Minden napra egy film

Minden napra egy film

12 katona

2018. június 24. - BBerni86

Katonai bevetéses, megtorló küldetéses, bajtársias.12katona.jpg

Mitch Nelson kapitány átkérte magát irodai munkára, hogy a családjával lehessen. Helyettese, Spencer leszerelni készül, szintén a családja érdekeit szem előtt tartva. Ám 9.11 után képtelenek így továbbállni – mindketten kérik vissza a csapatukat és az első vonalban akarnak harcolni. Megkapják az esélyt. Afganisztánban Dostum tábornok mellé kerülnek, akinek a tálibok helyi központját kell megtisztítania. Az amerikaiak biztosítják a légi támogatást. A csapat Dostum embereivel tart, lovakkal a hegyeken át, miközben az ellenségnek tankjai és modern fegyverei vannak. De ez több mint egy katonai feladat. Ez küldetés, hogy ne lehessen még egy 9.11. Így a csapat minden nehézséget leküzd, az életük kockáztatják folyamatosan egy háborúban, lovakon, a hegyek között.

Nemzetiségtől függetlenül, talán nincs is olyan felnőtt a világon, akinek ne jelentene valamit 9.11. Ez lesz az a dátum, ami biztosan szerepelni fog a történelemkönyvekben a jövő generáció számára. A filmes feldolgozások is folyamatosak, és nagyon vegyes is, milyen filmeket kapunk. Van, amit még mindig nem mertem megnézni.

Az egyik legutóbbi a 12 katona, ami az első akcióról szól, mellyel megtorolták a tornyok elleni támadást. 12 amerikai katona és Dostum akciója, a tálibok központja ellen. Nem fogom tudni elmagyaráznia politikai jelentőségét, ahogy a katonai akciókat sem tudom értelmesen visszaadni. A film sem próbálkozik ezzel, hanem didaktikusan leegyszerűsíti úgy, hogy fel lehessen fogni a lényeget. Az Al-Kaida nem maradhat Afganisztánban, meg kell tisztítani a táborukat, vagy lesz újabb terrortámadás. Ezt fel lehet fogni mélyebb indokok nélkül.

Mert ez egy háborús akció film akar lenni, és nem célja mélyebb összefüggések vagy politika megvilágítása. Azt akarják megmutatni, hogy ez a csapat bement, harcolt és győzelmet arattak. Így a felvezetés után kint vagyunk a hegyekben a szereplőkkel, megindul a csapat és csatajelenet követ csatajelenetet.

Ezek annyira engem nem tudnak lekötni, nem is értek hozzájuk. Korrektnek látszanak, de nekem a modern hadviselés személytelen. Itt nincs olyan érzelmi töltet még ott sem, amikor lovakkal indulnak a tankok ellen. Az utolsó szamurájban megvolt, amikor az ősi harcmodor nézett szembe a modernnel, pedig tudták, hogy a halálba tartanak. Itt maradt a nyers akció.

Más szálakon próbálnak érzelmeket bevinni, de ezek elég közhelyesek és üresek lesznek. Ahogy Mitch a kislánya fotóját nézegeti. Ahogy Milo majd megbolondul, mert egy kölyök mindenhova követi, mire annyira a szívéhez nő a végére, hogy amikor találatot kapnak, a két kezével kaparja ki a homokból és menti ki a veszélyzónából.

Mi adja el a filmet? A nyers akciók.

A magam fajtának meg a casting. Egy kedvelt színész/színésznő miatt képes vagyok egy olyan filmet is megnézni, ami kilépés a komfort zónámból. Itt volt egy Chris Hemsworth, aki lazán hősies akkor is, ha nem a villámok istenét játssza. Jót mosolyogtam azon is, hogy a felesége játssza a nejét – érezni is köztük a kémiát. De van még Michael Shannon – fura is, hogy most nem rosszfiú – William Fichtner, Geoff Stults, Michael Pena többek közt.

Az ilyen akció–háborús nem műfajom, de látványra korrekt, és van benne Chris Hemsworth.

 

12 katona - 5/3,5 háborús filmnek korrekt, de ezek kevésbé kötnek le. Ez pedig háború végig.

https://www.youtube.com/watch?v=VGHaYGquCls

Patrick Melrose

minisorozat

Arisztokratás, gyerekként életet tönkretevős, feldolgozós.

