A film kapcsán belegondoltam abba, mennyi ázsiai film- vagy sorozat akad, aminek az eredetijét nem is ismerem. Tudom, hogy onnan jött, de van amerikai változat és azzal elégedett is vagyok. Többnyire. Nem is próbáltam valami eredetit megtalálni.

Most felmerült bennem, lehet, hogy kellene?

Ott volt az a sok horror, aminek az eredetijét nem ismerem. Az Átok franchise, de a nagy kedvencem, az első Kör eredetije is onnan érkezett. A hét mesterlövész szamurájos verzióját se láttam még soha. Godzilla is szépen illik a sorba: először megnéztem a Jean Reno nevével is fémjelzett változatot, aztán jöttek szépen sorra az új filmek. Most már Konggal karöltve. De eredeti, japán verziót eddig nem láttam.

A Minus One különben megérte a rászánt időt. Az első, hogy ennek nem csak valami felesleges és értelmetlen köret a kerettörténete. Nem csak annyiról akar szólni az egész, hogy jön Godzilla és pusztít. Japán elvesztette a világháborút, és a főszereplőnk egy fiatal kamikaze, aki megtagadta a parancsot, élni akart. Géphibát jelentett, leszállt és balszerencséjére az egyik első Godzilla támadás elszenvedője lett. De túlélt. Hazament, a romok közé. Ahol aztán szembesült azzal, hogy kamikaze-ként neki szégyen, hogy túlélt. Mennyire romokban van minden. Hiába kap célt - egy elárvult kislány és gondviselője eltartója lesz -, igazán nem tud továbblépni. Ahogy a filmben megfogalmazzák: az ő háborúja még tart.

Csak éppen Godzilla megint feltűnik, ezt a területet veszélyezteti, és valamit tenni kell ellene. Ott találja magát az első vonalban és jobban összeszedni magát, mint ahogy eddig sikerült neki.

Körötte ott a sok mellékszereplő, és mindenki cipeli a traumáit. A háború, és ami utána jött. Így van egy csapat, van egy küldetés és csak ezek mellé építik be, hogy Godzilla miképpen rombol. Mert természetesen ez szörnyfilm, nem marad ki ez sem. Bemegy a városba, pusztít, és meglepően értelmesen tudja a film használni a képességeit. Legyen az az ereje, vagy az a bizonyos atomsugár, amit kilő. Azzal az amerikaiak is próbálkoztak, de negyed annyira nem sikerült eltalálni a bemutatását, mint itt.

Azzal azért bajban lennék, hogy mennyire lett jól sikerült maga Godzilla figurája. Személy szerint a CGI mutatósabb az amerikai változatban, ebben van valami túlzottan mű. De csak magában a külsejében - a viselkedése, ahogy ki vannak találva és meg vannak mutatva olyan részek, mint a sugár bevetése, nagyon működnek. Vagy a gyógyulási képessége. Itt sokkal jobban érezni, hogy hagyományai, mitológiája van, sokkal többet foglalkoztak vele.

Vagyis, a szememnek is megfelelt ez a film. Vannak kifejezetten jó ötletek benne, és hamar túllendültem azon is, hogy Godzilla gumi hatású. Annyira szépen meg van komponálva, amikor a vízben csapnak össze vagy a városban kezd tombolásba.

Ütős és nekünk új az a háttér is, amibe bele lett helyezve. Japán egy vesztes háborúból próbál magához térni, és innen - vagy a háborút megnyerő amerikaiak filmjeiből inkább - új az a mélység, amibe ők kerültek. Nem egyszerűen a hatalmi státuszuk veszett oda, hanem a mindennapjaik olyan szilárd alapja is, mint a császárba vetett hit. Egész más egy olyan országban nekiindulni az új életnek, ahol ünnepelnek és hősnek kezelnek, meg ahol kénytelen vagy elmenni aknákat szedni - azt kifejezetten jól ábrázolták különben -, hogy legyen tejporra pénzed. Ahol leköpnek, amikor kiderül, hogy mit csináltál a háború alatt.

Tetszett az is, hogy a film kritikus saját magukkal is. Itt van egy folyamata, ahogy az emberek is elkezdik átértékelni magukban a korábbi magukat, az országot. Shikishima számára és mindenki másnak is szégyen, hogy él. Hogy nem adta az életét a háborúban. A szomszédja konkrétan azzal is vádolja, hogy az ilyen parancsot megtagadó kamikaze pilóták miatt vesztették el a háborút. Más lett volna, ha mindenki teszi a dolgát. De aztán maguk a résztvevők is ki tudják mondani, hogy az alap hozzáállásukkal volt baj. Pazarlók voltak, főleg az embereik életével. Miért ne ugorhatott volna ki a pilóta az utolsó pillanatban? Miért nem kaptak a tankjaik biztonságos páncélozást? Szórták az életet, a sajátjukat is, ahelyett, hogy becsülték volna. És nem csak szembenéznek ezekkel a traumákkal, de tovább is lépnek majd. Fejlődnek. Megbocsátanak egymásnak és pl. amikor Shikishima majd Godzilla ellen indul kamikaze akcióra, a szerelők már betettek neki egy katapultülést, hogy ne haljon meg, ha nem muszáj.

Lehet a karaktereknek drukkolni. Sokan fejlődnek, megvannak a humoros mellékszereplők és a nagy pillanataik is a történetben. Ez az, a szereplők és a történet kidolgozottsága, amit az amerikaiak a látvánnyal akarnak feledtetni. Itt meg inkább ez az alap, amihez hozzátették, hogy egy szörnyfilm is, Godzilla tombolásával.

Nem dicsérgetem tovább, szépen össze lett ez rakva. Az anime szeretetem miatt az sem volt furcsa, hogy japánul nézzem. Még inkább autentikusabb is attól, ha az ember nem keres szinkronos vagy angol verziót.

Megvan az érzés, amikor egy sorozat befejezetlen marad? Nyilván, innen eléggé egyértelmű, mi lesz a szereplőkkel, de attól még olyan félbehagyott az egész. Szívesen néztem ezt a vikinges évadot, de a vége, az azért betette nálam a kaput.

