A The Piano Guys egy dala nagyon megragadott.
Vivaldi Négy évszakjából a Telet kombinálták össze egy Disney betétdallal.
Ráismertek?
Megoldás: LINK
A The Piano Guys egy dala nagyon megragadott.
Vivaldi Négy évszakjából a Telet kombinálták össze egy Disney betétdallal.
Ráismertek?
Megoldás: LINK
Összeesküvés nyomába eredő, gazdinak barátot kereső.
Roger Max kutyája: a teniszező kamasz korábban sokat játszott a kutyával, dobálgatta neki a labdát, de újabban virtuálisan edz és a kutya hiába érzi, hogy valami gondja van, nem tud segíteni rajta. Gwen ugyanabban a házban lakó cica, aki a kamasz Zoe macskája. A lány a felnőtt a családban: valaha sikeres muzsikus apja nem tud dalt szerezni, és már a kilakoltatásnál tartanak. Zoe is ír dalokat, de nem meri a férfinak megmutatni, csak próbálja magukat a felszínen tartani. A két állat aggódik miattuk, és tervet is szőnek, hogy jó barátai lehetnének egymásnak, már csak össze kell hozni, hogy ne a telefonjukat nyomkodják, hanem beszélgessenek egymással. Mivel Roger és Gwen is ügynökök, a kivitelezés is gyorsan halad. Ám nem csak a gazdik gondját kell megoldani: a körzetükben egy rejtélyes gonosztevő egymásnak ugrasztaná a macskákat és kutyákat, ezzel megtörve a nehezen létrejött békét.
Ok, a Kutyák és macskák soha nem volt egy okos, vagy igazán jó film. Még az első része sem, pedig még abba tették leginkább oda magukat a készítők és abban bukkantak fel ismertebb színészek is. Ahogy pedig jöttek a folytatások, a színvonal is meredeken esni kezdett. A harmadik részre már fogja az ember a fejét, hogy miért kellett ez?
Sokat elmond, ha megnézzük, milyen neveket kaptak az állatok titkos szervezetei. A kutyák és macskák közös ügynöksége, mely a két faj békés együttélésének védelmét tűzte ki célul, FING a neve. A feltűnő gonosz és szövetségesei pedig a KAKA tagjai. Nem is írok többet, a név elmond mindent komment nélkül is.
Mindkét végigvitt fő szál kidolgozatlan, egyszerű és a semmilyen jelző sem tűnik soknak. Zoe és Max barátkoztatása tankönyvi példa, csak itt nem a póráz akad össze, hanem liftbe lesznek bezárva. Beszélgetnek egyet, a végére majdnem az első csók is elcsattan, és egy beszélgetés után már meg is oldották a másik baját: Max kezdett belefásulni a profi sportba, Zoe meg félt megmutatni a dalát. De adnak egymásnak 1 tanácsot és már minden happy is. Talán érződik is, hogy mennyire zavart, hogy ilyen könnyen megoldódott minden. Varázsütésre.
A két állatszerv harcát nem nagyon akarom minősíteni. A gyík, aki esténként hackernek tanul és robotkutyát épít? Komolyan? A cuki papagáj, aki ijesztő akar lenni, de helyesebbnél helyesebb jelmezeket ölt csak magára? De az is, amiért lázadnak. Mert mindenki kutyát és macskát tart, ők miért nem kellenek senkinek? Persze, hajlamos vagyok hasonló vonásokat keresni a filmek között és most is beugrott A kis kedvencek titkos életéből a nyuszi szervezete a kidobott háziállatokból. Hogy az mennyivel jobban tetszett – és nem is nevezték magukat kakának. Bár meg tudom érteni, hogy miért lettek ezek az állatok keserűek, de a megoldás nem az igazi. Várjunk türelemmel, mert egyszer ránk is rátalál a gazdi? Tulajdonképpen nem érnek el semmit, ugyanazt csinálják majd, amit korábban is.
Mentőövként be lehetne dobni, hogy tele van állatokkal és sok aranyos is. Csak éppen ez az a fajta film, ahol animálják, hogy ezek az állatok beszélnek. Tud zavarni, ahogy szegényeknek jár a szája, vagy amit a szemükkel műveltek. Főleg Roger esetében tűnt fel többször is, hogy digitálisan belenyúltak a kutya arcába.
