Kémkedő, házassági gondokat görgető, baráti körös.

Archer visszatért és mindenki visszatért régi, rosszabb önmagához – a vállalat is annyira rosszul megy, hogy vészmegoldásra van szükség. Lana férje elég gazdag ahhoz, hogy megvegye őket, és igyekezzen megint népszerűvé és eladhatóvá tenni őket. Még PR csapatot is tesz melléjük. A házasság azonban megsínyli, hogy magán- és munkaélet keveredni kezd. A féltékenykedés, házi háború gerjesztésében Archer is nyakig benne van, aki még mindig nem emésztette meg, hogy Lana hozzáment egy ennyivel idősebb férfihoz. A cégnél is megvannak a nehézségek: amikor állatvédőket kísérnek, fegyver nélkül, de a rájuk támadó bandának nincs ilyen aggálya. Vagy, amikor Barry tűnik fel újra, akinek robot agyában két személyiség harcol: a jó Barry, Archer barátja és a gonosz énje, aki le akar számolni az ügynökkel, akit nagyon sok mindenért hibáztat.

Már a 12. évad Archer érkezett meg ezzel a 8 résszel. Bár lelkesedni tudnék a kapcsán, de inkább arról számolok be, hogy egyre komolyabban gondolkozom azon, hogy elég volt már nekem ebből a sorozatból.

Azzal, hogy Archer már nincs kómában, visszatértünk egy szimpla akció sorozathoz. Elvileg kémek, de nem mondhatnám, hogy kémkednek. Sokkal inkább zsoldosokra emlékeztetnek, akik elvállalnak nagyon sokféle feladatot. Lehet az tényleg kémkedés és adatlopás, de testőrködnek is. Tényleg, annyi csak a lényeg, hogy fegyvereket kaphassanak és lövöldözhessenek, nem ragaszkodnak a kémes zsánerhez.

A szereplők közti kapcsolatokban is mindig ugyanazokat a köröket futjuk. Archer és az anyja felemás kapcsolata, ahogy Lana és Archer valósággal gyűlölködnek egymás irányába, de mögötte ott van a szikra is. Még Barry is bekerül ebbe a körbe, amit most egy személyen belül is megdupláznak: a barát és a legnagyobb ellenfél kettőse. A többiek még csak új történeteket sem kapnak, bár mondjuk pl. Krieger 12 évada nem több egy őrült tudósnál.

Ezzel eljutok oda, hogy a szereplők sem fejlődnek. Ha azt hinném, hogy valami történt, előre tudnak lépni, jön valami és már megint ugyanott vagyunk, mint korábban. Archer elvileg a kómában ráébredt pár dologra, de ugyanaz az italozó, másokat idegesítő, narcisztikus szépfiú maradt, aki korábban is volt. Egyedül ott volt különbség, amikor egy epizódban megmutatták Archer pályájának a kezdetét. Ott még egy más karakter volt, de amiket akkor magára szedett, azok megállíthatatlanul kísérik azóta.

Nem lettek emlékezetesek a részek sem. Az utolsó pár rész, ami megmaradt a fejemben, de egy hét múlva már gondban lennék, ha el kellene mesélnem, mi volt ebben az évadban. Ezek már nem áítvelős részek, mindig egy más kalandban kell helyt állnia az ügynököknek. Ami esetleg átívelés, Lana házasságának a krónikája. De más nem.

Egy nagy változás jön az évaddal, de ezt a valóság hozta. Jessica Walter, vagyis Malory Archer elhalálozott. RIP – így a karakterét is kiírták, bár örök nyaralásra küldték és nem megölték a karaktert. Sajnos, kétlem, hogy lényegi változást ez tudna generálni. Már hoztak is be egy új főnök karaktert, akit mindenki szidhat és utálhat.

A látványvilág is ugyanolyan, mint korábban. Archer és a csapat külseje nem változott, nagyon rajzolt. A hátterek dinamikusabbak, látványosabbak, az akció jelenetek még mindig látványosabbak. De ez eddig is így volt.

Vagyis, nem rosszabb a sorozat, mint egykor, csak már unom ebben a formában.

Archer – 5/3 nincs fejlődés a látványvilágban és a történetben sem. Ugyanazok a körök, újra és újra.

