A jogi és a kórházas sorozatokat nem győzöm nézni, még akkor se, ha némelyik nem éri meg az időt, amit rászánok. Nem könnyű jót találni belőlük, amely több évadon át érdekes tud maradni, és nem csúszik át szappanoperába.

A For Life első évada az egyedi koncepciójával tudott izgalmas lenni: egy ártatlanul elítélt férfi a börtönben szerzi meg a jogi diplomát, képviselni kezdi a rabtársait és magát, úgy építve az ügyeket, hogy minden a fellebbezését szolgálja. Ráadásul igaz történet inspirálta.

A 2. évad nyitányában meglepően gyorsan váltanak irányt és változtatják meg a sorozat arculatát. Wallace egy évad alatt nem bírta elérni, hogy legalább újratárgyalják az ügyét, most meg egy rész alatt már haza is mehet? Nagyon gyors és valahogy az előzmények ismeretében nem stimmel, bár próbálták így is összerakni, azért nagyon érezni, hogy teljes irányváltásra készülnek.

A következő részekben meg is jött: részenkénti ügyes lett, ahol Wallace általában valamelyik hátrányosan megkülönböztetett csoport bajba jutott tagját segíti. Lehet az bevándorló, afroamerikai, vagy éppen egy bűnvezér rokona - aki attól függetlenül, hogy tisztességes ember, a rokona miatt alapból elítélik. Erőteljesen a faji egyenjogúság irányába tolódnak ki az ügyek és a hangsúlyok. Természetesen a rendőri visszaélés is előkerül.

Nem mondhatnám, hogy tud újat mutatni, de mindig van kis nyomozás és jogi trükközés, ami az ismerős és megoldani nem tudott társadalmi problémák mellett szórakoztatóvá tudja tenni a sorozatot.

Mellette pedig családi drámát kapunk, ami nem tetszett. Wallace és Mary folytatnák a házasságuk, de a férfi nem bírja túltenni magát azon, hogy a nő egy évig együtt volt az ő legjobb barátjával. Elköltözik, sértődött, és mindenki mondogatja neki, hogy haza kellene mennie a feleségéhez és megoldani. Nagyon műbalhé érzetű, hogy az ügyek mellett valamit a magánéleti szálon is lehessen drámázni. Értem ugyan, miért írták így, de nem sikerült jól kivitelezni.

Minden fontos szereplő visszatért a második évadra, és szépen viszik is tovább a karakterüket. Díjat nem lehet nyerni vele, ahhoz egyszerűen az alakok, de a drámai vonalat elég komolyan vették.

Bőven láttam már rosszabbat is, és bár az első évadban több volt az ötlet és egyedi ügy, jogi sorozat hiányomban ezt is nagyon tudtam élvezni, ha bőven van is, amit tudok sérelmezni benne.

Kezdjük a Billions évadzárójával, mert azzal gyorsan megleszünk.

Ahogy sejteni lehetett, előre vetítették, hogy Chuck hogyan és miért indul megint harcba Mike ellen. Most éppen a Mike Money pénzügyi hátterét igyekszik leleplezni és csapdát állít.

A történetről annyit, hogy végig vártam a csavart. Hogy kijátsszák egymást, jön valami fordulat. De nem. Ez csalódást keltő. Így nem is volt értelme az egésznek, nem haladt a cselekmény előbbre, tényleg csak újra harcba indult Chuck - bár az nem tiszta, milyen pozícióban. Az államügyész megbízottja? Passz.

Másik szálon meg Mike viszonya miatt konspirálnak. Mit tegyenek, hogy ne derüljön ki? Ez is úgy volt felesleges, ahogy volt. Nem is értettem, hogy minek kellett beletenni.

Látvány, színészek a szokott - és Maggie Siff karaktere továbbra is holtmezőn - miközben a másik öröklött karakter, Mike Wags szépen feltalálta magát, és van szerepe, Wendy simán kiírható lenne.

A 7. évad már berendelve, szóval, írok még a milliárdosok játszmáiról.

A Chicago Med 17. epizódja a másik sorozatnézésem volt ma.

Éppen egy olyan szakasz, amikor folyik a szereplők átmozgatása. Az évadban új karakter volt Stevie, aki elment és visszatér a helyre Hannah, aki dolgozott már itt, de drogproblémák miatt mennie kellett. Azt valahol poénnak is érzem, hogy nem csak orvosként érdekesek, sokkal inkább Will szerelmi lehetőségeiként voltak benne. Stevie az egyetemi nemezis, akivel éppen összejött volna, amikor a nő úgy döntött, ad még egy esélyt a házasságának. Hannah meg a párja volt, szakítottak a drog miatt, és éppen csak visszajött, Will már méregette is. Úgy. Ilyenkor meg is fordul a fejemben, hogy mennyire szappan a sorozat. Ugyan Hannah tisztázza, hogy kettejük története már csak történelem, de fogadunk, hogy lesz még melegítve a káposzta?

