Más életmódot követő, családos, gyászoló.

Ben és Harper úgy döntöttek, másképpen fognak élni, mint amit a társadalom normaként fogad el. A gyerekeiket is egy ilyen környezetben nevelték fel, tulajdonképpen a vadonban. Ben most egyedül van a hat gyerekkel, akik közül a legnagyobb 18, a legkisebb 8 év körüli. Az asszony kórházi kezelésen van, depresszió miatt. A gyógyulás helyett rossz híreket kapnak: Harper öngyilkos lett. Ben apósa még a temetésről is kitiltja a férfit, akit a lánya megrontójának tart. Ben és a gyerekek viszont pontosan tudják, hogy Harper nem olyan temetést akart, amilyet az apja tart neki. Felpakolnak a buszukba, és útra kelnek, hogy elköszönjenek, úgy, ahogy Harper akarta volna. Út közben azonban mindenkinek rá kell ébrednie, hogy az sem megoldás, ahogy ők élnek. Egyszerre zsenik és különcök, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba.

Annyi mindent ki lehet emelni ebből a filmből – van benne annyi szál és történés, hogy mindenki találhat benne valamit, amire fogékony.

Lehet családi filmként nézni, amiben egy apa és hat gyereke kalandjait követjük végig. Vannak izgalmasabbak, humorosabbak és drámai tetőpontok is. Nem egy tipikus családi film, ahhoz más rétegek is igen erősek benne, de van egy ilyen nézete is. Ahogy ez a család összetart és kapaszkodnak egymásba – szép lenne, ha több ilyen erősségű kapcsolatot lennénk képesek kialakítani. Ahogy néztem, egyszerre pörgött az agyamban, hogy milyen jó is lehet egy ilyen összetartó és egymást tisztelő és szerető családban élni, miközben azért az is bennem volt, hogy sok is lenne. Kulcsos gyerek voltam, így nekem elképzelhetetlen, milyen lehet, ha ennyire szorosan a szülő a gyerek mellett áll. Úgyhogy, simán meghasonlottam: irigylem is, de nem is tudom elképzelni magam benne.

Lehet családi drámaként nézni, hiszen több generáció között is nagyon komoly ellentétek vannak. Az após és a veje szinte hidegháborúban állnak egymással, és egy-egy gyerekben is felmerül, hogy nem jó, ahogy élnek. Látjuk, hogy a nagyfiú milyen esetlen a kortársai körében, noha szinte zseni szinten van minden másból, és egyből képes beszélni is, ahogy megint a családi körben van. Talán Bónak sikerült a legszebben megfogalmazni. Mindent tudnak, amit könyvekből tudni lehet, de a való világból tudatlanok. De az is megérne egy misét, ami majd a temetés körül lesz. Ott nem simán generációk, de világnézetek csapnak össze és egyszerre humoros, de mélységesen fájdalmas is a történet.

Ha valaki fogékony rá, akkor nagyon könnyen megtalálja benne a társadalomkritikát is. Nem egy ponton szembe van állítva Ben és családja az átlag amerikai életformával. A film pedig azt játssza meg nagyon ügyesen, hogy Benék életmódját kezeli az elején normálisnak, így el tudja értetni, hogy a különben átlagos polgári életet érezzük furcsának. Még csak az olyan apróságokban is sok minden van a sorok között, amikor először mennek be egy gyors étterembe, és a gyerekek rácsodálkoznak, hogy milyen kövérek az emberek. De ennél sokkal komolyabb kérdések is felmerülnek, ahogy megy előre a történet.

Nem látványfilm, de szépen kamerázott, kellően mozgalmas dramedy, amiben lekötnek, van cselekmény, és megmutatják, amit meg akarnak.

Sokat köszönhet a film a színészeinek is. Viggo Mortensen nagyon komoly színésszé érett azóta, hogy tünde köpenyben vándorként vonult a mozivásznon. Annyira esendő, makacs, egyszerre zseniális és kívülálló apát hoz… A gyerekek is szépen végszavaznak neki, de ennek a filmnek Mortensen volt a szíve.