Patrick Melrose az apja halála miatt tér haza az Államokból Angliába. Nem akar sokáig maradni sem, csak felvenni a hamvakat, és menni haza. Közben elhatározza, leteszi a drogot. Így elvonási tünetekkel küzd, míg találkozik régi ismerősökkel, de egyszerűen nem bírja. Játszania kell a jó fiút, mintha gyászolna, pedig az apja egy rohadék volt, aki tönkretette a nejét és a fiát is, a környezete rettegett tőle. Patrick elbukik, a gyerekkori bántalmazás sebe túl mély. Évekkel később, amikor végre képes kimondani, mit tett vele a saját apja, képes elengedni a káoszt, megnősül és családot alapít. De az anyja haldoklása és viselkedése újra tépi a sebeket, és Patrick újra önpusztításba kezd. Mert az apja volt a fő bűnös, de az anyja sem volt ártatlan. A démonok visszatérnek, és mindenétől megfoszthatják.patrick-melrose.jpg

Nagy lelkesen tudom Benedict Cumberbatch munkáit nézni, de hamar megállapítottam, hogy a The Current War és a Grincs lesz a fogamra való tőle, nem a Patrick Melrose. Már két rész után láttam, de azért végignéztem az ötöt.

Ami tulajdonképpen Cumberbatch miatt volt. Iszonyatosan nagyot játszik. Nem csak Patrick különböző életszakaszait adja vissza, de az egész érzelmi kuszaságot és káoszt is, ami körötte van. Az első részben olyan drogost tesz le elénk, hogy elbújhat mögötte a Trainspotting, de a Wall Street farkasának beállt Leója is. Nagyon durva. Majd jön a dráma, a mély érzelmek, és Patrick dühe, fájdalma, a lelke ott van a képernyőn Cumberbatch által. Fogadunk, kap-e érte valamilyen díjat?

De maga a sztori… máshogy döbbenetes. Eredetileg regény, amit nagyon szeret a kritika, a modern brit arisztokrácia értékvesztésének krónikájaként emlegetik. Ezt kerestem a filmben, és sokáig csak kerestem. Nekem nagyon karakter- és családdráma volt. Azért egy szadista apa és tönkretett családja nem a brit arisztokrácia tükre. Aztán rájöttem, a mellékszereplők némelyike ez a görbe tükör. Ahogy játsszák a jó embert, aztán mindenkinek a szekrénye tele csontvázakkal. A játszmák, a csalások, értékileg kiüresedett az egész.

De nekem ez elsősorban Patrick és az apja drámája. Komolyan, a gyomrom felfordult tőle. Már akkor, amikor a hideg terrort nyomta az öreg – Hugo Weaving is nagyot ment ebben a sorozatban. Amikor csak szidott. De aztán jött a testi fenyítés is. Majd a szexuális zaklatás évekig. Nem mutatnak semmit, de sejtetnek, és az is sokkolta az agyam. Visszatérő jelenet, hogy a gyerek Patrick ugrál a lezárt kúton, mert bele akar esni. Nem is akarok belegondolni, mit érezhetett az a nyomorult gyerek, hogy 8 évesen öngyilkos akart lenni. Nem is csoda, hogy olyan junkie lett a fiúból, amilyennek felnőttként látjuk.

De ez még csak az alapozás. Előszedik az anya témáját is, akinek meg kellett volna védenie a fiát, de folyamatosan cserbenhagyta, még felnőttként is. Egy jelenetben, amikor Patrick végre elmeséli, miket szenvedett el 8 éves korától, az anyjának csak annyi a megjegyzése, hogy őt is erőszakolta a férje. Mégis, milyen anya az ilyen? Jaj.

Szenvedtem ezen a sorozaton. Ami az elején viccesnek tűnt, a végére véresen komoly dráma. Bánt ez a sorozat. Remek színészi játékok vannak benne, angol minőség a környezet és díszletek is, tartalmas, de úgy utáltam és fájt ez az egész, hogy az leírhatatlan.

 

Patrick Melrose - 5/4 kemény, nehéz nézni is, a humora is befordul fájdalmasba. De Cumberbatch nagyot megy.

https://www.youtube.com/watch?v=JQh36eStMqk

Csoda a jégen

Csapatos, sportos, egymásért küzdős, olimpiás.

