Haveros, filmforgatós, különcös.

A 19 éves Greg színész szeretne lenni, és rendszeresen eljár egy csoportba. De folyton kudarc éri, gátlásos és bátortalan. Ezért figyel fel itt Tommyra, aki tele van önbizalommal, kiáll, és csinálja a dolgokat, mindegy, ki mit szól hozzá. Merítene ebből, így barátkozni kezd a férfival. Mire észbe kap, már Los Angelesbe költözött Tommy oldalán, hogy karriert csináljanak. De egyiküknek se akar összejönni, míg egy poénból, csinálják meg a maguk moziját, valóság nem lesz. Tommy gazdag, fizet mindent és csinál is mindent. Ő írja, rendezi és még főszerepel is a filmben, ami a Szoba címet kapja. A forgatás katasztrófa, a film is, Greg az egyetlen, aki még valahogy kezelni tudja a barátját. De eljut arra a pontra, ahol már neki is sok Tommy – aki már akadályozza, és nem segíti őt.

Már említettem, hogy bírom azokat a filmeket, melyek bevisznek a kulisszák mögé. Hogyan készül egy tévéshow, vagy éppen egy sikerfilm. A Hitchcock, amiben Anthony Hopkins volt a rendezőzseni, máig az egyik kedvenc filmem.

A katasztrófaművész is egy ilyen jellegű film. Tommy, Greg és a Szoba valóban létezik, és ez egy igaz történet, legyen bármilyen fura is.

Ha félreteszem a személyes érzéseim, akkor egy jó film is. A cselekmény leköveti az eseményeket, de sikerült nem dokumentarista jelleggel összehozni. Aki nem tudja, hogy ez a valóság filmesítve, nem fog neki feltűnni. Ami köszönhető annak is, hogy nem csak a Szoba elkészülte van a fókuszban, hanem Greg és Tommy kapcsolata is, ami sokkal emberibbé teszi az egész filmet. A barátság, a Greg által belefektetett energia, mindennek szép íve van.

Mindkét színész sokat kihoz a karakteréből. Dave Franco inkább komédiákban szerepel, és általában a színészi talentumai helyett a mosolyára épít. Ő talán a leghalványabb a Szemfényvesztők között, és az Idegpályában is a küllemére építettek. De itt most játszik, jól, és még a külcsín átalakítás is jól sikerült. Ez a festett haj jól állt neki, mi több, karakterben is levett egy 19-20 éves srácot, pedig ő igaziból már 30 fölött jár. James, a bátyja azonban lejátssza a színről. Elképesztő, mit csinált itt James Franco. Annyira levette az eredeti Tommyt, mind küllemben, mind gesztusaiban, az egész kisugárzásában, hogy komolyan sajnálhatja, hogy a kirobbanó zaklatásos ügyek miatt elmaradt a díjeső. Lett volna.

De mellékszerepekben is nevek vannak, jó alakítások. Érdemes is nézni, ki kicsoda a kosztüm alatt! Fel lehet fedezni Zac Efron, Allison Brie, Seth Rogan, Sharon Stone, Kristen Bell mellett pl. Josh Hutcherson, Melanie Griffith alakját is. (Jól szórakoztam azon, mennyire családi projekt lett. Dave és James a másik testvérük, Tomot is szerepeltette, plusz Allison Brie Dave neje civilben, nem véletlenül játszotta itt Greg barátnőjét.)

De akkor, ha beleveszem a személyes érzéseimet is, akkor nekem az dominált, amiért Tommy karaktere idegesítő és fárasztó. A film humora a fárasztó kategóriába esik, és nekem ez nem jön be. Az agyamra ment ahelyett, hogy szórakoztatott volna. Nem is tudtam egyben megnézni a filmet, három részre kellett vágnom, hogy valahogy átmenjen az agyamon.

De sok minden miatt érdemes megnézni, annak is, aki nem ismeri a Szobát – én is ilyen voltam. Csak készülni kell arra, hogy a humora nem mindenkinek fog feküdni.

A katasztrófaművész - 5/3 a műfajában jobb, de nekem nem tetszett. Ez a humor: szenvedés, nem szórakozás.

https://www.youtube.com/watch?v=7CMtsX3rU4A

Mi is lesz a héten moziba, új fim?

- Felesz vagy mersz (horror, amiben ha ki akarsz szállni a játékból, vagy hazudni próbálsz, utolér a végzet. A témát már feldolgozták párszor, ennek elég jó a stáblistája és a trailere megnyerő. Nálam van egy esélye.)

- Kszi, Simon (a címét már most utálom ennek az ifjúsági filmnek. A regényt olvastam, amiből készült. Nem volt nagy kedvenc, de elment, és a filmnek jók a kritikái. Egy esélyt ennek is adok.)

