MOZI:

Továbbra sincs. Most Netflixet nézünk :)

DVD:

• Bad boys - Mindörökké rosszfiúk

Szerelmes, mesés, álruhában rejtőző, hercegnős.

Egyszer volt, hol nem volt, egy boldog király. Az országában béke és jólét honolt, udvarában élt egy szamár, mely aranyat ürített. A felesége gyönyörű és kedves, aki egy hasonlóan kivétele leánnyal ajándékozta meg. Ám a királyné megbetegedett, és a halálos ágyán megígértette a férjével, csak olyan asszonyt vesz el, aki szépségben és kedvességben felér őhozzá. A gyászév letelte után a király nem talál kedvére való menyasszonyt, míg az egyik tanácsadója fel nem veti, hogy a király lánya lenne a megfelelő. A szépséges királylány tündér keresztanyjától kér tanácsot: lehet az apja felesége? A tündér tippeket ad, mivel nyerjenek időt. Gyönyörű ruhák és az aranyszamár bundája után a lánynak menekülnie kell. Mocskos cselédnek álcázva az egyik szomszédos királyságba bujkál, ahol a megnyerő trónörökös éppen feleséget keres magának…

Perrault meséje is olyan karriert járt be, hogy szinte minden európai nép megalkotta belőle a saját népmeséjét. A magyarban is létezik, csak nálunk nem szegény szamárnak kellett elhullnia a bundáért, hanem a lány az ország összes állatának bundadarabjaiból varratott magának kabátot. (Szeretem úgy képzelni, hogy azért nem kellett állatokat megölni, de lehet, hogy naiv vagyok. Lehet csak egy darab bőrt kivágni? Inkább, mint az egész állattal végezni egy darabka kedvéért.)

Tudom, nem ezen kellene fennakadnom, de a mesefilm első feléből az volt a legmaradandóbb és negatív élményem, hogy szegény szamárnak meg kellett halnia. Sajnáltam azt a szegény állatot. Ám sajnos nem ennyi, amivel bajom volt.

Azon is felhúztam magam, hogy itt mennyire pártolja mindenki, hogy az apa vegye feleségül a saját lányát. Egy ponton még a királylány is azon gondolkozik, hogy szereti az apját, miért ne mehetne hozzá? Még szerencse, hogy a tündér közbeavatkozott.

Ok, lány megszökött. Jött az újabb tétel, ami megviselte az idegeim. Kentek egy kis kormot az arcára, tényleg csak szemernyit, felvette a bundát és mindenki hirtelen világ csúfjának látta? Még csak el se lett takarva a haja vagy az arca. A szamárbőr ráadásul köpenyként volt rajta, még az alakja is tisztán látszott. Nagyon nem hiteles, hogy szörnyszülöttként kezelték egy köpeny miatt.

Igaz, vizuálisan fájdalom ez a mesefilm. Szeretném annak betudni, hogy 1970-es, de még ezt számolva is rémesek ezek a ruhák. A herceg piros kis buggyos nadrágja és a harisnyája… a király akkora válltömése, hogy egy másik ember is elfért volna alatta… a rikító színek, az eltúlzott mindene… belefájdult a szemem. A tündér koktélruhaszerű viselete még a leginkább tolerálható.

Azt még nem döntöttem el, a belevitt modern elemek poénok akartak lenni, vagy azokon is akadjak ki. A végén a tündér és a király helikopterrel megy a királyi esküvőre. Helikopterrel! Egy középkori környezetű világban.

Disney meséket akarhattak utánozni? A betétdalok és éneklések erre engednek következtetni. Sajnálatos módon a színészeik nem énekesek, és a dalok is rémesek. A szemem fájt a ruháiktól, a fülem meg az énekléstől.

A fejem a történet ostobaságai és a nagyon buta vég miatt fájdult meg. Arra már nyoma sincs az eredeti mesének, inkább Hamupipőkét kevertek bele, csak itt nem volt bál. Cipő helyett meg gyűrűt kellett próbálni a hajadonoknak.