Lehet rajta mosolyogni, meghatódni, és nem kevés tanulságot leszűrni az életmódunkról. Az is egy jó játék, melyik színészt – a gyerekeket is – honnan ismerjük még.

Captain Fantastic - 5/4,5 egyedi, szívmelengetően családi és mégis nagy pofon az egész nyugati kultúrának.

https://www.youtube.com/watch?v=D1kH4OMIOMc

Az élet nem mindig kedvez nekünk. A dolgok szétesnek, de csak az számít, hogyan akarjuk élni az életünket. Az számít, hogy menjünk tovább, azokért akiknek szüksége van ránk. Ezt az ígéretet tesszük életünk minden napján, hogy a nehézségek dacára soha ne adjuk fel. (Jurassic Park: Krétakori tábor)

(Egy nem mindennapi kérést akar a gyászoló erőszakkal keresztülvinni.)

• Maga sírásó?
• Igen, de remélhetőleg nem sokáig.
• Maga meg halottakat örökít meg?
• Bárkinél jobban, igen.
• Akarok egy fényképet! Mindkettőnkről!
• Ki legyen az a kettő?
• Olyat, amin együtt vannak, uram?
• Ráteszik az én Marymet!
• Rátesszük?
• Nem hiszem, hogy az ötlet az jó. Tudja, éppen Molloy ásta azt a sírt, amiben az ön Maryje nyugszik.
• Ha azt javasolja, hogy ássuk ki a szegény asszonyt, ahelyett, hogy átalakítunk egy fényképet! Maga nincs eszénél, maga mindenkinél bolondabb!
• Látni akarom az asszonyt! És kell az a fotográfia!
• Hogyne, Talán egy könnyed kis exhumálás?
• Nincs olyan, hogy könnyed exhumálás! (Mozdulatlanul)

Valódi, helyes, igaz. Csak a valóság helyes, és minden valóság helyes. Minden, ami igaz, szép. (Mű szerző nélkül)

(Duke vigasztalná Elizát, akinek egy szüfrazsett beolvasott. Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen is az angol büszkeség, amit mindenbe bele lehet csempészni.)

Semmit nem tud rólad. Ráadásul a világnézete nagyon távol áll a valóságtól. Erőszakkal nem érhetünk el egyetértést. Elvégre, az francia szokás. (Miss Scarlet és a herceg)

(Nem csak az ingatlanbizniszben megfogadható tanács.)

Csak akkor találj ki valamit, John, ha biztosan segít. Vagy pedig tartsd a szád. (Glengarry Glen Ross)

(Amikor miss Archer beszól a kocsisnak, aki nem akarta fuvarozni őt.)

• Maga ott! Kövesse azt a kocsit!
• Szünetet tartok.
• Majd én. Már értem, miért hívják úri fogatnak. Maga a legjóképűbb úr, akit ma este csak láttam.
• Valóban?
• A lóhoz beszéltem. Azt hittem, az övé a vállalkozás. (Archer)

(A séf elkeseredésében a főnökének is megmondja, merre tart és érezhető, hogy a változások miatt.)

• Üdvözlöm, búcsúzom. Remélem, hogy többé nem találkozunk.
• Nem értem, Ön hová megy?
• A kocsmába. Velem tart?
• Nem, köszönöm. Megvagyok nélküle.
• Nagy kár, pedig gyönyörű hely.
• Mi történik itt, elmagyarázná nekem?
• Az, hogy felmondok. (Igen, séf)

Hé! A tesóknak nem szabad, mert a végén olyan lesz a gyereketek, mint a Lannisterek. (Apunál van pénz)

Emberrablós, magából kifordulós, menekülős.

Till a családjáért feladta az álmait: gitáros volt egy bandában, de megnősült, gyereket vállaltak, és egy bankban húzza az igát. Ám eljön az a pont, amikor besokall. Elgondolkozik az álmain, amiből neki már nem maradt semmi. A zene nem része az életének, a feleségét alig látja, mert éppen próbálja elindítani a divatmárkáját. A bankját az egyik megtagadott hitelkérelmű férfi kirabolja, és Tillt viszi magával túszként. Eleinte Till retteg, és csak haza akar jutni, de aztán Nappo életviteléből és világából valami rá is átragad. Egy tévedés miatt azt hiszi, a felesége megcsalja, így már kész fejest ugrani a férfival egy még nagyobb melóba is. Hollandiában kellene banki papírokat felbecsülnie, és Till ott aztán elereszti a gyeplőt. Bulizik, drogozik, tombol. A valóság azonban kijózanítóan tud hatni, pláne, ha gengszterek képében érkezik.