Most reménykedhetek abban, hogy legalább olyan véget adnak neki, mint a másik nézős viking történelmi sorozatomnak. A The Last Kingdom kapott anno egy zárófilmet. Nagyon az kellene a Valhallának is. Mert a nevekből és innen-onnan lehet tudni, hogy Leif Erikson meg sem áll majd Amerikáig. Csak éppen itt a testvére is mellette van, akinek még össze kellene szednie a fiát. Harald csak megszerezte a koronát, de mit kezd vele? Elég sokan ácsingóznak arrafelé a trónokra. (Történelem súg: megtartja, még másikat is szerez majd mellé.) De ott van az angol trón sorsa is – Emma mire megy a mostohafiával? Ki lesz a következő angol király? Godwin tud majd helyezkedni? És ebben az évadban már megjelent a színen a normann Will is, akiben bizony már előre látom Hódító Vilmost, aki majd alaposan átírja az angol trón sorsát. Szóval, igazság szerint innen-onnan tudom, mi lesz. Godwin fia majd trónra is kerül különben, csak aztán jön Vilmos. Előtte meg Emma idősebb fia lesz az angol király. De a sorozat ezt mind nem is sejteti, nagyon olyan ez az évadzáró, és sajnos egyben sorozatzáró is, mintha még legalább egy évad benne lett volna. Egyedül Harald van olyan ponton, hogy az ő története zárt is lehetne.

De ok, elengedem. Maga az évad. Szórakoztató. Zsúfolt, de én azt szeretem. Sok szálon, és mindenki állandó mozgásban. Kellett is, mert jól ki tudták egészíteni egymást. Mindig volt valaki, aki ármánykodhatott, más akkor csatázhatott, de voltak érzelmi tetőpontok is. Nem is tudnám megmondani, kinek a története kötött le leginkább. Harald az egyik kedvenc szereplőm, de a bizánci elszállását nem díjaztam. Igaz, Zoe nekem már az előző évadban sem volt éppen szimpatikus mellé, és most még rontottak is a jellemén. A szerelmi szál tehát problémás ott, de jól megcsinálták a szicíliai hadjáratot és a keresztény bűnöket benne. Tetszett az is, amikor Harald szökött a börtönből. Leif talán a legszimpatikusabb szereplő a történetben, a tudás embere. De mellette harcos is, feltaláló is. A legerősebb erkölcsei neki vannak és nincsenek hatalmi törekvései sem. Neki jutott az érzelmi próbatétel, mert most bizony szembe kell néznie azzal, hogy a tudás nem mindig érték. Van, hogy gyilkos fegyver lesz rossz emberek kezében, és ilyenkor a feltalálóé a bűntudat. Gáz, ha itt a helyi viszonyú bombázásba belelátnám ugyanazt, amit pl. az Oppenheimerbe?

Freydis a számomra legkevésbé szimpatikus, de itt neki is találtak olyan történetet, hogy nagyon vártam, mi sül ki a végére. Hazamegy, és megismerjük Vörös Eriket. Ő nagy figura. Első pillantásra egy jó ember, aztán szépek kibontják a rafinált zsarnokot belőle. Goran Visnjic telitalálat – és fel sem ismertem benne az egykori Kovacs dokit, annyira hozta a karizmatikus, de néha szektavezérbe hajló veszélyes vezetőt. De ezen a szálon jó alak lett a gyógyító Stígr is, és vele Freydis kb. megnyerte a legjobb párkapcsolatot a sorozatban.

Végül, Anglia. Emma, de még inkább Godwin ármánykodása az egyik kedvenc történetszálam volt a sorozatban mindig is. Mivel a király haldoklik, már meg is indul a szervezkedés, ki legyen az új király. Ezt hagyták leginkább nyitva, és kár érte. Belengették Williamet, és nekem már kattogott is az agyam, hogyan jutunk hozzá, de a sorozat vége eltörte a reményeket. De Emma és Godwin hidegháborúja így is élmény – ez a szál hozta a legjobb fordulatokat, ki kivel van igazából.

Sok szereplő, sok történet, nagy pörgés. Változatos is. Még arra is rávett, hogy keresgessek kicsit, ki valós szereplő és ki nem, kinek mi lett a valódi sorsa, vagy hogyan is történt ez nem filmvásznon. Szórakoztató történelmi sorozatnak nagyon működött.

Jól is néz ki a sorozat. Sok helyszín, erős eye candy faktor, és úgy betervezték a harcokat is, hogy ne várjon az ember Trónok harca szintű nagy csatákat, de kellően szórakoztató legyen egy-egy személyek közti párbaj, vagy amikor Godwin lesz kénytelen karddal menteni a feleségét és a fiait. (Eddig azt nem is láttuk, micsoda harcos Godwin. Az esze miatt értékeltem, de megállná a helyét a csatában is.) Hogy is tudnám érzékletesen kifejezni? Mindig egy lépéssel kevesebb, mint lenne egy drága, igazán összerakott sorozatban. De ezt a kicsit kevesebbet eladják úgy, hogy tetszik így is.

Pláne, hogy minden színész jött vissza és bírom is őket. Az évad legjobb új belépője különben Visnjic, ahogy már emlegettem, de azt már nem tudnám eldönteni, a régi motorosok között kire tenném a voksom. Nehezítette a helyzetet, hogy mindenki kapott is értelmes történetszálat, haladtak az események.

Fájlalni fogom, hogy ez a vége. Most kereshetek más hasonló néznivalót – sajnos, az Excalibur alapú már a casting körül elvesztett. Miért kellett azt is Bridgerton mintára válogatni? Ok, azt most hagyjuk.

A Mad Max egy olyan franchise, amely sikeres feltámadást produkált a XXI. században. By-by Gibson, Hello Hardy! De az új film nem csak egy új Maxet adott nekünk, teremtett egy olyan női hőst is, aki aztán saját filmet kaphatott.

Így jutunk el Furiosához, akinek most az eredettörténetét nézhetjük végig. Ahogy gyermekként elrabolják, megismeri a pusztát és majd elkezdi a szökési kísérleteket, hogy hazajuthasson. Magyarázva van az amazon jellege, még kicsit jobban is, mint értékeltem volna. Mert a nyitány az otthona, ahova annyira vissza akar térni. Ahol egy kislány volt a legjobb barátnője, és harcos anyáik őrizték az otthon titkát és a lányaik. Csak éppen, hiába a dzsungel környezet, annyira idézi nekem ez Themüszkirát. De ők igazából nem halhatatlan amazonok – nekik kellenek férfiak is. (A szaporodáshoz biztosan.) De hol vannak? Ha a konkrét látottakat nézem, hol van Furiosa apja? Csak az anyját és annak harcos társnőjét láttuk.