Ragad viszont Sarah Rafferty dr. Blake-je, aki már nem csak rendszeresen szervátültetések profi sebészeként van jelen, de közben Marcel szerelmi szála is lett. Most éppen komolyodik a kapcsolatuk, és itt is megvan a szappan. Ugyanis Marcel a nő lányával járt először...

Szeretem ezt a sorozatot, sok szálat mozgat ez a rész is: volt rendőrségi vészhelyzet, halálos beteg rábeszélése a terápiára, visszatérő kolléga, testvérek közti szervadományozás. De akkor is, nem lehet nem megjegyezni, hogy sok kis ügy mellett mennyire átívelnek a szerelmi szálak és a magánéleti drámák. Ebben a részben is.

Amikor konkurens csatornák ugyanazt adnák el, csak másképpen kicsit.

Az egyik orosz, a másik portugál sikersorozat alapján készült. Mindkettőben van étterem, nagyon különc figurák, sztárséf meg sütés-főzés. Mindkettő komédia. A TV2 válasza A séf, meg a többiekre: Pepe.

A történet nagyon hamar az események közepébe ránt: 2 rész alatt minden fontosabb szereplőt bemutat és már nyakig is vagyunk a cselekményben. Kollár Gábor gazdag sztárséf megtudja, hogy a vér szerinti apja Pepe, a pecsenyesütő, akinek meg kellene mentenie az éttermét. Már az első részben társtulaj lesz, és már ekkor megindulnak a poénok, hogy miért jött, mi köztük a kapcsolat - mintha véletlenül ráhibáznának, de mégsem. Majd megismerkedünk a helyi kissé korrupt hivatalnokkal, akivel majd lehet csörtézni.

Látszik, milyen poénokra számíthatunk. Gábornak meglesznek az elképzelései, a hideg profizmusa, de ebben a környezetben az nem lesz járható út. Akkor majd jön Pepe, a fia meg az unokaöccse, és majd közösen tanulnak egymástól. Fogadunk, hogy Gábor a végére szívet növeszt és majd a fiát sem akarja kiengedni Ázsiába az anyja után?

Látszik, milyen szerelmi szálak lesznek majd. Fanni és Dani, akiknek még a neve is rímel. Vine meg Laurára vágyik, aki meg Gáborra. Mondjuk úgy, inkább az étterem ügyei érdekelnek majd, nem ezek a kavarások.

A kivitel korrekt, helyes a kisváros - szép a Dunával, az étterem meg kellően lepukkadt.

A szereposztás meg egészen döbbenetes - itt sokkal több ismert színész van, mint a másik sorozatban. Mivel komédia, sarkítottak a figurák, de egyelőre jól állt ez is - bár előre látom, hogy Mucsi Zoltán/Pepe kirohanásai nekem majd sok lesz, de 2 rész után még belefért. Fenyő Iván Lackóját meg egyelőre inkább hagyjuk, belőle már 2 rész is sok volt, bár alig láttam feltűnni.

Mosolyogtam rajta, és ennek a sorozatnak megvan az előnye, hogy nem láttam az eredetit. A séf esetében sajnos nagyon azt érzem, hogy csak koppintás. Itt ezt nem fogom tudni, ha az is.

A zenés filmeket könnyű nekem eladni. Itt már a képen megakadt a szemem: a nagyon durva arcfestés, meg a cselló? Hamar meg is néztem, én nagyon jókat nevettem is rajta.

Egyrészt, van egy rétege, ami a tipikus tinifilm. A kívülállók, a két kitaszított, akik csak egymás barátai és a többiek piszkálják őket. Neveznek a Bandák Csatájára, de a barátságukat is próbára teszik a megváltozó viszonyok. Van itt barátnős dráma, tűnik fel másik banda is, és Hunter nem éppen könnyű természete is okoz gondokat.

Így folyamatosan váltunk humor és komoly témák között. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy az agyam kapcsoljam vissza, vagy mosolyogjak a poénon. Nekem megvolt az a határ, ahol mindkettő élmény megvolt. Komédia, de valami komolyabb is. Hunter és az apja viszonya: egyrészt, a fiú ellenséges és támadó, a szülei válásáért egyértelműen az apját bünteti, aki már abban a szakaszban van, hogy mindent a fiára hagy. Így vannak olyan beszólások közöttük, hogy az nagyon komédia, miközben egy nagyon drámai probléma van minden mögött. Árnyalgatták, és nem mennek el drámai vizekre, de az alapok megvannak. Hunter viselkedésének kulcsa, miért olyan, amilyen - ebben rejlik a válasz.

De Emily betegsége is tipikusan ilyen - miközben van egy nagyon komoly oldala, nem egy humoros helyzetet kihoznak belőle. A lány dühkitörései... Az összecsapás, amikor Hunter az Odüsszeusz történetet adja elő és Emily nekimegy, az kész.

Jobban is érdekelt Hunter, a lázadó, mint a kis barátja, Kevin. Ő a tipikus jó gyerek, csodálom is, hogy nem kocka lett belőle. Hunter nevelgeti, de ő simán beleférne a popfiú kategóriába is. Neki lehetne más baráti köre, ő talál barátnőt - de a barátság fontosabb, mint a menőség. A film erre is tesz egy súlyt: hogy mennyit ér a hűség. Párkapcsolatban, barátságban, de életstílusban is.

