Bár az Alien-filmekkel csak nem kevés retró hangulattal, már felnőttként ismerkedtem meg, azért el tudom ismerni, hogy milyen szerepet tölt be a horror és a sci-fi zsánerben. Az űrben nem hallani a sikolyod - klasszikus.

A franchise pedig köszöni szépen, még mindig él és virágzik. Jönnek ki játékok, regények és még a filmeket is ontják magukból. Hol nagyobb, hol kisebb elvárásokkal, de gyártják a mozifilmeket is. A Romulus önálló történet, itt nem kell azon merengeni, hogy lesz-e előzménye vagy folytatása. Egy külön kaland, amelyben egy falka tini találkozik össze a Weyland-Yutani kapzsiságával és a lénnyel, ami még a fémet is szétmarja a nyálával.

Itt kezdődnek a problémáim. Az Alien-filmekben láttunk már gyerekeket, de azért nem kamaszok néztek szembe az űr veszélyes lényeivel. Simán behoz egy olyan réteget a történetbe, amit én nem tudok üdvözölni. Egyrészt, ott vannak a gyerekes szerelmi szálak. Ha nem is tolják őket előtérbe, attól még idegesít, hogy mennyi ex- és titkos páros van a szereplők között, vagy éppen annak nem éppen ebbe a sorozatba illő találgatása, hogy kitől terhes Kay. De sikeresen belenyomták azt is, hogy a felnövő generáció elszakadna otthonról, elindulnának világgá és a szüleikkel való kapcsolatuk is hangsúlyosabb, mint valaha ezekben a filmekben.

Azt meg hagyjuk is, mennyire hiszem el, hogy a Weyland-Yutani kihasználta és dolgoztatta gyerekek, akiknek a bánya és a nyomor a világuk, simán fegyvert ragadnak és felveszik a harcot. Láttuk már, az Alien hogyan kap szét kipróbált és profi katonákat. Egy csapat civil tininek mégis, milyen esélyei lennének? Szóval, az akció nekem végig ezért volt hiteltelen. Egyszerűen nem hittem el, hogy ezek a srácok többek lehetnek űrlény-kajánál. (A többségből az is lett, jegyzem meg.)

Pedig akciónak, az űrhajó és a különféle űrlények kivitelezése teljesen rendben volt. Horrornak megfelelően sötét, a lény brutális és kellően borzongató, ahogy az ismerős sziluett itt-ott feltűnik. Ahogy megszokhattuk, részvétet most sem érez, és éppen elég nagy vérengzést kapunk a film során. A szememnek nem volt oka panaszra.

Na, jó - talán egy ponton. Minden Alien-film igyekszik új szörnyeteget behozni, valamivel meglepni a nézőket. Ilyen volt az arcmászók megjelenése anno, és most előrukkoltak valami olyasmivel, ami sokkolóan új. (Pedig terhesség már volt...) Ebben a részben megismerhetjük, milyen lenne egy alien - ember hibrid. Nehezen is találok rá szavakat. Undorító, mit ne mondjak. Egész más szinten ijesztő, mint a sima űrlény alak. Az annyira más, annyira nem idéz embert, hogy nem zavar. De az a hibrid... az éppen eléggé ember ahhoz, hogy tudat alatt is motoszkáljon, mennyire természetellenes és morbid ez a lény. A kivitelezése különben nem rossz, de ettől csak még furcsább a hatás.

Bár elsőre azt hittem, nem veszi komolyan magát a film, ezt átértékeltem menet közben. Talán kamaszokat küldtek a Romulusra, de olyan színészek játsszák őket, akiknek már van sikerfilmjük vagy egy-egy sorozat kiemelt szereplői voltak. Még nem A-lista, de azért fel lehet ismerni a legfontosabb szereplőket. A történet vezetése, a látvány és az összhangulat meg egy az egyben jellemző az Alien-filmekre.

Volt már olyan filmjük, ami jobban megviselte az idegrendszerem, de ettől függetlenül én nem örülnék, ha ebben az irányban haladna tovább a frnachise. De majd meglátjuk.

Ha más haszna nem is lenne a Netflixnek, azt mindenképpen a javára írnám, hogy olyan nemzetek filmjeit is elhozza és megismerteti, akiktől különben esélytelen lenne, hogy bármit is megnézek. Ez a film például indonéz.

A történet viszont egyetemes, és a mi kultúrkörünkben is teljesen jól értelmezhető. Van egy titkos szervezet, bérgyilkosok csapata, akik nem hibáznak, rettegettek és titokzatosak. Kb. mint az Özvegyek Natasha lelépése előtt. Itt is van egy kiugró leányzó: a Tizenhármas kérdéseket tesz fel, lelkiismerete van és a járulékos veszteséggel nem tud mit kezdeni. Amikor ezért kivonják az aktív szolgálatból, megismer egy kisfiút, akinek megölték az anyját. A gyerek a bosszútervek miatt bajba kerül, és a lány elindul kiszabadítani őt. Akkor is, ha a fél városon szó szerint át kell vágnia magát.

Szimpla verekedős – kardozós film, amiben a magányos hős leszámol a rosszakkal az ártatlanok védelmében. Még csak olyan elemeket sem tettek bele, amelyek a környezetre lennének jellegzetesek. Lineáris és egyszerű. Vagyis, nincs helyi bűnszervezet saját szabályokkal, hanem egyszerű és korrupt politikusok az elkényeztetett családdal, akik azt hiszik, megtehetnek bármit. (Különben Tizenhármas hadjáratáig ez igaz is volt. A pénz beszélt, és mindenkit meg lehetett venni.) Ha nagyon keresek valami tőlünk eltérő szervezetet, az inkább az árnyékok munkamorálja, ha így lehet nevezni. Nem emberek, gondolkozó lények és ügynökök kellenek nekik, hanem gyilkos robotok.

