Akkor, a hét eleji sorozatnézések.

A Westworld (s04e04) most is szórakoztató volt, és az akció betétek mellett azért visszaidézték, hogy az elején mi adta el ezt a sorozatot a látványa és a színészei mellett. Az elején azt tippeltük, ki valódi és ki a robot, de volt még egy trükk. Az idővel. Ezt játszották el megint, csak most nem az évad végén, már a felénél megvolt a leleplezés.

Nem fogom szétszálazni, de az eddig látottak nem egyszerre zajlottak. Most sorba teszik, mi mikor is van. Így kicsit más a történet fekvése is, és még inkább disztópia lesz, mint eddig. Maeve és Caleb, Bernard és C már a helyén vannak. Christina maradt megint, aki nem teljesen passzol bele a sztoriba. Ott továbbra is várok valami csavart – addig meg jókat mosolyogtam azon, ahogy a randin Marsden karaktere utalgatott, és az eddigieket látók értik a poénokat, szegény Christina meg nem.

Amit eddig mindig írtam, most is áll: komoly akciós szcénák kaptak benne helyet. Talán a nyitány, Maeve és Caleb egy korábbi bevetése rossz értelemben idézett videójátékot, de annál szórakoztatóbb volt, amikor Maeve átvezette magukat az új Westworld játszótéren.

A színészek továbbra is el tudják adni, és belőttem az új arcokat is. C a Prodigal Son nyomozónője, míg az ő felettese, a lázadó vezér korábban a bárók ellen lázadt a Badlands posztapokaliptikus világában. Tudom, ennek a sorozatnak a szempontjából lényegtelen, de engem szórakoztat rájönni, ki és honnan ismerős.

Belekezdtem a Vinland Saga (s01e01) nézésébe is. Hát… az első benyomásom elég vegyes.

A történet nekem tetszeni fog. Egyelőre megismertünk egy viking családot – harcos apa, kissé beteg anya, egy nagyszájú kamaszlány és egy aranyos, naiv kisfiú. Tudom, hogy bosszútörténet lesz, és ez az alap, minek az elvesztése viszi majd a sötét útra a most nagyon kis cuki gyereket.

Jól hozza a helyszínt, az élet nehézségeit, gyorsan bemutatja a szereplőit is.

Ami viszont kegyetlen: az anime elemek egy ennyire viking történetben. Azon túl, hogy nem angol a nyelv, a szereplők külcsínében, a harcmodorukban meg teljesen visszaköszön az ázsiai anime hatás. Az elején forgattam is a szemem, hogy nem sok kellene, hogy a családfő egy szamuráj legyen. Majd megszokja a fülem és a szemem, de most még van bennem tiltakozás az ázsiai hatású vikingek ellen.

Különben korrekt a grafikája, a kedvenc képem az volt, amikor a háttérben egy flottányi hajó égett. Az egészen festményre illett.

De hosszú még az évad, ez csak az első benyomás. Majd mesélek, hogy haladok vele.

Végül, Irma Vep (s01e07). Közeledünk a végéhez és haladunk a szürrealizmus felé.

Már múltkor is írtam, hogy Mira elkezdett Irmává alakulni és suhan át a falakon. Most meg is fogalmazza, hogy Irma időnként átveszi az irányítást, ilyenkor ő egyszerre Mira és Irma, ami különleges képességgel jár. Már csak abban reménykedem, hogy az a kép, ami a nyitányban van, ahogy Irma elrepül az Eiffel-torony felé, nem történik meg a végére. Az azért már sok lenne. Így is zavar, ahogy mindenki természetesnek veszi, hogy Mira átmegy a falakon.

Továbbra is a szokott színtereken mozgunk – látjuk az első verziót, amit most forgatnak és magát a forgatást. Ebben a részben a magánélet kevesebb volt, inkább Mira suhanása volt a téma és leselkedett kicsit. Több helyen hallotta is, mit gondolnak róla, vagy hogyan flörtölnek mások.

Plusz, elhangzik egy fontos kérdés. Mi szükség van a Vámpírokra (a forgatott filmre) a XXI. században? Ott jön egy monológ arról, hogy a mozi miképpen varázslat, és megint kilyukadunk Mira – Irma átlényegüléshez, de maga a kérdés, ami megfogott.

Amit látunk a Vámpírokról, és tulajdonképpen követjük az egészet, nekem nem érdekes. Nehézkes és több helyen buta történet is. Azt pl. fel nem fogom, hogy miért Irma a címszereplő és miért ő lett ikonikus alak a sorozatból. Egyáltalán nem tűnik annak az alvilági, badass karakternek, aminek mondják, de amit nem látok.

Már roppantul érdekel, mire lyukadnak ki a végére. Egyre kevésbé tudom elképzelni.

Disztópia, túlélő film, egy kis betekintés az emberi kapzsiságba, ami akkor is tombol, amikor minden az ember ellen fordult. Időjárás, környezet, amit csak el tudtok képzelni.

Nem is jó nézni ezt a filmet, sok szempontból lehangoló. Mondjuk, eleve a történettel is problémám volt. Virgil nyugatra tart, egy építkezésen fog dolgozni. A sivatagos tájon Keith fuvarozza, és az egyik pihenőnél Virgil felfedez egy hatalmas aranyrögöt. De tényleg nagy, mint egy szikla. Míg Keith elmegy markolóért, Virgil marad őrizni az aranyat kevés vízzel és élelemmel, miközben hőség van és farkasok is vannak a környéken. Amit ki akartam ebből hozni, hogy minek kell azt az aranyat őrizni? Ketten nem bírták mozdítani és kocsival sem tudták elhúzni. Akkor mégis milyen random ember vihetné el előlük? Mennyi az esélye, hogy valaki pont itt álljon meg pihenni és észrevegye a fémet, mint Virgil? Vagyis, eleve elhibázott a szituáció.

