Szívesen rajzolnák ide egy kérdőjelet. Jó pár zsánert ötvöznek ebben a filmben, de igazán egyikre se éreztem, hogy jól sikerült volna. De nem is fájt igazán a film, láttam ennél sokkal rosszabbakat mostanában is.

Talán az ugrott ki elsőnek, amit már az elején ellőnek. Történhetett volna így is. Erről, pláne, ha a második világháború a történet ideje, Tarantino brigádja szokott beugrani. Mondanom se kell, ez közel sincs azon a szinten. A történet elég gagyi, és alig nyúlnak hozzá a történelemhez. Miért is kellett ez a világháború? Pont olyan ez a történet, hogy bármelyik bukó rendszer zsarnokának a kirablásáról szólhatna. Ha nem emlegetik Mussolinit, még csak ki sem derülne, kit akarnak kirabolni, és merre járunk az időben. Az ábrázolt olasz város még csak háborúban állónak sem tűnik.

Kettes, mint a heist movie. Nem lehet azt mondani, hogy valami ötletes tervük lenne. Simán bemennek hamis iratokkal és pakolják is a felhalmozott kincseket, míg a csapat másik fele eltereli a figyelmet egy hamis bombariadóval. Annyira szerettem volna egy kis ötletet, de az nem nagyon van benne. Pedig próbálkoznak: van egy többféle specialistákból álló csapat, de kihasználatlannak éreztem a képességeiket. Ugyan egy kis csavar van azzal, hogy még a szélhámosokat is át lehet verni, de az nem olyan látványos vagy okos, hogy fel tudja javítani lényegesen a filmet.

Harmadik, ez egy szerelmes film is. Sziget, tisztes nevén Pietro nagy szerelme az énekesnő Gianna. Balszerencséjére a lány megtetszik egy fejesnek is, és nem áll módjában nemet mondani arra, hogy az idősebb nős férfi szeretője legyen. Pedig látszik, hogy a szíve melyikhez húzza – még a férfi is tudja, nem véletlenül fenyegette meg halálosan a szélhámost, hogy a lánynak a közelébe se menjen. Már eleve szerencsétlen jelenetek sorát hozza, ahogy Pietro próbál találkozni a szerelmével, míg a katona mindig a legrosszabbkor jelenik meg. De még sikerül tenni rá egy lapáttal. Gianna terhes – Pietro rá is kérdez, melyiküktől. Gianna állítja, Pietro az apa, de fejfájdító az a jelenet is. Azt sem tudja, mikortól terhes, de az öregtől nem lehet – ugyan, miért nem? Még szinte meg is sértődik, amikor Pietro egyszer az arcába vágja, hogy miért higgye el, hogy övé a gyerek? Minek kellett ez bele? Bőven elég lett volna a lányért küzdeni.

Bár igyekszik humoros is lenni, engem inkább bosszantani sikerült. Mű drámák és erőltetett jelenetek váltják egymást, közben egy-egy olcsó akciójelenettel. De most komolyan, jobb nem jutott eszükbe? Tolvaj specialista pl. azért kellett, mert fel kell másznia egy toronyba és ott lenyomni a sziréna gombját. De, a humornál tartottam. A csapat tagjai nagyon színes egyéniségek, eleve humorosra vannak írva többen is. Mint a sofőr, aki máig egy régi autóversenyes győzelme miatt várja, hogy nemzeti kincsként kezeljék, miközben papok között bujkált a besorozás elkerüléséért. Leírva sem vicces, filmen sem volt az.

Látvány – már feszegettem, hogy nem nagyon akad benne. Olcsó kivitelben van, ami bekerült. Mi lehetett a csúcspont? A riadó? Vagy esetleg az utós üldözés? Bármelyik is, egyik sem lett emlékezetes.

Legalább olasz színészekkel pakolták tele, ez viszont azzal jár, hogy nincs ismerős arc, akinek a kedvéért nézném a filmet. Emlékezetes alakítás sincs benne – a főszereplők némelyike inkább idegesített, mint kedveltette magát. Matilda de Angelis – Gianna – simán 2 arckifejezéssel játssza az egész filmet végig.

Nézve annyira nem fájt, mint utólag, ha belegondolok, mit láttam. Sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni. Csalódtam.

Nem mostanában lepődtem meg filmen ennyire. A cím, a plakát, de még a kezdetei után is simán azt hittem, hogy egy természetfeletti horrort nézek. Komolyan azt vártam végig, hogy amint a kislány átlép a krétavonalon, majd jön a másik dimenzióból a szörny.

De ez a film más. Thriller, amiben a gonosz nagyon is emberi és semmi köze más világokhoz. A poént nem akarom lelőni, de megmaradnak a realitásoknál, és valamilyen szinten így még ijesztőbb is. Mert ez olyan eset, ami megtörténhetne a szomszédban is. Hiszen nem tudni, az ismerősöd mit alkot a háza zárt ajtói mögött…

De ennél többet nem írok a csavarról. Meglepett – ahogy írtam, főleg azért, mert én minimum a mumust vártam, nem egy jól rejtőző pedofilt.

A történet eleje különben nagyon lassú – Clara megtalálása, ahogy Paula befogadja és igyekszik fejleszteni, kommunikálni vele. Inkább Maugli film, ahogy a gyereket szocializálni kell, mert láthatóan egész más normák szerint élt eddig, mint mindenki más. A feszültségek is olyasmiből fakadnak, hogy Paula férje sérelmezi, hogy a nő mindent hanyagol az idegen gyerek miatt meg hasonlók.

Paula a kiemelt szereplő, még jobban, mint a kis Clara. Róla annyit tudunk, hogy ijedt, sok mindent megért, de nem beszél. A krétavonalak között hajlandó csak közlekedni. Paula kapcsán viszont kapunk egy középkorú asszonyt, aki nem képes lemondani egy saját gyerek álmáról, bár évek óta hiába próbálkoznak a férjével. Akinek van egy lyuk az életében, és féltékenyen néz a terhes szomszédjára. Látjuk, mennyire gondoskodó és jó anya lenne, és látjuk, miért lesz lassan mánia nála Clara jóléte.

Akkor lép be a thriller, amikor Clara eltűnik a házból. Paula nyomozni kezd, és valahol röhejes is, hogy ő rájön arra napok alatt, amire a rendőrök hetekig nem tudtak. Gyors a megoldás, láthatóan nem igazán krimit akartak készíteni.