Ez a film számomra annyira semmilyen élmény volt, hogy azért esik nehezemre írni róla. Tulajdonképpen azt sem tudom ecsetelni, mi nem tetszett benne, ahogy azt sem, mi lett volna kedvemre való benne.

A cselekmény igazából pont azt adta, amit várt az ember. Az elejétől lehetett látni, hogy Till boldogtalan, és valamikor robbannia kell. Nappo és a felesége körüli félreértés ehhez adja meg az alkalmat, de természetesen abban is biztosak lehetünk, hogy a végére kiderül minden félreértés, és Till visszatérhet a boldog mindennapokhoz. (Ha néhány körülmény meg is változik majd a film elejéhez képest.)

A poénok. Alapvetően az adná őket, hogy a két férfi főszereplő mennyire más karakter. Az egyik alapból olyan döntéseket hoz, hogy azokon fel lehet húzni a szemöldökünk. Most komolyan, hányan mennek be a bankba azért hitelért, hogy vegyenek egy sportkocsit és elvigyék nyaralni a barátnőjüket? Persze fedezet semmi, ahogy kilátás sem, hogy a pénzt vissza tudja fizetni a férfi. Nem is kölcsön kellett volna neki, hanem adomány. De azt is meg lehet nézni, hogy kezeli a saját gyerekeit. Nappo él bele a világba, senki és semmi nem érdekli magán kívül. Talán egy kis fejlődést ilyen téren mutat, Till a barátja lesz, és ezért bevállal némi kockázatot érte a film végén.

A másik, ahogy Till önpusztításba és bulizásba kezd. De azon nem tudok nevetni, hogy részegen tetováltja magát, és még a lopott pénzt is sikerül felgyújtania.

Közben, elvileg van családi üzenet is, hiszen Till családja különben mintaszerű. De megható pillanatokat nem igazán sikerült komponálni, ez inkább egy komédia, ami nem lett vicces.

A kivitelezés is – nem egy látványfilm, bár pár olyan jelenetet tettek bele, ami már szinte akció. Volt benne bankrablás is, autós üldözések és még lövöldözés is kemény bűnözőkkel. Azonban semmi olyasmi, ami kiemelkedne vagy éppen nagyon rossz lenne.

Német film, így az nem meglepő, hogy német színészekkel készítették. Till Schweiger a producerek közt is bent van, így a cameo szerepe nem meglepetés. A két főszerepet Axel Stein és Moritz Bleibtreu kapták. Igazából velük kapcsolatban is csak ismételni tudom magam: nem voltak rosszak, de emlékezetesek sem.

Miről írjak még? Igazából azt tudom csak ragozni, mennyire nem fogott meg ebben a filmben semmi. Még csak a zenéje sem, pedig jobb híján szívesen írnék arról is. Helyette azt tapasztaltam, hogy még a filmzene is semmilyen. Van egy énekes, akinek egy ikonikus dala szól a film nagy részében, Till még a koncertjére is elmegy. Eddig még csak nem is hallottam róla, és Till gitározása sem tetszett.

A film címe, hogy nem az én napom. Nos, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy ez meg nem az én filmem. Háttérfilmként elmegy és ennyi.

Nem az én napom - 5/3 leginkább semmilyennek nem éreztem. Komédia, néha majdnem vicces, de igazán mégse.

https://www.youtube.com/watch?v=Km4Lpw1oiiY

5: James Bond filmek: itt kissé töprengtem, mi legyen. A Briliáns csapda is elég kultikus, Connery volt a Hegylakó mentora is. De James Bond mégiscsak Bond, ha hozzá is teszem, hogy ebből a kémsorozatból nekem azóta nézősek a filmek, hogy modernizáltak, vagyis a Daniel Craig-éra. De Connery is ikonikus Bond volt, így itt a helye.

