Családi, tolvajos, régi titkokat felfedő.

Clancy tehetséges fiatal csellista, akit másodévesként elhívtak egy buliba, ahol álmai végzőse is ott lesz. A lány azonban bátortalan, így nem csak a buli terve esik kútba, de engedélyt sem mer kérni, hogy elmenjen a zeneiskola nyári kurzusára Bostonba, noha minden esélye meglenne bekerülni. Az anyjával is folyton veszekszik, aki szerinte túl szigorúan bánik vele és merev. Este éppen a buliba szökne ki a barátnője oldalán, amikor öccsével és annak kis barátjával fut össze, akik a kertben sátoroznak. Mire észbe kapnak, a szüleik eltűntek. Csak pár nyom van, ami arra utal, elrabolták őket. A két barátnő és a két fiú összefognak, és a nyomokat követve elindulnak az éjszakában. A végére nem csak magukat ismerik meg jobban, de arra is rájönnek, hogy az anyjuk mennyire nem egy átlagos anyuka.

Rájöttem, hogy bár nem szeretem, mégis előszeretettel nyomok én is rá a filmekre olyan címkéket, mint: olyan, mint az xy volt. Aztán jön egy Csak/De. Megint ebbe a hibába fogok esni, mert most is nagyon olyan érzésem volt, hogy ezt a filmet már majdnem ugyanígy láttam. Az a Kémkölykök volt. Ez meg annak kicsit más, Netflix verziója.

Lényeges különbség igazából kettő akad: itt nem mind a két szülőnek van izgalmas titkos múltja, csak az egyiknek. Az anya nem az, akinek ismerte a családja. Az apa viszont az a komikus, kissé szerencsétlen cukrász, akinek ismerik a gyerekei.

A másik különbség, hogy az anya nem kém. Mestertolvaj volt, a törvény másik oldalán tevékenykedett, mint a Kémkölykök esetében. Fura is, hogy amilyen bűnlajstrom kiderül az életéből, ilyen könnyen megkapta ezt a másik életet. Nem feltétlenül vagyok híve annak az üzenetnek, ami abból látszik, hogy az anya a félé világot összerabolta, a titkos raktára még mindig tele van illegálisan megszerzett menő holmikkal, és nincs ennek semmi következménye. Gyerekfilm, de pont ezért zavart, hogy nincs következmény. Segített valaki sokkal sötétebb elkapásában, ezzel minden el van nézve? Azért ez nem reális.

Pláne, hogy az egykori társáról miket tudunk meg. Ami elvezet oda, hogy kimondjam, ezt a filmet nem szabad logikát is keresve, aggyal nézni. Ez elsősorban fiatalabbaknak készült, és annyi a célja, hogy szórakoztasson. Lehetnek, vannak is benne hibák, a történet abszolút nem hihető, de itt ez nem baj. Legyen vicces és izgalmas és ki lehet tenni a pontot.

A karakterek is ennek megfelelően felszínesek. Mindenkinek megvan a maga 2-3 jellemzője és csak minimálisan fejlődnek, ketten. Clancy a történtek hatására magabiztosabb lesz, Lewis is. Az egyének helyett sokkal inkább a családi kapcsolatok fejlődése és megerősödése áll a középpontban. Ez viszont az egész családban fejlődik.

Látványra korrekt, pláne, hogy nem mozi, hanem Netflix produkció és családi film. Vannak verekedések, menekülések, autós üldözések. A valóságot meg a fizikát nem kell számon kérni, akkor kellemesen elszórakoztat. (Azért egy ezzel a szemlélettel is bántotta a szemem. Amikor a családi kombi beelőzi a sportkocsit. Azért ott tényleg nem a sofőr, hanem az autó teljesítménye kellett volna, hogy döntsön.)

A színészeken is látszik, hogy Netflix film. Majdnem mozis minőség és nagyságok. Malin Akerman felidézhette, milyen volt a Watchmen idején verekedni – ott hihetőbb volt. Joe Manganiello simán sármos kellett, hogy legyen és tépkednie a ruhaujjakat. Azért az jó poén volt a végén, hogy ott is ezt tette, ahol végül kiköt. Ken Marino meg a szerethető szerencsétlen, ahogy ő szokta játszani. A tinik közül Sadie Stanley lehet ismerős a Disneytől, most a Netflixnek forgat, elvileg még idén jön az a filmje is.