De aztán sorra minden jön, egy szenvedéstörténet, ami a fiatalemberre vár. Támadnak a farkasok, jár erre ember, a hőség pusztító és még egy homokvihar is lecsap. Egyre rosszabbul van, egyre megszállottabb, még hallucinálni is kezd. Itt nem a túlélést ünnepeljük, hanem haladunk a biztos halál és az egyre szörnyűbb tettek felé az aranyért.

Ez lett az, ami végleg elvette a kedvem a filmtől. Amikor a végén látjuk, hogy mit csinált Keith, miközben telefonon osztotta az észt arról, hogy milyen nehézségei vannak. Ember embernek farkasa. Igaz, már a film elején is elhangzik, hogy Virgil nagyon naiv erre a vidékre, és Keith is fejtegette, hogy nincs társa, szeret egyedül lenni. Ahogy rávette Virgilt, hogy ő maradjon ott őrségben – minden ide vezetett, ezt is vártam, de azért Keith hidegvérűbb, mint vártam. Pl. egy SPOILER ((szomjhalál végignézésére azt mondom, rendben. De hogy széttépnek a farkasok? Ahhoz már kell valami ferdülés az agyában.))

A nyomorúságos hangulatot a film látványvilága is hozza. Eleve egy helyszínünk van, a kietlen sivatag. Alig vannak színek, szinte fekete-fehér érzetet kelt a film, olyan erős a szürke szűrő. Értem, fokozza is a hangulatot és valahol ezt a világvége hangulatot is kellett megfogni. Akkor se jó nézni.

Végül, ez szóló film, Keith minimális jelenlététől elszámolva Virgil – Zac Efron akit végig követünk. Ok, ott van a sivatagi vándor, két jelenetben. Nem nevezném emlékezetes fellépésnek. Pont mostanában olvastam Efron kapcsán, hogy nem szeret fürdeni és büdös. Itt ez most jól is jöhetett, mert egy mocskos csavargónak kellett kinézni szakállal, szakadt ruhákkal. Ilyen is lett, és még azt is meg merem kockáztatni, hogy hihetően hozta Virgil leépülését és küszködéseit. Bennem különben az maradt meg legjobban, amikor félholtan is az aranyra szegezi a tekintetét.

Egyszer elment, de hogy nem esett jól, az is biztos.

Megtörtént eset az alapja, és ettől valahogy még rosszabb az egész. A korunk, a magyar viszonyok is gyalázatosak. Egy-egy ponton nem is tudtam eldönteni, hogy sírnom vagy nevetnem kellene a látottakon. Talán mindkettőt.

A történet egyszerű: egy idős asszony nem fizette a banki kölcsön részleteit, a bank erre elárverezte a házát és most ki kell költöztetni a nénit. Ő meg nem akar menni, a végrehajtóra uszítja a kutyáit és fiatal aktivisták meg tüntetnek a kilakoltatás ellen.

Hány szinten is tragikus? Nem a néni SPOILER {{adóssága volt, mint kiderül a végén. Kezesként írta alá a 7-8 milliót a fiának, és most ő van bajban. Azért ad egy pofont a semminek, amikor a végrehajtó Ricsi nagy nehezen lenyomozza a srácot, aztán kiderül, hogy Londonban van tényleg, de nem hotelt nyitott, csak takarít egyben.}} Nem derül ki, mi lett a pénzzel, de ki lehet találni. Volt, nincs – a néninek meg annyi.

Aztán, látjuk, hogy a magyar szervek mit szerencsétlenkednek össze. Egyre többen jönnek, még az állatkertet is ki kell hívni, aztán nem jut senki semmire. Ha Ricsi nem kezd el aktívan beavatkozni, nem is jutnak sehova. Egyszerűen szánalmas, hogy mennyire szerencsétlen és inkompetens minden szerv, amit itt bemutatnak. A sintértől kezdve a rendőrségen át a tárgyalóig és így tovább. Maga a főszereplő, Ricsi sincs éppen a pálya csúcsán. A családi üzletbe ült bele, láthatóan nem szereti és a húga lázad is az egész ellen. Ő az egyike a tüntetőknek a kilakoltatás ellen – abban igazat is adok a bátyjának, hogy azért kényelmes, hogy tüntet az apja munkája ellen, miközben simán hagyja, hogy az apja fizesse az albérletét meg anyagilag támogassa.

Nem szerettem, hogy nem lehet itt senkit sem bírni. Azt megértem, hogy a bank nem emberséges szempontokkal dolgozik. A néni bűne az volt, hogy hitt a fiának és aláírt neki, és el is veszít miatta mindent. Olyan kényelmes ezért a bankot okolni, pedig a srác volt, aki ezt a helyzetet okozta.

Az egész film a ház körül játszódik, így nem kellett sokat helyszínre meg díszletre költeni. Jó is így, valóban ez a drámai pont, minden itt összpontosul.

A stábba meg bőven lehet ismerős arcokat találni, ha nem is a legismertebb magyar színészekkel töltötték fel. Ricsiként Orosz Ákos szerencsétlenkedik, az egyik tüntető A besúgóból ismerős Váradi Gergely, Péterfy Bori a fiatalok szervezetének feje többek között. Talán azért nem érzem úgy, hogy bárki is villanhatott volna, mert mindenki szerencsétlennek vagy a szakmához nem értőnek tűnik. Csak látványosan szenvedni lehet. Talán Péterfy Bori szerepe az egyetlen kivétel, ő elég energikusan berobban és kiosztja Verát.

Nem a fájdalmas élmény a jó jelző, de tény, hogy nem tetszett a film. Tragikomikusnak éreztem, és inkább a fejem fogtam, mint mosolyogtam rajta.

