Szerelem után költözős, vadnyugati, háborús.

Jay, Cavendish lordjának fia nem a megfelelő lányba lett szerelmes. Rose egy parasztjuk lánya volt, aki igyekezett a fiúnak is sugallni, hogy nem illenek össze, de Jay nem hallgatott a lányra. Amikor Rose az apjával Amerikába ment, Jay követte a szerelmét. Tudta, merre keresse, de hamar kiderült, hogy egy útikönyvvel nem jut el Nyugatra biztonságban. Belebotlik egy helyi, marcona férfiba, aki megfelelő díjazásért hajlandó a vezetésére. Jay nehezen viseli Silas komor természetét, de rá kell jönnie, szüksége van a férfire. Nem sejti, hogy Silas is saját tervet szőtt: Rose és az apja fején magas vérdíj van. Jay segítségével sokkal könnyebben rájuk talál, mint egyedül tenné. Az út azonban mindkettejükre hatással lesz.

A western nincs a menő műfajok között. Közben akad egy-egy, aminek sikerül befutnia, de általában azokban van valami plusz is. A Westworld félig nagyon modern sorozat volt, benne cyborg lázadással és modern vidámparkkal. A Csontok és skalpok remekül keverte a zsánert horrorral. A Django elszabadul pedig Tarantino stílusjegyeivel lett több.

A Slow West semmi hasonlót nem tud felmutatni. Egy laza western, amiben nincsenek meglepetések. Pont azt kapod, amit látsz. Két magányos férfit, akik keresnek egy lányt, és közben valamiféle szövetség/barátság szövődik közöttük. A cselekményben a western filmek tipikus elemeit látjuk: az indiánokkal szembeni kegyetlenkedéseket, a fegyveres összecsapásokat, ahogy itt még a jó emberek is kihasználják egymást.

A film ettől egészen nyomasztó is lett. Nagyon nem volt kedvem nézni, ahogy Jay a naivitása miatt mindig szív. Végre azt hiszi, talál egy kultúrembert, akiben bízhat. Mi történik? Reggel kirabolva ébred alsóneműben. Mintha folyamatosan kapná a pofonokat az élettől: ez egy embertelen hely, ahova az ő romantikus és álmodozó lénye nagyon nem illik. Jellemző az is, hogyan végzi be a filmen a történetét. Az tökéletesen jellemzi Jay karakterét: ő itt abszolút életképtelen, és pusztulásra van ítélve.

De, ha ő ilyen, akkor kinek kellene drukkolni a filmen? Silas karaktere izgalmasabb lehetne, de neki nem kapjuk meg úgy a történetét, mint Jay előéletét. Minimális utalások vannak, alig több a semminél. Ez kevés volt ahhoz, hogy igazán drukkolhassak neki. Úgy is érzem, nem ismertem meg a karakterét, nem is látom át, milyen konfliktusai voltak.

Ami menti a filmet:

• a western külsőségek és hangulat. Ugyan nagyon lehangolónk éreztem, mennyire kegyetlen volt ez a világ, de hiteles is így. A látott helyszínek, emberek is jól illettek ebbe a környezetbe.
• a színészei. A két főszereplőt gondosan választották, ha nem is egyformán bírtam kettejüket. Kodi Smit-McPhee remekül hozza a naiv úri gyereket – az nem az ő hibája, hogy pont ettől nem bírtam Jay alakját. Michael Fassbender remek Silas lett, az előtörténet hiánya ellenére is főhőssé tette a karakterét.

A kritikusok különben nagyon szerették a filmet. Ők díjazták azt a kegyetlen, embertelen világot, amit én nem szívesen láttam a filmen. De tény, hogy korrektül megcsinálták.

A Sundance Fesztiválról nem is jött el üres kézzel, de azért nem lesz a kedvenceim között.

Slow West - 5/3,5 Fassbender és Smit-McPhee párosa működött, a vadnyugat is ok, de a vége… az nem.

https://www.youtube.com/watch?v=pFfsTsdJfF8

Kereskedős, viszályos, ügyeskedős.

