Barátnős, mássággal szembenéző, kisvárosi.

Iris csendes lány, akit osztálytársai rég gúnyolnak a gyenge hólyagja miatt. Egykor gyönyörű és népszerű anyja soha nem elégedett vele, a szülei sokat veszekednek, és a fiút, aki kisegít náluk és tetszik neki, meg sem meri szólítani. Ám az élet megváltozik, amikor Maggie a családjával ide költözik. A lánynak remek meséi vannak a híres fotós apjáról, a sztárokról, és a saját életéről. Mindenki a tenyeréből eszik, neki mégis Iris lesz érdekes, aki egyedüliként átlát a meséin. A két lány titokban barátságot köt, és Maggie minden téren segít kinyílni a lánynak. A hajával, a ruháival, az idegeivel is segít neki, magabiztossá és bátrabbá teszi, a hazugságaival a közösségbe is segít neki beilleszkedni. Ám Maggie is őriz egy titkot, ami miatt ide kellett költözniük, és ami megint mindent elvehet tőle. Amikor a titokra fény derül, Iris lesz az egyetlen, aki kiáll a barátnője mellett.

Nem tudom, mennyire mehetek abba bele, mi Maggie titka. A film szempontjából egyszerre érzem fontosnak is, nem is. Az biztos, én előzetesen nem tudtam erről a szálról, és hagyományos tini filmként kezdtem el nézni.

Iris történetére ez illik is, egy majdnem tipikus Hamupipőke mese az övé. Tudjátok, amikor a csúnyának tűnő lány új ruhákat és frizurát kap, a szemüveget ledobja, és ha itt nem is ő lesz az iskola szépe, de a helyesek közé kerül. Abban van eltérés a romantikus tini filmektől, hogy nem egy fiú és egy bál miatt jön a változás, hanem egy új barátnő miatt, aki kedvesen tippeket ad, illetve kellően rugdos, ha magadtól nem lennél képes változni.

Amiben még más, a családi háttér. Itt is zűrös, de másképpen. Iris anyja, Francie elégedetlen az életével, és a lányán éli ki a frusztrációját. Sikerül neki egyszerre a földbe taposni az önbecsülését, miközben féltékenykedik is rá. Mert ő még fiatal, lehetőségei vannak, míg ő benne ragadt ebben az életmódban és a házasságában. Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor a film végére Iris teljesen megérti az anyját, és éppen azt a választ adja a megjegyzéseire, viselkedésére, ami egyszerre lefegyverző, előre visz, és senkinek se fáj.

Irisnek van egy kis szerelmi szála is, de ez szinte szóra sem méltó. Mondhatni, sima ügy. Jeff mindig tetszett neki, a fiúnak is szimpatikus volt a lány, csak a bátorságuk kellett összeszedni, hogy szóba merjenek elegyedni egymással. Ehhez adta meg a kezdőlökést Maggie.

Maggie, aki a komolyabb drámát kapja a filmben. A családja abszolút nem látja őt, betegnek tartják. Így reagál a közösség, amikor rájönnek, miért költözött a család ide igazából. Nem lenne bajom ezzel a szállal, ha jobban be lenne integrálva a cselekménybe. Annyira Iris gondjai vannak az előtérben, az ő családi drámája, hogy nagyon éles váltásnak éreztem, amikor hangsúlyosabbá válik, mit titkol Maggie.

Valahol értem, hogyan akarja a film Iris pozitív viselkedésével az elfogadást erősíteni és toleranciára, empátiára nevelni, de nem tetszett, ahogy kezelték azt a szálat.

Nem napjainkban játszódik, megvan a kisvárosi hangulat és egy letűnt kor árnya is. Valamikor a vietnami háború után. Innen már nem sok kell, hogy elfogadóbb legyen a társadalom, és Maggie története ne ehhez a véghez jusson ki.

A színészek kapcsán meg jár az agyam. A szülők között akadnak ismert színészek is, ha nem is sztárok. Talán itt vannak az érdekesebb karakterek, de a kevesebb játékidő is. A kamaszok között is akad ismerős, ha még agyalok is, honnan. Amíg rájöttem, hogy a srác a legutóbbi Gilbert az Anne-ből… (Ott is, itt is szimpatikus, különben.)

