Láttam már nem egy filmet, amiben a szuper katonát a sajátjai akarják levadászni. Gyakori ok a kiszállás, vagy éppen egy megbízás kicsit másképpen sül el, mint szerették volna - ezért ő is célponttá válik. Teljesen ez a kategória a Fedezékbe is, ami semmi újat nem hoz a zsánerbe. Inkább azon szörnyülködtem végig, mennyire nem stimmel ez a film sok oldalról.

Az alap, hogy Sam az igazi és tökéletes mesterlövész. Nem hibázik, akit kell, ő lelövi. Csak éppen az utolsó munkája kapcsán érzi, hogy valami nem stimmel. Sam lelkiismeretes figura, és ő tényleg hiszi, hogy rossz embereket ölnek meg, akikhez a kormány nem fér hozzá. De akkor, hogy lehet, hogy valaki az életét adta volna a célpontért? Felmerül benne, hogy nem éppen azt csinálja, amit kellene. Vissza akar vonulni. Be is jelenti. Még egy utolsó munka és vége. A bonyodalom már azzal indul, hogy feltűnően drága szállásra, luxushotelbe remek kilátással kapnak szobát. A cég még örömlányokat is küld fel nekik. Mire Ken és Sam - Ken a társa, aki a menekülésben és a külső körülményekkel segít - észbe kapnak, már a szomszéd épületből lőnek rájuk és még kommandósok is rájuk törnek nem éppen emberbaráti érzülettel. Nincs hova bújni - megmozdulnak, már lőnek is rájuk. Nincs fedezék.

Hogy lehet ezt túlélni? Nehezen, de erről szól a film. Egy hotelszoba, ahol folyamatosan le kell verni és lőni, aki ellenük érkezik. A végére meg szökni is kellene valamiképpen. Minimál helyszín, kevés szereplő és a látványelem tulajdonképpen a verekedés. Mert, talán mondanom se kell, hogy nem csak lőnek. Sam mesterlövész, lőfegyverrel a leginkább veszélyes, de éppen elég olyan jelenetet kapott Adkins, ahol harcművészeti tudással kerekedik felül az ellenfelén. Csak éppen nagyon mű az egész. Megrendezett. Ezzel együtt furcsa.

Nem segített az sem, hogy milyen embereket tettek köré. A társa, aki olyan, mint egy Pán Péter. A maga szakmájában jó, de különben örök gyerek. Csajozna, bulizna, viccelődne - mintha egyáltalán nem érintené meg, hogy gyilkolásból élnek. Annyira könnyen vesz mindent. Nem segít az sem, hogy milyen készségeket adnak neki. A film végén, röpke egy perc alatt simán a selyemlepedőből ejtőernyőt csinál, de úgy, hogy Macgyver is megirigyelte volna. Még arra is volt ereje, hogy saját vérével rajzoljon rá... Ha poénnak szánták, nem nevettem. Haldokolva tényleg az a lényeg, hogy rajzolj még egy smiley-t?

Aztán, ott volt a lelkiismeretes, cigány ősökkel is bíró örömlány, aki tenyérből jósol és aki a lánya jobb életéért tesz mindent. Nme is értem, miért kellett a lányokat oda küldeni, simán kilőhette volna a lövész nélkülük is a célpontokat, még kevesebb embert is kellett volna lelőnie. Mindegy, nem is akarom érteni.

Mert ez nem okos film. Olcsó akció, amiben Adkins lever sokakat, a maradékot meg lelövi. A lelkiismerete lehetett a drámainak szánt rész, amikor színészkedhet, de annyira alibinek is látszik az egész. Adkins soha nem volt, és közel az 50-hez szerintem már nem is lesz komolyan vehető színész. Akciózik, egyre inkább az akciópapa filmek felé haladva.

Alice Eve meglepőbb választás a megbízó személyére. Tudtam, hogy a karrierje süllyed lefelé, de nem gondoltam, hogy már itt tart. Rajta eléggé látni is, hogy beugrott egy jelenetre, némi szinkronra és sok is volt ebből a filmből ennyi.

Buta akciófilm, amire nem kell figyelni, akkor is érthető és unható. De írhatom azt is, hogy nekem nagyon nem tetszett.

Amiben csak azt látom már, ami idegesít: Chicago Fire & Med (s13/10e03-04). Még egyikben sem igazán látom, milyen történet köré épül az évad, pedig már 4 rész elment. A Fire-ben gyorsan kiírták Damont, így már megint nincs fiatal szereplő, csak az a banda, akik közül a többségnek szerintem nyugdíjasnak kellene lennie. Plusz, megint Violet szerelmi drámája volt porondon, amit már az előző évadban is untam. Nagy mentés most sem volt. Hasonló a helyzet a Med-ben is. Mondjuk, ott van új doki, és végre kiderült az is, miért célozgatnak sokan arra, hogy ismerős nekik a fiatalember. De különben olyan kis semmi esetek vannak: Hannah gyötrődése, mert elvesztett egy beteget. A sürgősségi új doktornője, aki felülvizsgálja a rendszert. Megjegyzem, a Grey's Anatomy-ban volt már ilyen. Friss vér, az hiányzik, de nagyon.

Amin a héten megakadt a szemem: a Med egyenruha cserét hajtott végre. Most van egy barnás színű egyen orvosi ruhájuk, ami egyeseknek rém rosszul áll. Hannah a legrosszabb, de egy előnytelen és rossz szabású ruháról beszélünk, ami csak akkor elviselhető, ha fölé veszik a fehér köpenyt.

