Szerelmes, különös betegséggel küzdő.

Charlie különös betegségben szenved, ahogy előtte a nagyapja is. Ha különösen erős érzelmet él át, elájul. Ez egy különleges narkolepszia. Charlie esetében az öröm a legerősebb kiváltó. Így úgy rendezi be az életét, hogy kellemes legyen, de kerül mindent, ami igazán boldoggá tehetné. A könyvtáros életébe egy napon berobban Francesca: a barátja hozta a könyvtárba, abban reménykedve, itt nem fog a nő jelenetet rendezni szakításkor. Francesca azonban nem fogja vissza magát, és Charlie lép közbe, nyugtatja meg a nőt. Pillanatok alatt egymásra hangolódnak, és amikor a nő visszatér, a munkatársak unszolására Charlie találkát beszél meg vele. Ám a betegség lecsap, kórházban ér véget a randi. Charlie alternatívát keres: össze akarja hozni jóképű, de szerény értelmi képességű öccsét a nővel, aki mellett így már kibírná ájulás nélkül. De boldog lehet így bárki is?

Már ott elakadok, hogy eldöntsem, minek soroljam be ezt a filmet. Biztos, hogy romantikus, hiszen a szerelem körül forog benne minden. De nem nyálasan, vagy heves szenvedéllyel, csak olyan csendesebb formában. Akad benne komédia elem, még talán egy kis dráma is. Visszafogott romantikus komédia?

A romantikus szál adott, összességében egy szerelmi négyszöget rajzolnak meg. Charlie odavan Francescáért, aki viszonozná is a vonzalmat. De Francesca barátja Cooper (Charlie öccse) lesz, míg Charlie Bethany barátjaként próbálkozik a párkapcsolattal. Lehet sejteni, mennyire teszi elégedetté a plusz egy főket, amint észreveszik, hogy a párjuk mennyivel boldogabbnak tűnik a másik mellett. Nincsen is nagy dráma, annyira egyértelmű mindenkinek, ki kivel akar lenni igazából.

A poénok két dologra épülnek benne: az egyik Charlie különös betegsége. Milyen eljárásai vannak, hogy véletlenül se érezze magát boldognak. Ezek között akadnak érdekesek, mint gyászzenével a fülében munkába menni, fájdalmas ötletek: rajzszögeket a lábujjába bökve menni találkára. De fura is, ami komikus elemet is hordoz. Elég ránézni, milyen filmeket néznek a randin. Szerelmesen összebújva egy háborús dokumentum jellegű drámán? De az is visszatérő elem, hogy a legrosszabbkor képes bealudni. (Esküvőn, egy hídon, ahol fenyeget a zuhanás veszélye.)

A másik, hogy igyekszik egyszerre segíteni és gátolni a saját és Francesca kapcsolatát.

Mindkettőre igaz, hogy jó hangulatot teremtenek a filmen, de igazán vicces nem tud lenni. Az a fajta ártalmatlan, kellemes limonádé, amit elnéz az ember, de nem nevettet meg. Jó ízlésen belül maradnak szerencsére, ezért jár a pont. De valahogy visszafogott, néhol erőltetett is az egész. Cooper eltúlzottan mamlasz, például.

Az is a kellemes, kissé túlnyomott jellemzője a filmnek, hogy mennyire át akarja adni az üzenetét. Hogy túl rövid ahhoz az élet, hogy félelmekkel éljük le. El kell fogadni, ami adott, és abból kihozni a legtöbbet. Ezt mondja a beteg nagyanyja Francescának, és az öccse Charlie-nak is. Csak idő, amíg eljut az agyukig.

Ami még fura volt, hogy középkorúak a film szereplői. Mégis, úgy van az egész megírva és eljátszva, mintha huszonévesek lennének. Nagyon nem azok. A négy főszereplő átlagéletkora 39 év. A történetük alapján éretlenek, még helyezkednek az életben, a kinézetük alapján meg már kamasz gyerekeik kellene, hogy legyen.

A szereposztás különben nem rossz. Morena Baccarin hitelesen szórakozott és szenvedélyes olaszos szépség, Martin Freeman már kinézete alapján hűvös angol. Angolul néztem, így nekem az is élmény, milyen Melissa Rauch eredeti hangja, nem Agymenők torzított.

