Nyomozós, összeesküvős, vonatos.

Michael jó családapa, akinek az a célja, hogy a családjának mindent megadjon. Karriert is váltott a kedvükért: amikor apa lett, a rendőrséget hagyta ott és egy biztosítónál helyezkedett el. Egy téves befektetés azonban elvitte a megtakarításait, az állásából menesztik, pont, amikor a fia bejutott egy jó egyetemre, és be kellene fizetni a tandíjat. Elkeseredetten tart hazafelé a vonaton, amikor egy titokzatos nő leül mellé. Arra kéri, keressen meg neki egy utast a vonaton, tegyen a táskájába egy jeladót. Prynne a neve, és azt tudja, meddig megy. 100000 dollár érte a jutalma. Michael az előleg láttán keresni kezdi a titokzatos utast. De hamar rá kell jönnie, hogy gyilkosok kerítették a markukba, akik fenyegetik a családja életét, és egy szemtanút akarnak kivégeztetni. Valamit tennie kell, de kiben bízhat?

Liam Neeson olyan karrierváltást produkált pár éve, ami az óta többek inspirált hasonlóra, de rajta kívül senkinek nem akar összejönni. Neeson lett az akció papák etalonja: tudjátok, az idős, de még mindig belevaló férfi, aki elintézi a rosszfiúkat.

A Nincs kiszállás is Neeson egy újabb ilyen filmje. Még a rendező is régi ismerős, Collect-Serra már két hasonló történetet is forgatott, Neeson főszereplésével. Itt a következő is.

De máris meg tudom jegyezni, hogy ezúttal sokkal jobban eltaláltak az arányok. A film sokkal inkább a thriller határán mozog, mint az akciófilmén. Michael egy olyan helyzetet kell, hogy megoldjon, amiben ugyan segítenek neki a kiadós pofonok is, de elsősorban az agyára van szüksége. Egy megoldhatatlannak tűnő rejtélyt kell megfejtenie.

A film okosan építkezik: gyorsan felvázolja nekünk Michael karakterét, szimpatikussá teszi, tudunk vele azonosulni és drukkolni neki. Majd felül a vonatra, és elindul a halálos játék. Folyamatosan csepegtetik nekünk az információkat, így a szereplővel együtt kell rájönnünk, hogy mi folyik itt igazából, és mi lenne a helyes lépés. Mert jó érzékkel egyre bonyolítják az eseményeket, és nagyon hamar egy komoly összeesküvés szálai bontakoznak ki.

Ami akciót a filmbe beletettek, működik. Már arra is oda van figyelve, hogy ne legyen nagyon elszállt az egész. Neeson nem kellett, hogy végigverje a terroristákat. Ugyan jól tartja magát a színész, de látszik rajta, hogy nem egy 30-as fiatalember. Kevesebb az akciójelenet, főleg a verekedés. De szerintem jobb is így.

Amit kellett (a vonat végzete) akcióban nagyjelenet, korrektül megoldották.

Jó stábot is kapott a film. Neeson egyértelműen a húzónév, de olyan remek karakterszínészek végszavaznak neki, mint Vera Farmiga, Patrick Wilson vagy éppen Sam Neil. (Utóbbinak pusztán a morcos tekintetéve sikerült elérnie, hogy őt is gyanúsítottnak kezeljem.)

Karakterek szempontjából is Neeson van a legjobb helyzetben. Michael van legjobban felépítve – a többiek csak papírmasé figurák mellette, akik egy-egy vonással lettek jellemezve. Farmiga karaktere, Joanna, róla pedig semmit nem tudunk meg. Ő a titokzatos nő, aki mozgásba hozza a dolgokat, de miért teszi? Ugyan némi választ plusz poénként rejtenek a végére, de az nem tesz a karakterhez semmit.

Nincs kedvem számolgatni, Neeson akció papa filmjei közül ez hányadik a tetszési soromban, de jó helye lenne. Nekem nagyon bejött, hogy nem csak akció, hanem az agyam is mozgatták.

The Commuter - Nincs kiszállás: 5/4 jól felépített, érdekes történet, amiben jobban figyeltek a cselekményre, mint az akcióra.

https://www.youtube.com/watch?v=vcpBj9r-uSE

Családos, gyilkolós, menekülős.

A Ryan család vívja a maga harcait: Carly kamaszlány lett, aki már alig beszél az anyjával, és lopkod a tárcájából is. Kendall unatkozik otthon, és a régi állásába se veszik vissza. Férje, Brent a kapuzárási pánik tüneteit produkálja. Szerető, rendes család, de a felszín alatt egyre forrnak az indulatok. Az iskolában valami történik, a szülők a kapuban várnak és rendőröknek kell megfékezni őket. Mire Carly észbe kap, már végig kellett néznie, ahogy pár szülő végzett a gyerekével. Rohan haza az öccséhez, igyekszik megelőzni a szüleit. A házba rekednek, mert a hazaérkező apa és anya kést és egyéb eszközöket ragadnak, hogy azzal végezzenek a két gyerekkel. Megindul a gyilkos hajsza egy mottóval: tudod, hogy szeretlek. De néha annyira meg akarlak ölni!