Francia mese, de rossz értelemben volt fájdalmas megnézni. Nem segített az sem, hogy olyan főszereplők voltak benne, mint Catherine Deneuve és Jean Marais.

Húsvéti mesedélutánnak szántam, de szórakozás helyett csak bosszankodtam rajta.

Szamárbőr - 5/2 kevés volt az eredeti meséből, nagyon nem szerettem a kosztümöket. A humora is fura.

https://www.youtube.com/watch?v=lckuX1aaslg

Vidéki, kisemberes, ügyeskedő.

Pajkaszegen a szokott rendben folynak a dolgok. Károly polgármesterként továbbra is előbb nézi a saját, majd utána a falu érdekeit. A lakók kívánságait is a saját céljára használja fel. Lomtalanítást akarnak? Egy koccanás miatt pénz kell a kocsija megjavítására, és eszébe jut, a lomokból berendezhetnek egy faluházat – amire lehet támogatást kérni, amiből lehet szereltetni. Közmunkásai továbbra is több időt töltenek a kocsmában Tecát boldogítva, mint a feladataikkal. Azért ők is bevetik magukat, amikor azt hiszik, az egyik lakos megnyerte a lottó főnyereményét. Ám nem remekelnek, amikor kormányrendeletre gazt kellene írtani. A hátköznapokat feldobja egy filmforgatás, vagy Zsolt szerelmi életének nyomon követése, aki 3 nő között zsonglőrködne. Szerelemben továbbra is nagy a káosz: Gyuri továbbra sem akar nősülni, Laci viszont igen. László is visszatér, ezzel féltékennyé téve Jánost, akinek Katit lenyűgözni vágyó tervein a fia jókat derül.

A mi kis falunk tökéletes példája annak, hogy bevált recepten nem mernek változtatni a készítők. Jelen esetben nincs is szükségük ilyesmire, hiszen ugyanazt a szintet tartva egy roppant népszerű műsorról beszélünk. Lassan már azért kell nézni, hogy hozzá tudjunk szólni, ha a környezetünkben erről beszélnek.

De milyen ez a szint?

Szokás szerint alacsony. Ennek a sorozatnak továbbra is az a humor forrása, hogy a vidéki emberek ostobák. Volt egy rész, amikor direktbe ezen viccelődtek. Gyuri leborotvált bajusza pótlására pótlást igyekszik venni, és az eladó azon derül, hogy mekkora parasztot alakít. Ezzel az egész karaktert is minősítette, de a sorozatra is igaz ez. Csodálom is, hogy a készítők képesek volt így magukon is vigyorogni egyet. Vagy ez inkább a nézőnek szúrás? Buta parasztot akartok, akkor tessék?

A karakterek most sem fejlődtek semmit. Még sorsfordító, nagy eseményeket is úgy vészelnek át, hogy ugyanazok maradnak. Vegyük csak Lacit! Igaz, hogy Ildikó csak a barátja féltékennyé tételére használta, de Laci komolyan vette a lányt. Megnősült, majd még a nászéjszakája előtt elvesztette a nőt. Változott valamit? Ugyanaz a szerencsétlenség maradt, aki addig is volt. Annyi történt, hogy új kölnit fújt magára, amitől aztán mindenkinek a borzok és illatanyagaik jutottak eszébe.

Romantikus témából minden részben akadt valami, legfeljebb más volt, akinek a szerelmi életében volt valami fordulat. Még a korosztály sem jelent semmit. Zsolt válik, és egy helyi lány lecsap rá? Vagy visszatér a felesége? A László – Kati – János szerelmi háromszög mellett Laci is próbálkozik, ahogy Gyuri oltár elé rángatása is műsoron van még.

A készítők értenek ahhoz, hogy amíg egyet előre lépnek, kettőt visszalépnek. Így ebben a sorozatbeli faluban senki és semmi nem változik meg.