4: A szikla: Connery, mint akciósztár. Itt ő volt az egyetlen ember, akinek sikerült megszöknie a Sziklának becézett börtönből. Most arra kérik fel egy ügynökpalántát vigyen oda vissza, hiszen a terroristák elfoglalták a börtönszigetet (Alcatraz) és igencsak csúnyán fenyegetőznek. Connery már akkor akciópapa volt, mielőtt azt Neeson divatba hozta.

3: Fedezd fel Forrestert! – mert a tanár-diák filmeket szeretem, ha ez nem teljesen ilyen is. Adott egy tehetséges fiatalember, akinek egy elit iskolában kell bizonyítani. Véletlenül botlik bele egy öregbe, akiről kiderül, hogy a legendás író, Forrester. A fiú tehetséges, a Connery játszotta író hajlandó tanítani, de szigorúan titokban. Ám a fiú bead egy novellát, amit Forrester egyik történetével kezdett el… Hogy bizonyítsa, hogy nem plagizált?

2: A híd túl messze van – klasszikus háborús kalandregényből készült klasszikus háborús film. A II. VH már a végéhez közeledik, és a szövetségesek elkezdik a legnagyobb ejtőernyős hadműveletüket. Három hidat kell elfoglalni az ejtőernyősöknek a Rajnán. Az egyik brit tisztet játszotta Connery.

1: Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag – ugyan nem Connery a film egyedüli sztárja, de ő is jócskán hozzátett a film sikeréhez. Ebben megvolt minden, amiért Indiana Jones filmet szeretni lehet. Volt egy történelmi rejtély, a Szent Grál és az utolsó keresztes története. Volt végzet asszonya, nácik, mindennapi és mitikus veszélyek, rejtélyek megfejtése és egy izgalmas apa – fiú kapcsolat. Nem csak Indy jelenét kaptuk meg, hanem beleleshettünk a gyerekkorába is. Nem egy olyan poén volt itt, ami klasszikus lett és amit Spielberg később igyekezett az Indiana Jones 4-ben is feleleveníteni, de ott fele annyira sem működött az apa – fia páros, mint itt Connery és Ford között.

Ügynökös, versenyre kényszerülő, kiutat kereső.

Egy ingatlaneladással foglalkozó irodában új rendszer kerül bevezetésre. Kezdésként egy sikeres ügynök, Blake tart tréninget az eladóknak. A lényeg: minden áron teljesíteni és értékesíteni kell, vagy az állásuknak annyi. Az új felállásban versenyezniük kell, ki mennyi eladást hoz össze. A nyertes autót kap, a vesztest kirúgják. A jó tippeket is ki kell érdemelni, első körben az évek óta keringő, reménytelen vevőknek kellene telkeket értékesíteni. Mindenki a maga módján igyekszik megoldani a helyzetet: az egykori legjobb értékesítő már rég balszerencsés, de most kétségbeesetten tapad a telefonra, a lánya orvosi számlái miatt nem engedheti meg, hogy kirúgják. Dave lázong, a konkurenciához való átmenetre és a jó tippek ellopására, eladására bujtogatja a többieket. Roma, a legjobb ügynök a nyeréshez szükséges szerződéssel érkezik, de aztán a vevőnek kételyei támadnak…

Alapvetően nincs ellenemre, ha egy színpadi műből készítenek filmet. Nagyon jók is vannak közöttük, az egyik kedvenc filmem is színdarabból lett film. (A tizenkét dühös ember, még a címét is elárulom.) Azonban soknak nem sikerül levetkőznie a színpadi sajátosságokat, amelyek egy filmen bezárják a történetet és a karaktereket.

A Glengarry Glen Ross is színpadi darab volt eredetileg, és nem tetszett a film, ami készült belőle. Bár a filmet elnézve azt is el tudom képzelni, hogy nekem a színmű sem tetszett volna. Sem a történet, sem a szereplők problémái nem fogtak meg.