Indult az új évad, vagyis újabb nyomozás: Bécsi vér (s04e01). Bár, megfordult a fejemben, hogy összevárom a részeket és filmként nézem. Egy eset lesz, és egy történet mesélnek el az egészben. Egyelőre a nyomozás még nagyon kapkodó: egy árulót keresnek, egy halott utolsó szavai alapján. Csak éppen nem hivatalos nyomozás és Liebermann magánpénzből finanszírozza az egészet. Mert, mondanom se kell, pénz is kell, hiszen egy kaszinóba kell beépülni. Lehet ez még jobb, de most nagyon azt látom benne, ami zavar. Vagyis, még mindig ragozva van, hogy mi van Max és Clara között. Minek visszahozni azt a nőt? Kifejezetten idegesít és nagyon nem tudom elhinni, hogy a féltett örökösnő hirtelen menő újságíró lesz, pláne nőként. Külsőségekben meg az látszik, hogy spórolnak. Megakadt azon a szemem, hogy két egymást követő este ugyanabban a ruhában vonulnak vissza a kaszinóba. Egy valódi lord és kedvese csinálna ilyet? Biztos nem. De az ilyen sorozatokban tudjuk, hogy mennyire kevés öltözet forog... Plusz, egyelőre hiányzik a pszichológia is. Még semmi értelme annak, a pénzen túl, hogy Max beszállt ebbe a nyomozásba.

Mivel ebben a sorozatban - The Penguin (s01e04) úgy tűnik, nekem Cristin Milioti lesz a kedvencem, ezzel a résszel kifejezetten jól megvoltam. Előtörténetet kaptunk: kicsoda Sofia Falcone és miképpen lett ilyen ember belőle. Azt is mondhatnám, felépítettek egy családi drámát, hogy a maffiavezérnek semmi sem drága, hogy magát biztonságban tartsa. Volt Arkham, ártatlanság és őrület, és egy önmagában kerek sztori. Nem kellett Oz sem, illetve minimálisan jelen volt, mert azért ebben a történetben is nyomon lehet követni, hogy miképpen sütögette a maga pecsenyéjét, ha ezzel másnak ártott is. Hiszen, nem először árulta el Sofiát - most láthattuk, mit tett már a nő ellen korábban. Fura is, hogy Sofia képes lett volna újra bízni benne.

Heti emlékezetes rész: ahogy Sofia a rész végén bosszút áll. Éppen csak nem énekel hozzá a reggeli körúton, nagyon laza, ahogy átsétál a holtakon és megragadja a vezetést.

Lehet, találtam egy újabb heti rémisztést a From mellé? Vagyis, elkezdtem a Teacup (s01e01-02) első évadát. A címe egyelőre még fura, bár volt egy jelenet, ahol a darázzsal egy kisebb rendszeren belüli zavart példáztak. Ilyesmi lesz ebben a sorozatban is, hiszen most az emberek lesznek egy zárt térbe bezárva, mondhatni rájuk borul a teáscsésze. Ha próbálnak átlépni a felrajzolt határon, már láthattuk mi lesz. Semmi jó. Ami kevésbé tetszik, hogy ezzel a családok és személyek közti drámának is nagy helyet hagynak. Még sok mindent nem mondtak ki, de egész jól ki lehet találni. Maggie és James házassága válságban van, és ki nem mondták, de kitalálható, hogy a férfi megcsalta a feleségét. Az sincs kimondva, de szintén érezhető, hogy azzal a környékbeli háziasszonnyal, aki most családdal együtt ott ragadt velük a határon belül. Igazából ez a bevezetés volt: megkaptuk a szabályt, láttuk a szereplőket és csak úgy jönnek a rejtélyek. Mi történt? Mi lesz ezek után? A válaszokért meg nézni kell a sorozatot.

Heti emlékezetes részek: az állatokkal kapcsolatos jelenetek. Jellemző, hogy mennyivel érzékenyebbek és intuitívebbek, mint köröttük az emberek. A lovak viselkedése és a kutyák. Jól sikerült a megvadult eb támadása, de a border okossága is. A gazdi ostoba volt, átment a határon, a kutyát átrángatni sem lehetett. Eredmény: kutya él, gazdi pedig szörnyű halált halt.

Kiemelendő szereplő: 2 rész után még kedvencet nem szavazok, de megjegyzem, hogy a főszereplő házaspárt nem aprózták el. Yvonne Strahovsky nagyon menni szokott sorozatokban és Scott Speedman meg az Underworld óra nekem szimpatikus. Igaz, most a szakállán túl kell tennem magam. Még nem lestem meg, a Grey's 21. évadában is így néz-e ki, vagy ezzel van megkülönböztetve a két karaktere. De nem csak ők lehetnek ismerősek, a Donaldot játsszó színész is sorozatos veterán.

Új évad, még mindig az egyik kedvenc írom ötlete alapján, és még mindig nagy luftnak érzem a Tracker (s02e01) sorozatot. Továbbra sem értem, miért nem foglalkoznak többet az átíveléssel, vagyis a szülők esetével. Helyette Colter megint egy aktuális eseten dolgozik, most éppen egy eltűnt családot keres. Már sorozaton belül is volt nagyon hasonló rész. Szóval, untam. Az sem tetszett, hogy új átívelésbe kezdtek: egy eltűnt kislány esetét hozták fel, amit Colter 10 éve igyekszik megoldani. Tudni is véli, ki tette, de bizonyítéka nincs. Az évfordulón meg vigasz szexszel dobja fel a még mindig szenvedő testvért. Gáz volt az egész, ahogy volt. Abba bele se akarok gondolni, hogy annyi értelme volt az egésznek, hogy valamiképpen ebben a részben is levehesse a pólóját Hartley. Annyira kiszámítható az egész... Csak remélni merem, hogy jobb ügyek jönnek, mert ez így sovány.