A Brooklyn Nine-Nine egyik utóbbi része arról szólt, hogy Kevin életveszélybe kerül egy fenyegetés miatt, és el kell rejtőznie. Peralta marad vele, és unaloműzőnek elhozta a Nic Cage filmgyűjteményét. Amitől a komoly tudós Kevin persze szenved – már kimehet a házból, mire felfedezi, hogy akadt a filmek között értékes is. Ki is akad, hogy nem ezeket nézték meg.

Miért mesélem ezt el? Mert miközben a Mom and dad ment a gépemen, az járt a fejemben, hogy Kevin ehhez mit szólt volna. Attól tartok, ez sem tetszett volna neki jobban, mint a Con Air vagy a Szellemlovas.

Pedig még némi ötlet is akad a sztoriban. Ahogy a szülők bekattannak és elkezdik levadászni a gyerekeiket, kész. A focipályás jelenet nem is kicsit idézte meg bennem a Zombieland hasonló jelenetét, csak ott szülők helyett zombik indultak gyilkolni. De eszembe jutott a Kingsman első része is, amikor gyilkos üzemmódba változtak az emberek.

Ám sajnos az ötlet nem tartott ki a film végéig. Ugyan bénább kivitelben, de ahogy a szülők elkezdenek megőrülni, és megkezdődnek a gyilkosságok, a széles merítés még fekete humorral vicces is. Még arra is figyeltek, hogy ne vigyék túlzásba a durvább jeleneteket, és sok mindent csak egy rövid bevágás erejéig mutassanak. (Azt most se értem teljesen, hogy Carly barátnőjének anyja mivel fujtotta meg a lányát, annyira pillanatnyi volt a bevágás.)

De aztán jön a ház és a Ryan család, beszűkül a film világa. És egyszerűen nem tudták mivel kitölteni a maradék játékidőt. Sok jelenetnél éreztem, hogy humornak szánták, de nem lett vicces. Ahogy az akciók is becsúsznak a béna kategóriába.

Fordulatnak a nagyszülők érkezése? Az is olyan rész volt, amiről az agyam hátuljában érzem, hogy poénnak szánták, de mégse tudok rajta nevetni. Akciós horrornak túl béna és nem látványos a film, komédiának meg nem vicces eléggé.

Azon is töprengek még, hogy a végére betett jelenet akar a tanulság lenni? Hogy igazából ez a film arról szól, hogy minden szülőnek van olyan pillanata, amikor legszívesebben megfujtaná a gyerekét, csak az emberi ösztönök és normák ezt nem engedik? Ha nagyon akarom, bele tudom magyarázni, de most nem nagyon akarom.

Két mondatot érdemel az is, hogy egykor régen Nic Cage és Selma Blair is sztároknak számítottak, ma meg csak ilyen szerepet kapnak. Különben Blair visszafogottabb őrülete jobb.

Az alapötletben látok fantáziát, sajnálom, hogy nem vették viccesebbre a filmet.

Mom and dad - 5/3 agymenés, amiből jó kis horror komédia is lehetett volna. De valami hiányzott hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=sPVicWnq_BU

Kincskeresős, digitális világos, kalandos.

A világ sok problémával küzd: az emberek már fel is adták a megoldást, csak menekülni akarnak. Ennek a tökéletes módja az OASIS, egy digitális világ, ahol a lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. A megalkotója, James Halliday a végrendeletében arra hagyta a birodalmát, aki megleli a világban elrejtett három kulcsot, és megszerzi a húsvéti tojást. Az első próba, egy verseny megvan, de már 5 éve képtelen bárki is megnyerni. Wade Watts egy nyest, egy olyan fiatal, aki a kulcsok keresésére specializálódott. Támad egy ötlete, és az avatárja, Parzival lesz az első, aki megszerzi az első kulcsot. Barátja, H és a lány, aki rég tetszik neki, Art3mis segítségével megindul a hajsza a további kulcsokért, mert a CEO nevű szupervállalat mindent megtesz a nyerésért és az OASIS uralmáért.

Ernest Cline regénye az egyik kedvenc könyvem, olvastam már nem egyszer – több kiadásban csücsül a polcomon, ráadásul. A filmesítésnek is örültem, főleg, hogy Spielberg lett a rendező. Hamar meg is néztem, amint vetíteni kezdték. Most meg bajban vagyok, hogy eldöntsem, tetszett-e, amit láttam.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban tetszett volna, ha nem olvastam volna a regényt. Ami sokkal komplexebb, okosabb, másabb, játékosabb, de komolyabb is. Ez általában elég szokott lenni nálam, hogy ne szeressem a filmet. Nagyon sokat változtattak Cline történetéhez képest! Tulajdonképpen csak az alapokat tartották meg, és rendeztek egy saját tojásvadászos kalandot. Mégis, valahogy a regény eszenciáját megőrizték, így utálni se tudtam.