Érdekes, ahogy egyszerre dráma is, tini film is, meg egy más korszak rajza is.

Egyszer érdekes volt, de láttam már jobbat is a témában. Nagyon távolról a Ha tudnád, amivel akad némi közös pont és témabeli egyezés.

A csillagokig - 5/3,5 kamaszfilmnek sokáig jól működik, jó a vidéki hangulat, de a váltás a végén… furcsa.

https://www.youtube.com/watch?v=KzZFqQG4MXQ

Baráti társaságos, sorozatgyilkosos, párkapcsolatos.

Maddy új állást kap, felelősséggel és saját irodával. Meg egy helyes főnökkel, aki az első adandó alkalommal randira is hívja a nőt. Pillanatok alatt lesznek szeretők, és Shawn a baráti társaságába is beviszi a barátnőjét. Az egyik bulin elmesélik neki, hogy a barátságuk nem véletlenül ilyen tartós. Megalapították a Gyilkosok klubját: egy véletlen balhéból fegyveres rablás lett, majd egy újabb szerencsétlen eset a rablásból gyilkosságot csinált. Ettől kezdve mindenki ölt legalább egyszer, és egymásnak adnak alibit. Maddy komolyan veszi, és el is gondolkozik, Shawn mellett akar-e maradni. De amikor véresen tér magához, és rádöbben, hogy idegrohamában végzett egy nővel, már tag akar lenni és alibit szeretne. Ledöbbennek: ők csak vicceltek. Most mi legyen? Mire kitalálhatnák, egy sorozatgyilkos sorra elkezdi kivégezni őket.

Ha bajom lenne egy horror filmmel, csak eszembe kell juttatni ezt a borzalmat, és biztosan találok pár dolgot, amiért nézhető az a film. Mert ennyire rémes, idióta és semmire való filmet nagyon ritkán találok. Nincs is benne semmi, amit tudnék értékelni.

Háromszor aludtam el rajta, pedig nem szokásom filmeken aludni! Ezen összejött.

Hogy is tudnám visszaadni, mitől olyan szörnyű ez a film? Kezdjük azzal, hogy bár thriller/horror, legszívesebben azt írnám rá, hogy gyilok pornó, de nem úgy, mint a Fűrész folytatások.

Ebben a filmben két dolgot látunk: egy bénán gyilkoló sorozatgyilkost maszkban és kalapáccsal, vagy ami éppen a kezébe akad. Innen kellene horrornak lennie, de ez inkább röhejes, mint ijesztő. Vagy, félpucér embereket, akik szeretkeznek, vagy azt akarnak. Egyszer azt is hittem, hogy sikerült annyira megvezetnie a cselekmény rövid leírásának, hogy ez egy elcsúszott light pornó. A női szereplők ilyen-olyan okkal megszabadulnak a melltartóiktól, és a film jelentős része tele van fedetlen és cél nélküli mellekkel. 2002-es a film, és nem bírom nem megjegyezni, hogy a film alapján akkor már nagyban ment a szilikon biznisz. De, hogy a női nézők se érezzék hanyagolva maguk, a férfi szereplők is gyakran grasszálnak alsónadrágban, vagy azt is ledobják, és villannak a hátsó fertályok. Nem egy szereplőnek az a motivációja, hogy valamelyik másik szereplővel ágyba kerüljön, a párok meg nyuszi üzemmódba kapcsolnak nem egyszer. Ok, igazi pornó nem lesz, mert ténylegesen nem látjuk az aktust, és a meztelenkedés is kimerül a fenekekben és mellekben, de így is kiakasztó és förtelmes volt. Gyilok pornó, light.

Ha túltettem magam ezen a látványvilágon – ami nem történt meg – szidhatom a cselekményt is. Semmi értelme, öncélú, unalmas is. Befejezetlen, és random vannak egymásra dobva értelmetlen fordulatok. El lehet képzelni, milyen érdekes, ha ugyanannál a résznél rendszeresen elaludtam, pedig akkor már nagyban gyilkolt a maszkos.