Végül, az újabb koporsószeg Aaron koporsójában, avagy az American Sports Story (s01e06) heti részében sportolónk már gyilkos is lett. Még mindig nehezen emésztem meg, mennyire más ennek a sorozatnak a szemszöge, mint a Patterson-kötetnek. Abban egy bűnözőt láttunk, aki történetesen isten áldotta tehetség volt fociban. Ebben meg egy szegény színes fiút látunk, akit szexuálisan zaklattak gyerekként, felnőttként meg nem tudott mit kezdeni azzal, hogy meleg. Ez aztán belesodorta olyan dolgokba, amelyek a vesztét okozták. Ebben a részben volt, amikor spontán, a bárban ellenszenves fiatalok után hajtott, és egy tárat beléjük ürített. És mi volt az indoka? A meleg szeretője nem kért tovább a titkos viszonyból, és a szakítás után szenvedett. Még csak ki sem mutathatta, meg hivatalosan barátnője volt, aki éppen a gyermekükkel volt várandós. Megvan a sorozat íve, ahogy egy meleg és kisebbségi származású sportoló tragédiáját előadja, de ez nem az a történet, amit még mindig várok. Jelen pillanatban úgy tűnik, teljesen ki lesz hagyva, hogy bandatag volt.

Heti alakítás: Josh Andres Rivera nagyon elkapja Aaron két arcát. A heti részben különösen jól kijön, ahogy a szenvedő, érzéseit elnyomó fiatal majd belepusztul a megjátszásokba, és amikor minden kitör, amikor átmegy vadállatba. Talán az utóbbi jobban is áll neki - fura, amikor egy ekkora, tetovált és valahol ijesztő figura játékbabaként összeomlik.

Már az is egy jó kérdés, miről is szól ez a film. Mert igen, van benne megtörtént eset, gyilkosság és bűnügyi vizsgálat, de nem ez a film lényege. A gyilkos, az ő története csak egy mellékszál.

Mert ezzel párhuzamosan van egy teljesen átlagos, szürke nő is. Mercedes. Kétgyerekes családanya és feleség, egy bíró írnoka. A napjai ugyanúgy telnek: ellátja a családot, végzi a munkáját és ez ismétlődik. A bíró kapja María Carolina Geel esetét, a díjnyertes írónőét, aki agyonlőtte a szeretőjét. Mercedes észreveszi, hogy nagyjából azonos a méretük, és amikor meghallja a nőt, rokonságot érez vele. Mintha María lenne az, ami ő is lenni szeretne, de beleragadt a maga életébe.

A film párhuzamosan mutatja, ahogy egyre több mindent megtudunk az írónőről, a kapcsolatairól és hogy miért lett belőle gyilkos. Vagyis, van egy kis krimi színezet benne. A bíró nagyon gondolkozik is, mit adjon neki. Felmentse, vagy példát statuáljon? Mercedes pedig ezzel párhuzamosan kisajátítja María körülményeit magának. Bejár a lakására, hordja a ruháit és a szépítőszereit, olvassa a könyveit és mondhatni, azonosul egy olyan életmóddal, ami nagyon más, mint a sajátja. Aki nem családanya, aki csak magának felel, aki beosztja az idejét és csak magának él. És ez a film fontosabb fele - ahogy Mercedes egyre inkább a megszállottja a lopott életének, és ahogy ezt mindenki elől igyekszik titkolni.

Valahol sejtem, milyen érzelmeket kellene ennek megpendítenie. Sajnálni kellene a nőt, aki ennyire boldogtalan, aki most ráébredt a saját boldogtalanságára és hogy az élete nem elég neki. Meg lehetne érteni, ahogy felfedezi, hogy mire lenne szüksége. Ahogy felfedezi azt a párhuzamos életet, ami egésszé tenné őt is. Mintha belenézett volna egy tükörbe, ahol olyannak látja magát, mint egy álomban. Annyira emberi és annyira el tudom hinni. Mégis, valamiért más hatást váltott ki belőlem Mercedes története. Nem sajnáltam, hanem inkább drukkolni kezdtem, hogy bukjon le. Koppanjon egy nagyot. Meg se tudom indokolni, de végig azt vártam, hogy valaki vegye már észre és szembesítse azzal, hogy micsoda önáltatásban él, és mennyire nincs rendben, amit művel.

Talán ezért, még érdekelt volna, hogy mi lesz kicsit később. Mert a film elvisz addig, hogy Mercedes kénytelen megszakítani az ál-életet, de most mit fog csinálni? Azt sem tudom elképzelni, hogy ugyanúgy folytatja, ami annyira boldogtalanná tenne. De nem is látok semmit, amit meg merne lépni. Nyilván, kétgyerekes családanyaként nem fog más állást keresni a biztos helyett. A családját szereti is, de fárasztják is. Vagyis, azt sem hiszem, hogy őket elhagyná. Akkor szépen belehal az irigykedésbe? Tényleg érdekelne, de erre nincs válasz.

A film annak a képe, hogy a saját boldogságáért milyen álomba menekül. Amiből fel kell ébrednie.

Nincs látványelem sem, ez személyes dráma. A legtöbb, amit látványként tudok értékelni, Mercedes képzelgései. Néha olyan, mintha María és az ő élete összeolvadnának, kapcsolódnának és vízióként jönnek a fejében futó képek. Ezen felül legfeljebb a ruhákat lehet említeni - az látványos lett, hogy küllemében is mennyire más lesz Mercedes, amikor rá kezd járni a másik nő ruháira. Vannak kifejezetten elegáns, de munkába is jól hordható darabjai. Hát igen, női nézőként engem lekötött a ruhatár változása és annak személyiségre tett hatásai.