Archer Season 12 Trailer (HD) - YouTube

Amint úgy érzed, hogy nincs valami rendben, elhúzod onnan a csíkot, megértetted? Nincs az a pénz vagy drog, amiért megérné meghalni. (Chicago PD)

• Szerinted miért szeretik az emberek annyira az ijesztő sztorikat?
• Hát, mindig is így volt. A kamu szörnyek segítenek megfeledkezni a valódiakról. (American Horror Stories)

Más nincs, ha fordul a pálya, még jobban beledőlsz. És más nincs, ha benzined elfogy, vársz, míg lesz, mit beletölts. És más nincs, ne bánd, ha az A terv dől, kell rögtön egy B. És más nincs, csak menj, bármi lökjön a földre, kelj fel! Kelj fel és tartsd a célt! (Az életteli Vivo)

• Jól jegyezd meg, hogy sose bízz a puha kezű férfiakban, kincsem, mert másokkal végeztetik el a piszkos munkát.
• Ez a kapitalizmus. (Moszkva Noir)

Ez a macsó dolog túl van lihegve. A kakasnál működik, de túl van lihegve. Csak próbálják bizonyítani a férfiak, hogy elég tökösek. De végül már csak ez marad nekik. Aztán ott ülsz, és látod, hogy a bika épp megtapos, a vadló meg feldob három méter magasra. Mekkora baromság! Csak egy hülye választana magának ilyen munkát. Ez olyan, mint az élet. Azt hiszed, mindenre tudod a választ, aztán öregkorodra rájössz, hogy semmit sem tudsz. És amire végre megtudnád, már késő. (Cry Macho)

(Házassági fogadalom Peralta megjegyzésével, aki most jött rá, a kapitány nem jegyezte meg Mac nevét.)

• Amikor összeházasodtunk, azt elsősorban jogi szerződésnek tekintettem, ezért tanultam meg kívülről a teljes 301.7701-18-as szövetségi adótörvényt a házassággal kapcsolatos definíciókról.
• Mac nevére bezzeg nem emlékszik.
• De végre megtanultam, mit jelent valójában a házasság. Nem egy memoriter, vagy egy egyenlet, amit megold az ember. Hanem az, amit a partnerünk szemébe nézve érzünk. És egyedül ez az érzés számít. Épp ezért most kitörlöm a 301.7701-18-as adótörvényt a fejemből, hogy ezt a pillanatot örökre megőrizhessem az emlékezetemben. Kész.
• Ó, Raymond! (Brooklyn Nine-Nine)

Néha furcsa helyzetben támadnak ötleteink. Amikor már nincs veszítenivalónk. (Narcos: Mexico)

(Bradley kifogásai ezúttal nem hatnak.)

És ne hidd, hogy csak egyféleképpen lehet elbaszni a gyerekeidet! De már nem vagy gyerek. Azoknak van mentségük. Az elbaszott felnőttek terápiára járnak. Az elbaszott felnőttek megváltoztatják a körülményeiket. (The Morning Show)

Testünk sejtjei egyenként elbomlanak, de az agy továbbra is küldi a neuronokat. A kis villámokat, mintha tűzijáték lenne, azt gondoltam, félni fogok, de semmi ilyesmit nem érzek. Semmit. Mert jár az agyam. Nagyon is jár. Elöntenek az emlékek. Hát persze. Testem minden atomja egy csillag része volt. Ez az anyag, ez a test lényegében üres tér, és némi szilárd anyag? Lassan vibráló energia lesz, és megszűnik az én. Talán nem is volt. A testem elektronjai táncot járnak és keverednek az alattam lévő föld és levegő elektronjaival, és már nem lélegzem. És már emlékszem, hogy ahol mindez véget ér, ott kezdődik az én. Emlékszem, energia vagyok. Nem egy emlék. Nem én magam. A nevem, a személyiségem, a döntéseim mind később születtek. Előtte is léteztem, és utána is fogok, minden más csak emlékkép, ami útközben felvillan. Kis álomcseppek, amelyek a haldokló agyam sejtjeibe beleivódtak. Én vagyok a villám, ami cikázik köztük, én vagyok a neuronokat tápláló energia, és így térek vissza. Az emlékezés erejével térek vissza. Akár egy csepp víz, ami visszahull az óceánba, amelynek része volt. Minden... a része volt. Mindannyian a részei voltunk. Te, én, a kislányom, édesanyám és édesapám is. Mindenki, aki valaha volt, a növények, az állatok, minden kis atom, minden egyes csillag, és minden galaxis. Mind. Több galaxis van az univerzumban, mint ahány homokszem a parton. És erről beszélünk, ha „Istenről” van szó. Az örökkévalóról. A kozmosz és a végtelen álmok világa. Mi vagyunk a kozmosz, amely önmagáról álmodik. Az életem egyszerű álom, mindig is az volt. De elfelejtem. Mindig elfelejtem. Mert nem emlékszem az álmaimra. De ebben a tizedmásodpercben, ebben a pillanatban felidézem, felidézem és azonnal megértek mindent. Nincs idő. Nincs halál. Az élet egy álom. Egy kívánság. Amit újra és újra elrebegünk az örökkévalóságnak. Én vagyok a mindenség. Minden vagyok, a teljes egész. Vagyok, ami vagyok. (Midnight Mass)