Az olcsó poénok sora se nekem lett kitalálva. A legnagyobb kutya, egy igazi fenevadnak néz ki, aztán kb. olyan a hangja, mintha egér lenne. Bocs, ezen már egy ideje nem tudok nevetni.
Az összhatás azonban mégsem annyira vészes. A szervezetek neveit leszámítva nem használ végbél vicceket, az állatoknak vannak jó pillanataik és a kamaszok gondjait is át lehet érezni, ha túl gyorsan és könnyen jön is a megoldás.
Azért remélem, negyedik részt már nem akarnak készíteni belőle. Ennek a harmadiknak is az lesz a sorsa, hogy 1 hónap múlva már nem tudom, miről is szólt.
Kutyák és macskák 3. – 5/3 kisgyerekeknek készült, buta a humora is. Helyenként a grafika is kifejezetten fájdalmas.
Cím: A briliáns csel
Készítők: leginkább a stáblista tűnt fel. Freddie Highmore leteszi kicsit az orvosi köpenyt, és a téve helyett újra mozivásznon lesz látható. Egész korrekt stáb került mellé: Sam Riley, Astrid Berges-Frisbey, Famke Janssen többek között.
Műfaj: akció, thriller
Cselekmény: Thom megtud valamit. Egy legendás kincs 10 napig egy olyan bankban lesz letétben, ami itt van a környéken. Összeáll egy tolvajjal, hogy rátegyék a kezüket. Thom lesz Highmore, teszem hozzá. Még nem tudom, mennyire az akció vagy a rablás dominál, de nem bánnék egy ötletes heist movie premiert.
Várható megjelenés: nálunk október második felére van kiírva jelenleg.
Vámpíros, utazós, terroristákkal szembeszálló.
Nadja az életéért és vele együtt a fiáért küzd. Az egyetlen esélye, ha New Yorkba el tud jutni egy specialistához. A fiával gépre szállnak, de nem sokkal a felszállás után a gépet eltérítik. A terroristák mindenkivel végeznének, pár arab utast beállítva bűnbaknak, miközben ők ejtőernyővel hagynák el a gépet és egy lopást is lebonyolítottak volna titokban. Nem számolhattak azzal, hogy az egyik utas, Nadja, csak a világ szemében küzd a rákkal. A kihullott haj, a sápadtság csak leplezi az igazi baját. Még csecsemő volt a fia, amikor a párjával kint ragadtak a téli időben, lerobbant kocsival. A férfi segítségért ment, és a nő követte, amikor hosszasan nem tért vissza. Már csak a holttestére bukkant rá, és a lényre, amely végzett vele. Nadja azon a napon más lett, és most mindent kész bevetni, hogy a fiát életben tartsa és megállítsa a géptérítők terveit.
Nem tudom nem lelőni a poént, mi Nadja igazi problémája. Már a trailer is tartalmazza, és azt hiszem, a rövid ismertető szövegébe is bekerült. Ez az, ami különben érdekessé, mássá teszi a filmet.
Kifejezetten tetszett, meg is lepődtem rajta, hogyan válik urban fantasy filmmé, kicsit talán horror elemekkel a történet. Mert a keret, ahogy anya és fia New Yorkba tartanak az orvoshoz, ahogy a géptérítők akciózni kezdenek, inkább csak egy thriller alapot nyújtanak. Minden kiszámított és tipikus, ilyet már láttunk párszor. Csak aztán kiderül, mit rejteget igazán a nő és megindul a szó szerinti vérfürdő.
Sok minden volt, amivel el lehetett volna akár jobban is játszani. Egy repülőgép nagyon zárt teret jelent, tulajdonképpen senki nem tud hova menekülni és elbújni. Ha egy-egy részben el is barikádozzák magukat egy kis időre, ez nem jelent végleges megoldást. Mivel a levegőben vannak, az egymás elleni harc is korlátozott. Nyilván senki nem akar repülés közben egy fegyverrel lyukat lőni a gép oldalába…
Ehhez képest úgy éreztem, hogy nem tudtak élni a lehetőségekkel. Nincsenek látványos küzdelmek, inkább nyersek és simán csak véresek. Még a jump scream elemek, vagy akár egy-egy látványosabb verekedés is jobban esett volna, mint ez a nyakra támadó, egyszerű taktika. A végjáték is ugyanebben a stílusban forgott. Különben is egyre kevésbé szórakoztatnak a sima akció jelenetek, és itt sem dobta meg a pulzusom, hogy éppen mikor és ki tért vissza vérre szomjazva a fedélzeten.
