Több dimenziós, rendőrös, varázstárgyakat gyűjtő.

A bűn megállíthatatlan volt, bármivel is próbálkoztak, nem tudtak javulást elérni. Így azt találták ki, hogy legalizálnak mindent. A különféle bűnözők céheket alapítottak, melyeknek törvényes a működése. Az orgyilkosok, a tolvajok mellett a zenészek és mások megalakították a maguk szervezetét. A rendvédelem, a Watch pedig lassan munka nélkül maradt, igazán nem tehetve semmit. Vidékről érkezik a fiatal és szakmailag elkötelezett Carrot, hogy csatlakozzon az őrséghez. El is hűl az állapotokon, de a törpékhez nem mehet vissza. Így marad, és lassan ráveszi a Sam Vimes vezette csapatot, hogy próbáljanak meg tenni is valamit. Pláne, amikor Sam múltjából felbukkan egy alak, aki rájuk szabadít egy sárkányt, és a tárgyakat keresi, mellyel irányíthatja az állatot és mindent felperzselhet. Sam vonzalma a nemesi származású Lady Ramkin felé szintén a változást hozza közelebb.

Ha fantasy sorozat, akkor nekem olyasmik ugranak be, mint a Trónok harca, a The Witcher vagy a Shadow and Bone, ha újabb példát keresek. Így nem is kicsit sokkolt, mire végigértem a The Watch első részén. Nem paródia, nem is érződik annak, de mintha majdnem az lenne.

Aztán hozzátettem magamban, hogy Terry Pratchett mindennek az alapja meg a Korongvilágok. Azt ugyan nem ismerem, de a szerzőtől olvastam az Elveszett próféciákat – meg a sorozatot is láttam. Az már sokkal közelebb hozza, milyen sorozat ez. Mindaz az őrület, amit a démonok vs. angyalok és Antikrisztus történetbe ott beletettek, most egy hagyományosabb fantasy kereteit tágítja igencsak szét.

Hamar le is szögezem, hogy szerintem Pratchett eme karaktereinek van magyar neve is. Ugyan a sorozatot angolul néztem, de egy részbe belenéztem magyar felirattal, és ott Sam például Szilárd volt, így előre is elnézést, de a magyar nevekkel nem vagyok tisztában, így én maradnék az angolnál.

Minden szereplő kisarkítása egy tipikus fantasy zsánernek. Látunk itt törpét, aki a legmagasabb a csapatban, vagy a hős vezérük, aki legtöbbször olyan, mintha kábítószer hatása alatt lenne. Mégis, van szívük és karakterük. Vannak múltbeli sebek és traumák, amelyeket fokozatosan ismerünk meg, és megmagyarázzák, miért ilyenek lettek.

Közben meg nagyon megy a csapatépítés is, és a végére a Watch nem is csak egy rendfenntartó csoport, és nem is csak egy zenekar – igen, belépnek a zenészek céhébe – hanem nagyon közel kerül a család fogalmához is. Amit egyes emberként nem tudnak, ami gyengeség, együtt megoldják és ott vannak egymásnak.

Van egy nagy ügy, annak a megoldása teszi ki a sorozatot. Egyéni drámák és múltbeli terhek, amihez egy jó kis multidimenziós összeesküvés és titkos szervezet jön hozzá.

A világuk selejtes, és nagyon brutálisak a viszonyok. Valahol humoros is, de ahogy a felvezető is kihangsúlyozza, ez egy nyomorult és félresikerült világ. Miután a sárkány a fél várost felégeti, sem néz ki rosszabbul, mint előtte. A látvány különben sem épületes, ami CGI van, az olcsóbb fajta. Mondjuk, a Halált a nagy szemeivel így is bírtam, a sárkányok már több kivetnivalót hagytak maguk után. A szereplők kinézete is… arra nehéz szavakat találni.

