Középiskolás, egyenlőségért és esélyért küzdő, túszejtős.

Egy rossz környéken levő iskola, ahol a diákoknak esély sem nagyon jut. Mivel főleg feketék járnak ide, a szegények és zűrös elemek gyerekei, pénzt sose kapnak az alapvető felújításokra vagy a tankönyvekre sem. Amikor a diákok kedvenc tanára a fagyos teremből egy étterembe viszi az osztályt, és baleset történik, a férfivel akarnak példát statuálni. A gyerekeknél elszakad a cérna, és az iskolát felügyelő rendőr erőszakosan lép fel. A feszült helyzetben egy lövés dörren el, és mire feleszmélnek, már egy túszdráma közepében vannak. A diákok túsza a rendőr, és próbálják kitalálni, hogyan legyen tovább. Ők csak egyenlő esélyeket szeretnének, felszerelést és biztonságot, hogy számítsanak. Ne írják le őket pusztán a származásuk miatt. Jackson rendőr is elkezdi átlátni a gondjaik és az életük, egy tárgyaló is segíteni próbál, a polgármesteri hivatalból azonban nagy a nyomás az azonnali és akár erőszakos helyzetkezelésre.

Idén megint fellángolt az a mozgalom, hogy fékezzék meg a rendőri brutalitást, és ne kelljen feketéknek ártatlanul az életükkel fizetniük a rendőri intézkedések során, akár a semmiért is. Nem egy filmben találunk most ilyen motívumokat, és beszédtéma lett, újfent.

Amit szomorúnak találok, hogy nem érzékelek fejlődést vagy haladást. A Hallasd a hangodat 1999-es film, vagyis már 21 éves. Ha nem ismernénk fel több színészt, akin nagyon látszik az eltelt az idő, akkor simán készülhetett volna most is, ugyanazokra a társadalmi jelenségekre reagálva, amelyek ma is zajlanak. Pontosan ez a témája: a rendőri brutalitás, az elvesző fekete életek, melyeknek nem így és ekkor kellett volna véget érniük.

A film több problémát kiragad, nem csak ezeket – bár ez volt az egyik fő szál. A főszereplő, Lester nem rég vesztette el az apját. Egy közúti ellenőrzésen leteperték, és az inhalátorát kereső férfit agyonlőtték, mert azt hitték, fegyvert akar rántani – a fia szeme láttára, tulajdonképpen csak azért kezelték így és voltak vele kemények indoklás nélkül, mert fekete volt a bőrszíne. Következmény meg nem lett semmi, még csak bocsánatot sem kértek a gyászoló családtól.

Stephanie okos és szép, ő nagyon ki akar törni és ösztöndíjat szerezni, de lehet sejteni, milyen nehéz a dolga, ha még tankönyveket sem tudnak biztosítani nekik.

Zack apja egy brutális állat, aki olyan erőszakos a fiával is, hogy a gyerek inkább beköltözött az iskolába és bujkál, csak ne kelljen haza mennie.

Rodney a bandák elől menekül, és már most tele van sebhelyekkel az utcáról.

De lehetne sorolni, minden egyes diákon van egy stigma, ami az amúgy is nehéz körülményeit még súlyosabbá teszi, és igyekeznek átéreztetni, hogy milyen reménytelen az a helyzet, amit túlélni sem egyszerű, nem hogy kitörni onnan.

Azt próbálja a film megmutatni, hogy a személyes bajok, a lövöldözés miatti felhajtás miatt hogyan igyekeznek mozgalommá válni, valamit kifejezni. Érdekes, de furcsa is, ahogy megfogalmazzák a követeléseiket, és ahogy a film próbál haladni valamerre. A témaválasztása súlyosabb, mint amit a cselekménybe sikerült beletenni.

Látványra nagyon érződik, hogy 1999-es a film. A környezettől kezdve az akciójelenetek kivitelezése. Kisebb büdzsé, inkább a karakterekre koncentráltak.

Már csak azért is érdekes megnézni, mert sok itteni fiatal kinőtte magát, mint Dawson.

Egyszer érdekes volt, és tényleg szomorú, hogy ma ez mennyire aktuális, még mindig.