• Három évtizedig naponta néztem szembe a halállal, a családom és a barátaim is szenvedtek.
• Ashley... Nagyon sajnálom, hogy ez történt önnel, de legalább már nem kell úgy élnie, hogy számolja a napokat. A jövője bármi lehet, amit akar. (Chicago Med)

Nyomozós, szerelmet kereső, kosztümös.

Agatha Christie már elvált asszony, de nem akar az maradni. Szeretne megint szerelmes lenni és boldog lenni. Ez már az írásaiban is látszik: a sikerkrimi helyett egy romantikus regényt kezdett el írni, ami nagyon nem tetszett a kiadójának. Egy alkalmi ismerős javasolja, hogy látogasson el hozzájuk Irakba, ami egy nagyon romantikus helyszín és biztosan rátalál a szerelem. Amikor a regénye elkészültére 2 hónapot kap, el is utazik a helyszínre. Kapásból egy sérült fiatalemberre bukkan, akit ő visz el orvoshoz. Max 25 éves régész, aki egy barát halála miatt érkezett a helyszínre. Be akarja bizonyítani, hogy nem baleset, gyilkosság történt. Ráadásként a házigazdák is bűneset miatt vannak kikészülve: az asszony kedves állatát, egy majmot akasztottak fel az otthonukban. Agatha, összefogva Maxszel, a rejtély nyomába ered.

Tévéfilmként ez már a második menet, amelyben Agatha Christie lett a főhős. Már írtam a válását és eltűnését feldolgozó filmről, azzal még úgy, ahogy elvoltam. Most viszont itt a következő film, a második házasságának kezdetéről és az iraki régészvilágról, ami borzolja az idegeimet, nem is kicsit.

Agatha Christie 40 volt, amikor másodszor férjhez ment. A férje valóban fiatalabb volt nála, de nem annyira, mint amit a film el akar hitetni velünk. Max Mallowan 4 évvel volt fiatalabb a feleségénél, nem 15-tel. Már amikor mondták, hogy a karakter neve Max, megrázkódtam. Amikor elkezdtek összejönni a filmben, már állt égnek a hajam. Miért nem egy olyan férfit szerződtettek a szerepre, aki stimmel a valósággal? És még bele is írják a történetbe, hogy Max 25 és tele van utalással arra, hogy a párok között hány év van és kinek a javára. Tudom, nem ez a lényeg, de az ilyen kis részletek mennek úgy az agyamra, hogy nem is tudok mást észrevenni a filmen, ezeken pörög az agyam.

Mellette pedig ez egy krimi is, ha úgy tetszik, dupla. Az a kérdés is ott van, hogy ki bántotta a majmot és miért. Mellette természetesen az is, hogy ki mérgezte meg és miért Max régész barátját. Sajnálatosan ez nem idézi, kicsit sem azt a krimi minőséget, amit Agatha Christie nevéhez kapcsolunk. A nyomozás és az egésznek a kivitelezése is unalmas.

Agatha rutinos nyomozóként követi le a nyomokat, és úgy kombinál, mint Hercule Poirot. Gyakran a semmiből is rájön a dolgokra, és nem is egyszer nincs megmagyarázva, hogy miből jött rá valamire. Egy esetben rájön, hogy ki volt a szerető, aki miatt a férj megkérte, hogy beszélgessen el a csalfa feleségével. Mi a válasz, hogy találta ki a szerető személyét? Kizárásos alapon – kösz a nagy semmit!