Ahogy ráhangolódtam, a humorát már szerettem. A zenekar alakítás, az aranyat kiásós dal, Sam idióta viselkedése, vagy éppen a kis csaj, aki mehetne a Kill Bill stábjába is… kész.

Nagy vállveregetés a színészeknek is, főleg Richard Dormernek. Eszméletlen, amit alakít.

Abban nem vagyok biztos, hogy ez egy jó sorozat, de szórakoztató és egyedi, az biztos.

The Watch – 5/4 az első részek lesokkoltak, de aztán ráéreztem a humorára. Elvetemült, de korrekt sorozat.

The Watch Season 1 Trailer � Premieres January 3rd | BBC America - YouTube

Alone

Aidan már öngyilkos akar lenni, amikor az ablakon kinézve a szemközti épületben meglát egy lányt. Papírra írnak üzeneteket, így kezdenek el kommunikálni. Majd kötelet vetnek a két ablak közé, Aidan vizet küld át Evának, és amikor szerez két adó-vevőt, már beszélgetni is tudnak.

Amikor élelmiszert keres az emeleten levő lakásokba, az egyik szomszédban egy Edward nevű férfira bukkan. Elsőre barátságos, jól elbeszélgetnek, de aztán Edward leüti. Kiderül, a neje elkapta a kórt, és a férfi bezárva tartja, eteti, és reméli, találnak ellenszert. Aidan a következő menü. A fiú azonban elszökik, és az eszét vesztett nő a férjét eszi meg.

Eva lakásába betörnek, Aidan mentőakcióba kezd, és végül nála húzzák meg magukat. Ketten együtt akarják átvészelni, ami még jön.

Életem nyara

Will beilleszkedik, bár az igazat nem mondja el. George rokonának hazudja magát, és meséket költ a múltjáról. Amikor szembesítik ezzel, megszökik. Avery megy utána, és vinné vissza. A hazugságok se számítanak, mert Will rendes srác. De Will elzavarja a lányt.

Akkor döbben rá, hogy mégiscsak vissza kell mennie. Még időben odaér, hogy felléphessen a csapatával és megnyerjék a versenyt. George és az anyja pedig felajánlják, hogy ezentúl éljen velük, mintha tényleg rokonok és család lennének.

A mélyből

Siobhan fedezi fel, hogy a lény, ami elengedte őket, meg is fertőzte a hajót. Az első áldozat hamar meglesz: Johnny megsérült, estére szétrobbannak a szemei és meghal. Siobhan a víztartályban is felfedezi a lényeket, levadászni nem lehet őket. Viszont, az édes víz, szerinte el kell, hogy pusztuljanak, csak ki kell várni.

Johnny anyja öngyilkos lesz.

Amikor Siobhan megvizsgálja őket, Gerard szemében látni a férget. A férfi a feleségét kéri meg, hogy segítsen neki meghalni. Abban bízik, most majd együtt lehet a halott kisfiukkal. Freya nem is bír itt maradni a halála után, csónakkal indul el a part felé, ami így tovább tart, de karanténnak is jó lesz. Ha tünetei lennének, annyi idő alatt meghal és nem fertőz meg senkit.

A tartályban közben csak egy állat marad, és Siobhan visszaengedné a vízbe. A megmaradt halász beesik, a lány utána ugrik, kimenti. Siobhan viszont megsérül a vízben, így már nem mehet haza. A vízbe veti magát és leúszik a mélybe meghalni. A férfi maradt az egyetlen, aki él és van esélye hazajutni.

Ismeretlen lényes, életért küzdő, hajós.