Maradtak lyukak is, amelyek tudtak zavarni. Az pl. most sem tiszta, miért tette ki az elkövető a kislányt az útra. Vagy: miért lopja vissza? Bár, arra lenne egy tippem. Ha elkezd beszélni, könnyen elvezethette volna hozzá a rendőrséget. De az ő indokai nagyon homályban maradnak – már alapból, minek tartotta életben a kislányt? Mióta tart? Mi volt a saját gyerekeivel – mert kétlem, hogy véletlen lenne, hogy az egyetemre ment gyerekei nem hajlandóak hazajönni látogatóba.

Kis költségvetésű különben, nem kellett hozzá több mint két lakás – Paula háza, meg a gyerekrablóé. Talán 2-3 külső helyszín került be ezeken túl, pár pillanatos jelenetekre.

Szereplőt sem mozgat sokat, csak a szűk környéket Paula tömbjében. Ők sem nagyon tűnnek fel, még a férje is minimális szerepet kap. Clara és Paula van a középpontban, ami a végére kiegészül a tettessel, mert egy mini verzióban az ő szemszögéből is végignézhetjük, mi történt eddig. Kár, hogy a válaszok abban nincsenek benne, mert nekem az hiányzott. Nem jön össze, egyes dolgokat miért tett meg.

Nem látványfilm, a színészeknek kell eladni. Elena Anaya viszi a hátán, és szépen hozza is a nő sok arcát. Talán az ragadt meg legjobban, amikor a szavaival gratulál a hamarosan érkező picihez, de az arcára van írva a vegytiszta irigység és fájdalom.

Ha tudom előre, hogy nem misztikus horrort nézek, rosszabb véleményem lenne. Untam volna. Így viszont nekem feldobta a meglepetés.

Mivel a Stories 2. évadán végig értem, és horrorra támadt kedvem, elkezdtem az American Horror Story (s11e01-05) legutóbbi évadát. Hogy is fejezzem ki magam? Nem kicsit éreztem csalódásnak.

A történet, ha jól veszem ki, három ügyet variál. A legkisebb hangsúlyt azt kapja, hogy egy laborban kikísérletezett, de aztán elzárt vírus újra feltűnik. Egy tudónő jár a nyomában, de ezzel alig foglalkoznak, szépen megvan a háttérben. A történethez is csak annyiban kapcsolódik, hogy Hannah barátja az egyik meleg fiatalembernek, Adamnek.

Aki az egyik kiemelt szereplő és egy másik szál egyik vezető alakja. A New York-i meleg közösség tagja, aki felfigyelt arra, hogy elkezdték egyesével meggyilkolni őket. Miközben egyre jobban belekeveredik egy szerelmi sokszögbe (Sam és a fotós Theo nyitott kapcsolatába), csatlakozva egy LMBTQ újsághoz, nyomoz és igyekszik minél többeket figyelmeztetni.

Ezzel jutunk a másik 2 kiemelt szereplőhöz. Gino a lap fő írója, talán a tulaja is, abban azért nem vagyok biztos, de biztosan ő a szerkesztő is. Ő is nyomoz a gyilkos után, és ebben egyre többet segít a rendőr barátja, Patrick is. Nekik megvan a maguk párkapcsolati pokoljárása is: Patrick nem vállalja fel magukat, rendőr, nős volt, és ugyan válik, de azt nem akarja, hogy kiderüljön, miért is. Azt még Gino elől is titkolja, hogy milyen szexuális vágyai vannak.

A gyilkos utáni hajsza, ami kettéválik. Egyrészt, van egy egészen emberi sorozatgyilkos, meg van egy nagydarab, szinte nem is emberi maszkos, aki több szereplőt is üldözőbe vett már. Eddig még nem sok értelme volt ennek a másodiknak – a másik, amihez kapunk tettest indítékokkal és aki biztosan ember. Mivel ez AHS, a másik szál némileg misztikus. Kerül elő jóskártya, baljós jóslat, meg ahogy az a nagydarab el- és feltűnik, az nem emberi. A végére csak kikerekedik…

Látványra hozza a szokásos polgárpukkasztó színeket. Van erőszak, nyílt a szexualitás ábrázolása is. Azért pornóba nem csúszik át, de egyaránt krimis és szerelmi történet is. Mivel a cselekmény a nyolcvanas évekbe van helyezve, némi retró hatás is felfedezhető benne. De ez még csak elmenne – az zavart, ahogy klisésre vannak faragva a meleg karakterek még megjelenésükben is. Quinto nyitott ingjeitől kezdve Powell gyakori félmeztelen vonulásán át Tovey és Carver feszülő nadrágjain, ingein és trikóin át. Túl van tolva.

Ha már emlegetem a színészeket – vannak visszatérő AHS színészek, de újoncok is. Változó, ki mennyi szerepet kapott. Színészileg nem rossz, de a karakterek szokás szerint megosztóra sikerültek. Igaz, legalább nem egydimenziósak, de mindenkiben találtam valamit, ami tud idegesíteni.

Eddig nem szórakoztat, csak húzza az idegeim. Az egyetlen előrehúzó, hogy még érdekel, hogyan jön össze egy történeten belül a két gyilkos – a vírusra van tippem. Szerintem az AIDS robban be a végére így.

Pótoltam az All American (s5e04-5) kimaradt részét. De a helyzet az, hogy semmi újról nem tudok beszámolni. Ugyanazokat a témákat viszik tovább a sportbotrányban és a magánéletben is. Spencer és Liv lassan elköszönnek egymástól, míg Jordan és Layla egyre komolyabban együtt van. A mellékszereplők meg hozzák a formájukat, pl. JJ egyre jobban leépíti magát, és Asher már feladja, hogy próbálja szinten tartani. Amúgy megvolt az esküvő (Spencer anyja házasodott újra). Ott, a lánybúcsú kapcsán sikerült pár poént betenni, nagyobb szerepet kaptak a szülők is. A ruhákkal is ott tűntek ki – azért durva, hogy az elvileg szegényebb szereplők is milyen ruhakölteményekben pompáznak. Már végleg elköszöntek a sorozat szegény – gazdag vonalától. Már átcsúsztunk guilty pleasure, gazdagok és szépek világképbe.

Az All American Homecoming (s02e04-5) pótlás is megvolt. Egyrészt, a szerelmi és baráti kör témákat vitték tovább – egy kicsit haladnak valamiben, másban meg visszalépnek. Simone az új sráccal kerül egyre közelebb, a többiek a meglevő kapcsolataikban oldanak meg helyzeteket.