Az izgalmas fordulatokat is untam, és volt, hogy egyenesen röhejesnek találtam. Pl. Max és Agatha éppen légyotton vannak egy raktárban. A nő észrevesz egy dinamitot, ami lassan végig fog égni és robban. Mi a reakciója? Jobban belekapaszkodik a rajta ügyködő férfiba. Szinte sajnáltam is, hogy nem robbantak fel, mert besült a dinamit.

Nem tudtam eldönteni, hogy a film humora ennyire rossz, vagy nem is szánták humornak a különféle szexuális poénokat – mint pl. a folyók mitológiai eredettörténete. Egyik verzió rosszabb, mint a másik. Ha rossz humor, az se jó, de ha komolyan ilyen bénán csevegnek, az valahol még rosszabb.

Kosztümös, Irakban játszódik, akár jól is nézhetett volna ki a film. Nem lett az. Láthatóan nem Irak a helyszín és legfeljebb a ruhák jelölik a kort.

Hála égnek több Agatha-film nincs, de ezt jobb lett volna nem is látni.

Agatha és Ishtar átka – 5/2 kriminek is gyenge, és olyan szinten nem passzol össze az eredeti életrajzzal, hogy zavar.

Agatha and the Curse of Ishtar Trailer - YouTube

Bár a kutyás filmek a nagy kedvenceim, tegnap belém hasított, hogy szeretem én a cuki medvéket is. A Vivót azért is nem veszem be a listára, mert tegnap írtam róla. De! Láttam már más cuki macit is filmen…

Az egyik kedvencem Paddington, aki kismedveként megárvul és két olyan medve neveli fel, akiket egyszer meghívtak Londonba. Az öreg medvék már nem mennek el, de Paddington elindul majd a brit fővárosba. Ott a Brown család nyújt neki menedéket, és válik macink némi kaland után családtaggá. Folytatása is van, és míg Hugh Grant rosszfiút játszott, megnézhettük azt is, milyen pékség nyílhat egy börtönben.

A Disney sok cuki állatmesét készített, a Mackótestvér az egyik. Ebben egy indián fiú veszti el a testvérét és a medvéken akar bosszút állni érte. Egy varázs miatt azonban medveként kell boldogulnia magának is – megismer más állatokat, gyámolítani kezd egy megárvult kicsi medvét és alapos leckét kap szeretetről és családról.

Ha már Disney, van más klasszikus medvéjük: Balu kapitány. A dzsungel könyvét nem szeretem, bár az élő verzióval jobban ki vagyok békülve. Az a Balu, aki nekem emlékezetes, repülőt vezetett és egy fuvarozási cégnek repült. Egy kis árvát istápolt, küzdött a légkalózokkal és hadakozott a főnöknővel, aki komolyabb munkát várt volna tőle.

Bár filmen is létezik már Maci Laci, én jobban szeretem az eredeti, rajzolt verziót. Annak is voltak egész estés verziói, mint a Maci Laci első karácsonya. Medvénk ebben is veszélyes volt a piknik kosarakra, és meg kellett akadályoznia egy rosszcsont karácsonyromboló tevékenységét, de a végére minden kisimul és a parkban hatalmas ünneplés veheti kezdetét.

Vannak olyan medvék is, amelyek cukinak tűnnek, de azért nem ölelnivaló plüssök. Nem is kell DiCaprio medvéjére gondolni, aki különben csak medveként viselkedik és nem ő a film gonosza. De! Toy Story 3. Hőseink egy óvodában találják magukat, ahonnan haza akarnak menni és elkezdik megváltoztatni a helyi hierarchiát. Ezt mackónk nehezen viseli, és bizony nagyban megy az ármány részéről...

Mi legyen a végszó? Aranyosak a medvék, de veszélyesek is. Azért nem lesz népszerűbb háziállat, mint a kutya... de filmen szívesen nézzük őket!

Utolsó dalt átadó, elköszönő, kalandos, új családot találó.