Amit egy tini komédiába látványt bele lehet tenni, itt összehozták. Jól néz ki a srácok fellépése, a ruházatuk és a hajuk meg külön kategória. Nekem már az poén volt magában, ahogy Hunter egyre messzebb megy a kinézetében, miközben Kevin olyan mellette, mint egy kiscserkész. De Emily se volt semmi, amikor a végére megérkezik a fellépésre...

Itt megvolt az is, hogy a srácok nagyjából annyi idősek, mint akiket játszanak, nem évtizeddel idősebb színészek játszanak kamaszokat. Ettől hitelesebb is, meg maga a történet is jobban működik így, hogy nem arra mentek, hogy eye candy színészekkel töltsék meg a filmet.

Zeneileg is elvoltam vele, pedig a metal nekem se a stílusom. Amikor Emily klasszikusokat csellózik, az inkább - de csellón a más dallam is nagyon ütött. Nem is értem, Hunter miért ellenkezett olyan sokáig. Jó volt!

A kritikái vegyesek különben, én szerettem. Jópofa is, nem is az a megszokott pop, meg van benne valami mélyebb is.

Kezdjük a mai sorozatrésszel: All American.

Vagyis, Spencer már egyetemen focizik és gólyaként nem olyan könnyű kiragyogni. Közben Liv az újságírói karrierjét építené. Most mindketten kapnak egy pofont az élettől, de igyekeznek a legtöbbet kihozni belőle. Túl sokat nem is akarok belemagyarázni, őket eléggé idilli szinten tartják, amióta összejöttek. (Jobb is így, nem kell a párkapcsolati dráma.) Most is egymást vigasztalják, meg tűzik ki a következő célokat.

Izgalmasabbnak tűnik, hogy mit kezdenek Layla és Jordan kettősével. Egyre több a közös jelenet, és mindketten egyedül is vannak - ok, Jordan távkapcsolatban van, de messze van Simone. Most is megkapták a maguk pár percét, és egyre gyanúsabb, ahogy Layla viszonyul a fiúhoz. Mondhatni, lassan ő az egyetlen, akit beenged a védfalai mögé.

A nagy drámát Coop és Patience kapta - továbbra sem szívlelem Bre-Z karakterét, túlírt és továbbra is idegesít. Vele már nem nagyon tudnak mit kezdeni, így maradnak ezek a balhék. Az se tetszett, hogy a rendőrségi ügyet milyen könnyen lezárták.

Valahogy soha nincs igazi nagy dráma, mert mindig jön egy megmentő - ez erre a részre, de az egész sorozatra is igaz.

Viszont, igazi guilty pleasure sorozatként eye candy színészekkel van tele, és a legtöbb szereplő a szépek és gazdagok táborát erősíti.

A Netflixen meg belebotlottam A buborékba. Nem is tudom, hogy egy jó komédiát láttam, vagy egy olyan agymenést, amit jó lenne gyorsan elfelejteni. Mivel elvileg hamarosan jön a mozikba a Jurassic World következő fejezete, még akár paródiát is nagyon könnyen bele tudok látni...

De mi is ez a buborék? A COVID tombol és filmet kellene forgatni. A Cliff Beats egy dinós akciófilm, ami már 5 részt sikerrel vett. A 6-at úgy akarják leforgatni, hogy 2 hét karantén után a stáb egy hotelben felveszi a filmet. A hotel a buborék. Aztán persze lesz ott minden - viszonyok, veszekedések, szökések, sérülések. A stúdió filmet akar és nem érdekli, hogyan.

Egyrészt, agyament kulisszák mögötti hangulata van. Azt még élveztem is benne, amikor azt látjuk, mit vesznek fel, mi lesz belőle a film. A két szerencsétlen, akik a dinókat szimbolizálják, és szinte az egész filmben fel vannak lógatva... kész. Remélem, minden el van túlozva, mert amit lehet, itt túltolnak, miközben felismerhetők igazi trendek és folytatás sajátosságok. Pl. a TickTock sztár szerepeltetése, vagy, ahogy a kiesett színész karakterét továbbírják vagy éppen ki a filmből. Azt is el tudom hinni, hogy a stúdió főnökök tényleg olyanok, mint amilyennek itt mutatják.

Kicsit más hangulatú filmben simán írnám azt, hogy antihősökkel van tele. Nincs egy sem, aki szimpatikus tudna lenni. Tele vannak rossz tulajdonságokkal, nyafkák és nem tudtam őket sajnálni. Egyszer ilyesmit Carol fejéhez is vágnak, tudtam bólogatni rajta. Valahol ez is a paródia része, de a paródia nem a zsánerem, nekem sok szokott lenni. Itt is van nem egy olyan rész, amin inkább morogtam, mint nevettem: Dustin szövegátírása, Dieter, aki a friss Oscarral névnek érkezett ide és a recepcióssal cicázik.