Herb Brooks edzőként már három egyetemi bajnokságot is nyert, most azért pályázik, hogy ő lehessen az olimpiai hoki válogatott edzője 1980-ban. A tervezett módszerére a bizottság nagyon felhúzza a szemét: erőnlét és csapatépítés. De bizalmat szavaznak neki. Brooks 26 egyetemistát választ ki, akikből az edzőtábor végére 20 fős csapatot kell kovácsolnia. Kegyetlen a fiúkkal, több céllal is. Amíg ő a közös ellenség, nincs idejük egymásra haragudni. A cél a szovjetekkel a kiállás, akik 16 éve uralják a sportot, ahhoz pedig igazi erőnlét kell. Igazi csapat kovácsolódik, akiknek senki nem ad nagy esélyt, de a játékokon a csapat bizonyítani kezd. Az olimpia Hamupipőjeként sorra verik a náluk jobb csapatokat, míg az elődöntőben a szovjet csapattal kerülnek össze. Csoda kell a győzelemhez, de a fiúk készek a szívüket-lelküket is a jégen hagyni, eljött az ő idejük. Már csak élni kell vele.

csoda-a-jegen.jpgAhogy ígértem, még egy hokis film. Most talán elárulhatom azt is, ez a kedvencem. Láttam már jó pár hokis filmet, de ennél jobbat nem találtam. Benne van mindaz, amitől egy sportfilm nekem jól esik. Izgalmas játék, de a film többről szól, mint a sport. Ehhez hozzájön a Disney családi filmek varázsa, és nem is csoda, hogy amióta láttam, a Csoda a jégen vezeti a hokis toplistámat.

Két oldalra van kihegyezve: a sport és a csapatépítés/Brooks módszere. Érdemes figyelni azt is, hogyan éri el az edző, hogy azok a fiúk, akik eddig egymás ellenfelei voltak egyetemi csapatokban, akik között komoly viszályok dúltak, elkezdenek családként gondolni egymásra. Ráébreszti őket, hogy nem az a név fontos, ami a mezük hátán van, hanem amit a mellükön viselnek: ők az USA csapata. A belüket kihajtja a pályán, így miközben mindenki őt utálja a másik helyett, még az erőnlétüket is úgy megedzi, hogy bárkivel kiállhassanak a jégen.

Fontos részei a filmnek Brooks buzdító beszédei. Kettő nagyon emlékezetes marad: az előbb idézett a mellükön hordott név fontosságáról, és a szovjet meccs előtti, amikor elmondja, hogy a szovjetek 10 meccsből 9-szer megvernék őket. De ma az egyetlen este van, amikor ők a legjobbak a világon. Vegyék el a győzelmet! Az amerikai filmekben ez a hazafias, nyertes hozzáállás nagyon működik, itt is mesteri szinten művelik.

És látjuk végig a meccseket. Beletették az energiát, és izgalmasak ezek, úgy is, hogy mivel történelmi tények az alapja, a címe is Csoda, nagyon lehet tudni, mi lesz a végeredmény. De izgulunk, én sokadszorra is, akárhányszor is láttam már a filmet. A hoki gyors port, energiával teli, és úgy is nagyon lehet élvezni a filmben, hogy fogalmunk sincs a szakmai részről.

Közben ott vannak a karakterdrámák is. Kurt Russell Brooks edzője, akit 1960-ban játékosként egy héttel az olimpia előtt küldtek haza, és most 20 évvel később edzőként bizonyíthat. Eddie Cahill, mint Jim Craig, aki egyszer remek kapus volt, de az anyja halála után valami elveszett benne. De Brooks ad neki egy esélyt, összerakja, és Craig kulcsszerepet kap abban, hogy az olimpia végén kinek a nyakában lóg az arany.

Hamisítatlanul gyerekkorom Disney filmjeinek hangulata van benne: amiben győz a jó, és jól esik megélni a diadalt, jobb emberré válni közben, összetartani. Disney értékek pipálva benne.

Jól esett a lelkemnek, sokadszorra is végigizgultam – összegezve: jó film és pont.

 

Csoda a jégen - 5/5 jó sportfilmnek, jó karakter mozinak, eltalált a szereposztás és benne a Disney varázs.

https://www.youtube.com/watch?v=X7xfRXGMrDM

Odaát

13. évad

Családosan világmentős, Sátán fiát nevelős, másvilágos, szörnyes.

A Winchester fiúk teljesen összeomlottak. A barátaik nagyja halott, az anyjuk egy másik, halálos világban ragadt Luciferrel, sérültek, és a nyakukba szakadt egy tinédzsernek kinéző újszülött, akinek az ereje elképzelhetetlen, lévén egy arkangyal és egy ember gyermeke. Dean szíve szerint végezne azonnal Jackkel, Sam viszont odaat.jpgnevelgetné, és reméli, hogy ő képes lehet portált nyitni az anyjuk felé. A mindennapi vadászat mellett Jack képességei egyre több reményt adnak – visszaadja nekik Cast, jó akar lenni. De egy démon is a totális hatalmat akarja, és ehhez a fiú erejét is magának akarja. A Winchester testvérek egy újabb epikus csatába indulnak, ahol a világ és a családjuk sorsa a tét.