Hallasd a hangodat - 5/3 mai szemmel elég erős a szereposztás, aktuális a téma, de nem fogott meg a története.

Light It Up Trailer - YouTube

Örökségért küzdő, életre nevelő, megváltozó.

Howard Stevens milliárdosként hunyt el, és a rokonok össze is gyűlnek a temetésen, mint a prédára leső keselyük. Jason nevű unokája éppen csak beesik a szertartás végére, ő nagyon rég haragban volt az öreggel. A végrendelet felolvasásakor mindenkit jeges zuhany ér: kapnak ugyan ezt-azt, de az igazi tulajdonjogot nem, és a vagyon nagyjáról sincs rendelkezés. Utoljára marad Jason, akinek az örökségért feladatokat kell kiállnia. Az első rögtön, hogy a férfi egy régi barátjának a farmján kell dolgoznia. Az aranyifjú, egyik buliból a másikba eső fiatalember nehezen is szánja rá magát, hogy teljesítse a feladatot. Egyre nehezebbek a próbák: ha minden pénzét elveszi, marad-e igaz barátja? Mert találnia kell egyet. Amikor végre pénzt ad neki, azt el kell ajándékoznia. Jason észre sem veszi, hogyan kezd változni és jobb emberré válni. A családi titok, új és igazi kapcsolatok, egy értelmes élet építése vár rá, és a végén ő is felismeri, ez volt a nagyapja nagyobb ajándéka.

Alap állapotban tipikusan olyan film lenne, amit elkezdek szétcincálni, és megállapítani, hogy sajnálom a rá fordított időt. Van azonban úgy, hogy nem az eszemre hallgatok.

Vegyük elsőnek a történetet! Nagyon mese habbal, és nincs benne olyan mozzanat, amit elhinnék. Minden túl van húzva. Az érzelmek, a helyzetek, a drámák. Jason nagyon haragszik a nagyapjára, a végére meg megszereti. Emily haldokolva tényleg csak azon mesterkedik, hogy az anyjának szerezzen egy pasit? A lány is pont akkor hal meg, amikor. A családi titok pont úgy derül ki, ahogy. Azt még nem is említettem, ahogy Jason megszökik a drog kartell karmai közül, és még a helyi vezetőt is kimenti… ahogy félholtan futnak, és nincs, aki utolérje őket… persze.

Sok tekintetben buta ez a film, de most valahogy nem érdekelt. Az üzenet tetszett annyira, hogy nem akadtam fent a részleteken. Inkább a humort néztem benne, hiszen az akadt benne bőven. Még, ha nem is egyszer, pontosan tudtam, mi lesz a poén. Mint, amikor Red elzárja a pénzcsapot, és Jason kénytelen megtapasztalni, hogy mennyi barátja marad így. Mennyire akar vele maradni a barátnője.

Azért néha már nekem is sok volt a mese, de túlléptem rajta.

Azon még merengek kicsit, hogy az ajándékok mennyire voltak találóak. Már az is fura, hogy ajándékoknak nevezzük őket. A történetbe helyezve van értelme, ha feladatoknak is indulnak. Igazából az volt sok, ahogy a végén csokorba szedték őket, és olyan volt, mint egy életvezetési műsor tíz parancsolata.

A szereposztás tévés, és igazából abból jöttem rá, mennyire nem mai ez a film. A gyerek főszereplő Abigail Breslin lett, aki itt még nagyon gyerek. Nem néztem meg, mikor készült a film, de ő nagyon árulkodó. Különben gyerekszínésznek jó volt, itt is jól hozta a karaktert. Nagyon durva, ha simán emlékezetesebb volt ő, mint sok felnőtt színész? Erős az eye candy faktor, de olyan Hallmark szinten. Nem a nagyon szép emberek, akik sztárnak tűnnek. Mondjuk, színészi kvalitást nem nagyon tudtak megmutatni, ahhoz túl egyszerűek a karakterek. Emily is a drámája, a haldoklása miatt több egy pozitív gyerek karakternél.

Látványra is tévés. Még az olyan jelenetek is, mint amikor Jason a kartell fogságában van, semmilyenek. Az is igaz, ez nem is látványfilmnek készült.