Vincent rendbe tette az életét. A saját üzletét vezetve lassan kisebb vagyont halmoz fel, a családját már el is költöztette egy gazdag környékre, ahol a feleségével nagyon igyekeznek beilleszkedni. Sam megbocsátott neki, újrakezdték, és Vincent már nem is akarja kockára tenni a házasságát és a családját. De egy konkurens cég egyre jobban felbőszíti: sorra veszíti el miattuk az ügyfeleit, és az új alkalmazott, Jo, személyes küldetésének tekinti, hogy minden téren legyőzze a férfit. Ehhez a női bájait is kész bevetni. Megindul a két értékesítő és a két vállalat között a versenyfutás, a piszkos trükkök alkalmazása, miközben Vincent előtt egy új lehetőség is felvillan, amit kész megragadni.

Nem hagyott bennem negatív emlékeket a White Gold első évada. Bár ezt mondhatnám a másodikról is, de most az jár a fejemben: mégis, mi volt ez?

Az csak egy dolog, hogy nagyon nem szólt semmiről. 6, egyenként fél órás részben nem keresem a bölcsek kövét. Mondjuk, azért az a 3 óra egy rendes filmnek bőven elég. Ám ez sorozat, nem is ez a lényeg. Hanem, hogy nem volt egy olyan központi szál, olyan konfliktus, amire normálisan felfűzték volna a cselekményt. Elvileg a W és Vincent közti harc lett volna a középpont, de folyton eltértek ettől mellékszálakkal, amelyek csak nagyon lazán illettek a sorozatba. Nagyon rühelltem Jo és Martin afférját, de az se tetszett jobban, amikor Martin úgy döntött, mégis Sam neki az igazi. Annál csak az volt rosszabb, amikor az egyik eladó biszex felesége, nem is tudom, mi volt a neve, különféle ügyeit mutogatták. Csalta a férjét az edzőnőjével, aki be is költözött hozzá, míg a férj költözhetett a kerti házba. Utána jött a férje munkatársa, majd egy kutya bolondja lett. Az volt a mélypont…

Pedig, az még lekötött volna, ahogy simlis módjára felhajtják az ügyfeleket. Amikor Carol tanulja az egyik részben az eladás rejtelmeit, az idézte meg leginkább azt, amit az első évadban szerettem. De az most szinte nem is volt, helyette titkos társaságba szerencsétlenkedtek, meg a fent említett kevésbé érdekes szálakkal töltötték ki a játékidőt.

Meghagyták, de nagyon visszavették, amikor Vincent kibeszélt a képből, és hozzánk, nézőkhöz szólt. Pedig ez a sorozat erőssége volt, karaktert adott egy-egy gyengébb résznek is, most pedig szinte eltűnt.

Nem tetszett, hogy eltűntek a sorozatból a szerethető karakterek. Konkrétan senki nincs benne, akinek drukkolni lehetne. Az összes szereplő két kategória közül az egyik: egy rakás szerencsétlenség vagy hatalmas svindler. A szélhámosok olyan szinten taszítanak, hogy simán csak undorítottak itt. Annyira gátlástalanok, még a saját kódexük sem tartják be. Mindent és mindenkit átvernek, egyszerűen rossz volt nézni. Ezek nem jópofa átverések, hanem rosszindulatúak. Főleg, amit Jo és Vincent művelnek egymással. A szerencsétleneket meg humorforrásnak szánták, de ezzel inkább csak bosszantottak. Azon nem tudok nevetni, hogy a srác, aki leégett a napon, leönti az égést forró teával, és még kórházba is kerül.

A legtöbb színész se volt szimpatikus, de ebbe betudom azt is, hogy a karaktereiket utáltam annyira, hogy esélyt sem adtam nekik.

Kevés jó dolog akadt benne, működik a korhangulat is. De bosszantott, nem szórakoztatott.