Lassan már az Odaát is fogalom lesz. Megvolt 13 évad, jövőre jön a 14. Voltak gyér éveink, és olyan ötletek benne, hogy a hajam égnek állt. Még mindig emésztem Isten húgát – igaz, a Lucifer és Isten neje még sokkolóbb volt. Összességében én is azokhoz tartozom, akik nézik rendületlenül, és keseregnek azon, hogy milyen jó volt ez régen.

De jött a 13-as évad, és valami történt! Nekem mindig is Lucifer volt az egyik kedvenc karakterem, és megint őt hozták elő – ráadásul normális történetet is kapott! Működött a neflim vonal, működött a másik világ, és most az sem zavart, hogy már messze van az idő, amikor minden részben egy road movie keretein belül irtották a természetfeletti szörnyeket.

Sikerült egyensúlyozni a kalandos és a családos részek között. Az kifejezetten szórakoztató volt, ahogy Dean és Sam tanítgatták Lucifer fiának, milyen embernek és jónak lenni. Megható volt, amikor Jack felélesztette Castiel lelkét, és vele Dean kapott egy reménysugarat. Most megtehették azt is, hogy fontos szálakat vágnak el egyik részről a másikra, mert volt olyan másik történet mellette, ami érdekes volt és tudta vinni a prímet.

Igaz, még most is túl erős a testvérek egymásért bármit megtesznek vonal, és elég komolytalan az is, ahogy meghalni is gyakran szoktak. (Dean már egy egész szekrényt megtöltött a haláláról szóló iratokkal.) De a sorozatnak jót tesz, hogy ezen már poénkodnak, és nem veszik komolyan. Ez már afféle védjegy is: Dean vagy Sam meghal, hogy aztán valahogy visszatérjen az életbe. A nagy, családi pillanatokat viszont komolyan veszik, és sajnos már ott tartok velük, mint a Halálos iramban család szólamaival. Gúnyosan mosolygok közbe és meghatottság helyett röhejesnek érzem.

De mindez nem számít, mert most jó volt a történet. Ötletes, és azért is jár a piros pont, hogy nem oldanak meg mindent Jack képességei. Sőt, gyakran még vésztervnek sem működik, a srácnak van még mit tanulnia.

Látványra a megszokott minőség. A másvilágot nagyon egyszerűen elintézték, rádobtak a kamerára egy nagyon kemény szürke szűrőt, de még így is működni tudott. Ami viszont fájdalmasan nézett ki: a Lucifer és a Michael erejével felturbózott Dean csatája az évad végén. Ennél az is komolyabb volt, amikor az alagútban a vámpírokat kaszabolták vaksötétben. (Pedig abból aztán nem sok mindent lehetett látni.)

Fura, hogy szerettem az évadot, ment a dráma és a komédia is, mégis a negatívumok jönnek elő. Mint a halálból visszatérők tömkelege. Pedig ez az utóbbi évek legjobb évada, bírtam!

 

Odaát - 5/4 ez az évad tetszett! Ugyan már nem epizodikus, de ez a történet tetszett. Jöhet a 14!

https://www.youtube.com/watch?v=wCiFqVyxCl8

Majd, ha fagy

Hokis, versenyes, kisvárosi, egyéni küzdelmes.

Mystery egy kis kanadai városka, ahol a hoki bűvöletében élnek. Egy bizottság választja ki a 10 legjobbat, akik minden szombaton két csapatban egymás ellen játszanak, minden lakos szurkolása mellett. Az újságírói karriert építő egykori lakos, Charlie ír róluk egy cikket, amit lehoz a Sports Illustrated. Olyan hírverést kapnak, hogy majd_ha_fagy.jpgCharlie le tudja szervezni, hogy náluk, a tavukon játszik egyet velük a New York Rangers. Mindenki lázban ég, pont a csapat átalakításakor. John Biebe helyére betették a nagyon gyors, középiskolás Stevie Weeks-et. De míg elérik, hogy a Rangers valóban jöjjön, mindenki vívja a maga harcát. Biebe féltékeny a neje első barátjára, Charlie-ra. A gólkirály Connor bíróság elé áll, mert véletlenül meglőtte a boltját megvenni akaró konszern képviselőjét. Közben taktikát kell tanulni, meggyőzni a szigorú Burns bírót, hogy legyen az edzőjük. Majd kitalálni, hogy legyen esélyük a meccsen.

Aki képben van a könyves blogommal is, tudja, hogy múlt héten Fredrik Backman elvitt magával a hoki világba. Olyan szinten hatott az Egymás ellen, hogy elkezdtem hoki filmeket keresni és nézni, hogy levezessem a Medvék történetét magamban. Kettő kellett, hogy el tudjak szakadni. Az első a Majd, ha fagy.

