megtörténik a tragédia. A fegyver elsül, Nóra elmegy – itt egy holttest lebeg majd a medencében, aki gyilkosság áldozata lett. (Szemét leszek, nem mondom meg, ki a hulla. A trailer is csak annyit súg, hogy nem Marianne.)

Nem a cselekmény az elsődleges, hanem az emberek, akik szembenéznek a múltjukkal és magukkal. Nagyon nyíltan, sőt nyersen. Vakítóan süt a nap, át a figurákon is, mindent felszínre hozva. Talán azért van annyi meztelen jelenet is a filmben, hogy ez a kendőzetlen igazság még hangsúlyosabb legyen.

Szerelem, művészet, helyesen élni. Ilyenek a kulcsszavak, bár azért a szerelem mentén alakulnak ki a legnagyobb konfliktusok. Bár én úgy álltam neki, hogy Marianne és Paul ellen drukkoltam, valahol az lenne a jó kapcsolat, amit ők megvalósítottak. Vigyáznak egymásra, valahogy békésebbek együtt, mint külön. Még a tragédiák is csak növelik a kötőanyagot. Miután Paul öngyilkos akart lenni, Marianne műtéte után. Együtt élik túl. Harry ezzel szemben a pillanatnak él, egy sokkal ösztönösebb és harsány lét terméke. Ő égni akar, pörögni, és korábban Marianne is ilyen volt vele. Van ebben valami vonzó. Van ebben valami mélyen önpusztító. Marianne e két szerelem között kell, hogy válasszon. Mert szerelmes mindkét férfiba, le is fekszik mindkettővel, de nem lehet mindkettővel.

Penelope, Harry lánya látszatra a csábító test. Megfigyeltem, sokkal többet látszik Dakota Johnson dekoltázsa és feneke, mint az arca. De ahogy mélyre ásunk, a bujaságnál több van benne. Már szinte azt mondanám, gonoszság. (És ennyit arról, hogy nehezére esett Anaként ledobni a textilt. Itt láthatóan nincs vele gondja.)

Erős alakítások vannak benne, de a karakterek is okosan kitaláltak.

Igazából ez egy jó film, mélysége van, de elég végignézni. Lassú. Nem bírom Swintont se.

Vakító napfényben - 5/3 erős szereposztás, szép tájak, remek felszín alatti konfliktusok – csak olyan lassú a film!

https://www.youtube.com/watch?v=0kjHlIuBM0o

Családos, mesés, varázsos, megmentős.

Henry Mills kiszabadult a városból, ahol felnőtt, és kalandorként a világokat járta. Az egyikben találkozott Hamupipőkével, aki a szerelem nyila helyett egy tőrt akart a herceg szívébe vágni. Henry szerelmes lett, és Ellával egymásra is találtak. Boldog ember lett, egy kislánnyal a családban. De kiszórtak egy átkot. Henry Mills író, akinek a családja halála óta nincs ihlete. Egy kislány kopog be hozzá, aki állítja, ő Henry lánya, csak egy átok miatt nem emlékszik. Henry a lánnyal tart, és fülig beleszeret az anyjába, Jacindába. De a boldog véget nehezíti a nő családja, és a hit hiánya is. Henry már nem hisz a mesékben és varázsban. Az öntudatra ébredő Regina igyekszik segíteni, míg Hook e világi változata a lányát keresi, és Rumple a halál lehetőségét keresi, hogy újra a feleségével lehessen.

A sorozatoknak időnként meg kell újulni. A Once upon a time hatalmas siker volt, az első évadában benne volt mindaz, amit egy ilyen sorozatnak tudnia kell. Próbálkoztak a folytatással, akadt egy-egy jobb történet is benne, de soha nem értek az első évad nyomába. 6 évad után engedték el Emma történetét, és kipróbáltak egy új irányt.

Megkaptuk a felnőtt Henry kalandjait, és kísértetiesen sokat átemeltek az első évadból is. De most nem éreztem benne azt a szívet, ami megvolt korábban! Hiába kezdünk ugyanúgy, a gyerek bekopog szülőjéhez, aki nem hisz neki. Majd belekeveredik egy átok feloldásába. Ugyanúgy az a koncepció, hogy mindenki éli az elvarázsolt életét, és a megmentőnek kell visszaadni nekik az emlékeik, míg megmenti a családját.