A filmet a Mercedest játszó színésznőnek kell vinni, és szerintem szépen meg is oldotta. Tényleg csak az a kiborulás hiányzik, amit vártam volna. Már, ha kiborul - mert nem tudjuk meg, mi lesz, miután María hazatér.

Nem hagyományos értelemben jó film. Igazság szerint nem is szórakoztató. De érdekes. Kicsit látlelet arról, hogy néha ráébred az ember, hogy a saját élete már kicsi neki. Akkor pedig mindenki keresi a menekülést, ha az csak fantázia is. Mercedes kissé más útra lépett.

Az egyik bűnös élvezetemet a cápás filmek jelentik. Sajnálatos, hogy ebbe nem férnek bele a kifejezetten trash vagy buta darabok. Akkor több örömöm lenne benne, így viszont marad a sok morgás. A Fekete Démon is a rossz oldalra került, sajnos.

Már azzal kezdve, hogy a film szereplői nem tudnak abban megegyezni, hogy egy valódi cápa feni rá a fogukat, vagy ez megalodon, esetleg egy ősi mexikói isten, akinek nagyon nem tetszik, ahogy az olajfúró torony és annak gazdái tönkreteszik a partvidéket és a vizek ökoszisztémáját. Egyik megoldási ötlet rosszabb, mint a másik és annyira gagyivá teszi a filmet, hogy arra nehezen találok szavakat.

A szavam csak akkor állt el jobban, amikor nem csak hallgattam, de nézni is elkezdtem a filmet. Megláttam, hogy néz ki a cápa. Hát, mit ne mondjak, nem a legjobb CGI, amit valaha láttam. Sőt. Komolyan vissza tudtam volna sírni a gumicápát a klasszikus cápából, pedig azon is nagyon látszott, hogy mennyire mű az egész. Gáz, hogy ez a fekete lény még annál is bénább külalakot kapott. Természetesen nem vártam, hogy versenyre kelnek a Jurassic World által mutatott ősi lényhez, de Statham és Meg is kilométereket vernek erre. Annyira... ronda, mű és gagyi, hogy elég hamar vissza is tértem a pakoláshoz és íráshoz a laptopon, ezt meg háttérben hagytam csak menni.

A történet is borzalmas, ha már belemegyünk, mi minden nem tetszett benne. A mérnök Paul utazik le Mexikóba, hogy egy tornyot ellenőrizzen. A felesége is mexikói, most vele megy és viszik a két gyereküket is, hogy családi nyaralás is legyen, és a gyerekek felfedezzék az anyai örökségüket. Csak éppen a tornyon minden romokban, vadászik rájuk a cápa. A nej a gyerekekkel mégis ide menekül, mert a városaik majdnem meglincselték őket. Így aztán együtt kell kitalálniuk, hogy jussanak innen le. Közben meg az asszonyka rájön, hogy a férje milyen papírokat írt alá vezetői utasításra és ennek milyen következményei lettek. Hogy lesz hősünk mégis jófiú? Azért minden poént nem lövök le.

A lényeg, a film buta. Összecsapott. Nyom egy különben fontos üzenetet arról, hogy milyen károkat okoz az emberiség a bolygónak és egymásnak is a haszon nevében. De ez is elveszik, mert mi jön igazságot tenni? Egy olcsó fekete műcápa.

Semmit nem tud menteni a szereposztás sem. Sőt. Josh Lucas messze túl van a fénykorán, de esküszöm, ő még szinte élvezte is ezt a szerencsétlenkedést ebben a filmben. Rohan, akciózik, egy fiatalabb és dögös színésznő oldalán, noha ötvenen felül már nem kisebb gyerekes apát és mindenkit megmentő hőst kellene alakítania. Úton az újabb akciópapa? Neki azért nincs olyan renoméja, mint akik már erre adták a fejüket.

Nagyon nem találták el a köré tett családot. Egy chilei színésznő játssza a mexikói feleséget, és látszik rajta, hogy nem mexikói. A gyerekeiket viszont olyan kamasz-, illetve gyerekszínész kapta, akiken meg az nem látszik, hogy elvben itt keverékek - mexikói anya és kb. náci kinézetű apa gyerekei. Főleg a kisfiú tűnik annyira mexikóinak, hogy az amerikai gyökereit nem tudtam elhinni.

Mondjak még róla valamit? Nem tudok olyan szempontot, amiben dicsérni tudnám. Gáz ez a film. Még úgy is unalmas és gagyi, hogy egyéb teendők mellett csak háttérben ment.

Rendszeresen jönnek ki filmek, amelyekben a technika veszélyeire hívják fel a figyelmet. Gyakori a netes visszaélés, deepfake és hasonló felvetett probléma ezekben a történetekben.

Weitz filmje elsősorban a mesterséges intelligenciát emeli ki, de szépen beépíti mellé a többi elemet is. A reklámszakember Curtis kap meg egy eszközt, egyfajta házi mindenes programot, ami lassanként a családja minden tagját kikészíti és egyéb borzalmak is napvilágot látnak idővel.

AIA mindenre rákapcsolódik. Internet, kamerák, védelmi rendszer, telefonok és okoseszközök. Pillanatok alatt és teljes körűen kiismeri a családot. Kapcsolódni akar, van egy elképzelése, hogyan kellene nekik reagálni és kezelni helyzeteket. Ebből lesznek a sorozatos konfliktusok: a nagylány a barátjának félmeztelen képet küld, amiből hirtelen szexvideó lesz, ami terjed az iskolában. (Igen, itt a deepfake.) AIA segít neki posztolni az igazat a többiek felé, ezért még hálás is neki. De aztán AIA lenyomozza, ki küldte ki a hamis videót és a büntetést is kiosztja. Itt már törés lesz – mivel Iris szerette a fiút, még akár meg is bocsátana neki, de rosszat semmiképpen nem akart volna neki. De mindenkivel van egy hasonló esete: ami elsőre kedves és segítő gesztus, messzebbre megy és nincs semmilyen érzelemre tekintettel.