De, ami a részben kiugrott: bombafenyegetést kap az iskola. Ezzel húzták meg az 5.részt is, mert a szereplők igyekeztek feldolgozni, hogy mi történt és mennyire megijedtek. Vagyis, ebbe bele tudták nyomni a széria ’fekete kiválóság’ üzenetét. Egyrészt, a rendőrök képesek voltak a hívást fogadó fiút elővenni, nem-e egy csíny az egész. Másrészt, megint érezhették úgy, hogy a feketéket támadják, és mennyire nehéz az életük a bőrszínük miatt. A sorozatba ennyire nem volt direkt, de már nem tudom sajnálni őket, amikor látom mellette, hogy milyen körülmények között vannak. Ez messze nem az a környezet, ahol bandaháborúba csöppennek, véletlenül lelövik őket vagy kinézik őket bárhonnan is.

Kicsit filler ez a két rész, nem a fő történetet viszi előre, bár itt az annyira nincs is, mint az alapsorozatban.

A Shantaram (s01e08) a kolera utóhatásaival foglalkozott. Lin megint helyezkedik, és egyre jobban ráérez, hogyan tud a közösségnek segíteni. Nem akar már mindent maga megtenni és megbeszélni, és közvetítő lesz a felek között. Így a helyzet, a szereplők is fejlődnek.

Továbbra is áll, hogy ez a sorozat több szereplőt épít részletesen, és nem Lin a középpont, ha ő is köti össze a különféle szálakat. Mindenki egyre mélyebbre kerül a maga gödrében, és lassan összeér minden. Kicsit bűnfilm, kicsit romantikus, és van egy társadalmi fele is. (A szegénynegyed lakói legfeljebb gyalogok a nagyobbak játszmájában.)

Építkező rész, ami már előre vetíti, mi felé haladunk. A látványvilága a szokott elemekből épült, bár nekem inkább a szereplők adják el. A személyes drámák, életutak nézetik velem.

A The Good Doctor (s06e06) is a szokott formáját hozta.

Itt az a koncepció, hogy az orvosi esetek kapcsán a dokik visszatükröződve láthatják a magánéletük kérdéseit. Mindenki esetében ez volt, és némelyik már komolyan fárasztó is tud lenni. Danny és Jordan között meghagyták a feszültséget, hiába mondta el múltkor a fiatalember, miért nem fog most kapcsolatba kezdeni. Persze, hogy egy olyan beteget kaptak, aki gyászolja az elvesztett a férjét, és azt sajnálta, hogy nem mentek el együtt a közös álomútjukra, amíg még megtehették volna. Nem is az orvosi része volt a hangsúly, hanem a nő gyászának enyhítése, meg egy kis vigasz találása neki.

Sean a másik Dannie kapcsán szenvedett azzal, hogy nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a nő mindig ellentmond neki. Naná, hogy a betegük meg külön élvezte, hogy együtt kell dolgozniuk. Neki az volt az elmélete, hogy javítja a munkát, ha van ott valaki, aki az ördög ügyvédjét játssza. Sean így megint kérte a tippeket, mit csináljon és próbálkozott a tippek szerint. Ebben legalább volt emberi üzenet, és mosolygós jelenet is akadt. Azt pl. kifejezetten bírtam, milyen közös pontot találtak végül.

Morgan pedig egy elveszett beteget keresett, és közben azt kellett átgondolnia, neki mi hiányzik az életéből. Vagyis, orvosi eset ebben sem igazán volt.

De különben a jobb részek közé sorolom, több szereplőt építettek, jelöltek ki elinduló utakat. Ha a Jordan – Danny szál nem lenne erőltetve, egészen tetszett is volna. Azt már annyira felesleges ragozni… De sajnos sejtem, hogy nem szabadulunk olyan könnyen tőle.

Ha nagyon röviden össze akarnám foglalni, annyi elég lenne, hogy a Space Jam, csak nem kosaraznak, hanem fociznak benne. De azért hozzátenném, hogy ez minden szinten egy butább és betegebb verzió – valamint végig rajzolt, nem élőszereplős, de nem ettől lett rosszabb.

A történet ismerős lehet: adott egy őrült tudós, aki a valaha volt legjobb sportoló akar lenni. Jön egy All Star meccs, azt akarja megnyerni és így mindenkinek bizonyítani. Csak éppen focizni nem tud – feltalál egy anyagot, amely képes a tehetséget kiszívni a sportolókból. Balszerencséjére Zlatan Ibrahimovic éppen egy csapat rágcsálóirtással pénzt kereső gyerekkel van, amikor a kis csigája lecsap. Lesz aztán tehetséglopás, edzés, nagy meccs és váratlan új gonosz is. Nehéz eldönteni, hogy a buta vagy a rossz a találóbb jelző rá. Bár, mindkettőt rajta lehet hagyni.

Olyan elemek vannak benne, amelyek egy paródiába is soknak tűnnének. Csak egyet mesélek el: Zlatan copfja életre fog kelni, és beszélget a focistával. A South Parkban van egy szereplő, akit nem neveznék meg, mert a helyesírás ellenőrző pirossal aláhúzná, de ő az a hosszúkás, barna WC-lakó. Azért emlegetem, mert ez a copf nagyon úgy néz ki, mint az a lény, csak a számítógépes animálás miatt még inkább idéz egy darab… az.

De minden téren túloztak meg idegesítő ötleteket vetettek be. Már az is fura, hogy így vegyes csapatot állítanak fel, az All Star csapatba nő is bekerült. Ami szép és jó, éljen az egyenjogúság, de reális? Kétlem. Jó, tehetséglopó őrült tudósos mesébe focizó csigákkal ne keressem a valóságot, ez is igaz. Ennél még nagyobb blődség, hogy a csapatba beveszik majd a gyerekeket is. Szép is lenne, ha a random focirajongó gyerekek az utcáról mind olyan tehetségesek lennének, hogy simán megállják a helyüket a sportág felnőtt legjobbjaival egy pályán. De ok, mese. Itt ők töltik be azt a szerepet, amit a Space Jam esetében a rajzfilmfigurák. Bár, Tapsi Hapsi meg Lola nyuszi kosártehetsége jobban lement a torkomon, mint a városi gyerekeké…

Még valami, ami nagyon irritáló: Zlatan alakja úgy van megcsinálva, hogy egy önimádó szuperember legyen. Tudja, hogy ő a legjobb, nagyképűen hirdeti is, meg olyan jelenetei vannak, ahol pl. a tehetsége elvesztése után az egyetlen vigasza, hogy a szépsége még megmaradt. Klisé is, meg ellenszenves is. Mondhatnánk azt is, hogy legalább tényleg van mögötte tehetsége, de ez a fajta önreklám és önimádat nem ment le a torkomon. Megnézte egyáltalán a sportoló, hogy milyennek mutatja a mese? Az öntömjénezésen és a tehetségén túl nem éppen olyan képet festettek, amit szerintem ki akarna rakni a falra.