De most sokkal gyengébb a keret. Még történeten belül is igyekeztek újulni, 2 új főgonoszt is bevezettek a részek alatt, de ugyanabba a hibába estek, amiből az utóbbi évadok sem bírtak kijönni. Minden gonosz igazából jó, csak eltévedt és megkeseredett. De egy nagy áldozattal még jóvá tudnak tenni mindent…

Minden szál a családhoz vezet vissza. Az egyik a nejével lenne, a másik a lányáért küzd, a harmadik bosszút állna a meggyilkolt családjárt, a negyedik féltékeny a húgára, és még hosszan sorolhatnám. Minden indíték a család, és ezt unom is, sok is. Ezt kellett volna újítani!

Sajnos, a mese újragondolások sem ütnek. Ugyan feloldják a korábbiakkal való ellentéteket azzal, hogy több világban, így egy szereplőnek több alternatívája is létezhet, de nincsenek jó sztorik mögötte. Egyedül talán Jancsi és Juliska történetében volt erő, de a többi annyira gyenge, hogy nem is igen jutnak most eszembe.

A karakterek mesehősök, ezzel nincs is bajom.

Ahogy azzal sem, hogy mentettek át karaktereket. Kellett is, mert nélkülük vérszegény lett volna az egész. Ugyan se Rumple, se Evil Queen, se Wicked boszi most a legjobb, de még mindig ők voltak a legérdekesebbek. Színészként is ők a legerősebbek, ha próbálkoztak is más sorozatos ismerősöket is belenyomni a történetbe. (Jacinda = Hamupipőke, pl. évekig volt Devious Maid.)

A látvány elment, de csak tévés szinten. Nem a CGI volt az erősségük.

Ezzel most egy időre elköszönünk a karakterektől és a mesevilágtól, de szerintem nem végleg. Túl jó az alap, hogy egyszer valaki ne álmodna meg egy ennél jobb újrázást.

Once upon a time - 5/3,5 már nem a régi, nem olyan kreatív, de egy-egy ponton érezni, mi volt a sorozat lényege.

https://www.youtube.com/watch?v=k8OJC6gxeJo

Bérgyilkosos, kisvárosi, családi titkos.

Egy álmos kisváros Virginiában, semmi emlékezetes nem történik itt. Egy este páran kártyáznak, iszogatnak az étteremben. Bejön egy fiatalember, rendelne, de már zárva vannak. Erre ő fegyvert ránt, és mindenkivel végez. A rabló nincs meg, az asszonyok gyászolják a férjeket. Legalábbis, látszólag. Bernadette egy ideje az egykori rodeóssal, a most motelbeli mindenessel kavar. Lila meg a biztosítási pénzre és a férje vagyonára vár. Sokként is éri, amikor kiderül, hogy Mitchel csődbe volt, nincs örökség. Lila most miből fizessen a bérgyilkosnak? Mert Elwood nem spontán rabolt, Lila megbízásából Mitchell volt a célpont. Aki csalta a nejét, akinek a pénz is kellett volna az elégtételen felül. Míg Elwood a hotelben vár a pénzre, összebarátkozik Sammel, ami majd kihat az akció végére is.

Ez a film nagyon nem feküdt nekem. Ha szabad így fogalmaznom, sikerült mindent utálnom benne. Jó, talán egy kivétellel, de az is csak a majdnem szint.

1: a történet. Dögunalom. Az egész lassan halad, és minimális esemény történik. Az elején a lövöldözés és a végén a leszámoláson túl el se tudom mondani, mi van benne. Mert az a szinte semmi. Látszólag mindenki gyászol, valójában meg volt éppen elég okuk nem gyászolni. Nyomorúságos az egész, amire az is illene, hogy mindenki szenved. Nézni is szenvedés.