Az is érdekes, ahogy a COVID helyzet kap egy pofont. Vannak itt olyanok... eleve a buborék ötlete brutális, de amikor olyanokat megjátszanak, mint a kávés csaj megbetegedése... Ott van benne az ötlet, mégis, annyira tudott irritálni ez is...

A stáblista és a beugrók meglepően erős nevek. 1-1 mondatra beugrik többe között Benedict Cumberbatch, James McAvoy vagy John Cena. A főszereplőket sem kell nagyon bemutatni, több sikeres film és sorozatok is akadnak a filmográfiájukban. Annyira túl is játszanak mindent, amennyire kell. Leslie Mann szökés jelenete, vagy Pedro Pascal téblábolása...

A kritika különben nagyon a rosszat látta meg benne. Én azért az ötletet tudtam értékelni benne, de tény, sokszor idegesített engem is. De a paródiákkal általában így vagyok.

Plusz, láttam valami sokkal rosszabbat is ma. Pánik élő adásban.

Annyira borzalmas, hogy ahhoz képest A buborék zseniális. Adott egy sminkes influencer, aki a nővére kutyájára vigyáz egy este. Valaki meg fenyegetni kezdi és ijesztegetni, miközben valaki kutyákat gyilkol a környéken - és élőben közvetít mindent.

Aztán persze kiderül, ki a kutyagyilkos és mi az igazi célja. Akkora butaság az egész, hogy a fejem belefájdult. Ok, ez nem igaz. Annyira fárasztó volt az egész, hogy háromszor elaludtam a filmen. Meg 15 percenként kikapcsoltam, annyira rühelltem az egészet.

Itt sincs szimpatikus szereplő, hősnőnk és a barátai is idegesítők. A film gonosza meg olyan feleslegesen bonyolult tervet talált ki a bosszúra, hogy az is paródiába illene.

Minimális helyszín, egy házban rohangásznak. Meg sokat telefonálnak.

Nulla és ellenszenves karakterek. Ennek megfelelően értelmes színészt se találhattak bele, ismeretlenek, akik ezt is képesek voltak túltolni. Mondjuk, mit várok egy olyan filmtől, ahol azt kell eljátszani, hogy valaki addig üti egy baseball ütővel a lábát, amíg az el nem törik? (A végén persze elbiceg...)

Nem is ragozom tovább. Ez minősíthetetlenül rossz volt.

Újabb 2 epizódot néztem meg a Minx-ből, és ezek újfent jobban tetszettek, ha az is jött, amit vártam.

Elsőként, a botrány nagyon megdobta a lapszámot, mindenki a Minx-ről beszélt, és Joyce nagyon nem szerette, ahogy az ő célja helyett csak egy nőknek szóló pornólapot láttak benne. Aztán felismeri ő is, hogy az üzenet így is célba ér. Ebből aztán meg is lesz a baj: Joyce lesz, akit felkap a média. Interjúk, sok szereplés - ahogy Doug próbál vele ragyogni, abból csak baj lesz. Élő adásban.

Vagyis, meg nem leptek, de nagyon hangulatosak tudtak lenni. Most megint lehetett nevetni, mosolyogni, és a dráma is pont úgy volt benne elrejtve, hogy üssön, de ne rontsa a hangulatot. Még biztosan lesz visszacsapás: elég csak arra gondolni, mit fecsegett ki Joyce a testvéréről, de ez 2 feelgood rész volt.

Szerettem benne azt is, hogy végre nőies ruhákat adtak Lovibondra. A tévéműsorra kifejezetten csinos lett, de már előtte is lehetett látni a változást. Még durvább a különbség így közte és Doug között, aki kiöltözve is stricinek nézett ki. Az a tévéshow...

A két részből az fog nekem megmaradni. Kicsit a színfalak mögött, de kicsit show nézőként is lehetett nézni. Volt pár nagy drámai pillanat, és innen lesz érdekes felállni a szereplőknek.

Valamint, elkezdtem az HBO Tokyo Vice-át. Teljesen más hangulat, és más világ is, mint a miénk. Mentünk Japánba, és nem is tudom, hamar beindult minden, vagy inkább kivárós.

Ok, engem érdekel mi lesz még, így annyira nem éreztem lassúnak, mint amilyennek mondhatnám. Lement két rész, és a két főszereplő, akiket láttunk az elején 2 évvel később, együtt nyomozni és dolgozni, még csak nem is találkoztak. Éppen csak kezd körvonalazódni egy ügy, ami majd szerintem összehozza őket. De hangulatos, egyre húzzák a szálakat, engem lekötöttek.

A kívülálló egyre beljebb kerül módszerrel merülünk le: az amerikai Jake egy japán lapnak akar írni, és mindent el is követ a célért. Első külföldiként bekerül, de nem szereti, hogy csak másolói munka jut neki. Nyomozni kezd, és egyre mélyebbre ás - gondolom, majd így találkozik Hiroto Katagiri nyomozóval, de ott még nem tartunk. Viszont, feltűnt a színen a szintén amerikai Samantha, aki egy bárban hosztesz. Sokakat ismer, és simán lehet még Jake szerelmi szála is.