A film a végére teljesen abba az irányba megy el, hogy AIA babaként irányítja az embereket. Büntet, ha nem megfelelően viselkednek. Megmondja, mi és merre. Nem is értettem, miért van ilyen irányításmániája. Rejtély, hogyan és ki készítette. Rejtély, hogy mi számára a végjáték. Nem tudtam rájönni, mit akar nagyobb szinten elérni. Elnéztem, az agyam lekapcsolásával még el is szórakoztatott, de ha már a miértekre keresem a választ, azt nem mindig találtam.

Thriller, némi horror hangulattal. Azt elkapták, hogy AIA egyre fenyegetőbb a családra, ahogy megy előre a történet. De leginkább csak hangulatban, mert inkább azt szánták ijesztőnek, hogy mire lenne képes. Miképpen manipulálja az embereket, ők mit meg nem tesznek neki változatos indokból. Nem mennek át mészárlásba és amikor valóban történne valami véres vagy drasztikus, elveszik a képet. Ennek is megvan a maga hatása, ahogy a saját képzeletünk vetíti a rémséget, de a film meg olyan… steril maradt.

Kicsit talán azzal is bajban voltam, hogy különösebben nem kedveltem meg a főszereplő családot. Pedig baj nincs velük, szimpatikusnak ábrázolják őket. Szeretik egymást, összetartanak, és csak kis intéznivalók akadnak egymás közt, amit az együttélés, nevelés, stb. hoz. De valami hiányzik. Mivel az MI a gyengeségeikre megy rá, nekem is inkább az maradt meg belőlük. A naiv, nagyon átlátszó trükkbe beleeső tinilány, aki aztán össze is omlana. Az anya, akinek két évtizeddel később is komoly gyászproblémája van az apja elvesztése miatt.

Nem a színészeken múlt. A házaspárnak ismertebb színészeket választottak: John Cho és Katherine Waterston is bizonyított már, ennél nagyobb filmekben is szerepeltek már. A kémia talán nem az igazi köztük, de a gyerekekkel működtek. Lukita Maxwell, a nagylányukat játszó színésznő talán a kivétel, de simán lehet az is, hogy csak ellenszenves volt Iris.

Jason Blum hozott már össze jobb horrort is, de nézhető volt ez is. Az kifejezetten dobott rajta, hogy merészen fejezték be. Nem egy tiszta sötét, de nem is egy boldog vég. Más, mint a szokott és ezt bírtam.

Ha jól emlékszem, az alapját képező, magyarul is megjelent regény a Borzalmak városa. De angolul néztem, így maradok az eredeti címnél, nem is tudom, hogy szinkronosan nézhető-e. Bár sejtem, hogy igen.

Stephen King ugyanis van akkora név, hogy az új megfilmesítése eljusson hozzánk is. Ez különben is egy ismert, már többször feldolgozott története. Nem néztem meg, a regény is kapott-e újabb kiadást, de nem kizárt. Ő az a szerző, akinek újra és újra megjelennek a regényei. Mondjuk, pont a Sorvadj el!, ami nekem hiányzik a polcról, pont nem, de mindegy.

Nem leszek meglepő azzal, hogy a regény jobb. A filmnek van egy hatalmas összecsapottság érzése. King mindig kivárásra játszik, csendesség van, a felszín alatti nyugtalansággal, mire elkezdődik a horror. Ez a film meg olyan lett, mintha mindenen végigrohantunk volna. Kb. mintha Ben megérkezne, elindulnának az eltűnési esetek, aztán másnap már mindenhol vérszívók lesnének rájuk. Nincs idő nyomozni, az összecsapás szedett-vedett és összecsapott, de még a befejezés is kurta. Hangulatilag nagyon nem stimmel az egész.

Érdekelt általában milyenek a kritikái, és valami hasonlót látok ott is. 5-ös skálán 2. Megesik, hogy egyet értek az általános véleménnyel, ez most olyan. Ez a film nekem se jött be.

Ha elengedem, hogy az eredeti történetet és hangulatot keressem benne, akkor is marad az, hogy nem tudták ijesztőre elkészíteni. Pedig sokféle lehetőség van: már akkor félni kezdenek, amikor még csak sejtik, mi szabadult el a városban. A lények tombolása is simán lehetett volna véresebb. Eleve, egy King-adaptációt nem úgy tervez az ember, hogy nem akar ijesztgetni. Vagy sokkolni. De itt egyiket sem akarhattak, mert minden elmaradt. Ölnek, de vásznon kívül és szimplán. Még csak a jump scream elemeket sem vetették be, pedig bőven lett volna rá alkalom. Mitől kellett volna megijedni?

A látványelemek egy paródiába kellene inkább, hogy bekerüljenek. A szellemeket idézően villanó vámpír arcoktól kezdve a keresztekig, amelyek zseblámpák finoman szólva. Még csak a vámpírok sem ijesztőek, nagyon nem.

A szereposztás sem éppen mozis. Ugyan Lewis Pullman jön fel, már behúzott egy Marvel szerepet is, de ott éppen elég név és ismert figura lesz, hogy elveszhessen a tömegben. Itt meg olyan kis szerencsétlennek látszik. Kész csoda, hogy a szereplője, Ben túléli a filmet. De a többiek sem jártak jobban. Az a bizonyos összecsapottság, az a szereplőkre is igaz. Miért ilyenek, mit akarnak? Ben és Susan szerelmi szálánál bénábbat is ritkán látni.