Siobhan elkötelezett biológus, akit már a tanárai is szórakozni küldenek, annyira nincs más az életében, mint a labor és a tanulmányai. A lány a szabadidejét is munkára használja: egy halászhajóra jelentkezik plusz egy főnek, hogy a fogást tanulmányozza, fotózza és anomáliákat keressen. Azonban már a halászat kezdetén bajba kerülnek: a hajóra egy ismeretlen lény tapad rá, és a búvárkodó lány egy új faj egyedét ismeri fel benne, mely a hajójukat szemelte ki zsákmánynak. A hajó testét a lény kezdi tönkretenni, és miután a legénység egy tagja megsérül, egyre különösebben tüneteket produkál. Siobhan rádöbben, hogy egy kórokozó is jelen van, amely az embert is képes megfertőzni és megölni. Miközben egyre nagyobb a pánik, a lány keresi a legjobb megoldást.

Sok tekintetben van közös pont az óceánok mélyével és a világűrrel. Az ember már járt mindkettőben, de még sok titka felfedezésre vár. Az ember egyikben sem képes segédeszköz létezni, hiszen nincs lélegezhető oxigén. A horrorfilmek használják is mindkét közeget: bár talán több gyilkos űrlényes film van, akad a tengerből érkező horror is.

A mélyből horror és thriller határán mozog. Megvan a nagy feszültség, a szereplőkön egyre jobban elhatalmasodó félelem és paranoia. Mellette Siobhan nyomoz is, csak éppen nem egy gyilkos után, hanem biológiai kutatást végez. Lesznek kísérletek, megfigyel és sok mindent tud a tengeri biológiáról, ami nem egyszer menti meg a csapatot – vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy nyer még nekik némi időt?

A film gyorsan bemutatja a fő karaktereket és az egyszerű indokaikat. Siobhan gyakorlati tudást szerezne az elméleti mellé, nem tud lazítani és munkamániás. (Valahol tragikomikusnak is érzem, hogy az egyetlen srác a filmen, aki lazítani tud rajta és mellette lányosabb a lány, lesz az első áldozat. Bár így biztosítva van, hogy Siobhan a tudós a csapatban, akinek a munka az első.) A hajó tulajai a csőd szélén állnak, úgyhogy nekik nagyon kell a jó fogás a túléléshez. A munkásaik motivációja is a pénz. Az egyik a motorját újítaná fel, a másik hamarosan apa lesz. Annyi morzsa akad mindenkiről, hogy amikor ők esnek áldozatul, lehessen sajnálni őket, de egyiküket sem alaposan ismerjük meg.

A film jól használja, hogy a hajóba zártan egyszerre van hatalmas terük, hiszen a látóhatár végtelen az óceánon, és mégis be vannak zárva. A hajó maga pedig szűk tér. Amikor már a kikötő felé közelednek, ez újabb konfliktushelyzetet szül. A karantén kérdését: a legénység érthető módon menekülne innen, mondjuk kórházba menne, míg Siobhan az emberiségért aggódva karanténban tartaná magukat, és védené maguktól is az emberiséget. De vajon győzhet-e ilyen helyzetben a túlélési ösztönön a nagyobb jóért tevés?

A látványt nem túlozták el, és inkább érzelmi hatásokkal igyekeznek ijeszteni és sokkolni, nem a konkrét látnivalókkal. A lényből a csápjait látjuk, azok sem támadnak úgy, mint tenné egy óriáspolip valami vízi szörnyes filmben. Amikor a parazita kerül be az emberbe, az lázat okoz és őrületet – egyetlen szereplő van, aki ennél drasztikusabban veszik oda, de ott sem a kirobbanó szemeket látjuk, csak a csapban lefolyó vért. Viszont az emberi pánik, mások hibáztatása, a félelem megvan.

A stábból Dougray Scott és Connie Nielsen ismerősek, és nem meglepő módon az ír rendezőnő ír és angol színészeknek adott lehetőséget mellettük.

Az tetszett, ahogy Siobhan alakjával nem csak rettegnek, tudományosan küzdenek. Elment.

A mélyből – 5/4 bár látványra nem horror, a félelem hangulata megvan, és Siobhan tudományt vitt bele.

SEA FEVER Trailer (2020) Horror Movie - YouTube

Iskolás, baráti társaságos, rosszban sántikáló.