Igazság szerint nem tudom hagyományos értelemben jó filmnek nevezni, és mégis tetszett. Most simán jó esett a filmmel mosolyogni vagy szomorkodni.

A legszebb ajándék - 5/4 amikor megvesz a giccs kilóra. Tudom, hogy szirupos és tévés, de valamiért tetszett.

A legszebb ajándék (DVD-előzetes) - YouTube

Gyerekkorunkban mindannyiunkat megtanítanak arra, hogy higgyünk a csodákban. A szüleink jó dolgokat mesélnek. A könyveknek, melyeket olvasunk, a filmeknek, melyeket nézünk, boldog vége van. És még felnőttként is hiszünk a tündérmesékben, és abban, hogy valami csoda történik velünk a nehéz helyzetekben. De a csodát nem lehet megrendelni. Időnként teljesen váratlanul ér minket. Időnként pedig pont akkor jön, amikor már azt hiszed, a tündérmeséd a végéhez közelít. Fontos megérteni azt, hogy ha a csoda nem történik meg, akkor nem is akartad eléggé, hogy megtörténjen. Ezért magadnak kell megírnod a saját mesédet. (Igen, séf)

A történetek olyanok, akár az emberek. Attól, hogy szeretjük őket, nem lesznek tökéletesek. Csak próbáljuk megbecsülni őket, és elnézni a hibáikat. Ám a hibák attól még ott maradnak. (Lovecraft Country)

(A lovag végre hazatér a nejéhez, a családi várba. Aki nem tud olvasni, arra nagy meglepetés vár.)

• Kicsit elhúzódott a háború.
• Kicsit? 6 évvel!
• Hát igen.
• Jaj, annyira hiányoztál! Minden áldott nap írtam.
• Tudom. Az összes leveled megvan. De senki sem tud olvasni közülünk.
• Édesanyám! Ezt nézd! (Szalad a nőhöz egy 6 év körüli fiú.)
• Nagyon szép.
• Van egy fiam?
• Megírtam neked. (Az igazi lovag)

(Az egykor drogos tesó józanodási tippeket ad.)

• Micsoda?
• A másnaposságra. Keverjetek össze sört, paradicsom szósszal, és hagyjátok ülepedni.
• És ez működik?
• Hát, nem olyan jól mint egy kis lövet pityóka.
• Szóval azt mondod a legjobb ellenszer a másnaposságra az a heroin?
• Messze a legjobb. (The Haunting of Hill House)

(Azért az ciki, amikor a náci tiszt oktat ki az egyenjogúságról és rasszizmusról.)

Jártam Oklahomában, tizedes, és az éttermek előtt az van kiírva: „Indiánoknak tilos. Mexikóiaknak tilos.” Georgiában is jártam. Ott a négerek külön ivókútból isznak. Ne mondd, hogy mind amerikaiak vagytok! (The Liberator)

• Nem gondolnám, hogy ezt lehetne máshogyan is látni.
• Hát, persze, hogy lehetne. Rengetegféleképpen. Kontextusba helyez dolgokat. Majd kiragadja a kontextusból őket. Így születnek az új ötletek. Komoly idegrendszer kell hozzá.
• Nos, hát...
• Akárcsak a kibaszott slágerek dalszövegei. Jól hangzanak. De semmit sem jelentenek. (Homecoming)

Az ember valószínűleg a legkegyetlenebb lény a bolygón. Csak az ember képes elhagyni azt, akit teljes szívéből szeretne megóvni. A homo sapiens értelmes embert jelent. De milyen ösztönök vezetnek minket? Mi kényszerít hazugságra, irigységre és árulásra? Csak az emberek bántják azt, akit szeretnek. És általában minél jobban szeretik, annál nagyobb fájdalmat okoznak. Talán túl korán koronáztuk magunkat a természet királyává. (Igen, séf)

(Kova bemutatja új találmányát, egy robbanó elegyet. Kantó azért még nem feledte el, hogyan hagyta cserben legutóbb egykori barátja, akinek nem lehet elvenni a jó kedvét.)