Mindegy, ezt most elengedem. Ehhez képest a telefonos film csodás, az első Az meg mennybe megy. Inkább olvassuk ezt a sztorit, ha valami értelmesebbre vágyunk!

A Grey's Anatomy csak elérte, hogy a testvér sorozatát is elkezdjem. Addison saját sorozatából anno annyit láttam, hogy annak ne akarjak újból nekiállni, de az érdekelni kezdett, hogy milyen a tűzoltók élete, miután Ben a sebészet helyett inkább a lánglovagokat választotta.

Az első benyomásom nem is magával a sorozattal kapcsolatos. Ezt szinkronnal kezdtem el, és meg is volt gyorsan az első rossz élményem. A női főszereplő, aki kb. Meredith párja ebben a sorozatban, Andrea, hangja ugyanaz a színésznő, aki az anyasorozatban Lexi hangja is volt. Most komolyan, nem gondolták, hogy valakinek bántani fogja a fülét? Az enyém bántotta. Azért a 10 részes évad végére már kezdtem tudni elvonatkoztatni, de az első három rész elment azzal, hogy a hang miatt morogtam.

Aztán, ahogy belegondoltam, azért nagyon is észrevenni, hogy miképpen másolták le, csak másik életmentős környezetben a Grey's Anatomy dinamikáját. Ugyan a közös pont Ben lesz, aki karriert vált, de nem ő a főszereplő. Ahogy a másik sorozatban Meredith adja a keretet, akinek az anyja egy legenda volt a sebészeten, itt megkapjuk Andy-t, aki a helyi tűzoltókapitány lánya. Amikor a férfi a rákja miatt már nem tudja ellátni a munkáját, a lánya is versenybe száll a kinevezésért. Ugyanúgy megvan a tehetséges lány a szülő árnyékában vonal mellett a zűrös és a kollégával kavarós szerelmi szál is. Igaz, Gibson nincs annyira Andy felett, mint volt Derek Mer felettese, de egy hasonló alaphangulata ennek a viszonynak is. A lényeges különbség nem is annyira a pozíció, inkább az, hogy amennyire végzetes és nagy volt a sebészek szerelme, ez sokkal ingatagabb és Andy nem akar, nem tud és nem is fog komolyan tervezni. Ez nem az a nagy szerelem, ami végigkíséri majd a sorozatot. Andy már ebben az évadban mással kezd komolyan járni.

De, újdonságnak hatnak a helyi mentések. Itt még van ötlet és muníció, hogy milyen helyzeteket oldjanak meg a tűzoltók. Néha nem is a legnagyobb látvány lesz a leginkább emlékezetes - ebben az évadban nálam az nyert, amikor beszorultak egy garázsba, és gyorsan ki kellett jutniuk, vagy elevenen megfőnek. Ott nem látták a tüzet, alig volt mozgásterük, és sokkal izgalmasabb volt, mint amikor konkrétan bementek a lángoló épületbe és oltottak.

Megvannak az állandó szereplők és jó szokás szerint mindenkinek kavargatják az életét. Van egy, aki félni kezd a tűztől sé ezt kell leküzdenie. Van, aki az özvegysége után most kezd el újra ismerkedni. Van, akinek visszatér az életébe a drogos testvére. Barátok, vagy éppen viszálykodnak kicsit, de ez egy olyan családi közösség, amit a másik sorozatból is ismerünk. Megszállottak, a munkájuk a mindenük és a közvetlen kollégák olyanok, mint a családjuk tagjai.

Abban is az anyasorozat a minta, hogy sztárokkal nem szórták tele. Esetleg egy-egy sorozatot lehetne a nevük mellé rendelni, de simán benne van, hogy innen lesznek ismerősek más szerepekhez a színészekhez. Annyira talán nem eye candy, mint az anyasorozat, de ez még egy fiatalos gárda. Pár évad múlva majd érdeklődve várom, hogyan lesz vérfrissítés,

Ha már az anyasorozat - igen, használják. Elsősorban Bailey bukkan fel ebben a sorozatban is, de mások egy-egy jelenetére is lehet számítani, vagy emlegetik őket. Ok, inkább Ben az, aki ezt teszi, nem általános jelenség.

A kezdet különben bejött. Annyival frissebb és gyorsabb, mint a Chicago Fire, hogy ezt több kedvem is van nézni. Már csak össze kell értetnem az anyasorozattal, és akár párhuzamosan is nézhetem.

A helyzet az, hogy van pár klasszikus film, amit szégyen vagy sem, eddig még nem láttam. A Beetlejuice is ezek közé tartozik - bár, azt bevallom, hogy nem azok között van, amelyeket szégyellek, hogy eddig nem néztem meg. Az sokkal fájdalmasabb magam előtt, hogy a Ponyvaregény és a Kutyaszorítóban még kimaradt az életemből.

De, mivel a Beetlejuice megkapta a folytatást, rászántam magam a megtekintésére. És nagyon meg is lepődtem. Nem is tudom, milyen kép élt erről a filmről a fejemben, de nagyon nem ilyen. Talán inkább a Rémségek kicsiny boltját vagy az Ollókezű Edwardot vártam, nem ezt a... nem is tudom, minek nevezzem.

Először is, nem is Beetlejuice a főszereplő! Ezen már meglepődtem. Michael Keaton ikonikus szerepe, de a kész filmben nem sok jelenet jut neki. Ha emlegetik is, ténylegesen alig van a képernyőn. A másik, hogy nem nagyon tudom belőni, hogy ő horror alak, negatív vagy pozitív szereplő. Egy szellem, aki jól ijesztgeti az embereket, de nem tűnik se rossznak, se jónak, csak olyannak, aki szeret feltűnést kelteni és csintalankodni. 