2: Elwood. Semmi bajom egy karakteres bérgyilkossal vagy sorozatgyilkossal vagy szociopatával. Bár az életben nem hiszem, hogy szeretnék velük összefutni, vásznon az egyik kedvenc szereplőtípusom. De ez az Elwood… olyan, mint egy elhibázott szociopata. Ahogy öl, ahogy dug – mert a film unalmas perceibe egy prostival szórakoztatja magát – az megfelel a szociopata típusnak. Érzéketlen, kegyetlen, épp csak az intelligencia nincs benne, ami sikeresebb kollégáinak jutott. Aztán, amit a végén tesz, erre nem illik. Ha szociopata, miért barátkozik össze a semmiből és semmire Sammel? Ott barátként viselkedik, mintha valahol emberi lenne. Jól meg is fizet érte – én meg fogom a fejem, mennyire elhibázott figura.

3: látványelemek és akciók. Röviden? Szürke és unalmas. A kisvárosi nyomor és reménytelenség a színek hiányában, a lepukkadt környezeten is érezhető. De olyan unalmasan, hogyha a mocsokba hemperegve ölni kezdenék egymást a szereplők, az se tűnne fel. Akciójelent talán 2 akad benne, az elején és a végén, és az is unalmas. Semmilyen.

4: szerelmi szálak. Most komolyan olyan párosnak kellene drukkolni, ahol belefér, hogy a nő a férje temetése után átmegy a szeretőjéhez egyet vigasz összebújni? Na, ne! Ez nekem elég is volt ahhoz, hogy mindkét karakter ellenszenves legyen nekem. Nem bírom, ahogy a nő egyszerre gyászol is, meg Sam párja is. Mert komolyabb ez a kapcsolat egy szimpla viszonynál. Ha menne tovább a sztori, szerintem össze is bútoroznának. Még Lila férjmegöletése is értelmesebb volt nekem, mint Bernadette.

A majdnem pont, amibe azért nem vagyok ennyire kritikus, Jon Bernthal. Hitelesen hozta az agysérült Samet, nagyon kész, amilyen mozgáskultúrát összerakott neki a színész. Csak éppen ezt a karaktert se bírtam, így hiába a jobb alakítás, igazán ezt se tudtam értékelni.

Senkinek nem ez lesz a karrierje csúcspontja. Negatív jelzőket tudok erre a filmre halmozni: unalmas, szürke, érdektelen, lassú. Nem tetszett.

Sweet Virginia - 5/1 ennyire felesleges egy filmet… unalmas, szürke a kivitelezése. Kár a színészekért benne.

https://www.youtube.com/watch?v=SqZu5uxqLUE

Miért is nem népszerűbbek nálunk a dr. Seuss mesék? Csak annyit ismerek belőlük, amennyit megfilmesítettek, illetve animáltak.

Az egyik rokon lelkem a Grincs, akiről már készült mese is, film is. Idén karácsonyra érkezik az újabb változat, amiről már előre látom, hogy karácsonyra én is betervezem.

Mert:

• bejön a sztori. A morc, undok figura, aki utálja a karácsonyt. Én azért nem utálom, de nagyon könnyen azonosulok a figurával.
• a trailer alapján szép a grafika. (Ez különben mese, nem élőszereplős.)
• angolul kell nézni, mert Cumberbatch lesz a Grincs hangja. Nagyon parádés szinkron kellene ahhoz, hogy nála jobbak tudjanak lenni. (Nem is látok rá esélyt.)

Egyelőre mást nem tudok róla, de nem is akarok. A mesén akarok nevetni, meghatódni, meglepődni. Nálam várós, és ha meglepnének mellé egy Seuss mesekönyvvel, örülnék neki!

https://www.youtube.com/watch?v=Bf6D-i8YpHg

Ahogy ígértem, sorozatos kezdéseknek is hagyok egy kis teret.

Beindult a Suits 8. évada.

Amiről most beérem annyival, hogy minimum 4 éve várom, mikor lesz már vége. Háromszor tuti beígérték, hogy ennyi volt. És még mindig megy...

Belelesek, és ha nagyon az agyamra megy, majd írok róla a Kasza! címe alatt. Különben majd mesélek az évadról.

Terápiás, más életébe belemászós, játszmás.