Nincs szépen megrajzolva sem. Gyenge közepes – azért rondának sem mondanám, a tini nindzsa mese sokkal rosszabbul nézett ki, de ez sem egy szép mese. Visszatérünk oda, hogy a Netflix mesék kapcsán mindig felemlegetem, hogy rondák? És igen, megint leírom. Ha a Klaus Disney mese lett volna, vagy legalább a Disney/Pixar valamelyike rajzolja, klasszikus és Oscar-díjas mese lenne. De a Netflix rajzolta, és akármennyire is imádom azt a mesét, nem szép. A focis filmnek meg a története is rossz, a külcsín se tetszett.

Vagyis: mindenki jobban jár, ha Jordan és Tapsi kosarazását keresi elő, ezt meg gyorsan elfelejtjük. (Tudom, van abból is újabb verzió - de az meg a róka és a bőrnyúzás esete...)

A viking téma felkapott lett, nem lepett meg, hogy a sorozatok után film is jött ádáz északiakkal. Az sem, hogy rányúltak egy újabb sagára. Mondjuk, Amleth bosszúja az apjáért semmit nem mondott elsőre – ha hozzáteszem, hogy ez az alapja a Hamletnek, már más a helyzet. Viking Hamlet, azért szerencsére nem ezzel reklámozták.

A történet azonban stimmel: a királlyal végez a testvére, felül a trónjára és a nejét is elveszi. Az életben maradt örökös meg érkezik bosszút állni. Ám mivel ez viking saga és nem skandináv borongás, itt nincs gyötrődés a bosszú végrehajtásában, hanem kemény odavágás és vérengzés. Természetesen vannak új elemek is, amelyek már nem a Hamletet idézik: Amleth mellé kerül egy szláv boszorkány, Olga, aki lelkesen segíti a férfi bosszúját. Ophelia nagyon más alkat volt, mondjuk, Hamlet is…

De, amit a film kapcsán tudatosítani kell, a viking kultúra egyfajta halálkultuszra épült. Nekik az kívánt cél, hogy erejük birtokában, nagy harcban essenek el. A halál pozitív tartalmú, és minden területen körbevették magukat vele. Az isteneknek embereket áldoztak – sokan önként jelentkeztek ilyen végzetre, és a csatákban is keresték a végzetüket. Már a gyerekeket halálra nevelik és ölnek – itt pl. Fjölnir legkisebb fia, Amleth féltestvére öli meg és vágja le a ló fejét, noha még kisgyerek. Ilyen szemmel kell nézni, mert különben nem fogja fel az ember, Amleth miért nem választ más utat. Ha elmegy Olgával, hazatérhettek volna, még talán a trónt is meg lehetett volna szerezni és nevelhették volna a gyerekeiket. De Amleth viking, neki az a happy end, hogy megöli a nagybátyját és az epikus csatában a nagybátyja után ő is belehal a sérüléseibe. Már előtte is különben. Még csak a logikát sem látom abban, hogy miért kellene nekik félni Fjölnir miatt, ha elmennek. Egyrészt, Izlandon kétlem, hogy sok hírt kapnának arról, mi történik a Skandináv-félszigeten. Másrészt, Fjölnir minek hagyta volna ott a megmaradt fiát, a feleségét és az épülő királyságát, hogy az unokaöccse gyerekeit üldözze? Még úgy is nehezemre esik ez a gondolkodás, hogy másból már bőven értem a vikingek más halál felfogását.

Sajnos a film nem ad semmit, ami ezeket a rossz érzéseimet kiváltaná. Sőt. Cselekménye nagyon kevés van, az is összecsapottnak hat. De az is simán lehet, hogy az időkezelése ennyire pocsék. Onnan, hogy Amleth rabszolgának álcázza magát és beépül a nagybátyja udvarába a végső összecsapásig olyan, mintha csak pár nap telne el. De közben megnősül, összehozzák az ikreket, elterjeszt egy szellemtörténetet és végez az unokatestvérével. Mintha hetek története lenne, vagy inkább hónapoké, de itt napoknak néz ki. Ez irritált. Még csak nem is rendes bosszúterve van, simán legyilkol mindenkit – jó, a gombákkal más volt a nyitány, de hamar átváltottak nyers erőre.

Fura az is, ahogy Olga boszorkány létét kezelik. Néha csak olyan, mintha imádkozna és ennyi. Máskor viszont ér el változást, mint a széllel a film vége felé. Nagyon nyitva van, hogy van-e mágia, nincs, vagy mi van. De ez zavart volna kevésbé.

De a film látványvilága is megosztó. Véres is, nem is. Folyik a vér, Amleth nem egyszer látható nyakig véresen, de mintha már csak a végeredmény lenne. Hogy is írjam… Nem naturális, hogy kaszabolás közben nem az emberekből látjuk a vérzést, hanem már a támadók ruháin, fegyverén, stb. Mintha brutálisak is akarnának lenni, meg nem is. De nem ez akasztott meg. A látomások. A legalja az életfa, amelyen lóg a sok halott ős. Az nem kifejezés, hogy morbid. Rondán is néz ki. A valkűrök ugyanennyire nem tetszettek, de sorolhatnám tovább is. Akciónak még csak elmegy, ahogy pl. a vikingek bevadulva verik és ölik egymást, de minden más… Furcsa.

A szereplők túl egyszerűek, és nem tudok felsorakozni a főszereplők mögé sem. Bár, azt meg tudom érteni, hogy Olga nem akar rabszolga lenni, és szívesen besegít a gazdái lemészárlásába. Viszont, Gudrún királynét is meg tudom érteni, akinek hozzá kellett mennie a megerőszakolójához, aztán játszania a szerető feleséget. Miközben minden, ami fájt neki és megalázta, attól a férfitól eredt. Amleth bosszúszomja addig a pontig érthető, hogy az árulók ellen fordul, ha azok a saját rokonai is. De itt nem simán őket veszi sorra, a teljes vérvonalat el kell törölni. Sokkal összetettebb és fájdalmasabb ez a történet, mint amit kihoztak belőle. Dráma helyett véres viking kaszabolás.

Színészeket nem is akarok kiemelni belőle, minek? Annyira egysíkú a szereplők ábrázolása, hogy elsikkad minden, amitől többek lehetnének. Amleth messze nem a legélesebb kés a fiókban, és sokak idegesítettek. Pedig maga a névsor jól néz ki. Skarsgard külcsínre könnyen elmegy viking harcosnak, Kidman, Hawke, Dafoe, Taylor-Joy – nem egy rossz stáblista. Bár, az is felmerült bennem, hogy korosztályban mennyire hiteltelen. Egyszerűen öregnek néznek ki a játszott alakokhoz képest – Hawke viking királyként még fájni is tudott. Egyszerűen nem az a színész, akit el tudok képzelni egy ilyen karakter bőrében.