De egyelőre nem a szereplők közti kapcsok, hanem ahogy Tokió megelevenedik, a sötét oldala, az érdekel. Nem csak a jakuza, de az olyan kis dolgok, mint az újság kiadása vagy a rendőrség majdnem munkavégzése az eredményesség jegyében.

Az HBO a külcsínt sem aprózta el. A film látványvilága egyesi, sötét, szinte egzotikus közben, miközben árad belőle, hogy mennyire véresen ragyogó korrupt az egész. A nyitányt Michael Mann rendezte, és világsztár a két főszereplő. Ansel Elgort jól is hozza a világra rácsodálkozó, elszánt amerikait, míg Watanabe egyelőre a hideg profi.

Eddig engem megvettek, csak legyen jó a folytatás is!

Egy időben nálunk is sorra jelentek meg a Rettentő töri kötetei - a Könyvmolyképző nem is olyan régen a feltámasztásán is dolgozott, és pár kötetet újra kiadtak.

2019-ban az egyik alapján film is készült, ami magyarul rettenetes egy címet kapott: Ókori hisztéria: A léha rómaiak kalandjai. Szerencsére a film jobb lett, mint a címe, bár azért tény, hogy nem nagyon van gyomrom a paródiához, amit ebben is megvalósítanak.

Az alaptörténet egyszerű: Atti okos római kamasz, aki pont a császárnak szánt ajándékkal keresne pénz jobb cipőre. Meg nem ölik érte, de mehet Britanniába katonának. Ott aztán az egyik törzsfő lánya, Orla, foglyul ejti, így bizonyítva az apjának, hogy képes lenne Boudicca seregében is megállni a helyét. A fiatalok lassan összebarátkoznak, miközben Néró az anyjával hadakozik.

Érdekes egy mix, ahogy a történelmi érdekességeket kreténséggel keverik össze. Olyan szinten, hogy az embernek néha nehezére is esik eldönteni, hogy mi csak a paródia, mi az igazság. Bár a Rettentő töri is jó volt abban, hogy meglepjen, milyen is volt a múlt. Pl. a római lakomák bemutatása, vagy amilyen terveket Néró kifőz az anyja ellen. Azok valósak - még a mérgezett toll is az elején.

A két fiatal főszereplő kedvelhető, és Emilia Jones neve idén jó ajánlólevél is. Ő volt a CODA hősnője, amely film szerintem a legsikeresebbnek volt mondható a 2022-es Oscar-gálán. De énekel benne Kate Nash, a humorért is felelős Nick Frost és szexi anyut játszik Kim Cattrall. 

Kinézetre is olyan a film, hogy paródia is, nem is. Általában az ilyen kretén filmeket rosszul viselem, de talán az alapanyag miatt is, ezzel ki voltam békülve.

Magyar sorozatok részeit is néztem ma.

A séf meg a többiek 4. része, amiről nagyon nem akarok sokat írni. Még mindig alig több, mint az eredeti sorozat koppintása. Ahogy már írtam, velem nézeti magát, az Igen, séf humorát is szerettem. Csak éppen nagyon várnék már valamit, ami saját, amitől több ez a sorozat, mint egy koppintás. Egyelőre ilyen nincs.

A mi kis falunkban, ahogy jósoltam, ment tovább a féltékenykedés. Pedig csak Anikó látott keveset és neki hála, most az anyja meg az apja is gyanakszik a másikra. Már nem csak butának érzem ezt a szálat, de kezd bosszantani is. És még mindig görgetik tovább - nagyon nem díjazom, hogy az ilyen történetszálakkal van benne átívelés. Ezt se hiszem, hogy kiírom, de ehhez képest Erika terhessége is normálisabb szál volt.

A heti buta szituációs poén Stokié lett, akinek részeg alvása közben elvették az egyenruháját és egy kukához bilincselték. Ez meg az a fajta olcsó humor, amiért nem vagyok oda. A színészek láthatóan jól szórakoztak, én már kevésbé.

Aztán, amit legalább élveztem. Törőcsik Franciska és Csuja Imre kettősét - mivel leomlott a Horváth házaspárnak kiadott ház, Viki rá akarja venni a polgármestert, hogy fizesse nekik albérletként Erikáék házát, amíg nem tud nekik másik házat adni. Azon jókat vigyorogtam, ezt a két színészt bírom is - és még társadalmi szinte szatírát is kiéreztem belőle. Hova megy a sok pénz, meg a korrupció, míg minden elrohad. 

A múlt hetinél tehát ez a rész jobban tetszett, hála Vikinek meg a polgármesternek.

A legjobb magyar sorozatrész címét e vasárnap A besúgó kapja.

Már a nyitány ütött, és nagyon erős az áthallás mára is. Mondjuk, nem a focival. Inkább azzal, hogy a kapcsolatok mindent felülírnak - tehetséget, igazságot is. Megnézhetjük, miért lett a rendszer ellensége Barna. Az egykori edzője mondása meg, hogy "Most bedarál a rendszer" idézhető lenne. Majdnem annyira, mint "Az akkor úgy kellett élni. Most meg lehet így is."

