5: A Hunter Killer küldetés – egy orosz tábornok puccsot hajt végre. A hatalom megragadásában egy amerikaiak elleni háború kirobbantása is szerepel. A közelben van Glass kapitány egy hajóval, akinek meg kell kísérelnie a foglyul ejtett orosz elnök kiszabadítását, ezzel egy háborútól mentve meg a világot.

4: Atomcsapda – Vosztrikov frissen került egy atom-tengeralattjáró parancsnoki székébe. A sikeres teszteket követően elindul az őrhelyére a hajóval, de súlyos meghibásodást észlelnek. Helyben kell megállítaniuk a katasztrófát, mert ha az Államok támadásnak érzékeli a szivárgást, kirobbanhat a 3. világháború.

3: Vadászat a Vörös Októberre – a Vörös Október a szovjetek egyik legújabb és legjobb tengeralattjáró. A hajó az amerikai partok felé tart – a CIA nyomon követi az eseményeket, mert gyanítják, hogy a hajó parancsnoka, Ramius kapitány disszidálni akar. Jack Ryan a terepen kell, hogy bizonyítson a békés kimenetel biztosításával.

2: Tűz a víz alá – Dodge kapitány tüske a haditengerészet szemében. Meg akarják törni, így egy roncstelepről visszatérő tengeralattjárót kap a legrosszabb legénységgel, amit csak találni tudtak neki. Mindenki döbbenetére azonban Dodge rendbe szedi a hajót és a legénységet is, és parádésan szerepel a hadgyakorlatokon.

1: Das Boot – a fiatal Klaus Hoffmann katonacsalád sarja, és a II. VH végnapjai felé megkapja az első parancsnokságát. Tisztességgel hajtja végre a feladatát, de pár lázadó miatt hamarosan szorult helyzetben találja magát a tengeren. Közben a parton egy titkárnő kényszerül kémkedésre, hogy a tengeren hajózó bátyja titkos feleségét és kislányát mentse. A hajón és a parton is elkerülhetetlennek tűnik a katasztrófa.

Életmódot változtató, csajos, élni kezdő.

Harriett jómódban, de magányosan tölti az idős éveit. Egyszer a gyászhíreken akad meg a tekintete, és elgondolkozik, milyen lesz a sajátja. Mivel semmit nem szeret a véletlenre hagyni, elmegy az újsághoz, melyre sokat költött, és kölcsönkéri a gyászhíreket író Anne-t. A nőnek el kell beszélgetnie Harriett ismerőseivel, és megírnia a nekrológot, amit Harriett ellenőriz. Az eredményt látva úgy dönt, a maradék idejét úgy éli, hogy neki tetsző hír születhessen a haláláról. Békülni kezd a családjával, mentorál egy hátrányos helyzetű lányt, és még egy rádiós DJ állást is szerez. Közben Anne életét is gyökeresen felforgatja: erőt ad neki, hogy komolyan írni kezdjen és a rádiónál a szerelem is a fiatal nőre talál.

A Karácsonyi ének óta nem megy ki a divatból, hogy egy ember, legyen az öreg vagy fiatal, szembe kell, hogy nézzen az addigi életével, és gyökeresen változással jobbá válik. Tucatnyi regény, de filmek is szólnak ilyen történetekről. Egy újabb, jól sikerült film e témában Az utolsó szó.

Itt annyiban más az alaphelyzet, hogy Harriett nem külső kényszer hatására néz szembe az életével és a döntéseivel, hanem az irányításmániája vezet el erre a pontra. Tudni akarja, milyen lesz a nekrológja. Amikor rádöbben, hogy nem éppen hízelgő, azért kezd el más dolgokat is kipróbálni, hogy a búcsúztatója majd jobb lehessen. Ez akár röhejesen is hangozhatna, de a filmnek van egy trükkje.  Egyre szerethetőbbé teszi a hősét, és a végére már nem is azt látjuk, hogy neki kell változnia, hanem az érdes felszín alól felbukkannak az értékei – mintegy arra bíztatva, hogy ne ítéljünk elsőre. Lehet, hogy a parancsolgató, másokat őrületbe kergető gazdag nő igazából tele van lehetősséggel és jó szándékkal, csak szokni kell a stílusát, hogy ezt észre is vegyük.