- Merülés a szerelembe (a romantika nem a zsánerem, de láttátok a stáblistát? Ha nem is moziba, de ha jön dvd-n, majd tuti megnézem. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a heti 3 mozis premierből ez a legjobb film.)

Ha pedig a mozi messze, marad a dvd:

- Fekete Párduc (szerintem nem kell bemutatnom senkinek az egyik utóbbi Marvel filmet. Ismerd meg Wakandát, ha eddig lemaradtál volna róla! Látvány, akció, erős casting és jellegzetes Marvel cselekményvezetés.)

- Holdfény (Oscar-díjas, dráma, egy meleg feketéről. Állítólag nagy film, de én még mindig nem szántam rá magam a megnézésére. Talán majd most?)

- A szabadság ötven árnyalata (nyáltenger szadomazo köntösben. Ha egyszer rászánom magam, az azért lesz, hogy ne látatlanba fikázzam. De őszintén szólva, számomra egy katasztrófa, hogy Ana Steel és Christian Grey olyan kulturális hullámot tudott generálni, amilyet összehozott.)

Az Aurora Borealis, A víz érintése és a Nincs kiszállás is csúszik erre a hétre. Úgy tűnik, nyáron nem csak a könyves megjelenések sodródnak...

Újabb vasárnap, egy újabb film vár arra, hogy jól lelőjem minden poénját! Akkor kezdjünk is neki!

The Curse of Sleeping Beauty. Nem egy jó film, és nem is azért foglalkozom vele többet, mert tetszett volna. Viszont, a lehetőséget láttam benne. Egy jobb forgatókönyvvel, vagy legalább egy igényesebb látványvilággal még korrekt is lehetett volna. Nem lett, és nézzük is a történetben rejlő okait!

(Az alap a filmnél ott van, azt nem ismétlem.) Thomas megörökli a nagybátyjától annak vidéki házát. Soha nem hallott még arról, hogy az apjának lett volna egy bátyja. Most sem kap semmi magyarázatot, csak a kulcsok mellé egy levelet az öregtől. Aki annyit mond el neki, hogy az anyja (Thomas nagyanyja) tett róla, hogy ez a fia ne kerülhessen kapcsolatba az öccse fiával. Van egy családi terhük, ez a ház az. Nagyon sajnálja, de mivel neki vége, mostantól Thomas átka és áldása lesz egyben. A vérvonala miatt mindenhova képes bejutni, de kéri: az alagsort kerülje. Ott olyan dolgok vannak elrejtve, melyeknek nem szabad napvilágra kerülni. Ehhez képest mi Thomas első dolga? Lemenni az alagsorba, kutakodni. Semmi érdemlegesre nem bukkan. Ahogy egy házbecslővel és ingatlanossal beszél, sejteni kezdi, hogy valami sötét történet van itt. Mintha elátkozott lenne a ház, és ehhez neki is köze lenne. Itt alszik, és most először meg tudja csókolni álmában a lányt, aki elmondja, hogy Vadrózsa a neve, és csak Thomas csókja ébresztheti fel. Most azért tudnak beszélni, mert fizikailag is közel vannak egymáshoz. Thomas segíteni akar, és társra lel az ingatlanos Lindában, akinek az öccse egy bátorságpróbán pont ebben a házban tűnt el, azóta Linda kutat. Ketten együtt az alagsorban ráakadnak egy naplóra, rejtélyes nyelven és jelekkel írva. Nehezen kijutnak vele, mert próbababák támadnak rájuk, melyeket mintha valami gonosz irányítana. Linda egy kódtörő barátjához viszik a könyvet, kiegészülnek egy démon vadásszal. Sietni kell a kód töréssel is, mert Thomas fizikailag a házhoz van kötve. Ha 2 napnál többet távol van, a szervezete leáll. Annyit kihámoznak a szövegből, hogy ott kell lennie a Fátyolos démonnak is, akit Vadrózsa is emlegetett. És Thomas családi átokkal van a lányhoz kötve, az 1200-as évek óta. Míg a számtech-es srác marad a könyv többi részét megfejteni, a többiek rohannak a házba. Thomas minden ajtón átjut: elég kicsit megvágnia a kezét, kenni egy kis vért, és nyílnak is. De Vadrózsa ajtaja előtt ott a démon. Linda és a vadász figyelem elterelésképpen szóval tartják, míg Thomas bemegy az alvó lányt csókkal ébreszteni. Vadrózsa fel is ébred, megköszöni a segítséget, majd a szeme feketére vált és Thomas hirtelen rádöbben, felélesztette a gonoszt. A lány telepatikusan falhoz vágja, majd elindul kifelé. Thomas hiába kiabálja a társainak, hogy vigyázzanak, mert Vadrózsa a gonosz, késő. Arra a lány már kitépte a Fátyolos démon szívét. Az emberekkel azonban nem végez: életben hagyja őket, hogy láthassák a sötétséget, amit el fog szabadítani. Fekete ködbe burkolózik, és Thomasszal együtt eltűnik. Ezzel egy időben a számtech-es srác döbbenten olvassa a lefordított naplót, mely leírja mindazokat a tüneteket, melyeket Thomas tapasztalt. Mert az a családi átkuk, hogy a vérükben a démonok lelkét tartják elzárva, börtönbe. Figyelmeztet, még álmába se beszéljen egyikkel se, mert egyikük képes lehet szabaddá tenni a démonokat, és elhozni a világ pusztulását. Záróképként még látjuk, hogy Thomas öntudatlanul lebeg egy szakadék felett, és Vadrózsa áramoltatja ki a testébe zárt démonokat.

