Bérgyilkosos, kamaszt menekítő, visszavágó.

Stephen egykor katona volt, egy háborús hős. Az élete azonban több tekintetben is kisiklott: a szerelme már azelőtt elhagyta, hogy a közös gyermekük megszületett volna. A férfi csak fotókról ismeri a lányát, akivel még soha nem is beszélt. Rászoktatták a drogra, amit a főnöke biztosít számára, aki bérgyilkosként alkalmazza. A legutolsó feladatot azonban képtelen végrehajtani: egy kamaszt kellene megölnie, akinek az apja meglopta a drogkirályt. A lány azonban nagyon emlékezteti a saját lányára, így Stephen a gyilkosság helyett megszökteti Ellát. Richard Addison azonban nem azzal lett a bűnvilág egyik ura, hogy elnéz bármilyen árulást. Ella apjának meggyilkoltatása után a lány és egykori embere ellen küldi a bérenceit. Így egy esélyük marad csak: gyorsabban végezni Richarddal, mint ahogy a férfi végezne velük. Csak egymásban bízhatnak, a rendőrség sem segít – Richard zsebében vannak.

Tudom, rossz tulajdonság, hogy sok-sok elemről beugrik nekem egy másik film, és általában nem az aktuálisan nézett film tetszik jobban. Most is ez történt, két film elemeit is felismerni véltem A vadász imájában, és egyik összehasonlításban sem a vadász nyer.

A Leon, a profi már klasszikusnak számít. Abban is egy bérgyilkos vesz pártfogásba egy kamaszt, akit nem mellesleg a fiatal Natalie Portman játszott. Drámában, akcióban is többet tudott emlékeim szerint a Leon, mint a vadász. Az biztos, hogy pár év múlva Leonra még emlékezni fogok, míg arra vissza kell kérdeznem, melyik is volt A vadász imája? Nem egy emlékezetes darab, hámozom ki a lényeget.

A másik, a főgonosz alakja. Mintha koppintották volna Az eltűnés sorrendjében gonoszát, még az is stimmel, ahogy a gyerekével bánt és eltiltotta az anyjától. Még az amerikai változat Vikingje, Tom Bateman is köröket ver Allen Leech játékára. Pedig Leech nekem különben szimpatikus, a Downton Abbey rajongásom tart annyira, hogy áthoztam a szimpátiám. Bár, ha belegondolok, lehet, hogy éppen ez volt a baj. Tomot szerettem, Richardot meg gyűlölni kellett volna, és Leech játékában nincs meg az a gyilkos hidegség. Nem tűnik pszichopatának akkor sem, ha éppen azt játszik.

A színészek különben sem az erősségei a filmnek. Sam Worthington, vagyis Mr. Avatar nem azzal lett ismert, hogy milyen jól játszik. Itt sem éreztem, hogy eladná nekem a filmet, csak most nincs mögé pakolva olyan CGI, ami miatt leesne az állam. Komolyan azon kattogott az agyam, hogy mikor fog kijönni az Avatar 2, már évek óta várunk rá. Az meg nagyon nem jó jel egy filmnek, hogy a színész egész más projektje jár tőle az agyamban.

Ki van még? Odeya Rush. A Leon hasonlatnál maradva nagyon meg lennék lepve, ha ő lenne a következő Natalie Portman. Most inkább csak tipikus eye candy csajnak tűnik: helyes pofi és ennyi. Gonosz vagyok? Lehet, de csalódtam a filmben, így megengedem magamnak.

Mert a történet sem nézette velem, azért is agyaltam ennyit a színészein. Röviden, ezt bizony untam. A fordulatok laposak, nincsen igazi dráma benne, és a vége is olyan rózsaszín, hogy nem hittem a szememnek. Ennél már csak az lett volna durvább, ha Ella kempingezett volna Richard fiával a végén, miközben Stephen a lányával grillezte volna a hamburgert.

Az akciójeleneteket nem szívesen elemzem, mert nem nagyon értek hozzájuk. Annyira a látvány elem adja el nekem, hogy emiatt jobban tetszik nekem helyenként az agyatlan, de szemkápráztató megoldás a reális helyett. Inkább Mátrix, mint Bourne akciójelenetek. Ez a film nem hozott lázba ilyen téren sem. Lövöldöznek, verekednek kicsit, semmi olyan, ami miatt feltűnne nekem ez a film.