Egyszer simán nézős, kellemes kis film, plusz valós történet az alapja. De egyszer elég is.

Örömóda - 5/3,5 az alapötlet egyszerre ismerős és új, csak éppen a poénokat sikerült takarékra venni.

https://www.youtube.com/watch?v=HIMO1IheTpA

(Munkahelyi gondok mindenhol adódnak…)

• Istenem, de utálom a Dekor Diszkontot!
• Ezt szomorúan hallom, Frank.
• Rossz boltvezető vagy, Alyssa, oké? Folyton kivételezel, és rossz érzés, hogy nem velem! (Brooklyn Nine-Nine)

(Bernard szövetsége nem mondhatni, hogy elégedett lenne a valódi világgal.)

Csak meg akartam köszönni, Bernard, hogy elhoztál ebbe a pöcegödörbe. Már nosztalgiával gondolok vissza a vérfürdő-szimulációs vidámparkra. (Westworld)

(Donald csak egyszerű életre és hétköznapokra vágyik, amit Goofy meglátása segít neki észrevenni a saját életében is.)

• Olyan rossz, hogy azt szeretném, ha normálisak lennénk?
• Szerintem minden család normális a maga módján. (DuckTales)

(A szélvihar elől az egyedüli menekülés, ha átölelik Hulkot, aki megtartja őket. Tony és Thor nagyon nincs oda az ötletért.)

• Lehetne ezt, valahogy ölelkezés nélkül csinálni?
• Ez egy életmentő ölelés!
• Akkor inkább meghalok!
• Akárcsak én! (Marvel szuperhős kalandok: Fagyos csata)

A szeretet az, ami mindig megment minket. Akkor is, ha már csak az emlékeinkben él. Mert a szeretet örök. Legalábbis akkor, ha megtaláltuk az igazit. A szeretet jó hatással van ránk. (Szélhámos plébános)

(A rendőrség kiszáll ellenőrizni Cale házában az elrabolt nőről szóló bejelentést.)

• Mondja, maga házas ember?
• Nem vagyok. De randizom, tudja.
• De nem tart lányokat láncra verve?
• Bocs, ha ez csalódás önnek. (Irgalmatlan szamaritánus)

Az élet nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Sem a kisembereknek, sem a királylányoknak. (Szamárbőr)

Pszichopatával szembeszállós, betörős, embermentős.

Sean művészi ambíciókkal rendelkező fiatalember, akinek az álmai nagyobbak, mint a lehetőségei. Kisstílű rablásokból tartja fent magát egy barátjával: egy étteremben dolgoznak parkolófiúként, és a megszerzett adatokat arra használják, hogy betörjenek a vacsorázó családok házába, onnan könnyen eladható holmikat gyűjtsenek be. Úgy tűnik, a főnyereményt ütötték meg, amikor a milliárdos Cale Erendreich érkezik a sportkocsijával. Közel is lakik, és amíg Derek szemmel tartja a vacsorázó férfit, Sean betör a házába. Sikeresen megszerzi és aktiválja az új bankkártyáját, majd az irodáját is elkezdi átnézni. Ott azonban egy megkötözött, foglyul ejtett nőre bukkan. Próbál segíteni neki, de nincs elég ideje. Cale végez a vacsorával, keresi a kocsiját. Sean otthagyja a nőt. A lelkiismerete azonban nem hagyja nyugodni, névtelen bejelentőként oda küldi a rendőrséget. Nem tudja, hogy Cale az egész házat bekamerázta, és pontosan tudja, mi történt. Úgy dönt, maga áll bosszút a két fiatalemberen, akik megtudták a titkát és betörtek hozzá.

Kellemes meglepetés volt ez a film. Nem néztem meg előre, miről fog szólni, így folyamatosan megleptek a fordulatokkal. Még azt sem tudtam, hogy Sean és Derek véletlenül belebotlik egy milliárdos pszichopatába.

Alapvetően egy thriller a film, amiben két ember macska-egér játszmáját követhetjük nyomon. Sean szeretné lebuktatni a milliárdost, és megmenti a foglyát, lehetőleg úgy, hogy saját magát ne keverje bajba. Cale pedig bosszút akar, és mindentől megfosztani a fiút, ami fontos neki. Ahogy Sean erre rádöbben, már azt sem bánja, ha a betörések miatt a törvény ereje rá is lecsap, csak valaki állítsa meg a férfit. Jellemző, hogy a rendszer semmibe veszi őt, és tulajdonképpen magára hagyják, kezelje a helyzetet, ahogy tudja.