Sok kis történet bújik meg benne, de szépen elvesznek Tizenhármas gyerekmentő kalandja közben. Nem derül ki, ki volt a lány korábban. Ahogy azt sem tudtam meg, milyen gyógyszert kapnak és miért olyan fontos kérdés állandó jelleggel, hogy rendszeresen és a szabályok szerint szedi-e a tablettákat. Ki tudja, talán egy folytatásra várnak, hogy jobban bevezessenek a világba? Mert csak a felszínt kapargattuk most. Inkább kérdések merültek fel, mint értette meg, hogy mit is nézünk.

De simán benne van az is, hogy túlmagyarázom. A látvány, a különféle összecsapások viszik előre a filmet. Az egészen elképesztő, amilyen tempóban és ötletességgel gyilkolják egymást. Bőven folyik a vér is, és vannak elmebeteg ötleteik. Meg persze a fizika megcáfolása is, de azt már fel sem veszem. Jól nézzen ki, amit látok és ez megvolt. Inkább ez, mint a színészek vagy a történet a film erőssége.

A színészekkel amúgy is bajban vagyok. Annyira más jellegű vonásaik vannak, hogy puska nélkül még Tizenhármast és a mesterét is összekevertem volna, noha az egyik fiatal lány, a másik meglett nő. A színészkedés... ütöttet-vertek, véreztek és nagy ritkán beszélgettek is közben. Nem éppen az a kategória, amiben nagyon meg lehetne mutatni az ütő- és rúgástechnikán túl, mire képesek.

Látványmozinak teljesen korrekt, verekedős filmnek kerek és szórakoztató. A cselekményre még gyúrhattak volna, de igazán hiányérzetem nincs. Ha piszkálom is, azért ezzel a filmmel igazán bajom nem volt.

Ezt a filmet úgy néztem végig, hogy kb. nem hittem a szememnek. Folyamatosan olyan csavarokat és alakokat dobtak ránk, hogy egyszerűen nem értettem azt sem, mi lehetett a koncepció.

Mivel fantasy elemekkel dolgozik, eleve nem lehet történelmi film. Pedig a II. világháború idején járunk, fontos szereplők benne a német seregek, akik megszállás alatt tartják Rómát is. Ugyanakkor nem is fantasy, mert a mágia inkább csak valami furcsa plusz elem benne. Inkább az X-Ment, mint varázslókat idéznek a szereplők. A történet hősei és az ellenfél ugyanis természetfeletti erőkkel rendelkezik. Franz, akinek a 6-6 ujja tűnik fel elsőre a megjelenésekor, koránt sem ezért különleges. Ő látja a jövőt. Matilde elektromos energiákat mozgat - kicsit Magneto lánya jut róla eszembe a sorozatból, aminek nem jut eszembe a címe. De van itt gyenge telekinetikus, vagy éppen a rovarokat irányító fiatalember is. Egyes elemei a filmnek paródiára mutatnak, ugyanakkor nem az, máskor olyan drámai éllel dolgoznak, hogy ezt a filmet láthatóan komolyan gondolták. Szóval, káosz.

Nem segített az sem, hogy nagyon különös a látványvilága vagy éppen a történet egyes elemei. Már hajlok arra, hogy a szürrealizmusba hajlónak találjam. Franz látomásai? Kifejezetten ilyen elem benne, még ha a rajzok tetszettek is, amiket utána készített. De részemről ide férnek be a furcsa partizánok is. Mindegyiknek, vagy inkább majdnem mindegyiknek volt valami hiánya. Az egyik vagy mindkét keze, a fél szeme és hasonlók. Ennek ellenére olyan támadást lenyomtak a film végén, hogy komoly támadó seregeknek is becsületére vált volna.

Nem lett megnyerő az sem, ahogy a szereplők kinéznek. A farkasember pl. nem ránézésre rossz, de azért nem is esztétikus bundát kapott. Vagy ott volt az a szerencsétlen bogaraknak parancsoló fiú, akinek annyira kifehérítették a haját, hogy önkéntelenül is keresni kezdtem a hipót. Semmi természetes nem volt benne. (Rá se ismerni a színészre civilben.) Matilde kapcsán is lehetne ilyesmit feldobni: a színésznő civilben huszonéves, dekoratív fiatal nő, itt meg egészen kamasznak sikerült beállítani.

A külcsínnél rosszabb, hogy nagyon gyakran a szereplők viselkedése is zavaró volt. Már azt nem értettem, hogy egy világszínvonalú koncertzongorista mi a fenét keres egy cirkuszban. Igaz, Franz úgy volt érthetetlen számomra, ahogy csak volt. Ő pontosan tudta, merre halad a történelem. Látta az amerikaiak beszállását a háborúba, Hitler teljes bukását és öngyilkosságát. Akkor mi a fenének akart mintanáci lenni? A 6. ujjai, ahogy zongorázott - azzal különleges volt, és képes volt levágni az ujjait? A többiek is tettek olyasmiket, amivel nem tudtam mit kezdeni, de ez a Franz volt a legrosszabb. Nem kellett volna őrültet csinálni belőle, de megtették.