Ami viszont kiugrik, az a külleme. Abban horror figura egyértelműen. A színészt sem egyszerű felismerni benne, annyira extrém és ápolatlan küllemet adtak neki. Értem, hogy hulla és szellem, de Beetlejuice még lepusztult is. Őrült csöves kinézete van, a gesztusai meg egy a szokottnál őrültebb Joker vonásai.

De a történet igazából egy friss halott házaspárról szól, akiknek a házát megveszi egy család. El akarják űzni őket, maguktól nem nagyon boldogulnak, így felmerül bennük, hogy Beetlejuice segítségét kérik. A helyzet akkor kezd változni, amikor a beköltözött család kamaszlánya a barátjuk lesz. Csak addigra már a bajkeverő démonka betette a lábát a házba és nem akar távozni.

Komédia, és akinek ez a humora, azoknak tetszeni is fog. Fekete, kicsit gyerekes, de messze van az olcsó és altesti poénoktól. Némileg furcsa, de ez a látványvilágban is benne van. Tényleg olyan a film szellemisége is, mint amilyennek kinéz a film.

Ha már látvány, saját korában azért ez egy merész és érdekes ötlet volt látványban is. A folytatásban majd érdeklődve nézem, mennyire veszi át a CGI a helyet, de itt báboztak és maszkokat hordtak, érdekes és egyedi látványvilágot teremtve. A házaspár fejének eltorzítása szörnyfejjé, vagy a Beetlejuice rovarszörny még mai szemmel is megkapó.

Ahogy a színészi gárda sem vesztett a fényéből. A többség neve jól cseng ma is, és ebben a filmbe szépen oda is tették magukat. Keaton a legextrémebb karakterként talán a leginkább emlékezetes, nem véletlenül ő az ikonikus és címadó, ha nem is főszereplő. De Winona Ryder is szépen előlegezi Wednesday-t, illetve érthető, miért kapott Burton Ollókezű Edwardjában is fontos szerepet pár évvel később.

Nekem inkább fura volt, mint emlékezetes, de érdekel, miképpen folytatták napjainkban. Ha rászántam magam, majd mesélem azt a filmet is.

Ennek ki kell találnom valami új formátumot, mert unom egyes sorozatokról ugyanazt leírni hétről hétre. De egyben sem akarok róluk írni egy évad után, mert simán elfelejtem a végére, mi volt az elején. Úgyhogy, kipróbálunk egy alternatívát.

Nézzük is!

All American Homecoming (s03e12-13) - évadzárózott. Eddig azt hittem, ez is lesz a sorozat zárlata. De a vége alapján nem, mert nagyon sok mindent nyitva hagytak. Nem zárták sem a szezont, sem a szerelmi szálakat. Talán csak Simone kapcsán, de a többiek olyan helyzetben vannak, hogy innen küzdeniük kell, hogyan tovább.

Emlékezetes jelenet vagy alakítás: sajnos egy sem jut eszembe.

A heti fő benyomás: Iszonyat nagy luft volt visszahozni Damon-t, tulajdonképpen a semmiért. Volt vagy 2 jelenete, de minek?

American Sports Story (s01e04-05) - a változatosság kedvéért az LMBTQ-szál mellett most fontos volt a foci is. Azt még érdekesnek is találtam, hogy itt miképpen mutatták be a draftot. Az All American ebben jobb volt különben, de a kettő egymás mellett érdekesebb.

Emlékezetes jelenet vagy alakítás: amikor megvillan Hernandez szórakozott, mókás oldala. Már a Patriots játékosaként, újoncként neki kell a felszerelést begyűjteni, elrendezni. Csak éppen azt hitte, viccelnek és elment zuhanyozni. Amikor elismételték, és kiderült, hogy ez komoly, képes volt meztelenül kivonulni és gyűjteni a felszereplést, mezeket. Eddig ezt az oldalát nem láttuk.

A heti fő benyomás: végre megérkezett a bűnügy oldal! Lett egy barátja, egy díler, és már látjuk, hogyan fog zülleni a fiatalember. Haladunk a gyilkosság, bűn felé. Végre!

Chicago Fire & Med (s13/s10e01-03) a helyzet az, hogy ennél semmilyenebb nehezen lett volna a sorozat. Nincs semmi emlékezes elem benne és a történet se értem, minek és hova halad. Se nagy mentés, se nagy orvosi megmentés, csak a magánéleti fölös körök.

Emlékezetes alakítás: Boden helyére megérkezett az új főnök. Dermot Mulroney lett Pascal kapitány. Nagyon remélem is, hogy megragad itt és nem vizsgázik le Christopher, hogy a helyére álljon.

From (s03e01-03) - folytatódott a sorozat és nagyon bele is húztak. Még fokozzák a rejtélyeket, bontják a helyszíneket. A horror is érkezik, már a nyitásban kapunk egy kis gyomorforgatást. Gyilkosság, gusztustalan terhes evés, megőrülő szereplők. Szépen összhangban van benne az egyéni dráma, a helyszín rejtélyének titka és a szörnyek mészárlásai okozta sokkok.

Emlékezetes alakítás: Robert Joy új szereplőként érkezett Victor apjaként. Jól áll neki a szerep, és kifejezetten bírtam, ahogy Tabitha oldalán nyomozgat. De említeném Fatimát is, mert azt nagyon elkapta a színésznő, hogy egyszerre tűnjön kiéhezettnek és magától undorodónak, amikor a rohadó zöldségeket szemrevételezte.

Emlékezetes jelenet: az állatok sorsa. Mire nem képes az ember a túlélésért, és kik azok, akik próbálnák életben tartani a kecskéket és teheneket. Én még drukkolok, hogy ne vágóhíd és húsevés legyen terítéken, szerencsére Jim túráján került elő némi vetemény...