• Ilyennek képzelem a poklot. Egyszer te is benne égsz.
• Ha a pokolra kerülök, ott is szükség lesz rám! (Vándorszínészek)

Vidéki, átkos, misztikus, gyermeket mentő.

Francesco nősülni készül – a választottja Emma, egy építész, akinek a korábbi kapcsolatából van egy kislánya, Sofia. A férfi nagyon jól kijön a gyerekkel is, a sajátjaként kezeli és erős a kapcsolatuk. Most viszi őket először haza, az anyjához, Dél-Olaszországba. Bár az asszony és a helyiek kedvesek velük, Emma nem tud szabadulni az érzéstől, hogy valami itt nem stimmel. Sokkal erősebbek a hagyományok, és a leendő anyósa is mintha olyan ügyekben lenne benne nyakig, amiben Emma nem is hisz. Az igazi vészhelyzet akkor jön el, miután a kislányt egy pók megcsípi. A seb egyre rondább, a gyerek egyre rosszabbul van, és az asszony állítja, ez nem a pók műve. Egy asszonyé, aki egykor Francesco párja volt, és most eljön a gyerekért, akit egy mágikus kötéssel húz magához, akit a férfi lányaként szeret. Emma menekülne, de rá kell jönnie, délen milyen ereje van még a mágiának.

Már kezd annyira mozi hiányom lenni, hogy minden filmben azt kezdem el keresni, ami nem tetszik. Ez igazság szerint még a nézhető horrorok között van, de azt lenne kedvem most is csak felsorolni, mi mindenbe tudok belekötni.

A legegyszerűbben a látványvilágba. Rémes maszkok kerültek a szereplőkre, a boszorkány – a nevét nem akarom elárulni előre – alakja is inkább sikerült viccesre, mint ijesztőre. Nagyon látni az arcán, hogy mindössze maszkot visel és különben is jó fura, ahogy kinéz.

Az ijesztés nem jump scream, egyes jelenetekkel, sebekkel és undorító dolgokkal próbálnak sokkolni. Van, ami működik. Egy gennyes daganatot felvágni, ahogy folyik a természetellenesen fekete vér, vagy hajat hányni – az már a Körben is kicsapta nálam a biztosítékot. Bár itt egyből beugrott a Kör, és nem az újdonságával hatott ez a kép, így is maradt annyi ereje, hogy nem egyszer fogtam a fejem, hogy ezt rossz nézni, mert undorít.

A hangulatot viszont kifejezetten jól elkapták. Ahogy még Emma is billeg, hogy mi itt babona csak, mi az, amiben hinnie kellene és menekülnie vagy éppen még jobban belemásznia a dolgokba. A különös szertartások, az egésznek egy sötét, misztikus színezete, ami áthatja a filmet. Mintha nem is keresztény Olaszországban járnánk, hanem valamikor régebben.

Az viszont már megint a negatív oldalra kerül, hogy a film legijesztőbb és a leginkább hátborzongató része igazából nem is a film része. A végén vannak fotók, ahol tényleg ilyen hitet, szertartásokat, embereket mutatnak meg fotókon. Abban van para faktor, pedig csak fotók, nem is mozognak.

A karakterek nem kerültek közel hozzám. A kislány, Sofia kimerül annyiban, hogy jó gyerek, helyes lány. Semmit nem tudtam meg róla. Francesco jó muzsikus, szerelmes Emmába és működnek együtt. Nehéz is elképzelni, hogy a múltban olyat tett, ami itt kiderül majd róla. A jelenbéli énje abszolút pozitív, maximum a titkokat lehet felróni neki. Emma… vele jutok a legnehezebben dűlőre. Jó karrierje, jó élete van, és mellette családanya is. Nem tudom logikusan megindokolni, mi irritált benne – lehet, hogy sokat borult ki?

Nem a színészek adják el ezt a filmet, bár van, amiből találtam ismerősöket. Francesco alakítója, Riccardo Scamarcio már tűnt fel Olaszországban játszódó filmben, akkor ő volt a rosszfiú. Valahogy annak könnyebben elképzelem, mint itt a férfi hősnek. Mia Maestro meg sorozatban tűnt fel, ahol vámpírok ellen küzdött. Nem ez lesz a pályájuk csúcsa.