White Gold - 5/3 a szereplők mindegyike utálatos vagy szerencsétlen, a történet is csak elmegy. Kár érte.

https://www.youtube.com/watch?v=HdrHaH0965Q

Az Andrews család jelelni tanult, hogy a balesetben a hallását elvesztett lányukkal tudjanak kommunikálni. Ally most szerelmes először, a kedvéért a helyes osztálytársa, Rob is elkezdett jelelni tanulni. Épp vele ment haza, amikor otthon egy hír mindenki életét felforgatja: egy fúrás egy új bányát tárt fel, ahonnan eddig ismeretlen lények milliói törtek a felszínre. Minden zajra támadnak. Madárszerűek, halálosak. Darazsaknak nevezik őket, mert rajban járnak.

Mivel a hangra érzékenyek, a család úgy dönt, elhagyják a várost és vidékre mennek. A legjobb barátjukkal, Glenn-nel felpakolnak, így a szülők, nagymama és a két gyerekük nekivág az útnak. Az első áldozat a kutyájuk lesz, akit az ugatása miatt kénytelenek elengedni, mert odavonzza a darazsakat.

A darazsak azonban újra lecsapnak, miután balesetet szenvednek. Az autóba szorult Glenn nem tud elmenekülni, de magához csalja a darazsakat, hogy a többieknek időt nyerjen.

A család egy házra bukkan, amit egy ellenséges nő birtokol. Ahogy igyekszik elűzni a családot, a lecsapó darazsak vele végeznek. A házában rendeznek be. Ally táblagépen eléri Robot, aki beszámol a városban eluralkodó szörnyű állapotokról. A szülei már halottak, ő próbál életben maradni. Ally szeretné, ha csatlakozna hozzájuk, de mielőtt lemondhatná az utat, megszakad a kapcsolat, nem tudni, mi lett a fiúval.

A darazsak beleharaptak Kellybe, akinek sürgősen gyógyszer kell. Apa és lánya mennek el, és hozzák el a patikából, ami kell. Közben látnak egy megszállott papot, aki be akarja őket szervezni néma egyházába. Elutasítják.

A pap az egyházával követi őket. Ally kell nekik, aki még termékeny. Elzavarják őket, de a csapat lecsap rájuk. Mobiltelefonokkal odavonzzák a darazsakat, és elrabolják a lányt. A nagyi Glenn példáját követve áldozza fel magát, hogy az unokáit és a lányát megvédje. Hugh bedühödve a papra támad és visszaszerzi a lányát. De a házból menniük kell.

Közben visszajön a térerő, Rob vonalban van. A legutóbbi kutatások szerint a darazsak nem bírják a hideget, így a városbeli túlélőkkel egy északi menedékbe tart. Odaindul a család is.

A zárójelenetben már együtt látjuk Ally-t Robbal, akivel íjjal darazsakra vadásznak.

Filmforgatós, sikerért küzdős, retró.

Rudy Ray Moore egész életében azt hallgatta, hogy nem viszi semmire. A férfi azonban nem hajlandó ebbe beletörődni, és Hollywood bevételére adja a fejét. Minden szórakoztató ágazatban kipróbálja magát, minimális hatást kiváltva, míg egyszer durva humorral próbálkozik egy esti előadáson. A szervezők kiakadnak a beszédétől, de a közönségnek tetszik, és hamarosan már nevet szerez a szakmában. A következő cél a filmezés lenne, de persze senki nem hajlandó pénzt adni az ötletére. Így barátokkal és amatőrökkel, saját pénzéből és hitelekből kezd el forgatni. Fekü kalandjai olyanok, mint Rudy stílusa – a rendezője és írója is kiakad Rudy ötleteitől, de a férfi nem adja fel. Vajon a közönség kinek ad majd igazat?

Úgy tűnik, a héten olyan Netflix műsorokat sikerült kifognom, melyek erősen emlékeztetnek valami másra. Tegnap A hallgatás, ma a Dolemite juttatott eszembe egy hasonló filmet. A katasztrófaművész, amit felidézett bennem Rudy Ray Moore története.