Ezzel elértem azt a szintet, ahol már leállítom magam. Mivel jót most nem tudok mondani erre a filmre, inkább kitalálom, mit nézzek meg holnapra.

A vadász imája - 5/2 nem jó értelembe eszembe juttatta Leon, a profit. Ráadásként nem lett izgalmas sem.

https://www.youtube.com/watch?v=EO2Rnh21oeE

MOZI:

Továbbra sincs. Szerencsére van elég sorozat, amivel be kell hoznom magam.

DVD:

• Fekete karácsony
• Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk

Kamaszos, családot mentő, felfedezős.

Dóra két professzor gyereke, aki kiskorától a felfedezés örömeire és a más kultúrák megismerésére készül. 16 éves, amikor komoly nyomra bukkannak az elveszett aranyvárosról. A szülők a dzsungelbe indulnak, a lányt pedig Los Angeles-i rokonokhoz küldik. Dóra ebből a helyzetből is igyekszik a legtöbbet kihozni, noha szívesebben tartott volna a szüleivel. Kiskori legjobb barátja, az unokatestvére, Diego próbál segíteni neki a beilleszkedésben, de Dóra nem akar más lenni, mint aki. Még ha ezért kinevetik és piszkálják is. Egy iskolai kiránduláson az unokatestvérével, az osztály éltanulójával és egy különc, csillagokat kedvelő sráccal kerül egy csapatba, és mire feleszmélnek, már műkincstolvajok repítik őket Dél-Amerikába. Dóra szülei eltűntek, és a rablók a lánnyal akarnak a nyomukra és az Aranyvárosra bukkanni. Szerencsére egy nyelvész professzor a megmentésükre siet, és együtt vetik bele magukat a dzsungelbe, követve a szülők nyomait.

Ha a D, a vámpírvadász kapcsán azért sopánkodtam, mert túl sok volt az előzetes ismeretem, most azon fogok fennakadni, hogy itt viszont ízelítőt kaptam úgy egy sikeres franchise világából, hogy eddig semmit nem tudtam erről. Bár, ez így pontatlan. A Dóra, a felfedezőről annyit tudok, hogy egy sikeres mesesorozat kislányoknak.

A Dóra és az elveszett aranyváros viszont egy családi film, ami nem a mesére épül. Néhol megidézi azt: például bedrogozott állapotban a karakterek meseszereplőknek látják magukat és egymást. Le merném fogadni, hogy ekkor pont úgy néznek ki, mint különben a mesében. De meghagytak olyan mesei elemeket is, mint a tolvaj róka – ami nagyon kilóg az egész filmből, vagy a Dórát segítő majom.

Az első 5-10 perc után közel álltam ahhoz, hogy kikapcsoljam az egészet, és nézzek valami értelmesebbet. Nagyon élőszereplős és idegesítő mesének tűnt, gyerek hőssel, akik különben is könnyen az agyamra mennek. De szerencsére ugrottunk időben, Dóra kamasz lett, és visszavettek a mese vonalból is. A középiskolai különc már jobban lekötött, mint a dzsungelben a majommal szökellő lány.

Mire visszakerültek a dzsungelbe, már megidéztem magamban a belső gyermeket, aki még tud ilyen családi filmeken szórakozni. A társaság összefogása, ahogy összebarátkoznak a kalandok közepette, túlélik a dzsungelt és megfejtik a városba vezető nyomokat, még tetszett is. Helyenként visszatér az idegesítő vonal, például az elvileg tudós, de gyereknevelésben eléggé debilként viselkedő szülők, de már megtaláltam azt, amiért képes voltam őket is elviselni.

Hangulatos, kedves az egész filmnek a hangulata. Könnyed, mókás, ha azért a poénokon érezni is, hogy inkább a gyerek nézőkre gondoltak, mint a felnőttekre. Egyes részei, gondolom a meséből örököltek, kifejezetten kretének. A Disney mesék iránti szeretetem okán még bírom is a betétdalokat és az éneklést, de itt eljutottunk arra a szintre, ami már beteg. Itt konkrétan van egy énekes betét, egy dal a kakilásról! Azt nagyon ki is akarom törölni a fejemből, de annyira rossz élmény volt, hogy most sajnos beragadt. (De mindjárt megoldom, jön majd Zoey és az ő extrém dallistája.)