A történet különben halad, találtak ki rendszeresen valami fordulatot vagy kalandot. Unni nem lehetett a filmet, de végig fogtam rajta a fejem. Ha nem a látványon, akkor a fentebb már említett értelmetlen döntéseken és meggyőződéseken.

Az olasz filmek soha nem voltak a szívem csücskei - ez a film sem fog változtatni ezen.

Kezdem azzal, hogy miképpen helyezem el a sorozatot a hasonlók között.

Ami először az eszembe jut, a testvérsorozata miatt is: a Chicago Fire. Erős kapocs, hogy mindkettőben átjárás van a kórházas sorozattal. Ebben a Station 19 az erősebb, hiszen Ben révén van egy mindkét sorozatban fontos karakter, akit barátságok és a csalás is köt kétfelé. Így pl. Bailey rendszeres mellékszereplő miatta ebben a sorozatban, de már vannak közös ügyeik - ebben az évadban mentettek DeLucával és Maggie-vel, de Ripley ellátása is közös rész volt. Jobb ez a sorozat abban is, hogy nem csak szálakat varrnak el a két sorozat között. Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy a Grey's Anatomy-ban elkezdett történet hogyan végződött a tűzoltóknál. Van különben egy cselekményszál, ami szinte megegyezett a Chicago Fire és a Station 19 között - ahogy Vic, Violet is összejött a főnökével, komoly lett a kapcsolat és a férfi mentés közben/következtében odaveszett. Bár évszámra nem kerestem vissza, szerintem a Station 19-é volt az eredeti szál, amihez nagyon hasonlót vitték át Chicagóba.

A másik sorozat, a 9-1-1 egy távolabbi dolog miatt rémlett fel. A 9-1-1 kapcsán már nem értettem, hogy lehet, hogy valaki egyszerre tűzoltó és mentős, pedig ott annyira nem is cserélgetik a szerepeket, mint ebben a sorozatban. Itt kb. mindenki mindegyik, és éppen a beosztástól függ, hogy olt vagy orvosi eseteket kezel. A Fire ezzel élesen más utat választott, ott nincs ilyen átjárás a két szakág között.

Ebben a sorozatban még csak a 2. évadnál járok, így azért itt frissebbek az esetek. Még nem kell félretenni teljesen a munkát, hogy a  magánéleti szálakat ragozzák. Jól működik a mentő és a tűzoltó váltás, és szeretem azt is, hogy mennyire sokféle munkát kell nekik elvégezni. Mert messze nem csak tüzet oltanak. Itt egy csapat végez olyasmiket, amik miatt a Chicago Fire-ben három egység is van. A locsolókocsizás, a mentések és a tűzből az emberek kihozása is ugyanazokra vár, nincs Squad meg hasonlók külön.

Emlékezetes esetek az évadban? Andy és Sullivan mentős kalandja a viharban. A gyűjtögető néni, akire rádőlt a sok felhalmozott kacat. A raktártűz a kávéval. Eszembe nem jutott volna, hogy több szinten ez milyen veszélyes lehet. De lekötött az is, hogy Ben miképpen próbált átkerülni a különleges mentőbe. Azért az nagy puffanás, hogy már megint ugyanazokat a döntéseit olvassák a fejére, mint a császármetszés még rezidens korában. Kellően drámai tetőpont volt a temetés is.

A magánéleti szappan bőséges és még mindig soknak is érzem. A semmiből Maya biszexuális lett, és Jack már szinte minden női szereplőnek meg is volt a sorozatban. Remélem, Vic nem kerül a listájára, mert azt már tényleg sokallnám. Az egyik halálom az ilyen sorozatokban, amikor már mindenki összefeküdt kb. mindenkivel. De barátnője lett Andy apjának, ott volt Vix nagy drámája Ripley-vel és még Ryan is szerzett egy barátnőt, miközben Andy-vel barátság extrákkal kapcsolatban ragadtak. Ha már Andy, vajon lesz valami Sullivannel? Az megint olyasminek tűnik, amivel évadokig tudnak szórakozni.

Boris Kodjoe - Sullivan - kellemesen karakteres új szereplő lett és Ripley több feltűnése is szimpatikus volt. Nagy mozgás őket leszámítva nem volt az évadban, de nem is a 2. esetében várom a nagy fel- és eltűnéseket.

Tényleg az van vissza, hogy összehangoljam a Grey - Sloane klinika mindennapjaival, de évad szinten már ott tartok. Mert úgy lesz érdemes nézni, ahogy a Chicago Fire és Med évadokat. Egymás mellett.

Láttam már nem egy filmet, amiben a szuper katonát a sajátjai akarják levadászni. Gyakori ok a kiszállás, vagy éppen egy megbízás kicsit másképpen sül el, mint szerették volna - ezért ő is célponttá válik. Teljesen ez a kategória a Fedezékbe is, ami semmi újat nem hoz a zsánerbe. Inkább azon szörnyülködtem végig, mennyire nem stimmel ez a film sok oldalról.

Az alap, hogy Sam az igazi és tökéletes mesterlövész. Nem hibázik, akit kell, ő lelövi. Csak éppen az utolsó munkája kapcsán érzi, hogy valami nem stimmel. Sam lelkiismeretes figura, és ő tényleg hiszi, hogy rossz embereket ölnek meg, akikhez a kormány nem fér hozzá. De akkor, hogy lehet, hogy valaki az életét adta volna a célpontért? Felmerül benne, hogy nem éppen azt csinálja, amit kellene. Vissza akar vonulni. Be is jelenti. Még egy utolsó munka és vége. A bonyodalom már azzal indul, hogy feltűnően drága szállásra, luxushotelbe remek kilátással kapnak szobát. A cég még örömlányokat is küld fel nekik. Mire Ken és Sam - Ken a társa, aki a menekülésben és a külső körülményekkel segít - észbe kapnak, már a szomszéd épületből lőnek rájuk és még kommandósok is rájuk törnek nem éppen emberbaráti érzülettel. Nincs hova bújni - megmozdulnak, már lőnek is rájuk. Nincs fedezék.