Lehet, ha kicsit megengedőbb hangulatba vagyok, még a 4-t is rányomom, de most sok volt ehhez nekem a mese faktor a családi szórakoztatás mellett is.

Éjszaka meglepetésekkel - 5/3,5 látványra korrekten összerakták, gyerekfilmként a humora is ok. Néhol túl gyerekes is.

https://www.youtube.com/watch?v=rmuEvHRDjlk

Iskolát mentő, szellemes, kamaszos.

Buxley Hall tekintélyes katonai bentlakásos iskola, melyet az egykori tábornok leszármazottja vezet. Ám a modern időkben nem életképes már az intézet. Súlyos anyagi gondok merültek fel, és a pénz nyomában Joe hajlik arra, hogy engedjen pár dologban. Eddig ez egy fiúiskola volt, de egy lányiskolával egyesülve növelhetnék a diákok számát és a bevételeket. Joe ezt úgy szeretné végrehajtani, hogy a lányokat elkülöníti és az igazgatónőjüknek tényleges hatalmat nem ad az intézményben. Plusz, új diákként érkezik a gazdag Jeremy, aki szülei halála óta egyik intézetből kerül a másikba, mindenhonnan megszökik. Ha itt megmarad, a gyámja olyan összeget ad, mely kellene a túléléshez. Az egyik lány miatt hajlik is arra, hogy innen ne szökjön. Csak éppen a pénzére pályázó nénikéje magának akarja a vagyont. Csak éppen a feléledő szellemek hiába akarnak jót, nem mindig sikerül elérniük azt…

Az első meglepetés, hogy ez a film 1980-ban került bemutatásra. Ahogy néztem, sokkal idősebbnek gondoltam. Ha tippelnem kellett volna, a hatvanas évekbe helyeztem volna a cselekményt. Nagyon sok benne az olyan részlet és az életérzés, ami valahogy korábbinak érződne.

A második, hogy ez egy Disney-film. Ok, nem moziba, csak tévére készítették, de akkor is az egeres stúdió hozta össze. Többet szoktam várni és kapni is egy Disney alkotástól.

Igaz, ha nagyon belegondolok, azért ebben is megvannak a tipikus Disney elemek. Ahogy mindenki szépen párjára talál. Jeremy Posie mellett horgonyozik le, ahogy arra is van erős utalás, hogy Joe az igazgatónőben nem csak egy kollégát talál magának. Ám itt még ezek a szálak is annyira csak sugalltak, hogy szerelmi szálról nem is lehet beszélni. Érzed, hogy párba rendezik őket, és mi van főleg a felnőttek között a sorok között, de még csak nem is akarnak utalni nekünk mélyebb érzelmekre. A gonoszokkal is ezt csinálják: a nagynéninek férje van, de köztük sem szenvedélyt látunk. A film közben kiderül az is, hogy a házasságukat nem szerelem motiválta, hanem mindenki gazdagabbnak hitte a másikat, mint amilyen az valójában volt. (A szellemek között sem volt tiszta, hogy egy házaspárt vagy egy testvérpárt látunk. Mivel Joe a tábornok leszármazottja, a feleségének kellene lennie, de ez se derül ki.)

Ez az egyik, amitől olyan réginek érzem a filmet. Még egy gyerekfilmbe is túlzás, hogy ennyire száműzve van a szeretet, szerelem tematika.

Amilyenek a szereplők tulajdonságai. A kissé merevnek tűnő férfi, aki a végére felenged. A rossznak titulált fiú, aki igazából nem is az. A pénzéhes rokonok. Még a szellem is, aki némi galiba okozása után a helyes irányba tereli az eseményeket. Annyira ismerősek más alkotásaiból a stúdiónak… (Pláne, ahol még a színész is Disney-tipikus.)

