A lengyelek pillanatok alatt legyártottak 5 évadot belőle, és már van az univerzumban játszódó másik sorozat is. Ráadásul az egyik sikerszerzőjük történeteinek feldolgozása - még a sorozatban is van egy rész, amikor Mróz könyvet olvasnak. Igazából nem is lep meg, hogy ilyen tempóban készült.

Mert jól meg van ez írva. Mróz nálam is listás, bár pont ebből a sorozatából nálunk nem olvasható semmi. Két külön regénye jelent meg magyarul, eleddig hiába reménykedtem, hogy a sorozat miatt majd jön más. Megoldás: elmesélem, mennyire jó a sorozat, és ha többen nézzük meg, talán a regényben is lát majd valaki fantáziát.

Akkor, mesélem is, mit tud a sorozat.

Ami nekem nagyon fontos, hogy egy csavaros, okosan felépített krimi. A hősnő, Joanna Chylka elsősorban a védelmet akarja felépíteni. Azért nyomoznak, olyan dolgokat keresnek, amellyel más gyanúsítottakat mutathat meg, terelgetheti a közvéleményt. Logikusan van összerakva, miből merre haladnak és milyen összefüggéseket fedeznek fel. Szinte végig megvan az élmény és nem lesz hihetetlen, amiket felfedeznek. Még a csavar, az igazi történet is elmenne. Vártam is, a szerzőtől annyit már olvastam, hogy tudja, milyen mindent másként mutató csavarokat tartogat a végére. És a legvége, ott veszett el a logika. Az utolsó ténykedések, a következmények, az annyira nem passzolt és műnek is éreztem. De ez az utolsó részt jelenti csak - nem rossz arány, hogy az utolsó részig okos kriminek tudtam nézni.

Ráadásként ott vannak a tárgyalótermi részek. Mert itt megvan az egyensúly: látjuk, mit és hogyan derítenek ki, és azzal mit kezdenek a tárgyaláson. Gyengém a tárgyalótermi krimi és itt látjuk a bíróságon történteket is. A lengyel bíróság is más egy kicsit, ami egy plusz érdekességet is adott neki. Ez azért elég más, mint a The Good Wife vagy Fight világa, és ez is működik.

Harmadik pontként ott vannak a karakterei. Chylka összetett figura és egyes pontokon kifejezetten antihős. Ő az az ember, akit teljesen hidegen hagy, kit kell védenie. Csak a nyerés számít. Bonyolult, egyelőre csak utalásokkal felfedett nehéz gyerekkora volt. Parancsolgat, vérprofi, ragadozó. Iszonyat nehéz mellette megmaradni, de akinek sikerül, a bűvkörébe kerül. Mert a maga területén ő a legjobb. Ebben az évadban olyan esetet kapott, ami talán elsőként a páncélja mögé hatol. Az apa - lánya kapcsolatok a gyengéi és ezzel telibe kapja. Érdekes is nézni, mikor veszi át az esendő ember a karrierista helyét.

Van lelkes, kezdő gyakornoka, aki hamar a hatása alá kerül és társként nyomoz vele, fedezi és rajong. Itt jegyzeném meg, hogy nagyon tetszett, hogy Chylka ezt tudta kezelni. Nagyon nem akartam volna egy viszonyt megnézni mentor és mentoráltja között, de nem is kellett. Chylka jól kimondja: az tönkretenne mindent.

Vannak megosztó családtagok a jelen esetben. Játszanak azzal, kiről mit gondolhatunk és milyen aljas dolgai vannak. Meglepőnek nem mondanám, ami kisül. Chylka már az elején megmondja arról a bizonyos személyról, milyen ember, és jobban telibe is találta, mint ahogy maga is gondolta volna.

De a másik ügyvédek, az ügyész, a csempész - bőven lehet erős egyéniségeket találni a sorozatban.

Több helyszínen forgattak, a szereplők mozgásban vannak. Amit az ügyvédek nyomozása látványban és akcióban hozni tud, ebben benne van. Beépüléstől kezdve betörésen, hekkerkedésen át mindenféle átverásig széles a paletta. Változatos, mozgalmas, és tárgyalótermi kriminek még látványosnak is mondható.

A szereposztás alapvetően tetszett. A naiv ifjonc és a kemény ügyvédnő alkata is el lett találva. Cielecka keménykedve jobban tetszett, de az is simán lehet, hogy a hősnőnek egyszerűen nem áll jól a lelkiismeret és a jobb énjére hallgatás.

Szeretem ezt a zsánert, az eredeti szerzőjének sötét csavarjait és a végét leszámítva a sorozatot is. Nekem  bejött annyira, hogy haladok is a következő esetre. Már a végén beharangozzák, mi lesz az. Majd arról külön mesélek!

Egyszer régen olvastam a regényt is. De most jól jött, hogy az nem mostanában volt. Akkor nagy valószínűséggel a filmmel is több bajom lenne. Hiszen az egyetlen erőteljes emlékem róla, hogy mekkora csalódásnak éltem meg.

A címmel kezdődik. Valahogy nem hiszem, hogy az iróniát kellene felfedeznem benne, noha simán kiérzem. A könyvmoly a könyvárus, aki a film főszereplője. De mennyire regényes az élet? Pont az benne a pláne, hogy nem az. Szimpla, hétköznapi. De attól, hogy voltak, akik szerették, mégiscsak regényes.

