Ahogy ígértem, befejeztem. És az Uncoupled (s01e05-08) második fele másabb is, mint az eleje volt. Ha egy mondattal akarom megragadni, az első fele volt a gyász, a második a visszatérés a szingli lét és párkeresés útvesztőjébe. Vagyis, 4 részben kaptunk 3 viszonyt meg a végső (?) búcsút Colintól.

Mintha a reklámban is benne lett volna, hogy a Szex és New York készítőjétől, és a második fele meg is idézte bennem azt a világot. Megint New York, megint egy baráti kör, akik rendszeresen összejárnak, és akik viszonyokba bonyolódnak. Ha nagyon akarom, még a szereplők között is találok hasonlóságokat. Csak egyet mondok: Billy a melegek Samanthája. Mert ez a fő különbség, miközben mégsem: itt a baráti kör egyetlen tagja, Suzanne hetero, a többiek melegek. (Claire hiába az egyik kedvenc szereplőm, azért még a kör tagjának nem nevezném.)

Továbbra is könnyed, de lehet benne tartalmat is találni. A humorát különben is bírom, és minden perc arany, amit Marcia Gay Harden a képernyőn töltött. A lakásvásárlása, vagy amit a volt férje miatt művel a buliban, kész az a nő. A színésznő meg jól játssza.

A mutatott világ meg az, ami itt már guilty pleasure. Pár szereplőt, mint Claire és Billy, leszámítva ők nem a gazdagok és fényűző életet élők. Ennek ellenére gazdag környezet, csodás ruhák, szép környezet veszi őket körbe. Itteni szemmel van mit nézni.

Ha már Gay Harden annyira kiemelt nálam, hadd jegyezzem meg azt is, hogy látszik, hogy Neil Patrick Harris is mennyire benne van ebben a sorozatban. Átéléssel, finoman játssza, és nagyon bírtam, ahogy teljesen más tud lenni, mint Barney volt, miközben a színész karizmája nem változott.

Lesz 2. évad is, a nyitott kérdéseket is bedobták a végére. Vagyis, folytatása következik.

Haladok a Shantaram (s01e07) vége felé is. Továbbra is megvan az érzésem, hogy Lin nem is sejti, milyen nagy hálóba keveredett bele.

Ez a rész is két szintet hozott. Lin aktuális küzdelme, hogy megállítsa a negyedben a kolera terjedését és minél több embert mentsen meg. Egy orvosi hajsza, majd annak a beismerése, hogy nem tud csodát tenni és segítség kell. Volt abban valami egyszerre tragikus és felemelő, ahogy a büszke közösség együtt szenvedett és akár halt is. Prabhu kis színészkedése aranyos volt, és azért abban is látok igazságot, hogy tartanak attól, a segítségért mit kérnek majd tőlük később.

Közben meg folytatódik a játszma az alvilágban. Karla újabb mélységet ér el, érdekel is, meddig megy el a célja érdekében, vagy megtörik. Nő a feszültség a drog miatt, ott is robbanásra kész a helyzet. Lisa esetében meg el tudom képzelni, hogy vezetővé növi ki magát. A társai egyike sem éppen rátermett bűnöző, a nőben több az akarat és a kurázsi is.

Bírom is ebben a sorozatban, hogy nem egy emberre fókuszál. Lin egy a többiek között, és bár megvan a maga terhe, vannak színesebb és érdekesebb alakok mellette. Khader Khan még mindig listás nálam, nála mi a végjáték.

Most már csak azt kellene kitalálnom, hogy kezdjem el a regényt, vagy majd csak a sorozat után.

Elkezdtem az új évadot a Miss Scarlet és Duke (s02e01) krimiből is. Tudom, nálunk Scarlet kisasszony és a herceg címmel adják, de nem tetszik a fordítás. Használjuk mi is a Miss előtagot és a Duke becenév, még a szinkronba e fordítják le, és hívják hercegnek a nyomozót. Miért is kellett akkor a címbe így beletenni?

De inkább nézzük, milyen volt a nyitány. Egyrészt, hamar ellökték egymás mellől a szereplőket. Eliza és William már éppen kezdtek volna közelebb kerülni egymáshoz, és mindkettőben felmerült, hogy ez szerelem lehetne. De jött az ügy, az új főnök és a férfi állandó félelme, hogy egy ilyen feleség/ara nem tenne jót a karrierjének. Vagyis, nagyon erőlködtek, hogy magyarázatot adjanak, miért nem hozzák össze a főszereplőket. Írói szempontból érthető: azzal akkor megint tudnak egy évadon át játszani, hogy vonzódnak egymáshoz, mondhatni, fontosak egymásnak, de mondvacsinált ürügyekkel meghagyják ezt a feszültséget, és csak kerülgetik egymást. Ha legalább értelmesebb okot adnak erre, de nagyon erőltetett, amivel elő tudtak állni az írók.

A krimi: az ügy még érdekes is lehetett volna, de a nyomozás semmilyen. Tulajdonképpen Eliza feltesz pár kérdést, talán 2 emberrel beszél és egy gyilkosság miatt már össze is rakták a képet. Itt érezni leginkább, hogy kosztümös sorozat: semmilyen törvényszéki eszköz nincs, Eliza csak beszélget és ennyi az egész. Mondjuk, nem is éppen a jó krimi miatt nézte az ember ezt a sorozatot.

Ami talán jó lesz az évadban: William megkapja pátyolgatni a főkapitány szerencsétlen fiát. Abból jöhetnek még humoros helyzetek.

Végül, a külcsín. Nincs fejlesztés. Több helyszín van, korabeli ruhákat hordanak és ennyi. Pár lakás, talán egy utcakép és Eliza ruhát varrat. Azt viszont már látom, azzal bajom lesz, hogy a nő kb. mindig ugyanabban a ruhában fog nyomozni. Az annyira nem valós, hogy szinte soha nem öltözik át…

Majd meglátjuk, esti félálomban nézett sorozatnak elmegy, de egyelőre szintet lépni az első évadhoz képest nem sikerült nekik.