A film dinamikáját az adja, ahogy ők ketten vadásznak egymásra. Cale többszörösen előnyös helyzetben van: korlátlanok az anyagi forrásai, a technika segítségével bármit ki tud deríteni és lenyomozni, valamint gátlásai sincsenek. Ő simán felrobbantja akár a saját lakását is, ha azt feltételezi, hogy Sean éppen nála van, és ezzel leszámol vele. De tönkreteszi Sean szüleinek az állását, a barátnőjét kórházba juttatja. Neki nincsenek tabuk.

Van ugyan egy FBI ügynök, aki felismeri a mintát Cale dolgaiban, de mire ő tényleg tud segíteni is, Sean már nyakig benne van az eseményekben. Nem a rendőrség, aki ezt a helyzetet megoldhatja.

Sean és Derek előtörténetéből nagyon keveset tudunk meg, igazából nem is tudom, miért kellene velük szimpatizálni. Bűnözésből élnek. Alapvetően nem rosszindulatúak, és személyeknek nem akarnak ártani, de ennyi. Leginkább az, hogy ők kevésbé rosszak, mint Cale. De ennyitől nem lesznek hősök. Pláne, hogy Sean első körben simán otthagyja kikötözve és reménytelen helyzetben Katie-t.

Cale egy minimálissal több előtörténetet kap, a film alatt folyamatosan kapunk egy-egy részletet, honnan a vagyona, miket tett eddig és honnan ered a gyilkos hobbija. Amiért ő az emlékezetesebb, az nagyban köszönhető az őt játszó David Tennant alakításának, aki simán úgy néz a kamerába, hogy a néző rosszul érezze magát. De Cale sem egy mélyen bemutatott karakter, csak karizmatikusabb a színésszel együtt.

A történetben akadnak bőven fordulatok és feszültség. A végére ugyan kezdenek nagyon elszállni, és nagyon hihetetlen húzásokkal operálni, de addig jól szórakoztam rajta. Van benne kis fekete humor, és abban akad ötlet, ahogy Cale módszeresen tönkreteszi Sean életét.

A moziban különben megbukott, és a kritikái is erőteljesen vegyesek. Mivel bírom a szociopatás filmeket, és bejött a macska-egér játék, plusz Tennant, nekem inkább pozitív volt.

Irgalmatlan szamaritánus - 5/4 bejött az alapötlete, a sorozatgyilkos bosszúhadjárata ötletes volt, és Tennant jó színész.

https://www.youtube.com/watch?v=Ef4bYRfwgQ0

5: 22 July - Utoya, egy sziget, ahova a fiatalokat vitték táborozni. Ahova beszabadult egy terrorista fegyverekkel, és mészárlásba kezdett.

4: Gyilkos nemzedék - egy problémásnak feltüntetett kamaszlány a barátnőjével a közutálat tárgyává válik, amikor azzal vádolják meg, hogy ő töri fel és teszi nyilvánossá mások mobiljának a tartalmát. A hajtóvadászat megindul, de a lányok küzdenek magukért.

3: BÚÉK - egy baráti társaság jön össze szilveszter este. Egy játékkal szabadítják el a poklot - beteszik a közösbe a mobilokat, és hangosan fel kell olvasni minden kapott üzenetet, a beszélgetéseket kihangosítva lefolytatni. Biztos akarják tudni egymás titkait?

2: Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) - Eszter átlagos kamaszlány, akinek van egy ragaszkodó online barátja. Flörtölnek, de amikor az életben kezd összejönni Péterrel, szakítani akar az online ismerőssel. A bosszú az öngyilkosságig sodorja a lányt.

1: Black Mirror - egy sorozat, ami minden részben arra keresi a választ, milyen lehet a jövő. De mindig olyan folyamatokból kiindulva, amelyek a mában gyökereznek. Láthatjuk, milyen lenne a világ, ha minden ahhoz lenne kötve, hány like-od van. Ha a bűneidért agymosottan egy valóságshowban üldöznének. Ha gondolatolvasók élnének közöttünk.