A felvétel borzalmas, kb. mintha valaki egy kézikamerával vette volna fel. Az már komoly bajt jelez, ha az is feltűnik, milyen rosszak a beállítások, mert engem a sztori és a karakterek érdekelnek, nem ezt szoktam figyelni. De itt kiugróan rossz a technikai háttér is.

A karakterek ugyanolyan zavarosak, mint a történet volt. Bár, ennek tudom az okát. Itt az volt a lényeg, hogy félmeztelenkedjenek és haljanak. Nem is tehetséges színészek kellettek, hanem izmos srácok és szilikonmelles lányok, akiknek nem okoz gondot, ha le kell dobni kamera előtt a ruhájukat.

Hagytam ki valamit? Rémes a történet, a látvány, a színészek és a karakterek. De bármilyen szempont eszetekbe jut, ebben a filmben tuti botrányosan rossz. Nagyon igyekszem is kitörölni az emlékeim közül is, mert ez csak filmszemét.

Gyilkosok klubja - 5/0 gyalázatos, förtelmes, nézhetetlen és minősíthetetlen. Ilyen szemétbe is ritkán botlok.

https://www.youtube.com/watch?v=Rc7Eyi_4dj4

Nem gyűlölöd őket. Nem gyűlölhetsz senkit. Ha beengeded a gyűlöletet a szívedbe, az olyan lesz, mint egy éhes patkány. Felfal minden mást. Amíg nem marad benne szeretet senkinek és semminek. És akkor... elvesztél. (Penny Dreadful: City of Angels)

(Gordon bármire képes, hogy bejusson az esküvőre. A papot is leveri, hogy a helyére állhasson.)

• Atyám, vétkeztem. Meg kell gyónnom.
• Most nem alkalmas, fiam.
• De akkor is gyónnom kell.
• Rendben. Mi az, fiam?
• Pofán vertem egy papot. (Harley Quinn)

Ha keresed a bajt, meg is találod. (Huncut világ)

(Tim a szokott stílusában oktatja Lucyt, amit a riporter maguk között nem hagy szó nélkül.)

• Tudod, a média bármit megtesz azért, hogy alá tudják támasztani a főcíműket. És győződj meg róla, hogy visszaadja a dokumentumokat. És, állj készen az indulásra. Amint átöltöztem, megyünk járőrözni.
• Igen, uram.
• Nem kéne hagynod, hogy így beszéljen veled.
• Ő a kiképzőtisztem. Ilyen a stílusa.
• Hát, seggfejnek lenni nem éppen stílus... De azt meg kell hagyni, jól áll neki az öltöny. (The Rookie)

Publikum nélkül az ötleteink nem többek papírra vetett szavaknál. (Mary Shelley)

(Clay látja a megoldást a vészhelyzet elhárítására, de a felettese nem vevő rá.)

• Lenne rálátásom ugyanarról a magaslatról, amit azelőtt használtam.
• Kinyírják mielőtt fél útig elér.
• Rendben, akkor tüzeljünk rájuk és nyerjen nekem egy kis időt a futáshoz.
• Mindenki marad a kerítésen belül. Ez most nem a Rambózás ideje. (SEAL Team)

(Will nem tudja értékelni a rosszfiú monológját.)

• A pénz csupán az eszköz egy célhoz, ami a totális káosz a dogmatikus rend és hatalom felrúgása a jólét átruházásával. A Tröszt nem egyetlen támadást tervez, hanem tucatnyit. És annak, ugyebár, ára van. Az ösztönzés nem olcsó.
• Igen, a terrorizmus így is definiálható. (Mr. Whisky)

Nincs választásunk. A dolgok megtörténnek, csak reagálni lehet rájuk. (13 Reasons Why)

Állatos, kincskereső, erdőt mentő, barátos.