De igazából ez lényegtelen, ezen nem is akadok fenn. Azt tökéletesen magyarázza, hogy honnan jön a lány ereje és a harci készségei. Már kislányként ki van képezve úgy, hogy elintézze a motoros banda rá jutó részét és ha hallgat az anyjára, ő haza is jutott volna már akkor. Hát igen, az később sem megy neki, hogy a szenvedőnek hátat fordítson. Itt sem bírja az anyját hátrahagyni és ezzel elindul a fogság és menekülés nagy körforgása az életében.

Kicsit road movie jellege is van, ahogy bejárja majd a pusztát. Dementus fogoly kabalája, majd az Erőd foglya és dolgozója, hogy a Praetorian oldalán majd lássa a másik két nagyvárost is az utak veszélyeivel együtt. Akár a Mad Max világ bevezető filmje is lehetne, annyira jól átfogja ezt az egész világot, amiben a történetek játszódnak.

Ha már a világ, egy nagyon látványos akciófilmről beszélünk. Nem is jut eszembe semmi, amibe bele tudnék vagy akarnék kötni. A sivatag, a különféle városok, a gépek és a harcok, a ruházat és smink, itt nagyon egyben van minden. Talán csak azon húztam fel kissé a szemöldököm, hogy miközben barbár szintre visszasüllyed a világ csak autókkal, simán megmaradt olyan technológia mellette, mint a műkéz, ami majd a végére Furiosa keze helyére kerül. De ne akarjak abban logikát, hogy mi maradt fent egy posztapokaliptikus világban és mi nem, igaz? Honnan is lehetne tudni.

Lekötött a történet. Azon kaptam magam, hogy annak ellenére drukkolok a szereplőknek – Furiosa és a Praetorian, több szimpatikus nem igazán akadt benne -, hogy a Mad Max-film azért több mindent előre sejtetett. Ott nem volt a nő mellett Jack, és láttuk az elvesztett kezét is. Meg különben is, a Mad Max nem az a világ, ahol a szereplők kézen fogva szépen hazatérnek a kis oázisba, aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Mondjuk, azért nem bántam volna, ha nyomorult Praetorian Jack nem ilyen halált hal. Már az is sokkolt, amikor Hektór után szabadon motor mögé lett kötve és húzva – Hektór legalább már halott volt, amikor Akhilleusz a harci kocsija utánfutójának befogta -, de amikor még a kutyákat is ráengedték… Hát nem sok borzalmasabb halált tudok elképzelni, de mondogatom bőszen magamnak, ebben az univerzumban nem azt kapják az emberek, amit érdemelnének. Szegény Jack, jobban járt volna, ha a harci vassal felrobban.

Az erőszak-faktor különben magas, teszem hozzá. Sok a kannibál, a megszállott szektás, mutánsok és gyilkosok, de Halhatatlan Joe egyik fia is – nincs direkt kimondva, de szerintem pedofil. Mondjuk, az emberi véres hurka után ezen nem kellene meglepődni. Nem maradt erkölcs és korlátok. Viszont, hiába ennyire kegyetlen és sötét ez a világ, azért a film nem úszik a vérben és a vizuális erőszakban. Inkább sejtetnek, távoli képek vannak, mint a naturalista erőszak és vér ábrázolás. Vigyáztak arra, hogy ne csússzunk bele a 18-as karikába.

Nem volt spórolás a színészeken sem. Anya Taylor-Joy lett Furiosa, míg a nemezise, Dementus, Chris Hemsworth alakításában kelt életre. Kapásból két A-listás, nem is véletlenül ők vannak kiemelve a legtöbb plakáton. Az nem lepett meg, hogy Hemsworth így összerakta a film rosszfiúját, szerencsére ő igyekszik nem beskatulyázni magát, és megcsinál ilyen filmeket, ilyen karaktereket is. (Azt már zavaróbbnak érzem, ahogy családi projekt kezd lenni körötte. Ha Hemsworth-t akarsz a filmedbe, írj bele egy kis mellékszerepet a feleségének is?) Taylor-Joy meg a nézésével többet mond, mint különben fizikálisan a szájával. Aki a meglepetés volt, az Tom Burke. Már annyira Strike-ot és a 19. századi nemest látom benne, hogy ledöbbentem, működne akciófilmben is a színész. Mondjuk, nem a 40-es évei eleji váltással Shakespeare után szabadon, de az is igaz, az akciópapa kor még odébb van neki. (Gyorsan meg is jegyzem, nem vált irányt, marad a komolyabb filmeknél és a drámáknál. Inkább ez a szerep volt neki a másfelé kirándulás és nem új irány.) Durva, de neki jól állt az arcfestés. Bőven jobban, mint Taylor-Joynak.

Meglepett, de bírtam ezt a filmet. Annak ellenére, hogy az ’a motor után kötve és a kutyákat is eleresztették’ jelenet azért kísért. Látványos, a maga módján szórakoztató és izgalmas is. Majd elfelejtettem, jó volt a kampánya is. Ehhez több jó posztert is csináltak és sokfélét.

Nem kapott túl jó kritikákat, közepesnek mondanám, ennek ellenére én kifejezetten szívesen néztem ezt a filmet. Ok, nem egy okos darab, de nem is vártam, hogy az legyen.

Leginkább azt mondanám rá, hogy kedélyes akciófilm. Amiben a csapattagok baráti körként is működnek, megvannak a beszólások és ugratások, az egésznek olyan laza a hangulata. Így aztán veszélyérzetet nem is generáltak, nem féltettem a szereplőket egy ponton sem. Talán, sok múlik az előzetes elvárásokon. Én nem nagy akciót vagy okos filmet akartam, csak valamit, ami kikapcsol és tudok mosolyogni rajta. Ezt meg is kaptam.

Különben a történet egy kis magánakciócsoportok közötti versengés. Adott egy fekete piacra került titokzatos tárgy, amit Nathan csapatának kell begyűjtenie. De nem csak ők fenik rá a fogukat, hanem a rivális zsoldosvezér és csapata is. Így aztán megy a kettős játék: a saját munkájuk elvégzése, miközben gáncsolni kell a másik csapatot és kivédeni az ő ügyködésüket. Egyik helyszínről mennek a másikra, egyik akció követi a másikat. A kiemelt vonal végül a fegyverkereskedő Simmonds becserkészése lesz, aki történetesen egy Danny Francesco nevű akciószínész rajongója.