Nem először látom, és kamaszként nem voltam oda ezért a filmért. Úgy emlékszem rá, inkább volt dráma, mint komédia vagy sportfilm. De Björnstad után valami ilyesmi kellett. És rájöttem, közben megérettem erre a filmre! Már lekötött az a rész is, amikor nem hokiznak. Már átérzem a szereplők egyéni küzdelmeit is. Mi több, már a végét is happy endnek érzem – pedig anno nem így volt.

A film első fele csak részben sportfilm. Ott többet beszélnek a hokiról, mint játsszák. Dramedy elemek sora van, amivel megismerjük és megszeretjük ezt a városkát, a játékosokat. Lesz itt kamaszszerelemtől kezdve apa – fia ellentéteken át házassági válságokon át minden. De jól kezelik a karaktereket, és működik is, már hokin túl is érdekesek.

Majd jön a Rangers és a mérkőzés. Az nagyon kész, ahogy trükköznek, hogy esélyt szerezzenek maguknak. A fázás, mint taktika – kész! A játék maga talán lassabb, és nem olyan színvonalúan mutatott, mint amiről majd holnap mesélek, de így is szórakoztató és vannak izgalmas pillanatai.

Még arra is figyeltek, hogy ne legyen mese. Mystery szépen helyt áll, és a végén még a Rangers játékosok is kifejezik a tiszteletük a helytállásukért. Kamaszként sajnáltam, hogy nem más a meccs vége, de így a jó. Ha Mystery nyer, az nagyon hihetetlen lenne.

De most már látom, ami e mögött van. Björnstad halála is, hogy csak a győzelem számít. Nem az ezüstöt nyerik meg, hanem elvesztik az aranyat. És ez hatalmas értékrendbeli különbség, teljesen más hangulattal. Itt megtanulják az emberek, hogy ők az ezüstöt nyerik, és ez fontosabb. Az meg csak bónusz, happy end, hogy a két legjobbjuk (Connor és Stevie) megkapja a profi szerződést, és elviszi őket a Rangers. Nekik kinyílik a világ.

Tele van jó alakításokkal is. Kiemelném Russell Crowe Biebe seriffjét. Még a Gladiátor előtt vagyunk, de már benne az erő és erkölcs, érzékenység keveréke, ami Maximus sajátja is lesz.

Holnap még hokizunk kicsit, legyen meglepetés, melyik filmmel!

 

Majd, ha fagy - 5/4 jó emberi dráma, a sportos része kifejezetten élvezhető és bírtam a szereposztást is.

https://www.youtube.com/watch?v=a80x06Wn91U

Mit várunk?

First man - Az első ember

Nézzük csak a tényeket, miért lehet érdekes!first_man.jpg

  • Egy sikeres életrajzi könyv az alapja egy olyan emberről, akinek a nevét mindenki ismeri. Neil Armstrong. De mit tudunk azon felül, hogy ő volt az első ember a Holdon? Ha csak annyit, amennyit én, kell ez a film, hogy okosodjunk!
  • A rendező Damien Chazelle. Akinek nem lenne ismerős, eddig két olyan remekművet tett le az asztalra, mint a Whiplash (hatalmas kedvencem) és a Kaliforniai álom. Az utóbbiért Oscart nyert, amivel ő lett minden idők legfiatalabb nyertese a kategóriában.
  • Ahogy elnézem a trailert, a sztorit, a szereposztást, ez is hatalmas Oscar kedvenc lehet.
  • A cselekmény a trailer alapján egyszerre lesz karakter- és cselekményközpontú. Armstrong házassága és családja hozza a drámát, míg maga a holdra szállás kivitelezése a nagy kaland. Várható tehát jó látvány és érdekes történet is mögötte.
  • Ryan Gosling - kell ennél többet mondanom? Tehetség és remek kiállás egy személyben. Én már a Kaliforniai álom idején is inkább neki adtam volna az Oscart, mint Emma Stone-nak. Talán majd most? Bár ezen még korai gondolkodni, messze még a jövő február.
  • A szereposztás Gosling mellett bitang erős: a neje a The Crown sztárja és az új tetovált lány, Claire Foy. Corey Stoll, Kyle Chandler, Jason Clarke és kisebb mellékszerepekben is olyan színészek, akik sok-sok sorozatból vagy erős karakterszínészként ismerősek lesznek.

A DreamWorks készítette, várhatóan ősszel kerül a mozikba.