Az tetszett, hogy Vadrózsa a gonosz. Ahogy az ötlet is, hogy a család átokkal van kötve. Még az is működött, hogy Thomas kutat, hogy rájöjjön, mégis mi folyik itt. De ennyi. Az alapötlet és a vége. Különben olyan logikai hibák és emberi ostobaságok vannak a történetben, hogy az már fáj.

- Miért nem képesek megvárni, míg elkészül a fordítása a naplónak, ha egyszer már ellopták? 1 óra olyan sok lett volna?

- A Fátyolos démon komolyan átverhető azzal, hogy beszélgetnek vele? Ecsetelgeti, hogy mit csinál, ahelyett hogy csinálná? Másnak erre az időre rég kitépte a lelkét, Lindáékkal meg jóízűen elcseveg.

- Thomas nagybátyja rejtélyesebb levelet nem is írhatott volna. Miért nem hagyott egy rendes útmutatót? Legalább annyit írhatott volna, hogy az alvó lány = eleven gonosz.

- A démon bezárva élt a ház alagsorába. Mégis, honnan szedte a próbababákat, amibe az áldozatok (pl. Linda öccse) lelkét is zárta és szolgasorba taszította?

- Annyit nem bírtak kilogikázni, hogyha Thomas családja laza 800 éve őrzi a démont és lányt, kb. 150 éve beköltöztek ebbe a házba, Vadrózsát bele kellett tenni a koporsójába akkor, nem véletlen, hogy egyik őse sem csókolta meg?

De tudom folytatni végtelenségig, minden részébe bele lehet kötni a sztorinak. Úgy érdemes nézni, ha hajlandóak vagyunk ilyen blődségeken nevetni.

A héten akkor ennyi lett volna a SpoilerZóna, jövő vasárnap folyt. következik!

Átkos, kutatós, démonos, Csipkerózsikás.

Thomas úgy él, mint egy remete. A lakásába zártan rajzolgat egy álom után, ami egyre többször kísérti. Van benne egy gyönyörű, alvó lány, akit meg kellene csókolnia, mint a mesében. De mindig, mielőtt megtehetné, valami az ébrenlétbe rántja. Terápiára jár, de nem tudja megfejteni, mi ez. Ám ekkor meghal a nagybátyja, akiről eddig még nem is hallott. Rá hagyja a vidéki házát. Thomas leutazik, és egy hatalmas, de romos házat talál, ami emlékeztet az álmára, és kísértetjártának is tűnik. Vadrózsa itt már az álmaiban tud vele beszélni: keresse meg, csókolja meg, mentse meg! Egy démon őrzi, aki most Thomas után veti magát. Egy öccsét elvesztett helyi lány, Linda és egy ördögűző segítségével Thomas kutatni kezd a családi átka és Vadrózsa után, aki a megoldás lehet a házat kísértő démon és a rengeteg eltűnt ügyében, akik valószínűleg a házban vesztek oda.

Legyek röhejes? Leszek, miért is ne. És a filmhez is köze van. Az ilyen filmekben az egyik fontos szempont a színészek külseje. Mondjuk úgy, jobb híján ezzel kell eladni a terméket. Lányként a férfi főszereplő külalakja érdekelt jobban, és meg is állapítottam, hogy Ethan Peck nem az esetem, de az állvonala férfias. Aztán most rákerestem a színészre, és kiderült, hogy a nagyapja a nagy színész. Ethan Gregory Peck unokája – szerintem tőle örökölte az állvonalát! Még gondolkoztam is, kire emlékeztet a srác: hát a nagyapjára!

Ha már a színészeknél tartunk, ahogy említettem, a külcsín volt itt a mérvadó. A két női szereplő is olyan, hogy játszani nagyon nem kellett nekik, csak csinosnak lenni. Az egyiknek mesebeli módon, a másiknak hús-vér nőként. Jót szórakoztam azon, milyen ruhákat és sminkeket kaptak. Linda (Natalie Hall) egyik csizmáján majdnem nevetőgörcsöt kaptam, de Vadrózsa (India Eisley) tollas ruhája is megér egy misét.