Igazából két dolog, ami azért eladta: ahogy kiderül, hogy ez egy alternatív világban játszódik, ahol léteznek a vámpírok. Majd a kerettörténet, ahogy megtudjuk, mi történt ezzel a családdal és azt a kevés mitológiát, ami a természetfeletti kapcsán a filmbe került.
Nem tudom azt írni, hogy különösebben lett volna olyan szereplő, akinek az életben maradásáért drukkoltam volna. A géptérítők kifejezetten egyszerű szereplők, akik el akarják végezni a munkát és lelépni, erkölcsi aggályok nélkül. Üresek: se múltjuk, se karakterük, csak hierarchia a bandán belül. Nadja működhetne, az benne is van a filmben, hogy mekkora ereje van egy anyának. Mert nem az a nagy tett tőle, hogy vámpírként el tud bánni a géptérítőkkel, hanem ahogy az ösztöneit megtanulta elfojtani és felnevelte a fiát. Elias a szimpla jó gyerek, kedves és figyelmes, aki nagyon szereti az anyját. Neki sincsenek színei.
Ennek megfelelően nem a színészek adják el a filmet. Egyetlen arc volt ismerős, a bandavezér Dominic Purcell által kelt életre. Nem mondhatnám, hogy értelmesen tölti ki a Legends forgatási szüneteit…
Láttam már rosszabb filmet is, de ezt sem tudom jónak nevezni. Egyszer nézhető, van benne érdekesebb rész is, de nem egy maradandó filmélmény.
Vérvörös égbolt – 5/2,5 az alapötlet érdekes, ahogy a való világba vámpírokat helyez, de a látvány szegényes.
Amikor Kingsman hiányom van, pár lehetőségem van a tüneteket enyhíteni.
Már lapozhatom a képregényt - jobban szeretem a filmeket. Két részt nézhetek DVD-n.
Vagy, zenét is lehet hallgatni. Az első rész betétdala lett sláger.
Eltűnt barátnőt kereső, múltbeli rejtélyre új szemszögből néző.
Guillaume rajongott a bátyjáért, és szerelemmel szerette a szomszéd lányt, aki egy barcelonai munka után szakított vele. Még kereste a helyét, és a bátyja biztatta, hogy kezdjen valamit a zenei tehetségével. Az éjjel zajra ébredt, és ahogy kimerészkedett, nem csak azt látta, ahogy a bátyjára lőnek, hanem a szeretett nőt holtan a medencében. 8 évvel később már elfogadta a történteket, hogy nem tud változtatni a tragédián. Szociális munkás lett, és a szerelme, Judith igent mond a lánykérésre. A nőnek másnapra azonban nyoma vész, már csak a holtteste kerül elő. Túl sok a hasonlóság a régi esettel, és egy baráttal Guillaume a rejtély nyomába ered. Rá kell jönnie, mennyire keveset tudott a szeretett nőről, és hogy a bátyja sem volt olyan ember, aminek a kisöccseként látta.
Harlan Coben lassan a Netflix házi szerzője lesz. Már szinte várom, hogy jön a bejelentés, hogy készül egy Myron Bolitar sorozat. Erre egyelőre még várok, viszont a Gone for Good már az ötödik mini sorozat, ami a szerző regényén alapul. Nekem különben a harmadik, amit láttam és középre is helyezném el. Az erdő nagyon nem tetszett így utólag, annál jobb.
Az számomra jelentett egy kis pluszt, hogy ez a regény magyarul még nem jelent meg, így nem is olvastam. (Ok, rövidítve kijött, de úgy nem olvasok regényeket. Nem értem, mi a jó abba, ha meghúzzák a regényt és egy szerkesztett, rövidebb verziót adnak ki belőle.) Nem tudtam előre, ki és miért ármánykodott és mi lesz a történet vége.
