Nem az a film, ami elsőre mindenkinek tetszeni fog. Nem populáris, nem úgy látványos, mint egy akciódús bosszú- vagy bérgyilkosos film. A főszereplőnk egészen más egyéniség és ez köszön vissza a történetben is.

Talán vissza is kell lépnem egyet, mielőtt ezt kivesézem. A The Killer nem saját ötlet. Egy képregényfilm, ha ez elsőre nem is esik le. Nincs olyan hőstörténet, mint a Marvel vagy a DC megszokott filmjei. De, amiért ezt felhozom, hogy a filmet, a világát és a főszereplőt is jobban lehet érteni, ha az ember olvasta a képregényt. Abban benne van és át is adja a bérgyilkos életfilozófiáját. Azt a csendes nyugalmat, a nihilizmusát és a világszemléletét. Jobban megvannak az olyan utalások, mint az, hogy a jogi egyetemről csábította ki ez a másik szakma. Itt egy utalás, abban benne van a teljes történet. Hamar meg is jegyzem, a filmen még finomítottak, szimpatikusabbá is tették az alakját. A filmen ugyanis hűséges alakot kapunk, akár az otthonához, akár a barátnőjéhez. A képregényben a nőket is úgy kezelte, mint élete más területeit. Használta őket – mert abban akadt viszonya is, nem egy – és továbbállt.

A történet is igazítva lett: itt elhibáz egy lövést, meg akarják miatta ölni. De otthon csak a barátnőjét találják, akit megkínoznak. Gyilkosunk erre pisztolyt ragad és sorban levadássza az embereket, akik a kialakult helyzetért felelősek. Teljesen logikusan, lentről felfelé haladva végigmegy a teljes láncon. Még azt is megengedheti magának a film, hogy valakit elengedjen. Beérje egy fenyegetéssel. Azt direkt nem mondom meg, ki nem lesz hulla a végére, de az üzenet át lesz adva. Ha utánam jössz, a következő alkalommal nem lesz kegyelem.

Vagyis, nem bonyolult és hagyományos értelemben nem is izgalmas a film. Inkább valamiféle hideg eleganciája van, még coolnak is mondanám, ahogy Tarantino Beatrixéhez hasonlóan ez a bérgyilkos is húzza sorra ki a listáján a neveket. (Pontosabban, a címeket, mert neveket nem használnak. Megbízó, verőember, ügyvéd, szakértő, ilyesmik.) Megkapja mindenki a maga feltűnését, nagy jelenetét, így akár kisebb szerepre is érdemes volt egy jobb színészt leszerződtetni. A legemlékezetesebb közülük számomra a szakértő volt, vagyis Tilda Swinton. Ahogy megalkotta a maga tervét, elegáns volt végig és más esetben halálos is lehetett volna.

Látom abban is az ötletet, ahogy a képregény belső narrációját megoldották. Fassbender szinte végig alábeszél a filmnek. A bérgyilkos karaktere nagyon szótlan, alig mond ki tényleg valamit és szereti a tőmondatokat. A munkájának egyik fő része is a várakozás és a türelem. Ő inkább hallgat, megfigyel. Belül viszont jár az agya, megfogalmazza a dolgokat. Így annak ellenére nem néma a film, hogy ennyire szűkszavú a főhős. Mert a néző hallhatja, ami a fejében zajlik. Plusz, annak is meg van a maga feszültsége, amikor egy-egy célpontot beér. Hagyja őket beszélni – ahogy fentebb írtam is, a film megadja a színpadot a mellékszereplőknek ilyen formán.

Michael Fassbender meg jó színész és ki is tehetném a pontot. Most szinte duplán játszott is: egyszer, amit csinál a filmen. Másrészt, amit hallunk tőle. Szinkronnal bele se néztem, de az eredeti angolt tudom ajánlani.

Van benne ötlet, egyedi az egész. A helyzet különben is az, hogy az egyik kedvenc színészem és az egyik kedvenc rendezőm közös projektje ez a történet. Így elfogult vagyok, de én szerettem ezt a filmet. Hallottam rá olyan kritikát, hogy lassú és unalmas – pedig nem az. Pláne, ha valaki az eredeti történetet is ismeri. Tettek arról, hogy sokkal közönségbarátabb és hagyományosabb története legyen, mint a képregénynek volt.

A The Good Wife és a The Good Fight is olyan jogi sorozat volt, amit szívesen néztem. A feleség volt a jobb, a nagyobb ráfordítással készült, de most nem is ez a lényeg. Hanem, hogy az univerzum újabb sorozattal bővült.

A két sorozat, bár inkább a Wife, jó volt abban, hogy különleges embereket és ügyvédeket mutasson be. Michael J. Fox karaktere mellett talán Carrie Preston és az általa játszott Elsbeth Tascioni volt az, aki leginkább megmaradt az emlékezetemben. Preston karaktere meg is kapta a saját sorozatot. Jelenleg egy évad, 10 résszel. (A folytatás, jegyzem meg, be van rendelve.)

Viszont, most eltávolodunk a jogtól. Ugyan Elsbeth hivatalosan azért megy a Chicago-i rendőrségre, hogy biztosítsa, a rendőrök úgy végzik a munkájukat, hogy a tárgyalásokon ne legyenek jogi fennakadások hibás eljárásrend miatt, de nem foglalkoznak igazán joggal. Alig párszor jegyzett meg olyasmit az évad során, hogy jogi szempontból helyes az eljárás, vagy ez még nem olyan bizonyíték, amit ne tudna a védő könnyen cáfolni. A jogi sorozatból ugyanis krimit csináltak.

Elsbeth nem jogi tanácsokat oszt, kezdettől a nyomozásokba kontárkodik bele. Az ügyvédi szimata jelez, amikor valaki hazudik vagy gyanúsan viselkedik. Figyeli a gesztusokat, és a helyszíneken kiszúrja az olyan elemeket, amelyek valahogy nem illenek az esetbe. Ez meg arra ösztönözi, hogy megtalálja az igazi bűnöst. Vagyis, krimit kapunk és egyáltalán nem jogi sorozatot. A plusz, Elsbeth személyisége lesz, amit már a másik két sorozatból ismerhetünk. Különben egészen más világ, mint a két The Good.

A krimik közül a Columbo, aminek a nyomdokába léptek. Vagyis, mi az elejétől tudjuk, ki a gyilkos. Elsbeth, ahogy Columbo is, szintén kiszúrja azonnal. A sorozatrész pedig azt meséli el, hogy ezt miképpen sikerül be is bizonyítani. Megvan az a ’csak még egy kérdés’ – ahogy a ballonkabátosnak valami mindig eszébe jut, mikor már menne? Elsbeth is hasonlókat csinál. Néha nagyon-nagyon olyan érzetem is volt, mintha abból a sorozatból vették volna az alapokat.

Az ügyek különfélék, ez legalább megvan. Állnak bosszút, őrzik a régi titkokat, természetesen a hírnév és a vagyon megtartása is előfordul. A kedvencem különben az volt, amikor a matchmaker – nem tetszik magyarul a házasságszerző, attól a Mulanban érzem magam – intézte el a maga által betanított szépfiút, mert az beleszeretett az átvert nőbe és el akarta mondani neki az igazat. A leggyengébb meg az volt, amikor Elsbeth maga is együttérzett a gyilkossal, aki a karrierje végére érve a tanítványai életét elrondító próbáló alakot intézte el.