Csak kapott egy folytatást. Van egy olyan erős gyanúm is, hogy 3. rész is lesz – vagy már van is? Mert ennek még nagyobb nyitott vége van, és tulajdonképpen csak átvezettek egy nagy leszámolásba.

De akkor nézzük – az elején Lino nagyon maga alatt van, el akarja kapni a felelősöket. Julia állítja le és át: mivel szabadult, rendőrként rendesen is csinálhatja a dolgokat, nem kell tönkre mennie a bosszúhadjáratába. Ezzel már meg is ágyaztak annak az agyatlanságnak, ami eddig is zavart. Véletlenül nem úgy van, hogy büntetett előélettel nem lehet rendőrnek állni? Az amerikai filmekben legalábbis mindig nagy procedúra, hogy semmi ügyük ne legyen – maximum törölt fiatalkori eset, de az sem gyakori. Itt meg Lino a börtönből megy a rendőrakadémiára, hát…

De ezzel nem ér véget a dolog. Legalább ennyire idegesít, amit a magánéletében megjátszottak. Azt már tudjuk, hogy Julia az exe. A nő nagyon úgy néz rá, meg segíti, hogy fogadnék, ő nem bánná, ha most komolyan is megpróbálnák együtt. Erre ki lesz Lino új párja? Nem Julia. Összejön Areski elhagyott feleségével, és Lino neveli majd az ősellensége fiát is. Nem is értettem, ez hogy jön össze azok után, ahogy az elején a nőt követte meg leharapta majdnem mindenki fejét. Még hajléktalan is lett, láttuk, hogy Lino az autójában lakik. Tulajdonképpen átvette Areski életét, családját, munkáját – csak ő nem állt be a mocskos rendőrök közé.

Ezzel el is jutunk a konfliktushoz. Areski még szabadlábon van, de nála sokkal nagyobb halak is vannak. Egy egész osztály korrupt, és őket próbálják lebuktatni. Megint van egy nagy autós hajsza: az egyetlen tanút kellene biztonságban átszállítani. Itt is sorra lehet venni, mennyi olyan elemet használnak, aminek semmi értelme sincs.

Ezt a rendőrségi egységet nem tudják elkapni – pedig ebben a részben is nyílt utcán más rendőröket lőttek agyon, a rendőrségen is kitört miattuk a harc és még lehetne sorolni. Hogy nem lehet bíróság elé vinni valakit, aki nyílt utcán gyilkol? Mindenki tudja, hogy korrupt, gyilkos drogkereskedők és senki nem tesz semmit, amikor tényleg a nyílt színen zajlik minden? Egyszerűen nem értettem, miért nem lehet pl. a gyilkosságokért bevinni őket.

Aztán, ott van Lino fejlesztése is. Már nem szerelőként látjuk, hanem Julia jobbkezeként vezet, üldöz, részt vesz a rendőri munkában. Igaz, azt a bizonyos kocsit még fejleszti egy kicsit és árammal turbózza fel. Mondanom se kell, mennyire röhejes hatást kelt már az ötlet is. A filmben komolyan veszik, én meg a képernyő előtt félrenyelem a gyümölcslevem. Nem paródia, de annyira annak néz ki ilyen ötletekkel…

Különben minden színész visszajött – nem mintha összetett szereplőkről vagy színészi játékról itt érdemes lenne beszélni. Az agyatlan akciófilm példája, még inkább a Halálos iramban franchise nyomában, mint az első részben.

Ehhez kapcsolódik, hogy több energiát és pénzt fektetettek a külcsínbe. Sokkal több autó borul és robban fel, vagy lő ki Lino áramos fejlesztése miatt. Jobban néz ki, de még így is tévés szinten van. Plusz, növelték a verekedések számát is. De ez jön abból, hogy Lino kiszabadul a műhelyből, és az áramos fejlesztést leszámítva most nem azt a technikai zsenit hozza, akit korábban.

A vége még rátett egy lapáttal. Főleg az utolsó jelenet. Pedig megnéztem vagy háromszor, de nem vagyok benne biztos, ki az, aki ott autót vesz. Areski jött vissza a családjáért? A spanyol rendőr viszi át Lino új családját a határon? Vagy az Lino? Bár azt azért nem hiszem. Más az arca, és nem csak a nagyobb arcszőrzet miatt. Areski a tipp, de majd kiderül. Ahogy írtam, nagyon meglepne, ha ez nem trilógia lenne. Minden nyitva maradt.

Ezt a sorozatot szerencsére egyszerre adták le, mert heti nézésben el lehet veszni. Aki teheti, érdekli, egyben érdemes megnézni, mint egy hosszú filmet. Összefüggenek a dolgok, idősíkok váltakoznak, és úgy is van kialakítva a sorozat, hogy kirakósként a végére álljanak össze a részletek.

Kezdjük talán ezzel. A jelen síkjában már minden lezajlott – a sorozatgyilkos ül a börtönben. Az eseten dolgozó nyomozó összeverve néz az ablakon át, míg bent a szociális munkás beszél a férfival, aki elrabolta a fiát. A gyilkos pedig próbálja velük megértetni, mit és miért tett – így visszaugrunk az időben, amit magyaráz nekik. Ott már a szociális munkás, Lucy a kiemelt karakter, aki nagyon küzd a fiával. A házassága már szétesett, mert a férje képtelen volt szeretni az antiszociális, érzéketlen kisfiút. Erre jön rá, hogy minden éjjel 3.33-kor Lucy felriad és nem érti, miért. Közben látomásai vannak, tud dolgokat, amelyek nem stimmelnek – ő másként emlékezik a megtörténtekre. Pl. aki szerinte öngyilkos lett, most gyilkosság áldozata lett.