Amiben találtam azonosulási pontot, az a marketing működése. Azt hinné az ember, hogy mivel eltelt közel 30 év, már más módokon értékesítenek. Bár már netes vásárlások és reklámok is támadnak, működik még ez a telefonos értékesítés is. Meglepő, mennyire azonosak a módszerek, a rábeszélés, attól függetlenül, mit akarnak eladni. Itt telkeket árulnak, nekem konyhai eszközöket próbálnak rendszeresen így eladni, és megvannak az ismétlődő sémák és az azonos fordulatok. Érdemes is belegondolni, hogy akarnak vásárlásra rávenni már nagyon régóta.

A film azonban arra koncentrál, hogy az értékesítők hogyan reagálnak a versenyhelyzetre, és a béna tippekkel való munkára, mert a jókat elzárják előlük. (Ez a tipp rendszer megint érdekes. Megveszik emberek adatait, akiket az egyéb vásárlásaik és befektetéseik alapján monitoroznak, és nem is tudják, mi történik az adataikkal. Ismerős? Igen, ez is létező gyakorlat. De ezt is a sorok közül olvasod ki.) Lesz, aki munkába menekül, más lázad. Mindenkinek megvan a maga története, a maga drámája.

Ki kellene, hogy szimpatikus legyen? Már eleve nézőként olyan tapasztalatokkal rendelkezünk, hogy idegesít, amikor felhívnak, és olyan termékeket akarnak rám beszélni, amelyekre semmi szükségünk. Így nehezemre esett azért drukkolni, hogy valakit be tudjanak húzni a csőbe.

Akármelyik karaktert is nézem, mind kétes eszközökkel, hazugságokkal és megtévesztésekkel dolgozik. Ahogy Blake indított az elején, az is eszembe jutott, hogy ez a Tőzsdecápák kicsiben. Blake mintha Gekko helyi változata lenne, akit a többiek leutánoznának, ha tudnának.

A szereposztás különben parádés, van is dráma a történetekben és az alakításokban, csak hát, senkivel nem akartam együtt érezni. Al Pacino, Ed Harris és Jack Lemmon értékesítenek Kevin Spacey felügyelete alatt, olyan ügyfeleknek, mint Jonathan Pryce.

A színdarab és a film is nagy kritikus kedvenc volt különben.

Zárásul egy érdekesség: az eredeti változatban annyit káromkodtak, hogy maguk közt csak „A kibaszott ügynök halálaként” emlegették. A szinkron lényegesen szolidabb lett…

Glengarry Glen Ross - 5/2 többet vártam. Remek színészek, de a történet nem tudott lekötni, személyes drámák sem.

https://www.youtube.com/watch?v=QgAU2RJHfvE

MOZI:

• Kutyák és macskák 3. - amerikai családi
• Lufi - kínai dráma

DVD:

Most sincs.

Boszorkányos, barátnős, hatalom árnyoldalával szembenéző.

Frankie, Tabby és Lourdes gyakorló boszorkányok, egyben jó barátnők. Az egyetlen bánatuk, hogy mivel hárman vannak, nem tudják a teljes erejüket használni, a nagyobb varázslatok megoldhatatlanok számukra. Kellene egy negyedik boszorkány is. Az iskolába új lány érkezik: Lili. Az első napján kínos helyzetbe kerül, ők sietnek a segítségére. A nyakában felfedeznek egy boszorkányos medált is, és felajánlják neki a negyedik helyet a körben. Lili életében először barátokat szerez, és egyaránt megtalálja a helyét a mágiában és a lányok körében. Még egy fiú is megtetszik neki: miután egy varázslatnak hála Timmy a középiskola bunkójából udvarias fiatalemberré válik, aki a lányokkal is jóban van, Lili többet kezd érezni iránta, mint egy barát felé. Kiszór egy szerelmi varázst, aminek nem várt következményei lesznek. A lányok egymás ellen fordulnak, és megvan az esély, hogy későn ismerik fel, az igazi veszélyt ki jelenti a környezetükben.