Mikulást megmentő, szuperhősös, csapatmunkás.

A Bosszúállók a jégóriások királyát találják a Földön, aki éppen nagy pusztításban van. A tanoncuk, Hüllő még nem vehet részt a csatában, a hajók ellenőrzését bízzák rá. A fiú így fut bele Lokiba, aki biztos távolságból koordinálja az eseményeket. A terveit ugyan meggátolják a Bosszúállók, de szövetségesével sikerül elmenekülnie. Neki van egy ötlete, hogyan véghatnak vissza. Van egy lény, akit sokan mítosznak gondolnak. Egy félig jégóriás, félig tündér hatalmasság, aki arra használja az erejét, hogy a világokon minden gyermeknek ajándékot vigyen karácsonykor. A világában van egy szelence is, amivel el lehetne lopni az erejét. Loki eleinte csak nevet az ötleten, de aztán úgy dönt, egy próbát megér a dolog. Felad egy hirdetést, vérdíjat tűz ki a Mikilás fejére, akit bűnözőként ír le. Mordály és Grot hajtanak is a pénzre, míg a Bosszúállók megvédenék a Mikulást, akiben Tony Stark következetesen nem hisz. Míg a csapat egy része Loki ellen küzd, Thor és Hulk a Mikulás munkájába igyekeznek besegíteni és ajándékot osztanak.

A karácsony olyan ünnep, amire majdnem minden sorozat vagy sikeres produkció megcsinálja a maga különkiadását. Most nem kicsit lepődtem meg, hogy a Marvel is rendelkezik ilyen karácsonyi történettel. Igen, ebben ez a helyzet: a Bosszúállók megmentik Loki trükkjeitől a Mikulást, míg Thor és Hulk ajándékot osztanak…

Tudom, nekem is betegen hangzott elsőre.

De szerencsére animáció, és igyekeztek azért az univerzumban is elhelyezni a történteket. Ez a Mikulás nem pont az a karakter, aki az átlag mesékben van. Az univerzumon belül meg van magyarázva az ereje, a küldetéstudata és a származása is. Még arra is van benne magyarázat, miért nem találni meg a Földön.

Amit fel lehet róni a történetnek, az mind magyarázható azzal, hogy ez egy mese. Nem kell komolyan venni, csak mosolyogni rajta kicsit.

Az akciók keverednek a történetben a csapatos/meghatóbb részekkel. A Bosszúállók egy újoncot tanítanak meg, aki a Hüllő fedőnevet kapja. Az a képessége, hogy képes bármilyen dinó alakját felvenni. Igaz, ez leginkább abban merül ki, hogy a kezei helyén valami szárnyféléket növeszt és repül. Viszont, még nagyon gyerek, így a Mikulásba vetett hite lesz az, amivel a legtöbbet segít a csapatnak a történetben. Mindenki nevelgeti a srácot, és pl. Tony Stark és Amerikai Kapitány is megdicséri a végén. Messze nem olyan szintű, mint amikor Tony az ifjú Peter Parkert istápolta, de ez nem is mozi, csak egy karácsonyi animáció.

Az akciójelenetek is mesére szabottak. Nem látványosak, gyorsan lemennek, és meglepően sok benne a mágia. Valahol szomorú is, hogy a Bosszúállók itt azok, akik az öklüket használják. Talán Loki a történet rossza, de neki legalább más is volt a tarsolyában, nem csak a fizikai ereje meg az energialövések.

Hangulata viszont van, és a humort is csepegtetik a mesében. Az adta el nekem leginkább. Ahogy Tony és Amerika Kapitány egymás agyára mennek, ahogy Hulk próbál Télapót játszani, Thor meg rénszarvast. (Igen, a Mikulás szánját húzó rénszarvast.) De Mordály és Grot kalandja a Télanyóval is emlékezetesre sikerült. Azon vigyorogtam a legjobban, amikor az anyó prezentálja, milyen jól vezet szánt és űrhajót is. Szegény Mordály… kikészül tőle.

A magyar verzió mellett most van, ami szól. Itt vették a fáradtságot, és a filmek szinkronhangjai adták a mese hangjait is. Az eredeti angolban nem így van, de meglepő is lenne, ha akkora sztárok, mint Hemsworth és Downey Jr. nekiállnának szinkronizálni. Ennek ellenére bírtam, hogy rá lehetett ismerni a magyarban a szokott hangokra.