Kinézetre is elment, egy családi kalandfilmnek pont jó így. A CGI lehetne szebb is, de ha a gyerek célközönséghez mérem, akkor ok. Egy álarcos rókát, aki lopkod, akkor se tudnék komolyan venni, ha sokkal erősebb grafikus motor kelti életre.

Meglepő, de még ismert színészek is akadnak a stáblistán. Eva Longoria idegesítő anya lett, Eugenio Derbez viszont meg tudta mutatni a komikusi vénáját.

A rémes kezdés után szerethető családi mesefilm lett, amin még vigyorogni is tudtam.

Dóra és az elveszett aranyváros - 5/3,5 egyszerre irritált, mégis szórakoztatott. A kincskeresős alap tetszett, a gyerekesség nem.

https://www.youtube.com/watch?v=gqGh7yO73Ss

Kórházas, betegekért dolgozó, baráti körös.

A Chastain nagy változások előtt áll. Az új, legtöbb bevételt hozó sztár sebész, Barrett Cain sok mindent elvár, és ezek között első helyen szerepel a saját fontosságának és zsenialitásának elismerése. A csapat látja azt is, ezért milyen árat kell a kórháznak és a betegeknek fizetnie. Cain műtőasztalán senki nem hal meg, még ha ez azzal is jár, hogy további életét zöldségként gépekre kötve kell töltenie a betegnek. Szövetségesnek új igazgatót is hoz magával, aki Bell és Conrad ellen is több lépést tesz. Miközben olyan eseteik vannak, mint a mellkason kívül fejlődött szívű újszülött; a táncos, akinek a szíve nem bírja az igénybevételt; Kit rákkal, majd halálos bacilussal küzdő veje, egyesek szakítanak, mások eljegyzést ünnepelnek. Küzdenek Conrad állásáért, Bell tévés műsort kezd el vezetni, és a végére még talán az is kiderül, hogy Cain sem egy szörnyeteg, ha nem is példaértékű, amit a betegellátással tesz.

Ha jól számolom, három kórháza sorozat van, amelyeket rendszeresen nézek. A The Good Doctor, aminek a legutóbbi évadán már végig értem, és amiben nem tetszik, hogy kezd nagyon szappanossá válni a cselekménye. A New Amsterdam, amiben azt mutatják meg, milyennek kellene lennie egy kórháznak és az elkötelezett orvosoknak. A The Resident, ami pedig azzal generál drámát, hogy azt is megmutatja, milyen a rendszer igazán. Mennyire korrupt, és milyen gazdasági, hatalmi játszmák zajlanak.

Minden évadban van egy nagyobb probléma, amit pellengérre állítanak. Idén abból kapunk ízelítőt, hogy a statisztikák kedvéért hogyan tesznek tönkre életeket, hogy mennyire a pénzről szól minden – előrébb való a betegek gondos ellátásánál. A hatalmi politika a kórházon belül, ahol nem azt nézik, ki milyen jó orvos, hanem a bevételeik és a PR dönti el, milyen sorsra ítéltetnek. Kit esete, de amit Conrad is elszenved az évadban, ezért volt. Kit az egyik legjobb sebész a maga területén, de rászánja az időt a betegeire, nem számláz túl. Conrad pedig fontosabbnak tartja a beteg egészségét és érdekeit, mint a kötött és merev szabályokat. Máris célpontok lettek, pedig ők azok, akiknek a legtöbb beteg örülne, mint kezelőorvos.

Minden részben 2-3 érdekesebb orvosi eset van. A nagy esetek össze is kötik a szereplőket – pl. Devon látja el azt, akinek olyan súlyos a baja, hogy később Mina és AJ műtőjébe kerül. Azt ugyan nem tudom, a valóságnak mennyire felelnek meg az elmondottak és látottak, de tálalni nagyon szórakoztatóan és izgalmasan sikerül nekik. Itt még nem érzek rutint és ismétlődést az esetekben, és sokat meg is jegyeztem. Itt tudok orvosi eseteket is mesélni, pl. Cain szuper műtétje és következményei, a szülés után kómába esett fiatal anya; nem csak az marad meg, hogy a dokik magánéletében mi történik (a The Good Doctorral ellentétben).