Mivel a hétköznapi élet az alapja, nagy történetre nem is lehet számítani. A megözvegyült könyvesboltos kiábrándult a világból. Mielőtt öngyilkos lehetne, talál otthagyva egy csecsemőt. Képtelen a sorsára hagyni, felneveli. Egy könyvügynökkel meg évek alatt barátokból pár lesznek. Végül rákos lesz, küzd és végül meghal. Ahogy már említettem, nagyon nem a regényes jelzőt tenném rá. A könyvre ez fokozottan igaz, de a filmre is passzol.

A film tele van gyászfeldogozással és veszteséggel. A szereplők nagy részének van egy sötét titka vagy egy múltbéli traumája. Lehetne nagyon depresszív is, de kedves pillanatokkal igyekszik kompenzálni.. Bár sokat szenvednek, mindenkinek lesz valami, amit szeret, amiért él. Lehet az a könyve, a gyereke, bármi.

Sajnos, ezzel együtt is a film eseménytelen. Amikor a románcot erőltetik, akkor sem romantikusak. Amikor AJ szétesik, akkor sem igazán dráma. Az apa - lánya kapcsolatba némi szívet sikerült beletenni, de igazán apa - lánya filmnek sem lehet nevezni. Kicsit ez, kicsit az, és hétköznapok.

Téli filmnek el tudom képzelni, hidegben bekuckózni. Most viszont nagyon nem találtunk egymásra.

Mert látványt, humort, valami olyasmit, ami felületesen le tud kötni, nem találok benne. Mélyebben pedig nagyon nem kívántam belegondolni a szereplők életébe meg gondjaiba. Az adhatná el, az a lényeg. Hogy alakul az életük akkor is a lehető legjobban, amikor ugyanúgy van benne fájdalom és veszteség. De megéri, mert annyi szeretet és szépség is van benne mellette.

A szereposztás viszont jól sikerült. Nayyar főleg AJ szétesett énjét hozta jól, hihetően szenvedett és nyüglődött. Hale a saját, jól bejáratott figuráját játszotta. Nagyon sok volt ebben is Ariából, csak egy idősebb verzió, aki már kiábrándult Ezrából, de a könyvekből nem. Meglepetés, de Arquette pozitív rendőre kb. a legnapsugarasabb figura az egész filmben. Ő az, aki mindig annyira a helyén van, hogy taníthatná, hogy lehetne mindenben megtalálni a jót.

Nem meglepő, hogy mivel a regényt sem szerettem, a filmért sem kezdek el rajongani. Romantikus lelkületüeknek, akik azért mégis komolyabbat akarnak a Hallmark kínálatánál, ideális. Nekem meg kb. egyszer is elég volt.

Nem is tudom, mit vártam ettől a sorozattól. Talán jobb krimit. Ez viszont inkább családi dráma kiderülő titkokkal és olyan szereplőkkel, akikkel nehezemre esik együttérezni is. Pedig próbálkoznak, 6 rész nem is sok, mégis, nem tetszett.

A történet szerint jó pár éve tombolt egy vihar. Egy kamaszfiú a part menti barlangban ragadt, a bátyja és annak munkatársa elmentek érte. Csak a fiú jutott ki - a másik kettő megfulladt. Ezzel a túlélő élete is tönkrement: fekete bárány lett, akit lehetett a tragédiáért hibáztatni. Hamarosan el is kellett mennie innen. Most hazatér a párjával, pár hónapos kislányukkal, mert az apja lassan teljesen elveszti az emlékeit. A bonyodalmat az okozza, hogy egy, a szigeten dolgozó lány gyilkosság áldozata lett. Mielőtt meghalt, a harmadik halott ügyében nyomozott. Mert aznap nem csak a két fiatalember veszett oda, volt egy lány is, akinek nyoma veszett és akiről senki nem beszél. Bronte az életével fizetett a kíváncsiságáért. Az új ügy pedig mindenkit felkavar és kénytelenek szembenézni a múlttal.

Kieran pedig szép lassan fel kell hogy feddje és felfedezze, ki mindenki és mit titkolt arról a bizonyos estéről. Sokkal több minden történt, mint amiről az egyes szereplők tudtak. Vagyis, a darabok megvannak, de ez az eset kell és a nyomozás, hogy beszélni kezdjenek és lassan összeálljon a múlt története. 6 rész, de bőven vannak kiugrók és terelések benne. Több elmélet is lesz, mi történt igazából. Még a hősi halottak tisztessége is megkérdőjeleződik, de sokféle régi konfliktus felszínre tör.

Ezt árnyalják a magánéleti és szerelmi drámák. Mia a halott lány barátnője volt, aki bele volt esve Kieranba. Most pedig Mia az, akivel együtt van, aki gyereket szült neki. Eleve nem egy biztos helye volt, de most azzal is szembe kell néznie, hogy Kieran akkori nagy szerelme a halott lány nővére volt, van közös titkuk is. Itt van Liv is, még mindig gyönyörű, még mindig van egy olyan szikre közte és Kieran között, ami Miát fenyegeti. De Kieran anyja is ugyanolyan passzív-agresszív, mint volt. Az egyetlen fiával úgy bánik, annyira hibáztatja a kedvence halálért, hogy évekkel később és már apaként sem könnyű ezzel megbirkózni. De ott van az emlékeit elvesztő apa titka is, és sok mindenki másé.