Nálam várós!

https://www.youtube.com/watch?v=ZkY8zP3WqJI

Lethal Weapon

2. évad

Rendőrös, barátos, magánéletet összerakós, őrült akciós.

Riggs átment Mexikóba, hogy levadássza, akik a felesége és a meg nem született fia haláláért felelősek. Murtaugh csatlakozik hozzá, és segít neki, hogy még törvényes keretek között maradjon, így vissza tud térni a rendőrségre és a szolgálatba is, miután elrendezték a dolgokat. Riggs elkezd valóban továbblépni, és egy új trauma az, ami kísérteni kezdi a mindennapokat: az apja, aki gyerekként majdnem halálra verte, aki egy motoros banda fejeként most is a börtönbüntetését tölti, de egyre jobban visszafolyik a fia életébe. Emberrablás, drogos ügyek, gyémántrablás, tanúvédelem – a páros minden ügyet a maga formabontó módszereivel kezel, miközben olyan barátokat szereznek, mint a zugügyvéd Leo. Közben Murtaugh neveli a gyerekeit, Riggs pedig új esélyt kap a családra egy múltjából visszatérő barátban.lethalweapons2.jpg

Az első évad talán egy fokkal jobban tetszett, mert abban jobban éreztem a filmek szellemiségét. Mostanra már a sorozat a maga útját járja, és nagyon úgy éreztem, hogy elmennek az őrült akciók felé.

Mert minden résznek az a lényege, hogy van egy megoldásra váró ügy. Amiből aztán lesz egy nagy hajsza vagy lövöldözés. Nem a klasszikus, krimis, rendőrös módszerekkel oldják meg az eseteket, hanem egy látványmenettel: pl. Murtaugh lefoglal egy buszt, és azzal keveredik autós üldözésbe, miközben a fél utcát letarolja. Vagy: Riggs gránátot ad ajándékba a társának, aki nem is érti, minek ez neki. A végén persze ezzel robbantja fel az életükre törő rosszfiúkat.

Most, hogy ezt így leírtam, rájöttem, hogy nem is csak az zavar, hogy elmentek az akció látvány felé. Hanem az is, hogy a halálnak és a károknak nincs súlya. Nem számoltam meg, hány halált okoztak az évadban, de komolyan ennyire lazán veszi ezt mindenki? Egy Chicago PD, vagy kicsit reálisabb rendőri műsorban nem győznének esemény utáni meghallgatásra járni és pszichológushoz a szolgálati engedélyért! Itt meg: robbantsunk fel még valami mást is, lőjünk agyon valaki mást is!

Persze, ez is része a sorozat hangulatának, ami különben megvan még mindig és hatásos is. Ez egy szórakoztató show, és ennek része a látvány és az akciók is. Tudom, csak mégis azt súgja a kisördög: lehetne kevésbé mesésen is…

Ami a karaktereket illeti, Murtaugh és a családja nagyon eltalált. A karakterek is, a színészek is. Ők adják a humort, de a szerethető fele is ők a szériának. Riggs megint kapott egy nagy adag lelki szennyest, és én már unom, hogy mindig küzd magában. Nem tetszett az sem, ahogy visszahozták neki a gyerekkori barátot, Mollyt. Amiben azért benne volt az is, hogy a filmek szellemében jobban bírtam Hilarie Burton kemény rendőrnőjét, mint ezt a túl szép, hogy igaz legyen gyerekkori szerelmet.

Érdemes kiemelni azt is, hogy a bulvár folyton hozta, hogy mennyire nem jön ki egymással az életben Wayans és Crawford. A sorozaton ez szerencsére nem látszott. Az eredményt persze tudjuk: Crawford kiszáll, bár a sorozat megy tovább új karakterrel a helyén (Seann William Scott kapta a szerepet). Durva, de annyira átírták a karaktert, hogy nem is érdekel a 2. évad végén hagyott jelenet feloldása: költözés vagy halál?

Jövök vissza a 3. évadra is, bár ez az évad nem volt olyan eltalált, mint az első.

 

Lethal Weapon - 5/4 akciós, pörgős, jópofa – és nem látszott a színészek közti ellentét. A magánélet volt sok.

https://www.youtube.com/watch?v=eIKXMMaMrLE

I kill giants

Gyászfeldolgozós, szörnyre vadászós, családi gondos.