Ennek ellenére igazi meglepetés élményben nem volt részem. Már annyi történetet olvastam és láttam Coben tollából, hogy ezeket a fordulatokat vártam. Hogy is fogalmazzam meg? Nem tudtam előre, mi lesz a vége és ki a rossz, miért. De amikor kiderült a végén, déjá vu érzésem volt, valahogy olyan, mint a többi történetében.
Ami a legjobban lekötött, az a család kiderülő múltja. Nem a bűnügy, hanem sokkal korábban: hogyan vált a két fiú olyanná, amilyenek? Ahogy Fred az apjuk céltáblája volt, és a nagy erőltetéssel ő indokolta minden törését, kisiklását. Ez nem menti fel Fredet sem a tettei alól, de érthető lesz, hogyan vált annyira mássá, mint az öccse. Miért dobta félre az olimpiai álmokat is egy annyira más életért.
Talán érezni ebből, hogy ebben a sorozatban most a mellékszereplők kötöttek le jobban. Az egyik Fred, akinek nem csak az apjával, de az öccsével is törött a kapcsolata. Mert, ha kimondja, ha nem, ha az apa csak az egyik gyerekét veri és követel tőle, az akaratlanul is irigy lesz a másikra, akinek mindezt nem kell elszenvednie. Még akkor is, ha nem egyszer ő állt be bokszzsáknak, hogy a férfi ne a kisebb fiát üsse. A másik Fred régi barátja, akivel a szülők elvitették egy halálesetért a balhét. Ott megint szépen kijött, hogy a szülők bűnei hogyan szállnak vissza a gyerekre, és a tehetség, az ártatlanság hogyan válik sötétté.
Guillaume simán untatott. A túl jó fiú. Aki mindent megbocsát. Aki helyesen dönt. Ami benne izgalmas lehetett volna, azt nem láttuk. Pl. azt, hogy direkt hogyan tudott vak lenni arra, hogy a bátyja milyen körülmények között élt otthon, milyen társaságba keveredett. Túl naiv, túl jóhiszemű – annak ellenére, hogy szociális munkásként több mindent látott az utcán.
Judith sem volt szimpatikusabb. Már eleve az, ahogy és amiért Guillaume közelébe ment, majd ahogy a sorozat elején távozott.
Az is igaz, hogy maguk a színészek sem voltak szimpatikusak. Idősebbnek tűnnek a filmbéli koruknál és semmi eye candy faktor nincs bennük. Nem mintha ez lenne a döntő, de pl. Finnegan Oldfield már ránézésre egy világfájdalom.
Egyszer meg lehetett nézni, Coben nem olvasóknak a csavar is ülni fog, de miért nem találtak elfogadhatóbb színészeket?
Gone for Good – 5/2,5 a történet elment, Coben thriller a szokott fordulatokkal – a színészek ellenszenvesek.
ezártak egy teáskannába és leküldtek a Földre, hogy szolgáljak tíz gazdát és rájöjjek az élet valódi értelmére. És őszintén, megannyi év, megannyi gazda és mégsem sikerült. Aztán jöttél te. Nem tudom az élet értelmét, de ami neked fontos: a barátok, a család többet ér, mint az összes kincsem együtt és nincs annyi arany, ami ezzel felérne. (A kívánságsárkány)
(A két régi vágású vadnyugati figura rácsodálkozik, merre halad a világ.)
A hit emberi dolog. A hitelesség már valami más. (Misha és a farkasok)
(Dude újabb aranyköpése.)
Három dolog van, amit komálok az életben: bunyózni, még nem tudom, és ez a harmadik. (Free Guy)
(A fénymásolós bíróság szintet lép, már börtönszerződés is van. Az első elítélt nem is hisz a fülének.)
A büszkeség után a bukás jön. Quod erat demonstrandum. (Biohackers)
(Dude Guy megverése közben jó beszólás helyett csak egy szót nyög be, amin a programozók is meglepődnek.)
Trónért ármánykodó, megszökés közben az igazságra bukkanó.