Jó az nekünk, hogy ennyire változatlan és eltúlzott a sorozat? Soha nem azt éreztem benne, most sem, hogy magunkon nevetünk vele. Mert igen, típusokat parodizál, mint a falu kikapós szépsége, a pletykás vénasszonyok, az ügyeskedő polgármester – de mindenki ilyen itt. Mintha ezzel az lenne kimondva, hogy mindenki kretén. Valahogy nem tudok ezzel egyetérteni és együttérezni.

A siker magával hozza, hogy mellékszerepekre is ismert színészeket tudnak leszerződtetni. A szereposztás az, amibe nehéz itt belekötni. Ebben a sorozatban jó színészek játszanak, csak éppen olyan karaktereket, hogy… nem megyek bele még egyszer. Olyanokat.

Pajkaszegen tehát nem változott semmi, és a sorozat még mindig nagyon népszerű. Már várom, mikor pukkan ki a sikerük, de még nem most.

A mi kis falunk - 5/2 ugyanazok a poénok ismétlődnek idén újra. Butaság, ami vicces? De jó színészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=jFIZARG4G6A

David még csak kiskamasz, amikor Krakkóból az apja Londonba viszi, hogy mutassa meg, hogyan tud hegedülni. A fiú nagyon tehetséges, és egy jómódú zeneszervező vállalja, hogy otthont biztosít neki és segíti a tanulmányait.

A saját fia, Martin egyidős a fiúval. Eleinte nagyon nem jönnek ki – a lengyel fiú tisztában van vele, mekkora tehetség. Martin pedig nehezményezi, hogy nekik is be kell tartani a fiú vallásához kötődő szokásokat, pl. többé ő sem ehet sonkát. Az ellenségeskedés azonban barátsággá mélyül, és már együtt kalandoznak. Amikor a kitörő háború miatt nem tudnak tanárt találni a fiúnak, Martin lesz az, aki felügyeli David készülését.

A háború után nagyon ki akarják deríteni, mi történt a fiú családjával. Még csak meg sem gyászolhatja őket, mert tényeket senki nem tud róluk. Haláltáborba kerültek, de eltűntként vannak nyilvántartva. David erre megtagadja a vallását, többé nem akar zsidó lenni.

21-22 évesek, amikor a fiú első koncertjére készülnek. Az első lemeze már kijött, elég sikeres is. Martin szerelmes, de Helen egyelőre még tartja tőle a távolságot. David az utolsó próba után a városnak indul, a koncertre nem megy el. Eltűnt.

Martin soha nem adta fel, hogy rájöjjön, mi történt. 30 évvel később, amikor már ő viszi a családi üzletet, és Helen a felesége, akkor akad az első komoly nyomra. Fél Európán át követi, mire szemtől szembe állnak az egykori fogadott testvérek.

David elmeséli, hogy a koncertre tartott busszal, amikor zsidók kerültek mellé a buszon. Tőlük kérdezett a családjáról, és elvitték a rabbihoz. Ők elkezdték énekelni a nevek dalát, az elhunyt zsidó testvéreik nevét foglalták dalba. Az összes családtagja meghalt. Összetört, gyászolt, visszavette a hitét. Hangszeres dalt írt a nevek dalához, és elindult az egykori haláltáborba előadni a hamvaknak. Úgy döntött, a családját azzal tartja életben, hogy hithű zsidó lesz. Ehhez le kellett tennie a hegedűt – a művész egoista, de neki egy közösségért kellett élnie.

Martin arra kéri, adja elő azt a koncertet, amire 30 éve nem ment el. Beleegyezik. A záródarab a nevek dala lesz, mindenki könnybe lábadt szemekkel hallgatja. Sikere van, de mire mennének gratulálni neki, csak a hegedűt és egy levelet találnak. Nem lehet művész, más utat választott. Kéri Martint, többé ne keresse.

Helen most vallja be, hogy akkor 30 éve ő volt az a lány, aki az utolsó napot a fiúval töltötte. Ideje elengedniük, Martin elmondja érte a gyászverset.