Átívelésnek is van benne egy szál, szintén nem nyerte el a tetszésem. Mint kiderül, Elsbeth feladata csak alibi. Az ügyészég a rendőrkapitányt és lehetséges korrupciót akart vizsgálni, és Elsbeth kapta a kém szerepét. Nagyon nem szívesen csinálta, ráadásul megszerette a helyieket, így inkább nekik segített. Pláne, hogy amikor mindenki megmutatta a lapjait, kiderült, hogy Wagner maga is áldozat az ügyben és nem az elkövető. Messze gyengébb volt ez, mint a már emlegetett divatvilágban gyilkoló öreget leszámítva bármelyik történet az évadban.

A sorozatnak fontos elemei közé tartoznak a karakterei. A visszatérő nyomozók – ahogy a The Good az ügyvédek között hozta a furcsa embereket, egyedi szokásokat, itt az Elsbeth körül feltűnő nyomozók kapnak hasonló jellemeket. Pl. van, aki a technika megszállottja és maga is elég robotikusan kommunikál. A legtöbbet szereplőket olyan nevek játsszák, mint a millió meg egy sorozatból ismerős Wendell Pierce (ő a rendőrkapitány). De a rész gyilkosa is gyakran olyan színész, akit akár filmből, akár egy-egy sorozatból ismerősnek találhatunk. A nyitányban rögtön az egykori True Blood vámpír, Stephen Moyer gyilkol. De láthatjuk majd Rettát, Keegan-Michael Key-t, Bull nélkül Geneva Carrt vagy a You első évada óta szépen karriert építgető Elizabeth Lail-t. (Az ő része is a top 3-ban lenne, kb. a The Dropout helyi változata.)

Aki már látta az anyasorozatokban Elsbeth-et, annak nem kell fejtegetnem, maga a nő mennyire motor a történetben. Nagyon egyedi a stílusa, bohókásnak és butának is tűnhet sokszor, pedig pengeéles a figyelme. Ebben az évadban már ott tartottam, hogy nála a külcsín, a szórakozottsága ugyanolyan figyelemelterés, mint ahogy Canning a betegségét használta a bíróságon. Lebecsülik miatta, pedig Elsbeth kifejezetten okos is. Meg színes, de már rikító szinten, de ez hozzá tartozik. Preston pedig szokás szerint nagyon szerethetően kelti életre.

Nem meglepő, hogy szerettem ezt a sorozatot. Szeretem a ’hogyan kapja el’ krimiket, ezt is szívesen néztem. Elsbeth az egyik kedvenc mellékszereplőm volt az ügyvédes sorozatokban. (Megjegyzem, én Canning-sorozatot is szívesen néznék, de J. Fox betegsége miatt erre nem fog sor kerülni.) Az Evilt leszámítva Kingék sorozatait is szeretem, így ez nekem való történet volt.

Mit ne mondjak, hamar elment a kedvem a filmtől. Már akkor, ahogy a kép Indy lakásában haladt a professzor felé. Ugyanis van egy polca, amin három kiemelt dolog látható: két fotó. Az egyik az apjáról, a másik a fiáról. Mellettük pedig egy háromszögre összehajtott amerikai zászló.

Nem nagy titok, hogy a 4. rész után volt egy hullám, hogy nem kell másik Indy és ne cserélje le a karaktert a fia. Sokan nem szerették ifjabb Henry-t. De most komolyan, ez rá a megoldás? Simán lehetett volna a fronton, el is tűnhetett volna. De a készítők a végleges megoldás mellett döntöttek. Helyette az egyik korábbi munkatársa lányát tették be a történetbe. Nem tudom, ki hogy van vele, de Vombat/Helena negyed annyira sem volt szimpatikus, mint Mutt.

Pláne, hogy észreveszem benne, hogy miképpen koppintja a fiatal Jones professzort. Neki is van egy olyan gyerek segédje, mint Indy-nek a Végzet Templomában. Hasonló az öltözködése és a stílusa is. Csak Helena nem nőket vesz le a lábukról, hanem férfiakat és az italt is bírja. Ugyanaz a szemtelen él van benne – elég arra gondolni, amikor visszafelesel arra, hogy az apja mit szólna, milyen nő lett belőle. Független, gyönyörű, önellátó – valami ilyesmit mond. Miért jobb ő? Mert nő? Hát igen, most az a trend, a szuperhős filmekben is sorra cserélik le a férfiakat nőkre. Elkalandozom. A lényeg, Mutt végzete miatt eleve rossz szemmel néztem Helenára és nem segített, hogy afféle női Indy-t faragtak belőle. Nem olvastam még arról, hogy bármiféle folytatásban gondolkodnának, de Helena még annyira sem érdekelne, pláne saját filmben, mint a másik karakter.

Durva, de ami legjobban tetszett a filmben, az a visszapörgetett idő. Visszatértünk a II. világháborúba, abba az időszakba, amikor a frigyláda nyomában jártak. Elképesztő, mire nem képes a technika. Egészen olyan volt, mintha a fiatal Ford játszana a vásznon. Messze jobban sikerült, mint amikor pl. Hanks lett fiatalítva Langdon professzorként.

A másik, Mads Mikkelsen Dr. Voller szerepében. Bár bevallom, a célját tekintve nem igazán értettem a férfit. Most komolyan, azért akart időutazni, hogy megölje Hitlert és átvegye a helyét? Vagy félreértettem valamit? Mert nem úgy vettem ki, hogy segíteni akart volna a Führernek megnyerni a háborút. Az eszme kellett neki, nem a személy. Ahogy azt sem fejtettem meg, hogy élte túl a vonatot. Ezt félretéve okos ellenfél volt, jó forrásokkal és az a vonal is tetszett, ahogy átemelték, mennyi náci tudós kezdhetett új életet az Államokban, mert kellett a tudásuk a másik oldalnak is. Ok, Mikkelsen jó 20 évvel fiatalabb, mint Ford, így azért az nem akkora színészi teljesítmény, hogy Voller sokkal szebben öregedett, mint Indy. 2 évtizedet nem lehet lesminkelni, hiába egyidősek elvben a szereplők. De a hatás így is megvan, hogy Indy öregnek tűnik mellette. A története talán helyenként lyukacsos és furcsa, de Mikkelsen elegánsan és hidegen játszotta.

A film története különösebben nem tudott lekötni, de nekem sok időm elvette, hogy azon a háromszögben hajtott zászlón morogjak. Meg később magyarázzák, de elég háborús és amerikai filmet láttam, hogy a magyarázat nélkül is tudtam, mit jelent. A történet, visszatértem. Egy nagy hajsza. Mennek egyik nyom után a másikért, miközben Voller és az emberei a nyomukban vannak. Nem rossz, van fordulat is, csak olyan… kiszámítható mégis. Mi másért poénkodott volna Banderas azon, hogy ő játszotta a jó embert, aki meghal Indy-ért? Talán ezért is maradt meg bennem, amikor a tengeri rajtaütést túlélve Helena és Teddy örülnek és ünnepelnek, Indy meg rájuk szól, hogy éppen most ölték meg egy jó barátját. Hát igen, én se szeretem, amikor egy történetben nincs súlya a halálnak. Annak ellenére, hogy ez a jelenet bekerült, azért ebben a filmben sincs súlya a halálnak. Még Mutt kapcsán is azt emlegeti fel Indy, hogy Marion nem bírta kiheverni a történteket és tönkrement a házasságuk. (Én vártam is, ha visszamennek a II. VH-ba, csak figyelmezteti magát, hogy ne engedje el a fiát majd Vietnámba. Csak éppen sokkal régebbre ugrottak vissza.)