Szerettem, ahogy Harriett ad egy esélyt a világnak, és miközben kicsit változik, nyitottabb lesz, még idősként is belebotlik csomó új lehetőségbe és örömforrásba. A DJ állás megszerzése és a reggeli műsor vezetése, ahogy Anne és Brenda életébe támogatóként belép és mindkét lány, a felnőtt nő és a kamasz is megszereti.

A filmnek sikerül úgy életörömről, lehetőségekről szólnia, hogy tulajdonképpen egy haldokló hattyúdalát nézzük. Egy percre sem azt érezzük, hogy sajnálni kellene ezt az asszonyt. Nagyon tudott élni, a végére sok mindent adni is sikerült neki, és soha nem hasonlott meg önmagával. Az ilyen karakterekre tudom azt mondani, hogy nekik a temetésükön valóban ünnepelni kell az életüket, mert úgy élte, ahogy méltó volt, jelentős és illett hozzá.

Korrektül is néz ki, látványelem nélkül. Ez egy emberi történet, így a belső terek, helyszínek és a szereplők külleme pont elég a jó minősítéshez.

Jó volt a casting. Amanda Seyfried egy sikeres karakterét játssza ebben a filmben is: a lány, akinek el kell kezdenie élni. A Levelek Júliának, de az Apák és lányok is ugyanezt a karaktert igényelték. Már rutinosan megy neki. Shirley MacLaine lubickol a szerepben: a parancsolgatós Harriett nagyon jól állt neki, miközben nagyon szerettem, amikor nyitotta a karaktert, és egy menő, szerethető idős hölgyet mutatott nekünk.

Határozottan kellemes filmnek találtam, amit jól esett megnézni és mosolyogni vele.

Az utolsó szó - 5/4 jó színésznők jutalomjátéka mellett kedves történet is: néha drámai, de inkább kellemes.

https://www.youtube.com/watch?v=AthlyFc79T0

MOZI:

• Az ír - amerikai gengszterfilm
• Charlie angyalai - amerikai akciófilm, csajos
• Egy esős nap New Yorkban - amerikai romantikus, dramedy
• Árva Brooklyn - amerikai krimi
• Lidérces mesék éjszakája - amerikai horror. (Már láttam, pár napja írtam is róla.)
• Dinó király - ázsiai mese

DVD:

• Volt egyszer egy... Hollywood

Turnézó, egykori sikereket feltámasztó, barátos.

Stan és Pan nagy sztárok voltak, az emberek özönlöttek a filmjeikre. A páros mégis azzal szembesült, hogy a hasonló kaliberű komikusokhoz képest alig keresnek. Pedig a pénz jól jött volna: mindketten sokszor nősültek, váltak és Ollie (Pan) szerencsejáték függősége is emésztette a pénzt. Amikor Stan jobb fizetést próbál kiharcolni, nem újítják meg a szerződését, a páros évekre eltávolodik egymástól. Már hatvanon felül, a régi sikereken túl, megpróbálkoznak a visszatéréssel. Egy nagy körútra indulnak, melynek a végére remélik, új filmszerződést is sikerül kapniuk. Közben újra össze kell barátkozniuk is, megbocsátani, ahogy évekkel korábban elváltak az útjaik.

Egy újabb filmes rejtély, amire nem tudom a választ. Akik a világnak Stan és Ollie voltak, nálunk hogy lettek Stan és Pan? Az ócska rím miatt valami fordítónak így tetszett jobban? A Pan még értelmetlen is, mert azt nagyon kétlem, hogy Pán istent akarták volna így megidézni. Ami a filmen zavaró is volt, hiszen a címben, a fülemben is Stan és Pan a megszokott, hiába irritál különben – itt pedig végig Ollie van.

Valahol azért bízom benne, hogy a film megnézése közben és után nem csak bennem merült fel, mennyire nem normális a Pan az Ollie helyett.