Végül, a nyelv. Angolul, vagy szinkronnal, de fájdalmas. Mű archaizálás, fület bántó mondatszerkezetek – nagyon nem esett jól.

Valami jobbat vártam, ezen leginkább csak átszenvedtem magam.

Ahogy ígértem, befejeztem. És az Uncoupled (s01e05-08) második fele másabb is, mint az eleje volt. Ha egy mondattal akarom megragadni, az első fele volt a gyász, a második a visszatérés a szingli lét és párkeresés útvesztőjébe. Vagyis, 4 részben kaptunk 3 viszonyt meg a végső (?) búcsút Colintól.

Mintha a reklámban is benne lett volna, hogy a Szex és New York készítőjétől, és a második fele meg is idézte bennem azt a világot. Megint New York, megint egy baráti kör, akik rendszeresen összejárnak, és akik viszonyokba bonyolódnak. Ha nagyon akarom, még a szereplők között is találok hasonlóságokat. Csak egyet mondok: Billy a melegek Samanthája. Mert ez a fő különbség, miközben mégsem: itt a baráti kör egyetlen tagja, Suzanne hetero, a többiek melegek. (Claire hiába az egyik kedvenc szereplőm, azért még a kör tagjának nem nevezném.)

Továbbra is könnyed, de lehet benne tartalmat is találni. A humorát különben is bírom, és minden perc arany, amit Marcia Gay Harden a képernyőn töltött. A lakásvásárlása, vagy amit a volt férje miatt művel a buliban, kész az a nő. A színésznő meg jól játssza.

A mutatott világ meg az, ami itt már guilty pleasure. Pár szereplőt, mint Claire és Billy, leszámítva ők nem a gazdagok és fényűző életet élők. Ennek ellenére gazdag környezet, csodás ruhák, szép környezet veszi őket körbe. Itteni szemmel van mit nézni.

Ha már Gay Harden annyira kiemelt nálam, hadd jegyezzem meg azt is, hogy látszik, hogy Neil Patrick Harris is mennyire benne van ebben a sorozatban. Átéléssel, finoman játssza, és nagyon bírtam, ahogy teljesen más tud lenni, mint Barney volt, miközben a színész karizmája nem változott.

Lesz 2. évad is, a nyitott kérdéseket is bedobták a végére. Vagyis, folytatása következik.

Haladok a Shantaram (s01e07) vége felé is. Továbbra is megvan az érzésem, hogy Lin nem is sejti, milyen nagy hálóba keveredett bele.

Ez a rész is két szintet hozott. Lin aktuális küzdelme, hogy megállítsa a negyedben a kolera terjedését és minél több embert mentsen meg. Egy orvosi hajsza, majd annak a beismerése, hogy nem tud csodát tenni és segítség kell. Volt abban valami egyszerre tragikus és felemelő, ahogy a büszke közösség együtt szenvedett és akár halt is. Prabhu kis színészkedése aranyos volt, és azért abban is látok igazságot, hogy tartanak attól, a segítségért mit kérnek majd tőlük később.

Közben meg folytatódik a játszma az alvilágban. Karla újabb mélységet ér el, érdekel is, meddig megy el a célja érdekében, vagy megtörik. Nő a feszültség a drog miatt, ott is robbanásra kész a helyzet. Lisa esetében meg el tudom képzelni, hogy vezetővé növi ki magát. A társai egyike sem éppen rátermett bűnöző, a nőben több az akarat és a kurázsi is.

Bírom is ebben a sorozatban, hogy nem egy emberre fókuszál. Lin egy a többiek között, és bár megvan a maga terhe, vannak színesebb és érdekesebb alakok mellette. Khader Khan még mindig listás nálam, nála mi a végjáték.

Most már csak azt kellene kitalálnom, hogy kezdjem el a regényt, vagy majd csak a sorozat után.

Elkezdtem az új évadot a Miss Scarlet és Duke (s02e01) krimiből is. Tudom, nálunk Scarlet kisasszony és a herceg címmel adják, de nem tetszik a fordítás. Használjuk mi is a Miss előtagot és a Duke becenév, még a szinkronba e fordítják le, és hívják hercegnek a nyomozót. Miért is kellett akkor a címbe így beletenni?

De inkább nézzük, milyen volt a nyitány. Egyrészt, hamar ellökték egymás mellől a szereplőket. Eliza és William már éppen kezdtek volna közelebb kerülni egymáshoz, és mindkettőben felmerült, hogy ez szerelem lehetne. De jött az ügy, az új főnök és a férfi állandó félelme, hogy egy ilyen feleség/ara nem tenne jót a karrierjének. Vagyis, nagyon erőlködtek, hogy magyarázatot adjanak, miért nem hozzák össze a főszereplőket. Írói szempontból érthető: azzal akkor megint tudnak egy évadon át játszani, hogy vonzódnak egymáshoz, mondhatni, fontosak egymásnak, de mondvacsinált ürügyekkel meghagyják ezt a feszültséget, és csak kerülgetik egymást. Ha legalább értelmesebb okot adnak erre, de nagyon erőltetett, amivel elő tudtak állni az írók.

A krimi: az ügy még érdekes is lehetett volna, de a nyomozás semmilyen. Tulajdonképpen Eliza feltesz pár kérdést, talán 2 emberrel beszél és egy gyilkosság miatt már össze is rakták a képet. Itt érezni leginkább, hogy kosztümös sorozat: semmilyen törvényszéki eszköz nincs, Eliza csak beszélget és ennyi az egész. Mondjuk, nem is éppen a jó krimi miatt nézte az ember ezt a sorozatot.

Ami talán jó lesz az évadban: William megkapja pátyolgatni a főkapitány szerencsétlen fiát. Abból jöhetnek még humoros helyzetek.

Végül, a külcsín. Nincs fejlesztés. Több helyszín van, korabeli ruhákat hordanak és ennyi. Pár lakás, talán egy utcakép és Eliza ruhát varrat. Azt viszont már látom, azzal bajom lesz, hogy a nő kb. mindig ugyanabban a ruhában fog nyomozni. Az annyira nem valós, hogy szinte soha nem öltözik át…

Majd meglátjuk, esti félálomban nézett sorozatnak elmegy, de egyelőre szintet lépni az első évadhoz képest nem sikerült nekik.

Csak kapott egy folytatást. Van egy olyan erős gyanúm is, hogy 3. rész is lesz – vagy már van is? Mert ennek még nagyobb nyitott vége van, és tulajdonképpen csak átvezettek egy nagy leszámolásba.