Elég nagy baj különben, hogy egy ilyen filmen ezek a dolgok mozgatják legjobban az agyam. De bevallom, mást nagyon nem találtam benne, amit érdemes lenne elemeznem.

Pedig az alapötlete tetszett, szeretem az újraírt meséket. Csipkerózsika különben is jól modernizálható, itt meg kellően horrorosnak tűnt az alap. A film végi csavar nem is lenne rossz, csak sajnos nagyon bénán kivitelezték azt is.

De ez lehetne a film kulcsszava is: béna kivitelezés.

Azt már említettem, hogy a színészeknél a küllem volt a fontos, nem a játék.

A cselekményben még ennél is rosszabb a helyzet. Következetlen, tele van logikai hibákkal és annyira ostobán cselekszenek a szereplők, hogy nem is tudom sajnálni, hogy az lesz a sorsuk, ami a film végére jut nekik. (Amit persze nem mesélek el, ezért van a SpoilerZóna!)

Ez elvileg egy gótikus mese horror is, de egyáltalán nem lett ijesztő. A démon – vagy dzsinn – még ezt is nehéz értelmezni a film ostobasága miatt, bénán néz ki. A jump scream annyira ócska, hogy előre meg lehet jósolni, mikor akarnak ránk ijeszteni. Azt nem is minősítem, hogy a félelemkeltés eszközei kirakati babák lesznek.

Összességében ez egy ritka rossz film, ami azt a szintet azonban nem éri el, hogy jó legyen rosszaságában. Béna sztori, ócska kivitelezés, logikai hibák. Csak az alapötlet tetszik, amiben még most is látok fantáziát. De Card és Flinn is jobban modernizálta a mesét ennél, sokkal.

The Curse of Sleeping Beauty - 5/2 az alapötlet, a csavar a végén tetszett. De minden más: látvány, cselekmény, karakterek: 0.

https://www.youtube.com/watch?v=MHynMYcJ1zg

Rendőrös, nyomozós, rendet fenntartós.

A különleges osztag életében sorra jönnek a nehéz helyzetek: Erin elment, és Jay nehezen talál magára a nő nélkül. Beépített emberként még viszonyba is bonyolódik az egyik megfigyelt személlyel, és csak az új társának köszönheti, hogy nem lesz komoly gond a viszonyból. Voight egy régi nemezise is feltűnik, aki korrupcióért nagyon el akarja kapni a férfit. Sorra veszi az osztag tagjait, és őket igyekszik a főnökük ellen fordítani. Ténykedése tragédiához vezet, és Hank visszavág érte. Közben fegyverkereskedőket vonnak ki a forgalomba, drogterjesztők ellen ténykednek, megoldanak egy robbantásos ügyet, amelyben az 51-es tűzoltóőrs is a segítségükre lesz.

A Chicago sorozatok a tűzoltókkal kezdtek, majd jöttek a rendőrök, orvosok és jogászok. Bánatomra a Justice, vagyis a jogi osztály csak egy évadot élt meg, de a másik három még műsoron marad. A legjobban a PD, a rendőrök nézettsége megy, amit kicsit nehezen értek meg. Nálam ez van a lista alján, én pl. szívesebben néztem a jogi ügyeket is.

Talán azért is, mert még mindig a PD az, amelyiknek a legszürkébb a filozófiája. Itt nincs meg az a hősiesség, felemelő etika a háttérben, ami a többi szakmát jellemezte. A tűzoltók, orvosok és jogászok is szembesültek olyan esetekkel, melyekben etikai kérdés is dönteni, de ők hősiesek végig, és példakép értékűek. A rendőrségen azonban, Voight osztagában a szürke a meghatározó szín. Ők is jót akarnak tenni, és önfeláldozóak, de végig a szakadék szélén egyensúlyoznak: kicsit másképp tesznek, és máris törvénytelen, amit tesznek.

Ebben az évadban, szinte konklúzióként Voight találóan meg is fogalmazza, hogy ő eltakarítja a szemetet az utcáról, kerül, amibe kerül. Ő látja a különbséget abban, hogy mocskos dolgot tesz jó célért, vagy simán korrumpálódni. Magyarán szólva: nála a cél szentesíti az eszközt. Amit valahol értek is, de ettől még nem fogadom be könnyebben a sorozatot.

Ebben az évadban a szokásosnál is kevesebb volt a magánéleti átívelés. A több részen át tartó szálak is valamiképpen rendőrségi esetekhez kapcsolódtak. Vagyis, ebben van jelenleg a legkevesebb szappan a Chicago sorozatok között. Ami nem baj, erősebb a rendőri életet bemutató jellege tőle a sorozatnak, de nehezíti a szereplőkkel az azonosulást. Értük nem tudok úgy drukkolni, mint akár a tűzoltókért, akár a dokikért. Ha belegondolok, akkor éreztem legjobban magam a PD nézésekor, amikor még itt volt Erin, és végre működni kezdtek a dolgai Jay-jel. Nekem hiányzik Sophia Bush a sorozatból…

Ha már színészek. Új arc Tracy Spiridakos, aki Upton nyomozó személyében Erin helyére jött. Külsőre megvan a hasonlóság, de magáról a nőről még keveset tudunk. Ha kicsit elmélyítik, nem lesz rossz váltás. Azt meg inkább nem minősítem, ahogy Jon Seda visszatért a Justice soraiból ide. Mondjuk úgy, én jobban bírtam a helyetteseit, mint őt.