Maga a film: egyszer meg lehetett nézni. Több olyan összetevője is van, ami miatt érdekes lehet. Egyrészt, a kulisszák mögötti szórakoztató iparra ad betekintést. Filmkészítés, show műsorral turné. A játszmák a szervezőkkel és a rendezőkkel. Ez a szemünk elől elrejtett világ számomra izgalmas, itt különösen jót mosolyogtam rajta, ahogy az élelmes szervező még az ingyen reklámozást is kitiporja a komikus párosból.

Másrészt, ismert emberek egy kevésbé ismert történetét meséli el. Stan és Pan nevét az is ismeri, aki egy filmjüket sem látta. Magam is ebbe a kategóriába tartozom.

Harmadrészt, van benne egy elég komoly drámai konfliktus is. Sőt, akár kettőnek is számolhatom. A párosnak a betegséggel és az öregedéssel éppen annyira küszködnie kell, mint a karrierjük feltámasztásával. Nem is tudtam eldönteni, melyik érintette őket fájdalmasabban: hogy az egészségük vagy a hírnevük sem a régi már.

A barátságuk témakörét azért veszem külön, mert ugyan drámának indul, de nagyon hamar egy Disney filmet idéző atmoszférába csöppenünk. Vannak múltbeli sérelmek, de egyetlen komolyabb beszélgetés azokat helyreteszi. Utána azt látjuk, ahogy folyamatosan áldozatokat hoznak egymásért. Egy olyan közeli, egymásra támaszkodós barátságot mutatnak a film második felében, hogy egy mesében sem lenne különb.

Talán ez volt, amiért a film egy ponton irritálni kezdett. Nem volt számomra hihető, hogy szinte ellenfelekből ilyen testi-lelki jó barátok lettek. Inkább drámát vártam, nem ezt a limonádét. Mert nem elég vicces, hogy komédia legyen. Viszont a dráma élét annyira elveszik, hogy annak sem lehet nevezni.

A színészek közül John C. Reilly alakítása fogott meg jobban, és nem csak azért, mert a maszkok is segítettek neki.

Egyszer érdekes volt, de újranézni biztosan nem fogom.

Stan és Pan - 5/3 színészileg és történetben korrekt, de hiányzott a dráma. A barát témát is túltolja.

https://www.youtube.com/watch?v=MdcBNrjc3wo

Uralkodós, családos, történelmi.

Az 1960-as években újabb kríziseket kellett megoldani a királyi családnak. 64-ben a munkáspárt kerül hatalomra, és bár az elnökre gyanakodnak kémkedés miatt, másról derül ki a kommunista kapcsolat. 65-ban sürgősen anyagi segély kell az országnak, de ehhez meg kell nyerni az amerikai elnököt. Margit hercegnő amerikai látogatása jó alkalom lehet a szimpátiakeltésre. A szén körül is fokozódik a helyzet: egy leomló támaszfal súlyos katasztrófát okoz, és a bányászok jobb körülményeket szeretnének. Károly herceg küszködik a szerepével és a családjával – egy szerelem lenne a mentsvár? Ám a családnak nem tetszik Camilla. Miközben Erzsébet az évfordulóját ünnepelné, a húga házassága válságba kerül és újra a botránylapok címoldalára kerül a család.

Eddig nagyon szerettem ezt a sorozatot, amely a Netflix legdrágább produkciója. Igényes, a maga módján izgalmas, és színészileg is nagyon erős. Ám a 3. évad egyben váltást is jelent, tudtuk előre. Ahogy a történelem halad előre, az emberek öregednek, új színészek veszik át a szerepeket. Tartottam tőle, milyen lesz így.

Kár volt félnem, nagyon ki volt ez találva. Olyan stábot szerződtettek, hogy eszembe se jutott a régieket hiányolni. Olivia Colman uralja a képernyőt – teljesen kész voltam, ahogy átvette a karaktert, és megvan a folytonosság. Arról nem is beszélve, mennyire más ez a királynő, mint akit legutóbb játszott – A kedvencben, Oscart nyert érte megérdemelten. Mindkettőben hiteles, itt is csak dicsérni lehet. Helena Bonham Carter lett Margit hercegnő, és remekül ellenpontozza az excentrikus figura és a színésznő alakítása az introvertált Erzsébetet. Itt sokkal jobban tetszett Josh O’Connor, mint a Nyomorultakban. Az a félszegség, mondhatni szerencsétlenség Károly herceghez illett, Mariushoz nem. Többeket kiemelhetnék, de ők voltak a kedvenceim az évadban színészi téren.