Mi több, amint belemerültem a filmbe, és elfeledkeztem róla, hogy a regénnyel hasonlítgassam, jól szórakoztam rajta. Kalandos, látványos, okos, csak máshogy.

A történet jól fel van építve, érthető, és a narrációs, lassítós részek kellenek bele – aki nem olvasta, ezek nélkül nem értené. Így viszont bemutat egy világot, amit gyorsan megértünk, és akkor már a szereplőket is könnyen átérezzük, megértjük. Az is segít, hogy e narrációs részek is szép grafikai hátteret kaptak, így aki képben volt, se unta. A Himalája Batman poénon meg különösen jót mosolyogtam…

A grafika különben is erős. Látványos film lett, sok jópofa grafikai megoldással. Izgalmas volt az is, ahogy az OASIS világában kinéznek a szereplők. Anno nekem fejben más volt, de e téren is, ahogy belemerültem a filmbe, egyre jobban tetszettek a megoldásai.

Játékos, kalandos film, jó sok utalással. Azért nem olyan szinten, mint Cline esetében. Spielberg ráadásul elsősorban magát nem idézte meg. Cline rengeteget utal a munkáira – ő inkább másokra emlékeztet. Jó sok Star Wars utalást találtam, de volt King Kong, Vissza a jövőbe, és a Ragyogás ötlet nagyot ütött, ami a regényben nem is volt, de a filmen remek.

Ami nagyon hiányzott nekem, a valóság. A regényben eljutnak addig, hogy a világ elől nem menekülni kell, hanem megjavítani. A film viszont maradt kaland, amiben megmentik a digitális világot és az marad az elsődleges élettere az embereknek. Itt lehetett volna a film szórakoztatónál több, de ezt nem lépték meg.

A szereposztás is erős, Rylance és Simon Pegg voltak a kedvenceim.

A regényt jobbnak tartom, de a film is jó lett, csak máshogy. Összességében tetszett.

Ready Player One - 5/4 nagyon a regényt akartam viszontlátni, de sok módosítással, kalandfilmnek jó így is.

https://www.youtube.com/watch?v=Fscybr51ZZo

Két világos, beépülős, családos, kémes.

Howard Silk jelentéktelen kis hivatalnok Berlinben, akinek az élete két dologból áll. Bemegy a hivatalba, lelkiismeretesen dolgozik, majd a kómába esett feleségének olvas a kórházban. Mindent felbolygat, amikor szembesül a másik énjével. 30 éve a világ két ágra szakadt, egy alternatív valóság is létezik, melybe átjáró is nyílt, Berlinbe. A másik Howard Silk ott magas rangú ügynök, aki kémet sejt a két szervezet közti diplomáciában. Saját magát is bevonja az akcióba, és az intézkedések sürgőssége miatt helyet is cserélnek. Míg a beépült ügynökök egy merényletre készülnek, és mindenki a tégla nyomába ered, Howard szembesül vele, hogy a másik életében született egy lánya, a házassága szétesett. Megindul a hajsza.

Ha van zsáner, amivel nehezen barátkozom – legyen az regény, film vagy sorozat – az a kémes történet. Ugyan ebben a szériában van egy sci-fi vonal is, mégis idő kellett, amíg ráhangolódtam, és még most sem merem azt mondani, hogy szerettem. De érdekelt, mi sül ki az eseményekből. Ez még most is megvan, a nyitott vége volt annyira érdekes, hogy majd a 2. évadnak is nekiüljek, de azért ez nem a Kingsman (az a kémes film, amit szeretek).

A Counterpart lassan indul be, és kényelmesen épít fel minden szálat. A végére ugyan gyorsul, de nem olyan jelentősen, hogy akármelyik szálon lerágtam volna a körmöm. Vannak fordulatok, vannak benne akciók is, de végig az volt az érzésem, hogy altatnak is.

Amit így néha unalmasnak éltem meg, arra jó volt, hogy egy eredeti, okosan felépülő világokat mutassanak be. Ami legjobban tetszett, és a sci-fi zsánerbe illeszkedik, ahogy a két világ eltérően fejlődött, és egy-egy változás miatt az emberek személyisége is más lett. Képileg is elkülönítik a két világot, a másik egy sokkal sterilebb, ridegebb környezet, míg a mi oldalunk nem különbözik attól, ahogy ismerjük Berlint.

De a kémes szálon is volt egyetlen rész, ami lekötött. Amikor bemutatták, hogy képezték ki arra a gyerekeket, hogy átvegyék a másik világbeli énjük helyét. Igaz, ott dinamikusabb is volt a tempó. 20 évet tettek bele egyetlen részbe, míg különben pár nap eseményeit követi le a sorozat – mondanom se kell, mekkora volt a kettő között a különbség.