Különben a vége se tetszett. Ez most egy dupla feltámadás?

Lassan már nincs is kedvem filmet nézni.

A déli átok - 5/3,5 a hangulata elvitte, de nem az igazi. A gonosz nem ijesztő eléggé, a hős se szimpatikus.

Il Legame | Trailer ufficiale | Netflix - YouTube

Nálam tagja annak a klubnak, akikről hihetetlen, hogy még egy legjobb mellékszereplő Oscar se jött össze neki eddig.

5: Birdman – hiszen nem csak főszerepekben, de mellékszereplőként is emlékezetes tud lenni. Itt éppen egy egykori sztárszínész küzdelmeit látjuk, aki próbál visszatalálni a rivaldafénybe és közben a magánéletét is összerakni. Norton az újabb generáció színésze mellette, akinek szintén megvannak a maga démonjai.

4: Legbelső félelem – Martin ügyvéd, aki különleges ügyet kap meg. Egy ministráns fiút vádolnak azzal, hogy lemészárolta a papot. Aaron, vagyis Norton karaktere meg annyira jó fiúnak néz ki, hogy ügyvédünk fejében meg sem fordul, hogy bűnös lehet. Lesz a végén meglepetés, amikor Aaron felvillantja az igazi valóját.

3: Amerikai história X – a film, amit a rasszizmus kapcsán kötelezővé lehetne tenni. Derek a neonácik karakteres vezetője volt, aki börtönbe is került a tetteiért. Ott megváltozik, és új emberként jön ki. Már nem hisz a fehérek felsőbbrendűségében, békére törekszik. Egykori bandája azonban nem akarja elengedni, és az öccsét is meg kellene tőlük mentenie, aki folytatta a bátyja náci tevékenységét és gyűlöletét.

2: Vörös sárkány – roppant erős szereposztása van ennek a filmnek, és nekem jobban be is jön, mint A bárányok hallgatnak. Annak a története, hogy Will Graham különleges ügynök hogyan fedezte fel barátjában, Lecter doktorban a kannibál sorozatgyilkost, majd kellett mégis együtt dolgoznia vele, amikor egy újabb rém tűnt fel a várost fenyegetve. Norton volt Will – remekül átadva a figura zaklatott zsenijét.

1: Harcosok klubja – a kultfilm a színész filmjei közül. Itt is lehetne vitatkozni, kire emlékszünk belőle jobban: Norton vagy Brad Pitt. A kettő együtt adja ki azonban azt az esszenciát, ami a film sajátja. Adott egy lázadó csoport, akik bemutatnak a világnak. Akinek karizmatikus vezetője, Tyler nem ismer lehetetlent. Adott a félénkebb, csendes, akit Norton alakít, és aki elkezd felszabadulni Tyler hatására, és aki nagy szemekkel és imádattal nézi a férfi barátnőjét. De mi van, ha nagyon messze kezdenek menni? Mi van, ha hősünk rádöbben, hogy Tyler nem is az, akinek addig gondolta? Emlékezetesen nagy a csavar a végén.

Kalandos, hercegnőt mentő, lovaggá váló, próbát kiálló.

Teodor lovag a király hű embere és az egyik legjobb harcosa. Legutóbb is együtt harcoltak egy közel 6 évig tartó háborúban, ahonnan győztesként térhettek haza. Teodort otthon kibővült család fogadja: született egy fia, Vincent, aki az anyja felügyelete alatt nagyon más kislegénnyé nőtt, mint amire az apja büszke lenne. A fiú sokat olvas, szépen rajzol és még kézimunkázni is tud. Teodor szerint azonban csak egy számít: a kardot tudja forgatni. Ahogy átveszi a fia nevelését, ez lesz a fő erény. Évekkel később a király leányát, Izabella hercegnőt elrabolják. Teodor pedig elvárja a fiától, hogy a hercegnő megmentésére siessen. A biztonság kedvéért maga is útra kel vele, hogy kéretlen tanácsokat adjon. A Varázsló próbája során mindketten tanulnak a másiktól: Vincent megtanulja, hogy néha kardot kell rántani és küzdeni, míg Teodor arról kap leckét, hogy egyes csatákat nem lehet karddal megvívni.