Kezdjük talán a heti nézősökkel. Az első a Motherhood: Fort Salem (s03e04) volt. A múlt heti nyitott véget nagyon hamar feloldották, és egy részen belül láttuk a következményt – az elnöki avatást – és egy cselt is, amit nem mesélnék itt el, hátha más is nézi.
Az biztos, hogy ezzel aláhúzták, hogy mennyire sietnek a cselekménnyel. Nagyon sok minden nagyon gyorsan történik, és lehet kapkodni a fejünket. Alder is szervezkedik, gyűjti a dal őrzőit, ebben a részben is begyűjtött egyet. Ha ilyen tempóban halad, nagyon gyorsan meglesz a 6 őrző… A fele már ki van pipálva.
A rész közben voltak üres részek, és a lehető legrosszabb módon játszanak a romantikus betétekkel. Ahogy pl. az öreg indián becsajozott és akivel… Azért ahhoz tehetség kell, hogy az unokáktól eljussanak az egyéjszakás kalandig. Az ilyenek miatt meg olyan rossz érzésem van. Nem akar tini sorozat lenni, de ilyen betétekkel urban fantasynak meg komolytalan.
Különben adagolják az egyéb tinis témákat – most éppen M kapott monológot arról, hogy milyen nehéz a boszorkányok között a magafajtának. Eddig is fura volt M, most már bajban is vagyok vele. Ő nő, férfi, vagy nemváltó, vagy mi van? De már nem is akarom tudni.
A kisebb költségvetés is látszik, ahogy eddig is. Nem véletlenül vannak a lányok újfent bezárva a birtokra, ahol az a nagy mutatvány, hogy énekelnek a kertben egy elásott kecskeszív mellett.

A Black Bird (s01e03) már sokkal inkább a fogamra való volt.
Egyrészt, eljutottunk oda, hogy Jimmy megkezdi a barátkozást Larryvel. Már az maga izgalmas, hogy közeledik és építi a bizalmat. Másrészt, egyéb izgalmak is vannak a börtönben. Mert van egy zsaroló őr, van veszélyes új barát meg gyorsan szerzett ellenség is. Ahogy sejtettem, már kaptunk is egy olyan jelenetet, ahol Jimmy az izmaira és a jobb horgára kellett, hogy támaszkodjon.
Miközben kint is nyomoznak, és egyre épül Larry személyiségrajza, azért Jimmy is kapja a sorsdrámát. Eddig nem volt tiszta, miért mondta a múltkor azt, hogy nem nagyon volt választása a karrierjét illetően, hogy az apját is támogatni tudja. Akkor nem értettem, most ki is akasztott a családja. Pillanatok alatt elvertek közel százezret, tulajdonképpen Jimmy pénzeli és tartja el az apját. Elmondani nem tudom, mennyire szánalmas volt az öreg, amikor azt bizonygatta, itt lesz a közelben és Jimmy számíthat rá – sokra megy vele, ha a börtönőr kinyíratja, mert nincs meg a pénz, amit az apja és az öccse pillanatok alatt elvertek.
Ez helyre tette, ami korábban fura volt. Volt egy olyan pimasz vigyorgása Egertonnak, ami zavart. Most már inkább rámennek arra, mi van mögötte. Komolyodik minden, Jimmy gesztusai is, és ez jobban is áll a sorozatnak.
A színészek, a hangulat, a filmezés és a történet – ebben a részben is ki voltam velük békülve és simán a legvárósabb sorozatom a héten.

Elkezdtem a The Terminal List (s01e01) sorozatot is, de azt félre is teszem. Ahogy néztem, rájöttem, hogy ez regényként a polcomon csücsül. Majd, ha elolvastam, visszatérek hozzá.
Az első rész mindenesetre a bevezetés és a határok meghúzása. Láttuk, mi történt a hadszíntéren, láttuk, hogy mi mennyire gyanús és a kérdések milyen következményekkel járnak James kérdései. Eljutunk arra a pontra, amennyit a könyv fülszövege hoz. Innen indul a nyomozás és a felderítés.
Film hosszúságú rész különben, és bevallom, szenvedtem is vele. Háborús, összeesküvős-thrillernek teljesen korrekt, csak éppen ez az a fajta akció, ami engem gyorsan elveszít. Filmes kivitelben az, amit a Seal Team sorozatként megoldott. Már azt sem néztem, egyszerűen nem kötnek le az ilyen katonai akciók. Itt is, alig vártam, hogy inkább az otthoni eseményeket és a nyomozást lássam, ne a bevetést magát.
Pedig megvan a hangulata. A fronton, de otthon is. Ahogy valami nem stimmel, és nem hisznek neked. Paranoia, pedig nem is az igazán. Nyomasztanak, és ezt Fuqua rendezése nagyon hozza is. Amit ő ebben a zsánerben tud, amilyen miliőt teremt, jellegzetes. Az már más kérdés, hogy nekem nem nagyon fekszik mindez.
A másik gondom egyelőre Chris Pratt is. Nem győzött meg, mint rendíthetetlen amerikai katona. Lehet, hogy Hemsworth ausztrál, de neki ugyanez valahogy természetesebben jön. Talán, ha átmegy James megszállott nyomozóba, jobban el lesz találva, de az nem tetszett, ahogy az összezavarodott, de valamit sejtő katonát hozta. Olyan… szerencsétlennek tűnt nekem, pedig James Reece nem egy szerencsétlen alak.
Erre viszont költöttek, a külcsín és a színészek is pipálva. Bízom benne, hogy innen jobb lesz, de előbb elolvasom a könyvet.

Végül, merengtem, hogy külön posztba szedjem-e, de nem. Befejeztem a The Longest Night (s01e03-06) első évadát. Fokozatosan vesztett el és a végére még fel is bosszantott.
Írtam, az volt az erőssége, hogy sok a rejtély és várjuk a válaszokat. Erre mit csináltak? Semmit nem tudunk meg. Mi több, még több rejtélyt bedobtak a zárásra. Roppantul tud zavarni, hogy így minden lóg a levegőben és igazán semmit sem lehet érteni.
Az akció oldalt is túltolták. Túl sok minden zajlott a börtönben – volt bosszúhadjárat, mert a kiszabaduló rabok nekimentek az őket zaklató személyzetnek. Volt többféle csapatba állás és szökési kísérlet. Közben meg a támadók igyekeztek bejutni, az őrök és az igazgató meg mérgezett egérként rohangáltak a gyerekekért, áramot szerelni, meg hasonlók.
Egyre szűkebnek érződött a börtön, és olcsó jelenetekkel töltötték fel a játékidőt. A száguldás az autóval egyik részlegről a másikra? Azon még vihogni is tudtam volna, ahogy elüt pár betörőt, akik azonnal pattannak és lőnek is már az igazgató után…
Vannak bajaim, de elnézőbb lennék, ha legalább pár választ is bedobnak az új kérdések előtt. De nem – olyan zárást forgattak, mintha úgy le kellene esnie az államnak, mint az első Fűrész végén a montázsnál, csak itt éppen semmi olyasmi nem volt a montázsban, ami ezt indokolná.