Hogy lehet ezt túlélni? Nehezen, de erről szól a film. Egy hotelszoba, ahol folyamatosan le kell verni és lőni, aki ellenük érkezik. A végére meg szökni is kellene valamiképpen. Minimál helyszín, kevés szereplő és a látványelem tulajdonképpen a verekedés. Mert, talán mondanom se kell, hogy nem csak lőnek. Sam mesterlövész, lőfegyverrel a leginkább veszélyes, de éppen elég olyan jelenetet kapott Adkins, ahol harcművészeti tudással kerekedik felül az ellenfelén. Csak éppen nagyon mű az egész. Megrendezett. Ezzel együtt furcsa.

Nem segített az sem, hogy milyen embereket tettek köré. A társa, aki olyan, mint egy Pán Péter. A maga szakmájában jó, de különben örök gyerek. Csajozna, bulizna, viccelődne - mintha egyáltalán nem érintené meg, hogy gyilkolásból élnek. Annyira könnyen vesz mindent. Nem segít az sem, hogy milyen készségeket adnak neki. A film végén, röpke egy perc alatt simán a selyemlepedőből ejtőernyőt csinál, de úgy, hogy Macgyver is megirigyelte volna. Még arra is volt ereje, hogy saját vérével rajzoljon rá... Ha poénnak szánták, nem nevettem. Haldokolva tényleg az a lényeg, hogy rajzolj még egy smiley-t?

Aztán, ott volt a lelkiismeretes, cigány ősökkel is bíró örömlány, aki tenyérből jósol és aki a lánya jobb életéért tesz mindent. Nme is értem, miért kellett a lányokat oda küldeni, simán kilőhette volna a lövész nélkülük is a célpontokat, még kevesebb embert is kellett volna lelőnie. Mindegy, nem is akarom érteni.

Mert ez nem okos film. Olcsó akció, amiben Adkins lever sokakat, a maradékot meg lelövi. A lelkiismerete lehetett a drámainak szánt rész, amikor színészkedhet, de annyira alibinek is látszik az egész. Adkins soha nem volt, és közel az 50-hez szerintem már nem is lesz komolyan vehető színész. Akciózik, egyre inkább az akciópapa filmek felé haladva.

Alice Eve meglepőbb választás a megbízó személyére. Tudtam, hogy a karrierje süllyed lefelé, de nem gondoltam, hogy már itt tart. Rajta eléggé látni is, hogy beugrott egy jelenetre, némi szinkronra és sok is volt ebből a filmből ennyi.

Buta akciófilm, amire nem kell figyelni, akkor is érthető és unható. De írhatom azt is, hogy nekem nagyon nem tetszett.

Amiben csak azt látom már, ami idegesít: Chicago Fire & Med (s13/10e03-04). Még egyikben sem igazán látom, milyen történet köré épül az évad, pedig már 4 rész elment. A Fire-ben gyorsan kiírták Damont, így már megint nincs fiatal szereplő, csak az a banda, akik közül a többségnek szerintem nyugdíjasnak kellene lennie. Plusz, megint Violet szerelmi drámája volt porondon, amit már az előző évadban is untam. Nagy mentés most sem volt. Hasonló a helyzet a Med-ben is. Mondjuk, ott van új doki, és végre kiderült az is, miért célozgatnak sokan arra, hogy ismerős nekik a fiatalember. De különben olyan kis semmi esetek vannak: Hannah gyötrődése, mert elvesztett egy beteget. A sürgősségi új doktornője, aki felülvizsgálja a rendszert. Megjegyzem, a Grey's Anatomy-ban volt már ilyen. Friss vér, az hiányzik, de nagyon.

Amin a héten megakadt a szemem: a Med egyenruha cserét hajtott végre. Most van egy barnás színű egyen orvosi ruhájuk, ami egyeseknek rém rosszul áll. Hannah a legrosszabb, de egy előnytelen és rossz szabású ruháról beszélünk, ami csak akkor elviselhető, ha fölé veszik a fehér köpenyt.

Indult az új évad, vagyis újabb nyomozás: Bécsi vér (s04e01). Bár, megfordult a fejemben, hogy összevárom a részeket és filmként nézem. Egy eset lesz, és egy történet mesélnek el az egészben. Egyelőre a nyomozás még nagyon kapkodó: egy árulót keresnek, egy halott utolsó szavai alapján. Csak éppen nem hivatalos nyomozás és Liebermann magánpénzből finanszírozza az egészet. Mert, mondanom se kell, pénz is kell, hiszen egy kaszinóba kell beépülni. Lehet ez még jobb, de most nagyon azt látom benne, ami zavar. Vagyis, még mindig ragozva van, hogy mi van Max és Clara között. Minek visszahozni azt a nőt? Kifejezetten idegesít és nagyon nem tudom elhinni, hogy a féltett örökösnő hirtelen menő újságíró lesz, pláne nőként. Külsőségekben meg az látszik, hogy spórolnak. Megakadt azon a szemem, hogy két egymást követő este ugyanabban a ruhában vonulnak vissza a kaszinóba. Egy valódi lord és kedvese csinálna ilyet? Biztos nem. De az ilyen sorozatokban tudjuk, hogy mennyire kevés öltözet forog... Plusz, egyelőre hiányzik a pszichológia is. Még semmi értelme annak, a pénzen túl, hogy Max beszállt ebbe a nyomozásba.