Nyomozni kezd Lucy, a rendőrség a sorozatgyilkos nyomában jár és Lucy küzdelmét is látjuk, hogy megpróbálja normálissá tenni a fiát. Ez a három rész ér össze, miközben bevillannak Lucy látomásai egy más életről, és közben más szereplők szemszögét is látjuk, mint Isaak (Lucy fia) vagy Lucy anyja. A végére ér minden össze, de még így is emésztettem, hogy a gyilkosnak miért kellett ez az egész. Egy elméletem már van rá, de biztos azért nem vagyok benne. Ahhoz túl bonyolult az egymásra rétegződés. ((Szerintem a nyomozó, aki mindig elfogja a gyilkost, aki így nem tudja a küldetését bevégezni, nem Ravi, hanem Lucy. Az egész helyzet azért jött létre, hogy a gyilkos elhitesse a nővel, hogy ő valóban újra és újra éli ugyanazt az életet, és akiket megöl, azoknak meg kell halnia, hogy ne okozzanak nagyobb szenvedést másnak. Lucy életét is megváltoztatta – az anyja öngyilkosságát akadályozta meg, és így más lett a nő szakmája, férje és lett egy gyereke, Isaac így anomália és fura. A hajnali 3:33-as ébredés is innen jön – akkor lőtte volna magát a nő, és minden éjjel megébrednek a lövésre, amit csak ők hallanak, de ebben az életben nem dörrent el.)) Egyben nézve összeáll, értettem – és a dinamikája is egyben nézésre sugall.

Vagyis: lassabban indulunk. Adagolja a történetet, fokozatosan mutatja be a szereplőket. Nézőként egyes dolgokat jobban is értünk, mint amiket a szereplők helyzetük miatt nem foghatnak fel. Pl. a gyilkos indítéka az ölésre és az emberrablásokra nekünk gyorsan kiderül, míg a szereplők kimondva se akarják elhinni. Mások, mint az egész létsík indítéka, csak találgathatók. Ami választ kapunk, az utolsó részekben, főleg az utolsókban hangzanak el, amelyhez a tényleges cselekményt is felgyorsítják. Az már nézette magát, az eleje ahhoz képest unalmas.

Addig is a rétegződés, ami érdekessé teszi. Ahogy Lucy emlékezni vél dolgokra, és látja, hogyan változtak. Csodálom is, hogy nem merült fel benne, hogy ez valami öröklött vagy vele sincs rendben valami. Az anyja pszichés betegként van nyilvántartva, a fiával egyik orvostól jár a másikig, és nem jut eszébe, hogy nem normálisak a látomásai? Pláne, amikor rádöbben, hogy egyes elemei mennyire passzolnak a jelenre is. De a lényeg, hogy ez benne az érdekes. Mi és hogyan változik, egy ember miképpen éli ezt meg. Lucy egy ponton egészen menő nyomozásba kezd a látomásai alapján – még akár sorozatként is működne valami ilyesmi. Hatékonyabb, mint a rendőrök, akiknek sokkal több eszköz áll rendelkezésükre.

Látványra krimis, a legnagyobb bevetett trükk, amikor egymásra vetítik Lucy látomását, és amit a szemével lát. A végére sötétül és kevesebb a szín. Megvan a maga hangulata, de nem egy látványsorozat. Nem is kell annak lennie.

A szereplők alapvetően szimpatikus jellemek, a gyilkos is teljesen érthető, miért teszi, amit. (Valahol Mike reakcióit is megértem, ha azt nem is, hogy mennyire messze képes elmenni a saját gyerekével kapcsolatban.) Különben amilyen eredettörténetet kapott Gideon, még inkább őt sajnáltam, és nem a többi szereplőt. (Pedig van szimpatikus, aki nem éli meg a véget.) De hogy is mondta a gyilkosunk? Minden körbeér, a halál sem a vég. Bár ő nem így fogalmazta meg, de én nem fogok tudni most cipőfűzőt kötni mintába… De tetszett, hogy a sorozat szerint mi is a déjá vu valójában. A színészek hozzák a karakterük, bár igazán emlékezetes jelenet vagy alakítás nem jut eszembe. Legfeljebb annyi, hogy Peter Capaldi jól hozza az elején az ijesztő gyilkos tekintetet, ami a végére egészen másnak tűnik majd.

Zárásul, van egy regény, ami pont azt az alaphelyzetet hozza, hogy kétféle ember van. Az átlag, és a kagylók. Ők is ugyanúgy érzik és tudják változtatni a ciklust, mint itt Gideon. Meg is fordult a fejemben, a készítők olvashatták-e.

Az első gondolatom az volt, hogy ez egy Halálos iramban film kicsit másképpen. Itt a volt bűnöző kerül be a rendőrök közé, vagyis a felállást megfordították, de ugyanúgy a gyorsaság, erő és a kocsik a lényeg. De.

Az már változás, hogy Lino nem sofőr és nem az akciók közepén helyezkedik el. Ő a szerelő, aki erősíti és gyorsítja a kocsikat. A végére kiderül, hogy szükség esetén vezetni is tud, az öklét is jól használja, de alapvetően ő a mérnöki képességei miatt kiemelkedő.

Ez az első pont, ami nagyon nem tetszett a filmben. A végén látjuk, hogy miképpen erősíti meg a Renault, amivel áttör mindenen. Nem mérnöki csoda, inkább röhejes, amit kaptunk. A film nem támasztja alá, hogy miért olyan nagy szám a tudása és miért vállalt vele kockázatot a rendőri különítmény vezetője.

Ehhez kapcsolódik, hogy látványosan kisebb büdzséből dolgoztak. Ok, így is széttéptek, feldöntöttek, gyújtottak és robbantottak pár autót, de nem látványosan. Tévéfilmes hatást keltett, pláne egy olyan korban, ahol a Halálos iramban filmek már 10 rész körül járnak. Akciófilm, de amit megszoktunk a zsánerben, ez a film nem tudta hozni.

Ha lenne egy izmos történet, az ellensúlyozhatná, de az sincs. Ha akarom, 3 mondatban mindent el tudok mondani. Lineáris és nagyon egyszerű a cselekmény. Az sem esett jól, hogy milyen könnyen átlépnek a haláleseteken is. Lino tulajdonképpen az életét feláldozza, hogy egy 17 éves kölyköt megmentsen – amikor a fiú aztán meghal, leteríti, kicsit szomorú arcot vág és ennyi volt?