Ahogy írtam, elkezdtem felhozni magam. Az Only Murders in the Building (s01e08-09) ezen részeiben egy szálat zártak, egy üggyel már nem kell foglalkozni, de Tim Kono gyilkosa még leleplezésre vár.

Újfent hangsúlyozom, krimis, de nagyon vígjátéki panelekkel dolgozik. A 8. részben már a helyzet is komikus volt: a podcast rajongóit vonták be a gondolkozásba, és találtak ki egy verziót, miért gyilkolt a gyilkos. (Ugyan ez megdől, az utolsó két részre jön egy csavar, de akkor is.) A rajongók önmagukban is furcsa alakok, és a közös gondolkozás is humoros.

Ha már komédia, érkezett Charles korábbi dublőre, aki nő. A viselkedése, ahogy mindenki rácsodálkozik, az egész a poénok felé megy el. Jane Lynch láthatóan jól érzi magát a szerepben, és jól el is voltak Steve Martinnal. Mivel vannak a nyomozással kapcsolatban is megjegyzései a szereplőnek, így azért a krimi vonalba is minimálisan jelen volt.

Hangulatos, jó színészekkel dolgoznak – tulajdonképpen sok újat nem tudok hozzátenni. Egy jól sikerült komédia, erős krimi vonallal. Mellékszereplőknek is ismert arcokat hoznak be, ami jelzi, hogy van forrás, bizalom a sorozatban.

Két másik sorozatot meg elkezdtem. A kevésbé tetszetős: The Lazarus Projekt (s01e01).

Időhurkos, azokat szeretni szoktam. Ez akció – thriller elemeket kever bele. Egy app-tervező, George szerez befektetőt, sikeres lesz, a barátnőjét elveszi és babát várnak. Csak a világon végigsöpör egy újabb járvány, szinte mindenki fuldoklik. Az idő pedig George számára visszapörög, és újra fél évvel korábban találja magát. Most menteni próbálja maguk, már akkor a járványról beszél, persze nem kapja meg a szerződést sem, a barátnője meg elhagyja és azt hiszi, megőrült. De valaki ad neki egy címet – újra visszapörög az idő, elmegy a címre és találkozik a Lazarus projektesekkel.

Ennél jobban nem akarom elmesélni, a lényeg az lesz, hogy a Lazarus tud a hurkokról, gyűjtik az embereket, akik emlékeznek rájuk és mindig valami világmegváltoztató tragédiát hárítanak el. Ezzel kapcsolatban van egy kérdőjelem is: átívelős sorozat lesz, és a vírust akarják az egész évadban megakadályozni? Vagy egy rész, egy hurok és más-más helyzetet hárítanak el? Mindkettő lehetséges.

Már van alapozva egy ellenség is, Tom Burke játssza, egy kiugrott Lazarus ügynök. Róla még nagyon keveset tudunk, de mivel ő az egyetlen ismertebb név a stábban, valószínűsítem, hogy fogjuk még látni.

Nagyon sok mindent bele akartak nyomni egyetlen részbe, ami nem feltétlenül boldogító. Összecsapott tőle, és nagyon sok a kérdőjel.

Látványra eddig elmegy, leginkább arra költöttek, hogy a világvége hangulatot modellezzék az első hurokban. Beteg tömeg, lerobbant városkép…

Nem tett rám mély benyomást, de 2 résznyi esélyt még adok neki.

Ami már jobban nézette magát: The Longest Night (s01e01-02).

Elfognak egy hírhedt sorozatgyilkost, és egy kis hegyi börtönbe küldik éjjelre. Valakik meg felfegyverkezett csapatot küldenek a kimentésére. Csak éppen az igazgató lányát elrabolták, és zsarolják, hogy ne adja ki a gyilkost. A börtönben lázongás, harc a fegyveresekkel és még az igazgató gyerekeivel is kavarnak…

Cselekmény tehát bőven van, akciójelenetekkel tűzdelve. Nem éppen túl látványos, de lőnek, autóznak, volt tűz. Éjszaka játszódik, különben, így a fény – sötétséggel is lehet játszani. Sugárzott sorozatnak abszolút kielégítő.

De, ami nézette velem, a rejtélyek. Miért akarja valaki kiszabadítani a kegyetlen sorozatgyilkost a börtönből? A gyilkos miért akar inkább bent maradni? Sok szereplőt mutatnak, intézkednek, de semmit nem tudunk róluk. Pl. az egyik láthatóan gazdag, befolyásos – de hogy miért és mit csinál, egyáltalán ki ő? Ha szépen el lesz osztva a rejtély és az akció ebben a pár részben, akkor ki leszek békülve a sorozattal.

Amit még kiemelek, a hang. Ha jól tudom, és jól veszem le a lokációból, ez egy mexikói sorozat. Lehet nézni angolul, és nagyon fura. Valahogy nem természetes – jobban zavar, mint amikor magyar szinkronnal nézek valamit. Még keresem magamban is az okot miért, de valahogy nem fekszik jól a sorozat angolul – pedig így fogom nézni. Angolul értem, spanyolul max 1-1 szót csípnék el. Bízom benne, hogy majd ráhangolódik a fülem.