Barbara szigorúan ragaszkodik a napi rutinjához. Folyamatosan ellenőrzi a csapdáit, csalikat tesz ki, és védi a kisvárosát az óriásoktól. Mert az óriások léteznek, és káoszt hoznak az emberekre. Kiszippantanak minden i_kill_giants.jpgboldogságot, de ezt a lány nem hagyja. Kifigyeli, csapdába csalja, levadássza őket. Az iskolában ezért bolondnak nézik, őt nem zavarja. De akkor jön egy új lány, aki meglepő módon barátkozni akar vele. Új iskolai pszichológus kezd, aki meg akarja érteni, mi zajlik a lány fejében. Miközben Barbara egy minden eddiginél nagyobb óriással való küzdelemre készül, szembe kell néznie azzal, amitől valóban fél: a házuk emeletén rá váró rettenettel.

Az ilyen filmeknél nehezen tudom eldönteni, ki az igazi célközönség. Látszólag gyerekfilm, aminek egy kamaszlány a főszereplője, és mesebeli szörnyekre vadászik. Fantasy kaland lenne, ha csak ennyi lenne. De mögötte egész más van, egy családi trauma, amit fel kellene dolgozni. A mese mellett ez dráma is. Családi dramedy? Lehet, hogy ennél lyukadok ki.

Sok mindent ki lehet belőle hámozni, akár gyerekként, akár felnőttként. Amit nekem mondott, hogy a fantáziának mekkora hatalma van. Az emberben megvan a képesség, hogy túl akar élni. Az agyunk el tud minket zárni a traumáktól, és mondhatni, elvisz egy mesevilágba. De ez egészséges? Nem az, a filmből is látszott. De önmagától az ember nem tud kijönni innen, kellenek emberek, akik segíteni akarnak. Kell valaki, aki elkezdi feltenni a helyes kérdéseket. Meggyógyulni nem tudnak a másik helyett, de rávezethetik az öngyógyítás útjára. Úgyhogy nekem ez a film az emberi kapcsolatok fontosságáról mesélt.

Közben megvolt az erőssége, hogy nem döntötte el helyettem, hogy miben akarok hinni. Nyugodtan lehet úgy nézni a filmet, hogy az óriások és a mesevilág csak Barbara fejében létezik. Jól felismerhetőek a valóságból azok a darabkák, amiket beépített a kitalált világába, ahova az igaziból menekült. Ugyanakkor van annyira intelligens, hogy a mesevilág stimmel – ha valaki abban akar hinni, hogy valóban voltak óriások és a lánynak végül egy titán nyitja fel a szemét, meg lehet tenni azt is.

Még ötletesnek is tartom, ahogy szerintem ez a nézői korosztállyal változik. Egy gyerek még a fantasy részt fogja fel, ő hinni fog az óriásokban. Aztán ahogy felnő, rá fog döbbenni a szimbolikájukra, és egyre többet megért majd a mögöttes tartalmakból. De mesének, felnőtt filmnek is megállja a helyét, így lesz családi film.

Azért, a legkisebbekkel nem nézném meg. Bár mindenki maga dönti el, mikor akar olyanokról beszélni a gyerekével, mint a halál.

Látványvilágában az olcsóbb kategória. A CGI kevés teret kap, de nem is bántam. Inkább legyen kevesebb jelenet, de azok ne legyenek látványosan olcsók. Itt tartották ehhez magukat, szerencsére. Kalandos tud lenni a jelenben is, mese nélkül.

A casting határozottan tetszett. Eltalálták a kislányt, és tettek mellé olyan színésznőket profi súlynak, mint Zoe Saldana vagy Imogen Potts. De a film Barbaráé, vagyis Madison Wolfe-é.

Nagyon emlékeztet a „Szólít a szörny” című filmre. Akinek az tetszett, ez is fog. Én érdekesnek találtam, ha a szívem nem is találta telibe.

 

I kill giants - 5/3,5 a látvány gyengébb, a történet viszont okosan van összerakva. A casting is jól sikerült.

https://www.youtube.com/watch?v=FZ0QKOR5Kgc

Idézzünk!

  • Ahol most van, ott legalább nem tud panaszkodni.
  • Azt vártam, hogy felül a koporsóban, mint egy vámpír alkonyatkor. „Ezt nevezed te koporsónak? Tűrhetetlen itt a kiszolgálás!” (Patrick Melrose)

 

  • A kutatásából értesültem a kapcsolatról a fizikai aktivitás és a PCS-ből való gyorsabb felépülés között.
  • Emlékszem. Ahogy arra is, hogy a tanulmány mérsékelt testmozgást javasolt. Nem azt, hogy próbálja meg lefutni Usain Bolt-ot. (Elementary)

 

Ezt nézd! Mindenki, akit kínozni szeretek – egy helyen! Mi a buli tárgya? (Odaát)

 

  • Szerinted én jó lennék igényes fogászati rendelőbe asszisztensnek?
  • (nevet) Nem!
  • De miért?
  • Mert bunkó vagy!
  • Kussoljál már! (Egynyári kaland)

 

  • Asszem, végül tényleg megtudod, milyen íze van az emberi húsnak.
  • Ja, és tudom, ez talán furcsán hangzik, de elég kajás vagyok.
  • Emberre?
  • Nem egy egész emberre, seggfej! Talán, egy combot bekapnék? (Archer)

The Blacklist

5. évad

Családi titkos, összeesküvős, bűnözőket elfogó titkos osztagos.