Logikailag vannak benne érthetetlen dolgok ezen felül is. Ha csak ezt a rendőri egységet nézem. Areski vadállatként tette a dolgát, az üldözötteket kilapította. Már a nyitányban azt látjuk, hogy nem elfogja a bűnözőket, hanem frontális ütközéssel kilapítja őket. Mégis, milyen rendőrség az, ahol kísérletet sem tesznek az élet megóvására, és semmilyen következménye nincs annak, hogy Areski útját hullák szegélyezik? Areski különben sem a rendőrök gyöngye, mint ez kiderül, de ezek az ügyek már akkor is ott voltak, amikor nem tudtuk még, hogy milyen dolgai vannak titokban.

A szereplők közti kapcsolatokkal is balladai homályban tart a film. Van egy 9 hónapos ugrás benne, és a közben történt eseményekre néha csak egy félmondatnyi utalás van két jelenet között. Pl. Lino és Julia egy ideig pár voltak. Szintén olyasmi, amin fennakadt a szemem. De, a rendőrnő titkos viszonyt kezd a fogvatartottal, aki minden estét a börtönben kell töltsön és elítélt – nem is tudom, miért ítélték el. Nem lopott el semmit, csak keresztülhajtott egy bolton, bár lopási szándékkal. Elítélt garázda? Mert tolvaj nem lehet, ha semmit nem lopott még el… De, amin merengeni kezdtem, hogy ez mégis milyen kapcsolat lehetett. Még csak menni se mehettek sehova, mert Lino mozgástere a börtön meg a műhely volt.

Vagyis, ez akciófilm, amihez ki kellene kapcsolni az agyunk. Csak sajnos nincs olyan látványvilága, hogy ezt megérje megtennünk. Legalább tempós, gyorsan nézhető – de ezért nem ér meg másfél órát.

Elsőnek, amit a héten kezdtem, de a jövő hét közepére biztosan ki is végzek: Uncoupled (s01e01-04). A téma ellenére meglepően könnyed, nézhető és az is segít, hogy kb. fél óra egy rész, gyorsan nézhető.

A történet röviden annyi, hogy Michael újra szingli lesz, miután a párja az 50. születésnapján, éppen a Michael rendezte meglepetésbuli kezdete előtt szakít vele. Látjuk, ahogy igyekszik feldolgozni a történteket, dolgozik és próbál visszatalálni magához. Leírva cseppet sem tűnik érdekesnek, se izgalmasnak. Nézve valahogy mégis eteti magát.

Talán azért, mert annak ellenére, hogy a főszereplő homoszexuális, nagyon helyén vannak benne az arányok. Nem akar feltűnni, nem harsány, mint pl. a Glee meleg vonala volt. Michael és a köre éppen annyira hétköznapi ember, mint bárki más, csak ők a saját nemükhöz vonzódnak. Ok, annyit elismerek, hogy csak annyi a különbség, hogy a többség valamiképpen művészi pályán van: színész, művész, hasonlók. De nem klisés, nem különíti el őket, nincs ránézésre megkülönböztető jel – még csak nem is affektálnak, amit gyakran megjátszanak a meleg karakterek ábrázolásakor.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne szexualitás. Az is a része annak, hogy Michael visszakerült a húspiacra. Tanítják az új appok használatára, és szembesül olyan kérdésekkel, mint a farok szelfi szükségessége. De nem ez a fő vonala, csak az egyike a helyzeteknek, amelyeket most kezelnie kell.

Nézeti az is, hogy sok jó alakot írtak bele. Az egyik kedvencem különben Claire, aki éppen most válik a férjétől és a Michael – Suzanne duó értékesíti a lakását. Marcia Gay Harden nagyon jól játszik, és roppantul élveztem, amilyen párbeszédeket írtak neki és az ingatlanosainak.

Van a sorozatban humor, ami akkor is átjön, ha éppen a szereplők nyomorultul vannak. Nem az a felhőtlenül nevetgélő sorozat, de megvannak a pillanatai.

Majd meselem, merre halad az évad második fele. Itt kb. addig jutunk, hogy Michael elfogadja, a kapcsolatának vége, és talán nem tudja meg, miért kellett elmennie tőle Colinnak.

Kezdés után évad, és egyben sorozatzáró: The Good Fight (s06e10). Ha eddig nem tudtam, mit akar ez az évad, most sem lettem okosabb. Mégis, mi volt ez? Semmi zárás nem volt, és az egész évad szürreális világát sem magyarázza.

Nem is jogi üggyel zártak – az épület blokád alá került, mert a szomszéd épületből merényletet készítettek elő ellenük. Diane pedig döntést kellett hozzon, hogyan folytassa az életét. Megkapta azt az állásajánlatot, amire korábban annyira vágyott. Vagy vonuljon vissza? Már volt pénze álmai házára. És melyik férfi legyen az oldalán? Lyle, aki annyira passzol hozzá, vagy Kurt, aki sok mindenről másképpen gondolkozik, de szereti ettől függetlenül?

Simán lehetne innen tovább menni Diane mellett, és nagyon zavarja is az agyam, hogy sorozatzáró nem szabadna hogy abszolút és ennyire nyitott legyen. A saját elméletem, hogy mindenki halott, még az is jobban tetszett volna.

Vagy az egésznek az volt a lényege, hogy a világ ilyen őrült, ha Trump megint jelöltetheti magát? Passz, de már nem is akarom érteni. Kevés a jog, és furcsa volt a vége, ahogy az évad is.

Eléri a leépítés a Chicago Med (s08e06) évadát is? Már köszöntünk el szereplőtől, és újfent van egy, aki kapott egy nagyon messzi állásajánlatot és készül elmenni. Mondjuk, ki is aknáztak mindent a családjával kapcsolatban, volt már annyi dráma… (Helyet készítenek Aprilnek?)

De ez csak a rész vége. Maradtak a receptnél, kis magánélet és mellette a kórházi eseteket láttuk. Dr. Archer és dr. Asher egy méhen kívüli terhességet kezeltek, és megint gondot jelentett a felszerelés hiánya. Ez volt az orvosi rész. Személyesen: Dean vállsérülése még nem gyógyult meg, titokban nagyon nyeli a fájdalomcsillapítókat. Hannah meg lassan gyanút fog, neki ez a függőség a gyengéje a múltja miatt. Azért, remélem, romantikus szálakat nem akarnak köztük, ahhoz öreg hozzá a férfi.