A látványán sem látni, hogy 1980-ban készült. Ok, tévés, nem szabad egy mozifilm színvonalát várni, de ez akkor is kevés. A szellemek annyira embernek néznek ki, hogy ha nem jelzik külön, hogy szellemek, nem tűnik fel. Amikor el- vagy feltűnnek, az szinte semmi. Ebbe lehetett volna valami ötletet, látványt belevinni, de ezek elég unalmas szellemek. Még csak alakot váltani, vagy kísérteni se tudnak.

A téma se olyan, amit 1980-ban kellett volna vesézni. A női egyenjogúság igaz, ma is téma, de itt még csak azon a szinten tartanak, hogy az iskola legyen koedukált vagy sem. Ennél már csak az fájt volna jobban, ha a színes gyerekek oktatásán vitatkoztak volna. Csak fehér suli, vagy sem? Ahogy ezt leírtam, rájöttem, hogy nincs is más, csak fehérek benne. A legnagyobb faji másság, a hogy nagynéni férje olasz.

Nem sok a cselekmény, a poénok semmilyenek, és végig azt éreztem, hogy ezeket a témákat már a 80-as évek előtt is meghaladták. Aranyos, de unalmas és elavult.

Kísértetek Buxley Hallban - 5/2 nem volt se nem igazán izgalmas, se nem humoros. Érezni, hol a poén, csak nem vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=QlN755J4Nto

Az élet nem válogat a bűnösök és szentek között csak elvesz és elvesz és elvesz és mi mégis tovább élünk, felemelkedünk. Felemelkedünk és lezuhanunk és összetörünk és hibákat vétünk és zuhanunk. (Hamilton)

A csatában szerzett sebek megbecsülést hoznak, nem elveszik azt. (Stargirl)

(Quinn koreográfust keres a csapatnak, Jess meg egyedi alternatívával áll elő.)

• Háromszor nyert a csapatával. Talán, rávehetjük, hogy dolgozzon velünk.
• Jaj, Quinn, mindenki ismeri Jake Taylort, oké? Ő volt a legjobb táncos az államban a térdsérüléséig. Senki nem látta őt már legalább két éve. Könnyebb lenne időgépet építeni és elrabolni Channing Tatum-öt. (Más ritmusra)

(György király nem díjazza, hogy a kolóniák önállóak akarnak lenni. Érdekesen mutatná ki, mennyire fontosak és szeretettek Angliának.)

Szóval ne dobd el ami köztünk van, mert amikor a nyomásból lökés lesz, megölöm a családod és barátaidat, hogy emlékeztesselek szeretetemre. (Hamilton)

(A színészek összejönnek, és sajnos meglátta őket a megtéveszteni akart Grigorij is. A rendező kiakad.)

• Vérfertőzés! Csodálatos. Mi itt igyekszünk bemutatni a családi értékeket, erre a bátyus meg a hugica egymásnak esnek a kocsiban!
• Tiszta Lannister család!
• Nem jutott eszünkbe, hogy...
• Nem jutott eszükbe! Felfogtátok már, hogy mekkora baj ez?! (Parasztvakítás)

Elugrani könnyű. Leékezni nehéz. (Szerelem az Alpokban)

(Baj van, ha már a bűnöző se bírja kirabolni a haldoklót, aki még be is szól neki.)

• Itt maradsz, különben
• Különben, mi lesz, Larry? Halálra vajazol a késsel? (Végállomás)

(Alexander meglátja az esélyt a függetlenségi háborúban.)

Héhó, olyan vagyok mint az országom. Fiatal, rendezetlen és éhes. És nem dobom el az esélyem (Hamilton)

Háborús, emberségért küzdő, gyermekeket mentő.

Marcel egy hentes unokája, egy másik hentes fia. Számára ez az út van kijelölve: neki is hentesnek kellene lennie. Az apja boltjában segít, de igazából másról álmodik. Művész akar lenni, pantomimes. Amikor a náci Németországból árvákat menekítenek ki, a fiatalembert kérik meg, hogy próbálja meg felvidítani a gyerekeket. Kölcsönösen nagyon megszeretik egymást, és amikor híre jön, hogy a németek Franciaország ellen is megindulnak, Marcel azok között van, akik a mielőbbi evakuálást támogatják. A németek bejönnek, és a férfi a barátaival és testvérével az ellenálláshoz csatlakozik. Marcel itt döbben rá, hogy nem ölni és bosszút kell állni – a gyerekeket kell kimenteni, életben tartani. Ezt választja küldetésének, miközben a náci Barbie nagy erőkkel vadászik rájuk.