Jankó apja a király hű embere volt, aki azt a feladatot kapta, hogy kerítse kézre a királyné meggyilkolásáért felelős banditákat. Meg is fogadta, hogy nem tér haza, amíg nem teljesítette a feladatot. A fiát addig a király gondjaira bízta. Jankó fel is serdült, és az udvarban egy lány tetszik neki: Amálka királykisasszony, aki emberszámba sem veszi az írnok tanulót, akinek a tollforgatáshoz kevés, a kardhoz több talentuma akad. Mikor egy baráti hármas a királyra bízza a vagyonát, amit aztán csellel elvisz az egyikük, a vezér kárpótlásul Amálka kezét és a fél birodalmat kéri. Mivel Jankó látta a vezér kezén a beleégetett billogot, ezen felül a fiú vesztét is akarják. Jankó a börtönből, Amálka az esküvő elől szökik és útjaik keresztezik egymást. A közös szökés közben a lány felfigyel a fiúra, és együtt közelebb jutnak ahhoz is, hogy leleplezzék a trónra áhítozó bűnözőt.
A heti meseadagom újfent a csehektől érkezik. Csak éppen ez a történet nem tetszett: maga a történet, a szereplők, de az egésznek a kivitelezése is ellenszenves volt.
A cselekményben alig van fordulat vagy izgalom. Lineárisan és egyszerűen mennek benne a dolgok, és a pörgősebb eseteket is sikerült semmilyenre készíteni. Vegyük csak a páros szökését! Egy kicsit a tetőn sétálnak, majd Jankó anyjánál ruhát cserélnek és kimennek a korabeli szemétledobón. Mindezt olyan szép vontatottan, hogy majd elaludtam közben. A humorral próbálták ezeket feldobni, csak éppen a próbálkozásaikon nem tudtam nevetni. Mondjuk, az üldöző katonák felmennek a tetőre, de lemenni már nem tudnak, mert félnek a magasban. Jankó nem akar lemenni a lyukba, mert oda öntik a szemetet is. Magamban megállapítottam, elég finnyás a lelkem, mégsem a latrinán kell átmenni…
Az is olyan olcsó megoldásnak tűnik, hogy a történetben minden rossz eredője a lány kérője lesz, tulajdonképpen 20 évre visszamenőleg. Az olyan rosszul kényelmes, hogy minden bűntény az ő nevéhez fűződik.
Mese, de mi benne a mesebeli elem? Nincsen természetfeletti lény vagy varázslat. Simán elmenne egy középkori történetnek, amiben annyi csak a mese, hogy igazából a király nem adná a lányát az írnok tanulónak, pláne nem azonnal a trónnal együtt. Olyan kis semmilyen ez a mese és az összetűzései is!
A szereplők sem lettek szimpatikusak. Alig vannak alapozva, és csak klisékből lettek felépítve. Amálka a szép hercegkisasszony, mást meg se tudunk róla. Az meg csak hab a tortán, hogy ezekben a cseh mesékben nem igazán szép emberek játszanak, így a szépség, mint jellemző, annyira nem is áll – inkább csak ő a hercegnő és ennyi. Jankó is lóg a semmibe: azt értem, hogy az anyja akarta, hogy írnok legyen. De mit akar ő? Ki és miért tanította vívni? Mert azért kétlem, hogy a helyesírás és a toll helyes használata mellett a kardforgatás is része lenne az írnokok képzésének. Végig vártam valami utalást, hogy ő inkább az apja nyomdokaiba lépve inkább katona akarna lenni, de nem. A mellékszereplőknek pedig még ennyi sem jutott.
Vicces történet akar lenni, de nagyon nem az enyém a humora. Gyerekes és nem is vicces! Ez nem olyan mese, amire azt mondanám, gyerekként jobban szerettem volna. Még ahhoz is túl egyszerűnek és butítottnak érzem.
Egyes elemei kifejezetten irritáltak is. Mint a palacsinta. A mesefilm első felében Jankó folyton azt eszik vagy emlegeti. Meg is fordult a fejemben, hogy a főhősünk palacsinta mániás. Éppen csak az esküvőn nem palacsinta torta van a végén…
Nem kötött le, nem tetszett. Azt se bánnám, ha nem láttam volna. Ha belegondolok, a kastély volt az egyetlen, ami tényleg tetszett benne.