Marcel pedig Will egy ismerősét műtötte, de a nagyobb hírnév miatt mások, gazdagok és híresek is őt akarják, így ebből is lett konfliktus. Orvosi esetként nem volt érdekes, itt inkább drámáztak.

De még túlsúlyban van a kórház, nincs is panasz.

Volt műtét, volt kórházi rohanás, volt diagnosztizálás és igen, mellette volt magánéleti dráma is. Látvány, színészek a szokott.

Med után Chicago Fire (s11e06). De itt sem tudok különösebben miről beszámolni.

Látvány: volt egy mentés, de szimpla látványvilággal. Kigyulladt egy ékszerüzlet, és az volt a leglátványosabb része, hogy az utcán az ékszereket lopó embereket el kellett kergetni. Arra volt csak jó, hogy Kelly megint tűzvizsgálati nyomozást folytathasson, csak most a változatosság kedvéért Stella is vele tartott. Egy kis csavar volt, ez mentette a menthetőt. Azért nem a legegyszerűbb válasz volt az igazi.

A többiek meg kaptak béna kis magánéleti szálakat: Cruz az örökbefogadáson dolgozik a feleségével, a fiúk barátkozni próbálnak az új fiúval, és egy verekedés kell hozzá, hogy megtörjön a jég.

Túl sok fontos szereplő esett már ki, és egyre kevésbé tetszik, hogy Stella – Severide kerül mindenki helyére és a középpontba. Az jó volt benne, hogy sokan vannak, másféle gondjaik és ügyeik voltak, de most szinte mindig az emlegetett házaspár kapja a nagy történetet, de a kisebbet mindenképpen. Arra is lenne tippem, hogy az új fiút milyen hamar fogják szélnek ereszteni…

Elsőre az nem volt éppen lelkesítő, hogy az egyik főszereplő egy apáca. Ha már egyházi iskolában, félig-meddig árvaházban játszódik a történet, felmerül, mennyire része a filmnek a vallás. Nem szívesen néztem volna, ahogy a gyerekeket térítik meg templomba viszik. De szerencsére ez nem az a film.

Az intézményben az a lényeg, hogy bentlakásos iskola, és a nevelt árvák nyárra is maradnak. Az érkező Marina nővér elsősorban a tanáruk lesz, és nem része az anyagnak a vallás. Annyi az egyházi vonal, hogy szinte minden helyiségben van kereszt a falon, és az egyik gyereknek az a tikkje, hogy mindig fejtetőre állítja őket.

A történet inkább ’a jó tanár javítja a gyerekek életét és maga is tanul valamit’ alapokat követi. Marina nyughatatlan lényeg, az előtörténetéből annyit tudunk, hogy sokfelé járt, nyughatatlan, és már nem nagyon tudja az egyház sem, hova helyezzék. Így kerül ebbe az iskolába a nyári tanár szerepkörbe. A gyerekek már jó előre tervezik, hogy készítik ki az elődökhöz hasonlóan, de Marina tud meglepetést okozni nekik. Ismerős lehet, ahogy a gyerekek és az új tanáruk egymásnak feszülnek. Marina módszerén különben jót mosolyogtam, az nem teljesen követi a szokványos sémát.

Az majd onnan jön, hogy rájön, a focival lehetne lekötni a gyerekeket. Kiharcolja, hogy csapattá szerveződhessen, összeszedi az anyagi feltételeket és neveznek a bajnokságra. Vagyis, amit már láttunk jó párszor.

Humoros film, és több oldalról próbálnak nevettetni, miközben a komolyabb témákat éppen csak érintik. Van, ami jobban sikerült, más kevésbé. Az apácák a vidámparkban a hullámvasúton még szinte aranyos is, és annak is megvolt az érdekessége, amikor arról beszélnek a gyerekek mellé álló nővérek, hogy ki miért lett apáca. Az már kevésbé tetszett, hogy ezeket a kiskamasz fiúkat mi foglalkoztatja. Van, akit nagyon a lányok, és olyan jeleneteket írtak neki, hogy pl. este kilopózik tévét nézni, és a villózásba pornót igyekszik belelátni, vagy a vidámparkos jelenet az óvszerrel… Ezeken inkább morogtam, mint nevettem.

Sportfilmként is inkább a humor dominál. Marina igyekszik edzőt találni nekik, és a megkért portás roppant alkalmatlan. Látunk pár jelenetet, edzést és meccset is vele, szánalmasabb, mint hogy vicces tudjon lenni.

Húzzák a fejlődési íveket – ahogy a gyerekek otthont találnak az iskolájukban, harcolnak érte a végére és komolyabban kezdenek viselkedni. A végére már képesek arra, hogy gratuláljanak a bajnokságot megnyerő csapatnak, míg az elején a semmiségekért is a torkuknak ugrottak volna. Marina is otthonra lel itt, és befejezi a vándoréletet a gyerekek miatt.

Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy megtörtént eset az alap, és a végén megmutatják, hogy a legtehetségesebb kiskölyök tényleg focista lett, és a mai napig hálás az apácáknak azért, amit tettek érte. Plusz meghatódás lehetne a valódi fotókkal a végén, de most nem éreztem, hogy többnek érezném attól, hogy nem fikciós a film.

Megvannak az aranyos, a kicsit komolyabb részei, és bőven van benne sport is, de gyerekekre szabott, nem vérre menő bajnoksággal. A humora, ami nekem lehúzza kissé, az nem az enyém.

Nem látványfilm, a meccseket is lehetett volna bőven izgalmasabbra venni, bár itt az üzenet miatt az nem működött volna. Nem arra nevelték őket, hogy nyerni kell és bajnokok legyenek, hanem hogy tiszteljék az ellenfelet is, és tudjanak csapatként együtt játszani. Az megvalósul.