Látványra is azt a szürkeséget hozza, ami szerintem témáiban is benne van a sorozatban. Komor, nyomott az egész, és lenyomja az ember hangulatát. Korrektek az akciók, amiket beletettek, de azért nem egy akciófilm szintjén. Nekem pl. nem is hiányzik komolyabb akció, jobban tetszene, ha a krimi vonalat erősítenék kicsit, mert nincs emlékezetes ügy.

Ugyan a Fire és a Med jobban bejön, de nézem ezt is. Korrekt, de nem pont az én világom.

Chicago PD - 5/3,5 nem tehetek róla, velük azonosulok legnehezebben. Komor, feszült, kicsit krimis.

https://www.youtube.com/watch?v=WaGt6oRbMRo

Maffiatartozásos, biztosítási csalásos, kertvárosi zűrös.

Suburbicon egy ideális kisvároska, amelynek az volt a célja, hogy egy biztonságos kertváros legyen, ahol az emberek jól és nyugodtan élhetnek. A környék rendjét két esemény zaklatja fel: az új lakók feketék, ami sokak szemét csípi, és igyekeznek egyre durvább eszközökkel elijeszteni őket. A Lodge családhoz pedig betörtek, és végeztek a feleséggel. Gardner hamar visszamegy dolgozni, és hogy a kisfia ne legyen olyan egyedül, magukhoz költözteti a neje húgát. A rendőrség keresi a tetteseket közben. Nicky hiába próbál visszarázódni a rendbe, egyre több gyanús dolgot vesz észre. Az apja nem azonosítja a kirablóikat. A nénikéje nem csak a sógornője az apjának, közelebbi a kapcsolatuk. Valami nagyon nem stimmel, és Gardner Lodge körül valami nagyon nem stimmel.

A trailer alapján arra számítottam, ez egy jó kis fekete komédia lesz, amin jókat fogok vigyorogni. Ehhez képest nézem a filmet, már a felén túl vagyok és semmi. Nem poénos, még csak nyomokban sem. Nem izgalmas. Semmi, amit az ajánlóból látni véltem.

Az sem segít, hogy a casting egészen erős. A főszereplő Matt Damon, a másik Julianne Moore, és olyan színészek tűnnek fel mellettük, mint Oscar Isaac. De hiába játszanak benne ilyen színészek, ha ilyen karaktereket kaptak. Még csak azt sem tudom mondani, hogy rosszul játszanak, de annyira utálatosak a figurák, hogy nem tudom értékelni a teljesítményüket. Matt Damon itt komolyan nagyobb pszichopata, mint amikor Jude Law életére pályázott, mint Ripley. Ami valahol dicséret, mert elkapta a karaktert, de attól még nem volt jó nézni a filmet.

Mert ezek nem zseniális bűnözők: nem olyan pszichopaták, akikben sárm is van. Hannibal Lecter minden sötétsége mellett vonzó figura. Itt ilyen nincs. Ők egyszerűen csak undorítottak. Ahogy néztem a filmet, egyre többen lettek ellenszenvesek. Mintha arra ment volna ki a játék, hogy a végére mindenkit utáljak. Damon figuráját, Moore-t, a maffiát, a zsaroló ügynököt, a kisváros lakóit.

Ha belegondolok, csak ketten maradtak szimpatikusak a végéig. A fekete család, akik jó emberek voltak és áldozatok, mindössze a bőrszínük miatt. Meg a kisfiú, aki a film cselekménye alatt rádöbben, hogy az emberek, még a saját apja is, szörnyetegek és kétszínűek. Ilyen a közösség, ilyen itt mindenki.

Érdekes volt a filmben, ahogy a faji kérdést és a fekete család elleni atrocitásokat nagyon érintőlegesen kezelik, szinte csak belengetik. Helyette kapjuk Lodge unalmas ügyeit, amelyek a film végére felfedik maguk teljes valójukban, de addig kínszenvedés volt nézni az eseményeket. Mintha belekapnának ebbe is, abba is, aztán semmi se működik. A társadalmi üzenet gyenge. A maffia szál gyenge. A családi dráma gyenge. A pszichopata Lodge gyenge. Mégis, minek kellett volna nézetnie ezt a filmet?

Annyira vártam egy kis fekete humort, de az se volt benne. Ahogy akció se. És feszültség se került bele. Annyira untam az egészet, hogy inkább néztem volna egy gagyi horrort nevenincs szereplőkkel, mint ezt a szenvedés menetet.