Mesefilm, az bizonyos. Cseh produkció, vagyis a Disney minőséget ne várja senki. Annyira kosztümös, hogy el lehessen adni mesének, de nem egy hagyományos értelemben látványos és szép mese. Abszolút eszembe juttatta gyerekkorom meséit, elég sok csehszlovák mese volt meg videón nekünk, és ez nagyjából azt a szintet hozza. Valahol szomorú is lehetnék, hogy nem látok fejlődést 25 év alatt, de most tudtam gyerekkori nosztalgiával nézni.

Az már más kérdés, mennyire lehet ezt a mesét komolyan venni és mesefilmként nézni. A Shrek óta divat fricskát tenni a mesébe, és ez nem marad el most sem. Nem egy olyan poén van benne, ami már paródia felé hajaz. Ahogy az elején Teodor előadja, hogy a felesége minden levelét megőrizte, de mivel a seregben senki sem tudott olvasni, fogalma sincs, mit írt neki az asszony… De még sorolhatnám.

A történet szépen ki van hegyezve arra, hogy egyik szélsőséges megoldás sem vezet eredményre. Vincent mindent az eszével és kommunikációval oldana meg, az apja pedig karddal. Nem véletlen, hogy egymástól elszakadva olyan próbatételt kell kiállniuk, amelyben az ellentétét kell tenniük annak, amit maguktól szeretnének. A Varázslót nem lehet lebeszélni a gonosz tervéről, ahogy az életmentő vizet sem karddal kell a tűzhöz elvinni és állhatatosan vigyázni a cseppekre az úton.

A romantika vonal meg pont olyan, ahogy a mesékben lenni szokott. Vincent és Izabella egyszer találkoznak, a fiú ad egy rajzot a lánynak és segítséget ígér, mindketten el is vesztették a szívük, ahogy egy mesében kell. Nem is ezzel van bajom, mert abszolút rá tudom nyomni a mese és szerelem első látásra címkét, de Izabella szüleivel már komolyabb bajaim akadtak a történet folyamán.

Most komolyan elhinnék, hogy a 17-18 éves lányuk hozzá akarna menni egy öreg varázslóhoz, aki kb. olyan idősnek, ha nem idősebbnek néz ki, mint az apja? Annyira túl vannak játszva a karakterek is, hogy a lányon végig látni, mennyire undorodik a Varázslótól. A drága jó szülők meg vakok rá.

A karakterek mesebeliek, jók és rosszak. Talán egy karakter van, aki tud fejlődni a mese alatt, Teodor lovag. A nagy harcias virtussal néha már ellenszenves volt, de a végére ő eléri a középutat. Vincent végig annyira mesebeli (herceg) lovag, hogy nála nem nevezném nagy személyiségbéli fejlődésnek, hogy megtanulja, kell az erő is az ész mellett. Utána sem változik meg gyökeresen a személye, mint az apjának.

A külcsínt már jeleztem, nem nevezhető szemkápráztatónak. Olcsóbbak a jelmezek, CGI talán nincs is, de cserébe kapunk elég szép tájakat.

Nekem jól esett egy mesefilmet megnézni, ha még kérdőjelesnek is érzem, hogy mégis ki volt a célközönség a nem éppen mesébe megszokott poénok miatt.

Az igazi lovag - 5/3,5 néha már paródiába fordul át, a szereplők is eltúlzottak, de megvan a mesei bája is.

https://www.youtube.com/watch?v=Dh5GieoyCVE

Se mozi, se dvd.

Tudom, én is szomorú vagyok.

Utazós, társulatos, közös célért dolgozó.