Az működik is a filmen, ahogy a részletek összeállnak. Csak a cselekmény helyett a sok lelki szemetelés van benne, ami annyira nem tudott lekötni. Főleg a szerelmi szálak. Nem tetszettek a fix párok a történetben, legyen az Mia és Kieran vagy Liv és a barátja, akit a helyi lúzernek is nevezhetnék.

Kinézetre semmi extra. A dráma a lényeg.

A színészek között azért akadt ismerős is, de ezt nem nevekkel akarták eladni. Tudnék azon gonoszkodni, hogy leginkább szenvedni kellett mindenkinek, de megállom. A kedvencem különben Damien Garvey arzheimeres egykori tanár alakítása volt, abban bőven volt váltás, lehetőség és dráma is.

Nem tudom azt írni, hogy tetszett. Egyszer elment, szépen körbeért minden és mégiscsak regény az alapja, ki voltak találva a jellemek és titkok rendszere. De annyira nyomorult és átkozott szinte mindenki, hogy azt nem volt nagy kedvem nézni.

Most értem össze a filmekkel és a regényekkel. Ráadásul az Őzragu-randevút frissen olvastam, így eléggé bennem is van, mennyire különböznek a látottak a leírtaktól. Mondjuk úgy, ebben olyan plusz szálak vannak, amelyek nélkül jobban meglettem volna.

De mit is kaptunk? Franz élné a kis életét, csak felforgatja azt, hogy a polgármester síbalesete miatt Susi lesz a megbízott polgármester. Vagyis, Franz főnöke is. Ez aztán kihat a libidójára meg a közérzetére is, hiszen Susi nagyon hamar belelendül, hogy fejlessze a kisvárosukat. Franz meg, ugye, nem szereti a változást. Közben találnak egy emberi ujjat az egyik földön, amikor meg tényleg megindul a kutatás, egy helyi nagy gazda több része is előkerül. Így már mehet is a nyomozás, ki és miért tette el láb alól.

Nem fogom összelistázni, de a regényben több minden más és nekem Falk megoldásai voltak a szimpatikusabbak. Pl. még az sem egyezik, ki és miért ölte meg a gazdát. Vagy, a Susi-helyzet kezelése. Itt Franz rosszul viseli, míg a  regényben tudta támogatni, ha néha jelezte is neki, hogy nagyon elszállt vele a ló. A nő megváltozott ruhatára meg éppen beindította azt, amit itt a nő megnövekedett hatalma elvett. Egy példa arra, ami nem esett jól: a regényben Susi jobb óvodáért, fejlesztésekért küzd. Itt meg a turizmust akarja beindítani és egy olyan szobrot avatnak, ami kezet foghatna A mi kis falunk kakaós tekercsével.

Ennek ellenére a hangulat megvan itt is, az a bajor kisvárosi kissé lökött, szerethető mindennapok, amivel ezek a filmek szerintem jól operálnak. Talán mindig van bűnügy, de a család és összetartás, a hétköznapi szerencsétlenkedések adják a ragasztót.

A szereplők hozzák a tőlük megszokott viselkedést és hűek magukhoz. Rudi talán a kelleténél többet panaszkodik és veti fel, hogy Franz nem elég jó barátja, de ott vannak egymásnak jóban-rosszban. A nagyi, a füvező apa, a kisvárosi lökött alakok mind színesítik a palettát. Ha már a mellékszereplők, egyre nő a kis Paul is, Susi és Franz kisfia. Már adnak neki szerepet és szöveget, abszolút jó dinamika, ahogy belenő ebbe a családba és kezd szerepe lenni több történetszálban is.

Most sem látványfilm, de nem is kell annak lennie. A humor adja el, és az most is megvan benne. Az eredeti regényhez képest szerintem olcsóbb poénok jutnak, pl. a hentes fiának idősebb, irritáló nőjének levakarása helyett Rudi lóg a ganéba, de szó szerint. Értem, miért, de azért most a friss regényélménnyel magam mögött nem bánnám, ha nem ennyire olcsó poénokkal dolgoznának, mint Franz impotenciája. Meg a kaka.

Továbbra is jött vissza minden színésze. Azt már el is érték, hogy ezeket a színészeket ezekhez a szerepekhez fogom kötni. Nem mintha másban láttam volna bárkit is, de ez már rájuk nőtt.

Nem tudom, a halas film mikor jön, valószínűleg bőven előbb elolvasom, mint ahogy filmesítik, de ha jön, akkor majd mesélem azt is. Már megvan az a kellemes nosztalgia érzetem, amikor ezeket a történeteket nézem, ha tényleg sok karakter ment eleinte nagyon az agyamra. Egyszerűen eltaláltak egy olyan lökött, de kedvelhető kisvárosi miliőt krimivel, amit szívesen nézek.

Nem változott a véleményem a Countdown (s01e05) kapcsán. Annyira ismétlődően futnak bele ugyanazokba a dolgokba, hogy az már bosszantó. Elég csak Ackles bénán eljátszott rosszulléteire gondolni. De mindegy is, elengedem. A héten volt kémkedés az osztag részéről - a fehérorosz konzulátust hekkelték meg egy rendezvényen. Közven meg újabb részleteket láttunk az ellenfelük múltjából - eddig ő volt a szimpatikusabb és most nem is értettem, honnan a nagy váltás. A rendes köztisztségviselőből hogyan lett korrupt és robbantgató bűnvezér? Az a lépcső kimaradt, és a részből az maradt meg nekem legjobban, hogy nem értettem, miért lett egy olyan ember belőle, aki az álcázása érdekében akár a saját nejét is felrobbantja.