A gyerekszínészek karakterre szabottak, az apácák is jellegzetesek. Nincs túl sok jellemzőjük, egy fő van, amit nagyon felnagyítanak és azzal lehet azonosítani őket. De kedvelhető, pozitív jellemek, ez nem az a film, ahol konfliktusok vagy gonosz ellenfelek lennének. A felügyelőt is, aki átalakítaná az iskola jellegét, nagyon könnyen szerelik le.

Egyszer nézhető, aranyos, bár szerintem nem éppen vicces komédia – bár tény, az tetszett, ahogy Marina megkezdte tanári pályafutását.

Paródia, vagy komolyan kellene venni? A vége alapján az utóbbi, de a korábban látottak és egyes elemek a végén, mégiscsak az előbbi felé löknek. Az biztos, hogy nem erre számítottam, és eléggé csalódást is keltett bennem a film.

Az alap különben egy noir is lehetne: adott egy nyomozó, aki kb. 16 éve nem tudott lezárni egy eltűnéses esetet, közben lezüllött, már senki nem hisz benne, és még mindig kísérti az ügy. Csak éppen már más irányba lök, hogy az ügyet kiskamaszként nem tudta megfejteni. Mintha egy 12-13 évesnek gyereknek kellene elvégeznie, amit a felnőttek sem tudtak…

Innen a címet is megfoghatjuk: Abe gyerekként nyomozót játszott, minden környékbeli kis rejtélyt megoldott. Kis lopások, viszályok, hamar helyi híresség lett belőle. Az volt a csúcs időszaka, amit képtelen elengedni. Ami gyerekként pedig aranyos, felnőttként taszító. Csak egy példa: gyerekként bevett módszere volt, hogy elbújt a szekrénybe, hogy kilesse az embereket. Ha a helyes kisfiút véletlenül megtalálták közben, csak mosolyogtak rajta. Amikor a 32 éves lecsúszott nyomozóra bukkannak így rá, hívják a rendőrséget.

Tragikus, poénos, vagy szánalmas, hogy ugyanazt csinálja, amit kisgyerekként, és csodálkozik, hogy már nincsenek eredményei? Ha összekapja magát, pár trükköt meg tud villantani, amivel egy naiv kamaszt le tud nyűgözni, de különben szerencsétlen egy figura. Még a film végén sem tudtam eldönteni, hogy idegesítő, szánnivaló, vagy minimálisan kedvelhető Abe alakja. Különben zárásként azt látjuk, ahogy összeomolva sírni kezd. Többféleképpen is értelmezhető, én most arra hajlok, hogy a rég várt siker és fellendülés nyitja rá a szemét, mit tett az életével és ezen tört össze.

A történet különben egy újabb komoly ügy felderítésének kísérlete: egy helyi, szolid gyerek öngyilkos lett. A barátnője meg van róla győződve, hogy gyilkosság történt, és Abe segítségét kéri. Ők ketten aztán sorra mennek az ismerősök között, Abe önállóan is kutakodik. Rossz nézni, hogy mennyire nem is tudja, mit csinál. Volt, aki a fejére is olvasta, hogy mennyire rémes, amit művel. Abe, az őt felbérelő Caroline is különc alak – nekem nem vicces, inkább taszító, amikor együtt okoskodik a reménytelen naiva meg a pár trükkel villogó lúzer.

Egyedül a vége, amikor valami megvillan. Amikor Abe meglát valamit, ami beindítja az agyát. Akkor rájön dolgokra, összeköti a pontokat és majdnem kapunk egy jó szembesítő jelenetet. Csak a vége rontja el, mert amit a gyilkos akkor művel, megint inkább paródia. (Vártam is, lesz-e valami poén, hogy pl. Abe-re tereli a gyanút, de semmi.)

Gyanítom, hogy sok mindent poénnak szántak, amit én idegesítőnek találtam.

Ez sem egy látványfilm – egy autóval furikáznak, és beszélgetnek az emberekkel. Brody kapott egy eléggé lepusztult külcsínt, ami éles ellentétben is áll a gyerekkori kisimultsággal. Különben hihetően hozza Abe alakját, nagyon szánnivaló és lepusztult lett.

Más humorérzékkel, kevésbé fájó fejjel talán többre értékelném, de ilyen a humorom és a fejem is fájt. Vagyis, nem tetszett.

Ahogy vasárnap ígértem: Shantaram (s01e01-06).

Két horgot tudok írni azonnal, amiért el lehet kezdeni nézni. Az egyik, hogy egy bestseller az alapja. Aki azt szerette, nyilván megnézi a sorozatot is. Nálam ez mondjuk most fordítva fog menni – a könyvet nem ismertem korábban, de a sorozat tetszik, úgyhogy már beszerzés alatt van a regény is, el fogom olvasni.

A másik a főszereplő, Charlie Hunnam személye. A tévét már jó ideje elhagyta a mozi kedvéért, és ezt a sorozatot mégis megcsinálta. Érdekes, nekem nagyon eszembe juttatja az egyik filmjét, a Pillangót. Abban is egy olyan férfi útját követtük, aki szökik a börtönből, jobb sorsra érdemes és mindenféle kalandjai vannak. Különben az is egy sikerregényből készült. Van a karakterek közt hasonlóság – úgy tűnik, az ilyen szerepek fogják meg a színészt.

A történet izgalmasan építkezik. Már a nyitányban egy érdekes szökést látunk, és folyamatosan történik valami, ami mozgásban tartja az eseményeket vagy több mindent átértelmez. Zajlik Bombay-ben egy nagy sakkjátszma, alvilági színekkel dúsítva, amibe Lin akaratlanul is nyakig belekerül. Fordulatok vannak, új irányok. Egyszerre sikerült kényelmesen mesélni a történéseket, miközben több minden is zajlik. Azt kifejezetten izgalmasnak találom, ahogy az egyes szereplők fejlődnek és változnak, ezzel az egész játékot másítva.