Minimálisan kapcsolódik csak az előző filmhez – ami nem véletlen. Ez egy fiataloknak készült film, akiknek már nagyon múlt idő az eredeti Bűvölet. Nem a filmet újrázták, újraindították, csak egyetlen kis kockával utalnak rá, hogy volt egy alapfilm korábban. Ha valakinek nincs meg a kapcsolódás, akkor sem veszített semmit.

Nem is foglalkozunk tovább a Bűvölettel – saját jogon érdemes nézni ezt a filmet, annyira saját története van.

Négy lány barátsága, amelyet mágia színez. A környezetüket kezdik jobbá tenni, élvezik az erejüket, de nem önző boszik, akik csak maguknak vívnak ki dolgokat. Egy női közösség, ami jobbá teszi a tágabb környezetüket is. Ártalmatlan varázslataik vannak, nincs feszültség a filmben a részükről.

Viszont, Lili új családot is kapott. Az anyja szerelmes lett, és összeköltöznek a párjával és annak három fiával. A mostohaapa, Adam az, aki kezdetektől valami más energiát visz a filmbe. Már az elején, ahogy a lány a könyveit nézegeti, feltűnik, mennyire más pólust képvisel, mint a boszorkányok. A hatalom a kulcsszó nála, a férfiasság.

Ezzel el is értünk oda, ami miatt a film nem tetszett. (A boszorkánykör semmilyensége is bántotta az agyam, de azon jobban túl tudtam lendülni.) Annyira nem durván, mint a tavalyi Fekete karácsony vagy a legutóbbi Charlie angyalai, de ez is egy femináci alkotás. Tulajdonképpen az a film alapkonfliktusa, hogy nők vs. pasik. Adam abszolút ki is mondja, hogy szerinte a férfiaknál kell lennie minden erőnek és hatalomnak, a lányok meg kiállnak ellene és nagyon le is nyomják. Minden, ami rossz ebben a történetben, gyilkosság és rasszizmus, mind a férfiaktól jönnek. Átesnek a ló túloldalára – azért máshogy is megcsinálhatták volna, mint az egyetlen pozitív férfi varázslat miatt lett szerethető, ráadásul meleg is, és csak egy másik varázslat hatására csókolja meg a hősnőt.

A film végi összecsapás is – most ez thriller akar lenni, vagy paródia? Szabályosan rossz volt nézni, ahogy a végén összecsap a két erő. Arról nem is beszélve, hogy utána átmegyünk balladai homályba. Ok, Lili sorsát elrendezik, de ott van a család, amibe belecsöppent. Mert az, hogy Lili és az anyja elmennek, ok. De mi lesz a három megárvult fiúval? Nem mintha nagy szerepük lett volna, csak valahogy olyan fura, ahogy elmennek és vissza se néznek, mindenki más meg marad egy nagy kérdőjellel.

Nem véletlen az sem, hogy egyedül a szülőket játszották ismertebb színészek. Michelle Monaghan és David Duchovny is lefelé mennek a karrierjükben, itt is ez látszik. Duchovny nagyon öregnek néz ki! Rosszfiúnak meg röhejes is.

A Blumhouse produkciók nagyját szerettem, ezt viszont nem bírtam.

Bűvölet - Az örökség - 5/2 beleerőszakolták a #metoo vonalat, és a történet, a szereplők is nagyon semmilyenek.

https://www.youtube.com/watch?v=joAf9MqUsBw

Hoteles, jövőbeli, családi titkos, gyilkosos.

A 104-es hotelszoba továbbra is különös események központja. Itt megeshet, hogy egy eltűnt, kultikussá lett zenész feltűnik, hogy előadja a dalait egy baráti társaságnak. Az egyik fiatalnak, aki nem rajongó, viszont szöget üt a fejébe, hogy ezek nem is csak dalok, hanem egy gyilkosság története – a végére ki tudja, belőlük lesz-e az újabb áldozat. Ahol a terapeuta egy furcsa kísérlettel segíteni igyekszik pankrátor ügyfelének. Ahol egy férfi felfedezi, hogy egy buta tévéműsor szereplője, és bármennyire is próbálkozik, nem képes kijutni a díszletből – vagyis a hotelszobából. Ahol egy buli gyilkos játszmába csaphat át. Ahol egy játékvezető legnagyobb rajongójának ad külön műsort, és szembesül vele, hogy másnak mit jelent az ő munkássága, még ha neki is, magának is volt benne keserűség is. Ahol feléledhet a természetfeletti erő, de ami egy űrhajó kabinja is lehet, ahol életről és halálról döntenek a népesség szabályozás keretében.