Ez nem jelenti azt, hogy magánéleti szálak ne lennének. Vannak, de itt sokkal stabilabb párok és kapcsolatok vannak. Itt olyan érzetem sincs, hogy mindenki járt már mindenkivel, és csak sodródnak egyik embertől a másikig. Kitartanak, dolgoznak a kapcsolataikon, és nem azzal variálnak, hogy pár részig egyik nővérrel, aztán majd egy másikkal járnak. Egy szoros munka- és baráti közösségként is működnek, ahol nem hibátlan emberek vannak, de ha együtt dolgoznak, összetartanak, be lehet illeszkedni és sok mindent jóvá lehet tenni. Ahhoz képest, hogy pl. Bell az elején a halálozási rátája miatt, ahogy saját hibáit eltussolta, a főellenség volt, most már a pozitív szereplők között van, és egészen megkedveltem. Mert itt fejlődhetnek a karakterek, ahogy Bell is tette.

Kinézetre hozza azt, amit a kórházas sorozatok szoktak. Abban nincs különbség. A szereposztása jó, idén is jól működtek az újak, miközben a visszatérő szereplők már rutinosan mozognak az orvosi köpenyükben.

Ennek várom a következő évadát is, talán ez jelenleg a kedvenc orvosos sorozatom.

The Resident - 5/4,5 emberi történetekben és klinikai esetekben is érdekes, szórakoztató sorozattal súllyal.

https://www.youtube.com/watch?v=qKxkFjjvNlU

Jay Pakisztánba érkezik, egy esküvőre siet. Közben autót bérel, új ruhákat és fegyvert vesz. Mindezt elrejti a ház közelébe. Azt mondja, a menyasszony bátyjának egyetemi barátja. Megérdekli, mikor jön meg a család, hol fognak aludni és ki őrködik.

Mikor Samira is megérkezett, éjjel fegyverrel beoson a házba és kényszeríti a lányt, hogy vele tartson. A menekülés közben meglövi az őrt is. Másnap reggelre leveszi a kötést a lányról, és elmondja, Deepesh megbízásából vitte el. Ha Deepesh mellett akar maradni a lány, ő elviszi hozzá. Különben kiteszi, és mehet vissza az esküvőre. Samira Deepesh mellett szeretne lenni, Jay-jel tart.

Ám a lelőtt őr miatt Deepesh megijed, és visszacsinálna mindent. Samira legalább egyszer beszélni akar vele, és elfajulnak a dolgok. Jay kénytelen lelőni a férfit. Samirával elveszik a gyémántokat, és együtt menekülnek. A lány elmondja, Londonban ismerkedtek meg és jöttek össze. Samira szülei azonban elrendezett házasságba akarták kényszeríteni a lányuk. Deepesh a családi vállalatból lopott gyémántokat, és együtt szöktek volna el.

Hamis nyomokat hagynak, és egy indiai, tengerparti helyen megszállnak. Samira és Jay itt össze is jönnek, pár napig boldogok. Egy reggel azonban a lány felkel, magához veszi a pénzt és a gyémántokat, elmegy. Jay hiába keresi, csak a pénz egy részét találja meg, amit a lány itt hagyott neki. Még egyszer telefonon eléri. Samira elmondja, sajnálja, de nem maradhat. Jay még hazamehet, de neki menekülnie kell. Jay megköszöni a hátrahagyott pénzt, és kéri a lányt, ha bármikor segítség kellene neki, keresse meg.

Harcos, jövőbeli, vámpíros.

A jövőben a vámpírok váltak az uralkodó fajjá. Despotaként uralkodtak az embereken, a saját törvényeik szerint léteztek. Ám a végzet őket is utolérte: elkezdtek kihalni, egyre fogyatkoztak. Az emberek megerősödtek, és színre léptek a vadászok is, akik a megmaradt vámpírok vadászatába fogtak. A legsikeresebb köztük D, aki félig maga is vámpír. Így állandó magányra ítélte magát, miközben olyan küldetéseket teljesít, melyre más nem lenne képes. Most egy család bízza meg – szépséges lányuk, Charlotte egy vámpír rabságába került. A lányt kellene hazahoznia, vagy, ha már vámpírrá tették, fájdalommentesen végezni vele. Nem csak D kapott megbízást, egy mágikus képességgel bíró vadászcsapat is a vérdíjra hajt. A helyzetet nehezíti, hogy kiderül, Charlotte nem emberrablás áldozata. Beleszeretett a Meier névre hallgató vámpír nagyúrba, aki egy olyan világba menekülne vele, ahol senkit nem zavar a szerelmük.