Lehet, hogy találtam a Klaus mellé néznivalót ünnepekre? Lehet.

Marvel szuperhős kalandok: Fagyos csata - 5/4 akkora idiótaság, hogy az már jó. Vicces, kellően mese, és akció is akad. A szinkron is ok.

https://www.youtube.com/watch?v=d_fs7OO5LmM

Ügyeskedő, embereken segítő, közösségi.

Maik gyerekkora óta apró svindlikből tartja el magát és az öccsét – csak az évek alatt fejlődött a technikája. Most éppen kalauznak adta ki magát egy vonaton, és gyűjtötte be az utasok értékeit, amikor felfedezték, hogy zsebtolvaj van a járaton. Kínjában bemenekül egy fülkébe, ahol az új szolgálati helyére tartó pap ül. Korábban sem volt jól, Maik már holtan találja. Jobb megoldás híján felveszi a ruháit, és leszáll a következő állomáson. Mire észbe kap, már Joseph atyaként vezetik a templomba, és mutatják be a katolikus nyájának. Maik belemegy a játékba, és két dolog maradásra bírja: Berlinben adósságai vannak, és itt lehet ügyeskedni, hogy meglegyen a pénz. A másik a kisvárosi rendőrnő, Eva, aki megtetszik neki. Miközben mindig valami rosszon is töri a fejét, segít a szeretőjétől függő terhes lánynak a saját lábára állni, a kamasz apának a gyerekével maradni, a megbetegedett focistának az életért való küzdelemben. Mire a múltja utoléri, már jobb ember, ami az öccsének nem is tetszik.

Két sorozat jutott eszembe erről a német komédiáról. Az egyik a téma miatt: a kisstílű bűnöző papnak adja ki magát. Ugyanez volt az alaphelyzet az Impastor című amerikai komédiában. Csak abban a pap – bűnöző kevésbé volt jó ember, és sokkal inkább a maga javára csavarta az eseményeket. A másik a szintén német eredetivel rendelkező: A tanár. Abban is, ebben is, minden részben van egy probléma, amit a papnak/tanárnak meg kell oldania, hogy a közösség és az egyének jól legyenek.

A végeredmény egy olyan családi komédia, amiben az lesz a lényeg, hogy soha nem késő megjavulni, és az egésznek van egy kellemes, kissé limonádés hangulata is. Amiben minden problémát meg lehet oldani jóakarattal és némi segítségnyújtással. Jól esett a lelkemnek, hogy olyan sorozatot nézzek, amiben van valaki, aki önzetlenül segít az embereknek, akihez lehet fordulni. Mert Maik papként nem egy megközelíthetetlen alak, ő részt vesz az emberek komoly konfliktusainak megoldásában, és gyakorlatiasan teszi ezt. Gyakran nem is pap jutott róla eszembe, inkább egy aktívabb pszichiáter. Talán ezért is juttatta eszembe a tanárt, hiszen Szilárd abban ugyanezt a technikát használja. (Még hasonló eset is volt, jutott mindkettőnek talált csecsemő tini anyával.)

Közben folyamatosan ügyeskedni is próbál, hogy a pénzt összeszedje. De, ha válaszhelyzetbe kerül, mindig inkább azt választja, hogy másokon segít, és nem az önzésének enged teret. Nem is hangsúlyosak az ügyeskedései. Amikor az öccse megjelenik, talán megint előtérbe kerülnek ezek, de leginkább azért, mert Kevin azt a bűnöző életformát akarja folytatni, amiben felnőtt. Maik nem, és bár itt még nem robbant ki konfliktus, nem tesznek a fivérek jót egymásnak.

Mennyire leszek gonosz attól, hogy Kevin a szememben nagyon hamar lett egy idegesítő pióca, aki mindig keveri a bajt, és másnak kell fizetnie helyette? Igaz, Eva is rekord sebességgel ment az agyamra. Sokkal jobban működtek a kisebb és nem kiemelt mellékszereplők. A szomszéd község papja, Maik házvezetőnője, Eva testvére és sógora. Pedig alapvetően mindenki komikus tulajdonságokkal kiegészített, jóindulatú karakter. Hiszen mesei fekete-fehér ez a sorozatos világ, amiben csak a két fiúkat zsaroló maffiózó gonosz, nem mellesleg indoklás nélkül. Másokat bántanak és pénzt akarnak, ennyi.