Dr. Jack Carson Griffin továbbra sem szándékozik biológiát tanítani az osztályának, ami azt illeszti, mást sem. Ellenben még mindig vannak tervei, hogy visszakerüljön egy egyetem filozófia katedrájára. Ha kell, felvételi videót is szívesen forgat – csak éppen nem számolja bele, hogy az éves rovarírtás miatt nem kicsit bedrogozott és elszállt állapotban nem olyan lesz az eredmény, mint amit szeretett volna. Ha a pályája nem is kezd el felfelé ívelni, a magánéletében rendeződnek a dolgok. Lynette már nem csak egy barát, hanem a párja. A tanári kar pedig szokás szerint alkot: nyomoznak akár egymás után is, és olyan ünnepeket szerveznek meg, mint a Katie Holmes emléknap.

Sajnos ebben a sorozatban is megfigyelhető, hogy évadról évadra gyengébb a minőség. Lassan már ezzel is ott tartok, mint a Chicago PD-vel. Megszokásból még megnézem, de már nagyon kattog az agyam, hogy kaszálnom kellene.

Először is, ebben az évadban nem volt átívelő szál, és azért az is hiányzott. Random eseményeket látunk Griffin és az iskola életéből. Nincs semmi, ami összefogja az egészet. A részek abszolút felcserélhetőek lennének, még csak utalások sincsenek a részek között.

Ezzel párhuzamosan most tanárunknak nincsen célja. Korábban bosszúállóvá vált, könyvet írt, most meg csak életművész, aki bejár az órákra és annyi. Így sokkal szürkébb a karakter is, és a történet is unalmasabb.

Már kezdek belefáradni a humorába. Ugyan jó, hogy nem csak pár szereplőt emelnek ki, és aktívan használják a tanári kart is, de a többség inkább debil, mint vicces. Helen ugyan jószándékú és kedves, de mellette irritáló is, és olyan sötét, hogy egy barlang elveszne benne. Ahogy Griffin, Durbin igazgató karaktere is megfeneklett. Nem tudunk meg új dolgokat róla, nem halad az élete semerre. A tanári kar három barátnője meg ugyanolyan hebrencs és kotnyeles, mint eddig. Nem igazán örülök, hogy ők több teret kapnak.

Ennél is jobban zavar, hogy az osztályban is változik az összetétel. Értem, van, aki jobb ajánlatot kapott és sorozatot váltott, de mivel a sorozatban látszólag az idő sem telik, nem veszi ki jól magát, hogy egyes diákok csak úgy eltűnnek, míg újak érkeznek. Az, hogy „eddig is itt voltam, csak keveset beszéltem, ezért a tanár nem vett észre” elsőre sem vicces, többször elismételve meg pláne nem.

Bár Griffin és Lynette párosát bírom, ebből se hoztak ki sok mindent. Simán megvannak együtt és pont. Azt valahol szomorúnak is érzem, hogy Griffin az egész évadban annyi fejlődést tud felmutatni, hogy többször igazat ad a nőnek. Már szinte vártam, hogy átmegy teljesen átlagemberbe, a végére előkerül egy gyűrű is, és végleg letelepedik itt a nővel.

Az veszett ki a sorozatból, ami egyedivé tette. Antihőse volt, most már legfeljebb a kissé különc, amit a karakterre rá lehet húzni. Ezzel a poénok alapja veszett el, és a helyére betett gyerekes humor nekem nem tetszett.

Ahogy már említettem, az osztályban a gyerekek változtak, a kiemelt tanári karakterek maradtak ugyanazoknál a színészeknél. Glenn Howerton továbbra is jól hozza a figuráját, csak éppen a rendesedő professzor már nem olyan vicces. Már érezni rajtuk is, mennyire komfortos nekik a szerep és csak hozzák a szokott alakot.