Nem bírom ki, akkor is megjegyzem! Érdemes a mellékszereplőket is figyelni, nagyobb nevek vállalnak el benne kis szerepet is: Harry Treadaway, Clancy Brown, John Lithgow.

A színészeken túl a stáb és a látványért felelős szakemberek is bőven megérdemlik a dicséretet. Össze lehet vetni fotókat, mit látunk a vásznon, és milyen volt a valóságban. Döbbenetes a hasonlóság – természetesen a film szépített, a színészek bármelyike szebb/helyesebb, mint az eredeti közszereplő.

A sorozat írói is remekeltek. A sorozat részenként egy-egy kis mini dráma, miközben egységesen is megállja a helyét a 10 rész. Izgalmas, miket emelnek ki 15 év történetéből. Egyaránt látunk történelmileg fontos pillanatokat, és a személyiségek történetében meghatározó jeleneteket. Hamar hozzá is teszem, nem Erzsébet, akivel az érdekesebb események történnek. Károly herceg – az kegyetlen, amikor az anyja közli vele, hogy sem a népet, sem a családot nem érdekli az ő véleménye. Az életben nem volt szimpatikus eddig Károly herceg, de itt megsajnáltam. Camilla is sokkal elfogadhatóbb itt. Nem véletlen, hogy már a plakáton is ott van Erzsébet mögött a fia alakja.

Összességében remek történet, emberi és történelmi drámák, remek színészekkel és pazar kivitelben. Nem esett a színvonal, sőt! Mikor is jön a 4. évad? Várom!

The Crown - 5/4,5 remeklő színészek. Tetszett, ahogy a történelmet szűrték. Izgalmas és emberi egyben.

https://www.youtube.com/watch?v=vLXYfgpqb8A

• Amerikai állatok

A betörés félresikerül, menekülés közben a könyvet is leejtik, így üres kézzel menekülnek. Az autóban derül ki, két könyv maradt csak náluk, amit a táskáikba dobtak bele. Igyekeznek egy aukciós háznál megnézetni a könyveket és igazolást szerezni, de a szakértő nincs bent. Meggondolatlanul az igazi, valódi személyükhöz tartozó e-mail címet és telefonszámot adnak meg. A rendőrség rajtuk is üt, a könyvek visszakerülnek a könyvtárba, a fiuk meg a börtönbe.

• Édesem

Jenn és Lucas menekülnek a csónakkal, már csak ők vannak életben. A lány vérnyomokat fedez fel a műanyagon, de mire rákérdezhetne, felbukkan a szörny. Feltépi a csónak alját – a páros a jelzőpisztollyal lő rá és készteti visszavonulásra. A másik oldalon azonban felnyúl, és lerántja a lányt. Jenn kiszabadul, egy nála maradt késsel szurkálja meg a lényt. Felúszás közben látja, hogy Lucas egy bottal merül le, hogy segítsen neki. A szörny azonban elkapja, és lehúzza magával a tengerfenéken levő lyukba. Jenn visszakerül a szigetre, ahol csapdákat épít, és este levadássza a lényt.

• A csörgőkígyó

Katrina az egyik üzletbe figyel fel egy párra. A nőt láthatóan bántalmazza a párja. Pisztolyt vesz, és belopódzik hozzájuk. Amikor Billy megint erőszakos lenne, előjön és fegyverrel tartja sakkban a férfit. Végül le is lövi a lányáért cserébe.

Clara teljesen jól van, mennek el a városból. Az út mentén látják Billy gyalogló alakját – akiről Katrina tudja, hogy csak szellem lehet, mert a férfit agyonlőtte, de a kislánya ezt nem tudja.

• Dominó

Christian és Alex elkapják Tarzit, aki éppen a CIA megbízást fejezte be, és kapta el a terrorista vezért. Martin ügynök megakadályozza Tarzi letartóztatását, ahhoz túl fontos a CIA ügyeiben. Alex kifelé menet hirtelen megfordul, és végez a szerelme gyilkosával: agyonlövi Tarzit. Martin ügynök azon kesereg, milyen kárt okozott ezzel a terror elleni harcban.

