Szerelmes, őrültes, zaklatós, csajos.

Molly magabiztosan vezeti az életét. Egy blogot ír, ahol 20 perces receptekkel szórakoztatja a főzni akarókat. Egyre sikeresebb is, a kiadója már tervezi, hogy más platformon is megjelennek. Keresi a szerelmet is: mert a volt barátját nem akarja visszaengedni az életébe, túl sok csalódást okozott korábban. Már éppen feladná az elveit, és neten keresgélne, amikor szó szerint belebotlik a megnyerő Jackbe. Hamar kerülnek egy hullámhosszra: hasonló zenéket, filmeket, ételeket szeretnek, minden lényeges dologban egyezik a véleményük. Molly azonban nem tudja nem észrevenni, Jack egy idő után mennyire rátelepszik és abnormálisan viselkedik. Barátnői támogatásával szakít, de ezzel csak egyre ijesztőbb események veszik kezdetüket. Jack nem fogad el nemet, és remekül ért a számítógépekhez.

Az internetes visszaélések, a zaklatás különböző formái most több filmben és sorozatban is előkerülnek. Lassan indul a You második évada, erre készülve néztem meg egy újabb filmet, amiben a hősnő nem is sejti, milyen ragadozót enged be az életébe. Miért is nem feltűnő, hogy a férfi minden lépéséről tud, mintha a fejében olvasna? (Pedig csak az elektronikus eszközeiben, nem a gondolataiban olvas…)

Azonban ez a film nem hozta, amit vártam. Elvileg thriller, de nem éreztem a feszültséget és veszélyt, amit egy ilyen filmben generálni kellene. Nagyon érezni lehetett végig, hogy nem egy mozifilm, csak egy tévés alkotás, amit a késő esti műsorsávba be lehet nyomni, amikor már csak az inszomniában szenvedő nézők kapcsolgatják az adókat.

Ez már a cselekményben is meglátszik, amiben nem törekedtek a logikai megfelelőségre. Sok húzást ki nem állhattam: az még csak hagyján, hogy a lánynak nem lesz gyanús, hogy Jack abszolút képben van az élete minden darabkájával, és szó szerint követi mindenfelé féltékenyen. De, amit Molly szerelmi életével megcsináltak… konkrétan a volt barátja szála idegesített. Molly továbblép, újra szerelmes lesz. Amikor az a kapcsolat nem működik, szakítás után szinte percekkel visszaesik az exe karjaiba? Ami még durvább, amikor Jack belelendül a szemétkedésbe, és Molly életét is fenyegeti már – a lánynak felépülési idő sem kell, a 3 héttel későbbi jelenetekben már szinte esküvői harangok zengnek. De, ha a thriller vonalon maradunk, amikor már megy a zaklatás, annyira nyilvánvaló, hogy a számítógépébe törtek be! A nézőnek az is, mikor. Totálisan kiszámítható az egész.

A karaktereket sem szerettem meg. Molly tipikusan jó kislány, akiben hibát sem lehet találni. Szép színésznő játssza, a karaktere kedves és intelligens. Mesebeli. A többiek sem jártak jobban, mindenki csak 1-1 vonással jellemzett. Az egyik barátnője pl. kimerül annyiban, hogy rendőr. Azt jobban fájlaltam, hogy azt sem tudtuk meg, Jack mitől lett ilyen megszállott. Hiányoztak a pszichés mozgatórugók, mindenkinél.

A kivitelezés, a szereposztás is mutatja, hogy ez nem egy moziba szánt, sikerre törő film. Teljesen ismeretlen színészekkel van tele, akiknek csak jól kell kinézni. Nincs látványelem, a környezet is tucatszerű. Bárhol játszódhatna a film, nincs semmi, ami jellegzetes lenne a környezetben.

Egyszer meg lehetett nézni, nem fájt, de nem is tetszett különösebben. Ez csak elment.

Mindent tud rólad - 5/3 nincs meglepetés, kiszámítható. A vége meg különösen elcsépelt és rózsaszín. Tévés.

https://www.youtube.com/watch?v=bjC7LLP4jaE

Hazatérős, démonos, baráti társaságos, küzdős.