Ad hozzá, hogy lefed egy egész várost, egy egész közösséget. Látunk európai bevándorlókat a maguk ügyeivel, látjuk a helyi hatalmasokat, a bűn és a politikai világát éppen annyira, mint a nyomornegyedek lakóinak küzdelmeit. Kinek mihez van gyomra, itt találhat drogkereskedelmi üzletektől kezdve a szegények gyógyításán át mindent. Azért az már valami, amikor a közkórházban fizetni kell egy antibiotikum injekcióért is és az orvos egy pillantásáért is, a gyógyszert meg lehet a csempészektől beszerezni, mert a kórház drágább. Közben meg a magánéleti szálak is bonyolódnak, hol egyszerűbb, hol bonyolultabb kapcsolatok épülnek.

Lin olyan figura, akivel lehet azonosulni. Alapvetően jó ember, aki segíteni is akar. Viszont, van egy sötétebb oldala is, egy önzőbb. Egyelőre a jó énje az erősebb, neki megvannak az elvei, amelyekből nem enged, ha a saját épsége is a tét. Érdekel is, mi lesz az a pont, ahol már át fog billenni – mert mindig pórul járt eddig, bárkiben próbált meg bízni.

Mellette megvannak az izgalmas alakok. Némelyek szerethetők, nagyon rendesek, mint Prabhu, akinek az álma is csak annyi, hogy elvehesse álmai lányát. Khader Khan, aki egyszerre egy hidegvérű gyilkos, de a környéket rendben tartó bűnvezér is. Az ő területén igazán mélyre még a legrosszabbak sem mehetnek – vagyis emberekkel és droggal nem kereskednek. Bűnöző, gyilkos, de elvekkel. Ő még szinte szimpatikus is, de ennyire nem lehet leegyszerűsíteni. Carla, aki üzleteket köt neki, de a látszatra nagyon vigyáz. Titokzatos, távol tart mindenkit, és jó kérdés, ő mit is akar igazán.

Jól is néz ki a sorozat – Apple TV neve alatt fut, nem meglepő.

A kritika különben nem szereti, legfeljebb közepesnek mondanám a róla írtakat. Nekem azonban bejött eddig, ahogy írtam is, nekem az olvasáshoz is meghozta a kedvem.

Akkor, ami már szürreálisba megy át: The Good Fight (s06e09). legszívesebben beszélgettem volna a monitorral: mi van? Ezt komolyan gondolták?

Most jog nem volt, mentünk vissza a politikai téma felé. Vagyis, mentek Frank temetésére és felmerült, hogy újjászervezik egy milliárdos pénzügyi és egyéb eszközeivel a Demokrata Pártot. Már az ötlet abszurd, jókat is vigyorogtam, amikor Ri’Chard és Liz meghallotta a tervet. De rendben, szélsőséges megoldás, de nem ott tart már mindenki, hogy lehet, hogy ez kellene?

Viszont, utána jöttek az olyanok, hogy… Kit javasolnak elnök jelöltnek, akit majd mindenki el fog fogadni? A Szikla. Dwayne Johnson. Van egy jelenet, hogy a mankóval bicegő, jelenlegi demokrata fejes beül a limuzinba beszélgetni a Sziklával. Kiszáll, a limuzin elhajt. Ő meg eldobja a mankóit, és szinte szalad vissza a csapat felé. ’Mi történt?’ Néznek hitetlenkedve a gyógyulására. ’Megérintette a bokámat!’ Mi van? Majdnem lefordultam a székről.

Diane ott kap állásajnálatot, és az egész abba az irányba visz, amerre egészen eddig haladt a doktorral, a másként élés felé. Azért a házasságát sajnálom, de érett ez. Most az a kérdés, a végén ellovagol a demokratákhoz a dokival az oldalán? El tudom képzelni. De azt is simán, hogy feleszmél a másvilágon, mert ez az egész csak egy hallucináció a haldoklása közben. Az biztos, innen már el tudom hinni, hogy tényleg ez lesz a sorozat vége.

Másik vonalon Carmen került be a feketék titkos szervezetébe. Ő szed ki pár információt a neonáciból. Itt azon lestem nagyot, amikor kiderül, mit tesznek a férfival. Az Antarktiszon van egy magánintézményük, ahol félbörtönben élhet majd tovább. Ez is olyan… szürreális.

Marissa esküvőjét még nem is említettem. Ugyanez: szürreális. Csak nem kiköt a zsidó férjével Izraelben a végére?

Emészteném, de ott tartok, hogy ez lassan már a torkomon akad. Ez az egész évad olyan… beteg.

Időnként készítenek egy ilyen filmet. Nem Agatha Christie feldolgozás, de majdnem az. Ez különben egy stílusparódiára emlékeztet, csak éppen nevetni nem tudtam rajta.

El akarom egyáltalán mesélni, mi volt ez? Nem nagyon. Nem tetszett se a történet, a szereplőket se szívleltem. Röviden: filmre akarják vinni az Egérfogót. Az amerikai rendezőt megölik, és egy háborús veterán nyomozó meg a frissen felvett rendőrnő együtt erednek a gyilkos nyomában. Közben kibeszélik a krimi kliséket és a film szépen el is követi az említett történéseket.

Ha csak filmes szemmel tudnám nézni, még tetszett is volna. Tényleg elmondanak és meg is mutatnak mindent, amiből egy Agatha Christie történet felépül. Ez meg van dobva olyan elemekkel, mint az előre és hátra utalások. Pl. beszélnek arról, hogyan kellene befejezni a filmet, aztán valami hasonlót csak beletesznek a végére, hogy megállapíthassák, hogy elkészült. Vagy: többször is előkerül, hogy mennyire ócska vég, hogy a történetek végére egy nagy vidéki kúriában mindenki összejön, aztán a nyomozó egy kis fejtegetés után leleplezi a tettest. Az amerikai jobban szeretne némi akciót, és a kettő ötvözetéből meg is születik a film vége. Stlíusgyakorlat, de kicsit piszkálva az eredeti verziókat.