A látvány nem rossz, egyes részeit kifejezetten szépen megcsinálták. A fiatalított Indy-t már dicsértem, de Szirakúza ostroma is mutatós lett. Igyekszem is összeegyeztetni fejben az itt látott városképet azzal, amit 2 éve a városban láttam. Nehéz. De jó a Heuréka poén is, ha már azt nézem, mi tetszett az ókorban.

Zárásul, elég vegyesek az érzéseim. Nem tudok elképzelni egy Indiana Jones rebootot, hogy más legyen Indy és újrainduljon az időszámítás. De azzal is bajom van, hogy Ford ennyire viszi tovább a szerepet. Igen, mániám a kor. A frigyládás kaland 1936-ban volt. Ez a történet 1969-ben játszódik. Az 33 év. A két film elkészülte között meg 42 év van. Máris van plusz 10 év, amivel Ford idősebb, mint a játszott karaktere. Ezek meg annyira látszanak… Különben le a kalappal, hogy ennyi idősen így végigcsinálta a filmet, de akkor is. Az akciópapák után nem vágyom a kalandor papák térnyerésére.

Pedig még csak meg sem néztem, hogy a színésznőnek milyen filmjei vannak. Véletlenül a majmok után találtam egy újabb filmet, amiben Freya Allan szerepel. Azt már előre elárulom, a kettő közül ez a gyengébb. Nem csak azért, mert láthatóan ez készült a kisebb összegből.

A történet hőse egy megárvult lány, aki elidegenedett apjától megörököl egy régi épületet. Iris még rendesen fel sem eszmél, amikor egy idegen már zargatja és sok pénzt kínál, hogy lemehessen a pincébe. Iris el sem akarja hinni neki, hogy ott van egy lény, akinek a segítségével lehet a holtakkal beszélni. Mivel Iris fő prioritása jelenleg, hogy anyagilag talpra álljon, bele is egyezik a túrába. Lesz is döbbenet, amikor a falon levő lyukból előjön egy ijesztő lény és valóban alakot vált, Neil anyját fogja közvetíteni.

Próbáltak kis thriller elemet is belevenni, mert elsősorban Iris barátnője, Katie rá akar jönni, mi ez a lény és hogyan lehet biztonságban lenni tőle. Vagyis, nyomozni kezd a ház története után, a lény és az előző tulajok után. Iris bevonása nem igazán sikerül, neki az lebeg a szeme előtt, hogy pénzt keressen. Ő inkább a Neillel történtek vonalán halad, mert persze az a történet sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Neil nem csak egy gyászoló férj, aki el akar köszönni az autóbalesetben odaveszett feleségétől. De mire erre Iris rájön…

Maradjunk annyiban, hogy a természetfeletti és az emberi is veszélyezteti a lányokat. Pláne, mert Baghead mindenek felett szabad akar lenni. Beléjük lát, és észre sem veszik, miképpen játszik velük. Horrorként is el lehet adni, de ez a thriller vonal erősebb és jobban ki van dolgozva. Azt több oldalról meg tudják mutatni, hogy milyen nyomás alatt vannak, mennyire nő a feszültség és miképpen kerülnek egyre nagyobb veszélybe a barátnők. A nyomozás talán nem nagy szám, és amit egyes személyek kiderítenek, nem is ér össze egy embernél, de legalább a nézőnek meglesz a teljes történet. Hát, arra nem is gondoltam volna, hogy Baghead az, ami. Nem szörny, de azért azt nem lövöm le itt, hogy ki ő és miért van a pincében.

Horror. Leginkább azért, mert Baghead úgy néz ki, ahogy. Mint aki egy rémálomból szabadult. A kinézete, a mozgása, az egész helyszín. Elhagyatott, régi ház. Fekete-fehér fényképek a falon. Maguk a szertartások is ijesztők, ezek sötétebb színekkel lettek festve, mint egy sima szeánsz. Majd a halálesetek is jönnek szépen sorban, de nem véres horror lesz. Inkább ijeszteni akarnak, mint borzasztani. Annyira nem jön össze, de azt hiszem, annyi szellemes és szörnyes horrort láttam már, hogy elég magasan van az ingerküszöböm. Ez a közelében sem járt.

Nem ronda, de nem is egy látványhorror. Ami leginkább bejött, az a régi ház hangulata. Zenével is szépen aláhúzták az ijesztést, amikor a szereplők a pincébe merészkedtek. Mondjuk, olyan vezérdallama nincs, amiről egyből beugrana ez a történet, de nem is úgy van készítve, hogy sorozatot lehessen készíteni belőle. Spin-off előbb lehetne, de nem is járatom egyelőre ezen az agyam.

A meglepő, azért vannak ismert arcok is benne. Freya Allan szépen jön fel a The Witcher óta, és már emlegettem a majmokat, szóval ennél jóval nagyobb projektet is csípett már meg. De Jeremy Irvine személyében ha nem is sztár, de ismert színész játssza a feleségével beszélni akaró Neil-t. Különben ő kapta a nagyobb játékteret: neki volt egy másik oldala, válthatott. Allan simán kapott egy szerencsétlen sorsú lányt, aki makacsul ment a célja felé és nem sok szín volt magában a karakterben sem. Neil legalább rendelkezett egy sötétebb oldallal, nem csak a gyászolóval.

Egyszer nézhető, de azért nem egy franchise alapanyag. A kritikái rosszak, nekem annyira nem volt rossz élmény. De elég hamar elengedtem, hogy értelmes filmként nézzem. Plusz, mivel nem szerettem meg a szereplőit, nem bántam, ha Baghead sorban elkapta őket.

Nem is próbáltam meg heti egy részt nézni belőle, inkább megvártam, míg lement az összes rész és tartottam egy The Boys napot és megnéztem egyben az évadot. Eredmény: most várhatom a folytatást, mert szokás szerint elég nagy a nyitott vég.

De, akkor konkrétumok. Butcher szokás szerint Homelander elpusztításának megszállottja, csak most egy eddig ismeretlen tényezővel. Mivel haldoklik, fogy az ideje, Ryan kapcsán sok minden kísérti. Mindent a célért? Vagy most talált valamit, amit nem kellene feláldozni. Az egész évadban inog a két véglet között: Ryan átnevelhető is lenne, még nem szörnyeteg. Rá lehetne vezetni, hogy milyen az apja és neki milyennek kellene lennie. Ugyanakkor Homelander ellen Ryan a legjobb esély. Vagy egy vírus, de az minden szuperrel végezne. A fiúval is. Butcher most nem is a Fiúkkal lóg elsősorban, saját utakon jár, és csak egyszer-egyszer keresztezik egymás útjait.

Homelander is küzd a maga démonjaival. Pontosabban, a gyerekkorával. Tudom, ő a sorozat gonosza, de valahol még őt is tudom sajnálni. Minél többet tudunk meg a gyerekkoráról, ahogy felnőtt, nem is csodálom, hogy ilyen lény lett belőle. Az egyik legijesztőbb vonása szerintem, ahogy szeretetre vágyik. Legyen az a szopás/anyatej fétise; ahogy várja, hogy imádják. Nem is tudom elképzelni, hogy akkor jobb vagy rosszabb lenne, ha ezt nem építik bele a személyiségébe. Mondjuk, akkor nem tudtak volna azzal szórakozni, hogy kipróbálják, mennyi hőt bír el a bőre. Akkor foglalkozni kellett volna, gyerekként kezelni. Hát igen, ott rontottak már el mindent. Semmi emberi nem volt abban, ahogy felnőtt. Miért is várnák, hogy az eredmény emberi lesz?