De akkor nézzük – az elején Lino nagyon maga alatt van, el akarja kapni a felelősöket. Julia állítja le és át: mivel szabadult, rendőrként rendesen is csinálhatja a dolgokat, nem kell tönkre mennie a bosszúhadjáratába. Ezzel már meg is ágyaztak annak az agyatlanságnak, ami eddig is zavart. Véletlenül nem úgy van, hogy büntetett előélettel nem lehet rendőrnek állni? Az amerikai filmekben legalábbis mindig nagy procedúra, hogy semmi ügyük ne legyen – maximum törölt fiatalkori eset, de az sem gyakori. Itt meg Lino a börtönből megy a rendőrakadémiára, hát…

De ezzel nem ér véget a dolog. Legalább ennyire idegesít, amit a magánéletében megjátszottak. Azt már tudjuk, hogy Julia az exe. A nő nagyon úgy néz rá, meg segíti, hogy fogadnék, ő nem bánná, ha most komolyan is megpróbálnák együtt. Erre ki lesz Lino új párja? Nem Julia. Összejön Areski elhagyott feleségével, és Lino neveli majd az ősellensége fiát is. Nem is értettem, ez hogy jön össze azok után, ahogy az elején a nőt követte meg leharapta majdnem mindenki fejét. Még hajléktalan is lett, láttuk, hogy Lino az autójában lakik. Tulajdonképpen átvette Areski életét, családját, munkáját – csak ő nem állt be a mocskos rendőrök közé.

Ezzel el is jutunk a konfliktushoz. Areski még szabadlábon van, de nála sokkal nagyobb halak is vannak. Egy egész osztály korrupt, és őket próbálják lebuktatni. Megint van egy nagy autós hajsza: az egyetlen tanút kellene biztonságban átszállítani. Itt is sorra lehet venni, mennyi olyan elemet használnak, aminek semmi értelme sincs.

Ezt a rendőrségi egységet nem tudják elkapni – pedig ebben a részben is nyílt utcán más rendőröket lőttek agyon, a rendőrségen is kitört miattuk a harc és még lehetne sorolni. Hogy nem lehet bíróság elé vinni valakit, aki nyílt utcán gyilkol? Mindenki tudja, hogy korrupt, gyilkos drogkereskedők és senki nem tesz semmit, amikor tényleg a nyílt színen zajlik minden? Egyszerűen nem értettem, miért nem lehet pl. a gyilkosságokért bevinni őket.

Aztán, ott van Lino fejlesztése is. Már nem szerelőként látjuk, hanem Julia jobbkezeként vezet, üldöz, részt vesz a rendőri munkában. Igaz, azt a bizonyos kocsit még fejleszti egy kicsit és árammal turbózza fel. Mondanom se kell, mennyire röhejes hatást kelt már az ötlet is. A filmben komolyan veszik, én meg a képernyő előtt félrenyelem a gyümölcslevem. Nem paródia, de annyira annak néz ki ilyen ötletekkel…

Különben minden színész visszajött – nem mintha összetett szereplőkről vagy színészi játékról itt érdemes lenne beszélni. Az agyatlan akciófilm példája, még inkább a Halálos iramban franchise nyomában, mint az első részben.

Ehhez kapcsolódik, hogy több energiát és pénzt fektetettek a külcsínbe. Sokkal több autó borul és robban fel, vagy lő ki Lino áramos fejlesztése miatt. Jobban néz ki, de még így is tévés szinten van. Plusz, növelték a verekedések számát is. De ez jön abból, hogy Lino kiszabadul a műhelyből, és az áramos fejlesztést leszámítva most nem azt a technikai zsenit hozza, akit korábban.

A vége még rátett egy lapáttal. Főleg az utolsó jelenet. Pedig megnéztem vagy háromszor, de nem vagyok benne biztos, ki az, aki ott autót vesz. Areski jött vissza a családjáért? A spanyol rendőr viszi át Lino új családját a határon? Vagy az Lino? Bár azt azért nem hiszem. Más az arca, és nem csak a nagyobb arcszőrzet miatt. Areski a tipp, de majd kiderül. Ahogy írtam, nagyon meglepne, ha ez nem trilógia lenne. Minden nyitva maradt.

Ezt a sorozatot szerencsére egyszerre adták le, mert heti nézésben el lehet veszni. Aki teheti, érdekli, egyben érdemes megnézni, mint egy hosszú filmet. Összefüggenek a dolgok, idősíkok váltakoznak, és úgy is van kialakítva a sorozat, hogy kirakósként a végére álljanak össze a részletek.

Kezdjük talán ezzel. A jelen síkjában már minden lezajlott – a sorozatgyilkos ül a börtönben. Az eseten dolgozó nyomozó összeverve néz az ablakon át, míg bent a szociális munkás beszél a férfival, aki elrabolta a fiát. A gyilkos pedig próbálja velük megértetni, mit és miért tett – így visszaugrunk az időben, amit magyaráz nekik. Ott már a szociális munkás, Lucy a kiemelt karakter, aki nagyon küzd a fiával. A házassága már szétesett, mert a férje képtelen volt szeretni az antiszociális, érzéketlen kisfiút. Erre jön rá, hogy minden éjjel 3.33-kor Lucy felriad és nem érti, miért. Közben látomásai vannak, tud dolgokat, amelyek nem stimmelnek – ő másként emlékezik a megtörténtekre. Pl. aki szerinte öngyilkos lett, most gyilkosság áldozata lett.

Nyomozni kezd Lucy, a rendőrség a sorozatgyilkos nyomában jár és Lucy küzdelmét is látjuk, hogy megpróbálja normálissá tenni a fiát. Ez a három rész ér össze, miközben bevillannak Lucy látomásai egy más életről, és közben más szereplők szemszögét is látjuk, mint Isaak (Lucy fia) vagy Lucy anyja. A végére ér minden össze, de még így is emésztettem, hogy a gyilkosnak miért kellett ez az egész. Egy elméletem már van rá, de biztos azért nem vagyok benne. Ahhoz túl bonyolult az egymásra rétegződés. ((Szerintem a nyomozó, aki mindig elfogja a gyilkost, aki így nem tudja a küldetését bevégezni, nem Ravi, hanem Lucy. Az egész helyzet azért jött létre, hogy a gyilkos elhitesse a nővel, hogy ő valóban újra és újra éli ugyanazt az életet, és akiket megöl, azoknak meg kell halnia, hogy ne okozzanak nagyobb szenvedést másnak. Lucy életét is megváltoztatta – az anyja öngyilkosságát akadályozta meg, és így más lett a nő szakmája, férje és lett egy gyereke, Isaac így anomália és fura. A hajnali 3:33-as ébredés is innen jön – akkor lőtte volna magát a nő, és minden éjjel megébrednek a lövésre, amit csak ők hallanak, de ebben az életben nem dörrent el.)) Egyben nézve összeáll, értettem – és a dinamikája is egyben nézésre sugall.