Szeretném, ha előismeret nélkül vágtam volna bele ebbe a történetbe. Akkor jobban tetszett volna? Mangaként ismerem D történeteit, ezt is olvastam. Sőt, ez a sztori volt a kedvencem a sorozatból. Ehhez képest az animáció csalódást halmozott csalódásra. Számomra pedig meghagyta a kérdést, hogy jobban tetszett volna, ha nem ismerem máshonnan a sztorit?

A grafikára nem lehet panaszkodni. Nem a hagyományos értelemben szép, de egész jól visszaadta azt, amit rajzolva láttam belőle. Egyik alak jobban sikerült, mások kevésbé. D és a keze rendben voltak, az akciójelenetekkel sincsen problémám. Charlotte is ok. A többiek már kevésbé. Leila alakja és karaktere is ellenszenves volt, elsőre le sem esett, hogy ő egy női figura. Meier meg elvileg egy nemes vámpír úr, aki elvekkel is bír, meg jól is néz ki. A jól néz ki tétellel itt gondjaim voltak, de nagyon nem akarok belemenni, hogy egy rajzolt alak mennyire jóképű. Inkább az a gond, hogy más karakterként képzeltem el, mint ahogy itt kinézett. Még valami, ami az előismeret miatt zavart.

A történet alapja, ami a manga cselekménye is volt. Csak éppen abban sokkal durvább dolgok megestek, sokkal sötétebb világa volt. Ehhez képest az animációban sok mindent finomítottak rajta, ami nem feltétlenül vált a történet előnyére, ha így talán emészthetőbb. A legnagyobb különbség Meier és Charlotte történetének a vége. Ez elég beteg megoldás volt. A manga tragédiát csinált belőle, ez meg nem is tudom, mi. Nem tiszta tragédia, de nem is happy end. Valahol a kettő között van, és nem is értettem, Leila miért örült annyira a végén. (Ahhoz happy end kellett volna, nem koporsó.)

De Leila és a csapata a másik, amiben nagy a különbség. Az a csapat sokkal betegebb volt eredetileg, mint ahogy itt láttuk. Ok, értem, miért nem akarták azt megmutatni, hogy nyomorult nőt nem csak csapattagként kezelték, hanem guminőként a közösbe is bedobták a társai. De így nem érthető annyira, miért csak egy volt, akit sajnált elveszteni. Azért nem egy szinten van egy családtagként kezelt baráttól elköszönni, meg olyan állatoktól, akik azért, hogy megtűrik maguk között, rendszeresen csoportosan megerőszakolják.

Hiába vannak benne jól és meglepően kitalált részletek, mindig inkább azt láttam meg, ami a másik verzióban jobban tetszett. Carmilla alakja és kastélya is jól néz ki, itt is üt az a gondolat, hogy miként akarnak a vámpírok a csillagok közé menni. Eleve az, hogy egy ilyen korszakba helyezik el a cselekményt. A vámpírok inkább a viktoriánus romantika része, nem egy jövőbeli, disztópia vadon alakjai, mint itt.

Szinkronnal néztem, így nekem az is adott egy pluszt, hogy D szinkronhangja szimpatikus volt. Amit hosszan levezethetnék a Castlevania sorozatból, de inkább nem teszem.

De, ha már Castlevania. Van hasonlóság, és az jobb. De egyszer D története is nézhető.

D, a vámpírvadász - 5/3,5 a manga sokkal jobban tetszett, a vége is sokkal frappánsabb lett. Ez legfeljebb érdekes.

https://www.youtube.com/watch?v=XirFUvnoiJU

Vámpíros, napjainkkal szembenéző, hódító terveket szövő.

Nandor, Laszlo és Nadja együtt érkeztek az Újvilágba, elvileg meg kellett volna hódítaniuk a kontinenst a vámpírok számára. A vámpírok azonban beköltöztek egy villába, és mivel ott minden a rendelkezésükre állt, nem is fogtak további tervekbe. Van egy inasuk, akit Nandor azzal hiteget, a szolgálataiért cserébe egyszer majd vámpírrá teszi. Vannak hobbijaik, mint a kertészkedés. Kellemes életük van, amivel elégedettek. Amikor azonban az egyik mesterük látogatóba érkezik, neki kell állniuk a város meghódításának. Próbálnak szövetségest találni, de előbb kerülnek állattá változva egy menhely ketrecébe, mint hatalmi pozícióba. Közben Nadja összetalálkozik régi szerelme reinkarnációjával, egy szerencsétlen egyetemista lányból vámpírt teremt. Guillermo nagyon kezd belefáradni az állandó szolga szerepbe, és mikor rádöbben, kinek a vére folyik az ereiben, át is gondolja, mit akar tenni.