Ha a kettőt összehozzuk, Ryan jövőjét, akkor a sorozat egy érdekes vetületét kapjuk. Ryan az alakuló jellem, és le is köt, hogy mire miképpen reagál, ki mivel és hogyan tud rá hatni. Képes befogadni Homelander leckéit is, az ijesztő is, amikor jó szándéktól vezérelve a zaklatott asszisztensnek akar segíteni, de azért az a másik véglet, ahogy nyomorult nő kb. félholtra verheti a főnökét. Azt nagyon megérezte Homelander, hogyan nevelje arra a gyereket, hogy neki mindent szabad, az egyszerű emberek felett áll. (Még jobban menne neki, ha nem lenne a saját függősége. Ha tényleg engedne teret a gyereknek, és nem szabotálná saját magát azzal, hogy még az is fáj neki, ha Ryan van a középpontban helyette.) Közben meg Becca nevelése is benne van, és Butcher irányába is tud még nyitni. Az sem tetszik neki, ahogy isteníteni akarják és tartanak tőle, közben meg abszurd elvárásaik vannak a fellépéseivel kapcsolatban. Butcher a normalitás alternatívája neki, csak ott is vannak háttérelemek. És még nincs eldöntve, mi lesz ebből a fiúból.

Amúgy is van a sorozatban most egy olyan elem, hogy a szuperek Homelander mintájára kezdenek viselkedni. Tőle persze rettegnek, vele egyikük sem lenne képes szembeszállni, és ugranak minden szavára. De rájönnek, ahogy ők Homelandertől, mindenki más tőlük félhet. Deep és Noir II. személyébe is beleteszik, ahogy felfedezik, hogy milyen ereje van annak, ha félnek tőlük. Deep kerül mélyebbre, mert a képessége miatt őt kinevették, mellőzték – és most érezheti, ehhez képest milyen, ha félnek tőle. A Hetek tehát megindulnak egy nagyon sötét úton.

A Boys megint a kevesebb. Ott a kevesebb változás, és ismétlődő jelleg akad a kínjaikban is. Milk megint a csapat és a családja között vergődik. Hughie megint szembenézhet az előző barátnőjének halálával – csak most más oldalról megélve. Akkor ő volt, aki mellett a szuper elrohant és a lányból lett darált hús. Most viszont a gyilkos családtagjaként éli meg ezt: az apja a V-től anyagtalanná tud válni, de vannak memóriagondjai, a képességet se érti, és ahogy menekül, ő is rohan keresztül mindenen. Embereken is. Hát igen, ez nem a finomkodó sorozat, itt simán van olyan, hogy menekülés közben megáll, és éppen egy fekvő beteg mellkasában szilárdul meg, akit simán szét is tép ezzel. És mennyire foglalkozik most Hughie az áldozatokkal? Szeme sem rebben. Az apjának segít elmenni. Meg is jegyzi egy ponton, hogy ők is rossz irányba változtak: ő a vért se bírta, most meg szeme se rebben a brutális gyilkosságoknál sem. Frenchie és Kimiko szintén az erőszakos múltjukkal szenvednek, és hogy van-e joguk egymással boldognak lenni, ha olyanokat tettek korábban, amiket. Persze, van terv és akcióznak is, de azért ez az oldal lelkileg mindig nyomorgatva van. Most is.

Most is van bőven agyament ötlet benne. Nem is tudom, idén mi volt az, ami magasan kiemelkedik a brutalitás és kretén mérőn. Elsőre nekem mindig a bálna jut eszembe egy korábbi évadból ilyen tekintetben, de most is alkottak. A V-től képességet kapott és vérszomjas állatok, elsősorban a birkák. Megvan a Gyalog galopp nyuszija? Itt azt szorozták párral. De Homelander ámokfutása a laborban, vagy Petárda és az anyatej is említhető lenne. Majd kifelejtettem Deep és a polip viszonyát, ami gardrób szerelemmé minősült át. Nem kell nagyon keresni, hogy találjam benne a fekete humor, brutalitás és beteg elemek egyvelegét. A perverz szuperhős és az ő kis kéjbarlangja, amibe Hughie gyanútlanul besétál? Az is.

Jött vissza minden színész, akár csak egy feltűnésre is hoznak be ismertebb arcokat. Pl. Soldier Boy pl. egyetlen snittet kapott, amikor Homelander megáll a tartálya mellett, de volt. De az állandók mind itt vannak. Legemlékezetesebb? A legtöbbször, szerintem most is Antony Starr egy-egy jelenetét tudnám kiemelni. Amit Homelander alakjába Starr beletesz folyamatosan, ott szoktam leginkább ledöbbenni. De most megmaradt az is, amikor a BDSM kitérő után Hughie – Jack Quaid borul meg Annie-nek, hogy nincs jól.

Vannak természetesen új színészek is, a Hetek is bővül és Butcher mellé is tettek új szereplőt. Itt jegyezném meg, hogy Kripke azért nem fél átmenteni a szeretett színészeit. Jim Beaver megint Bob Singer és még elnök is. Ackles a tartályban várja Soldier Boy ébresztőjét, és most a negyedik évadban megérkezett Jeffrey Dean Morgan is, Butcher mellé CIA fenegyereknek. Az 5. évadban vajon ki jön még a Supernaturalből? De a Hetek új tagjai talán a fontosabbak most, ha Morgan azért meg is kapta a maga jeleneteit és egy csavart is az évad végére. Sage és Petárda. Az egyik a világ legokosabb embere és Homelander felemelkedésén dolgozik, miközben elszórakozik a Hetekkel. Petárda meg alig több egy white trash hősnél, aki a legrosszabb emberi tulajdonságokra alapozva gyűlöli és igyekszik ártani Annie-nek. Azt ő is felismerte, hogy Homelander-hez kell dörgölőzni, különben. Sage a veszélyesebb, Petárda sokkal kisebb volumenű szereplő.

Volt halál, volt új szereplő, vannak dilemmák és megvan a sötét humora is a sorozatnak. És most mennyit is kell várni a záróévadra? Ki se akarom számolni.

Most jutottam el arra a pontra, hogy már bajban vagyok az előző filmek cselekményének összerakásával. Még mindig az elsőre emlékszem legjobban, amelyikben James Franco nevelgette Caesart.

Nem mintha ez a film annyira akarná, hogy ismerjem az előzményeket. Caesar ugyan még emlegetve van, de szinte mítoszi alakként, akinek a története már inkább mese, és nem a tényleges élete. Viszont, még vannak benne olyan elemek, ami miatt nem lenne rossz, ha több minden eszembe jutna. Caesar elveit még őrzi egy rend, és az emberek elnevezése is egy későbbi filmet idéz, de annak már nehezemre esik visszaemlékezni a cselekményére. Egy kislány után őrződött a név, de miért?

De, nem is töröm ezen túlzottan a fejem. Annyi utalás van, hogy a franchise berkein belül érezzük magunkat, de ez már egy más világ ebben a filmes univerzumban. Akár új nyitányra is alkalmas, mert megjelenik egy új hatalmi tényező. Kiderül, hogy vannak még emberek, akik immunisak voltak a vírusra és a leszármazottak őrzik a kultúrát. Remélem nem, de azért benne van a légkörben, hogy ők megpróbálnák visszavenni a bolygót. Kirobbantanának egy háborút a majmokkal.