A heti, segítségre szoruló kisvárosi ügye mindig jobban le is kötött, mint akármelyik átívelés. Se a szerelmi szál, se a maffiás és testvéres vonal nem kötött le különösebben.

De alapvetően ez egy hangulatos kis komédia, amiben a német családi sorozatok hagyományait követve egy kellemes közösséget ismerünk meg, ahol annyira napsugaras az élet, hogy még a nehézségek közepette is valami idilli árad belőle.

Szélhámos plébános - 5/3 tipikus német komédia, ami akkor működik legjobban, amikor nincs átívelés benne.

https://www.youtube.com/watch?v=3w5catVrvwY

MOZI:

Továbbra sincs. Most Netflixet nézünk :)

DVD:

• Bad boys - Mindörökké rosszfiúk

Szerelmes, mesés, álruhában rejtőző, hercegnős.

Egyszer volt, hol nem volt, egy boldog király. Az országában béke és jólét honolt, udvarában élt egy szamár, mely aranyat ürített. A felesége gyönyörű és kedves, aki egy hasonlóan kivétele leánnyal ajándékozta meg. Ám a királyné megbetegedett, és a halálos ágyán megígértette a férjével, csak olyan asszonyt vesz el, aki szépségben és kedvességben felér őhozzá. A gyászév letelte után a király nem talál kedvére való menyasszonyt, míg az egyik tanácsadója fel nem veti, hogy a király lánya lenne a megfelelő. A szépséges királylány tündér keresztanyjától kér tanácsot: lehet az apja felesége? A tündér tippeket ad, mivel nyerjenek időt. Gyönyörű ruhák és az aranyszamár bundája után a lánynak menekülnie kell. Mocskos cselédnek álcázva az egyik szomszédos királyságba bujkál, ahol a megnyerő trónörökös éppen feleséget keres magának…

Perrault meséje is olyan karriert járt be, hogy szinte minden európai nép megalkotta belőle a saját népmeséjét. A magyarban is létezik, csak nálunk nem szegény szamárnak kellett elhullnia a bundáért, hanem a lány az ország összes állatának bundadarabjaiból varratott magának kabátot. (Szeretem úgy képzelni, hogy azért nem kellett állatokat megölni, de lehet, hogy naiv vagyok. Lehet csak egy darab bőrt kivágni? Inkább, mint az egész állattal végezni egy darabka kedvéért.)

Tudom, nem ezen kellene fennakadnom, de a mesefilm első feléből az volt a legmaradandóbb és negatív élményem, hogy szegény szamárnak meg kellett halnia. Sajnáltam azt a szegény állatot. Ám sajnos nem ennyi, amivel bajom volt.

Azon is felhúztam magam, hogy itt mennyire pártolja mindenki, hogy az apa vegye feleségül a saját lányát. Egy ponton még a királylány is azon gondolkozik, hogy szereti az apját, miért ne mehetne hozzá? Még szerencse, hogy a tündér közbeavatkozott.

Ok, lány megszökött. Jött az újabb tétel, ami megviselte az idegeim. Kentek egy kis kormot az arcára, tényleg csak szemernyit, felvette a bundát és mindenki hirtelen világ csúfjának látta? Még csak el se lett takarva a haja vagy az arca. A szamárbőr ráadásul köpenyként volt rajta, még az alakja is tisztán látszott. Nagyon nem hiteles, hogy szörnyszülöttként kezelték egy köpeny miatt.

Igaz, vizuálisan fájdalom ez a mesefilm. Szeretném annak betudni, hogy 1970-es, de még ezt számolva is rémesek ezek a ruhák. A herceg piros kis buggyos nadrágja és a harisnyája… a király akkora válltömése, hogy egy másik ember is elfért volna alatta… a rikító színek, az eltúlzott mindene… belefájdult a szemem. A tündér koktélruhaszerű viselete még a leginkább tolerálható.

Azt még nem döntöttem el, a belevitt modern elemek poénok akartak lenni, vagy azokon is akadjak ki. A végén a tündér és a király helikopterrel megy a királyi esküvőre. Helikopterrel! Egy középkori környezetű világban.