Marcel Marceau valóban élt francia művész volt, akinek az élete és a gyerekek megmentéséért tett munkája ihlette a filmet. Valahol szomorú is, hogy az egyik legnagyobb francia előadóművészként olvasok most róla, de ha nincs ez a film, még csak is ismerném a nevét. Pedig, a film alapján, több okunk is lenne rá, hogy tudjuk, ki volt Marcel Marceau.

A filmet két nézőpontból lehet követni. Koncentrálhatunk rá, Marcel karakterére, aki onnan indul, hogy álmai szakmáját akarja űzni, és ez határoz meg mindent. Míg fel nem fedezi, hogy milyen ereje van a művészetének, és hogyan segíthet ezzel az árváknak. Ahogy hőssé válik. Tudom, nyálasan hangzik, és néhol tényleg kicsit az, de egy ilyen történetbe belefér némi pátosz. Életeket menteni hősies, itt többen mártírrá is válnak közben.

Második verzió, hogy háborús filmként tekintünk rá. Akkor az ellenállók munkája, amit figyelemmel lehet kísérni. Ahogy ellentétben áll egyesek önfeláldozása a nácik totális és kegyetlen rendszerességével. Igaz, nem ez a két szélsőséges árnyalat tette a legnagyobb benyomást rám. A nácik minél több kollaboránst igyekeztek szerezni, és az nagyon durva, amikor a pap is beáll náci bérencnek.

Talán az ilyen jelenetekben volt a legerősebb a film. Amikor látszólag mellékszálon van valami olyan embertelenség, amibe, ha belegondolunk, nagyon megrázó.

Külsőségeiben is korrekt a film. A történelmi hangulat megvan, és elhinni a háborút akkor is, ha nem a csatamezőket mutatják és a nácikról is elsősorban az egyenruhájuk árulkodik. Vannak kifejezetten szép vágóképek is, a havas hegyek kifejezetten tetszettek.

Nem aprózták el a szereposztást sem. A főszerepet Jesse Eisenberg játssza, akit sokan nagyon utálnak, de ez a karakter akkor is jól áll neki. Kicsit szerencsétlen, de nagyszívű, szerethető figura. A történetet elmesélő Patton tábornok Ed Harris lett. Barbie az a Matthias Schweighöfer, akit elsősorban német komédiákból ismerhetünk. De Clemence Poesy is filmekből lehet ismerős, és a magyar vonalat még nem is említettem. Kiemelt mellékszereplőként ráismerhetünk Kerekes Vicára és Röhring Gézára. Magyar szemmel már csak ezért is érdekes a film. Karakterfejlődés minimális akad benne, az is Eisenberg figurájának jut, és az is igaz, hogy fekete vagy fehér karakterek vannak. De a nevek eladják.

Jó, egy jelenetet tudok még, ami érdekes. Amikor Barbie a kislánya nevelésében kér tanácsot. Akkor látszik legjobban, hogy egy kegyetlen, szörnyűségeket véghez vivő náci is ember, és volt egy emberi oldala. Valahol ez is a helyzet tragédiája: kultúremberekből lettek szörnyek.

A film mozis bemutatásának pont betett a vírushelyzet, egyetlen vásznon mutatták be, és a mozik zártak is. Újra szerintem nem fogják moziba küldeni, főleg, mert elég közepesek a kritikái. Nekem ezeknél jobban tetszett, de én bírom is az ilyen hősies témákat.

Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, már csak azért is, hogy emlékezetünkbe véssük, hogy hősök sokfélék lehetnek. Akár színészek is.

Ellenállás - 5/4 érzelmes, de nem érzelgős. Érdekesen megfogott háborús film, kellemesen keserédes.

https://www.youtube.com/watch?v=8aZBQCH8IT0

5: Agatha és a gyilkosság igazsága – Agatha Christie házassága válságba jutott, ő azonban nem akar szembenézni a helyzettel. Az is bosszantja, hogy a regényei végét sokan kitalálják, és kritizálják ezért. Amikor egy igazi bűnügy megoldásában kérik a segítségét, leckét kap abból, hogy mitől lesz egy krimi vége kitalálhatatlan.