Emma Larsimon fiatal és szép nő, ráadásul nagyon sikeres is. Még kamaszként kezdett egy regényt írni, amely hatalmas siker lett és a horror kötetek máig a bestseller listák élén tanyáznak. Emma azonban már új dolgokba akar kezdeni, így a legutóbbi megjelenésnél be is jelenti, hogy ennyi volt. Nem ír többet a Marianne nevű boszorkányról és a vele küzdő nőről. Vége! Szülővárosából látogatóba érkezik egykori barátnője, aki véres üzenetet hoz: az anyja Marianne, a boszorkány szellemének megszállása alatt él, és követeli, hogy Emma menjen haza és írjon tovább. Szavai nyomatékosításaként öngyilkos lesz. Emma a szüleit féltve hazamegy, és felszakadnak a régi sebek és titkok. Szembe kell néznie azzal, hogy Marianne talán nem csak a képzelete műve, és minden szerettét célba veszi, ha nem engedelmeskedik.

Még valami, amit szeretek a Netflixen. Nem csak amerikai sorozatokat adnak. Itt láttam nagyon jó német szériákat, van egy brazil kedvencem is. Törekednek a sokszínűségre, és mindenki megtalálhatja, ami felkelti a figyelmét.

A Marianne francia sorozat. Más is, mint az amerikai társai, amit most élvezettel néztem végig. A történet vezetése, a sorozat hangulata és látványvilága, eltért a megszokottól, ami már eleve piros pontot ér.

A történet is ígéretes. Már az alapfelállás megfogott: mi van, ha rémálmaid teremtménye nem csak a fejedben létezik, és elkezd követelőzni? De tovább is megy ennél a sorozat, sokkal mélyebb rétegei vannak Emma és Marianne kapcsolatának. Múltbeli titkok várnak felfedésre, és a részek alatt egy más történetet ismerünk meg, mint amit az első részből sejteni lehetett. Ami jó: mert alakul a cselekmény, vannak meglepetések és csavarok. Szerettem, ahogy a kis részletekből a végére kibontanak egy komplex, és más történetet. Jól vannak elhelyezve a flashback jelenetek, a múlt fokozatosan fedi fel magát és a történet gyökereit.

Horror sorozat, ez valóban az lett. Mivel éppen AHS évadot is nézek, nem tudom megállni, hogy ne szúrjam ide: a slasher AHS inkább nevetséges, mint ijesztő. A Marianne viszont sokkal kevesebb vérrel, visszafogottabb látványvilággal a frászt hozza az emberre. Az idős asszony, akit megszállt Marianne, amikor elmosolyodik, már az para. Itt lelkileg ráznak meg, és sokkal többre képesek, mint jump scream elemekkel hatásvadászat és mészárlások.

Tetszett, hogy Emma nem egy hibátlan hősnő. Sőt, nagyon is sok démona és rossz szokása is akad. Látjuk, hogyan lett ilyen, és a jelen helyzet mit alakít a jellemén. Fejlődik, miközben az is kiderül, hogy minden gyökerezik valamiben. A jelleméből fakad, ahogyan cselekedni képes. A többiek hozzá képest kevésbé kibontottak, de egy-egy jellemző vonást kaptak.

Hangulata lett ennek a sorozatnak, úgy, hogy nem egy látványsorozat. Átéreztem a sötétséget, félelmet és az átkot, ami magába szippantja a szereplőket. Elég volt hozzá a színvilág, a zeneválasztás. Nyugtalanító atmoszférát teremtettek, egy-egy ponton a démonűzés nyersebb és akciósabb zsánerével megtörve.

Még az is tetszett, hogy nincs benne ismert színész. Autentikus így, franciákkal francia környezetben és nem sztárokkal teletömve, bár azt szereti a Netflix.

Még nem láttam, hogy lenne második évad, de ezt az elsőt érdemes volt megnézni.

Marianne - 5/4 jó alapötlet, hatásos kivitelezés, hangulatos sorozat. Rémisztő, de szórakoztató is.

https://www.youtube.com/watch?v=q99hib0zS2M

Milyen filmek várnak ránk a karácsonyi időszakban? Az alábbi reklámszövegekkel (a poszterről másolva) csábítanak már most - melyik filmé melyik?

1. Slay, girls (Öljétek meg, csajok)

2. The saga comes to an end (A történet a végéhez ér)

3. Save your date (Válaszd ki a napod)

Megoldás: Tovább!

Áruházi dolgozós, barátnős, szerelmes, további életről döntős, kosztümös.