De nem is mesélgetem, mert igazából nézés közben adja ki magát. A sok kis váratlan vagy várhatóbb eset, amit le kell reagálni. Itt rámentek arra, hogy valami mindig legyen, amit kezelni, lelőni vagy átverni kell. Természetesen stílussal.

Egy vékony vonalon egyensúlyoznak különben is: akciófilmnek maradni, miközben egyes elemei már a paródia felé közelítenek, nem is kicsit. Pl. Nathan csapatvezetőnek Orson Fortune-t szerződteti, aki híres az extrém igényeiről. Mivel az idegei nem az igaziak, orvosságra van szüksége: minőségi, méregdrága borokra és a bevetés után egy egzotikus szigeten nyaralásra. Amit itt össze bírnak magyarázni borokról és amit ugratják egymást, ki mit ivott meg a másik elől, az eszembe juttatta, hogy az Archer családban is micsoda piások voltak a szuperkémek. Ok, itt azért nem részegek és függők gyülekezete van, de meglepően sokat szerepelnek a borok és a borozás.

A karakterei érdekes kérdés. Valamiképpen lazák és menők, de senkiről nem tudnám azt mondani, hogy megismertem a filmből. Az külön érdekes benne, hogy a fegyverkereskedő Hugh Grant karaktere, aki hol rosszfiú, hol szövetséges, mennyire külön szint. Sem a film gonoszának, sem a hősének nem tudnám nevezni. Egyik sem és mindkettő?

Ha közös pontokat keresek és nem jellemeket, akkor marad a bevállaló természetük és a szexi hatás. Azért nem teljesen eye candy faktor, inkább egy ’menők és úgy is néznek ki’. Nem is emlékszem pl. hogy Aubrey Plaza mikor kapott ennyi minőségi ruhát és sminket egy filmben. Statham hozta a saját, megszokott karakterét és stílusát. Josh Hartnett vajon mennyire játszhatta magát? De különben még Hugh Grant, akit ki fogok emelni. Neki jót tett az öregedés és hogy már nem romantikus filmek szépfiúja. Különben, azt is lehetne listázni, kit honnan hozott vissza Guy Ritchie, mert sok színésszel van már közös filmje. Az újak közül talán Cary Elwes a kedvenc, de neki különben is jól áll ez a csibészes, beszólogató főnök szerep.

Vannak látványelemek, pörgős sztori, sok színész, akit bírok. Olyan laza is az egész. Nem nagy film, de nem is kell annak lennie. Én szórakozni akartam meg jókat vigyorogni és elégedetten közölhetem is, az megvolt.

Az első gondolatom egy kérdés volt: elkezdtem egy apokaliptikus paródiát nézni? Kb. olyan volt, mintha több világvége túlélési film ötletei egybe lettek volna ömlesztve.

Mert már a kezdésnél szembesülünk azzal, hogy vannak bunkerek, ahol szigorú szabályok szerint élnek az emberek. A Silóhoz képest ezek kisebb és boldogabb helyek, még azt is mondanám, hogy kedélyesek. Már, amit akkor látunk belőlük. Aztán fent vad hordák dúlnak, már amit a Fosztogatók megjelenése után gondoltam. Egy kis Mad Max kevesebb testi torzulással, sok erőszakkal. De van mini Tűzgyűrű is, mert a lovagok rendje robotpáncélba, Lovagnak nevezetten mindenféle szörnyekkel és zavaró elemekkel harcol a felszínen. Ők egy eléggé katonai szervezet. Vannak ghoulok is, akiket legkevésbé tudtam első pillantásra belőni. A végére azért eljutottam oda, hogy gyógyszeres kezelésekkel tartják egyben a testük és az elméjüket, meggyógyulnak, és nem tudnak meghalni. A dolog átka, ha nincs gyógyszer, jön a szellemi leépülés és belőlük lesznek a zombik. De a fő ghoul, aki csak a Ghoul, ő egy más szint. Ahogy kinéz, ahogy viselkedik, kezet foghat a Fekete Ruhással a Westworld sorozatból. (Vagyok annyira gonosz, hogy most mutogassak a mindkettő létrehozásáért felelős Jonathan Nolanre.)

De a lényeg, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez a sorozat messze nem paródia. Komolyan veszi magát, építi a cselekményét és a szereplőit, csak éppen az alapjai olyanok, mintha egy apokalipszis gyorstalpaló filmet néznénk.

Annyira komolyan veszik magukat, hogy két idősíkban is egy társadalmi – gazdasági kérdésre teszi rá a súlyt és a nyomasztást. A nagyvállalatok szerepe és a profitelvűség. Ahogy a pár nagyon gazdag mindenki életét meghatározza, és miközben maguknak minden biztosítva van, mindenki más csak szenvedjen. Az eszköze az erőszak és a gyilkolás. Nem véletlen, hogy mindkét idősíkon démonizálva lesz a gazdasági elit és a vezetőség. Nem mintha általánosságban az emberekkel kegyesebben bánnának. Erőszak, egymás gyilkolása és kihasználása, diktatórikus rendszerek kiépülése. A jó emberek nagyon gyorsan hullanak el – mint Michael Emerson karaktere, a doki, aki szintén ismerős lehet Nolan egy másik sorozatából – a Person of Interest egyik főszereplője volt.

De mindez egy szórakoztató csomagban van benne, többféle humorral és látványelemekkel. Ezek között akad véresebb, mert pl. a szörnyek simán széttépnek embereket, de ők egymással is végeznek gond nélkül, de visszajön a paródiába illő vonal is, pl. a bunkerben élők egyenruháin keresztül. Szépen megcsinálták azt is, hogy a múlt, amikor elvben még normális volt a világ, fekete-fehérben elevenedik meg. De történelmileg eltérünk, mert kb. a hatvanas éveknek tűnik a külcsín, de itt másként alakul majd a történet, mint nálunk.

Három kiemelt szereplőt követünk. Egy bunkerlakót, aki a felszínre merészkedik az elrabolt apja nyomában. Egy lovagjelöltet, aki célja érdekében a sérült lovagja helyére lép és próbálja ezt a pozíciót megtartani magának. Valamint, a Ghoul, aki a válaszokat keresi. Ő az, aki ezért a legizgalmasabb figura is. Ő teljesen más volt embernek, mint most. Egyszer gazdag filmsztár, most a fenti világ leggyilkosabb fejvadásza. Az ő alakjában összesíti, hogy és miért változott ilyen irányba a világ. Emberi, szerethető figurából lett egy rideg, szívtelen gyilkos, aki már csak minimális emberségre képes. Az sem véletlen, hogy őt játssza a sorozat legerősebb színésze: Walton Goggins. Neki megy az úriember és a kemény western gyilkos figura is.