Latte tisztában van vele, hogy ő más, mint az erdő többi állata. Neki nincs családja – az apja elment, és soha nem tért vissza. Amikor a többiek együtt játszanak, őt nem hívják. Ha valami baj van, ő a bűnbak. Mert a sün olyan magának való és bajkeverő. Amikor miatta is elveszik az erdő állatainak víz tartaléka, egy mese alapján úgy dönt, megszerzi a varázskövet és azzal visszaadja a folyót az erdőnek. Veszélyes útra indul, és csak egy növendék mókus aggódik, hogy túléli-e az utat. A sün után szökik, és együtt indulnak át a farkasok földjén a medvékhez, akik elragadták a varázskövet. Az út alatt Latte kénytelen azzal is szembenézni, hogy nem akar egyedül lenni, magányos sün lenni, bár ez a faja jellemzője. Ahogy képes lesz felülemelkedni a saját rossz tulajdonságain, úgy ismeri fel a barátság lehetőségét is.

A mesét látva nehezen hiszem el, hogy ez kint akkora siker, hogy gyerekkönyvben már több Latte-történet is létezik. Próbálom elképzelni, hogy gyerekként hogyan reagáltam volna erre a mesére, de ez egyre nehezebb feladat.

Mert már nem azt látom, hogy milyen cuki a mókus, vagy a farkasok hiába vannak a mese egyik rosszfiújának beállítva, aranyosra és szépre vannak animálva, hanem azon húzom fel magam, mennyire az agyamra megy Latte személyisége.

Kezdjük talán ezzel!

Latte nem egy kedves állatka. Még azzal is mogorva, aki segíteni próbál neki és barátkozna vele. Valahol érthető, az, hogy eddig minden próbálkozására azt kapta vissza, hogy nem kell senkinek és csak a rosszat látták meg benne, nem teszi éppen állatbaráttá a sünt. Ugyanakkor ez nem csak a többi állat hibája, Latte megnehezíti magának és a többieknek az életet. Nagyon rühelltem, ahogy a mókussal bánt, aki egyedüliként foglalkozott vele. Egy makacs, érthetetlen sün Latte, akinek szinte szó szerint fejébe kell verni a tényeket, hogy képes legyen másként gondolni dolgokat. Idegesítő és fárasztó – egyszer sem a cuki állatkát láttam benne, hanem az idegesítő, makacs okostojást, akit csak fel kellett volna rúgni.

A maci és a mókus sokkal szimpatikusabbak voltak. A mókus képviseli, amit Latte menet közben tanul meg. Hogy a kedvességgel mennyi mindent el lehet érni. Lehet, hogy a mókus sem egy észlény, de nyitott és barátságos. Így könnyen barátkozik és talál szövetségeseket, még a medvék között is. Ezt a süninek meg kell tanulnia.

Nem véletlenül emlegetem az állatokat a fajuk szerint. A legtöbbnek olyan fura hangzású neve volt, hogy nem bírtam megjegyezni őket. Latte, az ital miatt megmaradt, de a mókus, aki különben az egyik kedvenc szereplőm lett a medve herceg mellett, hiába füleltem direkt arra, hogyan szólítsák, meg se értettem, mi a neve. Nem értelmes, nem angol szó, így marad nekem mókus. (Majd le kellene tesztelnem a keresztlányomon, ő kihallja-e, mi a mókus neve.)

A történet egyszerű, és sok minden kiszámítható benne. Nem véletlenül: ez egyértelműen kisebb gyerekeknek készült, akiknek azt az üzenetet igyekeznek megfogalmazni, hogy jobb barátokkal és a családdal, mint egyedül. Hogy merjenek hinni, és bátran megpróbálni olyasmiket is, amiket sokan csak álomnak hisznek. Mai fejjel túl egyszerű is ez, de egy kisgyereknek még kellemes kis kaland lehet.

A grafika – nem egy Pixar mese, azt hamar le kell szögezni. Nem néz ki annyira rosszul, hogy bántsa a szemem, de ez nem is egy szép mese. Az állatok szeme helyenként annyira semmilyen, hogy az egész állat fura lesz tőle, pl. a hiúz esetében. Másoknak vannak jól sikerült részei, mint a sünök tüskéi. Még akkor is, ha nem a valóságközeliség a cél, inkább egy cuki plüss állatka szintjén mozognak a szereplők.

Nem én vagyok a célközönség, de egyszer meg tudtam nézni én is. 5-6 év körül teljesen ok.