Vagyis: lassabban indulunk. Adagolja a történetet, fokozatosan mutatja be a szereplőket. Nézőként egyes dolgokat jobban is értünk, mint amiket a szereplők helyzetük miatt nem foghatnak fel. Pl. a gyilkos indítéka az ölésre és az emberrablásokra nekünk gyorsan kiderül, míg a szereplők kimondva se akarják elhinni. Mások, mint az egész létsík indítéka, csak találgathatók. Ami választ kapunk, az utolsó részekben, főleg az utolsókban hangzanak el, amelyhez a tényleges cselekményt is felgyorsítják. Az már nézette magát, az eleje ahhoz képest unalmas.

Addig is a rétegződés, ami érdekessé teszi. Ahogy Lucy emlékezni vél dolgokra, és látja, hogyan változtak. Csodálom is, hogy nem merült fel benne, hogy ez valami öröklött vagy vele sincs rendben valami. Az anyja pszichés betegként van nyilvántartva, a fiával egyik orvostól jár a másikig, és nem jut eszébe, hogy nem normálisak a látomásai? Pláne, amikor rádöbben, hogy egyes elemei mennyire passzolnak a jelenre is. De a lényeg, hogy ez benne az érdekes. Mi és hogyan változik, egy ember miképpen éli ezt meg. Lucy egy ponton egészen menő nyomozásba kezd a látomásai alapján – még akár sorozatként is működne valami ilyesmi. Hatékonyabb, mint a rendőrök, akiknek sokkal több eszköz áll rendelkezésükre.

Látványra krimis, a legnagyobb bevetett trükk, amikor egymásra vetítik Lucy látomását, és amit a szemével lát. A végére sötétül és kevesebb a szín. Megvan a maga hangulata, de nem egy látványsorozat. Nem is kell annak lennie.

A szereplők alapvetően szimpatikus jellemek, a gyilkos is teljesen érthető, miért teszi, amit. (Valahol Mike reakcióit is megértem, ha azt nem is, hogy mennyire messze képes elmenni a saját gyerekével kapcsolatban.) Különben amilyen eredettörténetet kapott Gideon, még inkább őt sajnáltam, és nem a többi szereplőt. (Pedig van szimpatikus, aki nem éli meg a véget.) De hogy is mondta a gyilkosunk? Minden körbeér, a halál sem a vég. Bár ő nem így fogalmazta meg, de én nem fogok tudni most cipőfűzőt kötni mintába… De tetszett, hogy a sorozat szerint mi is a déjá vu valójában. A színészek hozzák a karakterük, bár igazán emlékezetes jelenet vagy alakítás nem jut eszembe. Legfeljebb annyi, hogy Peter Capaldi jól hozza az elején az ijesztő gyilkos tekintetet, ami a végére egészen másnak tűnik majd.

Zárásul, van egy regény, ami pont azt az alaphelyzetet hozza, hogy kétféle ember van. Az átlag, és a kagylók. Ők is ugyanúgy érzik és tudják változtatni a ciklust, mint itt Gideon. Meg is fordult a fejemben, a készítők olvashatták-e.

Az első gondolatom az volt, hogy ez egy Halálos iramban film kicsit másképpen. Itt a volt bűnöző kerül be a rendőrök közé, vagyis a felállást megfordították, de ugyanúgy a gyorsaság, erő és a kocsik a lényeg. De.

Az már változás, hogy Lino nem sofőr és nem az akciók közepén helyezkedik el. Ő a szerelő, aki erősíti és gyorsítja a kocsikat. A végére kiderül, hogy szükség esetén vezetni is tud, az öklét is jól használja, de alapvetően ő a mérnöki képességei miatt kiemelkedő.

Ez az első pont, ami nagyon nem tetszett a filmben. A végén látjuk, hogy miképpen erősíti meg a Renault, amivel áttör mindenen. Nem mérnöki csoda, inkább röhejes, amit kaptunk. A film nem támasztja alá, hogy miért olyan nagy szám a tudása és miért vállalt vele kockázatot a rendőri különítmény vezetője.

Ehhez kapcsolódik, hogy látványosan kisebb büdzséből dolgoztak. Ok, így is széttéptek, feldöntöttek, gyújtottak és robbantottak pár autót, de nem látványosan. Tévéfilmes hatást keltett, pláne egy olyan korban, ahol a Halálos iramban filmek már 10 rész körül járnak. Akciófilm, de amit megszoktunk a zsánerben, ez a film nem tudta hozni.

Ha lenne egy izmos történet, az ellensúlyozhatná, de az sincs. Ha akarom, 3 mondatban mindent el tudok mondani. Lineáris és nagyon egyszerű a cselekmény. Az sem esett jól, hogy milyen könnyen átlépnek a haláleseteken is. Lino tulajdonképpen az életét feláldozza, hogy egy 17 éves kölyköt megmentsen – amikor a fiú aztán meghal, leteríti, kicsit szomorú arcot vág és ennyi volt?

Logikailag vannak benne érthetetlen dolgok ezen felül is. Ha csak ezt a rendőri egységet nézem. Areski vadállatként tette a dolgát, az üldözötteket kilapította. Már a nyitányban azt látjuk, hogy nem elfogja a bűnözőket, hanem frontális ütközéssel kilapítja őket. Mégis, milyen rendőrség az, ahol kísérletet sem tesznek az élet megóvására, és semmilyen következménye nincs annak, hogy Areski útját hullák szegélyezik? Areski különben sem a rendőrök gyöngye, mint ez kiderül, de ezek az ügyek már akkor is ott voltak, amikor nem tudtuk még, hogy milyen dolgai vannak titokban.

A szereplők közti kapcsolatokkal is balladai homályban tart a film. Van egy 9 hónapos ugrás benne, és a közben történt eseményekre néha csak egy félmondatnyi utalás van két jelenet között. Pl. Lino és Julia egy ideig pár voltak. Szintén olyasmi, amin fennakadt a szemem. De, a rendőrnő titkos viszonyt kezd a fogvatartottal, aki minden estét a börtönben kell töltsön és elítélt – nem is tudom, miért ítélték el. Nem lopott el semmit, csak keresztülhajtott egy bolton, bár lopási szándékkal. Elítélt garázda? Mert tolvaj nem lehet, ha semmit nem lopott még el… De, amin merengeni kezdtem, hogy ez mégis milyen kapcsolat lehetett. Még csak menni se mehettek sehova, mert Lino mozgástere a börtön meg a műhely volt.