Külsőségeiben korrekt, de különben gyenge film. A stáb, de a rendező – George Clooney – is sokkal jobbakat tett már le az asztalra. Ezt nagyon nem szerettem.

Suburbicon - 5/2 sok minden akar lenni, de így a végeredmény fura. Hiába a gárda, a karakterek furák.

https://www.youtube.com/watch?v=L479969ZjKE

Vetélkedős, gazdasági, családi, egymásra vadászós.

Chuck Rhodes államügyész nem egyszerűen le lett állítva, a saját karrierje is veszélybe került, amiért kikezdett az Axe Capital fejével. Az igazságügyi miniszter vizsgálatot rendel el ellene, a felesége külön költözött, ráadásul Bobby Axelrod összeszedte az embereket, akik ellen korábban vádat emelt, és csoportos keresetet nyújtott be ellene. De Chuck nem hajlandó megadni magát, minden téren küzd és talál egy tervet, amivel helyre teheti a dolgokat, egyre piszkosabb eszközökkel akár. Közben Bobby protezsálni kezd egy fiatal elemzőt, akit egyre jobban a maga arcára formál. Kézben tartja a céget, miközben a felesége egyre távolodik tőle. Mire felismeri, hova tartanak, talán már késő is: Lara kész elmenni, Chuck a vállalat nyakára szorítja a kést.

Az jó egy sorozatban, ha meg tud újulni, miközben benne marad az is, amiért rákaptunk. Nekem ebben a műsorban az tetszett, ahogy a két főszereplő trükközik egymás ellen. Ahogy egy halálos játékot játszanak egymás ellen, látszólag könnyeden és elegánsan, de a tétek minden mögött nagyon magasak. Okosan, ravaszul, meglepve a nézőt.

A második évadban megmaradt ez is, csak máshova kerültek a hangsúlyok. Már megvolt az első menet, és mindenki a következményeket dolgozza fel, más a dinamika. Az évad második felébe kell érni, hogy érezzük megint azokat a játszmákat, amelyek kitöltötték az első évadot. Nem volt annyi meglepetés, aki figyel, és mondjuk hozzám hasonlóan darál, nem hetiben nézi a részeket, ki lehet szúrni a nyomokat, hogy igazából mit játszanak a karakterek, és nem lepődtem meg, amikor a műsorban is jött a nagy leleplezés. Pont azt vártam, ami jött. De ettől még okos a sorozat, logikus, jól felépített – inkább jöjjön logikusan, amit kikövetkeztettem, mint valami meglepő húzás, de a semmiből.

Ami viszont nem tetszett, ahogy a házassági drámákat betették. Chuck és Wendy története még belefért nekem így, az hiteles volt, hogy a megingott bizalmat most lassanként próbálják felépíteni. Ott tényleg valós volt a konfliktus, ami a válságot okozta.

De ami Ax és Lara között lett a végére – azt nem értettem. Az olyan volt, mintha a semmiből kreáltak volna egy drámát. Mégis, mi volt Lara baja? Olyan törést szenvedett részéről a kapcsolat, mintha Ax minimum fűvel-fával csalta volna, ráadásul még ki is rabolta volna.

Ahogy így belegondolok, Lara karaktere az, akit nem éreztem most logikusnak. Mart Ax úgy cselekszik vele, majd ahogy próbálja megbékíteni, ami tőle teljesen várható és racionális. De mi történt a nővel? Mi a válság oka? Azt nem találtam, és ez zavart. Műbalhé, ami nekem nem hiányzott, van elég reális dráma a sorozatban enélkül is.

A mellékszereplőket is színesen építik tovább. Nagyon eltalált lett Taylor karaktere, aki sokat dobott nekem a sorozaton. Kicsit szociopata, miközben nagyon érzékeny is. A színésznőt is nagyon eltalálták hozzá, Asia Kate Dillon nagyot játszik. De mindkét nagykutya falkájában vannak olyan tagok, akiknek a sorsa lekötött és kaptak jó szálakat.

Látványra is teljesen korrekt a sorozat: a gazdagok és szépek világa, annak minden kellékével. A ruhák, lakások, ékszerek, autók… nem sajnálták semmire a pénzt.

Most kicsit elfáradtam benne, de kis pihenő után majd folytatom. Mert ez egy jó sorozat.

Billions - 5/4 fordulatos, jó karakterrajzokkal és manipulációkkal. Színészek, párbeszédek is ütnek.

https://www.youtube.com/watch?v=epcaGVKblsM

Kapcsolatos, kosztümös, szalont vezetős.