Házasodó, párkapcsolatos.

Mara egy ruhaszalonban dolgozik, remekül rá tudja venni az embereket, hogy a drága darabokat is megvegyék. Az álma azonban a fotózás, de a képeit senkinek nem meri megmutatni. Vár a tökéletes alkalomra. Az igazit sem keresi, a szülei példája elrettentette a házasságtól és a szerelemtől. Randira azért jár, hogy a lovag fizessen egy minőségi vacsorát. Jake azonban másnak bizonyul: ő maga készít neki palacsintát a munkahelyén, és megnevetteti a lányt. Mara nem akar kapcsolatot kezdeni, Jake mégis az élete részévé válik. Már hónapok óta együtt vannak, amikor a családban és a barátok között házasodási láz tör ki. Rengeteg meghívót kapnak, és elkezdenek esküvőkre járni. Ők maguk is érzik a nyomást: nem kellene nekik is kimondani az igent? Ám ezzel együtt a saját félelmeik is felbukkannak, és könnyen lehet, hogy ezt nem éli túl a kettősük.

A romantikus komédiákban elvileg két dolognak kellene lennie: szerelembe eső párosnak és humoros helyzeteknek. Ha ezekkel valami nem stimmel, a filmmel is gond lesz.

A NászszezON párosa szimpatikus. Olyan fiatalok, akiket el lehet hinni. Akik még küzdenek az álamikért, és megvannak a maguk démonai. Az elkötelezettségtől való félelem, a családi elvárások súlya, belevágni abba, amit igazán csinálni akarnak. Mara és Jake ráadásul jól működnek együtt, egy igazi idilli páros.

Így maga a szerelmi játékosság maradt ki. Tulajdonképpen már első este egymásra kattannak, és nincsen a kapcsolatukban vihar vagy kiemelkedő szenvedély. Egy félig mű konfliktus, ami miatt egy ponton végigmennek a zsánerben tipikus szakítunk-szenvedünk-békülünk folyamaton, de különben túl szép ez az egész, hogy igaz legyen.

A többi párosról meg szinte semmit nem is tudunk meg. Nem is válnak fontossá, csak az esküvőjük, amire a páros elmegy és valamit szabotál. Így erről az oldalról sincsenek benne szerelmi történetek. A végén egyszer még olyan bajba is voltam, hogy az egyik pár válik, akiknek ott voltak az esküvőjén. Nem bírtam felidézni, az melyik esküvő volt, és hogyan rokonok vagy barátok a párral. (Tippre Mara testvére volt az ara, de csak tipp. Annyira nem hagyott bennem emléknyomokat, hogy kiesés alapon saccolok.)

A komédia elem mi akarhatott lenni? Van egy olyan tippem, hogy mindaz, amit az esküvőkön és a családdal alkotnak. Ám azokat nem éreztem viccesnek. Az, hogy az ideges Mara többet iszik a kelleténél, és miközben azt hiszi, hogy ő a diszkókirálynő, mi látjuk, mennyire szánalmasan vonaglik a táncparkett szélén, inkább szomorú és kínos, mint vicces. Ahhoz, hogy egy ilyen jelenet üssön, olyan színészi játék és helyzet kell, mint amit DiCaprio prezentált a részeg vezetéssel és kocsiba szállással a Wall Street farkasában. Maradjunk annyiban, hogy ez a színésznő messze nem olyan talentum, mint Leo.

Ha már színészek. Amit már említettem, hogy kedves fiatalok, ennyi róluk az összes benyomásom. Nem romantikus komédiával lehet a tehetséget megvillantani, itt sem az a jellemző. Jake alakítója volt különben ismerős, még gondolkodom, miből. De egyik színész sem olyan sztár, akinek a neve vagy az arca elég, hogy máris soroljam a filmjeit. Jenna Dewan az egyetlen, aki ismertebb a többieknél, de még ő is messze van a sztárságtól. Itt ráadásul nyúlfarknyi mellékszerepe van csak.