Disney meséket akarhattak utánozni? A betétdalok és éneklések erre engednek következtetni. Sajnálatos módon a színészeik nem énekesek, és a dalok is rémesek. A szemem fájt a ruháiktól, a fülem meg az énekléstől.

A fejem a történet ostobaságai és a nagyon buta vég miatt fájdult meg. Arra már nyoma sincs az eredeti mesének, inkább Hamupipőkét kevertek bele, csak itt nem volt bál. Cipő helyett meg gyűrűt kellett próbálni a hajadonoknak.

Francia mese, de rossz értelemben volt fájdalmas megnézni. Nem segített az sem, hogy olyan főszereplők voltak benne, mint Catherine Deneuve és Jean Marais.

Húsvéti mesedélutánnak szántam, de szórakozás helyett csak bosszankodtam rajta.

Szamárbőr - 5/2 kevés volt az eredeti meséből, nagyon nem szerettem a kosztümöket. A humora is fura.

https://www.youtube.com/watch?v=lckuX1aaslg

Vidéki, kisemberes, ügyeskedő.

Pajkaszegen a szokott rendben folynak a dolgok. Károly polgármesterként továbbra is előbb nézi a saját, majd utána a falu érdekeit. A lakók kívánságait is a saját céljára használja fel. Lomtalanítást akarnak? Egy koccanás miatt pénz kell a kocsija megjavítására, és eszébe jut, a lomokból berendezhetnek egy faluházat – amire lehet támogatást kérni, amiből lehet szereltetni. Közmunkásai továbbra is több időt töltenek a kocsmában Tecát boldogítva, mint a feladataikkal. Azért ők is bevetik magukat, amikor azt hiszik, az egyik lakos megnyerte a lottó főnyereményét. Ám nem remekelnek, amikor kormányrendeletre gazt kellene írtani. A hátköznapokat feldobja egy filmforgatás, vagy Zsolt szerelmi életének nyomon követése, aki 3 nő között zsonglőrködne. Szerelemben továbbra is nagy a káosz: Gyuri továbbra sem akar nősülni, Laci viszont igen. László is visszatér, ezzel féltékennyé téve Jánost, akinek Katit lenyűgözni vágyó tervein a fia jókat derül.

A mi kis falunk tökéletes példája annak, hogy bevált recepten nem mernek változtatni a készítők. Jelen esetben nincs is szükségük ilyesmire, hiszen ugyanazt a szintet tartva egy roppant népszerű műsorról beszélünk. Lassan már azért kell nézni, hogy hozzá tudjunk szólni, ha a környezetünkben erről beszélnek.

De milyen ez a szint?

Szokás szerint alacsony. Ennek a sorozatnak továbbra is az a humor forrása, hogy a vidéki emberek ostobák. Volt egy rész, amikor direktbe ezen viccelődtek. Gyuri leborotvált bajusza pótlására pótlást igyekszik venni, és az eladó azon derül, hogy mekkora parasztot alakít. Ezzel az egész karaktert is minősítette, de a sorozatra is igaz ez. Csodálom is, hogy a készítők képesek volt így magukon is vigyorogni egyet. Vagy ez inkább a nézőnek szúrás? Buta parasztot akartok, akkor tessék?

A karakterek most sem fejlődtek semmit. Még sorsfordító, nagy eseményeket is úgy vészelnek át, hogy ugyanazok maradnak. Vegyük csak Lacit! Igaz, hogy Ildikó csak a barátja féltékennyé tételére használta, de Laci komolyan vette a lányt. Megnősült, majd még a nászéjszakája előtt elvesztette a nőt. Változott valamit? Ugyanaz a szerencsétlenség maradt, aki addig is volt. Annyi történt, hogy új kölnit fújt magára, amitől aztán mindenkinek a borzok és illatanyagaik jutottak eszébe.

Romantikus témából minden részben akadt valami, legfeljebb más volt, akinek a szerelmi életében volt valami fordulat. Még a korosztály sem jelent semmit. Zsolt válik, és egy helyi lány lecsap rá? Vagy visszatér a felesége? A László – Kati – János szerelmi háromszög mellett Laci is próbálkozik, ahogy Gyuri oltár elé rángatása is műsoron van még.