Ha a sorozat vonzerejét keresem, kettőt találok: a fent említett igényessége és okossága a sorozatnak. Nagyon ki van találva, hogy épül egymásra a két világ, milyen kis különbségek és azoknak milyen kis következményei vannak. (Még akkor is, ha kényelmesen bontják ki.)

A másik a szereposztás. Sok-sok ismerőst találni benne, és a főszerepre megnyertek egy Oscar-díjas nagyágyút. (Ez is nagy divat mostanában, és jönnek a limitált szériák.) JK Simmons hozza is, amiért szerződtették. Izgalmas, ahogy ugyanazt az embert kétféleképpen játssza: látszólag nagyon mások, de Simmons meg tudja mutatni, hogy mégis ugyanarról a tőről fakadnak minden különbség ellenére. Ulrich Thomsen mesterkémét is bírtam, jól áll a színésznek ez a karakter. Akit viszont nagyon nem bírok: Olivia Williams. Nem a karakter hibája, egyszerűen a színésznőt nem kedvelem. Mert a karakterekre odafigyelnek a műsorban.

Nem tudok elmenni amellett, hogy minden jósága és eredetisége mellett nagyon emlékeztetett egy korábbi sorozatra ez a széria. Pedig más, csak az alaphelyzet hasonló. A Fringe. (A rejtély, azt hiszem ez lett a magyar címe.) Az jobban tetszett, ez kémesebb és komolyabb.

Counterpart - 5/3 lassan építkező, komplex világgal bíró, összeesküvéses sorozat jól eltalált főszereplővel.

https://www.youtube.com/watch?v=c3Bu2DOM66g

Csapdába esős, lelkizős, fenyegetett, túlélős.

Jonna és Bree nővérek, akik egy uszodában találkoznak. Jonna nemrég jött ki a rehabról. Bree itt újságolja el neki, hogy eljegyezte a barátja. A gyűrűt is megmutatná, de nem találja. Jonna veszi észre a medencében – bár már zárnak, és menniük kellene, a lányok visszaugranak a gyűrűért. A víz alatt vannak, a medenceőr nem látja őket, és rájuk zárja az üvegszálas fedelet. A lányoknak éppen csak ennyi hely marad, hogy levegőt vegyenek. Képtelenek kijutni, és az ünnepi, hosszú hétvége jön. A helyzetet bonyolítja Bree cukorbetegsége: ha nem jut a gyógyszeréhez, meg is halhat. Clara, a takarító éjjel rájuk bukkan, de segítség helyett zsarolásba és a lányok kínzásába kezd. Megindul a játszma a túlélésért.

Magyar címe még nincs, de roppant kíváncsi vagyok, mit találnak ki neki. Nálunk mozikba nem ment, de szerintem hamarosan dvd-n kiadják valami „elmés” címen. Ha magyarosítom, 3,6 méter mélység lenne, de tuti, valami mást találnak ki neki. Van kedvetek tippelni, mi lesz? Medencébe zárva. Vízbe temetve. Erre még visszatérünk!

A film különben nem kifejezetten mozifilm. Szerintem ez tévén működik jól. A története érdekes, de kis költségvetésű, kis helyen és kevés szereplővel játszódik. Pont olyasmi, amit este az ágyból elnéz az ember, leköti és még gondolkozni is lehet rajta.

Ugyan horrorként jegyzik, de szerintem ez egy thriller. Annak alapmotívumai vannak benne: a feszültség, a veszélyérzet, a nők kiszolgáltatott helyzete és a családon belüli erőszak témaként – regényalakban máris besorolnám a női thrillerek közé.

A történet egyszerű, de a cselekmény bővítésével, a múltbeli traumákkal igyekeznek bonyolítani. Kellett is, mert egy ennyire zárt térben kell valami, ami történik. Főleg, hogy egy medencében nagyon nincs mit csinálni – taposni a vizet, hogy ne fulladjanak meg. De azzal, hogy bejön rejtélynek a lányok gyerekkora, az apjuk halála, adnak egy plusz teret a filmnek. Igaz, hogy csak beszélgetnek, de ügyesen hozták össze az utalásokat, és ahogy ki lehet találni, mi történt akkor és miért.

A takarítónő és a lányok történetszála egyszerre jó is, meg nem is. Érdekes, kell a cselekménybe, de ugyanakkor butaság is. Most komolyan, ahogy oda-vissza rohangál a nő egész éjjel… nehéz komolyan venni. Egy-egy húzásnak értelmét se nagyon látom: Joona és a kiélezett csempe találkozása a takarítónővel, minek kellett? Mi volt a célja?