Már nyílt titok, hogy Liz Red lánya, megerősítette a teszt és a férfi is bevallotta. Liz dolgozik is rajta, hogy az apjának is helyet találjon a családjában, ami elsősorban Tomból és a lányukból áll. Közben visszatér az FBI kötelékébe is, és Red oldalán pipálja ki a bűnözőket a feketelistáról. Red nem is titkolja, hogy most ezzel megvan a maga célja is: újjá kell építenie a szervezetét, és a vetélytársak, rosszakarók kerülnek sorra. Egyikük sem sejti még, hogy a halála előtt Kaplan egy titkot hagyott Tomra, melyet neki kell felfednie és megosztani a feleségével. Így Tom is akcióba lendül egy táska és annak titka után, amire Red és mások foga is fáj. Egy halálos játszma kezd kibontakozni, mely alaposan megváltoztatja majd a csapat és a család életét is.blacklist-s5.jpg

Látok esélyt arra, hogy a héten ez a sorozat megy a SpoilerZóna fellépésre is, mert már megint olyan véget találtak ki neki, hogy nem tudom eldönteni, sírjak vagy nevessek. De különben a félévad záró is olyan volt, hogy legszívesebben kidobtam volna a sorozatot a tévével együtt. De itt nem leszek poéngyilkos, majd inkább a Zónában!

Beérem itt annyival, hogy ebben az évadban olyan húzások voltak, melyek változtatták a status quo-t, és szabtak egy új irányt. Ami nem feltétlenül tetszett nekem.

Alapvetően három részre lehetne szedni, miről is szól most ez a sorozat: egyrészt, az ügynökség halad a listán, kapják el a nemzetközi gonosztevőket Red segítségével. Másrészt, mindig van a háttérben egy Red játszma is, mert nem véletlen, mikor melyik rosszfiút adja az ügynökség kezére. Valamit mindig akar ő is, és egy hátsó szándéka minimum mindig van. Harmadrészt, vannak a magánéleti szálak. Elsősorban Red és Liz kapcsolata, de ebben az évadban beleerősítettek Aram és Samar kapcsolatába is. De erről megint a SpoilerZóna lesz részletesebb, mert ez is forralja különben az agyvizem!

Ezzel kitöltik a részeket, de ez a dinamika már nem annyira ütős. Azt hiszem, már belefáradtam azokba a fordulatokba, amelyeket le akarnak nyomni a torkomon. Mert ötletelnek, de nem érzem jónak az irányokat, melyen haladnak.

Mondjam azt, hogy Spader játéka miatt megéri még nézni? Már ezt sem tudom őszintén vallani. Jól áll neki, azt kifejezetten bírom még mindig, amikor az ördögi felét hozza a színész, de ezt látom már 5 évada! Kezdem ezt is unni.

Az akciók. Mivel engem ez izgat kevésbé, nem tudom megítélni, hogy a filmes kínálaton belül milyenek. Nekem korrekt, de én nem arra gerjedek, hogy milyen lőpárbajok vagy autós üldözések vannak. Minden részben van minimum egy, de sokkal inkább kettő ezekből, és pörgetik az adrenalint, akinek erre van igénye. Nekem nem.

Ami még mindig leköt, és ami miatt nézem, az talán a bűnözők, akiket kipipálnak a listáról. Annyit nem szerepelnek, hogy az őket játszó színészeknek legyen esélyük valami nagyot játszani, de maga az, amivel foglalkoznak, jól ki van találva és érdekes. Pl. ebben az évadban John Noble volt alibi gyártó zseni, vagy Julian Sands profi ipari tolvaj. A feketelistások kreativitása maradt nekem a legvonzóbb erre az évadra.

Utálom érte magam, de szerintem még nem kaszálom, hiába mondtam azt a félévad után.

 

The Blacklist - 5/3 összeesküvések, akciók, jól kitalált bűnöző zsenik – de kezd fáradni, hiába az újítások.

https://www.youtube.com/watch?v=vc-BAjeBFww

süti beállítások módosítása
Mobil