Jean Holloway látszólag irigylésre méltó életet él: van egy sikeres férje, egy szép kislánya, és jövedelmező pszichológusi praxisa. A felszín alatt azonban Jean keres valamit, amit a betegeitől igyekszik megkapni. Álnéven, hazudozva belép a szeretteik életébe, és több oldalról manipulálja az embereket. Miközben otthon készséges feleség és a gyermeke jólétéért küzdő anya – a lánynak meggyűlik a baja az iskolában, mert nagyon fiús – újságírónak kiadva magát közel férkőzik a barátnőjétől függő Sam Sidney-éhez. Sidney szabadszellem, szép és fiatal, Jean is vonzódni kezd hozzá, egyre jobban belebonyolódva a hazugságok hálójába. Közben egy betege után a rendőrség is nyomozni kezd, a nőnek veszélybe kerül a szakmai világa, igyekszik hamisítani és eltüntetni, mit csinál valójában a terápiákon.

Ha talán nem is a leggyakoribb, de rendszeresen visszatérő filmes toposz, amikor a pszichológus/pszichiáter kattantabb, mint a beteg, akit kezelnie kellene. Mi is volt doktor Lecter szakmája? Igen, ő is ezen a területen mozgott.

Újabb névvel bővül a lista! Üdvözlünk a kattant pszicho dokik között, Jean Holloway!

Voltak elvárásaim a sorozattal kapcsolatban, amik részben teljesültek is. Gondolkodom is, mennyire tetszett, mert a végére indult be. Az utolsó 3 rész kifejezetten erős lesz. Csak az évad nem ebből a háromból állt, csak hangsúlyosabbnak érzem őket, mert ezeket láttam a végén. Inkább maradjunk annyiban, innen lesz érdekes a 2. évad!

A történet érdekes. Csak sokáig várni kell, mire elkezdhetjük megérteni és felfogni a történteket. Jean kémkedése se jó, de még nem baljós. Aztán egyre mélyebbre megy, több karaktert is megszemélyesít, minden betege életében ott lesz személyesen is, csak éppen álcázva. Az már nagyon nem etikus, ahogy manipulálni kezd.

Ahogy már azon kellett gondolkoznom, hogy Jean segíteni akar, vagy hatalmi komplexust él ki, onnantól igazi a sorozat. Mert ott már igazi feszültségek vannak, és a homályos pontok nem irritálnak, hanem megfejtésre váró rejtélyekké lesznek.

Izgalmas karakterek vannak benne, és nagyon beteg emberek. Szinte át lehet menni mini pszichológusba, és fejtegetni az egyes kóreseteket. Köztük Jean viselkedését is, amihez nagyon kevés kapaszkodót kaptunk eddig. A jelent látjuk, van pár utalás a múltjára, de még nem lehet benne rendszert találni. Tippem ugyan lenne erre-arra, de az csak tipp.

Külsőségeiben szép ez a sorozat, egy olyan felső középosztálybeli életet mutat, amit mi csak filmeken látunk – bocs a kivételnek, de kétlem, hogy ti engem olvastok. Tudom, butaság ezen agyalni, de irigylem azt a könnyedséget, ahogy Jean bemegy a parfümériába, és csak úgy vesz egy Chanelt.

A színészek is illenek ebbe a szép, felső középosztálybeli világba. Nem a legszebb és leghíresebb sztárok vannak benne, de jó karban levő, ismert színészek. Naomi Watts nagyot játszik, de izgalmas az is, amit Sophie Cookson összehozott, mint Sidney. Billy Crudup csendesebb figurájának is voltak jó percei, talán övé az egyetlen egyenes karakter.

Nem ez a legerősebb sorozat a Netflix kínálatán, de arra nagyon látok esélyt, hogy be fog indulni. Psziché, játszmák, bűnügy – lehet ennek még jobb pontja és jövője is.

Gypsy - 5/3,5 alapvetően elnéztem, de nagyon sokáig tartott a felvezetés. A végére lett érdekes.

https://www.youtube.com/watch?v=y67_16zSMwk

Családi, farmos, szerelmes, gyógyulós.