Amennyire szerettem az elején ezt a sorozatot, annyira kezdek kiábrándulni. Néha még mosolygós, de nagyon megfogyatkoztak a Griffin-trükkök, amiért nézni kezdtem.

AP Bio – 5/3,5 ahogy szelídül a tanár, úgy lesz egyre átlagosabb a sorozat. Az osztálycsere is zavaró.

A.P. Bio Season 3 | Official Trailer | Peacock - YouTube

Startolt a Shadow and Bone, amelyben Ben Barnes játssza a főgonoszt.

Ezért nézzük át, milyen emlékezetes karakterek jutottak neki eddig. Melyik filmben/sorozatban volt:

1: Caspian

2: Dorian Grey

3: Tom Ward

4: Logan Delos

5: Billy Russo

Megoldás: Tovább!

Táboros, kamaszos, jó útra térő, vallásos.

Will gyerek volt, amikor egy balesetben mindkét szülőjét elvesztette. A fiú már kamasz, de a helyét még mindig nem találja. Balhékba keveredik, megszökik a nevelőszüleitől, még az iskoláját is meghirdette eladásra a neten. A gondviselője már nem bírja idegekkel, és nevelőintézetbe küldené a fiút. Az utolsó esélye George és Kristin, egy anya – fia páros, akik aktívan részt vesznek egy tábor működtetésében. Hajlandók magukkal vinni Willt is, akinek már nincs alternatívája. Ott szembesül vele, hogy ez egy egyházi tábor, ahol mindenki nagyon hisz Istenben és a jóban. George kedvéért próbál kitartani, részt vesz a táborlakók versenyében is. A másik csapat vezérével vetélkedve, a harmadik csapat vezérlányába beleszerelmesedve a fiú kezd magára találni, de a múltját nem tagadhatja le.

Zene, tábor, kamaszok – elnézem az ilyesmit, a fülbemászó dallamok sok mindent eladnak nekem. Ebben a filmben is a zene volt az, ami leginkább megfogott. Igaz, a szövegekre igyekeztem nem nagyon odafigyelni, de a vidám, pop hangulat most jót tett a lelkemnek. Igen, ez egy olyan film, aminek a zenéje tetszene a pop trolloknak…

Igazság szerint még a film alaptémája is olyan, amire fogékony vagyok. A fiú, aki igazság szerint rendes kölyök, csak a körülményei miatt mindig bajba kerül – barátokat szerez, szerelmes lesz, összeszedi magát. Közben van verseny is a táborban 3 csapat között, és a versenyt is szívesen nézem.

Még akkor is, ha itt annyira nem versenyhelyzet van, hogy az már tragikus. Más színű pólóik vannak, küzdenek az elsőségért, de nincs igazi tét. Maga az egész verseny komolytalan is attól, hogy a végén a tehetségkutató dönt el: akkor miért kellett addig történiük magukat? Tudom, a közös élmények és a szórakozás a lényeg, de a versenyezni szerető felem ezen azért kiakad. (A Szeretlek, Magyarország! műsorral is ez a bajom. Szerintem komolytalanná teszi, hogy a végén mindent a szerencse dönt el.)

Az egész színes, vidám, szinte giccses. Még a film rosszfiúja is nagyon vallásos, alig szemétkedik és nagyon bénán, azért is bocsánatot kér. Itt egész egyszerűen nincs se rossz ember, se gonosz, mindenki jó és vidám meg napsugaras. Mi a tábor legnagyobb traumája? Hogy Will is kénytelen rövidnadrágot húzni.

