Esküvőszervezős, szerencsétlen figurás, ügyködős.
Max élete minden területén az összeomlás fenyeget: kitart a felesége mellett, de csak megszokásból. A szeretője unja is, hogy bujkálniuk kell, ultimátumot ad a férfinak. Az esküvőszervező cége nem megy túl jól, gondolkodik az eladáson. Egy vidéki kastélyba készülnek a csapattal egy újabb esküvő lebonyolítására, de ami tönkremehet, itt tönkre is megy: a zenekar vezetője és Max helyettese mániásan veszekednek, és nehezítik egymás életét. A főételre szánt hús megromlik a tálalás előtt. A személyzet jó része nincs bejelentve, és egy ellenőrt sejtenek a környéken. Elmegy az áram. A vőlegény újabb és újabb kérései, az újabb vészhelyzetek lassan felőrlik Max
idegeit, aki az este közben eljut arra a pontra, hogy nem bírja ezt tovább. A csapat összekapja magát a kedvéért?
Az Életrevalók sikere szerintem egyszerre áldás és átok is Toledano és Nakache számára. Azt a filmet rengetegen szeretik – én is többek közt – és a későbbi munkáik nem érik el azt a szintet, amit ott megütöttek. Ahogy olyan új francia színészt sem találtak az óta, mint ahogy ott és akkor beindították Omar Sy karrierjét.
Az Eszeveszett esküvő a legutóbbi filmjük, és bár vannak benne jó húzások is, összességében nem tud több lenni egy átlagos romantikus esküvős komédiánál. Még úgy is csak az átlagos szintet üti meg, hogy elfeledkezem az Életrevalókról.
A történet egyszerű, de ezzel nem is lenne baj. Mindössze pár óra történetét látjuk, talán egy fél napét, amíg lemegy az esküvő. Ez alatt kerül sor minden drámára és komédiára is.
Valahogy ebben sem találták most el az arányt. A dráma nem fájt, de a komédia sem vicces. Az Életrevalókon tudtam nevetni, ezen nem. Ahogy meg sem hatott. Ez csak elment mellettem, miközben vacsoráztam.
Van egyáltalán ebben komoly dráma? Max életválsága, ha komolyabban lenne tálalva. Azt jól megfogták, ahogy mindin gyűlik, és egy ponton be is telik a pohár. De a többiek gondjai komolytalanok. A fotós, akinek gondja van azzal, hogy a mobiltelefonok kamerái miatt nem kap már állást. A helyettes, aki több felelősséget akar, de a mocskos szája miatt nem kap esélyt. Komolyan, ezeken kellene izgulni?
Még nagyobb baj, hogy mindent varázsütésre meg is oldanak a film végére. Nincs olyan konfliktus, aminek ne lenne jó vége a végére. Ugyan aláírom, hogy a spontán zenés és táncos rész a film végén a gyertyafényben szép jelenet, abban van tényleg valami megható is, de ott és úgy már nem éreztem hitelesnek. Utána a szirupos, édes minden elrendezés pedig túl sok. Összejön egy csomó szerelmespár, mindenki megelégszik az életével és tud neki örülni. Pedig nem történik igazából semmi, ami az ő körülményeiken bármit is változtatna! Ugyanúgy mennek haza, ahogy jöttek, mégis mindenki utat lelt.
Komédiának meg azért kevés, mert nem találtak ki vicces gondokat és megoldási kísérleteket. Inkább fárasztónak és erőltetettnek éreztem. Amikor a fotós összejön az örömanyával… talán az a legalja. Azért egy-egy jó is akadt, a lufival elrepülő vőlegény például mosolyogtatott.
Az se tetszett, hogy nem találtam szereplőt, aki szimpatikus lenne. Direkt ellenszenvesek?
Egyszer elment, de minden téren többet szerettem volna kapni. Így ez kevés.
Eszeveszett esküvő - 5/3 lassan indul, feljavul, de a cuki és dráma keverék nem üt elég nagyot – túl happy lesz.
filmek történetükbe se szoktak hasítani, az akciókról meg jobb nem is beszélni.
szappanoperává. Ez is egy olyan sorozat, aminek a minősége az évek alatt megállíthatatlanul esik, és már nem tudom, minek nézem.
annak szentelte az életét, hogy segítsen az embereknek megszabadulni a szellemektől. Egy este kétségbeesett férfi hívja fel: a háza kísértetjárta. Elise a címben döbbenten fedezi fel gyerekkori otthonát. Két társával elindul, hogy megoldja a gyerekkora rejtélyét, és szembenézzen az öccsével, akit hátrahagyott a menekülésekor.