Megy tovább a kémkedés, és még kicsit mélyebbre megyünk. A jelentések, és ahogy mindenki köp a saját érdekei védelmében. Van valami borzalmas abban, ahogy mindenki fél és áruló lesz, mert a legnagyobb árulások kapják a nagyobb jutalmakat, miközben senki nem lát át mindent és mekkora blöffök is vannak mellette...

Készülődik egy gyűlés, meg az ügyeskedés, és magánéleti szálakat is kezdenek kavargatni. Azért azon jót vigyorogtam, hogy nem tudva, ki a másik, pont Judit mellé keveredik oda Geri. Azért megnézném, ha összejönnének, és a lány bemutatná az apjának a barátját...

Arra most is tudnék panaszkodni, hogy a szocialista realizmus bemutatása a kollégium épületének külső vágóképében kimerül, de a történet van annyira jó, hogy ez már nem is érdekel.

A végén meg újfent van egy jó kis fordulat - szóval, várom, mi lesz a következő részben.

Végül, a The Good Doctor 5. évadának 13. epizódja.

Megint van orvosi eset, ami kapcsán Shaun mássága előtérbe kerülhet. Kiskorú betege van, akinek konfliktusa van az anyjával, és ez útjában áll a kezelésnek, amit Shaun akar. Így igyekszik megérteni őket, kibékíteni őket. Vagyis, próbálják mutatni, hogy empatikusabb igyekszik lenni, de a betegsége miatt ez korlátokba ütközik. Az eset sem éppen túl izgalmas, nem életet, életminőséget akarnak javítani.

A heti magánéleti válság meg Morgan és Park kapcsolatában jött el. Morgan összeköltözne, de Park minden lakást megvétóz. El tudnám ragozni, hogy a kommunikáció fontossága miképpen nyilvánul meg a megoldásban, de ha van szál, ami bosszant ebben az évadban, az ez a páros. Én nagyon nem szeretem őket együtt, és a szakításért drukkolok. Shaun és Lea az egyetlen tartós pár a sorozatban, szóval drukkolok, hogy ne ők legyen a másodikak.

Ami a rész erőssége volt, bár már más sorozatban láttam nagyon hasonlót, Morgan betegének esete. A bátyja gyámsága alatt élő lány akar egy műtétet, amit a bátyja nem támogat. Érzelmi megoldás lesz itt is, pszichológia meg egymásra borulás. (A Bullban jogi úton indultak neki hasonlónak, de ott is megszületett a konszenzus.)

Külcsínben, helyszínekben és a színészekben a megszokott elemeket hozza a rész, nincs olyan, amit kiemelnék, hogy beragadt az agyamba.

Mielőtt jön a zárófilm, behozom magam a 2 évaddal, ami még visszavan Az utolsó királyságból. A negyedik a soron következő - ennek még a könyves alapját is olvastam.

Uhtred nagyjából békében él a világgal: a titkos szeretője Aethelflead királynénak, és igyekszik megbékélni azzal, hogy a fia Alfrédnak hála a vallást választotta a családi örökség helyett. Amikor lehetősége nyílik visszavenni a családi várat, meg is ragadja. Nem lesz jó vége - a nagybátyjával még csak elbírna, de a visszatérő unokatestvére már nehezebb dió. El is keseredik - mi dolga neki még a világban? A férje rossz döntései miatt azonban Aethelflead bajban van, és Uhtred rohan megmenteni a szeretett nőt - közben a lánya is veszélybe kerül, akit szintén vissza akar kapni.

Ráismerni az alapanyagra, de izgalmasan változtatták sorozattá. Mivel van, ami nagyon más, meglepő is tud lenni több ponton. Azért érezni, hogy két regény volt az alap, és hol végződik az egyik, kezdődik a másik történet.

Vannak nagy csaták, politikai ármánykodás és olyan húzások, hogy néha nagyon forgattam a szemem. Vannak itt nagy játékosok, és már csak az is izgalmas önmagában, hogy egy olyan egyenesen ember, mint a főszereplő, mit tud kezdeni egy ilyen légkörben. Rendben, az elején még káröröm is akadt bennem bőven. Alfréd özvegye, amikor még élt a férje, nem egyszer nehezítette meg Uhtred életét, és most, hogy az apósa átveszi az ő helyét a fia mellett, rá kell döbbennie, mit tett másokkal és ez milyen következményekkel jár. Amikor most ezt vissza is mondják neki...

Kellően látványos is - már írtam, de ennek a sorozatnak jót tett, hogy átvette a Netflix. Megjött a pénz is, amivel izgalmas csatákat rendeznek, és a szereplők sokfelé járnak, látunk vidéket és városokat, ostromokat meg egy csomó minden mást is.