Tinifilm, de azzal már bajba lennék, ha a korosztályt ennél jobban be kellene határolnom. A szereplőket huszonévesek játsszák, szóval alaphangon is 17-18 évesekbe kell gondolkodni, és vannak nagyon béna kis szerelmi szálak is. Will és Avery tinifilmes első látásra nagy szerelmet kapnak, míg a legjobb barátaik egymásra találása is annyira sablon. Még külön dal is van arról, hogy mennyire tetszenek rég egymásnak, csak nem hiszik, hogy a másik többet látna bennük barátnál. Különben szemérmes film, a korosztály ellenére a kézfogás a nagy lépés, és egyetlen szolid csókot váltanak a nagy visszatéréskor. Vagyis, ha fiatalabbak lennének a szereplők, 13-14 éves karakterekkel és nézőkkel is elmenne.

Kerülgetem egy ideje, akkor nézzük ezt is. Nem először írom le, hogy nem szeretem a keresztény propaganda ifjúsági filmeket. Ez pedig az a javából. Tele van azzal, hogy Isten szeret minket, terve van velük és mennyire szeretjük az Urat. Nem finoman, nagyon erőszakosan megy a térítés. Az ateista Will 1 hét alatt esik rabul a cselekménybe – pedig nem éreztem úgy, hogy bármiféle magyarázat és elfogadás lenne a tragédiájára, a szülei halálára.

Csak éppen ez a film megjátssza azt, amit az I still believe is. A reklám és térítés eladható és nézhető a zene miatt. (A kedvenc dalom azért az az egy, amiben nincs vallási felhang.)

Napfényes, boldog, pozitív, dalos – csupa ilyen jelzőt lehet rá összeszedni. Az agyam közbe tiltakozik is ellene, de valahogy most fogékony voltam rá.

Életem nyara – 5/3,5 a zenéket szerettem, pozitív hangulat árad a filmből, de annyira propaganda, hogy az fáj.

https://www.youtube.com/watch?v=dpLaoYw8xug

Cím: Spirál: Fűrész hagyatéka

Készítők: a 2. rész rendezője tér vissza Jigsaw örökségét folytatni, olyan színészekkel, mint Chris Rock és Samuel L. Jackson.

Műfaj: horror, thriller

Cselekmény: Jigsaw halott, ám egy fiatal nyomozó rejtélyes csomagot kap. Hamarosan már nyilvánvaló, hogy Jigsaw egy rajongója saját gyilkos bizniszbe kezdett, és új játékot indított hagyatékként. Az ügy hamar válik személyessé, amikor a nyomozó apja is játékba kényszerül.

Várható megjelenés: május közepére van tervben.

Miért várós?

• A trailerben azok a dobozok nagyon 4MGY-t juttatják eszembe, akinek szintén megnézném a filmes kalandjait.
• A Fűrész első része szerintem zseniális – a folytatásokkal is elvagyok, de azt a szintet sosem érték el. Nem hiszem, hogy e filmnek sikerül, de esélyt kap.
• A másoló gyilkos ötlete tetszik – inkább ez, mint Jigsaw erőltetett visszaidézései.
• Lesz vajon új és gyilkos módszer, vagy maradunk a klasszikusoknál? A trailer alapján csak a régi eszközöket láttam visszaköszönni.

Bezárt, fertőzöttektől menekülő, társba kapaszkodó.

Aiden a fiatalok életét éli. Szeret szörfözni, nem okoz gondot neki egy-egy lány meghódítása sem. Egy reggel valami más lesz: kinéz az ablakon, és megőrülő, menekülő embereket lát. Az emeletén is kitör az őrület, miközben a hírekből hallja, hogy egy kór terjed el – harapással, karcolással terjesztik a fertőzöttek, akik elvesztik az emberségük és levadásznák, megennék a többi embert. Aiden bezárkózik, hallja a kinti őrületet és lassan reményét veszti. Egyedül van, és egy telefonhívásból azt is megtudja, hogy a szülei már nem élnek, a nővére nagy valószínűséggel fertőzött és végzett velük. Már éppen öngyilkos lenne, amikor az ablakon keresztül a szomszéd épületben meglát egy lányt. Kitalálja, hogyan beszélhet vele, és egy másik ember jelenléte erőt ad neki. Dolgozni kezd azon, hogy együtt tudjanak lenni és túl tudják élni a köröttük levő világot.