Jakuzás, átalakulós, beilleszkedős, halálos.

Osaka, az 1950-es évek eleje. A helyi börtönben Nick az egyetlen nem japán elítélt. Amikor segít az egyik jakuza tagnak a szökésben, hálából őt is kijuttatják. Kiyoshi a szervezetbe is beviszi magával, munkát és lakást is adva neki. Nick gyorsan öl, nem tesz fel felesleges kérdéseket és pillanatok alatt azonosul a jakuza szellemiségével. Az ujjait is simán levágja, amikor egy balul sikerült üzlet után a főnök elégtételt követel. A szerelem is itt talál rá: Kiyoshi húga, Miyu már a megismerkedésük estéjén a szeretője lesz, és ki is tartanak egymás mellett, ha többen rossz szemmel is nézik a kettősüket. Nick kialakulóban levő új életét a saját múltja és egy jakuza háború veszélyezteti, amiben igyekszik talpon maradni és életben tartani a szeretteit.

Elképesztő, mennyire rühellték a kritikusok ezt a filmet. Mondjuk, a nézők se szerették sokkal jobban. Valahol igazuk van, némi elvakultság nélkül valóban darabokra lehet szedni a dramaturgiát, a karaktereket, de még a színészeket is benne. Ám, sajnos vagy sem, nekem akadt benne vakító.

Vallomások: a Rémségek könyve első része óta Jared Leto bejön nekem. Rajongásnak azért nem nevezném, de kedvelem annyira, hogy simán elnézek neki egy-egy gyengébb filmet is. Így, nem vagyok képes elfogulatlanul nézni ezt a filmet.

A cselekmény pörög, ha sokszor banálisan is alakulnak benne az események. Kötelező köröket futnak, minimális logika mentén. Az egyik percben Nick a pária, akit amerikai származása miatt le se köpnének, a másikban a főnök fogadja be a jakuza családjába? Az sem volt tiszta, hogy a háború minek robban ki és éppen ki gyilkol kit. A szerelmi szál még rosszabb ezeknél. Az agyamra mennek az olyan sztorik, amelyek nem Disney mesék és szerelem van első látásra. Nick és Miyu: találkoznak a bárban, a báty hazaküldi a férfival a húgát. Beszélnek vagy két mondatot és a lány máris az ágyába invitálja a férfit. Utána meg úgy viselkednek, mintha együtt lennének évek óta, és mindent tudnának egymásról, stabil pár lennének rég. Az agyam le is kapcsoltam, és csak néztem a filmet, nem gondoltam bele semmibe, így viszonylag szórakoztató.

Karakterek nem is nagyon akadnak. A jakuza tagok annyira egyformák, hogy meg sem tudtam különböztetni őket. Annyi maradt meg, az egyik hozta ki Nicket a börtönből és az ő húgával jár. A másik meg a lány volt pasija, akinek nagyon nem tetszik, hogy Miyu már nem dobja szét neki a lábait. Senkiről se tudni meg semmit, még csak azt sem, milyen ember.

Nick esetében a legrosszabb: ő most jó vagy rossz ember? A múltja tiszta homály, a jelene minimum megkérdőjelezhető. Túl könnyen lesz egy erőszakszervezet engedelmes tagja. Ha nem Leto játszaná, simán ellenszenves is lenne. Egyre mélyebbre süllyed, és a filmben ez az elérendő, pozitív cél. Kösz, de nem tudom értékelni, hogy hidegvérrel átvágja a barátja torkát is. Miért nem akadok ki ezen? Lenne rá egy nagyon csajos válaszom. Mert mindeközben a From Yesterday klipje pergett a szemem előtt, és a színész két szép kék szeme feledteti velem, milyen is ez a Nick.

Tudom, a szubjektív szimpátiám elvakít. Most ez van – legalább nem fájt a film.

The Outsider - 5/3 felszínes szórakoztatás, de Letóval elfogult vagyok. Miatta simán bírtam a filmet.

https://www.youtube.com/watch?v=QNNcl2mEHzQ

Táboros, sorozatgyilkosos, szellemes.