Mi marad? Nem sok. Humor nincs igazán, szenvedély nincs, és a filmnek üzenete se nagyon akad. Ha nagyon akarom, merj kockáztatni. Tudom, nagyon klisé. Szerintem is.

Közben beugrott a srác. Az egyik Gyilkos elmék spin-off sorozatban volt az okos srác. Jellemző, hogy elkaszálták azt is, nem is lett ismert belőle a színész. Ez a film is csak egyszer nézhető kis limonádé, semmi tartalmas.

NászszezON - 5/2 romantikus komédia, szimpatikus fiatalokkal, de a humor valahogy kimaradt. Semmilyen.

https://www.youtube.com/watch?v=i4Y8q_irk7Y

Macska – egér játékos, rablós, tervezős.

A gondosan megtervezett rablásba elkezdenek becsúszni a hibák. A Professzor hiába tervezte évekig a tökéletes bűntényt, vannak olyan emberi játszmák, amelyeket nem láthatott előre. A saját életében is: Raquel valóban fontossá vált a számára, de az asszony nem csak egy vonzó nő. Éles eszű rendőr is, aki elkezdi összerakni a kirakós darabjait. Erősebb lehet a szerelem, mint a szakmája iránti hűsége és elkötelezettsége? A nyomdában pedig kitör az egymás közti hűború a tagok között. Denver már a közös jövőt tervezné Monicával, de a többiek figyelmeztetik, hogy a nő csak Stockholm-szindrómában szenved, ne higgye, hogy ez igazi kapcsolat. Arturo továbbra is szervezkedik és szökni akar, egyre több túszt bevonva a terveibe. Tokió kiakadása után Berlin példát statuál a nővel, de ezzel csak azt éri el, hogy Nairobi is ellene fordul, Rió számára pedig csak a nő a fontos, már a rablás sem érdekli. A kommandósok pedig készülnek behatolni. Össze lehet hozni még a szétesett csapatot és terveket, vagy vérfürdő lesz?

A pénzverde eset befejezése. Ha az első felére azt tudtam mondani, hogy a tervek működésének szemléltetése volt, amelyben azt láttuk, hogy egy mesteri elme hogyan játszik ki minden szervet és szabályt, most abból kaptunk ízelítőt, mi történik, ha a tervek elbuknak és improvizálni kénytelenek a rablók.

Már az elején szembesülünk azzal, hogy a napok teltek, mindenki fáradt és kezd szétesni. Szélsőségesen viselkednek, és ez vezet a problémákhoz. Tulajdonképpen minden probléma arra vezethető vissza, hogy az emberek nem tartják be a szabályokat. De ez valahol érthető is: ezek a karakterek emberiek, és mint ilyenek, hibáznak.

A korábbiakhoz képest mintha több lenne a szerelmi bonyodalom. A Professzor és Raquel kettőse a legizgalmasabb, mert miközben valódi vonzalom van a két ember között, és rajtuk tényleg érezhető, hogy passzolnak, a szakmájukból adódóan egymás ellenfelei. Ha gyorsnak is találom az érzelmeik elmélyülését, vészhelyzetekben gyorsabban szövődnek a szálak. A nyomdában azonban már másképpen fest a helyzet. Berlin az egyik tússzal kezd viszonyba, ami a lány részéről keményen érdekkapcsolat. Durva is, hogy egy különben okos és megfontolt bűnöző nem veszi észre, mi történik. Vagy, hogy tényleg elhiszi, hogy egy kamaszlány így vonzódjon hozzá. Denver és Monica története ugyanaz, csak más színezettel. Monica komolyan gondolja, amit a kamasz megjátszik. Reálisan azt mondanám, ilyen kapcsolatnak nincs jövője, de itt már elszálltak a készítők. Végül, Tokió és Rió. Ezzel van a legtöbb bajom. A 19 éves, szinte kamasz rajong a harmincas szeretőjéért. Csak azt nem értem, a nő miért kezdett bele egy ilyen kapcsolatba.