Latte és a titokzatos varázskő - 5/2,5 vannak aranyos részei, ha klisés is az üzenete és a sztori is. Látványra éppen elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=vxW1PBWcBzU

5: Irány a Pókverzum! – ahány Pókember, annyi stílus. Mindenkié más, kifejezi vele saját magát és vizuálisan is ötletes. A klasszikus Peter Parker megjelenés mellett az egyéb képregényes megoldások is a filmbe kerültek, így állati Pókember mellett a lányos verziót is láthattuk, vagy éppen az új generáció bűnüldözőjét.

4: Equilibrium – stílus azzal, hogy nincs is stílus. Hiszen ebben az univerzumban/disztópiában minden bűn, ami kicsit is egyedivé tenne, vagy érzelmeket váltana ki. De még így is sikerült a papoknak menő küllemet adni – sötét, köpenyszerű kiegészítővel, pisztolyokkal a kézben. Ahogy leírtam, beugrott a Mátrix is. Igen, arra hasonlít.

3: Shaft – a ruháiban is egyedi volt, a legutóbbi részben még azt is megjátszották, hogy három generációra adtak rá ugyanolyan vörös bőrdzsekit, és küldték ki őket vonulni az utcára. De Shaft esetében többről van szó, mint pusztán a ruhákról. Az önbíráskodástól sem megrettentő egykori rendőr a laza életvitelt, könnyed beszólásokat is profi szinten űzi.

2: Columbo – talán a nagy képet tekintve nem stílusos ma már kedvenc nyomozónk, aki mindig visszajön egy újabb kérdéssel. De, saját magát tekintve igenis stílusa van! A ballonkabátja, a kutyája, a mindig rossz autója nélkül talán Columbo már nem is lenne Columbo, ha divatikon soha nem is lesz belőle.

1: Hobbs & Shaw – magam is meglepem ezzel, de a film előtt elképzelni nem tudtam volna, hogy ezt így összerakják. Az egész filmből árad, hogy ez két szexi pasi – még akkor is, ha az ember lányának nem is ők a zsánerei. Mindketten egyedi stílust kapnak, ami üdítően más, így mindenki a magának megfelelőt választhatja. A menő kocsiktól kezdve a ruhákon át az egész viselkedésük egy stílust képvisel, ami árad a filmből. Ami megfogott akkor is, ha pl. a listán az Equilibrium a személyes kedvencem.

Kosztümös, romantikus, alkotó.

A 16 éves Mary az egyetlen gyermek apja első házasságából. A szülei híres gondolkodók voltak, ám az édesanyja elhunyt a szülést követően. Apja újranősült, és a lány nem találja a hangot mostohájával. Amikor az otthoni viszályok súlyosbodnak, a lányt skót rokonaihoz küldik gondolkodni. Az ottani társaságban ismerkedik meg a fiatal, jóképű és egyre sikeresebb nemesi származású költővel, Percy Shelleyvel. A fiatalok közt lángra kap a szerelem, de húga betegsége miatt a lánynak haza kell térnie Londonba. Percy követi, az apjánál vesz órákat. Mikor kiderül, hogy már házas, arra kéri a lányt, szökjön meg vele. A házassága rég már csak névleges – Mary a kitagadást is vállalva tart a férfival, és szembe kell néznie mindazzal a fájdalommal és kínnal, amit egy ilyen férfi szerelme okoz. Ez fog elvezetni addig, hogy Mary megírja Frankenstein történetét.

Érthető, miért készült el ez a film. A feminizmus címkéje alatt most minden ilyen témát és történelmi/irodalmi személyt újraértelmeznek. A Mary Shelley ugyanannak a hullámnak a részese, mint a Colette volt – csak a film negyed annyira sem sikerült jól.

Itt is egy olyan nő áll a középpontban, aki megalkotott egy jelentős irodalmi művet, de a közvélemény azt a párjának tulajdonította. Mary is másképp gondolkodik, mint a kor erkölcse diktálná. Egy olyan korban, amikor még tartják magukat a keresztény erkölcsök, Mary és Shelley szeretőkként élnek együtt, hirdetve a szabad szerelmet és tulajdonképpen a nyitott házasságot. Percy még azt sem ellenezné, amikor már együtt vannak, és az egyik ismerőse viszonyt kezdene a terhes Maryvel – azért a nő a romantikában hagyományosabb elveket követne, mint amit mond. Neki a megcsalás nem fér bele, akkor sem, ha nem házasok.