Látványra a zárt térrel tudnak csak játszani. Minimál helyszín, ahol a fényekkel lehet variálni. De ennek funkciója van, ez a zárt tér jelenti a fenyegetést, amit igyekeznek is érzékeltetni. Nincs látványelem benne, de nem is kellett bele.

A színészi alakítások is tévések. Clara karaktere zavaros, és ezt láttam a színésznőn is. Gyakran nincs értelme annak, amit csinál. Érdekes, mi lehetett a koncepció a karakter mögött. Alexandra Park az ismerős arc, nálunk is egyre többeknek – a Royals Királyság! címen már nálunk is nézhető. Nagyon más itt, igyekszik is, de én jobban bírom balhés hercegnőnek. Tobin Bell jelenléte csak jelképes, nem tesz semmit a filmhez.

Lehet hibákat találni benne, de tévében, egy estére jól elmegy. Ha lesz magyar címe, fogom jelezni! (Vajon, mennyire lesz rossz címe? Kíváncsi vagyok.)

12 feet deep - 5/4 tévéfilmes szint, de annak jó. Feszültséggel teli, érdekes, ha helyenként mesének is hat.

https://www.youtube.com/watch?v=mhK_e0qqg8U

Munkatáboros, túlélős, csapatos.

Irén sváb fiatalasszony, akinek a második világháború alatt vissza kellett költöznie kislányával vidékre a szüleihez. A pesti házat lebombázták, a férje nem jött haza a frontról. Amikor bejönnek az oroszok, a falu kijelölt családjainak egy-egy embert kell küldeni kukoricát törni. Irén megy, de döbbenetére egy tehervonatra teszik fel sok sorstársával, a szökevényekre lőnek. Napokig viszik őket, mélyen orosz földre. Egy munkatáborba találják magukat, ahol a németek háborús bűneiért cserébe a háború alatt dolgozniuk kell. Irén az emlékeibe kapaszkodik, és egy néma lánnyal, Annával köt barátságot. Ketten próbálnak kitartani, de Anna súlyos beteg lesz. Irén nem tudja megmenteni, maga is majdnem meghal. Rajmund menti meg, aki aztán megtanítja túlélni is.

Erről a filmről az jutott eszembe, hogy volt egyszer, hol nem volt az igényes tévéfilm. Ami nem is készült mozis premierre, kifejezetten a tévének készítették. Kevesebb pénzből, soványabb a látvány is, de a történetei jók voltak, és gyakran neves színészeket is meg lehetett nyerni egy-egy mellékszerepre. Ma már kevés ilyen van, a nagy filmek a moziba készülnek, és a Netflix nem is kicsit írta át a tévénézési szokásokat. (Nálunk még csak kezdődik a folyamat, de szerintem egyre többen leszünk darálók a heti nézés helyett. Főleg a Netflix sorozatok esetén adott e választási lehetőség.)

De miért is emlegetem ezt? Mert az Örök tél kifejezetten ilyen tévéfilm. Ahogy a készítők előző alkotásai, pl. a Félvilág is ilyen volt. Nem való arra, hogy széles vásznon beüljünk rá, de egy este a laptop vagy tévé képernyője előtt kifejezetten izgalmas tud lenni.

Az örök tél története jól illeszkedik a háborús filmek más szemszögből trendbe is. Mert ez simán háborús film úgy is, hogy nem is látjuk benne a frontot. Sokban emlékeztetett a Drága Elzára is, csak ebben nincs meg az a művészfilmes beütés. A háború dúl, és a harci gépezetet etetni kell, források kellenek. Hogyan? Angliában gyári munkások lettek a lányok és asszonyok. Az oroszok meg fogták maguk, és munkatáborokba cipelték a más országok civiljeit. Mesének tűnik? Talán a szereplők, a szituációk az író fejéből pattantak ki, de az alaphelyzet történelmi valóság. A háború akkor is borzalmas, ha nem a fronton vérző és szenvedő katona vagy, ez a film is ezt mutatja be.

Egy fejlődéstörténet is, a cselekmény azt követi le, Irén hogyan él túl. Mennyit kell ezért változnia, és mégis, hogyan lesznek értékes emberi kapcsolatai. Ugyan a szerelmi szála Rajmund oldalán nem igazán kötött le, de az átmenetet jól megfogták a készítők. Ahogy változni kell, vagy pusztulni. Ennek része Rajmund is.

A történet pár gyengébb húzás ellenére is jó lett, lekötött. Pörgetik az eseményeket, nem hagynak unatkozni, de nem is akarnak horror elemekkel sokkolni. Finomabban csinálják. Volt elég borzalom véres jelenetek nélkül is.

A látványvilága is visszafogott. Kifejezetten irritált a szürke szűrő eltúlzott használata: a szürke tájba szürke emberek szenvednek. A végére szomjaztam a színeket, ha tudtam is, ezzel akarnak atmoszférát teremteni.

A történet jó, tűnnek fel ismert arcok (pl. Döbrösi, Csányi), egy estére laptopon megtette.