A hercegkisasszony és az írnok – 5/2 nem tetszettek a szereplők, és a történet is olyan semmilyen. Alig mese, nincs fantasy.
Bár akad egy-egy eredeti sorozat is, észrevehető a tendencia, hogy előszednek régi sikereket, és megpróbálják őket frissítve, mai igényekre szabva újra eladni. Vagy folytatni őket, mintha nem lett volna régen, hogy lement az évadzáró.
Ez utóbbira példa a Dallas újjáélesztése. Újra a Ewing család keverte a bajt, csak ezúttal a régi szereplők gyerekei voltak a középpontban. Volt itt újra feltámadó kamaszkori szerelem, vagy éppen a csinos, új feleségről derült ki, hogy egészen más igazából, mint akinek kiadta magát. A családot is tönkre akarták tenni, de Jockey még tartogatott egy utolsó ászt a markában… Mi volt a sorozattal a fő baj? Ugyan ki hinné el az őskövület eredeti szereplőkről, hogy a jelen fiataljainak a szülei? Inkább néztek ki a nagyszüleiknek. Túl nagy távot akartak átugrani.
Az előbbire jön a többi, de előre bocsátom a következő 4 sorozatból egy van, amit szeretek is. Nem mondhatnám, hogy nekem ízlenek ezek az újrázások.
Walker, a texasi kopó. A Supernatural vége után az egyik főszereplő itt kötött ki és vette át Chuck Norris szerepét. Csak éppen ez egy fiatalabb verzió, nagyobb családdal, halott feleséggel és két kamasz gyerekkel. A beépített munka után mindennapi rangerként igyekszik boldogulni, új társat is kap, és csak kiderül ám, hogy a nej halála körül nem stimmel valami. Nagyon más a karakter, és túl nagyok a gyerekek, hogy hitelesen szülő-gyerekek legyenek.
Richard Dean Anderson egyetlen emlékezetes karaktere volt MacGyver. Az egykori ügynök, aki bármiből összeszerelt bármit. Az újrázásban Lucas Till a fiatal mérnökzseni, aki még a Főnix Alapítvány ügynöke. A csapatával oldanak meg ügyeket, csak éppen nagyon gagyi akciófilm sorozat kerekedett ki belőle, látvány és felszín, semmi mélység.
Ugyanezt a problémát érzem a Magnum esetében is. Az egykori katonák Hawaii szigetén találtak otthonra, és idővel magánnyomozni kezdenek. Visszatérő séma szerint készülnek a részek, és nem elég, hogy miben mások a körülmények. Pl. Higgins most egy szőke, egykori angol titkos ügynöknő, aki sokkal aktívabban részt vesz az ügyek felderítésében és megoldásában.
Végül, az egy, amit szeretek. Igaz, ennek egy részét sem láttam az eredetiből. A Dynasty. A milliárdos Carrington család ármánykodásainak sorozata. Van egy eltűnt elsőszülött, Adam, aki majd idővel előkerül és nem kevés szocipata vonással bír. Van egy másik fiú, akiről kiderül, hogy nem is Carrington és üzleti vénája sincs, csak zűrös szerelmi élete melegként. Jól itt is ragad az exe, pedig tőle szívesen búcsút vennék… Meg a lány, aki örökölte az üzleti cápa gént. Fallonnak kijut szinte tiltott viszony a sofőrrel, majd lesz érdekházassága meg igazi is, közben hol segíti, hol viaskodik az apjával. Memóriavesztés, plasztikai műtétek, össze-vissza viszonyok – nagyon szappan, de szórakoztatóan az.
Már érdeklődve várom, 2021-22-es szezonra érkezik-e újabb reboot sorozat.
Kolóniát működtető, betolakodóval küzdő, idegen bolygós.
Reza és Ilsa a Földről menekültek a Marsra. A hajójukat kilőtték, és egy olyan zárt birtokra érkeztek, melyet egy megözvegyült férfi tartott fenn. A lányuk, Remmy már itt született meg. Napi szinten küzdeniük kellett az életben maradásért, a kihalt táj életben tartásáért és próbáltak gazdálkodni is. Ám nem csak a bolygó körülményei ellenségesek: betolakodóktól is tartaniuk kell. Egy alkalommal egy csoport támad rájuk, és bár a szülők felveszik a harcot az idegenekkel, végül alulmaradnak. Jerry ráadásul nem is teljesen idegen: ezen a kolónián nőtt fel; a férfi, aki annak idején befogta a családot, az apja volt. 30 nap haladékot kér, hogy addig megpróbáljanak megbékélni egymással. Látszólag Ilsa lassanként felenged, Remmy viszont engesztelhetetlenül gyűlöli a férfit, ezzel újabb tragédiát indítva el.