A keret változatlan: egy helyszínen játszódó antológia sorozat. Minden esemény a hotelszobához köthető, amely a 104-es számot viseli. Azonban egyre több minden, ami itt megtörténhet. Ebben az évadban minden, ami nem átlagos, a normálissá lett.

Bár szerettem volna egy koncepciót felfedezni, hogy mi köti össze ennek az évadnak a részeit, ilyet nem találtam. Az, hogy sok történetben van természetfeletti szál, nem elég, mert más részek más zsánerekből dolgoztak. Horror, sci-fi, de pszichés dráma is akadt, nem lehet ilyen könnyen szűkíteni.

A sorozat egyik erőssége, de egyik nehézsége is, hogy mennyire rövid még mindig egy-egy rész. Nem a 40 perccel, hanem 20-25 perccel kell a készítőknek gazdálkodni, ami alatt mindig új szereplőket és helyzetet kell bemutatniuk, hogy a végén egy csavar és/vagy egy poén is üljön. Talán idén ez volt, amiben kifejezetten jól teljesítettek. Ha akadtak most is különös részek, összességében csupa értelmes, egy-egy zsánerben korrekten mozgó sztorit kaptunk.

Ha rá kellene bökni, melyik rész maradt meg leginkább az emlékeim között, valószínűleg a sorozatba ragadt epizód lenne az. Több mindenben volt már ilyen tematikájú rész, idén a Legends of Tomorrow is kapott egy olyan részt, amiben kultikus sorozatoknak adtak egy pofont, és a Winchester fiók is kalandoztak már a Rejtély RT-vel. Itt viszont sikerült egyszerre szatirikusnak lenni, humorosnak és megmutatni, milyen tematika szerint működtek a hetvenes-nyolcvanas évek ilyen típusú sorozatai. Nagyon felidézték bennem a Rém rendes család epizódokat, miközben ki is forgatták a zsánert.

Mertek kísérletezni, és megint vizuálisan is sokféle volt ez a sorozat. Azt mondjuk nem szerettem, amikor olyan szétcsúszásokat forgattak le, hogy szinte egy drogos trippen éreztem magam. Viszont, ahol rajzfilmes elemekkel dolgoztak, érdekes eredmény jött ki. Persze, nem egy Disney mese minősége, nem is anime volt a minta, de a világba jól illeszkedő rész lett, rajzolva is.

Az egyedisége képes feledtetni, hogy tulajdonképpen nem egy szép sorozat, amiben minimál díszletekkel és helyszínnel dolgoznak. Az ötlet itt eladja magát. Pláne, mivel idén több történet is tetszett, nem csak a furcsaság dominált.

A szereposztásra jellemző, hogy megnyertek ismertebb arcokat is, de igazán nagy sztárok nem tűnnek fel benne, az a nagyobb és sikeresebb antológiáknak szokott összejönni. Itt olyan színészeket ismerhettünk fel, mint Dave Bautista, Melissa Fumero vagy Gary Cole. Az utóbbi kifejezetten jó részt és karakterfejlődést kapott még egy ilyen rövid részen belül is. Szinte sajnálja az ember, hogy a The Good Fight inkább a sorozatbeli feleségére koncentrál.

Az idei évad tehát tetszett, Ha minden igaz, szép búcsú, és nem lesz 5. évada.

Room 104 - 5/4 idén voltak az eddigi legjobb sztorik, miközben továbbra is egyedi a világa és látványa.

https://www.youtube.com/watch?v=0qln5TNwo4o

Mivel egy monumentális, éveket felölő filmről van szó, igyekszem a kulcsmomentumokat kiragadni.