Pedig, alapvetően azt látom ebben a történetben, hogy nem egyes csoportok, hanem az egyének között vannak gonoszak, attól függetlenül, hogy majom vagy ember az illető. Noa sólymokat nevelő törzse kifejezetten barátságos, jól tervezett és harmóniában van a környezettel. Elveszik a tojást, maguk nevelik a fiókát, de arra oda kell figyelniük, hogy a fészekben maradjon legalább egy, amit a madár maga kikölthet. Mértékletesség, ez a jó szó. Nem csak elvesznek mindent és nem foglalkoznak a következményekkel.

Az idillt a Mae-t üldöző harcos majmok törik meg, akik Noa törzsét is lerohanják. Rabszolgaság, mészárlás és birodalom építése a céljuk. A vezetőjük felvette a Caesar nevet, és egy beszélni, írni, olvasni tudó emberrel történelmet tanulmányoz. A Római Birodalom a minta – ha már Caesar nevét vette fel, az eredeti és nem a majom a példa.  Noa és Mae is oda tartanak – a lány az őrzött létesítményből akar valamit, míg Noa a törzsét akarja kiszabadítani.

Egyszerre van volumen és mégis visszafogottság a filmben. A körítés alapján Caesar már egy kezdő birodalom zsarnoka, de ezt valahogy a táborából még nem érzékelni. Ahogy a kevés, megmaradt okos emberből is még csak ízelítőt kapunk. Mondogatnak, terveznek nagy dolgokat, de a kisebb cselekmények viszik el a filmet. A táborból szökés terve, az odaút, ahogy új barátokat szereznek és vesztenek el út közben. Bár tudom, hogy egy filmben nem lehet mindenki túlélő, volt, akit jobban sajnáltam a többieknél. Szegény Raka, simán többet érdemelt volna. Mivel ezzel egy új trilógiát akarnak kezdni, talán nem véletlen, hogy még nem a világot formáló események közepében vagyunk. Az intelligens emberek és a birodalmat építeni akaró majom urak, de akár a békések is óhatatlanul ütközni fognak az új viszonyokban. Fog ez még többről szólni, mint egy település és egy–egy ember sorsa.

Látványos lett a film, remekül működtek benne együtt az élő és a virtuális szereplők. Jól el lettek készítve a majmok, a posztapokaliptikus világ és a madárfóbiám ellenére a sasok is. Azért az nem volt semmi látvány, ahogy a majmok röptettek. Az előző történetekből a lovaglás ismerős, az már nem lep meg, de a sasok… Van még bőven puskapor ebben a franchise-ban, amit el lehet sütni.

Még a casting sincs elnagyolva. A Witcher hercegnője jött itt is egy harcos szerepben, de különben a digitális alakok között volt az egyik legjobban elkapott figura. Proximus Caesar, akinek eredetiben Kevin Durand adta a hangját. Illett hozzá, nagyon is. De van szimpatikus fiatal hős, humoros elemnek ott az apja sasmadara, aki a végére a fiúval is megbarátkozik. A bölcs Raka, Noa baráti köre, akikkel mondhatni kamaszosan bandáznak, míg a világ utol nem éri őket a szörnyű valóságával.

Ez a rész tehát tetszett, kisebb bukkanók mellett. Amilyen nagy ellenfélnek tűnik Proximus, igazság szerint annyira könnyen felül tudnak majd kerekedni rajta. De nem is ezt éreztem benne a fő vonalnak, hanem, merre haladnak majd tovább az intelligens emberek. Van-e esély arra, ami Caesar egykori tana volt. A békés együttélésre. Hát nem tudom.

De lesz folytatás, még kettő is, ki fog derülni. Emelkedik-e fel újabb birodalom, akár emberi vagy állaté.

Megkaptam a választ, mi jöhet még a bajnoki cím és az eljegyzés után. Egy esküvő – vagyis Spencer még meg is nősül az All American (s06e14) évadzáróra. Ráadásul, dupla részben. Ez az epizód nem is ért el az esküvőig, hanem kb. egy ócska komédia szintjén azt láttuk, hogy minden tönkre megy, ami csak elromolhat egy esküvő kapcsán. Összevesző szülőkön keresztül elmenő hangú szónokon át a reptéren ragadón tanún át a véletlenül meglátott menyasszonyi ruháig volt itt minden. Pedig nem is olyan gyorsan szervezett lagzi volt, mint Jordané. Mondjuk, a kedvencem az volt, amikor az összevont leány- és legénybúcsúra megérkezett Magic Mike és segédje, akik nem sztriptízesek voltak, hanem egy Mike nevű bűvész és segédje. Ahogy Leila ránézett Jordanre és közölte, hogy megöli, az kb. a legmosolygósabb volt az egész részben. Szóval, feleslegesen kettéhúzott búcsú, néha egy-egy jobb pillanattal. De továbbra is a minden szép és jó, mindenkinek el van rendezve az élete vonalon haladt. Meglepetés, valami kiemelkedő – nincs.

Mivel az alapsorozat zárul, kezdődik a testvér évad. Vagyis: All American Homecoming (s03e01) is elindult. Mivel most először nem párhuzamosan futnak, az első rész egyfajta gyorstalpaló volt, hogy mi történt itt abban az évben, amit az All American egy tollvonással megugrott. Vagyis, röviden összefoglalták, hogy mi történt és indokolták, hova lettek egyes szereplők. A legfontosabb, hogy az egyik alapszínész kiesik – mivel az iskola sport helyett a tudományokra koncentrálna, így megszűnik a baseball csapat. Hiába lettek bajnokok. Damon ezzel nagy bajba kerül, és a rész fő konfliktusa, hogy vele mi lesz így. Profinak még nem mehet el, de itt nem tud játszani. Lesz megoldás – egy magáncsapat – csak ahhoz nagyon messze kell költöznie, és Simone tisztában van vele, hogy egy távkapcsolat mennyire szét tud esni. Ő megélte Jordannel és ha ezt nem is emlegetik fel, most felnőttebb döntést hoz, mint egyetem előtt. De csökkenni fog a nagynéni jelenléte is, aki meg washingtoni állásba is került. Biztos lesznek majd új szereplők is, de egyelőre a csökkentés megmagyarázása volt a lényeg. Az is volt a meghatározó ebben a részben – mi történt eddig. 1 év 40 percben elbeszélve.

A csaták után megint politika – avagy a House of the Dragon (s02e05) sorrendezést tartott. Mindkét csoportban felmérik a szövetségeseket, gyászolnak, és próbálják kitalálni, hogyan tovább. Annak ellenére a feketék tűnnek az érettebbnek, hogy Daemon még mindig külön utakon jár és az egyéni poklával szembesül. Jól értettem azt, hogy most víziókban az anyjával beszélt és kavart? Hát, fura ötleteik vannak a készítőknek vele kapcsolatban, pláne, hogy már azt kellene előkészíteni, ami történni fog vele. A királynő azonban igyekszik erősíteni a vonalait, tervei vannak, hogy erősítse magukat. Egyértelműen ő a jobb uralkodó alapanyag, de sajnos ez már egyáltalán nem erről szól. Királyvárban a zöldeknél úgy tudnám röviden összeszedni a lényeget, hogy Alicent párszor pofára esik. A kisebb fia kifúrja a hatalomból és érezhetően háborús régens lesz. A szeretője átment depressziós szerencsétlenségbe, aki csak bánatosan les maga elé és nem lehet rá számítani. Az elsőszülöttje meg haldoklik, de ha meg is marad, nem sok mindenre lesz már alkalmas. De, ami mindezeken túl erős volt a részben, az a királyvári felvonulás. Mélyen elhibázott lépés – a család a sárkányokra alapozta az uralmát, akiket kvázi halhatatlan istenként imádtak az emberek. Most pedig megmutatták nekik, hogy mennyire nem azok. Hát, ha valamit sajnálni fogok ebben a világban, az a sárkányok veszte. Egy kihalóban levő faj, és a gazdáik háborúi miatt ők fizetnek nagyobb árat. Még egy generáció és kihalnak, köszi királyi család!