Az állandó szereplők jöttek vissza. Szintén rendben. Ugyan David Dawson veszteség volt a karaktere halálával, de van utánpótlás. Alexander Dreymon is egyre többet ki tud hozni a karakteréből, érezni, hogy az egykori heves harcos felnőtt, vezetővé érett. Éppen csak azt tudnám sérelmezni, hogy meg sem próbálják öregíteni a színészt. A gyerek, akinek a születésekor már saját gyereke volt, már felnőtt, király, van három gyereke - ő meg úgy néz ki, mint aki csak annyit öregedett, mint amennyi idő a forgatások között eltelt, és nem évtizedeket, mint a történet szerint. Rendben, szívesebben nézni a fiatalos hős küldetéseit, de ha kicsit is belegondolunk, mennyi idő telt el a sorozatban... Talán jobb nem is számolni.

De a történet jó, sok színészt bírok is, és a következő évad alapját még nem olvastam. A lendületem is megvan, szóval. nézem is majd tovább, hogyan egyesül Anglia.

Ha már országok egyesítése: a napot egy történelmi filmmel kezdtem, ez volt az Észak királynője. I. Margit története, aki egy unióban egyesítette a dánokat, svédeket, norvégokat. A cél a német lovagrend megállítása, akik nagyon szívesen meghódították volna északot is.

A történet nem csatákról, nem harcról szól: ebben inkább az ármány a lényeg. Nekem kicsit eszembe juttatta a Rózsák háborúját: ott érezhette úgy magát Erzsébet, Henrik király felesége, amikor egy lázadó majdnem sikerrel járt, azt állítva, ő Richard, a fiatalabb öccse és az apjuk trónjáért jött. De elbukott, elfogták, és dönteni kellett a további sorsáról.

Itt Margit tart azon a ponton, hogy már szinte minden megvan, amire az életét feltette. Az unió létrejött, és az örököse, Erik eljegyzéséről tárgyal az angol király lányával, ami katonai szövetséget is jelentene és ez által védelmet a németek ellenében. Éppen ekkor bukkan fel egy férfi, azt állítva, ő Olaf, Margit fia és a törvényes király. Margit azonnal csalónak mondja, de a meghallgatáson meginog. Lehet, hogy tényleg a fia tért vissza? Ám nem hagyhatja számításon kívül, hogy mindez kitől ered, mit terveznek a németek. Az anya és a királynő harcol a belsejében, miközben az örökössé tett Erik nem tűri, hogy úgy söpörjék le a tábláról, ahogy egykor felhelyezték rá.

A nő drámája: mit áldozzon fel, ez tölti meg a filmet. Így a színésznőnek, Trine Dyrholmnak kellett eladni a sztorit. Izgalmas volt nézni, és körötte a sok intrikát is.

A ruhák, az ékszerek is lekötöttek - legalább annyira, mint ahány féleképpen befonták a nő haját és a fejére tekerték. Tudom, apróság, de megelevenítettek egy már letűnt kort - és ilyesmik adták a látványt, mert ez egy per, egy női belső harc története - itt nincsenek olyan csaták, mint a The Last Kingdomnak. Ezt a viszályt ármányokkal és alkukkal vívták meg.

A végső döntés... arról jót lehetne vitatkozni. Megérte? A történelem a királynőt igazolta, de jobb bele sem gondolni, mit adott fel, mint ember és nő/anya. Eriket minden esetre alaposan megutáltatták velem a végére.

Dráma kedvelőknek is érdekes, de történelmi filmnek sem rossz. Csak ne akciót várjon senki - akkor inkább Anglia egyesítését kövesse Uhtred oldalán...

Ahogy ígértem, ma a végére értem a This is Going to Hurt első évadának. Mit ne mondjanak, nem sűrűn látok ennyire sötét kórházas sorozatot, pedig ezt a zsánert szeretem. Aki belekezd, készüljön fel rá, hogy depresszió, szenvedés és jó sok reménytelenség vár rá.

De, elsőnek, egy memoár az alapja. Adam Kay valóban létezik, valóban nőgyógyász volt, és el is hagyta az orvosi pályát. A rezidensi naplóit meg feldolgozta, kiadta, siker lett és itt a sorozat. Mivel olvastam is - Ez fájni fog volt a magyar címe - nézzük is meg, mi mindenben más a sorozat:

• A memoárnak nem volt összekötő története, csak random elmesélte Adam egymást követő napjait a kórházban és néha volt egy-egy megjegyzés a kapcsolatára, amit a kezdő orvosok leterheltsége nem is kicsit kezdett ki. A baráti köre elvesztéséről nem is beszélve. A sorozatban viszont van egy átívelés: Adam az első részben hazaküld egy kismamát - a felettese utasítására -, de baj lesz és nagyon koraszülött lesz a baba. Az egész évadban nyomon követhetjük, hogy felépül-e a kicsi, és mikor ki hogyan akarja ezért a fiatal sebészt meghurcolni. A kötetben szó sincs ilyesmiről.
• Elég sokat változtattak Adam karakterén is. Ok, a munka miatt nem volt egy társasági lény, de itt egy nagyon cinikus és megszállott, ugyanakkor kiábrándult embert kapunk. Ehhez képest kevéssé érzem lényegesnek, hogy az igazi Adam hetero-, a sorozatbeli karakter viszont homoszexuális.
• Ehhez kapcsolódik, hogy sokkal erősebb a magánélet bemutatása is. Harry nagyon sokat lenyel a kapcsolatért, van eljegyzés, szakítás, a történet kibeszélése. Negyed annyira sem tudott lekötni, mint a kórházban történtek.
• Új karakterként, szinte főszereplőként van egy másik orvos is, Shruti. Adam az egyik betanítója, és a lány most szembesül azzal, mit jelent a nőgyógyászat a gyakorlatban. Shruti nagyon komoly árat is fizet a végére. (Az ő alakja csak a sorozatban van benne.)