Örök tél - 5/3,5 kis költségvetésből, minimál díszlettel és sok szürkével, de a történettel eladta magát.

https://www.youtube.com/watch?v=HZSTvEVz87I

Családos, összetartós, mindennapos, feldolgozós.

A Nagy Hármas mindegyike válaszút előtt áll. Kevin megkapja álmai színészi munkáját, de ehhez el kell válnia a szerelmétől. A forgatáson ráadásul egy sérülést is összeszed, ami miatt elveszni látszik mindene, és újra kell élnie a kamaszkorából ismerős érzést, amikor valami fontos elveszett örökre. Kate összeköltözik Tobyval, és dolgozni kezd az álmaiért. A zenei karrier, családalapítás van soron, de visszahúzza a bűntudata az apja halála miatt. Randall tenni akar valami fontosat, és a nejével örökbefogadó szülők lesznek. Deja lassan engedi őket egyre közelebb, és a lány zűrös családi háttere visszatérő probléma lesz. Közben a múlt újabb részletei kerülnek felszínre: Kevin lábtörése, Jack halála.

Ez az a sorozat, amit egy más szemlélettel nagyon lehetne bántani is. Mert belegyalogol az ember érzelmeibe, és megnyomkodja azokat a pontokat, amitől sírni kell, vagy fáj. Túlmegy azon a ponton, ami hihetően emberi dráma – hiszen minden nagyon ki van hegyezve, és sorozat, kell bele a cselekmény, így ezeknek az embereknek nem csak egy életkrízist kell leküzdeni, hanem sokkal többet.

De mégis, nem akarom bántani, nem is fogom. Mert jó érzékkel csavargatja a nézők lelkét. Igen, rányom a kritikus pontokra, de nem erőszakosan. Még azon a határon belül marad, ami a giccsen innen helyezkedik el. Érzésekről, emberekről, családokról mesél, és igyekszik valóban megadni azt, ami a címben benne van. Hogy viszontlássuk magunkat a szereplőkben.

A sorozat titka, a második évadé is szerintem, hogy jól eltalálták az arányt a komédia és a dráma között. Megsiratnak, de meg is tudnak nevettetni, de egyiket sem erőltetik túl. Idén a drámát éreztem erősebbnek, láttunk alkoholproblémákat, vetélést, és Jack halálát is.

Minek is kerülgetem, tuti ide lyukadok ki a végén, mert számomra az a rész volt az évad tetőpontja. Már kerülgették egy ideje, most meglépték. Tudtuk, hogy Jack mikor távozott. Most megmutatták, hogyan. Mindenki tudta, mire számítson, mégis szívet tépő lett. Azon a részen lehetett könnyezni, pedig nagyon is tudtuk, mi lesz. És a készítők zsenialitása is kijött: mert nem arra mentek, hogy telesírjuk a zsebkendőt. Kaptunk mellé mosolyt, reményt is. Nem akarom az egész részt elmesélni, de tettek bele egy annyira aranyos, kedves momentumot, hogy attól az egész több lett a fájdalomnál és gyásznál. Beletették az üzenetet, hogy a szeretet tovább él és menni kell előre az életben.

Pozitív üzenetekkel van tele ez a sorozat, és jó érzés nézni is ettől. Mert igen, jönnek bajok és csalódások, szenvednek a szereplők, de túljutnak rajta és van tovább.

A casting továbbra is remek. A nagy hármas mindegyike szépen kitesz magáért, és a szülők történetei is működnek. (Jut eszembe, ez a kettes varázs. Ahogy múlt és jelen egymásra reflektál. Biztos van vele munka, de még mindig nagyon működik.) Ventimiglia megint talált egy sorozatot, amiben nagyon lehet szeretni. Mandy Moore is nagyon eltalált – most már az öregítésén se akadtam ki annyira. Jobb lett, vagy csak megszoktam a sminkelést? Passz.

Van humora is a sorozatnak, és akadnak benne jópofa utalások. Azon napokig mosolyogtam, hogy Jack kedvence a Rocky és Stallone volt. (Ventimiglia játszotta anno Rocky fiát.)

Nagyon szerethető, nagyon emberi és jó értelemben érzelmes. Jöhet a 3. évad is!