Pár pontban a hasonlóságok:

• mindkettőben egy olyan férfi igyekszik filmet összehozni, aki magát egyfajta zseni látnoknak képzeli, valójában azonban kóklerek egy ötlettel.
• mindkét filmben végigveszik a forgatást, miközben látjuk az adott film kultikus jeleneteit.
• mindkét film komédiának álcázott dramedy. Talán a Dolemite könnyedebb, de a sorok között ebben is benne van, mennyire nehéz sikeresnek lenni, és milyen irritáló, amikor a környezete idiótának nézi az embert, akkor is, ha valamit letett az asztalra.
• mindkét végtermék komoly filmnek indult. Az egyik drámának, a másik akciónak, de a nézők trash komédiaként tették sikeressé.
• mindkét filmben a főszereplő olyan színész, akinek elismerik a tehetségét, de egyéb magánéleti botrányok miatt félig tiltólistások.

Másik ember története, mindkettő igaz történeten alapul – vagyis, nem lopásról van szó, de akkor is döbbenetes, mennyire hasonlítanak cselekményben és felépítésben is.

Látszik, hogy dolgoztak ezen a filmen és beletették magukat a készítők. Jól felépítették a forgatókönyvet, annak is abszolút élvezhető, akinek nem mond semmit Dolemite neve. Különben nem értem, hogy lett Dolemite a szinkronban Fekü – nem is vagyok benne biztos, hogy írják, de hangzásra ilyen volt. A fekete paródiája lenne, franciásan fekü? Elképzelni nem tudom, pláne, hogy a film címében megmaradt a Dolemite. Akkor nem kellett volna itt is kicserélni? Elég zavaró, hogy Dolemite van kiírva, végig Fekü, amit mondanak.

Ami tetszett, hogy jól mutatja, hogy lett az embereknek igénye az olcsó szórakoztatásra. Az események alakulásában ott volt, hogy változtak a fogyasztói igények, az emberek csak nevetni akartak egy jót, és erre Dolemite/Fekü kalandjai kiválóan alkalmasak voltak.

Netflix, így a külsőségekre, a castingra odafigyeltek. Murphy komolyan vette a szerepet, jobban is állt neki, mint a gagyi komédiák. A korstílus is itt volt hangulatban, ruhákban.

Egyszer érdekes volt, de annak lehet igazán érdekes, aki látta a Dolemite/Fekü filmet is.

A nevem Dolemite - 5/3,5 filmnek korrekt, kissé idézi A katasztrófaművészt, de nem tudott érdekelni Rudy élete.

https://www.youtube.com/watch?v=Ws1YIKsuTjQ

Képességes, családos, bűnüldözős.

Új speedster segít be Barry egyik küldetésén. Hamarosan kiderül, hogy a lány a jövőből érkezett, és Barry és Iris lánya. Ő mondja el, hogy az apja rejtélyesen eltűnt még gyerekkorában, és évekig nem sejtette, mit örökölt tőle, illetve ki volt Barry igazából. A múltba jött, hogy segítsen megváltoztatni a jövőt. A család hamar befogadja, és sorokkkegyütt vetik bele magukat az új szupergonosz, Cicada elfogásába, aki a sötét anyagot képe manipulálni, és van egy elpusztíthatatlan tőre is, amivel minden képességet képes blokkolni. Célja, hogy minden metát elpusztítson. Míg ezen dolgoznak, Caitlin megtudja az igazat a családjáról és Killer Frostról, Cisco ellenszert keres a képességekre. Közben Nora is titkolózik, ami a kezdetektől felkelti a csapat segítségére érkezett mesterdetektív, Sherloque Wells figyelmét.

Sokat változott az ízlésem az Arrow sorozatok terén: amelyek egykor a legkevésbé tetszettek, most azokat nézem szívesebben. A Legends of Tomorrow a jelenlegi kedvencem, és még a Flash kalandjait is előbb megnéztem, mint Oliver Queen aktuális kalandjait, noha azt a szériát idén már zárják. Pedig még mindig jobban bejön nekem az Arrow komorabb tónusa, mint a Flash könnyedsége.

Az 5. évad most sem lett kevésbé megosztó számomra. Miközben egyes dolgokat nagyon tudtam szeretni benne, másokon komolyan kiakadtam. Van benne jó, de komoly szemét is. Válogassuk csak kicsit ki!