4: The ABC Murders – Poirot nagyon öregedni kezdett, de hiúságból még fiatalnak akar látszani. Nem veszi észre, hogy már kezdik kinevetni a háta mögött. Amikor egy olyan gyilkos tűnik fel, aki az áldozatai nevének kezdőbetűi szerint gyilkol, Poirot lehet az egyetlen, aki megfejti a rejtélyt, miközben saját múltjával is szembe kell néznie.

3: Gyagyás nyomozás – a férfi megígérte az álom nászutat a párjának, és 15 év elteltével be is kell tartania a szavát. De más hazugságai is vannak: rendőrnyomozónak hazudja magát, pedig csak járőr. Amikor a hajóúton gyilkosság történik, hősünk megmutathatja, milyen lenne nyomozónak. El fog kelleni minden segítség, hiszen ez szinte paródia…

2: Meghívás egy gyilkos vacsorára – híres detektíveket hívnak meg egy vacsorára egy kieső kastélyba. Már a kezdettől az életükre törnek, és a vacsora mellett kihívást is intéznek hozzájuk. Meg kell találniuk határidőre egy gyilkost, vagy be kell ismerniük, hogy mind kóklerek. Megvannak a maguk titkai, és a házigazdának is. A nagy krimi hősök paródiái itt vannak, nyakon öntve Agatha Christie történetébe illő helyzettel.

1: Tőrbe ejtve – sztárparádé, miközben Agatha Christie öröksége előtt is tisztelegnek. A gazdag Thrombley látszólag öngyilkos lett, de valami nem stimmel. Egy neves nyomozó érkezik kideríteni az igazat, és a család minden tagjának akad titkolnivalója, a férfi gondozójáról nem is beszélve. Váratlan fordulatok, titkos játszmák, és a klasszikus angolszász krimik eszköztára. Egyszerre modern és hagyományőrző.

Bosszút állós, bérgyilkosos, alvilági.

Mr. Franklyn már szinte misztikus figura az alvilágban. Senki nem ismeri, és nem látta még, telefonon üzen, jól fizet és a végletekig rejtélyes. Most egy fiatal nő keresi meg azzal, hogy szeretné minden bérgyilkosságát és mocskos ügyét intézni. Vetélytársa akad bőven a munkára, így alkut ajánl: Franklyn minden emberét eltakarítja az útból, és így minden megbízás az övé, vagy bevégzi a földi pályafutását. Így keveredik kapcsolatba egy idősödő bérgyilkossal és tanítványával, akiket elkezd egymás ellen hangolni, ráadásul azt is megsejteti velük, hogy Franklyn egymás likvidálására is kiadja a parancsot. A pincérnői állásában ismerkedik meg egy haldokló tanárral, aki fél szembenézni az elkerülhetetlennel, de nem tudja, mit tehetne ellene. Senki nem sejti, hogy a szöszi játszmájának részese lett, mely sokkal többről szól, mint egy állás megszerzéséről: a bosszúról.

Átverős filmek, aminek a végén van egy nagy csavar, ami miatt az egész filmet át kell, hogy értékeld. Amikor a Közönséges bűnözők végén kiderül, hogy ártalmatlan kis bűnözőnk mekkora hal igazán. Amikor a Fűrész végén feláll a hulla… Az ilyen pillanatokért érdemes filmet nézni, lehet ezt nagyon jól csinálni.

Ezzel próbálkozik a Végállomás is. A végén szinte a Fűrészbe illő montázsban ismerjük meg az igazságot, és az események mögött történteket, amiket addig nem vehettünk észre. Csak itt van egy gagyi és hihetetlen faktor is a történetben, ami miatt nem üt eléggé nagyot a fordulat. Az egyes karakterek kapcsán nagyon bele tudnák kötni a háttértörténetbe, de nem akarok spoiler jelet kitenni. Maradjunk annyiban, hogy már ott elakadt a lemez, hogy hősnőnk a látott múltjával nem lehetne képes arra, amit itt végigcsinál. Kihasznált árva hogy lenne femme fatale, aki mindenkit átver? A semmiből nem lesz valaki ilyen.