Igaz, nekem Tokió a gyengepont. Hajlamos vagyok bűnbakot keresni a kisiklott tervekért, és ennél a nőnél lyukadok ki. Ha ő nem kezdi el szegni a szabályokat, nincsenek ekkora bajok. Pl. az egyik rabló nem kap halálos lövést, ha ő bír kicsit várni, és nem rohan azonnal fejjel a falnak. Impulzív, erőszakos, tényleg hullák szegélyzik az útját.

Kivitelben ugyanazt tudja, mint az évad első fele. Most hasított belém, hogy igazából nincsenek nagy és látványos akciójelenetek benne, de nagyon jól el tudják adni azt a kevesebbet, amit beletettek. Mint Berlin alagútvédését az évad végén.

A sorozat továbbra is gyors tempójú és rafinált. Talán sok a mesés szál, de ezt feszültséggel és a karakterekkel ellensúlyozzák. Ebben az évadban különben Raquel lett a kedvencem.

Nem meglepő az sem, hogy minden korábbi szereplő visszatért erre az évadra is. Hamar lett ez a sorozat nagy siker, határozottan karrierépítő sorozatról van szó.

A sikert mutatja az is, hogy visszatérnek majd egy újabb rablásra a túlélők. Vagyis: folyt.köv.

Money Heist - 5/4 továbbra is gyors, pörgős sorozat, csak egyes karakterek egyre jobban irritáltak. De bejött.

https://www.youtube.com/watch?v=3DtZ8FE0bGs

Egy karakter - több színész. Hiszen többen játszották már. De kit is?

Megoldás: Tovább!

Hazatérő, újrakezdő, múlttal szembenéző, lökött családos.

Imogene pontosan tudja, mit akar: New York elit életét élni. Befutni, mint író. Hozzámenni a tökéletes férfihoz, akit trófeaként mutogathat a társaságban. Ám a barátja szakít vele – Imogene nem adja fel harc nélkül. Megrendez egy öngyilkossági kísérletet, de nem várt eredményt ér el vele. Nem az exe, hanem a barátnője talál rá, aki hívja a mentőket. A pszichiátrián pedig öngyilkosként kezelik, és hívják az anyját. Se barát, se karrier, se pénz. Kénytelen visszamenni a szülővárosába a különc anyjával, akit ki nem állhat. Otthon szembesül azzal is, hogy az anyja együtt él egy fiatalabb és hazug férfival, a régi szobáját meg kiadták egy éneklésből megélni próbáló szépfiúnak. Igyekszik mindent visszaszerezni, miközben családi titkokkal szembesül: az apja mégsem halott. Miközben New York után kapaszkodik, kezd rájönni arra is, milyen értékei vannak az otthonának és a családjának.

Nem egy hagyományos komédia, ami ebben a filmben vár a nézőre. Kicsit keserédes, kicsit tanulságos, kicsit más. Néha az őrült jelzőt is bevetném, de itt jó értelemben használom. Ha ugyan szeretnék is egy komédián ennél felhőtlenebbül szórakozni, ez legalább értelmesen nyújtott valamit. Több, mint egy olcsó poénoktól hemzsegő szeméthalom.

A történet középpontjában Imogene áll, aki a tipikus nő, aki lenéz mindent, ahonnan érkezett és aki rossz értelemben változott meg az évek alatt. Az álmai olyan dolgok, amelyek látszólag karnyújtásnyira vannak tőle, de csak látszólag. Igazából hamis körötte minden, és a film annak a története, ahogy ezt felismeri. Ennek hatására jobb ember is lesz – így fogja elérni mindazt, amire korábban vágyott.