A szereposztás különben sem rossz, ha pár érdekes döntés azért akadt is benne. Moises Arias, mint Ella Purnell öccse és Kyle MacLachlan fia? Egyszerűen nem hinni el látványra, hogy ők így egy család lennének. Pedig Arias különben nem hozza rosszul a kissé különc, de intelligens fiatalembert, aki most a nyomába eredhet a hazugságoknak, amiket csak neki van mersze és intelligenciája észrevenni a bunkerük életében. De ott volt Maximus barátja is a lovagoknál, akiről még most sem tudom eldönteni, fiú vagy lány.

De most egy, akit kifejezetten bírtam a történetben. Négyes. Az valami nagyon cuki, ahogy a kutya a plüss állatát cipelte magával, vagy, ahogy a dokit védte, még holtában is. Elég mérges is lettem volna a sorozatra, ha hagyják a kutyát meghalni. A Ghoul kb. a sorozat elején végez vele, de aztán ad neki gyógyszert és meg is menti. (Még anno kutyás volt, aki forgatott is a kedvencével.) Ahogy ezt most leírtam, felmerült bennem, hogy milyen gyógyszert is adott a kutyának, hogy olyan gyorsan talpra állt? Csak nem ghoul kutyát csinált belőle???

A második évad már berendelve, jó is lesz, ha kapunk még pár választ. Mert amit megtudunk most, újabb kérdéseket hoz magával. Aki meg ismeri az eredeti játékot, amiből készült, elmesélheti, mennyire idézi/követi azt a sorozat.

Két képzeletbeli barátokkal foglalkozó filmet is kezdhetünk mostanában otthon nézni. Az egyik cuki, színes és nagyon családi. A másik sötétebb és bosszúálló. Tipp, melyikkel kezdünk? Bár a cuki verziónak jobb a szereposztása, a horror hangulathoz volt nagyobb kedvem most.

A történet ismerős elemekből épül fel - a hősnő visszatér a gyerekkori házába az új családjával. Vagyis, a férjével és két mostohagyerekével. Ki más, ha nem a kisebb lány olyasmiket kezd el látni, amit senki más. Konkrétan egy képzeletbeli barátja lesz, de egyre sötétebb dolgok történnek köröttük. Jessica is kénytelen rádöbbenni arra, hogy túl sokat felejtett a gyerekkorából. Valami, amit ő indított el évekkel korábban, most visszatért és bosszúszomjas.

De azt is írhatnám: ne dühítsd fel a cuki játékmacit, mert ha megnő és éhes lesz, bekap. Nagy a foga, az étvágya és a haragja is. Chauncey majd be is mutatja, elég lelkesen, hogy milyen szívesen oltja az éhségét. Kár, hogy a CGI nem erősebb mögötte. Érezni a műviséget benne, és kitalált figuraként is túlzottan géppel szerkesztett hatása van. Ok, a foga nagy és durván morog, de nem lett egy horror állatka mégsem. Anno a Rémecskék, pedig azok báb alapúak voltak, sokkal inkább a frászt hozták az emberre, mint Chauncey medve.

Azt meg hagyjuk is, hogy mennyire jönnek a klisék. Ha a Sikoly egyszer ilyen irányba megy el, bele lehet venni a horrorfilmes szabályok közé, ha a kisgyereked furán kezd viselkedni az új házatokban, mindent hagyjatok hátra és meneküljetek, hátha még nem késő. Az is, ahogy a történet Jessica gyerekkorába nyúlik vissza. De a vége is a horror örök szabályával: a gyilkos soha nem halhat meg véglegesen. Ha lesz folytatás, akkor hogyan térne vissza? Vagyis, macink sem marad örökké a képzelet világában.

De legalább össze van rakva egész normálisan a sok ismerős elemből. Egy-egy olyan rész van benne, amit bántóan túltoltak. Jessica szónoklata arról, hogy félt milyen anya lesz belőle? De a lányok megmutatták neki, hogy képes rá és szereti a gyerekeket? Merő giccs. De fura az is, ahogy Max előző nejére és egyben a lányok anyjára vissza-visszaugranak. Számomra ki sem derült igazán, hogy mi is van itt. Elváltak, és a nő diliházban van? Max meg találkozott mással? Értem, pszichés beteg a nő, és nagyon elvágták magukat tőle, de mikor? Valahogy hiányzik a keret annak ellenére, hogy téma az a nő és a kapcsolata a lányaival.

Nem sok mindent kezdtek Max karakterével sem. Leginkább elküldték, hogy csajos filmként a három kisebb-nagyobb nő/lány nézzen szembe a képzeletbeli baráttal. De a mellékszereplők nem kaptak sok szerepet, lehetett az akár Jessica apja is, vagy egy régi ismerős. A lányok és a nő a lényeg, a házban.

Nem kell nagy nyomozás, készen jönnek a válaszok. A horror szint is lassan emelkedik, inkább csak a család félelmében, mint tényleges látványban vagy veszélyben. Nem volt komfortos, hogy folyton eszembe jutott egy másik történet róla. Pl. a képzeletbeli világ, ahova egy ajtón át mennek be, amit ki kell nyitni? Insidious, ha nem is az a másik oldal itt, mint ott. Inkább emlékeztet arra, mintha egy gonosz Agymanókba csöppentünk volna.

Igazán ismert színész nincs benne. Wise és Payne sorozatból lehet ismerős, de különben ez nem olyan film, ami magasabb szintre vinné őket. Ahhoz nagyon semmilyen szerepeket kaptak, főleg Payne.

Talán az a konklúzió, hogy vannak hasonló témával jobbak. A maci nem lett annyira ijesztő, hogy ezt jó filmnek tartsam. Hiszen a rejtély sem menti meg, túl könnyen és gyorsan, minimális befektetéssel kiderül minden. Egyszer ok, de másodszor már semmi érdekfeszítő nem tűnik fel nekem. Nem is nézem meg újra.

Új sorozatba nem kezdtem, így maradtak a szokásos heti nézősek, csökkent mennyiségben.