A végére egyértelműen vele kellene együttérezni, de nekem nem ment. Tulajdonképpen átgázol mindenen és mindenkin a bosszúja nevében, és ezzel pont olyan lesz, mint akiknek meg akar fizetni. Igaz, nem mondhatnám, hogy olyan karakterek vannak, akiket sajnálni kellene. Vegyük csak Vince és Alfred párosát! Vince simán belemegy, hogy agyonlövi a tanítványát. Alfred sem habozik, amikor Annie ráveszi, hogy legyenek ők ketten duó, és repül a golyó Vince fejébe. Rossz emberek, és megérdemlik a sorsuk, de Annie sem az a hősnő, aki boldogan elsétálhatna a végén.

A casting különben nem rossz. Margot Robbie simán viszi a hátán a filmet, és neki megvan a femme fatale kisugárzása is. Egyszer még Harley formáját is beleláttam, abba a mosolyba… Mellette olyan színészek tűnnek fel, mint Simon Pegg, Mike Myers, Max Irons.

Ha már színészek. Vannak mondatok, melyek egyszerűen idiótán hangzanak egy-egy filmen. A The Hollow Crown egyik részében Tom Hiddleston szájába adták, hogy tudja magáról, hogy ronda. Korunk egyik szexszimbólumával ezt képesek voltak kimondatni? Itt azon néztem nagyot, amikor Margot Robbie karakterének korát becsülgették. Ok, nem annyira gáz, mint Hiddleston esete volt, de akkor sem néz ki huszonegy-kettőnek… Az ilyeneken fel tudom húzni magam.

De nem ez volt a legnagyobb bajom. A film szürreális és neo noir elemekkel játszadozik, és a látványvilágban is ez köszön vissza. Szórakoztató film akar lenni, de néha nagyon nem volt könnyű befogadni a látványt vagy éppen a cselekményt.

Mondanivaló pedig nincs benne. A végső meglepetésre kihegyezett akciós, átverős bűnfilm, amit leginkább Robbie neve ad el.

Többet vártam ettől a filmtől, így most csalódott is vagyok. Okos film helyett egy időnként zavaros, látványban gyakran zavaró filmet kaptam.

Végállomás - 5/2,5 a vége csavarnak kellene eladnia, de addig elég eljutni. Kissé zavaros is, szürreális is.

https://www.youtube.com/watch?v=18RqtFuaNe8

MOZI:

• Tenet - amerikai/brit akció, thriller - az új Nolan-film. VÉGRE JÖN EGY JÓ MOZIFILM!!!!
• Az igazság - francia/japán dráma
• Egy nő láthatatlan élete - brazil/német dráma
• Masha dalai - orosz mese

DVD:

• Nyelés
• A hőlégballon

Nővéres, testet cserélő, szerelmes, középiskolás.

Hayley és Alexia nővérek, 2 év korkülönbséggel. A végzős Alex az iskola legmenőbb és legszebb teremtése, aki esélyes a szépségkirálynői koronára és az iskola sportreménységével alkot párt. Hayley irigyli tőle a barátját, a külsejét is. Ő ugyan okos, és készül az iskolai tudományos versenyre, cseppet sem népszerű. A fiúk átnéznek rajta, és barátnője is csak egy van. Amikor egy hullócsillagot lát, azt kívánja, bár ő lehetne Alex. Van is döbbenet reggel, amikor egymás testében ébrednek. Visszacsinálni nem tudják, így próbálnak egymásként iskolába menni. Hayley eleinte nagyon élvezi a helyzetet, de ahogy pár dologban keresztbe tesz a nővérének, Alex bosszút fogad. Háborúba kezdenek, míg rá nem döbbennek, hogy így soha nem kapják vissza az életük, és inkább össze kell dolgozniuk, segíteni egymást.