Egy újabb film, amit most nagyon át tudunk érezni. Mennyire őrjíti meg az embert a bezártság, és milyen kétségbeesetten vágyik egy társra. Azért külön jár a pont, hogy nem erőltették a vírus témát, inkább a zombis alapoknál maradtak, ha nem is mondják ki a zombi szót, és úgy csinálnak, mintha ebben a világban nem lettek volna zombis filmek, sorozatok. Itt fertőzöttekről beszélnek és még reménykednek egy gyógymódban.

Több minden miatt eszembe jutott róla a Kanári, és van, amiben ez, van, amiben a másik film jött be jobban. Hasonló a kivitelezés – mindkettőben ott a bezártság, a romba dőlt világ. Csak éppen itt kevesebbet látunk belőle, 2-3 lakás az összes helyszín. Mindkettőben egy fiatal szerelmespárt tettek a középpontba, és mindkettőben előszeretettel vetkeztették a férfi főszereplőt – naná, hogy ebben is van zuhanyozás…

Ahogy most gondolkozom, azért a Kanári jobban ki volt találva. Többet láttunk a társadalomból, a karakterekből – és a pár összemelegedésének is több alapja volt, mint hogy közel-távol ők ketten lennének az egyetlen életben maradt férfi és nő, akik korban is stimmelnek.

Ennek viszont jobban eltalált a hangulata, és jobban benne van a világ reménytelen helyzete. Nincs is olyan pozitív vége sem. Itt volt a jobb alakítás: az egyik szomszéd Donald Sutherland volt, aki a maga 2-3 jelenetével a film legemlékezetesebb alakja lett. Az, ahogy ő próbálja életben tartani a nejét és emberként vetkőzik ki az emberi értékekből, sokkal ijesztőbbé tette, mint az agyatlan embertömeget, akik enni akarnak.

Különben érdekes, milyen zombikat kapunk itt. Gyorsak, gyilkosak, nehéz őket megölni. De valahogy az furcsa, hogy némely esetben mutatnak agyi kapacitást, máskor egyáltalán nem. Az nem okoz nekik gondot, hogy Pókembert utánozva szökelljenek a teraszok között, de addig nem jutnak el, hogy egy ablakot be lehet törni? Az ajtókat tudják nyomni, verni – az ablakot miért nem? Persze, tudom. Ha bevernék az ablakokat, mint az ajtókat, akkor hamar vége lenne a filmnek, mert Aiden, Eva és Edward is pillanatok alatt zombi kaja lenne.

Szokás szerint olyasmikkel gondban vagyok, hogy 2 hónap után mégis hogyan vannak életben a szereplők? Mert az még valamennyire magyarázat, hogy begyűjtik az esővizet, de honnan szereznek ételt? Mert egy-egy lakásba vannak bezárva, és nagyon kétlem, hogy lett volna ott elegendő élelmük. A WC és személyes higiénia kérdéseibe bele sem akarok gondolni.

Nem lett horror, nem mutatnak ijesztő dolgokat igazából. Nem romantikus, mert Eva és Aiden meglátják egymást az ablakon át és már kész is. Ez olyan… egyszernézős vegyesfelvágott.

Alone – 5/2 a témát most át tudjuk érezni, de kliséket kapunk tinis körítéssel. Miért nem lett horror?

Alone Trailer #1 (2020) | Movieclips Indie - YouTube

Háborús, mágikus, rejtélyes ellenséggel szembekerülő.