This is us - 5/4 néhol könnyes, néhol mosolygós. Emberhez tud szólni, ha giccs is néha. Jó a szereposztás.

https://www.youtube.com/watch?v=LT-STaJAhAQ

• Apám, akkor Scoob és én maradtunk neked, Castiel!
• Csodálatos. Hajdanán seregeket vezettem, most pedig egy koszos filiszteussal és egy beszélő kutyával vonulok. (Supernatural)

• Végig csak hazudott magának.
• Miért mondja ezt?
• Ebből áll a tárgyalás. Két hazug ember hazudik egymásnak, míg az egyikük túl közel nem kerül az ablakhoz, és kap egy golyót a fejébe.
• Biztos nem csak ennyiből áll a túsztárgyalás.
• Pedig de. Nyomás, és csalogassa az ablakhoz! Lövészek! Az ablakművelet jön! Ismétlem, az ablakművelet jön! (Brooklyn Nine-Nine)

• Réges-régen, amikor még nem volt itt se város, se vasút, még egy autó sem, ez egy királyság volt.
• Tényleg? De hisz itt még Tesco sincs! (Szólít a szörny)

Ne érdekeljen, mit veszel fel. Ha fának tettethetném magam holnap, megtenném. Csak makkot dobálnék mindenkire. (This is us)

Támogatok mindent, ami boldoggá tesz. Ha már itt tartunk, mondtam Roynak, hogy amikor kétszer meglőttem nyíllal, semmi ahhoz képest, amit akkor teszek vele, ha boldogtalanná tesz téged. (Arrow)

• Várj, szerinted Sharpe igazgatónő törölte a saját aktáit? Ez őrültség.
• Igen, mint az is, hogy parókát teszel, és a főnököd helyébe lépsz, Gary. (Legends of Tomorrow)

• És én? Totál mellékes vagyok? Bakker, engem már be sem mutat neki?
• A fák is beszélnek? Ez olyan, mint egy Disney rajzfilm! (Óriásláb fia)

• Mit kerestek itt?
• Egy Arkham szökevényt. Nagyjából ilyen magas, sántít, és anyakomplexusa van. (Gotham)

Barátnős, pasiért harcolós, úti kalandos.

Meg és Kate általános iskola óta jó barátok, de most mindkettejükre rájár a rúd. Meg kozmetikai termékekkel házal, amik a nyakán ragadnak. Nem elég, hogy az észak-koreai gyártás miatt eleve nem kell senkinek, még a bőrnek se tesz jót. Kate tanárnő, akit liberális oktatási elvei miatt az igazgató megkér, mondjon fel, hogy a végkielégítést is megspórolja az iskola. Meg elhatározza, lépjenek le kicsit az életükből! Gépre ülnek és irány Florida! Strand, napsütés és pihenés. A gépen a két lány közé ül a szexi, szőke Ryan, és hirtelen nem a strand lesz a legérdekesebb program. Egy hurrikán miatt a gép máshol száll le, és az ideiglenes szálláson mindkét lány beveti magát. Megindul a barátnői vetélkedés, ki szedi fel a srácot!

Vissza kellene lapoznom, mikor láttam olyan vígjátékot, amin utoljára tényleg jókat nevettem… mostanában inkább erős dráma jut eszembe. Talán a Thor 3 óta nem láttam semmi tényleg vicceset? Hú. Azt már elárulom most, The Layover nem töri meg ezt a sorozatot. Ez sem lett egy fergeteges komédia.

A történet nagyon tipikus, a komédiák egyik megszokott zsánere, ha néha romantikusabbra is veszik, mint amivel most éltek a készítők. Ez körülbelül az a szint, amit a Csajok háborúja mutatott. ( A Szerelem kölcsönbe jutott még róla eszembe különben, de az a romantikusabbra vett verzió.) A két jó barátnő, akik vetélkedni kezdenek egy férfi miatt, és egyre piszkosabb trükköket vetnek be egymás ellen.

Sok mindent előre lehet sejteni, mintha a film arra játszana, hogy feldobott labdákat üssön le sorra. Amikor a pihenőn Kate kimegy a WC-re, ki nem sejti, hogy Meg bezárja majd? Vagy a végig mellettük settenkedő, rendes, de nem éppen szexi Craig sorsa is előre sejthető. Nem tud meglepni a film, így igazán megnevettetni sem. Mindig pont az jött, amire számítottam.

Annyira, hogy a film poénját is jó előre kitaláltam. Ami azzal kapcsolatos, hova utazik Ryan, de ennél többet nem árulok el! Rutinos filmnézőnek nem lesz nehéz rájönni egyedül is…

Ha már poénok. Humoros, de nem igazán vicces a film. Szerencsére nem megy el az olcsó, altesti poénok felé, de azokból is ad ízelítőt. Nekem többet is, mint amit még elviselnék. Lesz itt Trainspotting szintű undorító WC, szénsavtól büdös büfögés, és hasonlók. Én jobban díjazom, ha egy film ennél igényesebb szórakoztatást nyújt. Van ebben olyan is, végig is bírtam nézni a filmet egy nekifutással, nem akasztottak meg a butább poénjai.

A szereposztáson is jókat mosolyogtam. Kifejezetten szórakoztatónak találom, amikor azzal játszom, ki honnan ismerős. Daddario egyszerű rejtvény volt, legutóbb épp a sokkal gyengébb és buta poénokkal teli Baywatch-ban domborított. Kate Upton modell – itt is a mellmérete a legjellemzőbb tulajdonsága. Matt Barr volt a nehezebb dió, de rájöttem! Az ő halálát sajnálgattam anno a Harper szigeten. A színészi teljesítményük negyed ennyire sem kötött le, itt nem kellett nagyot – talán kicsit se – játszani. Szépnek kellett lenni és kész.