A testcserés filmek nem kopnak ki a filmek közül. Némelyik egészen sikeres lesz, mások eltűnnek a süllyesztőben, de időről időre visszatérnek és próbálkoznak a nézőszerzéssel. Legfeljebb abban van változatosság, hogy kik cserélnek testet. Népszerű az anya – lánya csere, de jó barátok, testvérek, sőt szomszédos ellenségek is ébredtek már a másik testében filmen. Még egy apa – fiús cserét is láttam, de ez inkább csajos zsáner.

A Különös kívánságban is két lány cserél, nővérek. Ahogy lenni szokott, elsőre csak azt látni, hogy mennyire mások ők ketten. Az okos, de felejthető külsejű és a kevésbé értelmes, de nagyon szép nővér tipikus esete. Ahogy lenni szokott, ahogy testet cserélnek, mindenki rádöbben, hogy a másiknak sem könnyű az élete.

Ebben a filmben empátiát tanul a két lány. Nagyon könnyen a másik agyára tudnak menni, hiszen, ami a másiknak fontos és küzdött érte, a testvérének semmit nem jelent, így nem esik nehezére tönkretenni az esélyeit bosszúból. Nem tetszik, hogy randizol a testemben a barátommal? Akkor annyi a tudományos versenynek! Tönkreteszed a versenyem? Lesheted, hogy szépségkirálynő leszek a kedvedért!

Elég gyerekes ellenlépéseket tesznek egymással, és az is látszik, hogy nem mai film. Ma elképzelhetetlen lenne tömegkultúra és netes jelenlét nélkül a népszerűség, itt pedig még mobil sincs. Nagyon nosztalgikusnak is éreztem, amikor itt kazettás magnón hallgatnak zenét. Már az én kamaszkoromban is CD-ket hallgattunk, a szüleim generációjának voltak kazettái, meg kisgyerekként nekem is vettek ilyen mese kazettát. Három malac farkast győz… jó rég volt már, de erről most eszembe jutott.

Szerencsére a ruhákról nem kezdtem el azon merengeni, hány éves lehet ez a film. (Különben 24, de nem ez a lényeg.) Abszolút vállalható a kamaszok ruházkodása és a frizuráik, pedig sok ilyen filmben az bántja nagyon a szemem, hogy milyen hajzuhatagok akadnak. Itt legfeljebb az zavart, hogy a 16-18 éves kamaszokon olyan a smink, mint a modelleken és sok is. Nem mintha a mai kamaszok kevésbé festenék magukat…

Igazán híres színész nincs benne, de nem is volt erre igényem. Ok, tud rajta dobni, a Nem férek a bőrödbe nem lenne ugyanolyan Jamie Lee Curtis nélkül, de ennek nincs olyan kidolgozott története és karakterei, mint annak a filmnek. Annál lényegesen egyszerűbb, és a karakterek is szimplák, pár tulajdonsággal felvázoltak. Nem lépnek túl a kliséken. Az is igaz, Katherine Heigl azért később nevet szerzett magának, de elég hamar elvesztette a romantikus komédiák királynőjének címét. Most azon merengtem, mennyire más már az egész nő, mint egykor. Legutóbb a Suits záró évadában láttam, és az teljesen más karakter volt.

A tanulság pedig nagyon családbarát. Merj önmagad lenni, és becsüld meg a szeretteidet. A testvéred, ha más is, mint te, könnyen lehet a legjobb barátod és támaszod.

Átlagos, ma már csak tévében elmenő komédia, de egy esti mozinak belefért.

Különös kívánság - 5/3 tipikus, a szokott poénokkal és tanulságokkal operáló testcserés komédia. Nosztalgikus.

https://www.youtube.com/watch?v=AHf61Ag5INc

Sorozatgyilkosos, szövetségre lépő, elmebeteg játszmás.

Eve leszúrta a bérgyilkosnőt, és rohan haza. Nem tudja, mi lett Villanelle sorsa. Megölte, vagy sikerült életben maradnia? Számítania kell a megtorlásra? Közben az állásával is gondok vannak. Felmondtak neki, aztán mégsem. Egy új bérgyilkosnő tűnt fel, aki a másikhoz képest csendes és észrevétlen. Baleseteknek álcázza a gyilkosságokat, szívrohamnak és gyógyszertúladagolásoknak. Mintha nem bírná a vért és a fájdalmat. Eve ugyan Villanelle után akar eredni, de a Szellem nyomában kell járnia. Közben Villanelle megszökik a kórházból, és Eve után veti magát. Nem bántani akarja, hanem a saját képmására faragni. Az első akadály a férje, így tesz róla, hogy Niko olyan dolgokat tudjon meg a feleségéről, melyek megingatják a házasságuk. Közben pedig meg kell állítani egy pszichopatát, aki személyes adatokkal akar kereskedni – ehhez a két nőnek össze kellene dolgozni.