Brooke az esküvőjén történt tragédia elől költözik be a városba. Gyorsan új barátokra is lel, egy aerobik stúdió fiatal alkalmazottaiban. Hívják magukkal nyári táborba felügyelőnek is, amit eleinte elutasít, de amikor egy éjjel megtámadja egy sorozatgyilkos a lakásában, mégis a csapattal tart. A helyszínen derül ki számára, hogy a Redwood Tábor pár éve egy szörnyű mészárlás helyszíne volt – az egyetlen túlélő vette meg, nyitja meg újra. A nyitás előtt már vannak jelek, hogy megint elszabadul a pokol. Visszatér az egykori gyilkos, de új mészáros is jelentkezik. Ahogy egyre több a halott, egyre több titok is kiderül: ki volt az igazi gyilkos egykor és most, valóban kísértetjárta hely a tábor?

A The Politician kapcsán nagyon dicsértem Ryan Murphy munkásságát. Itt egy újabb sorozata, amit talán a zászlóshajónak is lehet nevezni. Az American Horror Story 2019-es évada. Ahogy ez a sorozat évek óta, most is megosztóra sikerült.

Zseniális vagy förtelmes? Megfelelőnek érzem mindkét jelzőt rá. Ennek megfelelően hol nagyon szerettem a sorozatot, és jól szórakoztam; hol legszívesebben félbehagytam volna az egészet. De ez az évad rövidebb a szokottnál, így azért könnyebben végignéztem. Tudom, az apokalipszises évaddal le vagyok maradva – de ez antológia sorozat, nyugodtan lehet így is nézni. Majd sort kerítek az AHS világvégéjére is, ha túl vagyok a tábori sokkon.

Zseniális benne, hogy fogja a táboros slasher filmek összes zsánerét, és majdnem paródia szinten kiforgatja őket. A Péntek 13 abszolút visszaköszön, de a zsáner több elemét is használja. (Még egy olyan része is van, ami a Kill Billt juttatta eszembe.) A sorozatgyilkos mindig visszatér – itt egy egészen eredeti ötlettel. Nem egy szereplőről kiderül, hogy nem az, akinek látszik. A karakterek sorra halnak, változatos módokon.

A gond az, hogy át is csúszik paródiába, már túl sok. Minden annyira fel van erősítve, hogy az alapból nem éppen a logikájáról híres zsáner ebben a formában már több mint röhejes. Túlságosan tervezettnek és kitaláltnak érzem ahhoz, hogy gagyinak nevezzem, de ahhoz van közel. Abszolút nem lehet helyenként komolyan venni, és inkább nevetséges, mint ijesztő.

A végére sikerült minden szálat rendezetten összefogni, még szerettem is, ahogy a sok esemény és minden összefüggés egységesen összeáll. Az is jól esett, hogy ez az AHS évad mondhatni happy enddel zárult. Nem jellemző, hogy jó szájízzel fejezek be egy évadot, de most ez történt. Mindenki megkapta, amit érdemelt és a gonoszság sem emelkedett fel.

Szeretem azt is az antológiában, hogy új színészek is vannak, de visszatérő színészekkel dolgoznak. Idén nagyot néztem Matthew ’Glee’ Morrison szerződtetésén – 4 részbe tellett, mire ráismertem. Hiányoltam Evan Peterst. Bírtam Finn Wittrock és Dylan McDermott vendégszereplését. Részben a színészek miatt is nézem az évadokat, igaz ez most is.

A sorozat külcsíne harsány. Zenében, küllemben is visszahozza a nyolcvanas éveket, de ahogy a slasher elemeket, ezeket is annyira felerősítették, hogy már paródiának hat. Meg is állapítottam, hogy szerencsére túl kicsi voltam, hogy bármire is emlékezzem belőle. A frizurák, a ruhák, a sorozatban használt zenék – majdnem kínzóeszközök.

Nem ez a leggyengébb évad, de horrornak alig nevezhető. Mészárlás, nem félelemkeltés.

American Horror Story – 1984 - 5/3 szélsőséges évad volt: vagy nagyon rühelltem, vagy jól szórakoztam. Harsány, színes.

https://www.youtube.com/watch?v=aSRQRiw4xwc

Melyik a kakukktojás? Miért?

Megoldás: Tovább!