Elsőnek, House of the Dragon (s02e04). Kaptunk egy kis ízelőt abból, milyen ha sárkányok csatája dönti el a csatát és nem az emberek. Röviden? Sokkal több a veszteség, mindenben. Rengetegen halnak meg, értelem nélkül. Mert a sárkány tüzet köp, rombol, és nem lehet kiszűrni, szövetséges vagy sem az útjába kerülő emberke. Az épületek sem maradnak egyben. A túlélők kb. annyit nyernek, hogy eltemethetik a holtakat. Lehet ezt még fokozni, de kicsiben már látni, hogy miért igyekeztek többen mindent megtenni, hogy ne kelljen arra a pontra eljutni, hogy sárkányokkal rendezzék a trónviszályt. Közben meg folytatódik a jó - rossz oldal még jobban való elkülönítése. Az egyik oldalon van egy gyerekes Aegon király, aki már semmire és senkire nem hallgat. Mint egy gyerek, de mivel hatalma van és győzhetetlennek hiszi magát, veszélyes. Ott az öccse, aki egy szociopata kezdeménynek kezd tűnni hidegvérrel, gyilkos ösztönökkel és komoly anyakomplexussal. Alicent leépítése sem állt meg - sejtetve van csak, de most csináltak belőle gyerekgyilkost is, hiszen simán házi abortuszt vállalt be. Hát igen, ha már egy tiltott viszonyba kezdett egy olyan férfival, aki különben tisztasági fogadalmat tett, legalább védekezhetett volna. De a lényeg, mindenki csapást szenved és innen megindul majd nagy valószínűséggel a sárkányok háborúja is, ami végső soron a ház bukását is elhozza.

Ha már sárkányok, az volt a Suicide Squad Isekai (s01e05) heti részében is. A csapatnak muníciót kellett vételezni, de Flag éppen egy sárkányfészekbe szállt le a gépével. Kénytelenek voltak megküzdeni az állattal, és a végére kiderült, azért védte annyira a helyét, mert ott volt a tojása. Sajnáltam is nyomorultat. Pláne, hogy ez antihősök és gonosztevők sorozata, így nem kellene, hogy annyira meglepjen, amikor a sárkány kivégzése után azon tanakodtak, hogy a tojásból milyen rántotta legyen. Szerencsére, időben kikelt, így Harley kapott egy kis házikedvencet. Még kicsi, jegyzem meg. Értelem tehát most sem volt sok, és semmivel nem lettünk okosabb. Mégis, ki a Császár? De azt is nehéz benyelni, hogy a helyiek majd simán hagyják a hídfőállások kiépülni és kizsákmányolni a bolygót. ,Az egész projekt mocskos, és bár a sorozatnak megvan a maga szórakoztató volta, itt nem örülnék kb. egyik oldal győzelmének sem. A sárkány - a nagy elment, fura volt a feje, de a kicsit nagyon cukira rajzolták. Reméljük, nem eszi majd meg semmi.

Végül, a Criminal Minds (s17e07) heti menete. Elias ötletének hála elkezdtek azon dolgozni, hogy a korábbi ötletüket Gideonnal miképpen, ki használhatta fel. A gyorsabb haladásért a férfi volt nejét kellene bevonni, de Rossi ellenzi. Emily meg magánakcióba kezd, miközben a csapat egy része kimegy egy eset vizsgálatára. Ázsiai férfiak tűnnek el, halnak meg, és produkálnak egy legalább megoldásában érdekes esetet. .Elias is ügyködik, az ügyvédjét már sikeresen korrumpálta, de azt még nem látni át, mire játszik. Majd ki fog derülni. A rész érdekessége különben nem az ügy volt, nem az akták olvasgatása sem. Hanem, hogy ki játssza Gideon exét. Felicity Huffman, és hogy külön pikantéria is legyen, annak idején viszonya volt a karakternek Rossival is. A színésznőt bírom, de nem tudom, jó ötlet-e még egy fővel növelni a csapatot. Így is nagyon szenvednek, hogy mindenkinek jusson képernyőidő. Plusz, a szakterülete sem tűnik annyira érdekesnek, de az majd még kiderül. Összességében, a nyomozás elment, a nagyobb szál is lassan halad. De hogy hova...

Azt gondolná az ember, Kastner és a családi film kombinációjából A két Lottie születik meg. Talán tényleg az a legtöbbet feldolgozott regénye, és egy egész ikercserés filmsor nőtt ki belőle, és nem mindig csak kislányok cserélnek. De van egy másik története is az írónak, amit a németek időnként elővesznek, leporolnak és abból is gyártanak egy filmet.

A repülő osztály főbb témái: iskola, ahol a helyi és a kollégista gyerekek vetélkednek. Iskolai színdarab. Tavaly is lekerült a polcról a kötet és készült egy újabb változat.

A regényt már annyira régen olvastam, hogy azt nem tudnám megmondani, az eredeti cselekményhez mennyire maradtak hűek. Ami biztos, hogy a történetet áthelyezték napjainkba, és amennyire lehetett, modernizálták is. Ezek a gyerekek már nem színdarabbal bajlódnak, filmet forgatnak. Alapkellák a mobil, ha nem is folyton azon lógnak és nem a neten keresik a dolgokat. Így megmaradt az eredeti hangulat, de azért mégsem múlt időbe tették a filmidőt.

A történet dinamikáját az adja, hogy egy új lány érkezik az iskolába. Felvételezni fog, hogy ösztöndíjjal majd ide járhasson. Nem csak az oktatás a lényeg, hanem a pénz is. Egyedülálló anya gyereke, egy kisöccsel és állandó harc az életük a szegénységgel. Gyorsan beilleszkedik és az ő szemén keresztül ismerjük meg a diákok vetélkedését, illetve egyre többet megtudunk a gyerekek kollégiumi tanáráról és egy különös férfiról, aki magányosan éldegél a környéken.

Van cselekmény - nem a Harry Potter, Percy Jackson és hasonlók fantasztikus kalandjai, hanem csupa olyasmi, ami a mindennapi gyerekekkel is megeshet. Dolgozatra kell készülni, játszanak, és olyan gondjaik vannak, amelyek átélhetők. A kicsi, akit mindenki piszkál és aki már alig bírja a terrorizálást. A szegény, aki igyekszik titkolni, mennyire rossz körülmények között él otthon. A lány, aki az anyja szemébe meri végre mondani, hogy fogalma sincs róla és az életéről, mert nem ér rá.