Reynold Woodcock a maga területén mindent elért, amit el lehetett. Az úri közönség egyik kedvenc szabója, akinek a ruháit hordani egyben kiváltság is. A férfi mindent a hivatásának rendel alá, megrögzött agglegény, vénlány nővére az egyetlen állandó társa. Éppen túl van egy nagy rendelésen, és beleunt az aktuális barátnőjébe, amikor leutazik vidékre és felfigyel egy helyes pincérnőre. Alma is a férfi hatása alá kerül, és vele tart egy új életbe, ahol a férfi múzsája, szeretője lesz. Eleinte minden jól alakul, Alma alárendeli magát a férfinak, de ahogy a saját igényei is megjelennek, Reynold távolodni kezd. Alma érzékeli ezt, és kitalálja, mire van szükségük: ha a férfi gyenge és gyámoltalan, szüksége van rá. Így egy olyan láncot indít el, melyben függőség és halál keringőzik egymással.

A Fantomszál nem egy könnyű film. Mondjuk, amikor kiírták a rendezőt, Paul Thomas Anderson, már erre számítottam is. Karakterközpontú, nehéz filmeket csinál, amiket kihívás befogadni – ás az is biztos, hogy nem szórakoztatni akar.

Ez igaz a Fantomszálra is.

Igazából három ember függőségi kapcsolatainak a láncolata. A középpontban Reynold áll, aki a ruhák terén egy zseni. Tervezi, varrja, éli őket. A filmből átérezni, hogy itt nem csupán ruhák készítéséről van szó, hanem egyfajta művészetről. Reynold így is él, nem mesteremberként, hanem a ruhák művészeként. Érzékeny, követelőző, elkényeztetett. A nővére, a vele élő és mindenben őt kiszolgáló Cyril már szinte nem is önálló személy. Az üzleti életben őt látom erősebbnek, de különben ő a testvére legnagyobb rajongója, szolgája és támasza az életben.

Ebbe a képbe lép be Alma, aki eleinte elfogadja a neki szánt szerepet. A nő, aki mindenben hagyja, hogy Reynold alakítsa. Az ízlését, az öltözködését, még a reggelijét is, a munkáját, mindenét. De Alma egyre inkább kétoldalú kapcsolatot akar, amiben érzi a saját szükségességét, amiben ő több egy tárgynál. Ahogy ezt eléri… komolyan, egy ponton azt hittem, hogy átváltunk thrillerbe, és kiderül, hogy a végén Alma a börtönbe meséli el a történetet. De a film nem megy el ebbe az irányba, marad a kapcsolatnál.

Amibe én egyre erősebben éreztem a beteges vonást. Függőség, betegség, zsarnokság, Münchhausen szindróma, ilyen fogalmak ugráltak fel előttem. Egyáltalán, boldog volt ez a kapcsolat? A film megengedi ezt a képet is, még egy happy end jövőképet is beletettek, amit nem tudok igazinak érezni. Szerintem ez a kapcsolat a halálba vezet, nem máshova.

És akkor ott van még Alma és Cyril is, akik között egyszerre van irigység és harc a testvéri szeretettel. Mert mindketten a férfi női, és ragaszkodnak is a szerepükhöz.

Rengeteget adnak a filmnek a színészei. Daniel Day-Lewis jelenléte végig erős, és karakterének minden színét megmutatja. De a mellette levő nőkre is igaz ez. Nagyon kellett az erős színészi játék, mert különben a történetben sok mindent csak érezni lehet.

A külsőségei is különlegesek. A finom zene, a gyönyörű ruhaköltemények – a csipkeruha volt a kedvencem. Nem véletlen, hogy ezen a téren sok díjat beszedtek, a kosztüm Oscart is.

Érdekes, érzelmes, bonyolult – de nagyon nem szórakoztató. Ez egy pszichodráma.

Fantomszál - 5/4 lassú, sok mindent kell a sorok közül kiolvasni. Klasszikus film nagy alakításokkal.

https://www.youtube.com/watch?v=6s7I52eKeSE

Péntek, lessünk is előre, mi az, amire majd valamikor moziba mehetünk.

A heti ötletem A Star is born, ami meglep engem is. Egészen addig nem érdekelt, amíg nem láttam a trailert. De láttam, és most ez a film is várós nálam.

Amivel ezt elérte: Bradley Cooper hangja. Fájt leírnom, de megtettem. Az alapján, amit itt hallottam tőle, én kifejezetten várom a film zenei anyagát, az OST-re már nagyban fenem is a fogam. Miért is nem tudtam eddig, hogy ez van a színész torkában? Ha tudom, akkor talán nem alapítok Kill Will Klubot, amikor még az Aliasban játszott - mondanom se kell, ő volt Will.