Évadzárózott a Poker Face (s02e12) és nem vagyok boldog tőle. Ugyan volt benne egy csavar, ki is a bérgyilkos, de most még jobban rámentek arra, hogy Charlie nemezise megérkezett. A nőt hasonlítgatták Sherlock Holmeshoz és a gyilkos is hasonlókat dobott be, amikor a vízesés jelenetet fordították át ebbe a sorozatba. Itt is más a tematika, nem egy fix ügyet kellett megoldani. Charlie későn jön rá, mi is történik körötte és utána ezt a tökéletes ellenfél vonalat vitték tovább. Nem is emlékezetes rész volt benne, inkább bosszantás. Mert megint vissza fognak térni a Charlie, a menekült vonalra, noha nekem a mostani évad céltalan utazgatása jobban tetszett. Nem jó hír, de talán ez a rész volt a számomra legkevésbé érdekes az egész évadban.

Újabb évadzáró - Criminal Minds (s18e10). Itt pedig a szálakat varrták el nagyban. Megtudtuk, ki az Utód és mit akar Eliastól. Aki vizsgázhatott, hogy valóban megváltozott, vagy még mindig az a pszichopata, aki egykor volt. A BAU csapat most sem nagyon kapott lapot. Ha Elias beépített emberként nem segít nekik, akkor semmire sem jutottak volna. Bár okoskodás volt bőven, de már nem erős ez a csapat. Itt sem tudnék mit kiemelni - hanem a morgás jött ezt a véget is látva. Mintha Elias innen ki lenne vonva és akkor mehet másfelé a sorozat. Ami valahol jogos, már jóval többet kihoztak belőle, mint lehetett volna. De így befejezni a történetét... Be van rendelve a 19. évad, de most elképzelésem sincs, azt milyen irányba viszik.

Újabb évaddal jött a Foundation (s03e01). Ahogy már megszokhattam volna, megint jó nagyot ugrunk előre. Vagyis, teljesen új világot ismerünk meg, az előzőekre építve. Az Alapítvány már a császárság mellett a másik nagy egység, de Demerzel is megtanulta használnia  fényt és próbálják a császárokkal megakadályozni a világ végét, ha látják is a hanyatlást. Demerzel már komolyan bajban is van miatta, mert mi lesz vele, ha nem lesz több Cleon? Ez ráadásul az a kor, ahol színre lép az Öszvér.. Félelmetes egy figurának tűnik, egymaga nagyon könnyen egy egész sereget elintézett. Nem véletlen, hogy Gaal addig nem is tért vissza, amíg nem jött a férfi, hogy aztán szembeszállhasson vele. Nagy árat fizettek érte, de az már múlt idő. Ez az első rész az alapozás - melyik helyszínen mi történt, ki milyen politikai mozgásban van éppen benne. Felépítették, hol tart most a világ. Egy látványos akciójelenet is volt, az Öszvér már emlegetett színre lépése. Nem egy blockbuster szinten látványos, de sorozatnak nagyon korrekt. A sokféle világ, a kosztümök és az a már emlegetett akció is. Megint, kicsiben mutatták, mit tud mutatni ez a sorozat. Minden színésze jött is vissza és megint egy kicsit más hangulatú Cleon-triót kaptunk. Hari egy nagyon racionális verzióját. Az Öszvért, a maga csendes és pusztító erejével. Jó alap, érdekel is, merre haladunk tovább, csak a szokásos bajom van. Olyan nagyokat ugrunk, hogy fogalmam sincs, hogy a korábbi szereplők története milyen véget ért. Mert legutóbb Hajnal és a királynő elmenekültek, de meddig jutottak? Mi van az általuk indított Cleon-vérvonallal? De ok, hangolódunk a mostani történetre. Az Öszvér elleni küzdelemre.

A 3. évadzáró a héten a Murderbot (s01e10) sorozaté. A nagy akció megvolt a múlt héten, ez már tényleg csak a szálak elvarrása. Mi lesz Murderbot sorsa? A csapat nem hagyja magára, küzdenek érte a vállalattal és a végén eldönti, mit akar kezdeni a szabadsággal. Kb. ennyi volt az egész. Egy levezetés. Minimális humor akadt benne most is és érdekes volt az, hogy mennyivel másabban néznek ki a csapattagok, ha nem azon a bolygón próbálnak kutakodni. Sokkal hozzáértőbbek a maguk területén, tárgyalásban, jogban, a modern világban és nem kint a pusztán. Szépen levették a regényt és bírtam, ahogy még Gura is kiállt a biztonsági egység mellett. Ilyen szempontból kerek befejezés - mindenre szépen pontot tesznek és csendesen elköszönnek. Ennek a folytatása is be lett rendelve, a regény alap is létezik, majd meglátjuk, hogyan tovább.