Egy kis dél-amerikai állat Kubába keveredik, ahol egy idős utcai zenész nyújt neki menedéket. Tőle kapja a Vivo nevet és tanítja zenélni, hogy Havanna utcáin együtt lépjenek fel nagy sikerrel. Vivo szereti az öreget és ezt az életet. Meg is ijeszti, amikor Andres élete nagy szerelmétől kap levelet, aki az államokban lett sztár. A búcsú fellépésén szeretne megint együtt zenélni. Andres így kap egy második esélyt, hogy megvallja az érzéseit és átadja a nőnek írt dalt. Vivo féltékeny, és mire belátja a hibáját, már nem tud mit tenni. Andres örökre elaludt. Vivo így célul tűzi ki, hogy eljuttatja a koncertre azt a dalt. Ha ehhez be is kell szöknie Andres egy Amerikában élő rokonának a holmija közé, és meg kell győznie a kislányt, hogy segítsen neki. Indulhat a kaland, flamingókkal és Everglades túrával, természetvédő cserkészekkel és csend kedvelő kígyókkal.

Nem tudom, van-e olyan zenés projekt, amire ésszerű keretek között Lin-Manuel Miranda most ne kapna pénzt. A Hamiltonnal színháztörténelmet írt, és bedolgozta magát a Disneyhez.

Igaz, a Vivo még nem a Disney projektje. A Netflix hozta forgalomba, és Miranda a zenéjéért volt felelős. Különben, simán elmenne Disney mesének is, talán csak a grafikája gyengébb, de nem annyira, amekkora különbség szokott lenni a Disney és Netflix mesék között. (Igen, mai napig állítom, ha a Disney rajzoltatja a Klaust, akkor az egy karácsonyi klasszikus lenne és az Oscart is hazaviszi.) De vissza a Vivo világába!

A történetben van gyász és halál, az apa karakter hal meg az elején. (Tipikus Disney, a szülő karakterek veszte.) Vivo pedig elindul a nagy kalandra, aminek a számára is jó vége lesz: újra talál egy családot. Mert az a mese üzenete, hogy az embernek/háziállatnak erre van szüksége. Szeretetre és családra. Ami pedig velünk marad, mert a mesét idézve, csak az élet telik és az emberek halnak, a szeretet és az érzelmek örökre velünk maradnak. Tudom, szerintem is tiszta giccs, de most jól esett a lelkemnek.

Pláne, hogy állatos mese volt. Már nem először veszem észre, hogy ezeket a tartalmakat sokkal jobban elfogadom és szeretem a mesékben, ha állatokkal tálalják. Jelen esetben a kis mézmedve hűségében és önzetlen szeretetében inkább tudok hinni, mintha pl. Andres kis gyámoltja vagy unokaöccse indulna el a kottával.

Igen, ezzel eljutottunk oda, amit kár volt megnéznem, mert így azért zavar kicsit. Vivo ránézésre nekem simán egy helyes kis majom volt. De rákeretem, erre kiderül, hogy a mézmedvék közé tartozik ez a dél-amerikai faj. Nem is nagyon hasonít az igazi állat az eredetire, maximum a színeiben és a foltjában idézi Vivo az igazit.

De nem is ez a lényeg. Az nagyon szerethető, ahogy átkalandozza magát a csapat a városon és a mocsáron is. Gabi eleinte az agyamra ment, de a végére még ezt a pörgős kislányt is meg tudtam szeretni. Jól hozta a humort, ahogy kész volt szembemenni mindennel és mindenkivel, vagy ahogy menekült a cserkészlányok elől.

Humoros, kedves kis mese ez, ami elég jól is nézett ki. Színes, kedves, aranyos. Nem egy figura olyan, hogy simán lehetne plüssként is árusítani.

A zene meg… mondjuk úgy, hogy rá lehet ismerni arra, ahogy Manuel használja a különféle stílusokat. Az már egészen a védjegye lesz, ahogy beletesz rap betéteket. Van itt szép lassú, pörgős rap, és végig a kubai ritmusok is dübörögnek.

Határozottan kellemes élmény volt, és a szinkront is szerettem. Ricsi, a ricsajpatkány… vigyor.

Az életteli Vivo – 5/4 helyes mese, Disney kompatibilis üzenettel. Kedves állatok, kis humor, kellemes dalok.

Vivo | Official Trailer | Netflix - YouTube

• Túl jó srác a pasim - olasz romantikus komédia
• A boldogság íze - dán/svéd romantikus dráma
• Spencer - német/chilei/brit/amerikai életrajzi dráma
• The Devil's Light - amerikai horror

Egyértelműen a Spencer érdekel legjobban - a The Crown után kíváncsian várom, hogy fogták meg ebben Lady D tragédiáját és életét.

Kártérítést megállapító, tragédiákat feldolgozó, érdekérvényesítős.