Az évad alaptörténete még tetszett is volna. Ugyan Nora elsőre nagyon nem volt szimpatikus, és megállapítottam, hogy nagyon merítettek a Halálos iramban filmek örökségéből, azért hamar megbarátkoztam a karakterrel. Ami különben nem kicsit a színésznő érdeme, Jessica Parker Kennedy nagyon eltalálta, hogy egy pörgő, néha kicsit gyerekes, máskor egészen hősies, szerethető karaktert játszott. Amikor lelkes Flash rajongó, akkor bírtam a legjobban. Abban benne volt a gyermeki csodavárás. Cicada erős ellenfél volt, és elnyomtam magamban, hogy a hörgéssel és a maszkkal mennyire idézi fel bennem Bane (Batman egyik ellenfele) alakját. Tetszett az a szál, amit Nora titkolt, és a tervet a lány mögött álló embertől. Az még fondorlatos is volt, mert Cicada vonalán előre lehetett tudni a történéseket.

De, ha már Cicada és Nora – a Halálos iramban jelmondata lehetne, hogy a család minden előtt. Itt is ez lehetne a szlogen, ami kifejezetten idegesített is. Idén nagyon pörögtek azon, hogy Iris és Barry milyen szülők, és nagy volt a családi szeretet faktor a lányukkal. Ugyanezt csinálták Cicada és a nevelt lánya kapcsolatában. Azért sem voltam oda, hogy itt mindenki lányos apa. Barry, Oliver, Cicada, West nyomozó… a Supergirl női erő vonalát pedig még nem is említettem és Batwoman nemét se ragoztam. Az új, tervezett sorozat is a csajokról szólna. Teljesen elment ebbe az irányba az univerzum, ez már túl sok nekem.

De a részekbe volt humor, helyenként még kifejezetten izgalmas is lett. Így elnéztem.

Ami viszont bántotta a szemem: nagyon béna a sorozat külleme. A nagy dobásnak szánt Gorilla vs. Cápakirály harc egészen röhejes lett, de Killer Frost külleme is simán mesefilmes, ami inkább az Utódokba illene, nem egy ilyen sorozatba.

Szerettem is, idegesített is, de inkább szórakoztatott szerencsére.

The Flash - 5/3,5 a történettel elvoltam, bár néha komolytalan. A látvány ellenben helyenként siralmas.

Egy film poszteréből származik az alábbi részlet. Melyik ez a film?

Annyit segítek, hogy eredetileg regény, és a film miatt újra kiadták a könyvet is. Ugyanez a poszter van a borítóján.

A hétvégén ezt nézem moziba, úgyhogy erről fog szólni a keddi bejegyzésem. Ezért nincs most itt a megoldás :)

Családos, szörnyek elől menekülős, életben maradásért harcolós.

2 éve az Andrews család élete megváltozott, amikor egy baleset következtében a lányuk, Ally elvesztette a hallását. Az egész család megtanulta a jelbeszédet, ami jól jön, amikor egy fúrás katasztrófához vezet. Eddig ismeretlen, gyilkos denevérszerű lények szabadulnak el egy most feltárt barlangból. A lényeket darazsaknak nevezi el a köznyelv, mert rajzanak. Vakok, de minden hangra repülnek és megölik, megeszik az élőlényeket. A család a legjobb barátjukkal felpakol és vidéken igyekeznek elrejtőzni, ahol kevesebb a zajszennyezés. Szembe kell nézniük kialakuló szektával, a darazsakkal, majd el kell dönteniük, el merjenek-e indulni a menedékbe, amiről on-line kaptak hírt.

Határozottan megosztónak éreztem a filmet. Elég röhejes és egyben kiakasztó volt, amikor az Asylium megcsinálta sikerfilmek nagyon olcsó és gagyi verzióját, olyan címeket adva, hogy a felületesen filmet választok beessenek a tévedés csapdájába, és az igazi helyett ezeket a szemétszerű alkotásokat nézzék.