1959, karácsony előtt. A Goode’s üzletház egy új gyakornokot vesz fel: Lisa könyvmoly, aki a vizsgái eredményére és az ösztöndíj kérelme elbírálására vár. Egyetemre szeretne menni, ha munkás apja el sem tudja képzelni, miért akar tanulni. Az áruházban, ahol az eladó kisasszonyok mind feketében járnak, hamar új barátokra talál. Magda szlovén származású asszony, aki Párizsban dolgozott korábban és szeretett bele a divatba. Ő karolja fel a lányt, és segít neki a kislányból fiatal nővé válni külsőben és magabiztosságban. Bemutatja európai barátainak, akik között egy korabeli, hasonló álmokat dédelgető fiú is akad. A csinos és a férfiakból kiábrándult Fay Lisa hatására kezd el olvasgatni, és Magda egy bálján találkozik a megnyerő Rudival, aki visszaadhatja a hitét a másik nemben. A barátságos, anyáskodó Patty házassága válsága is megoldódik, részben a lányok segítségének hála.

A kiszámítható, édeskés romantikus történetek nem tartoznak a kedvenceim közé, Ha ilyesmit kell olvasnom, mindig szenvedek is a történettel. Filmen valahogy jobban tolerálom a műfajt, pláne, ha akad valami plusz is a cselekményben, ami leköt.

A Hölgyek feketében két trükkel tudott lekötni: az egyik a kosztümös volta. Ugyan az 1950-es évek végén játszódik, de teljesen olyan hangulatot teremtettek meg a filmen, mintha évtizedekkel korábban járnánk. Egy boldog, békebeli és derűs időszakot mutat be, amely iránt elkapja az embert a nosztalgia, ha nem is élt akkoriban. Ugyanaz a miliő árad a filmből, amit a Downton Abbey is sugárzott, csak ez nem Angliában, hanem Ausztráliában játszódik. Ha már filmekhez akarom hasonlítani, akkor egy sorozatot is meg kell még említenem: a Hölgyek örömét. Az is kosztümös, abban is egy lány boldogulását követtük végig, egy párizsi nagyáruházban. A bolti részek erősen eszembe juttatták azt a sorozatot.

Tetszett, amit a film látványvilágával megvalósítottak. A kosztümökkel, a kevés helyszínnel elhitették velem, hogy egy más korszakban járunk. A női ruhák különösen tetszettek: már a címadó fekete egyenruhák is megfogtak, de civilben nagyon szép ruhákat kaptak a színésznők. Igaz, nem véletlenül játszódik a film egy áruház divat osztályán…

A kettes trükk, hogy több szereplő történetét követhetjük, így az önmagában egyszerű és kiszámítható történeteket a másik mindig feldobta. Ha csak 1-1 lányról szólt volna, unalmas lett volna, így azonban kikerekedett belőle egy teljes film, amit nem is éreztem sorozatjellegűnek, hiába váltogatták a kiemelt szereplőket.

Jó volt nézni, mert jó emberek történetei. Mindenkinek van egy nagy konfliktus az életében, amit a film alatt megoldanak. Ennek egy része mára is jól átváltható: a lány, aki igyekszik továbbtanulni, többnek lenni, bár a családja nem érti ezt a törekvését. A tehetséges, elhivatott nő, aki a saját üzlet és karrier építésébe fogna. Igen, a másik két szál szerelmes. Még azt is aláírom, hogy nem is kicsit naiv történetek. A szépség, akinek elege van abból, hogy csak a szép arcát és testét veszik észre, valami többről álmodik – meg is érkezik a romantikus lovag, aki koncertre viszi, figyelmes… De olyan bájosan tálalják, hogy elnéztem.

A casting jól sikerült, ha érdekes is. Vincent Perez, mint a magyar István…

Kellemes és nagyon bájos limonádé, amit jól esik nézni. Kedveltem.

Hölgyek feketében - 5/4 hangulatos, kedélyes film, amit a több főszereplő története eléggé mozgalmassá is tett.

https://www.youtube.com/watch?v=rd7aD7F2QCg

Cím: The Art of Racing in the Rain

Készítők: Simon Curtis rendezett már olyan filmet, amit szerettem. A filmjei listáját látva érdekes lesz, hogy viszi bele a kosztümös-történelmi tapasztalatokat ebbe a filmbe. A casting is ígéretes: a kutya hangja Kevin Costner, ez már önmagában is izgalmas. A gazdi Milo Ventimiglia és Amanda Seyfried.