A készítők értenek ahhoz, hogy amíg egyet előre lépnek, kettőt visszalépnek. Így ebben a sorozatbeli faluban senki és semmi nem változik meg.

Jó az nekünk, hogy ennyire változatlan és eltúlzott a sorozat? Soha nem azt éreztem benne, most sem, hogy magunkon nevetünk vele. Mert igen, típusokat parodizál, mint a falu kikapós szépsége, a pletykás vénasszonyok, az ügyeskedő polgármester – de mindenki ilyen itt. Mintha ezzel az lenne kimondva, hogy mindenki kretén. Valahogy nem tudok ezzel egyetérteni és együttérezni.

A siker magával hozza, hogy mellékszerepekre is ismert színészeket tudnak leszerződtetni. A szereposztás az, amibe nehéz itt belekötni. Ebben a sorozatban jó színészek játszanak, csak éppen olyan karaktereket, hogy… nem megyek bele még egyszer. Olyanokat.

Pajkaszegen tehát nem változott semmi, és a sorozat még mindig nagyon népszerű. Már várom, mikor pukkan ki a sikerük, de még nem most.

A mi kis falunk - 5/2 ugyanazok a poénok ismétlődnek idén újra. Butaság, ami vicces? De jó színészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=jFIZARG4G6A

David még csak kiskamasz, amikor Krakkóból az apja Londonba viszi, hogy mutassa meg, hogyan tud hegedülni. A fiú nagyon tehetséges, és egy jómódú zeneszervező vállalja, hogy otthont biztosít neki és segíti a tanulmányait.

A saját fia, Martin egyidős a fiúval. Eleinte nagyon nem jönnek ki – a lengyel fiú tisztában van vele, mekkora tehetség. Martin pedig nehezményezi, hogy nekik is be kell tartani a fiú vallásához kötődő szokásokat, pl. többé ő sem ehet sonkát. Az ellenségeskedés azonban barátsággá mélyül, és már együtt kalandoznak. Amikor a kitörő háború miatt nem tudnak tanárt találni a fiúnak, Martin lesz az, aki felügyeli David készülését.

A háború után nagyon ki akarják deríteni, mi történt a fiú családjával. Még csak meg sem gyászolhatja őket, mert tényeket senki nem tud róluk. Haláltáborba kerültek, de eltűntként vannak nyilvántartva. David erre megtagadja a vallását, többé nem akar zsidó lenni.

21-22 évesek, amikor a fiú első koncertjére készülnek. Az első lemeze már kijött, elég sikeres is. Martin szerelmes, de Helen egyelőre még tartja tőle a távolságot. David az utolsó próba után a városnak indul, a koncertre nem megy el. Eltűnt.

Martin soha nem adta fel, hogy rájöjjön, mi történt. 30 évvel később, amikor már ő viszi a családi üzletet, és Helen a felesége, akkor akad az első komoly nyomra. Fél Európán át követi, mire szemtől szembe állnak az egykori fogadott testvérek.

David elmeséli, hogy a koncertre tartott busszal, amikor zsidók kerültek mellé a buszon. Tőlük kérdezett a családjáról, és elvitték a rabbihoz. Ők elkezdték énekelni a nevek dalát, az elhunyt zsidó testvéreik nevét foglalták dalba. Az összes családtagja meghalt. Összetört, gyászolt, visszavette a hitét. Hangszeres dalt írt a nevek dalához, és elindult az egykori haláltáborba előadni a hamvaknak. Úgy döntött, a családját azzal tartja életben, hogy hithű zsidó lesz. Ehhez le kellett tennie a hegedűt – a művész egoista, de neki egy közösségért kellett élnie.

Martin arra kéri, adja elő azt a koncertet, amire 30 éve nem ment el. Beleegyezik. A záródarab a nevek dala lesz, mindenki könnybe lábadt szemekkel hallgatja. Sikere van, de mire mennének gratulálni neki, csak a hegedűt és egy levelet találnak. Nem lehet művész, más utat választott. Kéri Martint, többé ne keresse.

Helen most vallja be, hogy akkor 30 éve ő volt az a lány, aki az utolsó napot a fiúval töltötte. Ideje elengedniük, Martin elmondja érte a gyászverset.