Papíron jól mutat, miért modern karakter Mary. Elismerteti a szerzőségét, a szeretője lesz egy botrányhősnek, majd a felesége is. Szembe megy azzal, amit a kor vár a tisztességes lányoktól. De a filmen mégsem egy forradalmárt látunk, hanem egy szenvedő kamaszt, akinek rossz nézni a vergődését. Minden téren, a családban és a szerelemben, de még az irodalomban is nyüglődik. Egyszer nem éreztem azt, hogy kiáll magáért és képvisel valamit, csak sodródik az eseményekkel és az érzéseivel. Ami Colette alakját erőssé tette, itt nem láttam.

Kisiklik az irodalmi téma is. Mary itt, mint a Frankenstein írója áll előttünk, de a film erre fordítja a legkevesebb figyelmet. A film utolsó negyedéig ez egy romantikus film, amiben a nagy mámort követi a fájó ébredés. Amit már írtam: Mary minden téren szenved. Ok, hogy ebből lesz a Frankenstein érzelmi háttere, de túl van dimenzionálva.

Maga az írás alig egy pár perces jelenet, a kiadatás talán két jelenet, a szerzőségért folytatott harc meg szinte nincs is, mert Percy egy estélyen nyilvánosságra hozza, hogy Mary a szerző, és a második kiadás már Mary neve alatt jöhet ki. (Ez a szerelmi konfliktust is pillanatok alatt megoldja, mert Mary ennyitől már a nyakába is veti magát a férfinak.)

Lehet romantikus, szólhat inkább Mary szenvedéseiről, de akkor ne azzal akarják eladni, hogy ez a Frankenstein születésének a filmje. Nem az. Ez a kamasz Mary története, aki rájön arra, milyen árat kell fizetni, ha nem tartod be a társadalom elvárta normákat.

A külcsín különben rendben van, a romantika korát ki lehet pipálni. A kosztümöket szívesen nézegettem, még inkább, mint a cselekményt.

A stáb is teljesen korrekt. Elle Fanning a szenvedő Marybe szinte el is veszett, Douglas Booth meg lazán hozza Rómeó problémásabb alakmását. A több GoT színészről, vagy mozifilmek felé kacsingató sztárocskáról nem is beszélve. Vannak itt nevek.

Mégsem működik. Legszívesebben elintézném annyival, hogy rosszul lett megírva ez a film, de ennél nagyobb a baj. Érdektelen és unalmas is lett. Kár érte.

Mary Shelley - 5/2 szimpatikus színészek, külcsínre is rendben van a film, de egyben tartalmatlan is.

https://www.youtube.com/watch?v=ViTtnQeh7IU

MOZI:

• Medvevilág Szicíliában - francia, olasz mese
• Remény - norvég/svéd romantikus dráma

DVD:

• Mad Max 5 filmes antológia

Világok közt utazó, egyensúlyt fenntartó, lázadó.

Frank a II. világháborúból tért haza, az anyjával örültek a viszontlátásnak és tervezték, hogyan tovább. Egy felelőtlen sofőrnek hála azonban balesetet szenvedtek, melyet az asszony nem élt túl. A rohamot kapott Franket pedig beszippantotta egy örvény. Egy másik dimenzióban tért magához, ahol firkák éltek. Jó 50 évvel később a börtönből szabadul egy rajzoló, akik a Firkák világáról készített füzetekkel lett híres. Álmai tárgya a rajzolt szexbomba, Holli Wood. Álmaiban be is lép a nő világába. Nem sejtheti, hogy Holli igazi, a firkák világában él, és minden vágya, hogy igazi emberré váljon átjusson az emberek világába. Ehhez Jack lenne a kulcs. Frank, aki az eltelt időszakban a világ őre lett, igyekszik megakadályozni, hogy a világok keveredjenek és a nő terve sikerrel járjon.