Most komolyan, a Netflix is ilyesmit játszik, csak azért jobb minőségű másolatokat gyártva? A hallgatás olyan szinten emlékeztet a Hang nélkül cselekményére és alaphelyzetére, hogy lehetne annak a kistestvére. Aki az eredetit nem látta, nem fogja zavarni, de aki látta, rendszeresen eszébe fog jutni az a siker horror.

Még gondolkodom, hogy az jó vagy rossz, hogy legalább minőségi a lopás. Szó se róla, így sem okos vagy meghatározó film, de messze több benne a munka és ötlet, mint az Asylium másolataiban. Ugyanúgy egy család van a középpontban, ahol a nagylány nem hall. Az menti meg itt is a családot, hogy a gyerek miatt mindenki jelel. A lények is nagyon hasonlóak. A kis részletekben látszik, hogy ez a gagyi változat. Itt nincs minden kitalálva, hogy maradhatnak csendben. Tulajdonképpen megelégszenek annyival, hogy nem beszélnek és elektronikus eszközökkel nem csinálnak zajt. De pl. a házban simán suttognak egymással, és mindig kéznél van egy traktor, vagy tűzgyújtási lehetőség, amikor el kell terelni a darazsak figyelmét egy menekülő emberről. Ha meg nem, akad mellékszereplő, aki hősi halált hal a főszereplőket védelmezve: igen, ezt is többször ellövik a filmen.

Itt van menedék, és a végére Katniss szellemét megidézve még az emberiség harcba is tud szállni a darazsakkal. Ez kevésbé sötét – a halálok ellenére is végig megmarad a remény, hogy még túl lehet élni és normálisan létezni. Még olyan mesei fordulatokat is megenged magának a film, hogy a városban ragadt kis szerelme a kamaszlánynak… Nem mesélem el, tessék inkább megnézni a filmet! No Spoiler! J

Nem mozi szinten látványos, de tévében korrekt a kinézete a filmnek. A lények is elmennek, még ha nagyon is emlékeztetnek degenerált denevérekre.

Netflix, így nem meglepő, hogy a szereposztásra odafigyeltek. Azért a rutinos színészeken látom, hogy nem éppen ez az álommunkájuk, de sokukkal szimpatizálok, ez javít a képen. Stanley Tucci, Miranda Otto, Kiernan Shipka többek között a főszerepekben.

A kritika nagyon utálta, én annyira nem – bár én sem tudom nem észrevenni, mennyire a Hang nélkül kicsit más verziója ez az egész.

A hallgatás - 5/3,5 elszórakoztatott, tetszett a szereposztás. De nagy mese és nyúlás is – Hang nélkül kópia.

https://www.youtube.com/watch?v=Y-ufZuqTd5c

Cím: Dolittle

Készítők: Stephen Gaghan rendezte, akinek komolyabb filmért (Syriana) már hullott a díjeső, ha nem is rendezőként. Most olyan sztárokat rendezhet, mint Robert Downey Jr, Antonio Banderas, Michael Sheen, Emma Thompson, Rami Malek.

Műfaj: családi, komédia, kaland

Cselekmény: Dolittle doktor a felesége halála után visszavonult a világtól. Most mégis el kell hagynia a családi birtokot, mert a királynő beteg, és a doktornak van esélye elhozni a gyógyírt egy misztikus szigetről sok kaland közepette.

Várható megjelenés: 2020-at ezzel nyitjuk, januárban már jön is.

Miért várós?

• Robert Downey Jr. egy különc zseni szerepében? Ezt magyaráznom se kell.
• A trailer alapján tetszetős lesz a CGI.
• Érdeklődve várom, mennyire más ez a doktor, mint akit Eddie Murphy játszott.
• Most fedeztem fel, hogy a Doktor Dolittle gyerekkönyvek egyszer régen nálunk is ki lettek adva, ez pedig az egyiknek az adaptációja. Ki tudja, lehet, hogy újra megjelennek, esetleg új fordításban a gyerekkönyvek is?
• Danny Elfman a zeneszerző. Bírom a munkáit.

Szerelmes, tragédiákat kezelő, családtörténetes.