A sárkányok pusztító lények, pillanatok alatt mészárolnak le egész falvakat. Gyermekként Davion is látta, ahogy a szülei, a testvérei egy pillanat alatt semmivé lesznek. A Sárkánylovagok közé állt, és felnőve maga is a sárkányvadász lett. Ám egy alkalommal olyan barlangba kell lemennie, ahol egy ősi lény él. Tűzokádó, hatalmas sárkány, aki valami nagyon sötéttel viaskodik. Davion bármennyire is gyűlölje a sárkányokat, felismeri, ez a valaki még rosszabb és a sárkány mellett von kardot. A következő emléke, hogy meztelenül magához tér. Hamarosan arra is rá kell döbbennie, hogy ha elveszti a tudatát, a sárkány belőle tör elő. Az ellopott lótuszokat kereső hercegnő, Mirana társaságához csatlakozik, abban reménykedve, a lány kereste bölcs neki is tud segíteni. Nem sejthetik, hogy egy másik háború is kitörőben van: a Hold istennője megelégelte a lázadásokat, és a seregeit hadba küldi.

Újabb Netflix animáció, és egy újabb fantasy történet. Vannak itt varázslók, istennők, lovagok és sárkányok. Jól hangzik, nem is rossz a végeredmény. Csak.

A DOTA alapja egy videójáték, amit én például nem ismerek. Így menet közben kellett felszednem az információkat, hogy ki kicsoda, milyen lények élnek ebben a világban és hasonlók. Evidenciaként van kezelve sok minden a háttértörténetből, ami viszont zavaró. Pl. nem értem, mi van a Holddal. Selemene az istennője, de egy csoport egy jobb istennő visszatértében reménykedik, akit Menének neveznek. Ami különben Selemene nevének a vége… Most akkor van két istennő, vagy Mene Selemene emberibb fele lenne, aki azelőtt volt, hogy imádatot követelő istennő lett volna belőle?

De nyugodtan ide lehetne még írni Mirana történetét is, aki elvileg a tündérek hercegnője, de embernek néz ki, nem tündérnek. Utalnak is arra, hogy Selemene gyerekként mentette meg és fogadta be. Akkor most mi is ő? Vagy a sorozat mitikus gonosza, aki el akarja ragadni a sárkányok testét és lelkét. A célja kiderül, de mi ő?

Annak ellenére, hogy ilyesmiket nem igazán értettem, maga a sorozat nézhető és szórakoztató. Az aktuális küldetést mindig meg lehet érteni – átjutni a hegyen, megtalálni a varázsló tornyát, leállítani a csatát… Abban meg azért reménykedem, hogy idővel a nagyobb összefüggések is érthetőek lesznek.

Rövid évad volt, de felvázolta a fő konfliktusokat. Ha nem is értettem minden okát, azt igen, ki kivel áll szemben. Ahogy a szereplőket is bemutatta a sorozat. Kissé talán tipikusak, de ez fakad abból is, hogy eredetileg játék karakterek. A nemes lovag, a harcos hercegnő és a segítőik. A kedvencem különben Mirana különös kis házi állata lett, egy mágikus lény, mert eszembe juttat kutyát, macskát, lovat is.

A hangulatában egyelőre még több a szórakoztató elem is. Azon rendszeresen poénkodnak, hogy átváltozást követően Davion mindig elveszti a ruháit. A lovag és a hercegnő között különben is van egy flörtölős huzavona, ami végigkíséri az évadot.

Az anime kinézete is korrekt. Sötétebb és felnőttebb, mint a Dragon Prince, kb. a Castlevania szintjére lőném be. A sárkányok, a mágia és az állatvilág kifejezetten tetszett benne. Mirana trükkje a holdba lőtt nyíl többszörözésével, Fymryn árnyjárása vagy amikor Selemene a síkok között vált – az ilyesmik határozottan jól néztek ki.

A második évadot már készítik, vagyis biztosan folytatódnak a szereplők kalandjai. A játékba nem kezdek bele, de a sorozatot majd folytatom.

DOTA: Dragon’s Blood – 5/4 bár a történet egyes pontjai még nem érthetőek, szerethetőek a karakterek, jó a grafika.

DOTA: Dragon’s Blood | Official Trailer | Netflix - YouTube