A Mars újra egyre többször tűnik fel a sci-fi történetekben. Nem is olyan régen ment sorozat a kolonizálásáról, és az űrutazós filmekben gyakran van ott emberi kolónia vagy állomás. A Settlers kicsit a két fázis között van. A bolygót elkezdték belakni, de a látottak alapján még inkább a vadnyugatra hajaz és nem egy modern élettérre.
Nem lehetett túl nagy a költségvetés, mert a látvány szinte semmi. Pár épület, meg a sivatagos nagy semmi. Még csak marsbeli táj képzete sincs, akármelyik kietlenebb, némileg sivatagos vidéken le lehetett ezt forgatni. Van tehát egy lakóház, egy ól, meg ez a sivatagi nagy semmi. Az biztos, hogy a helyszíntervek nem lehettek túl bonyolultak.
Hangulatában is megvan ez a kietlenség és bezártság. Hiába vannak a sivatag közepén, a nagy semmiben, még sincs mozgástér és olyan, mintha a saját maguk választotta börtönben senyvednének. A tengeren játszódó filmekben láttam már ilyet: amikor övék a horizont, a nagy tér, és mégis egy szűk helyre vannak beszorítva.
De a film nem ezzel az érzéklettel játszik el. Jön Jerry és a fenyegetettség. A két nőn folyamatosan látni, hogy az idegszálaik pattanásig vannak feszülve, és minden percben arra számítanak, hogy a férfi ellenük fordul és végezni akar velük. Noha Jerry nagyon igyekszik megnyerni őket, mert ő is élt itt a nagy semmiben, és tudja, mi a halálos itt: a magány. Így Reza a fenyegetést jelentette neki, de Ilsa és a lánya a lehetséges családot.
Azon el lehetne merengeni, hogy mennyire érthető vagy éppen megvethető Jerry viselkedése és a tettei. Egy-egy ponton éreztem benne a szociopatát, ami nem tette éppen szimpatikusabbá. Mintha teljesen mindegy lenne neki, hogy ki van mellette, csak nő legyen. Ilsa vagy megvárja, amíg Remmy kicsit nagyobb lesz? Mintha teljesen mindegy lenne. Miközben értem, hogy a szülei miatt Ilsa és Reza bűnösök, miközben értem, hogy Jerry nem akar egyedül maradni, akkor is túl szélsőséges, amit próbál megvalósítani.
Az emberi dráma úgy-ahogy megvalósult benne. Ami viszont nagyon hiányos és az agyamra is tudott menni, hogy sok az utalás, amire semmilyen magyarázat nincs. Be vagyunk zárva erre a telepre, és aki járt kint, attól sem tudjuk meg, milyen a bolygó vagy a világ helyzete. Hogyan élnek a Marson? Hogyan van pl. ezen a telepen légkör? Miért kellett a Földről elmenekülni? Miért ellenségek a marsi és a földi emberek? De olyan hétköznapi dolgok is megakasztottak, mint a gazdálkodás a Marson. Honnan lesznek állataik? Az elején két malacuk van, és az egyiket megölik a támadók. Marad egy malac. A végére egy egész falka disznó van, meg tyúkok is kapirgálnak az udvaron. Mégis, hogyan?
A színészek sem adták el nekem. Jonny Lee Miller éppen csak feltűnik, Sofia Boutella és közte nulla a kémia. Nell Tiger Free meg úgy irritáló, hogy csak néz, meg se kell szólalnia.
Többet vártam ettől a filmtől, és így eléggé csalódott is vagyok. Nem jó thriller, nem horror és sci-fi is csak nyomokban található benne.
Settlers – 5/2,5 látványra szinte semmi, a történet sok kérdésben nyitott. Tiger Free simán ellenszenves.