A nácik uralma idején Carl Seeband professzor nagyban részese a párt tisztogatási ügyeinek. A fogyatékos személyeket meddővé teszi, majd halálra is ítéli. Így jár a skizofréniásnak talált Elisabeth is, akit ugyanúgy hívnak, mint a lányát. Aki érzelmileg megérint benne valamit, mert nem maga végzi el a műtétet, de a halálos ítéletet aláírja.

Elisabeth családja sokat veszít a háborúban: a bátyjai a fronton esnek el. A régi házuk, ahogy Drezda nagyja is, odaveszik a bombatámadásokban. Nagybátyja, aki a felesége sürgetésére lépett be a náci pártba, hogy visszakapja a tanári állását, pedig gyűlölte a nácikat, most a párttagsága miatt nem kaphat állást – takarító lesz belőle, de egy ponton túl nem bírja, öngyilkos lesz. Szeretett unokaöccse, akit a lány igyekezett a modern művészetekkel is megismertetni, minden tehetsége ellenére egy propaganda gyárban fest táblákat.

A műszakvezető azonban felfigyel a fiúra, és beajánlja a művészeti akadémiára. Kurt nincs oda a szocreál művészetekért, de nincs választása. Az iskola szépe, Elisabeth neki is megtetszik, és a többiekkel ellentétben ő randit is kap a lánytól. Összejönnek – amikor a családnak ki kell adni egy lakást, hogy a nagy házat megtarthassák, Kurt jelentkezik és meg is kapja. Ellie apja Carl Seeband professzor – akit az oroszok elkaptak náci bűnösként, de ő mindent tagadott. Így is végeztek volna vele, de az orosz katonai vezető feleségénél komplikált szülés kezdődött, Seeband mentette meg a kisfiút és az anyát. Hálából az orosz mindent eltussolt, és visszakapta a férfi az életét, a rangját.

Ellie terhes lesz, az apja szinte előbb észreveszi, mint a fiatalok. Mivel Kurt rajtakapta a cseléddel, eleve neheztel rá és a fiú szakmáját, származását is alacsonynak tartja, így tervet sző ellenük. Azt hazudjam hogy egy régi betegség miatt Ellie nem lehet még terhes, abortuszt végez a saját lányán. A pár azonban együtt marad így is, egymásba kapaszkodnak meg a veszteségükben.

Amikor az orosz hazamegy Moszkvába, Seeband helyezkedik. Nyugatra költözik, és így egyezik bele Kurt és Ellie frigyébe. Ők sem maradnak sokáig keleten – Kurt gyűlöli a freskót, amit festenie kell, hiába jegyzik egyre inkább művészként. Nyugatra szöknek.

Ellie varr, ő művészeti akadémiára jár, és keresi a stílusát. Seeband rendszeresen kínozza őket: pl. állást ígér Kurtnak a nőgyógyászati klinikán, ahol ő az igazgató. Mit kap? Takarítói állást. A képeit is rendszeresen kritizálja. A nagyobb baj, hogy Ellie megint elvetél. Az orvos felvilágosítja, az abortusz során sérült a méhe. A harmadik hónapnál tovább egy terhessége sem fog megmaradni.

Miután Kurt tanára ráébreszti, mit keressen a művészetbe, Kurt egy nap ihletet kap. Fotókat kezd el megfesteni nagyban. Az első munkájában három képet vetít egymásra – Elisabeth nénje és ő gyermekként, az apósa igazolványképe és egy most elkapott náci bűnös fotóit festi meg egymásra. Az apósa megint jönne piszkálni, amikor a szeme megakad azon a képen.

Sokkot kap, szabályosan rászakad az egész élete bűne. Elisabeth, a lány, akit a halálba küldött. Az egykori főnöke és ő maga. Kurt nem is érti, mitől lett rosszul a férfi, ő meg nem magyarázza el neki.

Kurt a fotókból készít sorozatot, és a barátai szerint megtalálta. A gazdag évfolyamtársa, aki született kereskedő, kiállítást is szervez neki. Családi jó hír is akad: Ellie terhes, elérte a negyedik hónapot, ez a baba megmarad.

1 évvel később Kurt karrierje beindul, a kiállítása szenzáció lett. Megszületett a kisfia is, Ellie is bejött a babával megnézni, ahogy a férje interjút ad.