Taika Waititi a komédiák világába hozott egy új színt, és úgy tűnik, szinte minden arannyá válik, amihez hozzáér. Volt egy komédiája, melyben vámpírokról mesélt, akik egy filmes stábnak mutatták meg, hogy élnek a XXI. században a vámpírok. Maradjunk annyiban, hogy inkább voltak szerencsétlenek, mint az éjszaka urai.

A siker volt akkora, hogy sorozattá is átdolgozták a filmet. Már a második évad is elindult, így gyorsan behoztam magam az első évadban történtekkel. 10 rész, és 1-1 rész alig fél órás, úgyhogy két filmnyi idő alatt hamar darálható az egész.

A történetben van annyi átívelés is, ami támogatja a darálást. A Báró érkezése, ami miatt a szerencsétlen csapat legalább a várost szeretné elfoglalni, nehogy ki legyenek végezve. Az egész évadban vannak terveik, és a Báró visszatérő alak. Nadja régi szerelme, aki most is vonzódik a nőhöz, de nem emlékszik arra, hogy korábban milyen ember volt, és honnan ismerik egymást. (Sajnáltam is szegényt, amikor a nő visszahozta a múlt élete emlékeit, és ezzel őrültek házába juttatta. Igaz, nyomorultnak jutott ennél rosszabb is…) Guillermo is folyamatosan szembesül azzal, hogy mennyire kihasználják.

Ugyanakkor minden rész egy külön kaland története. Vagy inkább mondjam azt, egy újabb adag rakás szerencsétlenség? Még próbálom is megfejteni, hogy találták el ezt az arányt. Mert, ha tényleg belegondolok, mi történik ezekkel a karakterekkel, és milyen személyiségek, rémes ez az egész. Önzőek, idióták, kifejezetten lehet őket utálni. Ahogy szerencsétlenkednek, azon akár szenvedhetnék is, nem sok kellene, hogy idegesítő legyen. De nem az, ez még pont az a szint, amivel viccesek. Lekötött, pillanatok alatt végignéztem, és már várnak is az új részek. Elég meghasonlott érzés is, hogy tudat alatt irritál, hogy megkora idiótaság ez az egész, és mennyire ellenszenvesek a vámpírok, mégis élvezem a sorozatot. Guilty pleasure horror komédia? Könnyen lehet.

A főszerepeket ismeretlen színészek kapták, és ahogy a film humora, ők is belőtték azt a szintet, ami éppen nem túl sok. Közben a mellékszereplőkön, a feltűnő sztárok mennyiségén és minőségén látni, mennyire jól cseng most Waititi neve. A vámpírok tanácsa, röviden: nem semmi. Evan Rachel Wood és Tilda Swinton miatt is simán megérte volna megnézni, de vannak még bőven meglepetések.

A sorozat úgy forog, mintha egy dokumentum sorozat lenne, de szerencsére ez a minőségen nem látszik. A kézi kamerás remegtetés a halálom, de itt csak a történet kerete és a kamerába magyarázás hozza ezt a hangulatot. Mivel a főszereplők vámpírok, a sorozat nagyja éjjel játszódik, és nem egyszer gondolkodtam azon, mennyire sötét és mennyire előnytelenül néznek ki a színészek így, de ez is a stílusa része. Egyedi, ezektől is.

A második évad tehát már megy, még nem késő csatlakozni és árnyakat tanulmányozni! �

What we do in the Shadows - 5/4 egyedi és elvetemült a humora. Új történet, miközben őrzi a film szellemiségét is.

https://www.youtube.com/watch?v=mfBbSwX6kEk

Híres színészek játszottak már bőven híres történelmi személyeket. Példákat keresünk! (Kis segítség, melyik korszak nagy alakját keltette életre.)

1: Colin Firth (II.VH)

2: Colin Farrell (Ókor)

3: Milla Jojovich (100 éves háború)

4: Taika Waititi (II. VH)

5: Joaquin Phoenix (1.sz.)

Megoldás: Tovább!

Baráti társaságos, ijesztő történetes, mesélős.