Tele van olyan elemmel, ami filmként érdekessé teheti. Ahogy osztják a tereket, ahogy kiszólnak a nézőnek egy ponton. Ahogy Agatha Christie végig olyan, mint Columbo neje – csak emlegetik, de soha nem látjuk – a legvégéig, amikor azért egy jelenetet adnak neki. A párhuzamos snittek, az üldözős jelenet némileg más szögből, mint a megszokott és hasonlók. Korrekt filmes munka, gyakran meg is állapítottam magamban, hogy mennyire szépen össze van rakva. Az a trükk, hogy a narrátorról derül ki, hogy ő meggyilkolt fél? Roppant eltalált.

Csak. A történet. A nyomozás borzalmas – nem is igazán nyomozás, erre példa a megfigyelés helyett italozás a bárban – és helyenként olyan párbeszédek vannak benne, hogy legszívesebben a fejem vertem volna a falba. Maga mindent leír? Nem. Csak a fontos dolgokat. Honnan tudja mi a fontos? Visszaolvastat vele pár sort. Erre kisül, hogy mégiscsak mindent leír, és akkor biztosan meglesznek a fontos dolgok is… Fájt.

A szereplők többségét karikatúrának éreztem. Hiába játsszák jó színészek, mert ha csak a két rendőrt nézem: Saoirse Ronan és Sam Rockwell, már húzónevek. De még a meggyilkolt rendező is egy Adrien Brody. Még csak azt sem tudom mondani, hogy rosszak, mert nem. Jól hozzák a típusokat. Csak nekem nem tetszik, mennyire sarkítottak. Zsánerük kliséi.

A kritikái különben vegyesek voltak, de inkább pozitívak. Án meg fanyalgok csak. Filmként tudom becsülni, stílusparódiaként nagyon korrekt munka jó színészekkel, de akkor is – annyira nem szerettem nézni. Kicsit untam is, kicsit bosszantott is. Hiába, a paródia nem az én zsánerem…

Menet közben jöttem rá, hogy ezt a történetet én már ismerem. A fura az, a főszereplő neve, ami megragadt az agyamban. Ani, eltorzítva a Tiffany névből. Amint ezt a kettőt egymás mellé tették, és nem csak ’Ani’ volt a neve, bekattant.

Jessica Knoll bestseller regénye volt, amit pár éve olvastam – magyarul is a Szerencse lánya címmel jelent meg különben. Ahogy néztem, a film miatt lesz egy új, Mila Kunis plakátos kiadás is. Az eredeti, a fekete menyasszonyi csokorral kifejezőbb, de értem. A filmmel adják el a könyvet.

De milyen ez a film? Elsőre az ugrana be, hogy női. Ugyan vannak olyan kérdések is benne, melyek gender semlegesek, mint az iskolai lövöldözés és a bullying. Ott teljesen mindegy, hogy lányok vagy fiúk bántják egymást, az mindenkinek releváns. De itt nem ezen van a hangsúly, ez csak következménye a női témának, a nemi erőszaknak és a zaklatásnak. #metoo film is simán lehet, bár szerencsére ennél nagyobb ambíciói vannak.

Azt nagyon elkapta a film, ahogy kibontja a cselekményt és a múltat. Kezdetben csak Anit látjuk, aki inkább ellenszenves, mint szimpatikus. Nincs egy őszinte megmozdulása sem, és élete minden terén megjátssza magát. Látszólag: boldog menyasszony, a vőlegénye nem csak jóképű, de gazdag család gazdag örököse is. Jó nevű női lapnál rovatvezető, és a főnöknője nagyon meg van vele elégedve, már kilátásban van a New York Times szerződés is. Csinos, divatos, elegáns nő. Csak éppen majd megszakad, hogy Luke a tökéletes nőt lássa benne. Pl. pizzát esznek. Ani alig csipeget pár falatot, aztán amikor Luke kimegy a mosdóba, befalja a maradék szeleteket, a férfinak meg előadja, hogy a maradékot nem tudják elvinni, mert a pincérnő megbotlott és vizes lett minden. Nem szereti a munkáját, majd megőrül, hogy komolyabb dolgokról írhasson. Klasszikus műveltsége van, ismeri az irodalmat is, és mégiscsak egy női, szinte szexrovatot visz. Bájolog Luke családjával, az anyát is igyekszik tolerálni, miközben másféleképpen mennek az agyára. De csak a külcsín számít neki, az nem, magában mit érez vagy gondol. Mi narrációként halljuk, és ettől lett egy törtető, ellenszenves nő.

De, ki fog bomlani, hogy mire nevelték és hogyan kezelték, ami kamaszként megesett vele. Nem akarom az egész filmet elmesélni, de flashback jelenetekben megelevenedik a múlt és látjuk. Három fiú, akik Ani életét is tönkreteszik – az anyjának sem jár az év anyja díj -, másokét is, és mindennek a következménye. Ez majd magyaráz mindent, és egész más színbe helyezi a nőt.

Ahogy a történetben a múlt visszatér, fel kell dolgoznia, már fejlődésfilm is. Ani döntéseket hoz, kész változtatni dolgokon, és az ellenszenves nőt megkedveljük. Túlélő, áldozat – érdekes az is, amikor arról van szó, minek tartja magát.

A történet működik, és érezni, hogy Knoll adaptálta a saját könyvét. Vissza is adja annak a szellemiségét, a történetét.

Külcsínre: a jelen szinte guilty pleasure. Kunis szép nő, és érdemes is nézni, milyen ruhákat kapott. Gazdag, elit környezet és New York szebb arca. A középiskolai részek ehhez képest szürkék, de mivel az flashback, működik így.

Nekem tetszett a szereposztás is. Kunis a hideg, de a sebzett nőt is jól hozza. Connie Britton nagyon utálható trehány anyaként, míg Jennifer Beals elegáns, szigorú és mégis korrekt főnök, aki minimális jelenléttel is szimpatikus lett. Talán csak Finn Wittrock és vele Luke, akivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Túl semmilyen – az aranyifjú. De ezen túl nem nagyon tudok mit mondani róla.

Vagyis, női filmként, minimális thriller elemmel nekem tetszett, de nem az a film, amit újra meg fogok nézni. Ahhoz nyomasztó – bár ez is a cél. Nyomasszon is csak mindenkit, hogy mit tudnak tenni az emberek, a gyerekek is egymással.