Will mindennél jobban szerette Abby-t. Az egyetemen találkoztak, és a férfi köré építette az életét. Feleségül is vette, családot is terveztek. Ám Will most maga alatt van, az utóbbi fél év nagyját szanatóriumban töltötte. Abby elment, és ezzel neki is vége lett. Egy pszichológus igyekszik rávenni, hogy nézzen szembe a fél éve történtekkel. Nem sejti, ezzel mit okoz. Javier nem vágyott sok mindenre: a szeretett nő legyen a felesége, legyen egy megfelelő munkája. Amikor minden összejönni látszott, jó munka és szerető család, felfigyelt arra, hogy a gazdag főnöke szerelmesen méregeti a feleségét. Tudta, mit adhatna ő a családjának, amire neki soha nem tellene. Fájdalmas döntést hoz meg. Mindkét családban született egy-egy gyermek: Dylan és Rodrigo. Egy napon találkoznak egymással, és a történetek összeérnek.

A filmet két dolog adta el nekem: a beválogatott színészek (Oscar Isaac szimpatikus nekem, és nem a Star Wars miatt) és a készítők korábbi filmjei. A Crazy Stupid Love hatalmas kedvencem, és akinek köze volt hozzá, más filmjeire is kap tőlem esélyt. Még akkor is, ha a kritikusok annyira lehúzzák, mint ahogy ezzel a filmmel is tették.

Ahogy az Őrült, dilis szerelem esetében is, itt is több szálon felvezetve kapjuk meg az eseményeket. Több karakter sorsát elkezdik mesélni, amelyek között hol nyilvánvaló a kapcsolat, hol csak a végére derülnek ki a kapcsolódási pontok. De a végére minden összefügg. Kiderül, hogy hiába a sok szál és karakter, ez egyetlen történet. Ki van hegyezve arra, hogy az egész a szeretetről szól, csak annak is sok arca van.

A történettel nem volt bajom, ha egy-egy része nem is tetszett. Abby és Will története kötött le legjobban. Kicsit meg is vezetett a film, a szál majdnem végéig nem is sejtettem, mi történt igazából, és miért süllyedt meg ennyire a férfi. Dylan kamaszkorát nagyon nem bírtam. Abban a szálban normális cselekmény sincs, csak kellett neki is egy rész, hogy megismerjük, és a végére lehessen kötni Rodrigo felé. Javier történetében butaság a csavar. Nem értettem, a férfi miért dönt úgy, ahogy, ha addig annyira büszke volt és tartotta magát. Rühelltem, hogy annak a történetnek az a lényege, hogy a pénz fontosabb a szerelemnél és az igaz szeretetnél. Ha annyira a szeretetről szól a film, hogyan faraghatták ilyenre? Rodrigo szála egy fokkal jobb volt, mint Dylan kamaszkora. De összességében elmondható, hogy a szülők történetei jobbak voltak, mint a gyerekeké.

Minden szálon volt egy színész legalább, akinek a nevével el lehet adni a filmet. Oscar Isaac, Olivia Wilde, Olivia Cooke, Antonio Banderas, többek között. Kicsit éreztem is a filmen, hogy a sok karakter és időugrások miatt egy-egy színész nem tud kibontakozni. Banderas karaktere szívta meg ilyen szempontból legjobban, ő nagyon lógott a levegőben. Sajnáltam azt is, hogy ez a film csupa jó ember gyűjteménye. Ha nagyon szenvednek is néha, nincs olyan figura, aki ártani akarna, vagy nem jó ember etikai értelemben. Nem éreztem hitelesnek, hogy mindenki ennyire rendes és pedáns. Még, ha lázad, akkor is.

Minden, nagyjából OK a filmben, de nem elég ütős. Elnézem, vannak jó ötletei és jó színészei, csak éppen semmit nem visz végig mélyen. Sok olyasmi van ebben a filmben, aminek drámaian ütni kellene, de ez nem történt meg.

Az élet maga - 5/3 az ötlet, a szereposztás, az érzelmi hatásfoka rendben, de valahogy nem ütött meg eléggé.

https://www.youtube.com/watch?v=b5kwtJkUdpA