A film első fele, vagyis a zuhanás és eszmélés nem is vidám. Kifacsart módon vicces, ahogy Imogene felfedezi, hogy az életében biztos pontnak hitt dolgok hamisak. A legjobb barátnője még ajtót se nyit neki. A majdnem vőlegényét annyira nem érdekli, hogy mi van vele, hogy az öngyilkossági kísérlete után nem csak a kórházba nem megy be látogatóba, felhívni se képes. A karrierjéről meg jobb nem is beszélni. Ugyan Imogene felsőbbrendűen hirdeti, mennyire tehetséges és milyen remek író, a teljesítménye egy nagy nulla, így az állását is elveszti.

Majd, otthon az lenne a humor forrása, hogy ott micsoda őrültek háza van. A legrosszabb talán az anyja lényegesen fiatalabb barátja, aki azzal a mesével etet mindenkit, hogy titkos ügynök, így még az igazi nevét sem mondhatja meg. (George Bushnak kell szólítani.) De ugyanennyire nem találtam viccesnek, amikor a WC-n ülő nőre rányitott az anyja albérlője, vagy ahogy az öccse emberi páncélt épített.

Valahol a tudatom mélyén felfogom, hogyan akarnak ezek a dolgok viccesek lenni, de annyira távol vannak a humorérzékemtől, hogy nekem csak fájdalmas volt ezeket nézni.

Az jobban megfogott, ahogy a felszín alatt az emberi kötődések és szeretet szálai alakulnak. Lehet, hogy az anyjuk neurotikusnak tűnik, hogy George kémes bölcsességekkel traktál mindenkit, hogy a testvér éppen csak nem fogyatékos, de ezek az emberek összetartanak. Igen, teljesen más, mint az a minta, amit Imogene fejben elképzelt a tökéletességről, de nem a tökéletesség, ami boldoggá tesz. Ami zűrös, de igazi, az többet jelenthet. A nő ezt felismeri, és a film végén már ezek mellett áll ki. Megszerezhetné azt a tökéletes áloméletet, amit az elején akart. De valami mást választ.

A kivitelezés nem említésre méltó. Szinte dramedy, abban nem is kell látványelem. A film vonzóereje inkább a színészeiben rejlik. Wiig itt még ígéretes és feltörekvő komika, Criss népszerű volt a Glee miatt, Annette Bening pedig állócsillag. Szerethetővé tették a flúgos karaktereiket is, és ezzel eladták a filmet.

Nem ilyesmit akartam látni, nem is vagyok teljesen elégedett, de a maga módján rendben volt.

Majdnem tökéletes lány - 5/3,5 az egészben volt valami furcsa és irritáló, ugyanakkor keserédes humort is működtet.

https://www.youtube.com/watch?v=t2_e6dlK_Yk

Tervet végrehajtó, nagyszabású rablásos, bandás.

Papírszállítóknak adták ki magukat, és bejutottak az országos pénzverdébe. Ott Dali maszkot öltöttek, és túszul ejtették a dolgozókat és a pénzügyi múzeumba látogató diákokat. Felmarkolták a milliókat, de mire távoztak volna, a rendőrség már kint várta őket. Kénytelenek voltak visszavonulni, és megkezdeni a tárgyalásokat a megbízott rendőri vezetővel. Egymás nevét sem ismerik, csak a kódnevüket. Pl.: Tokió, Berlin, Rio, Stockholm, Nairobi és Moszkva. Mögöttük pedig ott áll a Professzor, a mesteri elme, aki mindent előre kisakkozott és kívülről koordinálja az eseményeket. Mert minden a terv szerint halad, nem azokra a milliókra fájt a foguk. Sokkal többet akarnak innen kivinni. Azonban még a legjobb terv sem számolhat mindennel: elég csak egy szabályt megszegni, és szívügyekkel terhelni a rendszert, hogy minden a katasztrófa felé sodródjon.

A Netflix egyre több nem amerikai sorozatot is forgalmaz. Az egyik legnépszerűbb, ha nem egyenesen a legsikeresebb a Money Heist. Eredetileg spanyol, és a Netflix úgy vette meg a spanyol tévétől, akik az első két évadot szállították, majd a Netflix rendelte meg a folytatást.