Szépen éíptkezett tovább a Smoke (s01e04). Még egy kicsit mélyebbre mentünk, kit mi mozgat. Dave még egy kicsit kattantabb lett és nem is értem, ez a házassága hogyan és minek köttetett. Annyira másak a feleségével és olyannyira nincs meg a közös hang a nő gyerekével, hogy kb. rossz nézni, amit szenvelegnek együtt. De ott is, Freddy esetében is látjuk a folyamatos, ahogy az élet lenyomja őket. A kényszereket, amik majd robbannak. Az egyik legemlékezetesebb nekem pl. az volt, ahogy Freddy vezette le az idegességét - azok a kannák/gyújtogatásra alkalmas eszközök gyűlnek ám a szekrényében... Michelle egyre jobban nyomon van, most kapott is egy jó jelenetet, ami olyan volt, mintha ki akarta volna ugrasztani a nyulat a bokorból. Látszólag a pasijáról mesélt, de sokkal inkább Dave-et jellemezte és nézte, hogy reagál arra, hogy ennyire lekicsinylően beszél róla. Mert nem volt nehéz kitalálni, hogy nincs semmilyen pótpasi, akiről látszólag beszél. Most nem volt látványorgia, de ebben a sorozatban azt nem is várom. A pszichés vonalat építik és azt kaptam most is.

Végre volt egy kis haladás a Resident Alien (s04e06) kapcsán. Harry a bolygóközi tanács elé került, ahol tényleg el lehetett pár dolgot érni, így már érthetőbb, merre és miért haladnak majd. Különben meg mellékszálon olyan idióta elemek voltak, hogy az valami kegyetlen. D'arcy hajszája az elveszett pénz után? Annál csak az volt rosszabb, amikor Harry lett volna, aki lelki tanácsot nyújt neki. Mindig is lökött volt az a nő, és most nagyon felesleges is volt a történetszála. Dramedy lett volna, de inkább csak kényelmetlen volt nézni. Haladtak a baba üggyel is, bár az necces lesz, a polgármesterék hogyan fogják megmagyarázni, hogy hirtelen lett egy lányuk a semmiből. Mindegy, nem is ez a lényeg. Van egy újabb küldetés, Harry megint akcióba lendülhet és bízom benne, hogy végre haladni kezdenek az események. A részben meg talán Harry ráébredése voltak a legjobbak. A készítők beletettek egy kis érzelmet az emberi összetartozásról, ami kellemesen pozitív volt.

Hát, már nem is tudom, hogyan kellene ezeket számoznom. Most az lett a divat, hogy a Dexter új sorozatok alcímeket kapnak. Az Eredendő Bűn a kezdetre visz vissza, amikor Dexter gyakornok lett a rendőrségen és alkalmazni kezdte Harry kódját.

Ugyanakkor, belehelyezték a jelenleg futó történetszálba. A nyitásban Dexter a fia által meglőve haldoklik, viszi be a mentő a kórházba. Vagyis, ahol az újraélesztett sorozat zárult, ott vették fel a vonalat és a haldoklás közben le kezdett peregni az emlékezet homokja. Ahogy szintén divatos mostanában, azért az eredeti szereplők fiatalabb énjeit más színészek játsszák, de a narrátor megmaradt az eredeti. Ahogy pl. Sheldon hangja adta a keretet a Young Sheldonban, itt Michael C. Hall meséli el az ifjú Dexter történetét.

Nem aprózták el különben - több szálon is vezetik az eseményeket. Meglepően sokon, azt kell mondanom, ezzel sokkal erőteljesebb dinamikát összehozva, mint amit az alap Dexter sorozatok tudtak. Egyrészt, megkapjuk Dexter jelenét, aki gyilkolni akar és az orvosi helyett a helyszínelőknél köt ki. Vannak esetek, amiken dolgozhat, de inkább a saját gyilkolási metódusának kidolgozása a fontosabb feladata. A nyomozók ügyeihez kapcsolódóan jönnek a saját nyomozásai és ide illik a sorba az a gyerekrablásos történet is, amely végig megy a háttérben és a végére át is veszi a vezető szálat.

Ott van Harry története, akinek végignézhetjük visszaemlékezésekből azt az időszakát, amikor Laurát beépítette a kartellbe, viszonya lett vele és végül Dexter örökbe fogadásához vezettek az események. Igazából sok újdonságot onnan nem kapunk, az a történet szerves része a Dexter sorozatoknak, aki nézte eddig, ismerte. Számomra egyetlen új elem volt benne - hogy a Morgan család először Briant is örökbe fogadta. Csak annyira agresszívan viselkedett, hogy amikor Debre támadt majd Harryre is, már nem maradhatott a kicsik mellett. Ezt különben szépen rákötötték Harry jelenlegi nyomozására, ami egyben LaGuerta bemutatkozása is az osztályon. Érdekel is, abból mit hoznak ki, mert bizony a Hűtőkocsis Gyilkos miatt tudom, hogy mi lesz a vége, de az még olyan messze van ettől a ponttól... 10-15 évnyire, kb.

Valamint, Deb is megkapja a maga szálait, akinek itt még nem fordult az érdeklődése a rendőri munka felé. Inkább attól szenved, hogy az anyja halála óta egyedül maradt. Az apja és Dexter egy olyan szoros egységet alkotnak, amibe neki nincs helye. Vele jönnek a tini drámák is - harc a sportcsapat vezetéséért, barátnő viták, új pasi, meg hasonlók. De rá is igaz, hogy a későbbi személyisége alapjai már megvannak itt is.