A végére ugyan ki akarják hegyezni a sztorit arra, hogy a jó barát éri a legtöbbet, és ostobaság egy pasi miatt egymásnak esni, de ez elég erőltetett. A poénokkal és úti kalandokkal akarják eladni a filmet. Ez szórakoztató csajpárbaj, semmi több.

Egyszer megnéztem, néha mosolyogtam is rajta, de ismétlésre nem vágyom belőle.

The Layover 5/3 kiszámítható, de azért nézhető kis komédia – ismerős elemekből előállítva.

https://www.youtube.com/watch?v=oQ-Qs0zelic

Gyászos, családos, mesés, feldolgozós.

Conor 12 éves és szenved. Az anyja rákban haldoklik, és a gyerek nagyon hinni akar abban, hogy jobban lesz és meggyógyul, de a nő egyre rosszabbul van. Annyira, hogy már Conor kénytelen a nagyanyjához költözni, és Amerikába új életet kezdett apja is hazajön elköszönni. A gyereket terrorizálják az iskolában, az apja új életében nincs helye, a nagyanyjával túlzottan különböznek egymástól. Gyötrődik. Egy éjszaka egy szörny töri rá a házat, a kertjük megelevenedett tiszafája. Mesélni akar neki három történetet, hogy aztán a gyerek is elmondja a saját történetét. Míg megelevenedik előtte a legkisebb királyfi meséje, a pap és a patikárius története, Conor kénytelen szembenézni az igazsággal: az anyja nem lesz jobban.

Ezzel a történettel még regényként találkoztam először – az én esetemben ez annyira nem meglepő. Nem tett rám túlzott hatást, egy mesének találtam a gyászról. A rajzokkal, meseszerűen megírt történet egyértelműen kisebbeknek készült, így én maximum érdekesnek tudtam találni.

A film viszont más. A történet ugyanaz, évek távlatából is ráismertem jelenetekre, de ez mégsem tisztán egy gyerekmese. Több benne a dráma, és jobban eladható felnőtteknek is. Conor a főszereplő, egyértelműen, de elkezdi kinyitni a többi szereplőt is, akik el fogják veszíteni a rákban haldokló nőt. (Pont az anya az, akiről nagyon keveset tudunk meg.) Többet látunk a nagyanyából, aki a maga módján igyekszik helytállni a nehéz helyzetben. Az apa ugyan keveset van jelen, de ennyiből is látszik, miért kell a nagyanyának olyannak lennie, amilyen. Talán a gyerekek nem veszik észre ezeket a részleteket, de a családi dráma finoman szól a nagyobb nézőknek.

A kicsiknek meg ott lesz a fa. Amit a cím szörnynek nevez, de más fordításba barátként jelenik meg. Ugyan ijesztően indít, de a szándékai jók. Egy mesés elemet visz a történetbe, amit fokoz az általa elmondott két mese, amelyek óvatosan átvezetnek a gyerekmesék fekete-fehér világából valami árnyaltabb világba.

A két mesét külön is érdemes lenne kiemelni. Ügyesen van beleemelve a történetbe, a tanulsága nagyon illik a gyász folyamatba, amit a film végigvisz. A haragátvitel, a tagadás és elfogadás, a hit, az emberek összetett jelleme, valahogy mind úgy kerül a gyerek elé, mesésen, hogy képes legyen azt feldolgozni. Ezért lehet gyerekfilmnek is elfogadni a történetet.

A mesék különben igényesen és érdekesen vannak a filmbe beletéve. Egy vízfestékes, igényes rajzfilm blokk, ami művészien szép. Az én kedvencem a királyfi meséje, aki egyszerre lett gyilkos is, de szeretett és jó király is. Mert egy történetnek sem csak egy oldala van, és az emberek nem szörnyek vagy hősök, lehetnek mindkettő.

Ahogy lenni szokott az ilyen filmeknél, a casting gyenge pontja a gyerek. Nem tudom, ki hogy volt vele, de én szinte látom magam előtt egy horrorban, mint vámpírt. A köré tett felnőttek viszont karakteresek, elviszik a műsort. (Felicity Jones betegítése is jól sikerült.) Jellemző, még a fa/szörny is olyan színész hangján szólal meg, mint Liam Neeson.

Vannak mélységei, egy gyereknek is érthető lesz, a mese betét és a CGI igényes. Vannak hiányérzeteim a történetben, de összességében jobb a vártnál.

5/3,5 (Szólít a szörny) érdekes, szívhez szóló, a grafikus részek kifejezetten szépek. De ki a célközönség?

https://www.youtube.com/watch?v=hrVUNoYk6xM