Erre a filmre simán rámondtam volna, hogy eleve tévére készült. Olyan kis buta… ehhez jön hozzá a minimális látványvilága és már be is tenném a majdnem késő esti műsorsávba. Így nem is kicsit lepett meg, hogy ez mozifilm. Nem való annak. Egyből DVD-re vagy tévébe vagy sugárzásra, de moziba?

A történet kisszerű. Adott egy mai, link és hangos nő, aki a szakítása után állást kap egy történelmi házban, mint a ház úrnőjét eljátszó fogadóasszony. Hamar kiderül, hogy egyetlen okból vették fel – a dekoltázsa, és a tulajék fia könnyen kaphatónak gondolta. (Az is.) Az elődjét, aki tényleg ismerte a házat, beleélte magát a szerepbe és jól vezette a turistákat, azért rúgta ki, mert nem kezdett volna vele viszonyt. Hannah viszont jön, nem ért semmihez, füvezik és link, flörtöl a főnökkel. Az egykori Lady Wadsworth ezt nem bírja nézni, így szellemként belép Hannah életébe.

A legnagyobb gondom az, hogy kifejezetten zavarónak találom a főszereplőt, Hannah-t. A karaktert és a színésznőt is, aki játssza. Majdnem a white trash szint, amin majd a Lady farag kicsit, de attól még idegesítő egy nő. Jóindulatú, nem negatív szereplő, de tipikusan olyan ember, akihez hasonlókat az életben is messze kerülök. Zűrös, hangos, tulajdonképpen buta és több tekintetben naiv is. Ilyen tekintetben Melanie Lynskey jól hozza, mert abszolút irritáló.

Ryan Phillippe lett a gazdag tahó Tanner Wadsworth – ha a végén nem írják ki a nevét, nem ismerem meg. Gratula a sminkesnek.

Judy Greer a lady. Kár, hogy egy ponton neki is humoros jeleneteket kezdtek el írni. A fintorvágás kifejezetten utálatos – nem az a legalja különben. Hannah megtanulja, hogy nem illik mások előtt fingani, ilyenkor mindig átmegy egy másik szobába. Aztán ott az eregetés után mindig rádöbben, hogy nincs egyedül. Már elsőre is az a poén, amitől a falba verem a fejem, itt meg többször is elsütik. Ezzel lehet is sejteni, milyen színvonala van a történetnek.

Alapvetően a történelmi házban játszódik és komédia. Vagyis, nem lehet látványelemet várni. Maximum annyi, hogy a ház maga milyen. Kb. olyan, mintha Hannah beköltözött volna egy múzeumba lakni. Abból kihozhattak volna valamit, hogy Greer szellemet játszik, de talán egyszer átmegy az ajtón, és amikor Hannah dob neki egy könyvet, az átcsúszik a szellemkezén és a kandallóban köt ki.

A színészeknek kellene elvinni, de nem mondhatnám, hogy összejött. Ahhoz túl idegesítő és borzalmas személyiség a legtöbb. Nem is sztárszereposztás, inkább egy ’tartottak már előbbre is’ liga. Nagyon kétlem pl. hogy Patrick Duffy szerepeltetése Ryan Phillippe apjaként sokakat bevonzana.

Nem is akarok, nem is fogok róla többet írni. Ez az, amit buta komédiának hívok.

Kezdjük talán azzal, amihez már nem nagyon tudok mit hozzátenni. Az Irma Vep (s01e06) beállt egy szintre, és azt szépen tartja is. Ez a rész is ugyanazokat a fő témákat variálja, amit az eddigiek is. Magánéleti kavarások, forgatás.

Mindkettőben volt egy konfliktushelyzet: a forgatáson ketten is kidőltek. A rendező kiakadt, elvonult, és már keresik a helyettesét. Gottfried bulija meg túl jól sikerült, a mentő vitte be a kórházba – kérdéses, megmarad-e. Erre húzták rá a rész humoros jeleneteit is, mert persze a német színész még agysérült se lesz hagyományosan, szökik ő a kórházból, amint és amiben tud. Már írtam, de a sorozat egyik legjobb figurája az övé. A nagy buliállat, de néha vannak olyan bölcs villanásai, hogy több tőle, mint egy tehetséges életművész.

A magánélet is kapcsolódik – a helyettes rendező Irma exének a férje, és jön vele Párizsba az a bizonyos nő is. Mira meg ettől felkavarodik, mert hiába a veszekedés, megbántottság, hiányzik neki a nő és szerintem kibékülne vele, ha lehetne.

Az egyetlen, ami plusz, hogy bejött a történetbe Mira – Irma alakváltása. Még nem nagyon tudok mit kezdeni vele, ahogy Mira nem emberi készségeket kezd el villantani Irmaként. Várom is, hogy mi lesz a végére ebből: lesz racionalizálva, esetleg képzelgés volt, vagy valódi természetfeletti?

A színészek és külcsín pedig adott. Ismételve magam: tartja a belőtt szintet.

Újabb, részben várt és meglepőbb fordulatot hozott viszont a Westworld (s04e03). Mivel ezt az évadot már inkább a látvány adja el, nem a rejtélyeket fejtjük, azt is emelem ki elsőnek, hogy kitettek magukért több szinten is.

A jazzkorszak játékvilága pazarul sikerült. A ruhák, a miliő, ahogy még a mészárlás is bekerült a játékba. Volt menekülés, harc, robotok – minden, ami kell. Talán az eddigi legkomolyabb akció szcéna ebbe a részbe került be.

Már ott volt egy csavar, hogy mennyire játszanak Maeve és Caleb fejével. Jött a Fekete Ember, és Maeve szembesülhet vele, mi változott vele kapcsolatban. Ez az, amit várt az ember, hogy ők szembe fognak nézni egymással. Bár korábban összehozták ezt a szembenállást, mint gondoltam volna. Már a 3. részben farkasszemet néznek.