Mindent összevetve így sikerült egy pörgő sorozatot összerakniuk, amiben több ügy volt, többféle családi és krimis konfliktus is, amiket szépen fel is oldottak a végére. Abban még meglepetés is akadt, hogy ki volt az évad főellensége. Könnyen lehetett volna Brian is, de mivel Dex a kiemelt főszereplő, inkább Spencer kapja a kitüntető címet.

Új nézők is simán leülhetnek elé, de a hozzám hasonló régi nézőknek easter egg tud lenni, hogy milyen utalások vannak a későbbiekre. Sok mindent most kísérleteznek ki, ami később rendszerezte Dexter életét. Vagy a munkásságát, ha nevezhetem így. Mert azért Harry nem kézikönyvet adott neki - azt neki kellett kitalálnia, hogy üsse ki az áldozatot, hogyan tüntesse el a hullát és hasonlók.

Azt nem mondanám, hogy humoros sorozat, de azért egy kis fekete humor időnként megcsillan benne. Nem lett nyomasztó vagy túl súlyos, bár Harry előtörténetébe azért sikerült a drámát is beletenni. De még Briant is tudtam sajnálni, amikor az ő múltja került terítékre. Igen, voltak vele gondok, de nem csak maga tehet arról, hogy elért erre a pontra, ahol most láttuk.

A szereposztás szerintem jól sikerült. Patrick Gibson elképesztő, mennyire levette Hall korábbi játékát. Nem véletlenül olyan a poszter is, amilyen. Az ő esetében van maximálisan kirakva az, hogy ugyanazt a karaktert látjuk, ugyanolyan gesztusokkal, csak itt még fiatalabb. A húzónév különben szerintem nem ő lett, hanem a Harry-t játszó Christian Slater. De akadt rajtuk kívül is ismerős - Christina Milian és Patrick Dempsey. Mit gondolkodtam rajta, honnan olyan ismerős nekem Spencer. Hát, meg kellett néznem a stáblistát és már meg is volt. Mit ne mondjak, Meredith ilyen formában nem ismerne rá Derekre, de hát nem is azonos a két figura.

Volt benne egy kis krimi, némi családi dráma és annak a különös világa, hogy itt egy sorozatgyilkos igazságosztó történetét ismerjük meg. Könnyű vele szimpatizálni, hiszen a világ jobb attól, hogy ezek az emberek nem léteznek tovább benne.

Különben be lett rendelve a 2. évad is, így lehet, ez lesz a pont, ahol elválunk a másik sorozattól. Mert C. Hall-lal éppen most indul be a Resurrection. Még a végén elérünk oda, hogy a sorozat jobban kinövi magát, mint annak idején az eredeti.

Mennyivel jobb az eredeti címe! Angolul ez a Bad Influence. Sokkal jobban kifejezi, mi van ebben a filmben. Mert azt sokkal jobban taglalják, milyen hatással - olykor rossz is - vannak egymásra a szereplők, mintsem játszmáznának. A mocskos sem éppen találó jelző, de hagyjuk. Éppen eleget morogtam már egy-egy címen, van ennél rosszabb is.

Nézzük inkább a történetet!

Ami különben annyira tini new adult filmes, hogy az valami elképesztő. Talán zsinórban ez a harmadik ilyen film a spanyoloktól, ami igazából ugyanaz, csak kicsit másképp. Itt van egy gazdag lány, akit zaklatnak az iskolában. Az apja, aki gazdag üzletember, benne van egy mentori programban. A börtönből szabadult, problémás fiút testőrként teszi a lánya mellé. Arra nem számíthatott, hogy a két nagyon más ember idővel többet kezd érezni egymás iránt és ezzel megbolygatják a múltat, amiben akad mocskos titok - ha már a címben ott ez a jelző...

Nem tudom túlragozni, mert erről nagyon nincs mit írni. A srác minden hátrányos helyzete ellenére helyes és védelmező a lánnyal. Akit meg körülvesz egy olyan hercegnős attitűd és környezet, annyira más, mint Eros alap világa, hogy egyértelmű, merre halad a történetük.

Csak éppen a film rettenetesen unalmas közben. Nincs egy normális fordulata és az iskolai élet bemutatása is inkább röhejes, mint érdekes. A lánynak beszólogat az exe, meg hasonló drámák akadnak benne. Olyasmiket meg nem is tudok mivel magyarázni, hogy a 21-22  éves fiút simán felveszik diáknak, hogy kísérgesse Reese-t? Minél jobban kiszálazom, annál nagyobb blődség az egész.

Olyasmiken is fennakadtam, mint a mondott és a látottak közti különbség. Reese teljesen angolszász nevet kapott, folyékonyan beszél angolul. Szerintem az apja ágám félig amerikai. Erre egy olyan színésznő játssza, akiben több spanyolos hatás nem is lehetne. Még Eros is előbb menne el amerikainak, mint a lány. A kétféle nevek, az iskola is - van egy olyan kettős amerikai - spanyol hatás benne, amit nem is akarnak megmagyarázni, csak láttam és így irritált.

Buta a megoldása és ott is van bőven elvarratlan szál. Eros és a barátai azért küzdöttek annyira, hogy társnőjük öccsét kihozhassáj a rendszerből, maguk nevelhessék. Aztán mi lesz azzal a gyerekkel? Kit érdekel, helyette azt mutogatják, hogy Eros és Reese felhőtlenül táncikálnak. Meg hasonlók.