A Roger nyúl a pácban klasszikus, és lerakta az alapokat, hogyan lehet olyan filmet készíteni, amelyekben valódi szereplők és rajzoltak köré épül a cselekmény. Máig készülnek ilyenek, legfeljebb a rajzok helyét számítógépes animáció vette át. (Karácsonyra van tervben a következő, a Tom és Jerry.) Meg is lepődtem, hogy Brad Pitt is készített ilyen filmet, eddig még nem hallottam róla.

Most pótlólag megnéztem, és már értem az okokat. Jogosnak érzem, hogy annak idején hatalmas bukta lett, és nem lett se folytatás, se semmi belőle. Nehezemre is esett a végéig eljutni vele, annyira nem jött be ez az egész.

A történet alapjai még rendben is lennének. A kétvilág átjárható, de ez veszélyes. Könnyen összeomolhat mindkettő, ezért kell a rendőr, aki óvja a rendet. Az is ok, hogy van olyan, aki nem értékeli, ami neki jutott. Valahol Holli és Frank is ugyanabba a cipőben jár, csak más oldalról közelítve. Az emberek mélyebben éreznek, tapintanak és ízlelnek. Erre vágyik Holli. Frank viszont az emberi lét végességétől és fájdalmától szenved. A firkák gondtalanok és halhatatlanok. Frank látta a háborút és az anyja értelmetlen halálát. Neki az a könnyedség, következmények nélküliség kell, ami a firkáknak megvan.

A különbség annyi, hogy más az erkölcsi mércéjük. Holli mindent bevet, hogy elérje a célját. Frank pedig betartja a szabályokat, és abból igyekszik a legtöbbet kihozni, ami jutott neki. Ettől lesz az egyik a film rosszlánya, a másik a jófiú – mindketten azt is kapják a végére, amit érdemelnek egy mesevilágban.

A történet egyszerű, nem volt valóban izgalmas. Az elején kifejezetten zavaró is volt, ahogy Jack ugrált a két világ között, és próbálta felfogni, mi történik vele.

Mindezek mellett nagyon nem tetszett, ahogy a firkák világa és vele a film jelentős részének a külleme kinézett. Az egy dolog, hogy sötét, de ronda és torz is. Az alap egy horror képregény volt, de azon túl, hogy sötét, ijesztő sem lett.

A rajzolt karakterek is rondák. Holli alakja mégy elmegy, ott valóban törekedtek arra, hogy visszaadják Kim Basinger küllemét, a Szigorúan bizalmas érájából. Amikor azonban Pitt és Byrne kapott firka küllemet… mondjuk úgy, ha nem tudom, melyik színész volt a minta, nem jövök rá magamtól.

Ennél azonban jobban fájt, hogy amikor firkából lett ember, ott nem volt változás. Ugyanaz a jellem és törekvések. Fordítva, amikor az ember lett firka, mintha esett volna az IQ szintjük nem csak egy pár, de nagyon sok számot.

Tetszett egyáltalán ebben valami? Nem mondhatnám. A firka világ nekem rondának tűnt, a történetet untam és a karakterek sem fogtak meg. Alapból a zsánert kedvelem, nincs bajom a rajzok és a valóság keverésével, de ebben a formában jobb lett volna, ha inkább el sem készül.

A Space Jam vagy a Roger nyúl nézésével jobban szórakoztam volna.

Huncut világ - 5/2 nagyon nem tetszett a firka világ, az egész történet is furcsa. A szavazatom Roger nyúlé.

https://www.youtube.com/watch?v=_kJAVgY8DMk

Kapcsolatot rendező, Gothamért harcoló, csapatos.

Harley megcsinálta, leszámolt Jokerrel és Gotham szabad préda lett. Már csak a kezét kellene kinyújtania, hogy az egész várost az uralma alá hajtsa. Nem teszi, így mire észbe kap, a túlélő gonoszok felosztották egymást közt az egészet. Harley bele is kezd a velük való leszámolásba, miközben rádöbben, hogy Joker nem is halott. Csak ember lett, és nem emlékszik, ki volt korábban. A lányt nem ez, Ivy zavarja össze. Miközben Ivy és Papírsárkányember az esküvőjükre készülnek, egy szökés közben elcsattan egy csók. Harley nagyon meg akarja győzni magát, hogy nem jelentett semmit, és Ivy csak a barátja, ezért belemegy egy világhódító őrületbe Darkside oldalán, de az érzései elől nem futhat el. Rendbe kell tennie mindent maga körül, ehhez pedig kellene fog a csapos Joker, meg a mesekönyvbe zárt Igazság Ligája is – szerencsére Batman lassan felépül a sérüléseiből és hadba állítható.