A tanárok, főleg a kollégiumi nevelő majd igyekszik összebékíteni őket. Ötletei is vannak. Ez már behozza a barátság témáját: miért utálják egymást, amikor barátok is lehetnének? A saját példája is előkerül. Ő is kollégista volt, aki ellenségeskedett a helyiekkel. De aztán a legjobb barátját itt találta meg. És így lesz dupla a történet: mert nem csak a gyerekeknek kell most összebékülni és rájönni, hogyan lehetnek a barátok, a tanáruknak is rá kell jönnie, hogy mentsen meg egy kihűlni hagyott, de fontos kapcsolatot az életében.

A bátorság, a barátság a film erényei. Elsősorban a gyerekeken a lényeg, nekik a cuki faktornak kellett nagyjából megfelelni. A tanárok, felnőttek kevesebb szerepet kapnak köztük, ha a film legnagyobb neve éppen Tom Schilling, a kollégiumi tanár. A nagy monológokat talán nem véletlenül ő kapta. Igaz, A mű szerző nélkül óta elfogult is vagyok, beismerem.

Ahhoz már túl sok feldolgozás van, hogy igazán ki tudjon emelkedni, de egy kellemes délutáni, nosztalgikus néznivalónak jó volt. Pláne, miután a keresztgyerekeim és a testvéremék körében töltök időt, akik úgy rá vannak függve a mobiljaikra, hogy felüdülés ilyen filmekkel visszagondolni arra, amikor nem az volt a közös játék, hogy egymás mellett nyomkodjuk a telefonunk.

Melyik adón is ment ez? Nem lepne meg, ha Netflix, de nem hiszem. Tudom is, hogy nem. Az Amazon Prime sorozata, csak éppen ezen is akkora a Bridgerton hatása, hogy az megtévesztő lehet. Bár itt legalább nem téma a bőrszín, így jobban elsikkadt…

Mert itt nem az a felháborodás tárgya, hogy kinek mennyire barna a bőre, mint a Queen Charlotte-ban legutóbb. Olyasmibe nem mertek belenyúlni, mint VIII. Henrik kinézete, még az ismert portré is benne van a filmben. A feleségei azonban már vegyes rasszból kerültek ki: Edward és Elizabeth feketék, vagyis Jane Seymour – Edward anyja – és Boleyn Anna – Elizabethé – is az kellett legyen. Ez csak azért érdekes, mert Jane bátyja is benne van a sorozatban. Ő az a bizonyos lord Seymour, aki Mary hercegnő mellett intrikál és a titkos szeretője. Ő viszont egyértelműen fehér. Akkor most mi is van? Itt jön az, hogy ebben a sorozatban ez nem téma. A színészt és a karaktert kell nézni, nem a bőrszínét. Ez a sorozat megvalósította a színvakságot, a színész játéka és nem a rassza érdekes.

Már csak azért is lehet így, mert egészen más, ami megosztja a sorozatban szereplő emberkéket. A valóságban a katolikusok és az anglikánok vetélkedtek akkoriban, itt viszont Igazak vannak és Ethiánok. Utóbbiak alakváltók – képesek egy állat alakját felölteni. Az Igazak vannak a politikai hatalmon, és mindent meg is tesznek, hogy az Ethiánok kihaljanak. Komoly megszorítások, halálbüntetések és kitaszítás várt rájuk. Csoda is, hogy még nem kezdtek tömegmészárlásba – megjegyzem, Mary ilyen terveket szövöget, ha királynő lesz.

A sorozat azt követi nyomon, hogy lady Jane – Edward unokatestvére apai ágon – hogyan próbál olyan királynő lenni, aki összebékíti a két oldalt. Alapból is egy művelt, nyitott fiatal nőről van szó, akit a szemébe is Anglia legokosabb nőjének mondanak. De az, hogy az elrendezett házasságában a családja tudta nélkül egy Ethián felesége lett, még további indítékot is ad. Igen, itt Jane Igaz, míg Guildford Dudley Ethián. Hogy még cifrább legyen a helyzet, egy gyerekkori trauma miatt ő képtelen az átváltozásokat szabályozni. Éjjel ember – nappal ló. Van is bőven intrika, meg játszma a trón körül. Politika, merénylet, titkos összeesküvés. Minden részben akad valami az elrendezett házasságba került páros egymás felé közelítése mellett.

Különben, ha kicsit komolyabban veszem a sorozat világát, teljesen értelmetlen és lehetetlen is a két oldal szétválasztása. Az Ethián vérvonal nem egyenes. Generációk kimaradhatnak, és a felvett állat alakja is teljesen véletlenszerű. Ha Guildford esetét nézzük, ő egy elismerten Igaz család sarja, és se az apja, se a testvére nem lett Ethián. Csak ő. Vagyis, bármikor és bármelyik családban újra előfordulhat, így kiírtani sem lehet, ahogy Mary szeretné.

Tudom, ilyen sorozat esetében nem kellene ezzel foglalkozni. Ki is mondják, hogy nem a történelem szerint alakulnak majd itt az események. A fantasy vonal is egészen más, mint a valóság. De azért érdekes, hogy mit vesznek át a valódi történelemből, és mi az, amit módosítanak. Mert nagyon sok minden egyezik azzal, ahogy történt. Ha kicsit csavarnak is rajta. Mint Katherine és az ifjabb Seymour titkos házassága – tényleg megtörtént. Ahogy Mary sem véletlenül a spanyol Fülöptől kap házassági ajánlatot – tényleg ő lett a királynő férje. Közben meg mások egészen furák a sorozatban. Az ifjabb Seymour Dominic Cooper alakította Seymour fia – de ez a sorozatból nem igazán derül ki. Egy közös jelenetük sincs, Cooper karaktere nem is utal arra, hogy lenne már gyereke és örököse. Nagyban azon dolgozik, hogy Mary királynő legyen és ő elvehesse. De a Guildford – Jane házasság sem tűnik sikertörténetnek, a sorozat és az eredeti regény faragott belőle YA fantasy románcot. Bár, legalább humorral. A 'Lóval menjek nászútra?' és az 'Eszemért vettél el?' jeleneteken is vigyorogtam,

Van még egy elem, ami igencsak mássá teszi a sorozatot, de ezt kifejezetten előnyének éreztem. Modern a narráció, pikáns és kicsit talán a The Great stílusát idézi a felépítése. Eszméletlen szövegeket adtak a narrátornak, de a szereplőket se kell félteni. Kalandos, vannak történelmi gyökerei, és ráadásnak még vicces is. Ok, azért akad olyan is, amit nem díjaztam. Különösen bántja a szemem, hogy Stan Dudley (megjegyzés, lord Dudley roppant sok gyereket nemzett. Stanley éppen egy fia sem volt.) éppen Jane anyjával keveredik viszonyba. Talán még az apjának elmenne a nő, de a kölyöknek? Alaphangon is 30 év van a nő javára. Mary és Seymour BDSM vonalon nyomulnak négyszemközt. Milyen egy reneszánsz domina ruházata? Itt meg lehetett tekinteni. Edward király meg menet közben jön rá, hogy meleg és egy tolvajfiúban párra is akad a végére. Mit is mondtam a Netflixről az elején? Még egy, ami az ő sorozataik nyomán itt van. Már nincs is sorozat fontosabb LMBTQ szereplő nélkül.