Fekete katona volt, de részben önhibáján kívül nem ér vissza időben az osztagához. Így már katonaszökevénynek minősül, akit felakasztanak, ha elkapják. Egyetlen reménye a vándor színtársulat marad, akiknek az előadásán leütötték. Szavaznak, és engedik, hogy velük tartson. Gyorsan összebarátkozik a hangtechnikus Borostyánnal, aki arról álmodik, hogy maga is színésszé válik és már fejből tud minden darabot. Megtetszik neki a társulat primadonnája, Emma. A lánynak azonban barátja van, Komáromy, aki észreveszi, hogy valami alakulóban van a lány és a katonaszökevény között. Így egy este ellopja a társulat szövegkönyveit és meglép a társulattól. Borostyán újraírja a szövegkönyveket, Fekete a színész helyére lép, és folytatják az utat Budapest felé. Közben újra találkoznak Emma vér szerinti, csapodár apjával, viszonyokba bonyolódnak, és a katonákat is kicselezik.

Ez meg mi akart lenni? Nem tudtam eldönteni, hogy majdnem történelmi filmként nézzem, vagy egy komédiaként, ami inkább dramedy. Még merengek is kicsit, mert ez nagyon… vegyes felvágott volt.

A történet igazság szerint bármikor játszódhatna, nagyon kevés utalás van arra, hogy melyik korban járunk. Az, hogy mennyire nagy szó, ha valaki kőszínházban játszhat. Az, hogy a katonaszökevényekre akasztás vár. Az, hogy még milyen hatalom van a nemesség körében. Csupa körülmény, de semmi konkrétum. Egyetlen egy olyan része van, amiből be lehetett lőni, hogy pontosan mikor is járunk, és mi is akart ez lenni. Az egyik szereplő, Borostyán igazi neve a vége felé derül ki, amit itt most nem írok le, de az tájolja be szinte évtizedre, hogy a XIX. század melyik részében vagyunk.

Ha fontos, hogy mikor vagyunk, és Borostyán az, aki, akkor nem értem, miért ilyen paródiaszerű a kor. Van egy rész, amikor a vándorszínészek egy nemesi származású kisfiú születésnapján adhatnak elő, és előtte látjuk, hogy néznek ki a nemesek. Pont olyanok, mintha saját maguk paródája lennének, ripacsok nemes szerepben. Az a smink, azok a ruhák… Nem szívesen írok le ilyesmit, de röhejesen néztek ki. Pedig nem éreztem úgy, hogy ez a film paródia akarna lenne, ha máskor is vannak ilyen elemei.

Pl. a tiszt, aki Emmának akar udvarolni, de Fekete közbelép és párbajozniuk kell. Amilyen bajusza és feje van a kihívóan – ő is olyan, mintha csak egy karikatúra lenne.

Nem igazán komédia, mert mindig ott van a tragikus elem is, ami árnyalja a látottakat. A színész házaspár, ahogy csalja és szereti egymást egyszerre, de ezzel másnak okoznak károkat. Kova, aki tipikus komédia alaknak tűnik, de komoly traumákat hagy maga után. Nem egyszer hagyja el a lányait, és csaló is, hűtlen is, rossz barát is.

Furcsa a film 2-3 szerelmi szála is, mert nem tudom, a Zengő párt mennyire soroljam ide. Az egy se nélküled, se veled kapcsolat. Borostyán és Mimi szála még nagyon kis ártatlan és naiv, Fekete és Emma vonzódása már egy fokkal komolyabb, de abba is ott az a disszonancia, amitől saját maguk paródiájának tűnnek.

Vagy ez az egész a művészekről akarna mesélni? Hogy minden csak játék, és mennyire megszállottak, elvont emberek egyszerre? Hogy a való életben vesztesnek is tűnhetnek, nyomorognak akár, de megéri nekik a színpadért? Nem tudom.

A szereposztás meglepően erős lett, de a karakterek furcsák voltak nekem.

Valami jobbat vártam, erre a furcsa lenne a jelző, amit legszívesebben rátennék.

Vándorszínészek - 5/3 a külcsín nagyon nem jött be, a történettel is vannak fenntartásaim, egyszer nézhető.

Vándorszínészek (12) hivatalos magyar előzetes - YouTube

Orvosi kísérletes, emlékezetvesztős, cégpolitikai.