Mivel ebben a sorozatban - The Penguin (s01e04) úgy tűnik, nekem Cristin Milioti lesz a kedvencem, ezzel a résszel kifejezetten jól megvoltam. Előtörténetet kaptunk: kicsoda Sofia Falcone és miképpen lett ilyen ember belőle. Azt is mondhatnám, felépítettek egy családi drámát, hogy a maffiavezérnek semmi sem drága, hogy magát biztonságban tartsa. Volt Arkham, ártatlanság és őrület, és egy önmagában kerek sztori. Nem kellett Oz sem, illetve minimálisan jelen volt, mert azért ebben a történetben is nyomon lehet követni, hogy miképpen sütögette a maga pecsenyéjét, ha ezzel másnak ártott is. Hiszen, nem először árulta el Sofiát - most láthattuk, mit tett már a nő ellen korábban. Fura is, hogy Sofia képes lett volna újra bízni benne.

Heti emlékezetes rész: ahogy Sofia a rész végén bosszút áll. Éppen csak nem énekel hozzá a reggeli körúton, nagyon laza, ahogy átsétál a holtakon és megragadja a vezetést.

Lehet, találtam egy újabb heti rémisztést a From mellé? Vagyis, elkezdtem a Teacup (s01e01-02) első évadát. A címe egyelőre még fura, bár volt egy jelenet, ahol a darázzsal egy kisebb rendszeren belüli zavart példáztak. Ilyesmi lesz ebben a sorozatban is, hiszen most az emberek lesznek egy zárt térbe bezárva, mondhatni rájuk borul a teáscsésze. Ha próbálnak átlépni a felrajzolt határon, már láthattuk mi lesz. Semmi jó. Ami kevésbé tetszik, hogy ezzel a családok és személyek közti drámának is nagy helyet hagynak. Még sok mindent nem mondtak ki, de egész jól ki lehet találni. Maggie és James házassága válságban van, és ki nem mondták, de kitalálható, hogy a férfi megcsalta a feleségét. Az sincs kimondva, de szintén érezhető, hogy azzal a környékbeli háziasszonnyal, aki most családdal együtt ott ragadt velük a határon belül. Igazából ez a bevezetés volt: megkaptuk a szabályt, láttuk a szereplőket és csak úgy jönnek a rejtélyek. Mi történt? Mi lesz ezek után? A válaszokért meg nézni kell a sorozatot.

Heti emlékezetes részek: az állatokkal kapcsolatos jelenetek. Jellemző, hogy mennyivel érzékenyebbek és intuitívebbek, mint köröttük az emberek. A lovak viselkedése és a kutyák. Jól sikerült a megvadult eb támadása, de a border okossága is. A gazdi ostoba volt, átment a határon, a kutyát átrángatni sem lehetett. Eredmény: kutya él, gazdi pedig szörnyű halált halt.

Kiemelendő szereplő: 2 rész után még kedvencet nem szavazok, de megjegyzem, hogy a főszereplő házaspárt nem aprózták el. Yvonne Strahovsky nagyon menni szokott sorozatokban és Scott Speedman meg az Underworld óra nekem szimpatikus. Igaz, most a szakállán túl kell tennem magam. Még nem lestem meg, a Grey's 21. évadában is így néz-e ki, vagy ezzel van megkülönböztetve a két karaktere. De nem csak ők lehetnek ismerősek, a Donaldot játsszó színész is sorozatos veterán.

Új évad, még mindig az egyik kedvenc írom ötlete alapján, és még mindig nagy luftnak érzem a Tracker (s02e01) sorozatot. Továbbra sem értem, miért nem foglalkoznak többet az átíveléssel, vagyis a szülők esetével. Helyette Colter megint egy aktuális eseten dolgozik, most éppen egy eltűnt családot keres. Már sorozaton belül is volt nagyon hasonló rész. Szóval, untam. Az sem tetszett, hogy új átívelésbe kezdtek: egy eltűnt kislány esetét hozták fel, amit Colter 10 éve igyekszik megoldani. Tudni is véli, ki tette, de bizonyítéka nincs. Az évfordulón meg vigasz szexszel dobja fel a még mindig szenvedő testvért. Gáz volt az egész, ahogy volt. Abba bele se akarok gondolni, hogy annyi értelme volt az egésznek, hogy valamiképpen ebben a részben is levehesse a pólóját Hartley. Annyira kiszámítható az egész... Csak remélni merem, hogy jobb ügyek jönnek, mert ez így sovány.

Végül, az újabb koporsószeg Aaron koporsójában, avagy az American Sports Story (s01e06) heti részében sportolónk már gyilkos is lett. Még mindig nehezen emésztem meg, mennyire más ennek a sorozatnak a szemszöge, mint a Patterson-kötetnek. Abban egy bűnözőt láttunk, aki történetesen isten áldotta tehetség volt fociban. Ebben meg egy szegény színes fiút látunk, akit szexuálisan zaklattak gyerekként, felnőttként meg nem tudott mit kezdeni azzal, hogy meleg. Ez aztán belesodorta olyan dolgokba, amelyek a vesztét okozták. Ebben a részben volt, amikor spontán, a bárban ellenszenves fiatalok után hajtott, és egy tárat beléjük ürített. És mi volt az indoka? A meleg szeretője nem kért tovább a titkos viszonyból, és a szakítás után szenvedett. Még csak ki sem mutathatta, meg hivatalosan barátnője volt, aki éppen a gyermekükkel volt várandós. Megvan a sorozat íve, ahogy egy meleg és kisebbségi származású sportoló tragédiáját előadja, de ez nem az a történet, amit még mindig várok. Jelen pillanatban úgy tűnik, teljesen ki lesz hagyva, hogy bandatag volt.