Különben jól néz ki a sorozat. Akár a ruhák, akár a helyszínek, akár a beépített akciók. Mert Örökkön örökké stílusban itt is összecsap a hercegnő, a herceg meg a merénylők. Kocsmai verekedés és többféle merénylet is van műsoron.

Még a szereposztás is tetszett. Mondjuk, azon rendszeresen fennakadtam, hogy Edward Bluemel mennyire alacsonynak tűnik. Emily Bader Jane-je mellett nem vészes, a nő valamivel alacsonyabb nála, de különben olyan érzetem volt, mintha rá mindenki lenézne. Pláne, hogy az öccsének meg castingoltak egy olyan fiatalembert, akire meg mindenki felnéz. De nem is ez a lényeg. Kate O’Flynn valami elképesztően komédiázott Mary szerepében, Anna Chancellor és Rob Brydon kiugró mimikával, emlékezetes beszólásokkal tették emlékezetessé a szülők oldalát. Dominic Cooper leginkább a fellépésével tudott emlékezetes lenni, ő azért nem lett olyan szélsőséges, mint Mary, akivel legtöbbször szerepelt.

Én jókat vigyorogtam rajta, jóval többet, mint amin morogtam. Nézném tovább is, de nem tudom, lesz-e folytatása. A regénynek nem volt, Hand más Jane-ek történetét mesélte el másképp. A 2. könyv pl. Jane Eyre története másképp. Majd kiderül.

Nyári melegbe nem kellett volna ezzel a drámával küzdenem. Ősszel, vagy akár télen el tudom képzelni, hogy jobban lekötött volna, de most egyszerűen melegem van ennyire komoly témához.

Nem segített, hogy az egyik olyan zsánerbe nyúltak bele, amit különben az egyik kedvencemnek tartok. Vagyis, a történetben fontos szerepet kap egy tárgyalás. Sandra elég sikeres írónő, aki Franciaországba, a férje szülőhelyére költözött vissza a családjával. Amikor Samuel rejtélyes körülmények között kizuhan a házuk tetőteréből, és meghal, a nőnek nem csak a gyásszal és a fiával kell foglalkoznia, hanem az állam megvádolja gyilkossággal. Az események jelentős része zajlik a tárgyalóteremben, és még azt is érdekesnek tudtam látni, hogy ott mennyire más a rendszer, mint nálunk vagy az amerikai filmekben. Nincs esküdtek, az annyira nem lepett meg. De ahogy a meghallgatásokon mindenki kérdezgeti a tanút és nincs az a szokott, súlyos rend, azt furcsának találtam.

Egy állandó felülvizsgálat és újragondolás a történet. Minden szereplő azon dolgozik, hogy a múltban történteket feltárja és a benne részt vevők szempontjából magyarázza. Egy ponton engem már tudott is idegesíteni, amikor olyanokon rugóztak percekig, hogy Sandra flörtölt-e a szakdolgozatát róla író egyetemistával, a férje féltékeny lett-e, ezért üvöltette-e a zenét. Az ügyész kifejezetten nyomult, és ellenszenvesnek is találtam, amikor a tanúba is bele akarta beszélni, hogy mit érzett ő éppen akkor. Nem egyszer váltam a tiltakozást, hogy éppen befolyásolja a tanút.

Bár a zuhanás anatómiája van a címben, mellette ez Sandra és Samuel kapcsolatának is a vizsgálata. Szóba kerül ott pénzügyi dolgokon át időbeosztáson át gyereknevelésig és megcsalásig minden. Talán azért is tetszett az a rész, amikor Sandra ki is fakad, hogy a kapcsolatából kiemelik a rossz dolgokat. Egy bizonyos fényben néznek rájuk, pedig két ember együttélése, egy család működése ennél sokkal bonyolultabb.

A kiemelt szereplők Sandra, kicsit az ügyvédje és egyben egykori párja: Vincent és a nő fia, Daniel. A középpont azonban Sandra, hiszen az a kérdés, ő mit tett vagy sem. Az egyik oka, amiért küzdelem volt a film, hogy a nőt nem találtam szimpatikusnak. Azt meg pláne nem értettem, miért vannak sokan annyira oda érte. Sandra Hüller sokat beletett, személyiséget adott a karakternek, de akkor sem bírtam ezt a nőt. Bajban lennék, ha rá kellene mutatnom, mi, de annyira idegesített benne. Talán az a visszaidézett beszélgetés, amikor arról volt szó, hogy mindig a férje volt az a kapcsolatban, aki adott. Sandrához alkalmazkodni kellett. Amikor Samuel jelezte, hogy neki már nem megfelelő így, ő is szeretne én-időt, dolgozni, Sandra kb. azt mondta neki, ok, oldd meg, de úgy, hogy engem ne érintsen. Mert ő semmit nem adna fel, hogy a másiknak könnyebb legyen. De az is sokat mond, hogy évek óta élnek Franciaországban, de Sandra még mindig inkább németül beszél. A bíróságon is, hiába kellene a franciát használnia, csak visszavált németre. Van benne egy olyan erőszakos él, amit taszítónak találtam.

De a film kerek, történetet mesél el és beágyazza a jelenbe a kapcsolat anatómiáját. Azt meg is értem, hogy a forgatókönyvet miért jutalmazták Oscarral is. Tipikusan az a történet, ami regényként jobban működne nekem, mint filmen. Egyszer meg lehetett nézni, ha Sandra nem irritálna, akkor többször is. Szépen felfedni, mi történt, hogyan éreztek a szereplők, mi mire utal. Mert azért itt a végére át lehet értékelni, mi mit jelentett – ha már többet tudunk a kapcsolatrendszerükről, dolgaikról.

De nyár is van, kánikula is, ez meg hosszú és több figyelmet igényel a drámához, mint amire most képesnek éreztem magam.