Vagyis, ez akciófilm, amihez ki kellene kapcsolni az agyunk. Csak sajnos nincs olyan látványvilága, hogy ezt megérje megtennünk. Legalább tempós, gyorsan nézhető – de ezért nem ér meg másfél órát.

Elsőnek, amit a héten kezdtem, de a jövő hét közepére biztosan ki is végzek: Uncoupled (s01e01-04). A téma ellenére meglepően könnyed, nézhető és az is segít, hogy kb. fél óra egy rész, gyorsan nézhető.

A történet röviden annyi, hogy Michael újra szingli lesz, miután a párja az 50. születésnapján, éppen a Michael rendezte meglepetésbuli kezdete előtt szakít vele. Látjuk, ahogy igyekszik feldolgozni a történteket, dolgozik és próbál visszatalálni magához. Leírva cseppet sem tűnik érdekesnek, se izgalmasnak. Nézve valahogy mégis eteti magát.

Talán azért, mert annak ellenére, hogy a főszereplő homoszexuális, nagyon helyén vannak benne az arányok. Nem akar feltűnni, nem harsány, mint pl. a Glee meleg vonala volt. Michael és a köre éppen annyira hétköznapi ember, mint bárki más, csak ők a saját nemükhöz vonzódnak. Ok, annyit elismerek, hogy csak annyi a különbség, hogy a többség valamiképpen művészi pályán van: színész, művész, hasonlók. De nem klisés, nem különíti el őket, nincs ránézésre megkülönböztető jel – még csak nem is affektálnak, amit gyakran megjátszanak a meleg karakterek ábrázolásakor.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne szexualitás. Az is a része annak, hogy Michael visszakerült a húspiacra. Tanítják az új appok használatára, és szembesül olyan kérdésekkel, mint a farok szelfi szükségessége. De nem ez a fő vonala, csak az egyike a helyzeteknek, amelyeket most kezelnie kell.

Nézeti az is, hogy sok jó alakot írtak bele. Az egyik kedvencem különben Claire, aki éppen most válik a férjétől és a Michael – Suzanne duó értékesíti a lakását. Marcia Gay Harden nagyon jól játszik, és roppantul élveztem, amilyen párbeszédeket írtak neki és az ingatlanosainak.

Van a sorozatban humor, ami akkor is átjön, ha éppen a szereplők nyomorultul vannak. Nem az a felhőtlenül nevetgélő sorozat, de megvannak a pillanatai.

Majd meselem, merre halad az évad második fele. Itt kb. addig jutunk, hogy Michael elfogadja, a kapcsolatának vége, és talán nem tudja meg, miért kellett elmennie tőle Colinnak.

Kezdés után évad, és egyben sorozatzáró: The Good Fight (s06e10). Ha eddig nem tudtam, mit akar ez az évad, most sem lettem okosabb. Mégis, mi volt ez? Semmi zárás nem volt, és az egész évad szürreális világát sem magyarázza.

Nem is jogi üggyel zártak – az épület blokád alá került, mert a szomszéd épületből merényletet készítettek elő ellenük. Diane pedig döntést kellett hozzon, hogyan folytassa az életét. Megkapta azt az állásajánlatot, amire korábban annyira vágyott. Vagy vonuljon vissza? Már volt pénze álmai házára. És melyik férfi legyen az oldalán? Lyle, aki annyira passzol hozzá, vagy Kurt, aki sok mindenről másképpen gondolkozik, de szereti ettől függetlenül?

Simán lehetne innen tovább menni Diane mellett, és nagyon zavarja is az agyam, hogy sorozatzáró nem szabadna hogy abszolút és ennyire nyitott legyen. A saját elméletem, hogy mindenki halott, még az is jobban tetszett volna.

Vagy az egésznek az volt a lényege, hogy a világ ilyen őrült, ha Trump megint jelöltetheti magát? Passz, de már nem is akarom érteni. Kevés a jog, és furcsa volt a vége, ahogy az évad is.

Eléri a leépítés a Chicago Med (s08e06) évadát is? Már köszöntünk el szereplőtől, és újfent van egy, aki kapott egy nagyon messzi állásajánlatot és készül elmenni. Mondjuk, ki is aknáztak mindent a családjával kapcsolatban, volt már annyi dráma… (Helyet készítenek Aprilnek?)

De ez csak a rész vége. Maradtak a receptnél, kis magánélet és mellette a kórházi eseteket láttuk. Dr. Archer és dr. Asher egy méhen kívüli terhességet kezeltek, és megint gondot jelentett a felszerelés hiánya. Ez volt az orvosi rész. Személyesen: Dean vállsérülése még nem gyógyult meg, titokban nagyon nyeli a fájdalomcsillapítókat. Hannah meg lassan gyanút fog, neki ez a függőség a gyengéje a múltja miatt. Azért, remélem, romantikus szálakat nem akarnak köztük, ahhoz öreg hozzá a férfi.

Marcel pedig Will egy ismerősét műtötte, de a nagyobb hírnév miatt mások, gazdagok és híresek is őt akarják, így ebből is lett konfliktus. Orvosi esetként nem volt érdekes, itt inkább drámáztak.

De még túlsúlyban van a kórház, nincs is panasz.

Volt műtét, volt kórházi rohanás, volt diagnosztizálás és igen, mellette volt magánéleti dráma is. Látvány, színészek a szokott.

Med után Chicago Fire (s11e06). De itt sem tudok különösebben miről beszámolni.

Látvány: volt egy mentés, de szimpla látványvilággal. Kigyulladt egy ékszerüzlet, és az volt a leglátványosabb része, hogy az utcán az ékszereket lopó embereket el kellett kergetni. Arra volt csak jó, hogy Kelly megint tűzvizsgálati nyomozást folytathasson, csak most a változatosság kedvéért Stella is vele tartott. Egy kis csavar volt, ez mentette a menthetőt. Azért nem a legegyszerűbb válasz volt az igazi.

A többiek meg kaptak béna kis magánéleti szálakat: Cruz az örökbefogadáson dolgozik a feleségével, a fiúk barátkozni próbálnak az új fiúval, és egy verekedés kell hozzá, hogy megtörjön a jég.

Túl sok fontos szereplő esett már ki, és egyre kevésbé tetszik, hogy Stella – Severide kerül mindenki helyére és a középpontba. Az jó volt benne, hogy sokan vannak, másféle gondjaik és ügyeik voltak, de most szinte mindig az emlegetett házaspár kapja a nagy történetet, de a kisebbet mindenképpen. Arra is lenne tippem, hogy az új fiút milyen hamar fogják szélnek ereszteni…