A Homecoming Program nem volt teljes siker, még a cég tulajdonosa is fel akarja számolni. A katonaság azonban még mindig lát benne fantáziát, és életben akarják tartani. A részvényesek ellen pedig Geist sem tud mit tenni. Az irányítás most a mélyből felemelkedett Audrey kezében összpontosul, aki egy átveréssel szerezte meg a pozíciót, és nagyon keménynek mutatja magát, de belül komoly kétségei vannak a saját kompetenciáit illetően. Egy másik nő egy csónakban tér magához, semmire sem emlékszik. A nevére sem. Ahogy a rejtély nyomába ered, rájön, hogy ő miképpen kötődik a Homecoming Programhoz és a vég vezetőségéhez. Mikor már tudja, mit akart tenni, hogyan került onnan ebbe a helyzetbe, átértékeli az egész korábbi tevékenységét és új szövetségeket köt.

Egy nagy irányváltást kaptunk a sorozatban. Nem csak azért változott a sorozat, mert Julia Roberts már nem szerepel – maga a történet és a Program közelítése más.

Az első évadban lentről láttuk az eseményeket: a katonákat, akik benne voltak a programban. A doktornőt, aki kezelte őket. Most viszont magasabb szintre megyünk, a vállalati nagykutyákhoz, akik irányítják az eseményeket.

Itt bőven vannak játszmák és hátba szúrások. Az egyik főszereplő, akit az első évadban szürke kis asszisztensnek ismertünk meg, most megmássza a ranglétrát. Már abban van valami izgalmas, ahogy a nő mutatja magát valamilyennek, miközben belül egészen más és teljesen máshogy éli meg az eseményeket, mint ami a látszat. Szimpatikus nem lesz tőle, meg sem kedveltem, de valamit az egész szervezetről már ez elmond.

Látszólag Jackie (akiről majd kiderül, hogy az igazi neve Alex) története a ’lent’ vonalat viszi tovább, de aztán kiderül, hogy ez a híd a két évad és a két nézőpont között. Alex a fentiek embere, aki az egyik vezetőnek igyekszik segíteni a maga módján. (Ebbe direkt nem megyek bele jobban, az évad előre haladtával tudjuk meg folyamatában, ki a nő igazán, ki volt, mit és miért csinált.) Megtapasztalja mindkét oldalt, és egyedi nézőpontot szerez a szerről, amivel a cég tovább akar dolgozni.

Összekötő kapocs még Walter is, akit nem hagynak nyugodni a történtek. Ő benne volt az első évadban is, most is fontos szerepet kap – nem, mint szereplő – hanem mint az események egyik mozgásba lendítője.

Különben Walter az egyetlen, akit egyértelműen pozitív karakternek lehet nevezni. Nem pénzre vagy javakra hajt, azt akarja, hogy az igazságot mondják el neki. Ő nem játszik mocskosan, és messze a legőszintébb karakter az egész filmben.

Talán még Geist karaktere érdemelne még egy esélyt, aki igyekezett megfelelően eljárni, és azon kapta magát, hogy a saját cégéből tették ki. Hárman kellenek ahhoz, hogy a végére valami gyökeresen mást tudjanak elkezdeni.

Nincs olyan karakteres színész az idén, mint tavaly. Janelle Monae kapta a legfontosabb szerepet, és szépen el is játszotta a két nőt: az eredeti Alexet, és aki később lett belőle. Az pedig a szerzők érdeme is, hogy meg tudták mutatni, hogy vannak olyan személyiségjegyek, amelyek akkor is megmaradnak, ha az embernek a teljes múltját kiradírozzák.

Az egészből az a csavar, az a rejtély hiányzott, ami az első évadban a helyzet ismerete nélkül meglehetett. Most is próbálkoznak rejtélyesebbé tenni a történetet, ahogy Alex története kiderül, de az már nem tud akkora hatással lenni. Túlságosan lehet sejteni a téma miatt, hogy egyes fordulatok mik lesznek.

Ennek ellenére elnéztem a sorozatot, és érdekelt, mire lyukadnak ki a végére. Nem volt olyan erős vagy egyedi, de hangulatos igen, és azért nem volt rossz az idősíkok keverése sem.

Homecoming - 5/3,5 a váltás érdekes volt, de nem látom az évad létjogosultságát. Bővít valamit a világán?

https://www.youtube.com/watch?v=4Q3rn7quujA