Műfaj: családi, kutyás, dramedy

Cselekmény: egy golden retriever és gazdija története. A kiskutya egy Denny nevű fiúé lett, akit Enzónak nevezett el. A legjobb barátja lett, aki végigkísérte az útját, ahogy forma1 pilóta akart lenni. Ahogy szerelmes lett, majd családot alapított. Ahogy szembe kellett néznie azzal, hogy szeretett feleségét elveszti a rák miatt, és az unokájukért a nő szülei pert indítanak. Ahogy küszködik, talpra áll, míg végül Enzo ideje is lejár a Földön.

Várható megjelenés: az Államokban már augusztus óta mozikban, mi lehet, hogy majd csak dvd-n nézhetjük meg.

Miért várós?

• Eredetileg regény volt, olvastam is. Vagyis, érdekel, milyen lett a film.
• Milo Ventimiglia - a Gimore Girls óta bírom.
• Kutyás film! Ráadásul a golden a kedvenc kutyafajtám.
• Karácsonyi időszakban pont illene a hangulatomhoz egy ilyen sírós, felemelő film.

Gyilkosságra készülős, szerelmes, végzet asszonyát bemutató.

Samson amerikai, ismeretlen író, akinek adódik egy jó lehetősége. Lakást cserélhet pár hétre egy angol sikerszerzővel. Így a nyomorult otthonából egy londoni kényelmes, luxuslakásba költözhet. Ahol egy csodaszép szomszéddal is találkozhat: Nicola gyönyörű és végzetes. A lánynak meggyőződése, hogy a születésnapján meg fogják gyilkolni, és egy bárban találkozott a gyilkosával. Ahol ott volt Samson, aki a lányban és történetében megtalálja a nagy regény alapanyagát, és Nicola az engedélyt is megadja, hogy mindent megírjon. Ahol ott volt az adósságban úszó kocsmatöltelék, akinek egyetlen reménye és vágya, hogy darts bajnok lesz belőle. Ahol ott volt az előkelő, angol nemes. Nicola mindenkinek hazudik és játszik, szövi a halálos hálót, életeket tesz tönkre, hogy valaki végezzen vele a kijelölt határidőben.

Kicsit most még gondolkozom azon, mennyi volt a filmen a fantázia és mennyi a valódi cselekmény. Mégiscsak egy haldokló a narrátor, aki rengeteg gyógyszert szed. Volt végig egy olyan érzetem, hogy amiket ír, annak egy része csak a fejében játszódik le, vagy nagyon kiszínezi az eseményeket.

De ez nem is baj, adott a filmnek hangulatot. Szürreális színezetet kölcsönzött neki, miközben szépen építkezik noir elemekből is. Hiszen itt van minden kötelező szereplő, csak a korhoz és a történethez igazítva. A magányos farkas magánnyomozó helyett magányos farkas, sikertelen írónk van, aki egészen beteg módon kapcsolódik majd a női főszereplőhöz. A végzet asszonya felvállalja a szerepét, kiprovokálja magának a végzetét. Ő az, aki minden férfit megbolondít és kihasznál – hiába tudja, hogy ez okozza majd a végzetét. A férfiak, akik között akad gengszter, nemes is, egy a közös bennük: a nő vonzerejének képtelen ellenállni.

Kellően beteg a film alapötlete is. Nem az, hogy Nicola érzi a végzetét és a halált, hanem ahogy azt kiprovokálja. Egy fordított játszma az egész film. mennyire kell és hogyan tönkretenni egy férfit, hogy gyilkos legyen belőle. A film rejtélye az is, kit sikerül a nőnek annyira elvinnie a szakadék szélére, hogy valóban mindent hátrahagyjon és pusztuljon vele. Mert lehet tudni, aki megöli, az egyúttal magával is végez. (Ha nem is fizikailag, de az élete ott és akkor véget fog érni.)

Vizuálisan is ez a kettősség volt meg a filmben. Éreztem a noir elemeket, mégsem fekete-fehér. Játszik a színekkel és sok mindent kifejez velük. Nicola játékainak is a része: Keith előtt feketében, vörösben mutatkozik és kihívó darabokban, gyakran fehérneműben. Guy előtt angyali jelmezt ölt, szinte mindig tiszta fehérben és szűziesen. Mindez a vörös rúzsokkal egészül ki. De Samson sápadtságát is felírhatnám ide, ami szintén erős vizuális hatás volt számomra végig a filmen.