DC gonoszaink pedig újabb csatába indultak a Suicide Squad Isekai (s01e06) heti részében. Agymosott elfekkel kellett csatázni, akiket elmekontrollal irányítottak. Mindenki mártózhatott mellette a maga félelmében is. A grafika a szokott, a vér nagyon folyt most is. Az, ami kiemelkedik és nem csak egy újabb csata, hogy a királyi várban a hercegnő már kezd gyanakodni, hogy nagyobb szinten nem stimmel náluk valami. Abból még lehet továbblépni – jó is lenne, mert elnézem a csatákat is, de az is jobb, ha értjük, mi a nagyobb cél. Az meg külön dühítő, hogy még mindig elég csendben van Flag, kikkel is állnak szemben. Még csak azt sem mesélte el, kik voltak az első, önállósodott és harcba kezdett Öngyilkos Osztagban. Miért jó nekik ez az információvisszatartás? Hogy a nézők meglepődjenek, amikor jön egy-egy új szereplő. De a történeten belül nincs sok értelme így intézni ezt a dolgot.

Ha már Öngyilkos Osztag, a Harley Quinn sorozat megkapta a testvérsorozatát. Kite Man – Hell Yeah (s01e01-02) Azt még nem igazán látom, mire lesznek átívelős történetként ráhúzva a szálak. 2 rész utána annyi biztos, hogy se Kite Man, se Golden Glider nem fővonalas gonosztevők. Olyannyira nem, hogy Glider simán mondja azt, hogy Kite Man szuperereje a jó szíve. Egy gonosz, akinek a jósága a képessége? Ők különben vettek egy bárt, megnyitották és kb. itt tartunk most. Amiben Lex eldugta az Életellenes Egyenletet, de ezt persze nem tudja senki. Elég álnok humora van a sorozatnak – mert a baráti körbe bizony gonosztevők vannak, és senkinek szeme se rebben némi gyilkosság után. Az új PR-os, aki csaposnak nem vált be – Malice, pl. egy cica tulajdonosa, aki könnyen átmegy démoni nagymacskába, és akkor felfal mindenkit, aki útjába kerül. Mérete a Godzilláé, minimum. Különben meg Malice kistáskájában utazik. Ahogy belegondolok, ezek az elborult dolgok adják a sorozat humorát és egyediségét. Mi történik, ha a hipoallergén hörcsög helyett a lefejezett Királynő fejét viszik el az óvodába? Semmi jó, lehet sejteni. Grafikailag a Harley szintjét hozza, a humora is hasonlóan agyament. Érdekes, itt nem zavar, mennyire keverik a rasszokat. Glider ázsiai, Lex Luthor és a Királynő afroamerikaiak lettek, bár ahogy a képregényben néztem, fehér volt eredetileg mind. Azt ne láttam volna, hogy Glider Captain Cold húga, mert eszembe jutott a sorozatból az a figura, és Lisát nagyon nem tudom elképzelni a húgaként. De ok, az élőszereplős, Flash és egyebek, ez meg animált. Majd meglátjuk, milyen történeteket tud hozni.

Végül, még egy lépcsőfok, hogy a Golden Star nem lesz nagy ellenfél a Criminal Minds (s17e08) évadban. A múlt részben jött Huffmann karaktere, és már le is vadászta a fő embert. Alig profiloztak, állított egy csapdát és ennyi. Maradt az egyetlen nyomorult Jade, aki Damien nélkül legfeljebb labilis és ámokfutásba tud kezdeni. Még az is érdekesebb lenne, ha azok után mennének, akik gyakorlatban megcsinálták a pszichopata képzőt. De ok, lenyelem. Most, hogy van Felicity Huffman, rá lett kihegyezve a történet. Ősrégi, szerelmi történeteken merengenek, és mellette a gyilkos is meglesz. Hiányzik az okos gonosz, mert ez így túl egyszerű.

A film kapcsán belegondoltam abba, mennyi ázsiai film- vagy sorozat akad, aminek az eredetijét nem is ismerem. Tudom, hogy onnan jött, de van amerikai változat és azzal elégedett is vagyok. Többnyire. Nem is próbáltam valami eredetit megtalálni.

Most felmerült bennem, lehet, hogy kellene?

Ott volt az a sok horror, aminek az eredetijét nem ismerem. Az Átok franchise, de a nagy kedvencem, az első Kör eredetije is onnan érkezett. A hét mesterlövész szamurájos verzióját se láttam még soha. Godzilla is szépen illik a sorba: először megnéztem a Jean Reno nevével is fémjelzett változatot, aztán jöttek szépen sorra az új filmek. Most már Konggal karöltve. De eredeti, japán verziót eddig nem láttam.

A Minus One különben megérte a rászánt időt. Az első, hogy ennek nem csak valami felesleges és értelmetlen köret a kerettörténete. Nem csak annyiról akar szólni az egész, hogy jön Godzilla és pusztít. Japán elvesztette a világháborút, és a főszereplőnk egy fiatal kamikaze, aki megtagadta a parancsot, élni akart. Géphibát jelentett, leszállt és balszerencséjére az egyik első Godzilla támadás elszenvedője lett. De túlélt. Hazament, a romok közé. Ahol aztán szembesült azzal, hogy kamikaze-ként neki szégyen, hogy túlélt. Mennyire romokban van minden. Hiába kap célt - egy elárvult kislány és gondviselője eltartója lesz -, igazán nem tud továbblépni. Ahogy a filmben megfogalmazzák: az ő háborúja még tart.

Csak éppen Godzilla megint feltűnik, ezt a területet veszélyezteti, és valamit tenni kell ellene. Ott találja magát az első vonalban és jobban összeszedni magát, mint ahogy eddig sikerült neki.

Körötte ott a sok mellékszereplő, és mindenki cipeli a traumáit. A háború, és ami utána jött. Így van egy csapat, van egy küldetés és csak ezek mellé építik be, hogy Godzilla miképpen rombol. Mert természetesen ez szörnyfilm, nem marad ki ez sem. Bemegy a városba, pusztít, és meglepően értelmesen tudja a film használni a képességeit. Legyen az az ereje, vagy az a bizonyos atomsugár, amit kilő. Azzal az amerikaiak is próbálkoztak, de negyed annyira nem sikerült eltalálni a bemutatását, mint itt.

Azzal azért bajban lennék, hogy mennyire lett jól sikerült maga Godzilla figurája. Személy szerint a CGI mutatósabb az amerikai változatban, ebben van valami túlzottan mű. De csak magában a külsejében - a viselkedése, ahogy ki vannak találva és meg vannak mutatva olyan részek, mint a sugár bevetése, nagyon működnek. Vagy a gyógyulási képessége. Itt sokkal jobban érezni, hogy hagyományai, mitológiája van, sokkal többet foglalkoztak vele.