Kenneth a számok és tények embere volt. A jogon tanított és az irodájával olyan ügyekben működtek közre, ahol emberek életének értékét kellett meghatározniuk a kártérítések kifizetéséhez. 9.11 után egy alapot hoznak létre, hogy a szeretteiket elvesztett emberek kártérítést, segítséget kaphassanak. Ahhoz, hogy működőképes legyen, a kárvallottak minimum 80%-ának részt kell vennie az alapban és nem perelnie. Kenneth önként vállalja a feladatot, és a cégével fel is állítanak egy képletet, kinek mennyi jár. Az emberek azonban nem bíznak benne, miközben a gazdagokat képviselő Lee Quinn azért kampányol, hogy töröljék el a kártérítés felső határát, hogy a gazdagok szerettei még több pénzt kaphassanak kézhez. Kenneth kénytelen átgondolni a teljes stratégiáját, hogy azoknak segíthessen, akiknek valóban szükségük van erre.

Jó messze kerültem eddig a 9.11 filmeket. Lehetett romantikus, vagy dokumentum jellegű, esetleg akció, valahogy túl fájdalmas annyi szenvedés ilyen távlatból is, hogy látni akarjak valami ilyesmit.

A Mennyit ér egy élet? máshogy nyúl ehhez a témához, és még mindig meg is vagyok tőle viselve. Jogi filmet vártam, de ez dráma és ebben is benne van az a sok fájdalom és veszteség, amiért nem akartam ilyen filmeket megnézni.

Mert nem arról szól, hogyan dolgozzák ki azt a képletet, hogy megy át a javaslat a kongresszuson, vagy bármi ilyesmi. Nem. Itt azt nézhetjük végig, hogy a számok és tények embere rájön, hogy ebben az esetben nincs általánosító képlet, itt nem lehet minden embert egyformán kezelni. Egyéni döntések sora kell, meg kell ismerni a történeteiket és jó mélyen belemerülni ebbe a sok tragédiába.

A pár film pár esetet emel ki, és mutatja be velük, hogy miért nem lehet egyetlen képlettel mindenkit leírni. A férfi, aki elvesztette a párját, de mivel homoszexuális pár voltak, az állam nem ismerte el a kapcsolatukat, és a homofób szülők, akik mondhatni megtagadták a fiukat, kapnak mindent. A feleség, aki özvegyen maradt 3 gyerekkel, de jelentkezik egy másik nő, hogy neki viszonya volt a halottal és van tőle két gyereke. Fájdalmas belegondolni, és ez csak a jéghegy csúcsa. Nem véletlen, hogy nem lehetett a képlet mellett kitartani.

Ami még pluszban borzalmas, és nem ragozzák túl, de benne van, hogy mennyire másként kezelték a gazdagok és az átlagemberek a gyászuk. Az egyik tisztességes eljárást akart, a másiknak az volt a lényeg, hogy minél több pénzt kapjanak. És akinek eleve több volt, neki nem volt mindegy, hogy mennyit kap. Pedig mutatnak konkrét számokat – aki kap 200ezret, megköszöni. Akinek 14 millió jár, ki van akadva, miért csak annyi. Nem erre mennek rá. de Quinn karakterével folyamatosan emlékeztetnek rá.

Mivel dráma, nem a látvány adja el. Végig tárgyalótermekben vagyunk, vagy családoknál, és beszélgetnek. Ezt az embereknek kell eladni, és lelkiismeretesen neki is feküdtek a szerepeiknek. Michael Keaton amit csak lehetett, beletett a szerepébe. Nekem a csendes jelenetei tetszettek legjobban, amikor gesztusok nélkül, szinte csak egy-egy testtartással fejezte ki, mekkora súly van a vállán és mennyire bele lehet roppanni. Mint amikor csak ül, nézi a kutyáját és érezzük a súlyt a vállán.

Megrázó tudott lenni ez a film, és rámutat arra, mennyi vetülete van egy tragédiának. Mert nem csak 9.11 volt pokol, de utána azt feldolgozni és a hátrahagyottak szenvedése is.

Agyas, érzékeny film, igyekezve nagyon emberien nyúlni a nehéz témához.

Mennyit ér egy élet? – 5/4 nehéz téma és mélyen emberi dráma. Másként, de benne van 9.11 minden borzalma.

WORTH | Official Trailer | Netflix - YouTube

Kisvárosi, démoni erős, véres.