Amit azért nem vártam, hogy jön vissza Bernard is. Robotföldön megtanult minden lehetséges világot lefuttatni, és visszatér, hogy megmentse az emberi világot. Van tehát egy nagy küldetése, felveszi a kapcsolatot egy csoporttal, és követi az eseményeket, ahogy fejben már látta. Van is abban valami poén, ahogy előre sorolja, mi fog történni. Van is egy olyan tippem, hogy ez a csoport és Bernard lesz, akik igazán szembeszállnak majd azzal, amit a Fekete Ember és Dolores ottani énje akarnak.

Különben most ez a két karakter és színtér került be: Maeve és Caleb megnézte Westworld XX. század eleji verzióját, Bernard meg visszatért a játékba.

Haladunk, húzzák a háborús zónákat – érdekes is lesz, mire fogunk kilyukadni.

Bár már a 2. évad megy, most kezdtem el behozni magam az Only Murders in the Building 1. évadjával. Korábban már az első felét láttam, most a 6. és a 7. rész következett. Szenvedtem is vele, hogy visszahozzam az emlékeim…

A történet szerint egy épületben öngyilkosság történik. Három lakó – egy régi sorozat sikeres, de aztán eltűnő színésze, egy bukott producer és egy fiatal lány – azonban meg van róla győződve, hogy ez igazából gyilkosság volt. Mindegyikük podcast rajongó, és mivel a producer vissza akar térni a show világába, nyomozni kezdenek, amit saját műsorban el is mesélnek. Ám van a csapatban valaki, akinek egyéb indoka is van a történtek kinyomozására…

Ami leginkább a történetben tart, az a humora. Fura, hogy egy alapvetően krimi műsor mellé írom ezt, de ez egy nagyon kellemes kis komédia. Nagyon jókat tudok mosolyogni a két öregen meg a szerencsétlenkedéseiken. Az első 5-ből azok a részek maradtak meg legjobban, amikor a korábbi műsorok és kihagyott lehetőségek miatt morogtak és merengtek a producerék, míg most azon voltam készen, ahogy Charles csajozott a Scrabble tábla mellett. Kemény, nedves, meg hasonlók…

Mellette meg filmes érdekességek vannak benne – a 7. rész konkrétan egy némafilm. Nagyon visszafogva némi háttérzaj és zene van, de semmi beszéd. Még azok a részek is, amikor nem a süket fiú kalandjait követjük, azok is szöveg nélküliek. Zavart is, hogy annyira adná magát, hogy valamit súgjanak, mondjanak, de ebben a részben nem. Elsőre fura volt, de megszoktam, érdekes volt és valami más, ami egyedibbé tette a sorozatot.

A krimi különösebben nem köt le benne, szerencsétlenkedve nyomozgatnak – de az információk jönnek, már elég sok mindent tudunk is a 7. rész végére. Szépen összeáll majd minden, de én inkább krimi komédiaként nézem.

Ami számomra a gyenge pont, az a trió fiatalja, Selena Gomez. Azt értem, miért kell a két idősebb mellé egy fiatal is, aki ráadásul személyesen is érintett az ügyben, de magát Mabelt nem kedvelem. A titkolózása, az öltözködése – de simán lehet az is, hogy a nevetős részeket Steve Martin, Martin Short és Nathan Lane hozza, és mivel nekem ezek tetszenek, őket jobban viselem, mint a drámát csepegtető Gomezt.

Jó a formátum, vizuálisan is kellően ötletes, és a szereposztás is korrekt. Meg tudom érteni, hogy siker lett és a 2. évad is elkészült. Lassan majd be is érem magam vele.

Mi indokolja, hogy egy olyan remake elkészüljön, amiből az eredeti film nem avult el? Mivel tud többet ez az Örömapa, mint a tévében még mindig sűrűn leadott eredeti verzió? (Ok, már az is remake, de azért 40-50 év alatt változott annyit a kor, hogy azt értem, a fekete-fehér régit miért cserélték színesre. De most?)

Passz. Azt ugyan tudtam értékelni, hogy nem ugyanazt a történetet mesélik el újra, mások a konfliktusok és a történet sem egyezik teljesen, de akkor sem értem, mi az a plusz, amit ettől a filmtől kaphatnánk.

Az, hogy megváltoztatták a rasszokat? Az örömapánk öntudatos kubai emigráns, aki kifejezetten büszke arra, hogy a semmiből milyen céget és vagyont épített fel. A lányát egy mexikói származású fiatalember veszi el, akinek az apja milliárdos sörgyáros. Mindketten felvállalják a származásukat, bár a gyerekeik már inkább amerikaiak. Még az esküvőn se jönnek úgy elő a szokásaik, mint pl. a Bazi nagy görög lagziban. Ha belegondolok, jön egy mexikói zenekar, meg ragaszkodnak ahhoz, hogy kis esküvő helyett nagy legyen, ahol olyan rokonok is megjelenhetnek, akiket különben millió meg egy éve nem is láttak. Ennyi – nem mondanám, hogy ettől kulturális lett a műsor.

Viccesebb éppen nem lett a történet. Éppen ellenkezőleg, ki van belőle lúgozva a komédia. Nagyon kevés olyan elemet hagytak benne, ami vicces tud lenni. Az örömapa, Billy itt még csak nem is ármánykodik. Szó nélkül fizet mindent, legfeljebb azon húzza fel magát, hogy a leendő apóstárs jóval gazdagabb, és ő természetesnek vesz olyan kiadásokat, amelyek azért extrémnek minősülnek. Adan, a vőlegény ellen sem tud kifogást emelni, itt pillanatok alatt eljutunk oda, hogy meg is szereti a fiút, nem csak elfogadja, hogy a lányára nem tud hatni. Mondjuk, annyira pozitív alakká is gyúrták Adant, hogy egy mesében egy herceg sem ilyen tökéletes. Gazdag, jól néz ki, fülig szerelmes, ő veszi fel a nő nevét és ő adja fel a New York-i álmait, hogy Sofia megvalósíthassa a sajátjait.