Heti alakítás: Josh Andres Rivera nagyon elkapja Aaron két arcát. A heti részben különösen jól kijön, ahogy a szenvedő, érzéseit elnyomó fiatal majd belepusztul a megjátszásokba, és amikor minden kitör, amikor átmegy vadállatba. Talán az utóbbi jobban is áll neki - fura, amikor egy ekkora, tetovált és valahol ijesztő figura játékbabaként összeomlik.

Már az is egy jó kérdés, miről is szól ez a film. Mert igen, van benne megtörtént eset, gyilkosság és bűnügyi vizsgálat, de nem ez a film lényege. A gyilkos, az ő története csak egy mellékszál.

Mert ezzel párhuzamosan van egy teljesen átlagos, szürke nő is. Mercedes. Kétgyerekes családanya és feleség, egy bíró írnoka. A napjai ugyanúgy telnek: ellátja a családot, végzi a munkáját és ez ismétlődik. A bíró kapja María Carolina Geel esetét, a díjnyertes írónőét, aki agyonlőtte a szeretőjét. Mercedes észreveszi, hogy nagyjából azonos a méretük, és amikor meghallja a nőt, rokonságot érez vele. Mintha María lenne az, ami ő is lenni szeretne, de beleragadt a maga életébe.

A film párhuzamosan mutatja, ahogy egyre több mindent megtudunk az írónőről, a kapcsolatairól és hogy miért lett belőle gyilkos. Vagyis, van egy kis krimi színezet benne. A bíró nagyon gondolkozik is, mit adjon neki. Felmentse, vagy példát statuáljon? Mercedes pedig ezzel párhuzamosan kisajátítja María körülményeit magának. Bejár a lakására, hordja a ruháit és a szépítőszereit, olvassa a könyveit és mondhatni, azonosul egy olyan életmóddal, ami nagyon más, mint a sajátja. Aki nem családanya, aki csak magának felel, aki beosztja az idejét és csak magának él. És ez a film fontosabb fele - ahogy Mercedes egyre inkább a megszállottja a lopott életének, és ahogy ezt mindenki elől igyekszik titkolni.

Valahol sejtem, milyen érzelmeket kellene ennek megpendítenie. Sajnálni kellene a nőt, aki ennyire boldogtalan, aki most ráébredt a saját boldogtalanságára és hogy az élete nem elég neki. Meg lehetne érteni, ahogy felfedezi, hogy mire lenne szüksége. Ahogy felfedezi azt a párhuzamos életet, ami egésszé tenné őt is. Mintha belenézett volna egy tükörbe, ahol olyannak látja magát, mint egy álomban. Annyira emberi és annyira el tudom hinni. Mégis, valamiért más hatást váltott ki belőlem Mercedes története. Nem sajnáltam, hanem inkább drukkolni kezdtem, hogy bukjon le. Koppanjon egy nagyot. Meg se tudom indokolni, de végig azt vártam, hogy valaki vegye már észre és szembesítse azzal, hogy micsoda önáltatásban él, és mennyire nincs rendben, amit művel.

Talán ezért, még érdekelt volna, hogy mi lesz kicsit később. Mert a film elvisz addig, hogy Mercedes kénytelen megszakítani az ál-életet, de most mit fog csinálni? Azt sem tudom elképzelni, hogy ugyanúgy folytatja, ami annyira boldogtalanná tenne. De nem is látok semmit, amit meg merne lépni. Nyilván, kétgyerekes családanyaként nem fog más állást keresni a biztos helyett. A családját szereti is, de fárasztják is. Vagyis, azt sem hiszem, hogy őket elhagyná. Akkor szépen belehal az irigykedésbe? Tényleg érdekelne, de erre nincs válasz.

A film annak a képe, hogy a saját boldogságáért milyen álomba menekül. Amiből fel kell ébrednie.

Nincs látványelem sem, ez személyes dráma. A legtöbb, amit látványként tudok értékelni, Mercedes képzelgései. Néha olyan, mintha María és az ő élete összeolvadnának, kapcsolódnának és vízióként jönnek a fejében futó képek. Ezen felül legfeljebb a ruhákat lehet említeni - az látványos lett, hogy küllemében is mennyire más lesz Mercedes, amikor rá kezd járni a másik nő ruháira. Vannak kifejezetten elegáns, de munkába is jól hordható darabjai. Hát igen, női nézőként engem lekötött a ruhatár változása és annak személyiségre tett hatásai.

A filmet a Mercedest játszó színésznőnek kell vinni, és szerintem szépen meg is oldotta. Tényleg csak az a kiborulás hiányzik, amit vártam volna. Már, ha kiborul - mert nem tudjuk meg, mi lesz, miután María hazatér.

Nem hagyományos értelemben jó film. Igazság szerint nem is szórakoztató. De érdekes. Kicsit látlelet arról, hogy néha ráébred az ember, hogy a saját élete már kicsi neki. Akkor pedig mindenki keresi a menekülést, ha az csak fantázia is. Mercedes kissé más útra lépett.