Mi a legmaradandóbb élményem a sorozatból? A mély depresszió és kilátástalanság. Olyan robot, túlterheltég és depresszió van a rendszerben, hogy csodálom, lesz, aki a pályán marad. Sorolni lehetne, mi működik rosszul.

Tegnap emlegettem, hogy Adam egy magánklinikán helyettesít, miközben Shruti a kórházban igyekszik helyt állni. Elsőre a magánklinika tiszta idill. 4 betegre jut 10 nővér, az orvosokat kiszolgálják, kapnak enni és pihenhetnek, mindenki nyugodt, míg a kórházban ott a káosz a köbön és a sok hiány. SImán le is vontam volna a következtetést, hogy a gazdagoknak minden, a szegényebbek meg haljanak bele, ha nem az orvos végez előbb magával. Aztán a végére még egy lapáttal sikerült rátenni - kiderül, mennyit ér az a nagyon drága magánklinika, ha valami baj van.

De végig azt nézzük, hogy a kórházban minden mennyire rossz. A gyakornokok helyzete, a sok beteg, kevés eszköz - az külön kiakasztó, hogy a főorvos soha nincs ott, minden felelősséget másra ken, de ő viszi haza a nagy pénzt. A memoárból tudom, hogy a gyakornokokat csak az éltette, hogy ezt a szakaszt valahogy éljék túl, aztán orvosként átkerülnek a másik oldalra. Már ők dolgoztatnak másokat maguk helyett. Mennyire pocsék ez már...

A színészeknek, a sorozat színvilágának is adtak egy nagyon nyomasztó külcsínt. Tényleg, eret van vágni kedvet a nézőnek is tőle. Ennyi zombi, ilyen felelősséggel, és milyen könnyen megvan a tragédia...

Ben Whishaw különben nagyon hozza a karaktert - valahogy egyszerre sikerül irritálónak, szánnivalónak és néha még hősnek is tűnnie. Közben meg ő is egyike lehetett a zombi-dokiknak.

Annyira depresszív volt ez az egész, hogy a Young Sheldon 5. évadának egy részével vigasztaltam volna magam. Csak éppen, már egyre jobban elveszít a sorozat.

Ez a rész kicsit sem volt vicces. Erőlködnek, de mindhárom történet unalmas és nincs poén. Georgie végre bevallja a korát a barátnőjének. Connie a szakítása miatt van ki, de játssza, hogy semmi baja. Sheldon meg a nemezisét látja viszont, aki irigyelni kezdi Sheldont. Már a leírás is unalmas, nem? De.

Ehhez hozzájön, hogy nagyon megy az idő, és a gyerekszereplőkön az 5 év nagyon meglátszik, ami a sorozatban talán 2 volt, esetleg 3 év. Mckenna Grace visszatért, és rajta nagyon látni, hogy halad az idő. Az állandó szereplőknél talán kicsit jobban álcázzák. Mondjuk, amerre haladunk, nem biztos, hogy ez Georgie esetében jól fog most jönni...

Igen, elérünk egy olyan ponthoz, amit a The Big Bang Theory Sheldon meséiből tudunk. Hogy miért nősült meg fiatalon a bátyja. Szerintem ez jön. Majd meglátjuk.

Én már csak megszokásból nézem - már nem vicces, nem is aranyos, de megszoktam. Tudom, szerintem is baj, hogy nehezen ejtek sorozatot, ha már le is merült.

Bocs, ha becsapós a poszt címe. De, ez a lényeg. Ma elhúzódott a munkám, később értem haza. Amikor még lett volna időm filmet/sorozatot nézni, inkább kivittem a kutyámat futni az erdő felé. Szép idő volt, élvezte is. (Vizsla, szóval képtelen vagyok lefárasztani, futás után első dolga otthon hozni a labdáját, hogy még azt is dobálgassam neki...)

Amíg vacsoráztam, kb. negyed órát megnéztem a This is Going to Hurt 6. epizódjából. Jó nagy kontraszt van benne a magán- és az állami kórházak között. Most nem az esetek és hősünk fáradtsága lehangoló, hanem az, hogy ha valaki gazdagabb, mennyivel jobb minden, amit kap.

De holnap péntek, előbb érek haza, és végig tudom nézni, ami még az évadból hátravan, így holnap évadbeszámoló a fent említett sorozatból.