Akkor mi maradt konfliktusnak? Hogy Ingrid el akar válni Billytől, mert a férfi folyton dolgozik. Nem érzi, hogy még szeretné, már nincsenek közös dolgaik. Pedig Billy szereti, csak nem tudja kimutatni. Neki az, hogy milyen gazdagságot teremtett nekik, a szerelmi vallomás. Ebből vannak a csaták, innen erednek félreértések és egy pontig a humort is ennek titkolására alapozzák. Szintén nem olyan erejű szál, hogy ennyiért érdemes lett volna új filmet felvenni.

Vadászhatok még ilyesmiket belőle, találnék is, de ennyi elég. Mert ezek ellenére megvan a film hangulata, szívesen néztem és ha nem is nevetgéltem rajta, kellemes volt. Állítom, hogy a Steve Martin verzió a viccesebb, de a szíve ennek is a helyén van.

A szereposztás szintén rendben. Mivel a heppem az életkorok számolgatása, abba simán bele tudnék kötni, hogy a történet alapján a szülőket 10-15 évvel fiatalabb színészeknek kellene játszani, de nem fogok azért panaszkodni, mert Andy Garcia és Gloria Estefan játsszák őket. Színészként megvan az a plusz, amit az évszámolós mániám miatt hiányként éreznék.

Vagyis, értelme nem volt az elkészültének, de azért még nekem tetszett. Különben nem csak nekem, a kritikái is egész jók.

Visszatértek egy újabb agymenésre, aminek nem sok köze volt a képregényhez. A helyzet az, hogy nekem így jobban be is jön a képregénynél. Talán az első évad követte leginkább, az is tetszett a legkisebb mértékben. Ahogy elszabadulnak és gurul a gyógyszer, jobb a végeredmény. Vagyis, a Feledés Motel is jobban tetszett itt, mint az eredeti változata.

A történet folytatólagos, és azonnal meg is kapjuk a Varjak csapatát. Hiszen ezen az idősíkon az időutazók annyira Hargreeves agyára mentek, hogy más gyerekeket fogadott örökbe. Az Esernyő és a Verebek meg összecsapnak, közelednek és egyre bonyolódnak a szálak, miközben egy újabb világvége is a küszöbön van. Hogy ne legyen olyan egyszerű a képlet, a magánéleti szálak is halmozódnak: Viktor – korábban Vanya – szembenéz egykori szerelme segítségre szoruló fiával, Allison kifordul magából a veszteségei miatt, Diego és Lila párkapcsolati vitát harcolnak végig, míg Luther beleszeret az egyik Verébbe.
Vagyis, cselekmény van bőven és egyre jobban csavarják is. Az évad felénél el sem tudtam képzelni, hogy fognak még 5 részt megtölteni, annyi szálon tartottunk elől. De volt ötlet, mindig jött valami, és nagyon gyorsan végig is lehet így nézni a 10 részt, mert egyik vészhelyzet és rejtély húz át a másikba.

De nem csak a mozgalmassága, ami nézeti. Nálam listás a sorozat álnok humora is. A Verebek és az Esernyő is család, de mindkettő elég elbaltázott. Beszólnak egymásnak, zűrös ügyekbe keverednek és személyként is különcök meg pszichológusra szorulnának. Amikor Luther válogatáskazettát készít Sloane-nak, és Diegónak leesik, hogy a bátyja egy Verébbe lett szerelmes? Amikor Ötös megállapítja, hogy a világvége is elviselhetőbb, mint az esküvő? Ahogy Ben megsértődik, mert nem hívták meg a legénybúcsúra? Klaus képzése és a kihalósdi? Hosszan tudnám sorolni, a 2. évad után a 3. is eltalálta, ami szerintem vicces.

Az első évadnál a karakterek se voltak szimpatikusak, talán csak Diego és Ötös, de most már szinte az egész Hargreeves családot megszerettem. Allison, akit továbbra se bírok kedvelni, de különben színes és egyedi különcökkel van tele az egész, akik sérültek, jót akarnak, bajt okoznak, naivok vagy pszichopaták. Már azt sem tudnám kijelenteni vegytisztán, ki a kedvenc. Ötös mondjuk állócsillag, de Klaus és Robert Sheehan nagyot ment, ahogy Ritu Arya Lilája is ott van a toplistámon.

Jól is néz ki a sorozat, még a furcsa megoldásokkal is. Christopher, aki olyan, mint egy doboz? Igen, az ilyeneken azért felszalad a szemöldököm, de működik.

Ha valamibe kötekedni akarok, túlzottnak éreztem, ahogy Ellen/Elliot Page nemváltását lekövették a sorozatban is. Szinte mindenki elmondta a véleményét, kaptak feszengő meg összeboruló családi pillanatokat és olyan elfogadó, pozitív légkört csináltak, ami sok a jóból. Verebek, világvége, Feledés Motel, villámgolyó – volt bőven olyasmi, ami inkább illett a sorozatba és helyet követelt, mint a Vanya – Viktor váltás. Ha előzetesen tippeltünk is, hogy a sorozat mit kezd Page magánéleti döntésével a történetben.

A vége… majdnem elmenne zárásnak is. Azért is vagyok bajban, mert nem tudom, lesz-e negyedik évad. Hagytak neki helyet, de ha nem lesz folytatás, hiányérzetem lesz pár nyitott történetszál miatt.

Mielőtt a heti nézősöket mesélem, tettem egy felfedezést. A Fantasy Island kapott egy karácsonyi plusz részt is. Bár messze még az ünnepek, megnéztem.

A karácsony több szinten jelen volt benne. Egyrészt, itt voltak az ünnepek, és Ruby nagyon igyekezett, hogy a trópusi környezet ellenére hangulatot hozzon ide, volt titkos Mikulás meg karácsonyi parti is. Természetesen ezzel a magánéleti szálakat kavarták, mert a sziget úgy intézte, hogy mindenki annak adjon ajándékot, akivel tisztáznia kell dolgokat. Mondanám, hogy olcsó és hatásvadászat, de már megállapítottuk, hogy egy szappanopera alapjait használják a sorozatban. Most is.