Nincs ismert színésze, de jó alakítása sem. Rém szappanoperás az egész. Eye candy faktorra akarhattak rámenni, de nem érzem azt, hogy sikerrel jártak volna.

Nagyon nem tetszett ez a film  és ezzel ki is teszem a pontot. Egyszerűen nem akarok vele többet foglalkozni. Gagyi, olcsó, érdektelen.

A franciák után egy ázsiai sorozat, a változatosság kedvéért ez is animálva. És ez is feldolgozás. Csak éppen a Devil May Cry egy játékot vesz alapul.

Azt már írom is, hogy azzal nem tudom összevetni. Korábban a Tekken legalább x-box miatt ismerős volt, de ezzel egy másodpercet sem játszottam. Mennyire egyformák a szereplők? Követi a történet valamelyik játékot? Fogalmam sincs. Annyit olvastam neten, és nem merültem kicsit sem bele, hogy Vergil karaktere a játékokban is benne van, nem az animáció találmánya. De azt már pl. nem tudom, hogy Lady mennyire itteni karakter.

Igazság szerint a történet szempontjából nem is számít. Abban érezni a játék alapokat, hogy minden egy-egy verekedésre, küzdelemre van kihegyezve. Jönnek a pokolbéli szörnyek, nagyon ügyködnek valamin, amit meg kellene akadályozni. Nagyon számítógépes játékosan hozzávalókat gyűjtenek - itt éppen portál megnyitásához. Minél előbbre tartunk a sorozatban, annál nehezebben legyőzhető lények érkeznek. Valamint, egyre jobban megismerjük Dante figuráját és a képességeit.

Lineáris és egyszerű a sorozat. Harc a démonok ellen. Azzal sem tudom vádolni, hogy túl nagy meglepetések lennének benne. Dante azért nevezetes a démonvadászok között, mert pokolian erős és olyan helyzetekből jön ki épen, amibe bele kellene halnia. Amikor mutatják, hogy miképpen gyógyul a bőre - kvázi összeforrnak spontán a sebei és a csontjai is, már nézőként lehet tudni, mi lesz vele kapcsolatosan a csavar. Nem is írom ki, annyira egyértelmű. Ahogy a szabályok szerint az sem meglepetés, az ikréről mit tudunk meg a végére.

Nem is a történetért nézi az ember, hanem az akciókért. Az meg szépen össze van rakva. Az külön érdekes benne, hogy az emberek mivel igyekeznek javítani magukon, hogy a démonokkal is fel tudják venni a versenyt. Lady spéci holmijai, de nem ő az egyetlen, aki ilyesmikkel rendelkezik. Dante meg egy egészen más szint. Ahhoz igencsak komoly ellenfél kell, hogy őt valaki megizzassza.

Bár, a történet kapott egy vonalat, ami miatt mégiscsak egy kicsivel több agyatlan akciónál. A Fehér Nyúl története szívbemarkoló és amit mindkét világból látunk... Az emberek sokkal rémesebbek, mint akiket szörnyetegeknek neveznek. Kapunk tömegmészárlástól kezdve ocsmány húzásokig mindent, még egy mini holocaustot is. A végére el is jutottam arra a szintre, hogy vártam, mikor mennek szembe a katonasággal. De még Mary - Lady - is olyan elvakult, hogy fel sem fogja, kiknek dolgozik. Azt nagyon nehezen emésztettem meg, amit azokkal a démonokkal tettek, akiknek menedéket ígértek és akiknek az volt a legnagyobb bűnük, hogy nem akarták egy olyan világban felnevelni a gyermekeiket, ahol nem nőnek fel, mert megölik - megmérgezik - halálra kínozzák őket. Mondhatnám, hogy az emberekkel sem jártak jobban...

Szóval, én ezt viszem ebből magammal és nagyon várom, merre viszik a második évadot. Mert nem csak a démon uraknak kellene alaposan a körmére nézni, én az emberiség vezetői között is várnék szanálást. De majd kiderül.

Erről sokat nem fogok írni, mert annyira nem tetszett. Magyar komédia, amin nevetni kellene. Nekem bosszankodnom sokkal inkább sikerült rajta.

A történet szinte nincs is. Adott egy örök gyerek, különben már nyugdíjaskorú gombfocista, aki ki akar jutni az EB-re. A meccset elveszik, a visszavágó előtt nem kevés pénz kellene. Mivel elég súlyos beteg is, a könyvelő fia kreatívan kezel egy tévesen nekik küldött támogatást. Csak éppen a csapat mindenféle butaságra költi a pénz, az adományozó meg jönne megnézni, mit alkotott kamaszkora focicsapata a pénzből. Hogy még egy kis bonyodalom legyen, a fiú kezd összejönni az apja csapatának fiatal nőtagjával, csak éppen azt nem tudta, hogy a nő korábban az apja szeretője volt. Így nem véletlenül futottak mindig össze, hanem a nő jött el az öregtől, mielőtt a fia hazaért volna.

És ennyi a film. Nem edzenek, csak szórják a pénzt. Buta konfliktusok vannak. Szerencsétlen szereplők. Semmi izgalom. A végére ugyan odateszik az EB-t eldöntő meccset, de lehet sejteni, milyen renoméja van a sportágnak, ha azt két lepukkadt csapat játssza egy hotelszobában minimális néző mellett.