A történetet különben már sokan feldolgozták, a leghíresebb a Barbra Streisand film, amit én még nem láttam, és biztos, hogy nem is nézem meg pótlólag az új előtt, majd esetleg utána. De akkor a történet: a sztár (Cooper) a kiégés szélén van, már a barátai is féltik. De akkor felfigyel egy lányra, gyémánttal a torkában, túl kevés önbizalommal. Ahogy ismerkedni kezd vele, nem csak a színpadra csábítja fel, de a NŐ is lesz az életében. Ha tippelnem kellene, mert a trailer ebben nem segít, majd a film, a nő hirtelen nagyobb sztár lesz, és lesznek ebből párkapcsolati zűrök.

Vonzó lehet az is, hogy a női főszerep Lady Gaga karmai között landolt. Ezzel kapcsolatban nem tudom még, hogy érzek. Volt száma, amit bírtam, lehet, hogy jó lesz. Ki fog derülni.

Mert tuti, hogy megnézem majd. Várhatóan 2018 őszén.

https://www.youtube.com/watch?v=nSbzyEJ8X9E

Komolyzenés, karmester versenyes, zenekaros, kapcsolatos.

Hailey és Rodrigo kapcsolata egyre komolyabb: már párnak is nevezik magukat, és tulajdonképpen együtt élnek a lány albérletében. Hailey a zenei karrierjében közben igyekszik új fejezetet nyitni: a karmesteri pálca vonzza. Pembridge ad neki leckéket, míg Rodrigo is az útját keresi. Egy különc balett rendező keze alá dolgozik, foglalkozik a gyerek zenekarral, és ellenáll Gloria pénzszerző akcióinak. Japánban kerül sor egy ifjú karmester versenyre, ahova Hailey is meghívást nyer. Míg Rodrigo és ő is önmagát keresi az adott helyzetben, mindketten elgondolkodnak a kapcsolatukról is. Közben a támogatók kegyeiért Gloria és Pembridge harcba kezdenek, ami különös fűszere lesz a kapcsolatuknak is.

Ez az a sorozat, amit gyorsan mindenki ki tud próbálni. Ha csak 1 órát rászán az ember, máris megvan az a kritikus tömeg, a 3 rész ismerete, amiből el lehet dönteni egy sorozatról, hogy nekünk való-e. Minden évadában nyújt valami újat, és keresi a váltás lehetőségeit, így akár most is könnyeden bele lehet kapcsolódni – bár a 3. évadot kár kihagyni, nekem talán az volt az eddigi kedvencem a velencei történetszállal.

De most is van külsős helyszín: Japán. Nem öncélúan, több tekintetben is szerepet kap a sorozatban. Egyrészt, itt van a verseny. Másrészt, Hailey zenei üzenetet is kap egy japán zeneszerző életéből. Rodrigo nem véletlenül itt szembesül a technika változásaival – a helyi támogató a robotika szerelmese, és készített egy robotot, amivel pont Mozart utolsó művét akarja befejeztetni és előadatni a zeneszerző rajongó karmesterrel. Plusz, a teaszertartás fog választ adni a pár kapcsolatára is. Szép helyszínek, a kultúra beemelése. Tartalmilag és hangulatában is használták Japánt, amiért jár a piros pont.

A cselekmény szépen bonyolódik, és még íve is van az évad egészét nézve. Bár látszólag több szálra is elkalandozunk, a lényeg kiemelkedik közülük. Ami látszólag Rodrigo és Hailey kapcsolata, de igazából a szenvedély, a hévvel játszás, ahogy Rodrigo fogalmaz. Ez az évad arról szól, hogy a szereplőknek újra magukra kell találni, kijelölni a célokat, áldozatokat hozni érte. Közben persze a hétköznapok vidám pillanataival eladva a műsort.

Nekem szinte kedvenc párosom lett Gloria és Pembridge, akik olyan eszement dolgokat csinálnak az életükben és a zenében is, hogy minden részben ők szállították a mosoly adagom. Amikor Pembridge egy motorral játszott klasszikus zenét… kész.

A személyes fájdalmam, hogy utálom Lola Kirk-öt, aki pedig az egyik főszerepet viszi. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak nem szimpatikus Hailey, a színésznő meg ellenszenves már a kinézetével. Nekem sokat rontott az élményen, hogy most övék a vezető szálak. A verseny, a párkapcsolata…

Amin még kattogott az agyam, vajon mikor forgatták ezeket a részeket? A hegedűművész Cynthia is azok közt van, akik most kisebb játékteret kaptak. Amikor mutatták, mintha kismama lett volna. Tudom, hogy Saffron Burrows tavaly szült. Vajon ezért?

Pörgős, rövid, de tartalmas részekből áll össze az évad, és nyit új utakat. Sikerült elérniük, hogy az új részeket érdeklődve várjam. Sokaknak nyíltak egészen más lehetőségek, és egy újabb stílussal lehet visszatérni jövőre!

Mozart in the Jungle - 5/3,5 szíve van, humora és nagyon bejönnek a zenéi is. Jó a casting. Csak Lola Kirk – utálom.

https://www.youtube.com/watch?v=wiNDPi3mP6A