A humor meg kevés mellette. Néha lehetett érezni, hogy könnyed és mosolygós akar lenni a kis dráma színezet mellett, de simán műnek éreztem. Ahogy pl. Elena és Ruby időnként lelkiznek, az a legtöbb esetben minden természetességet nélkülöz. Most is, a nagy karácsonyi beszélgetés ilyen volt.

Mellette megint volt 2 ember, akik segítségért jöttek ide. Az egyik egy nő, aki az itt eltűnt férjét kereste. Mr. Jones, a kutya volt az – aki nem volt mindig kutya. Aki azt hinné, hogy erre jó poénokat írtak, elkeserítem. Szerelmi háromszöges, átverős, szerelmi melodráma lett belőle, amit legszívesebben ki is vágtam volna.

A másik vendég, egy nő, a tökéletes karácsonyi Hallmark filmben akart élni pár napot. Bár némi plusz körrel, de nagyon kiszámítható fordulatokkal össze is jött neki.

Ami kellett, és zárást érdemelt, Elena búslakodása az exe miatt. Nos, James jött, elköszönt és lépnek tovább. Így kicsit tisztább lap jöhet a 2. évadra, mert Elena folyamatos sóvárgása az élet után, amit hátra kellett hagynia, 1 évadon át is elég fárasztó volt.

Volt más sorozatból ismert színész, volt a kötelező szép ruhák, szép környezet is – mondjuk, a trópusi karácsony nem éppen a zsánerem, de egy részt kibírtam.
Tényleg olyan volt az egész, mint egy Hallmark karácsonyi romantikázás.

A Motherland (s03e03) megint kicsit fókuszál, és a jó ötleteket ostoba húzásokkal keveri. A nagy esemény, hogy megjött Alder. Vele jön az új küldetés: az Első Dal felkutatása. Közben menekülnek az indiánoktól, Raelle eltűnését kutatják.

Nagyon látni a kis költségvetés: rohanás az erdőben, olcsó bár, hasonlók. Elnézem, valahol még szórakoztat is, de azért nem túl boldogító, hogy az egyik percben le akarják leplezni a boszorkányok vesztére törő titkos társaságot, a másikban meg a dalt keresik, mert az majd mindent megold. Előre félek tőle, hogy valóban kapunk majd egy ilyen kényelmes megoldást. A 6 rész keresése, aztán minden ’jaj de jó’ lesz.

A másik szálon meg a politikai ármánykodás halad, az elnöknő a boszorkányokkal van, és a stáb árulói ellen indul. De. Itt is jönnek az olcsó és gyors megoldások.

Száguldanak az események, láthatóan vért izzadjanak, hogy egyszerűsítsék a szálakat, de mindent el is meséljenek. Ettől az egész hihetetlen, attól függetlenül, hogy egy boszorkányos alternatív történelmi világban helyezték el a történetet, ami alapból nem valós.

Ennél reméljük csak jobb lesz.

Új sorozatként érkezett a listámra a Black Bird (s01e01-02). Két dolog is van benne, ami miatt én nézni fogom. Nem, 3, ha jobban belegondolok.

1: sorozatgyilkosos tematika, ráadásul igaz történet alapján. Adott egy feltételezett sorozatgyilkos, aki hamarosan szabadul, ha valami terhelőt nem találnak ellene. Végső, reményvesztett kísérletként egy egykori sztársportoló, mindenki kedvence drogkereskedőt építenek be mellé, hogy barátkozzanak össze és tudja meg, hol vannak a holttestek. Jó sztori, na.

2: Dennis Lehane írta a szkriptet. A regényei között vannak nagyon jók, és már 2 rész után látni, hogy ez is jól van összerakva. Nagyon bírtam, ahogy összerakja a szálakat. Miközben látjuk, Jimmy milyen ember, hogyan kerül börtönbe és miért kell gyorsan szabadulnia, megelevenedik a múlt, hogyan lett gyanúsított Larry, hogy került bíróság elé az ügye, miért kell most gyorsan a megdönthetetlen bizonyíték. Jó a sodrása, miközben érzem, hogy vezeti a cselekményt. Az előtörténeteket kipipálja más idősíkokkal, hogy egy pontban összeérjenek és jöhessen a beépített munka.

3: Taron Egerton. Ő lett Jimmy, aki Paul Walter Hauser Larry-jét buktatná le, akit Greg Kinnear Miller nyomozója juttatott a rácsok mögé. Jó a szereposztás, és 2 rész után úgy tűnik, helyén is vannak benne a színészek. Egerton alakításában látom a Milliárd dolláros fiúk klubjának magabiztosságát és valami zavaró elemet is, de a felszín alatt piszkál mást is. Van egy sebezhetőbb fiúi oldala, van egy jó üzletember oldala – össze fog ez állni, pláne, ha a szigorított fegyházban nem villogtathatja a szépfiú mosolyt. Azon különben meg is lepődtem, mennyire ki van gyúrva Egerton. Csak nem kap majd valami ’izommal védem meg az életem’ jelenetet is? Hauser szépen hozza azt a figurát, amit már láttam tőle. Itt azt várom, hogy a szelíd, értelmi fogyatékosnak tűnő arc mögül majd előbukkan a gyilkos. Meglátjuk.

Abszolút a történet és a színészek viszik a műsort. Börtönben játszódik, a visszaemlékezős részek vidéken, nem egy látványorgia. Nem is kell – ha marad ilyen a történet ívelése, teljesen elégedett leszek a végére is.

Azzal lehetne csalni, hogy az eredeti történetnek utánanézek, de nem akarok. Egyelőre jobban élvezem, hogy találgatok. Hiszen még azt is megengedi a sorozat, hogy teljesen biztosak nem lehetünk, hogy Larry mennyire van tisztában a tetteivel, mennyit játszik meg – őrült sorozatgyilkos, szerencsétlen elmebeteg, mi ő? Esetleg a bátyjával nem stimmel valami? Megtudjuk ezt is.

Most rálestem a kritikáira, nem csak nekem tetszik eddig a sorozat. Megtaláltam a nyár krimijét?