Nekem nem sikerült megszeretnem a szereplőket. Az apa kifejezetten idegesített azzal, hogy élt bele a világba, aztán minden a fiára szakadt. Nem véletlenül lett olyan komoly fiatalember, neki kellett a felnőttnek lenni az apja helyett. Őt azért tudtam sajnálni, ráadásul a munkahelyén is csak szivatták. A szerencsétlen dadogós lány, aki annyira megvetett volt otthon, hogy képes volt összejönni egy férfival, aki majdnem a nagyapja lehetett volna. Azt meg nem is kommentálom, az milyen húzás, amikor még az apával kavar, de már randizik a fiával. Attól is ki szoktam akadni, ha valamiben a barátnő fivérek között vált, de egy apa - fia megugrás... Ahogy írtam már, én morogtam és nem szórakoztam ezen a filmen.

Tele van olcsó poénokkal, amelyek egy jelentős része szexista. A másik két csapattárs pl. rendszeresen olyan jelenetet kap, amikor a környék két jó nője közelébe kerülnek, aztán az egyik a szövegével jól elijeszti őket, miközben tényleg nem akarnak mást a haverjával, csak hetyegni. Az is elég hiteltelen párosítás - dekoratív, csinos fiatal nők két ronda és korosodó pasival? Persze.

Különben ismert színész bőven van benne, de minek? Itt balekok és lúzerek vannak csak, vagy idegesítenek, vagy egyszerűen nem hiszem el, hogyan tudnak olyan szerencsétlenek lenni. Úgy is mondhatnám, nem fejlődnek, vesztesek és nem látom, mi vonzó lenne bennük egy színésznek. Azt meg nem is minősítem, ki a sztárszereplő. Azért az nem mostanában volt, amikor mindenki Dallast nézett hétvégén.

Nem is ragozom tovább - ez nagyon nem tetszett. Utáltam a sportszálat, a szereplőket és a szerelmi szálat nagyon. Ezt kár volt megnézni.

Kezdek rájönni, hogy nekem az Asterix és Obelix-történeteket a nosztalgia adja el. Kamaszkoromban voltak az első sikeres filmek, az egyiptomi részt nagyon sokszor megnéztük a testvéremmel. A régi kellemes emlékeim miatt meg az újabb verziókat is megnézem, történet rengeteg van a képregények miatt, de igazság szerint már nincs olyan ötlet vagy valami plusz, ami miatt újra bele tudnék bolondulni ebbe a világba.

A főnökviadal ugyanolyan tucatsztori ebben a történelmi korban, mint az összes többi. Ugyanaz a séma van mögötte. Caesar kisüt egy tervet, amivel az utolsó gall falu is leigázható lenne. Már majdnem sikerrel is jár, amikor Asterix és Obelix beveti magát és ezzel menti a galloknak a helyzetet. Ha a tényleges történet más is, a mögöttes szálvezetés és alaptörténet annyira egyforma...

Ez most abban más, hogy animált sorozat. Nem egy nagy film - bár megjegyzem, annak is simán fogyasztható. Sőt, nem véletlenül a Netflix sugározza. Kiválóan alkalmas darálásra és akkor valóban olyan, mintha a szokottnál egy kicsit hosszabb filmet néznénk meg.

Nem rossz különben, csak végtelenül ismerős. Pár új karakterrel, mint a német lélekbúvár, igyekszik új színeket is mutatni, kisebb-nagyobb sikerrel. De a lényeg mindig Asterix és Obelix barátsága, meg a helyzetek, amikbe belekeverednek. Itt konkrétan Obelix kiüti véletlenül a druidát, aki amnéziás lesz és így nem emlékszik a varázsital receptjére sem. Caesar meg egy olyan törzsi törvényt használna ki, hogy ha egy gall vezér legyőz egy másikat, megkapja a címét. Így egy Rómához hű, nagydarab és jó harcos gall törzsfő meg lesz bízva, hogy Hasarengazfix ellen álljon ki, és a győzelmével csatolja Rómához azt a bizonyos falut. Mivel nincs varázsital, ideiglenesen Obelix lesz a vezér, hogy ő harcoljon. Mivel, neki nem kell a varázsital. De persze lesz bonyodalom, nagy veszekedés és a helyzet mentése a végére.

Különben a nevekkel még mindig szenvedek. Igen, beszélő nevek. Most is. A nyelvezet is közel van ahhoz, hogy gyerekkorom Frédi és Bénijét idézve versben szóljon. Nem éppen az a forma, amit szívesen hallgatok. De ez is hozzá tartozik, túl tudok lendülni rajta.

Grafikában sem újít a dolgokon. Animált, nézhető és még mindig azzal poénkodnak, hogy ókori környezetbe tesznek olyasmiket, amik kicsit másképp a mi korunk termékei. Nézzétek csak meg, a végén elszálló rómaiak mire emlékeztetnek?

A vége, a humora, a szereplői - tulajdonképpen minden, annyira ismerős. Nosztalgiázni még jó, vagy annak, aki nem ismerte még ezt a mesét és most kezd ismerkedni vele. Mert eredettörténet is van benne, jegyzem meg. Talán így kellene felfognom - nem a régieknek, hanem az újabb nézőknek lett ez a mesesorozat becélozva.