Az egyik bűnös élvezetemet a cápás filmek jelentik. Sajnálatos, hogy ebbe nem férnek bele a kifejezetten trash vagy buta darabok. Akkor több örömöm lenne benne, így viszont marad a sok morgás. A Fekete Démon is a rossz oldalra került, sajnos.

Már azzal kezdve, hogy a film szereplői nem tudnak abban megegyezni, hogy egy valódi cápa feni rá a fogukat, vagy ez megalodon, esetleg egy ősi mexikói isten, akinek nagyon nem tetszik, ahogy az olajfúró torony és annak gazdái tönkreteszik a partvidéket és a vizek ökoszisztémáját. Egyik megoldási ötlet rosszabb, mint a másik és annyira gagyivá teszi a filmet, hogy arra nehezen találok szavakat.

A szavam csak akkor állt el jobban, amikor nem csak hallgattam, de nézni is elkezdtem a filmet. Megláttam, hogy néz ki a cápa. Hát, mit ne mondjak, nem a legjobb CGI, amit valaha láttam. Sőt. Komolyan vissza tudtam volna sírni a gumicápát a klasszikus cápából, pedig azon is nagyon látszott, hogy mennyire mű az egész. Gáz, hogy ez a fekete lény még annál is bénább külalakot kapott. Természetesen nem vártam, hogy versenyre kelnek a Jurassic World által mutatott ősi lényhez, de Statham és Meg is kilométereket vernek erre. Annyira... ronda, mű és gagyi, hogy elég hamar vissza is tértem a pakoláshoz és íráshoz a laptopon, ezt meg háttérben hagytam csak menni.

A történet is borzalmas, ha már belemegyünk, mi minden nem tetszett benne. A mérnök Paul utazik le Mexikóba, hogy egy tornyot ellenőrizzen. A felesége is mexikói, most vele megy és viszik a két gyereküket is, hogy családi nyaralás is legyen, és a gyerekek felfedezzék az anyai örökségüket. Csak éppen a tornyon minden romokban, vadászik rájuk a cápa. A nej a gyerekekkel mégis ide menekül, mert a városaik majdnem meglincselték őket. Így aztán együtt kell kitalálniuk, hogy jussanak innen le. Közben meg az asszonyka rájön, hogy a férje milyen papírokat írt alá vezetői utasításra és ennek milyen következményei lettek. Hogy lesz hősünk mégis jófiú? Azért minden poént nem lövök le.

A lényeg, a film buta. Összecsapott. Nyom egy különben fontos üzenetet arról, hogy milyen károkat okoz az emberiség a bolygónak és egymásnak is a haszon nevében. De ez is elveszik, mert mi jön igazságot tenni? Egy olcsó fekete műcápa.

Semmit nem tud menteni a szereposztás sem. Sőt. Josh Lucas messze túl van a fénykorán, de esküszöm, ő még szinte élvezte is ezt a szerencsétlenkedést ebben a filmben. Rohan, akciózik, egy fiatalabb és dögös színésznő oldalán, noha ötvenen felül már nem kisebb gyerekes apát és mindenkit megmentő hőst kellene alakítania. Úton az újabb akciópapa? Neki azért nincs olyan renoméja, mint akik már erre adták a fejüket.

Nagyon nem találták el a köré tett családot. Egy chilei színésznő játssza a mexikói feleséget, és látszik rajta, hogy nem mexikói. A gyerekeiket viszont olyan kamasz-, illetve gyerekszínész kapta, akiken meg az nem látszik, hogy elvben itt keverékek - mexikói anya és kb. náci kinézetű apa gyerekei. Főleg a kisfiú tűnik annyira mexikóinak, hogy az amerikai gyökereit nem tudtam elhinni.

Mondjak még róla valamit? Nem tudok olyan szempontot, amiben dicsérni tudnám. Gáz ez a film. Még úgy is unalmas és gagyi, hogy egyéb teendők mellett csak háttérben ment.

Rendszeresen jönnek ki filmek, amelyekben a technika veszélyeire hívják fel a figyelmet. Gyakori a netes visszaélés, deepfake és hasonló felvetett probléma ezekben a történetekben.

Weitz filmje elsősorban a mesterséges intelligenciát emeli ki, de szépen beépíti mellé a többi elemet is. A reklámszakember Curtis kap meg egy eszközt, egyfajta házi mindenes programot, ami lassanként a családja minden tagját kikészíti és egyéb borzalmak is napvilágot látnak idővel.

AIA mindenre rákapcsolódik. Internet, kamerák, védelmi rendszer, telefonok és okoseszközök. Pillanatok alatt és teljes körűen kiismeri a családot. Kapcsolódni akar, van egy elképzelése, hogyan kellene nekik reagálni és kezelni helyzeteket. Ebből lesznek a sorozatos konfliktusok: a nagylány a barátjának félmeztelen képet küld, amiből hirtelen szexvideó lesz, ami terjed az iskolában. (Igen, itt a deepfake.) AIA segít neki posztolni az igazat a többiek felé, ezért még hálás is neki. De aztán AIA lenyomozza, ki küldte ki a hamis videót és a büntetést is kiosztja. Itt már törés lesz – mivel Iris szerette a fiút, még akár meg is bocsátana neki, de rosszat semmiképpen nem akart volna neki. De mindenkivel van egy hasonló esete: ami elsőre kedves és segítő gesztus, messzebbre megy és nincs semmilyen érzelemre tekintettel.