Vagyis, a szememnek is megfelelt ez a film. Vannak kifejezetten jó ötletek benne, és hamar túllendültem azon is, hogy Godzilla gumi hatású. Annyira szépen meg van komponálva, amikor a vízben csapnak össze vagy a városban kezd tombolásba.

Ütős és nekünk új az a háttér is, amibe bele lett helyezve. Japán egy vesztes háborúból próbál magához térni, és innen - vagy a háborút megnyerő amerikaiak filmjeiből inkább - új az a mélység, amibe ők kerültek. Nem egyszerűen a hatalmi státuszuk veszett oda, hanem a mindennapjaik olyan szilárd alapja is, mint a császárba vetett hit. Egész más egy olyan országban nekiindulni az új életnek, ahol ünnepelnek és hősnek kezelnek, meg ahol kénytelen vagy elmenni aknákat szedni - azt kifejezetten jól ábrázolták különben -, hogy legyen tejporra pénzed. Ahol leköpnek, amikor kiderül, hogy mit csináltál a háború alatt.

Tetszett az is, hogy a film kritikus saját magukkal is. Itt van egy folyamata, ahogy az emberek is elkezdik átértékelni magukban a korábbi magukat, az országot. Shikishima számára és mindenki másnak is szégyen, hogy él. Hogy nem adta az életét a háborúban. A szomszédja konkrétan azzal is vádolja, hogy az ilyen parancsot megtagadó kamikaze pilóták miatt vesztették el a háborút. Más lett volna, ha mindenki teszi a dolgát. De aztán maguk a résztvevők is ki tudják mondani, hogy az alap hozzáállásukkal volt baj. Pazarlók voltak, főleg az embereik életével. Miért ne ugorhatott volna ki a pilóta az utolsó pillanatban? Miért nem kaptak a tankjaik biztonságos páncélozást? Szórták az életet, a sajátjukat is, ahelyett, hogy becsülték volna. És nem csak szembenéznek ezekkel a traumákkal, de tovább is lépnek majd. Fejlődnek. Megbocsátanak egymásnak és pl. amikor Shikishima majd Godzilla ellen indul kamikaze akcióra, a szerelők már betettek neki egy katapultülést, hogy ne haljon meg, ha nem muszáj.

Lehet a karaktereknek drukkolni. Sokan fejlődnek, megvannak a humoros mellékszereplők és a nagy pillanataik is a történetben. Ez az, a szereplők és a történet kidolgozottsága, amit az amerikaiak a látvánnyal akarnak feledtetni. Itt meg inkább ez az alap, amihez hozzátették, hogy egy szörnyfilm is, Godzilla tombolásával.

Nem dicsérgetem tovább, szépen össze lett ez rakva. Az anime szeretetem miatt az sem volt furcsa, hogy japánul nézzem. Még inkább autentikusabb is attól, ha az ember nem keres szinkronos vagy angol verziót.

Megvan az érzés, amikor egy sorozat befejezetlen marad? Nyilván, innen eléggé egyértelmű, mi lesz a szereplőkkel, de attól még olyan félbehagyott az egész. Szívesen néztem ezt a vikinges évadot, de a vége, az azért betette nálam a kaput.

Most reménykedhetek abban, hogy legalább olyan véget adnak neki, mint a másik nézős viking történelmi sorozatomnak. A The Last Kingdom kapott anno egy zárófilmet. Nagyon az kellene a Valhallának is. Mert a nevekből és innen-onnan lehet tudni, hogy Leif Erikson meg sem áll majd Amerikáig. Csak éppen itt a testvére is mellette van, akinek még össze kellene szednie a fiát. Harald csak megszerezte a koronát, de mit kezd vele? Elég sokan ácsingóznak arrafelé a trónokra. (Történelem súg: megtartja, még másikat is szerez majd mellé.) De ott van az angol trón sorsa is – Emma mire megy a mostohafiával? Ki lesz a következő angol király? Godwin tud majd helyezkedni? És ebben az évadban már megjelent a színen a normann Will is, akiben bizony már előre látom Hódító Vilmost, aki majd alaposan átírja az angol trón sorsát. Szóval, igazság szerint innen-onnan tudom, mi lesz. Godwin fia majd trónra is kerül különben, csak aztán jön Vilmos. Előtte meg Emma idősebb fia lesz az angol király. De a sorozat ezt mind nem is sejteti, nagyon olyan ez az évadzáró, és sajnos egyben sorozatzáró is, mintha még legalább egy évad benne lett volna. Egyedül Harald van olyan ponton, hogy az ő története zárt is lehetne.

De ok, elengedem. Maga az évad. Szórakoztató. Zsúfolt, de én azt szeretem. Sok szálon, és mindenki állandó mozgásban. Kellett is, mert jól ki tudták egészíteni egymást. Mindig volt valaki, aki ármánykodhatott, más akkor csatázhatott, de voltak érzelmi tetőpontok is. Nem is tudnám megmondani, kinek a története kötött le leginkább. Harald az egyik kedvenc szereplőm, de a bizánci elszállását nem díjaztam. Igaz, Zoe nekem már az előző évadban sem volt éppen szimpatikus mellé, és most még rontottak is a jellemén. A szerelmi szál tehát problémás ott, de jól megcsinálták a szicíliai hadjáratot és a keresztény bűnöket benne. Tetszett az is, amikor Harald szökött a börtönből. Leif talán a legszimpatikusabb szereplő a történetben, a tudás embere. De mellette harcos is, feltaláló is. A legerősebb erkölcsei neki vannak és nincsenek hatalmi törekvései sem. Neki jutott az érzelmi próbatétel, mert most bizony szembe kell néznie azzal, hogy a tudás nem mindig érték. Van, hogy gyilkos fegyver lesz rossz emberek kezében, és ilyenkor a feltalálóé a bűntudat. Gáz, ha itt a helyi viszonyú bombázásba belelátnám ugyanazt, amit pl. az Oppenheimerbe?

Freydis a számomra legkevésbé szimpatikus, de itt neki is találtak olyan történetet, hogy nagyon vártam, mi sül ki a végére. Hazamegy, és megismerjük Vörös Eriket. Ő nagy figura. Első pillantásra egy jó ember, aztán szépek kibontják a rafinált zsarnokot belőle. Goran Visnjic telitalálat – és fel sem ismertem benne az egykori Kovacs dokit, annyira hozta a karizmatikus, de néha szektavezérbe hajló veszélyes vezetőt. De ezen a szálon jó alak lett a gyógyító Stígr is, és vele Freydis kb. megnyerte a legjobb párkapcsolatot a sorozatban.

Végül, Anglia. Emma, de még inkább Godwin ármánykodása az egyik kedvenc történetszálam volt a sorozatban mindig is. Mivel a király haldoklik, már meg is indul a szervezkedés, ki legyen az új király. Ezt hagyták leginkább nyitva, és kár érte. Belengették Williamet, és nekem már kattogott is az agyam, hogyan jutunk hozzá, de a sorozat vége eltörte a reményeket. De Emma és Godwin hidegháborúja így is élmény – ez a szál hozta a legjobb fordulatokat, ki kivel van igazából.

Sok szereplő, sok történet, nagy pörgés. Változatos is. Még arra is rávett, hogy keresgessek kicsit, ki valós szereplő és ki nem, kinek mi lett a valódi sorsa, vagy hogyan is történt ez nem filmvásznon. Szórakoztató történelmi sorozatnak nagyon működött.