Will és Hannibal párbajának a végén ott volt a közös zuhanás. Abból a sorozatból a főzések égtek bele az agyamba, és az a dal, ami a végén ment. A Love Crime. Elég összetett volt Will és Lecter viszonya, hogy beleférjen az a dal. Most is az jutott eszembe, a Killing Eve háttérzenéje is simán lehetne az a dal.

A hajsza helyett most más személyes játszmát kapunk, amiben sokkal nagyobbak a tétek mint élet és halál. Egymás lelkéért indulnak csatába, és sokkal többet lehet most veszíteni, mint pusztán az életüket. Eve sem teljesen normális, de ő küzd, hogy az tudjon maradni. A férje, az életvitele, az egész azt szolgálja, hogy csak a munkájában engedjen a sötét oldalának. Villanelle azonban a határokon túl löki, és magához hasonlóvá formálná. Változatos módszerei vannak erre, és csak a végére érteni meg, mit is játszik igazán.

A két nő viszonya viszi előre a sorozatot és ad neki nagyon különleges színezetet. Szerelem, vágy, normalitás és gyűlölet – de lehetne még sorolni. Nem lehet kategóriák közé szorítani, annyira változik attól, éppen milyen helyzetben vannak. A legrosszabb függés, amit sokáig egyikük sem akar megtörni. Csak amíg Villanelle ettől emberibb, Eve rosszabbá válik.

Ezen túl két témát kaptunk még az évadban kibontva. Az egyik a Szellem megtalálása és kiiktatása. Eve nehezen szánja rá magát, de ahogy rá kell jönnie, hogy ezen az ügyön kötelező dolgoznia, látni, miért jó nyomozó a nő. A csapattal szépen összeszedi a nyomokat és levadássza a bérgyilkost. Ilyenkor olyan, amit kedvelni tudok. Összeszedett, jó abban, amit csinál és nem kever bele felesleges érzelmeket. (Különben nem is értem, miért bukik annyira a pszichopata Villanelle-re.) Csak sajnos ez nem tart sokáig, mert megtalálja a módját, hogy Villanelle visszakerüljön az ügybe. Rögeszme, ez lesz a jó szó. Eve rögeszmés.

Majd jön Aaron Peel megfigyelése és a piszkos ügyleteinek felszámolása. Villanelle lesz, aki beépül a férfi közelébe. De nem is ez az érdekes. Megvan a Villanelle – Eve játszma, miközben Aaron is megkezdi a maga elmebeteg játszmáját a bérgyilkossal. Mindketten pszichopaták, és sok tekintetben egy rugóra jár az agyuk. Azt kifejezetten élveztem, amit ezek ketten műveltek egymással. Aaron is zseniális volt a maga módján, ami a paranoia sokféle tünetével kifejezetten izgalmas ellenféllé tette. Csak éppen Villanelle nála is nagyobb pszichopata, és erre a férfi nem volt felkészülve. Valami nagyobb végjátékot jobban szerettem volna, de tény, hogy akadt csattanó.

Látványra is rendben a film, látszik, hogy mennyire sikeres lett az eleje, és növelték a készítők kereteit. Változatos helyszínek, korrekt akciók, szép ruhák…

Sandra Oh még kicsit zavar, de ezt hozom magammal. Már a Grace Klinika idején se bírtam, és ez még tart. Comer viszont nagyon karakterben van, ezt simán elnézem a játékáért.

Ez jobban tetszett, mint az első évad. Várom is, milyen folytatást kapott.

Killing Eve - 5/4 ahogy egyre elmebetegebb, úgy tetszett jobban. Villanelle a nyerő, de pszichopatán.

https://www.youtube.com/watch?v=XVTZhOLpXjI