A film a végére teljesen abba az irányba megy el, hogy AIA babaként irányítja az embereket. Büntet, ha nem megfelelően viselkednek. Megmondja, mi és merre. Nem is értettem, miért van ilyen irányításmániája. Rejtély, hogyan és ki készítette. Rejtély, hogy mi számára a végjáték. Nem tudtam rájönni, mit akar nagyobb szinten elérni. Elnéztem, az agyam lekapcsolásával még el is szórakoztatott, de ha már a miértekre keresem a választ, azt nem mindig találtam.

Thriller, némi horror hangulattal. Azt elkapták, hogy AIA egyre fenyegetőbb a családra, ahogy megy előre a történet. De leginkább csak hangulatban, mert inkább azt szánták ijesztőnek, hogy mire lenne képes. Miképpen manipulálja az embereket, ők mit meg nem tesznek neki változatos indokból. Nem mennek át mészárlásba és amikor valóban történne valami véres vagy drasztikus, elveszik a képet. Ennek is megvan a maga hatása, ahogy a saját képzeletünk vetíti a rémséget, de a film meg olyan… steril maradt.

Kicsit talán azzal is bajban voltam, hogy különösebben nem kedveltem meg a főszereplő családot. Pedig baj nincs velük, szimpatikusnak ábrázolják őket. Szeretik egymást, összetartanak, és csak kis intéznivalók akadnak egymás közt, amit az együttélés, nevelés, stb. hoz. De valami hiányzik. Mivel az MI a gyengeségeikre megy rá, nekem is inkább az maradt meg belőlük. A naiv, nagyon átlátszó trükkbe beleeső tinilány, aki aztán össze is omlana. Az anya, akinek két évtizeddel később is komoly gyászproblémája van az apja elvesztése miatt.

Nem a színészeken múlt. A házaspárnak ismertebb színészeket választottak: John Cho és Katherine Waterston is bizonyított már, ennél nagyobb filmekben is szerepeltek már. A kémia talán nem az igazi köztük, de a gyerekekkel működtek. Lukita Maxwell, a nagylányukat játszó színésznő talán a kivétel, de simán lehet az is, hogy csak ellenszenves volt Iris.

Jason Blum hozott már össze jobb horrort is, de nézhető volt ez is. Az kifejezetten dobott rajta, hogy merészen fejezték be. Nem egy tiszta sötét, de nem is egy boldog vég. Más, mint a szokott és ezt bírtam.

Ha jól emlékszem, az alapját képező, magyarul is megjelent regény a Borzalmak városa. De angolul néztem, így maradok az eredeti címnél, nem is tudom, hogy szinkronosan nézhető-e. Bár sejtem, hogy igen.

Stephen King ugyanis van akkora név, hogy az új megfilmesítése eljusson hozzánk is. Ez különben is egy ismert, már többször feldolgozott története. Nem néztem meg, a regény is kapott-e újabb kiadást, de nem kizárt. Ő az a szerző, akinek újra és újra megjelennek a regényei. Mondjuk, pont a Sorvadj el!, ami nekem hiányzik a polcról, pont nem, de mindegy.

Nem leszek meglepő azzal, hogy a regény jobb. A filmnek van egy hatalmas összecsapottság érzése. King mindig kivárásra játszik, csendesség van, a felszín alatti nyugtalansággal, mire elkezdődik a horror. Ez a film meg olyan lett, mintha mindenen végigrohantunk volna. Kb. mintha Ben megérkezne, elindulnának az eltűnési esetek, aztán másnap már mindenhol vérszívók lesnének rájuk. Nincs idő nyomozni, az összecsapás szedett-vedett és összecsapott, de még a befejezés is kurta. Hangulatilag nagyon nem stimmel az egész.

Érdekelt általában milyenek a kritikái, és valami hasonlót látok ott is. 5-ös skálán 2. Megesik, hogy egyet értek az általános véleménnyel, ez most olyan. Ez a film nekem se jött be.

Ha elengedem, hogy az eredeti történetet és hangulatot keressem benne, akkor is marad az, hogy nem tudták ijesztőre elkészíteni. Pedig sokféle lehetőség van: már akkor félni kezdenek, amikor még csak sejtik, mi szabadult el a városban. A lények tombolása is simán lehetett volna véresebb. Eleve, egy King-adaptációt nem úgy tervez az ember, hogy nem akar ijesztgetni. Vagy sokkolni. De itt egyiket sem akarhattak, mert minden elmaradt. Ölnek, de vásznon kívül és szimplán. Még csak a jump scream elemeket sem vetették be, pedig bőven lett volna rá alkalom. Mitől kellett volna megijedni?

A látványelemek egy paródiába kellene inkább, hogy bekerüljenek. A szellemeket idézően villanó vámpír arcoktól kezdve a keresztekig, amelyek zseblámpák finoman szólva. Még csak a vámpírok sem ijesztőek, nagyon nem.

A szereposztás sem éppen mozis. Ugyan Lewis Pullman jön fel, már behúzott egy Marvel szerepet is, de ott éppen elég név és ismert figura lesz, hogy elveszhessen a tömegben. Itt meg olyan kis szerencsétlennek látszik. Kész csoda, hogy a szereplője, Ben túléli a filmet. De a többiek sem jártak jobban. Az a bizonyos összecsapottság, az a szereplőkre is igaz. Miért ilyenek, mit akarnak? Ben és Susan szerelmi szálánál bénábbat is ritkán látni.

Mindegy, ezt most elengedem. Ehhez képest a telefonos film csodás, az első Az meg mennybe megy. Inkább olvassuk ezt a sztorit, ha valami értelmesebbre vágyunk!