A filmet viszi előre a narráció is. Végzetes, néhol keserű, de egészen meseszerű, ahogy Samson elmeséli a történetüket. Helyenként nagyon érezni, hogy a film alapja egy regény volt, mert papírra kívánkoznak Samson mondatai és szövege.

A casting tele van nevekkel, akad ismertebb is. Mondjuk, Amber Heard most sem a színészi játékával hívja fel magára a figyelmet. Szépnek kell lennie, azt abszolválta.

Egyszer érdemes volt megnézni, a hangulata egészen megfogott.

Londoni pálya - 5/3,5 vizuálisan és színészileg tetszett is, a cselekménynek is hangulata van, de mégis…

https://www.youtube.com/watch?v=DpXYe_y686M

Nyomozós, életválságot kezelős, kosztümös.

Agatha Christie élete több szempontból is válságban van: a regényei ugyan fogynak, de az olvasók hamar kitalálják, ki a gyilkos. Már az írónőhöz is visszajutottak az elégedetlen hangok, és keresi a megoldást. Hogy írjon jobb krimiket? Ennél komolyabb gond, hogy szeretett férje válni akar. Elhagyná, mert már egy más nő mellett találta meg a boldogságot – egy 24 éves csinibaba mellett. Ebben a helyzetben keresi fel egy egykori ápolónő, aki egy évekkel korábbi bűneset megoldását várja az írónőtől. Florence, aki egy önfeláldozó ápolónő volt a világháború idején, gyilkosság áldozata lett pár éve. Halálra verték egy utazása alatt a vonaton. A rendőrség szerint rosszul sikerült rablás volt, de Mabel szerint egy ismerős kellett, hogy legyen a tettes. Agatha végül rászánja magát a nyomozásra: álruhát ölt, a gyanúsítottakat egy trükkel egy helyre csalja, és miközben újabb haláleset is történik, lassan megfejti a jelen és a múlt bűnügyeit is, döntve a karrierjéről és a magánéletéről is.

Miss Marple, Hercule Poirot – a krimit kedvelőknek nem kell bemutatnom ezt a két embert. Lassan már a filmnézőknek sem, hiszen folyamatosan érkeznek a filmes feldolgozásai a történeteiknek. Azonban mennyit tudunk az asszonyról, aki megalkotta a karaktereiket? Agatha Christie, a nevét ismerjük. Mit tudunk még róla?

Ez a film nem arra vállalkozott, hogy erre a kérdésre informatív és színes választ tudjunk adni. A ma divatos módszerrel egy kitalált történetet írtak egy ismert figura köré, bővítve ezzel a legendáját. A magja viszont igazi: Agatha Christie valóban eltűnt pár napra a világ szeme elől, és soha nem fedte fel, merre járt és mi történt vele a közel 2 hét alatt, amíg keresték. Ahogy a filmen is utaltak rá, komoly erőkkel keresték, nemzeti felzúdulást keltett, de a válaszok nem érkeztek meg.

Ez egy szórakoztató film, olyan krimi helyzetet teremtve, amely egy Christie-regényben is játszódhatna. Egy rejtélyes gyilkosság, egy házba összeterelt gyanúsítottak, akikkel sorra elbeszélget a nyomozó. Történik újabb haláleset is, de nem a nyomok vagy a törvényszéki tudományok lesznek, melyek elvezetnek a megoldáshoz. Hanem a beszélgetések, az emberi motivációk.

Ismerős lesz a környezet és a társadalmi osztály is, melyet a film megidéz. Egy előkelő vidéki kúria, ahol a gazdagok és a felső középosztály karakterei tűnnek fel. Még, aki lejjebb van a társadalmi ranglétrán, ők is azzal az angol felsőbbrendűséggel vannak ábrázolva, hogy abszolút nem tűnnek közembernek. Talán nem véletlen, hogy a Downton Abbey nem egyszer eszembe jutott a film nézése közben: azt a világot idézi meg ez a film is.

Nem túl csavaros, de lekötött a cselekmény és a krimi szál is. Azt különösen bírtam, ahogy beleszőtték a regények cselekményvezetésének kérdéskörét és dinamikáját is. Jó volt valóban ráismerni a regények alapjaira benne.

Kellemes a film kinézete és jól hozza ezt a fenti kosztümös hangulatot. Igaz, némely megoldásán jókat mosolyogtam: az a nyakkendős, női öltöny, amibe Christie álcázza magát…

Nincs ismert színész benne, de nem is kellett. Ez egy kellemes tévéfilm, ami egy estére elszórakoztatja az Agatha Christie és Downton Abbey nézőket.