Abba nem fogok belemerülni, hogy érdemes számolni az évadokat. 2, 3 vagy 4 volt eddig? Az biztos, két ügy ment le eddig. Mindegyiket külön szedték, így két-két etap foglalkozik egy rablással. Így számolva 4 évadról beszélhetünk – a wiki két évadot hoz két részre szedve, így ennél maradok én is.

A cselekményről nem akarok sokat elmesélni. Az alaphelyzet, amit tudhatunk: pár bűnöző összefog, hogy minden idők legnagyobb rablását összehozza. Mindenkinek megvan a maga területe: hamisító, csapatvezető, hacker, stb. Mindenre van egy terv. Innentől kezdve viszont minden csavar lelövése bűn lenne. Ugyanis a sorozat azonnal az események közepébe vág, és a rablás történetét izgulhatjuk végig. Mi az, ami terv szerint alakul? Milyen váratlan helyzetek jönnek és hogyan lehet megoldani őket? Már az első félben is olyan vad fordulatok jönnek, hogy a néző csak kapkodja a fejét.

A sorozat élvezeti értékét növeli, hogy fokozatosan tudunk meg egyre többet a csapattagokról is. Bűnözők is, de a szerethető fajtából. Van köztük szelídebb, durvább – mindenki megtalálhatja azt a karaktert, akinek drukkolni akar. Ráadásul több oldalon is: a túszok, a rendőrök és a bűnöző csapat tagjait is alaposan bemutatja a sorozat.

A történet tehát jól ki lett találva: izgalmas, végig fordulatos és a szereplők jellemét is építgetik. Nem nélkülözi a mesebeli fordulatokat sem, de ezek is csak a szórakoztatás növelése miatt kerültek be.

A színészek korrekten hozzák a szerepeiket, és helyiek is. Autentikus ettől, ha az a hátránya meg is van, hogy így ismerős arc nem lesz. (Lehet, aki néz spanyol filmeket, ő másként gondolja, de nincs Banderas vagy Cruz szintű színész benne, akit én is ismernék.) Erről jut eszembe: érdemes a spanyol eredeti verziót nézni. Belehallgattam angolul is, és nekem bántotta a fülem. A spanyol viszont működik.

Nem lehet a látványra sem panasz. A fő helyszín a nyomda és a múzeum, de van bőven külső helyszín is. Jól összerakták az akciójeleneteket, és vizuálisan is akadnak benne ötletek. A maszkok például – annak is megvan a különleges zamata, éppen mi mögé rejtik az arcukat a szereplők.

Nem nagyon van mibe belekötni. Amit egy ilyen rablós, gyors sorozatba bele lehet tenni, itt beletették. Legfeljebb az a néhány mesésebb fordulat és a helyenként nyálas szerelmi rész, ami nélkül jobb lett volna a közérzetem. Tokió és Rio románca nekem nagyon nem hiányzott, de szerencsére sok más jó dolog akad benne. És most ciao, bella!

Money Heist - 5/4,5 izgalmas és csavaros, végig pörgős film. A karaktereket is építik, ahogy a sztorit is.

https://www.youtube.com/watch?v=hMANIarjT50

Cím: The French Dispatch

Készítők:Wes Anderson új filmje, igazi sztárparádéval. Többek közt Benicio del Toro, Adrien Brody, Tilda Swinton, Lea Seydoux, Frances McDormand, Timothee Chalamet, Bill Murray, Owen Wilson játszik benne. Még a mellékszereplők is nevek.

Műfaj: dramedy

Cselekmény: még nem nagyon tudni. Egy magazin körül bonyolódnak az események.

Várható megjelenés: októberi premierdátuma van, egyelőre.

Miért várós?

• Anderson mindig különleges stílusú, egyedi dolgokat csinál. Nem mindig van hangulatom hozzá, de ha igen, akkor szeretem a dolgait.
• A stáblista. Engem bevonz az ilyen sztárparádé.
• Fogalmam sincs, miről fog szólni. De érdekel.