Négy fiatal tart hazafelé, amikor kisebb autóbalesetet szenvednek. Bajuk nem esett, de nem tudnak elmenni a helyszínről. Segítséget hívnak, és amíg a segítség megérkezik, a tábortűz mellett horror történeteket mesélve szórakoztatják egymást. Az egyikben egy fiatal pár szerepel, akik pont akkor randiznak, amikor egy kampós gyilkos járja a környéket. A lány pedig úgy érzi, valaki figyeli őket. Egy másikban a nászutas pár próbál biztonságba jutni, miután figyelmezették őket a környéken letelepült gyilkos lényekre. Ám benzinért ki kell merészkedni a lakókocsi biztonságából. Mesélnek a kislányról is, aki neten egy másik kislánnyal csevegett. Csak éppen az a lány nem is gyerek volt, és nem is lány, hanem egy pedofil, áldozatra lesve. Végül, a vihar elől menekülő fiatalember egy olyan házba téved, ahol egy gyönyörű lány lakik, de a házat szellemek kísértik. Végül pedig a fiatalok maguk is kénytelenek rádöbbenni, hogy egy horror történet szereplői lettek.

Még gyerek voltam, amikor nagyon mentek a tini horrorok. Talán a Tudom, mit tettél tavaly nyáron volt az egyik legnagyobb siker, vagy a Sikoly? A saját kedvencem azonban a Rémségek könyve volt. Amikor a gyilkos városi legendákat kezdett el életre kelteni, és egyre fogytak az egyetemisták.

Azért jutott most ez eszembe, mert ez a film sem mai csirke. Le is döbbentem, hogy James Marsden mennyire fiatal volt még itt. Igaz, a színészi teljesítménye nem sokat változott, de az arca éppen eleget. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy régebbi ez a film, és ebben is horror történetek elevenednek meg. Némelyiknek még közös pontja is van azzal, amit a Rémségek könyvében láttam. (A hulla, akinek ujja pont hozzáér a kocsi tetejéhez, és karcoló hangot ad ki.) A kedvenc tini horrorom nem cserélem le, de ez pontosan illik azok közé.

A filmmel az a legnagyobb baj, hogy mára ez már nem is biztos, hogy horrornak számítana. Még a thriller is erősebb, mint amit ebben a filmben megmutattak. Egyik történetben sem sokkolnak véres jelenetekkel, ha elő is kerül egy halott, azon látszik, hogy bábú/mű vér/trükk az egész. A szörnyeket nem mutatják, brutális jelenetek sincsenek. Ok, ezért valahol hálás is vagyok, azt pl. tuti nem bírtam volna megnézni, ha a pedofil nem csak ráijeszt a kislányra, hanem mondjuk meg is erőszakolja. Viszont a farkasemberes rész ebben a formában nagyon semmilyen. Még csak azt sem láttam, hogy néznek ki ezek a lények.

A film végére betett csavar sajnos nem ült, túl erőszakosan van előkészítve. A csavar előtti utolsó történet már annyira ezt készíti elő, hogy annak a zárszava már elárulja, mire kell készülni a mesélők jelenében.

Színészek terén sem vállaltak nagyot. Két olyan színészre bukkantam csak, akik jelentősebb karriert tudtak a későbbiekben befutni. James Marsden, aki A listás nem lett, de olyan sikerfilmekben szerepelt, mint az X-Men. Ron Livingston, aki a Hivatali patkányokkal ment egy nagyot, és azóta is több mindenben feltűnik, ha már inkább csak mellékszereplőként is. Ok, Amy Smart sok gyenge filmből ismerős még, de ő már kisebb név. A többiek pedig még ennyire sem voltak ismerősek. Ez nem is olyan film, amivel nagyot lehetne alkotni. Popcorn horror, ami mai mércével messze van az ijesztőtől.

A látványvilága ma egyértelműen kevés, de a saját korában sem volt éppen etalon. Legalább a kötelező horror elemeket betehették volna. Vagy, ha nem akarnak vérrel sokkolni, lett volna ijesztő. De egyik sem jött össze. Se nem hentelés, se nem körömrágó.

Mivel eléggé fáradtan néztem, és bejönnek az ilyen több történetből összerakott filmek, nem volt rossz élmény, de nem is tartozik azok a filmek közé, amiket lenne kedvem még egyszer megnézni. Ennyi pont elég volt belőle, még szinte sok is.

Horror kemping - 5/3 a zsánert kedvelem, de nem volt eléggé horror vagy poén egyik története sem.

https://www.youtube.com/watch?v=EgDSetDxR8A