Agatha és a gyilkosság igazsága - 5/3,5 felidéz egy Christie-regényt, de annál lényegesen naivabb. De hangulatos, korrekt.

https://www.youtube.com/watch?v=4E8VcX4RSTI

Börtönös, kapcsolatos, barátnős, életválságos.

Piper szabadult, és igyekszik visszailleszkedni a hétköznapokba több-kevesebb sikerrel. A pincérnői állás nem igazán jön be neki, ahogy a bátyjával és családjával együttélés sem. De nem bukhat el, megígérte Alexnek, hogy kitart, amíg a nő is szabadul. Azonban mindkettejüknek meg kell küzdenie a távkapcsolat nehézségeivel. Alex életét nem könnyíti meg az sem, hogy terítenie kell a börtönben – ha nem is drogot, telefontöltőket. Közben Cindy az öngyilkosságot tervezi: ártatlanul képtelen az életét itt leélni. A halálos adag drogért azonban kémkednie kell Daya számára, aki a börtön alvilágának fejévé vált. Az igazgatói székbe került Tamika valóban igyekszik javítani a börtönbeli életen, ennek keretében a magánzárkákat is becsukatja. A kikerülőknek le kell küzdeniük az ott szerzett pszichés sebeket, különösen Red van rosszul. Közben átjárnak főzni a bevándorlók börtönébe is, ahol újabb emberi tragédiákkal szembesülnek.

Hetedik, egyben utolsó évadjához érkezett az Orange is the new black. Nem ez volt a sorozat legütősebb évada, de értékeltem, hogy most is igyekeztek megújulni és valami újat mutatni azoknak, akik hét éve kísérik figyelemmel a börtönbeli eseményeket. (Különben bárki könnyen bekapcsolódhat, nincs szükség előismeretekre a korábbi történésekből.)

Újra elmerülhetünk abban a kérdésben, mennyire gazdasági kérdés lett a börtön is. A fenntartó nyerészkedni akar, és abszolút nem az a cél, hogy büntesse vagy éppen javulási lehetőséget kínáljon az elítélteknek. Ilyen a világ, a pénz diktál, de azért borzalmas ezzel újra és újra szembesülni. Az egész intézmény a célját veszti azzal, hogy egyetlen dolog számít: minél nagyobb hasznot termelni. Látunk itt nem egy példát arra, hogy minden szinten mennyire felháborító a rendszer.

Új elem, hogy a bevándorlásiak börtönébe is betekintést nyerhetünk. Ez egy sokkal kényesebb téma, és itt is az érzelmeinkre igyekeztek hatni. Olyan történeteket vázoltak, ahol sajnáljuk az embereket, akik a kiutasítás ellen küzdenek. Van, aki a családja egyben tartásáért küzd. Van olyan nő, akit iszlám családja megcsonkított, a nemi identitása miatt otthon simán megköveznék – mégsem kaphat menedékjogot? Miközben éreztem, hogyan akarja a sorozat az empátiám növelni feléjük, nem tudtam nem arra gondolni, hogy túl egyoldalú képet festettek. Mert vannak, akiket jogosan toloncolnak ki. Nem csak a könnyes és tragikus történetek léteznek, amiket itt mutatnak. (Egy van, amit még mindig emésztek. A gyerekek kitoloncolási bírósága – olyan tényleg létezik? Az nagyon brutális, szinte abszurd volt.)

Új elem, ahogy Piper kapcsán a társadalomba visszailleszkedés nehézségeit láthatjuk. Mivel már eléggé beleuntam ennek a karakternek az életébe, ez kevésbé tudott lekötni. (Pláne, hogy írtak egy szerelmi négyszöget köré. Ez nem érdekelt!)

Az állandó stáb már rutinosan hozza a karaktereit. Sajnos, a történeten érezni, hogy már a hetedik évadban járunk. Helyenként annyira szappanos, hogy az már szinte fájt. Miközben a nagyobb témában még van súly és dráma, emberi szinten esett a színvonal. Most komolyan, gyilkos tyúkra vadásztak a börtönudvaron?

Összességében szórakoztatott a sorozat, könnyen végignéztem, de már ideje volt lezárni.

Orange is the new black - 5/4 új témák, mertek változtatni az alapfelálláson. Ám a drámaisága, humora is kevesebb.

https://www.youtube.com/watch?v=AiB1iv8DQcg