Annie sikeres szerkesztő, akinek az élete a munkája körül forog. Egy telefon azonban mindent megváltoztat: a lányát lovas baleset érte. Grace ugyan túléli, de a fél lábát elveszti. A lova súlyosan megsérült. Barátnője meghalt. A lány képtelen visszatalálni az életbe, Annie nem bírja nézni. A fejébe veszi, hogy a lánya megmentésének a kulcsa a lova. Olvas a suttogókról, és talál is egyet. De Tom Booker nem akar New Yorkba jönni. Annie nem fogad el nemet: felpakolja a lányát lovastul, ő megy a férfihoz. Tom foglalkozni kezd az állattal, közben Grace lelki sebeit is gyógyítgatja. Annie egyre jobban vonzódik a férfihoz, akitől egy világ választja el. Arról nem is beszélve, hogy egy jó ember felesége, akitől ugyan eltávolodott, de jobb apát kívánni sem lehetne nála.

Jó régi film, amit eddig sikerült mindig kihagynom a tévében is. Látatlanul elkönyveltem nyálasnak és szomorúnak, amit látni se akartam. Pedig elvileg olyasmi, ami érdekelne is. Nicholas Evans sikerregényének adaptációja, és most végre rászántam magam, hogy meg is nézzem. Azt mondogattam magamban, Evans nem Sparks, nem feltétlenül lesz nyálasan szentimentálisan romantikus az egész film.

Mindig nagyon nézem a stáblistát, és az első pozitív meglepetés az volt, mennyi sztár szerepel ebben a filmben. Ráadásul nagyon korrekt alakítások is vannak benne. Robert Redford pont ilyen figura a fejemben – csendes, jóságos, erőt sugárzó és adó. Jól áll ez neki, bár gonosznak is szerettem a Marvel világban. Kristin Scott Thomas nem szimpatikus nekem, de belekötni nem tudok most. Scarlett Johansson itt tűnt fel. De volt még itt Chris Cooper, Sam Neil és egy kis szerepben Kate Bosworth is. Impozáns a lista.

Majd a történet is megfogott. Emberi volt, drámai és értelmes. Meg lehetett érteni az anyát, akinek olyan problémát kell megoldania, amelyre a munka nem készítette fel. A lányt, aki túl sok mindent elvesztett. Jó ellenpontjuk Redford nyugodt figurája, aki figyelemmel elkezdi mindenki sebeit meggyógyítani és biztos pontként nyugalmat ad, a nézőnek és a karaktereknek is. Konfliktusok, megoldások, érdekesen, mindenre elég időt hagyva.

Csak sajnos aztán a film felénél dominálni kezdett egy szerelmi szál, ami akkor tűnt fel. Őszintén: nem meglepő, hogy Annie beleszeretett a suttogóba – és nem csak Redford karizmája miatt. Az egész karakter olyan nyugalmat és öntudatot árasztott, amit a nő is keresett a maga életéből. Figyelt rá, kedves volt. Az már nehezebben érthető, a férfinak mi tűnt fel a nőben. Bár, lehet, hogy nem is kell indokokat keresni. Ahogy Booker is megfogalmazza egy ponton, ez nem arról szól, hogy összeillenek vagy sem, csak szereti. De ez a filmnek nem tett jót. Elkezdett csepegni, és olyan konfliktusokat behozni, amelyek nem kellettek nekem. Annie és a férje, ahogy a család Tomot óvná. Igaz, azt díjaztam, ahogy kezelték. Nem lett forró viszony, sírós dráma, ennél finomabb a film.

Hosszú a film nagyon, a mai igényekkel szembenézve lehetne tempósabb, de maga a filmes nyelv igényli ezt a lassabb formát. A táj is szereplő, a vidékek is kifejezik, hol tartunk éppen a gyógyulási folyamatban. Hangulatuk van, a jelenetek így kapnak súlyt.

Szép a zenéje is, utolsó érvként, miért volt érdemes megnéznem. Pozitív csalódás.

A suttogó - 5/4 meglepő, de az eleje kifejezetten tetszett. Lekötött, szépen filmezett. A szerelmi szál fájt.

https://www.youtube.com/watch?v=W_1dKoCQlxY