Jól is néz ki a sorozat. Sok helyszín, erős eye candy faktor, és úgy betervezték a harcokat is, hogy ne várjon az ember Trónok harca szintű nagy csatákat, de kellően szórakoztató legyen egy-egy személyek közti párbaj, vagy amikor Godwin lesz kénytelen karddal menteni a feleségét és a fiait. (Eddig azt nem is láttuk, micsoda harcos Godwin. Az esze miatt értékeltem, de megállná a helyét a csatában is.) Hogy is tudnám érzékletesen kifejezni? Mindig egy lépéssel kevesebb, mint lenne egy drága, igazán összerakott sorozatban. De ezt a kicsit kevesebbet eladják úgy, hogy tetszik így is.

Pláne, hogy minden színész jött vissza és bírom is őket. Az évad legjobb új belépője különben Visnjic, ahogy már emlegettem, de azt már nem tudnám eldönteni, a régi motorosok között kire tenném a voksom. Nehezítette a helyzetet, hogy mindenki kapott is értelmes történetszálat, haladtak az események.

Fájlalni fogom, hogy ez a vége. Most kereshetek más hasonló néznivalót – sajnos, az Excalibur alapú már a casting körül elvesztett. Miért kellett azt is Bridgerton mintára válogatni? Ok, azt most hagyjuk.

A Mad Max egy olyan franchise, amely sikeres feltámadást produkált a XXI. században. By-by Gibson, Hello Hardy! De az új film nem csak egy új Maxet adott nekünk, teremtett egy olyan női hőst is, aki aztán saját filmet kaphatott.

Így jutunk el Furiosához, akinek most az eredettörténetét nézhetjük végig. Ahogy gyermekként elrabolják, megismeri a pusztát és majd elkezdi a szökési kísérleteket, hogy hazajuthasson. Magyarázva van az amazon jellege, még kicsit jobban is, mint értékeltem volna. Mert a nyitány az otthona, ahova annyira vissza akar térni. Ahol egy kislány volt a legjobb barátnője, és harcos anyáik őrizték az otthon titkát és a lányaik. Csak éppen, hiába a dzsungel környezet, annyira idézi nekem ez Themüszkirát. De ők igazából nem halhatatlan amazonok – nekik kellenek férfiak is. (A szaporodáshoz biztosan.) De hol vannak? Ha a konkrét látottakat nézem, hol van Furiosa apja? Csak az anyját és annak harcos társnőjét láttuk.

De igazából ez lényegtelen, ezen nem is akadok fenn. Azt tökéletesen magyarázza, hogy honnan jön a lány ereje és a harci készségei. Már kislányként ki van képezve úgy, hogy elintézze a motoros banda rá jutó részét és ha hallgat az anyjára, ő haza is jutott volna már akkor. Hát igen, az később sem megy neki, hogy a szenvedőnek hátat fordítson. Itt sem bírja az anyját hátrahagyni és ezzel elindul a fogság és menekülés nagy körforgása az életében.

Kicsit road movie jellege is van, ahogy bejárja majd a pusztát. Dementus fogoly kabalája, majd az Erőd foglya és dolgozója, hogy a Praetorian oldalán majd lássa a másik két nagyvárost is az utak veszélyeivel együtt. Akár a Mad Max világ bevezető filmje is lehetne, annyira jól átfogja ezt az egész világot, amiben a történetek játszódnak.

Ha már a világ, egy nagyon látványos akciófilmről beszélünk. Nem is jut eszembe semmi, amibe bele tudnék vagy akarnék kötni. A sivatag, a különféle városok, a gépek és a harcok, a ruházat és smink, itt nagyon egyben van minden. Talán csak azon húztam fel kissé a szemöldököm, hogy miközben barbár szintre visszasüllyed a világ csak autókkal, simán megmaradt olyan technológia mellette, mint a műkéz, ami majd a végére Furiosa keze helyére kerül. De ne akarjak abban logikát, hogy mi maradt fent egy posztapokaliptikus világban és mi nem, igaz? Honnan is lehetne tudni.

Lekötött a történet. Azon kaptam magam, hogy annak ellenére drukkolok a szereplőknek – Furiosa és a Praetorian, több szimpatikus nem igazán akadt benne -, hogy a Mad Max-film azért több mindent előre sejtetett. Ott nem volt a nő mellett Jack, és láttuk az elvesztett kezét is. Meg különben is, a Mad Max nem az a világ, ahol a szereplők kézen fogva szépen hazatérnek a kis oázisba, aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Mondjuk, azért nem bántam volna, ha nyomorult Praetorian Jack nem ilyen halált hal. Már az is sokkolt, amikor Hektór után szabadon motor mögé lett kötve és húzva – Hektór legalább már halott volt, amikor Akhilleusz a harci kocsija utánfutójának befogta -, de amikor még a kutyákat is ráengedték… Hát nem sok borzalmasabb halált tudok elképzelni, de mondogatom bőszen magamnak, ebben az univerzumban nem azt kapják az emberek, amit érdemelnének. Szegény Jack, jobban járt volna, ha a harci vassal felrobban.

Az erőszak-faktor különben magas, teszem hozzá. Sok a kannibál, a megszállott szektás, mutánsok és gyilkosok, de Halhatatlan Joe egyik fia is – nincs direkt kimondva, de szerintem pedofil. Mondjuk, az emberi véres hurka után ezen nem kellene meglepődni. Nem maradt erkölcs és korlátok. Viszont, hiába ennyire kegyetlen és sötét ez a világ, azért a film nem úszik a vérben és a vizuális erőszakban. Inkább sejtetnek, távoli képek vannak, mint a naturalista erőszak és vér ábrázolás. Vigyáztak arra, hogy ne csússzunk bele a 18-as karikába.

Nem volt spórolás a színészeken sem. Anya Taylor-Joy lett Furiosa, míg a nemezise, Dementus, Chris Hemsworth alakításában kelt életre. Kapásból két A-listás, nem is véletlenül ők vannak kiemelve a legtöbb plakáton. Az nem lepett meg, hogy Hemsworth így összerakta a film rosszfiúját, szerencsére ő igyekszik nem beskatulyázni magát, és megcsinál ilyen filmeket, ilyen karaktereket is. (Azt már zavaróbbnak érzem, ahogy családi projekt kezd lenni körötte. Ha Hemsworth-t akarsz a filmedbe, írj bele egy kis mellékszerepet a feleségének is?) Taylor-Joy meg a nézésével többet mond, mint különben fizikálisan a szájával. Aki a meglepetés volt, az Tom Burke. Már annyira Strike-ot és a 19. századi nemest látom benne, hogy ledöbbentem, működne akciófilmben is a színész. Mondjuk, nem a 40-es évei eleji váltással Shakespeare után szabadon, de az is igaz, az akciópapa kor még odébb van neki. (Gyorsan meg is jegyzem, nem vált irányt, marad a komolyabb filmeknél és a drámáknál. Inkább ez a szerep volt neki a másfelé kirándulás és nem új irány.) Durva, de neki jól állt az arcfestés. Bőven jobban, mint Taylor-Joynak.

Meglepett, de bírtam ezt a filmet. Annak ellenére, hogy az ’a motor után kötve és a kutyákat is eleresztették’ jelenet azért kísért. Látványos, a maga módján szórakoztató és izgalmas is. Majd elfelejtettem, jó volt a kampánya is. Ehhez több jó posztert is csináltak és sokfélét.