Riley Flynn megcsinálta: okos srác volt, akinek sikerült elkerülni a szigetről, ahol született. Karrierje lett, sok pénze, de egy részeg estén minden összedőlt. Elaludt a volánnál, és arra ébredt, ütközött és a másik autót vezető kamasz halott. Börtönbe kerül, 3 évvel később térhet haza. Már csak a szigetre, a halászok közé, ahonnan egész életében menekült. Nem találja a helyét, és az sem segít, hogy a nagyon vallásos anyja ragaszkodik hozzá, hogy velük menjen a templomba. Ott egy fiatal papot találnak, aki addig helyettesít itt, amíg az idős John atya felépül – az egyház is észrevette a jeruzsálemi út alatt, hogy súlyos gondok vannak az egészségével. Az érkezésével csodák és borzalmak egyszerre érkeznek meg a szigetre: a part tele van döglött macskák tetemével, míg a pár éve egy eltévedt golyó miatt lebénult lány újra járni kezd. Egyesek hinni akarnak, mások kételkednek, és közeleg a végzetes mise.

Mindent összevetve ez egy kifejezetten korrekt horror volt. Persze, bele lehet kötni – mibe nem? – de ami egy ilyen sorozatba kell, ebben megvolt.

Kezdjük talán azzal, hogy a rendező rutinos horror készítő. Talán az sem lep meg senkit, hogy Flanagan már a Netflix részére adoptált King történetet is. Ez is olyan, mintha a horror mesterének a keze közül került volna ki. Ahogy a kisvárosban terjedni kezd a sötétség, először csak alattomosan, érezni, hogy a felszín alatt valami sötét mozgolódik. A végére pedig jön is a vérfürdő és a rettenet, de addig az emberek személyes drámái is horrorba fordulnak. De ennél direktebb is lehet utalni Kingre: kisváros, vámpírok, elszabaduló rettenet – ugye, nem csak nekem jutott eszembe a Borzalmak városa?

Ennél fontosabbnak érzem azonban kiemelni, hogy mennyire jól van ez a sorozta felépítve. A nagy egész, ahogy kapjuk az intő jeleket, amit a közösség nem vesz észre vagy félreértelmez. Ahogy mindenki személyesen is küzd és legalább akkora harcokat vívnak magukban, mint amit majd a vámpírral kell. Családi drámák, a saját lelkiismerettel való küzdelmek és azok az emberek a közösségben, akiket szívből lehet gyűlölni, és ők mégis a talpukra esnek. Bev alakja is olyan, hogy King is megirigyelhetné. Látszólag jóravaló, vallásos asszony, aki a legsötétebb lélek az egész közösségben, és jól elrejtve borzalmas dolgokat művel. (Az a szegény kutya… ok, külön megvetem a szereplőket, akik állatokat bántanak, de ahogy Bev művelte. Ördögi.)

Működne simán kisváros drámának is, de a misztikum rátesz még egy lapáttal. Bár, arra rá kell állítani az agyunkat, hogy más a kulturális háttér itt, mint nálunk. Én már a macskáknál vámpírt sikítoznék, itt meg kb. úgy vannak vele, mint a The Walking Dead-ben a zombikkal. Ahogy mi ismerjük ezeket a lényeket, ők annyira nem. Mintha új lenne.

Izgalmas, hogy a vallással mit tud kezdeni ez a sorozat. Ahogy a keresztényi értékeket ki tudják itt forgatni, ahogy egyszerre képesek megmutatni, hogy mit jelenthet pozitív értelemben, de milyen pusztító is lehet a vak hit. Mellé rakva egy hithű muzulmánt, aki egészen más szemszögből tud nézni arra, ami a szigeten elindul.

Jól néz ki, hangulatos a sorozat és visszatérő képeket is profin használ. Mint a vízen lebegő csónak. A tűz. Megvan a nyomorúságos kisváros minden nyomott hangulata és színe. A végére pedig valóságos infernót égetnek belőle.

A casting is teljesen rendben. Ismerős színészek, de nem túl nagy sztárok, átéléssel szerepben.

Talán zárszónak azt hagynám, milyen ütős lett a zárás. Emlékezetbe ég.

Midnight Mass – 5/4,5 szépen felépített, hatásos és különösebb vérengzés nélkül tudott horror is lenne. Sötét.

Midnight Mass | Official Trailer | Netflix - YouTube