Nem is igazán kellene a 26 részt külön évadként kezelni. Persze, megvan az alap, hol lettek szétválasztva. Gotham bukása – ahol változik a status quo és más lesz a sorozat fő konfliktusa is. De Harley szempontjából egy út az egész: Jokertől eljutni a következő érzelmi csúcspontig, amit a végére meg is kapott a hősnő.

Nagy előismeret nem kell ehhez az évadhoz, az első részekben gyorsan képbe lehet kerülni, hol tartunk most, és miről szól az évad. Harley egy ellenfelet kipipált, de a többieket sem hagyhatja szabadon, ha az a szupergonosz akar lenni, akinek megálmodta magát. Úgy is tűnik az elején, ez lesz a visszatérő elem a sorozatban: kerületenként megszerezni a várost, pár részenként más-más legendás DC gonosztevővel szembenézve. Mr. Fagy, Rébusz, Bane, Kétarc is a listán van. A belengetett Joker is ott van a sarokban…

 Csakhogy, Harley érzelmi fejlődése fontos a sorozatban, és ezzel az nem valósulna meg. A bohóclány antihős, de nem olyan elvetemült fajta, mint a felsorolás többi tagja. Ezt magának is be kell látnia, és rá kell lelnie a saját útjára, amiben Ivy a legnagyobb segítője. Ivy, aki behozza a sorozat fő konfliktusát. Bane börtönéből szöknek, amikor elcsattan egy csók és a sorozat új irányt vesz.

Innentől már arra megy ki a játék, bármilyen körítés is van éppen Jokerrel, Batmannel, Gordonnal és Darkside-dal, hogy Harley és Ivy között mi is van pontosan. Ez pedig olyan irány, ami engem gyorsan elidegenített és már kevésbé lelkesen vártam az új részeket. Ivy és Harley barátságát bírtam, a szerelmüket nem. Most sem értem, ezt miért kellett. Bár, simán az is szólhat belőlem, hogy én Chucknak, a Papírsárkányembernek drukkoltam. Harley meg a DC univerzumban nálam össze van kötve Jokerrel, és nekem az az irány tetszik, ami a Fehér Lovagban megvalósult. (Ott Harley és Joker visszataláltak egymáshoz.)

Ezt leszámítva, a kis részeleteiben még mindig nagyon jópofa ez a sorozat. Elvetemült humora van, eléggé fekete, ez tény, de antihős sorozat, ilyennek is kell lennie! Helyenként animációhoz képest meglepően véres és nagyokat meresztettem a szemeimet, amikor pl. a paradémonok belelendültek és szaggatták az embereket.

Rengeteg DC karaktert mozgatnak, és elég tág a mese világa, hogy mindenki kényelmesen el is férjen benne, és megkapja a maga részeit. Nem volt hiányérzetem egy karakter miatt sem – akit képernyőre tettek, annak biztosan volt valami releváns szerepe, nem csak azért parádézott, hogy megmutassák a sorozatban azt a karaktert is.

Együtt készült az első évaddal, így a grafikája teljesen passzol ahhoz. Lehet, hogy ezért úgy tűnik, nincs fejlődés és változás, de ez most nem tudott zavarni. Sokkal zavaróbb az, amikor egy élőszereplős sorozatban valakinek van egy ruhája, amit végig hord. Nem mos néha?

Bánni nem bánom, hogy láttam, ádáz kis szórakozás, de nem szerettem az irányát.

Harley Quinn - 5/3,5 az alapjai ugyanazok, de nem bírtam, amerre az Ivy – Harley szál tart. Kár érte.

https://www.youtube.com/watch?v=V-KKGg70QJA