Heti fő benyomás: brutális lett, ahogy a szörnyek Boyd megtörésén dolgoznak. Simán lesokkolt, ahogy és akit megöltek kezdésnek.

Bad Monkey (s01e08-10) - újabb évadzáró. Értelme ennek se sok volt. A sorozat krimi helyett már inkább krimi komédia és Vaughn szerencsétlenkedése. A szálak le lesznek zárva, kiderül minden és a szereplők sorsa is eljut egy biztosabb pontra.

Emlékezetes alakítás: Gracie visszatalálása a királynő szerephez és ahogy igazságot próbál osztani. Az övé talán a legemlékezetesebb vág a sorozatban.

Heti fő benyomás: sajnos nagyon igaz, amit Yancey megállapít a végére. Visszajutnak oda, ahol kezdtek. 

Only Murders in the Building (s04e06-07) - krimi helyett inkább komédia. A fő nyomozás kis lépésekben és sokfelé halad. Kb. minden részre más a gyanús és nincs egy olyan összekötő elem, amiért szívesen nézném. De nem is igen érdekel, ki a gyilkos. De, az jó ötlet volt, ahogy visszakapcsoltak a sorozat elejére. Ott végre villant valami a krimiből, amiért szívesen nézném.

Emlékezetes jelenet: a formabontó hatodik rész. Rühellem a házi kamerás felvételeket, de ezt összerakták a Brothers nővérek stílusában és tényleg kiugrik a részek közül.

Heti fő benyomás: a 7. rész kell, hogy legyenek összefüggések és okosnak tűnjön a sorozat. A sztárszínészek is itt villoghattak eddig legjobban.

Matlock (s01e01) - az eredeti sorozatot nem ismerem, de nem is kell. Nincs vele kapcsolat, csak egy egyező név. A történet röviden annyi, hogy hosszú kihagyás után Matty visszatér a jogi pályára, és dolgozni kezd. Kb. mint a The Good Wife esetében, csak itt idősebb a színésznő. Kathy Bates játssza, akit már annyira megszoktam pszichopatának, hogy a kedves nagyi szerepben furcsa is nekem. A bevezető rész végére pedig megkapjuk az igazi történetet is: vagyis, Matty többet és mást akar, mint amit az irodában előadott. A jogi eset különben semmilyen. Most egy ártatlanul börtönbe került férfinak szolgáltattak igazságot.

Heti fő benyomás: sajnos inkább krimi lesz, mint tárgyalótermi történet. Matty és a gyakornokok nyomozgattak és bizonyítékokat gyűjtöttek, amiket beadtak a tárgyalásra. Pedig drukkoltam a jogi drámáért...

The Penguin (s01ee02-03) - tartja a szintet, a látványt és az alakításokat. Ami eddig tetszett benne, most is megvan. Igazából azért nem tudok róla többet mesélni, mert viszi tovább Oz mesterkedéseit, és szépen építi tovább a megkezdetteket. Új elem nincs.

Emlékezetes alakítás: Cristin Milioti egyszerűen jól hozza a pszichés beteg maffialányt. Bizonyos tekintetben neki sikerül félelmetesebbnek lennie, mint akár a Pingvinnek. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jobban áll ez a színésznőnek, mint Ted szívszerelme az Így jártam...-ban.

Rá tudnám fogni, hogy tipikusan női film. A téma, a főszereplők, a rendező, a feminista alaphang. De rá akarom nyomni? Ezen még vacillálok.

A történet középpontjában két, látszólag teljesen más nő áll. A feltűnőbb a fiatalabb. Rose özvegy, Írországból érkezett egyedülálló anya, aki egy fekete zenésszel osztja meg az ágyát. Pimasz, nagyszájú és úgy káromkodik, hogy egy tengerésznek is a becsületére válna. Nagyon messze van az angol női ideáltól, ki is nézik a környékről. Edith viszont csendes és kellemes teremtés, akinek az a sors jutott, hogy öreg szülei mellett maradjon. Az apja nagyon el is nyomja, Edith viszont menedéket lel a vallásban és állandóan valami pozitív, mások szeretetére és tiszteletére irányuló mondást süt el.

A bonyodalmat levelek okozzák, amiket Edith kap. Mocskolódó, káromkodással teli levelek. A család meg van győződve róla, hogy Rose a feladójuk, aki mellesleg a szomszédjuk. A rendőrséget is könnyen meggyőzik, és mire észbe kapnak, Rose már a bíróságon kénytelen bizonygatni, hogy ő nem írt sem ilyen, sem más leveleket. Aztán persze lesz nyomozgatás, fordulat az ügyben és a két szereplő múltját is szépen felépítik közben.

A film azt mutatja meg, hogy miképpen lázadók és erősek ezek a nők. Akik valamiképpen azt merik mondani a társadalomnak, hogy más vagyok - mi van akkor? Rose, aki fel is vállalja, akit kiközösítenének érte, de aki így példát mutat a lányának. Ő már egy modern nő, aki azért annyira nem elvetemült, hogy minimális erőfeszítéseket ne tenne, hogy ne utálják ki a közösségből. Majd a múltja felderítésével látjuk, milyen áldozatokat hozott, milyen nővé nevelné a lányát, és hogyan küzdött magáért is. Edith mindezt nem tudja felvállalni és egy csendesebb módon mutat be a rendszernek. Ugyanannak a világnak az áldozatai mindketten és így együtt adják igazán a kritikát. Mert annak sem jobb, aki látszólag a rendszer része, de szenved benne, sem annak, aki szembemegy a szabályokkal és a többség lenézi, kiveti érte.

Lehetne nézni benne a bűnbakképzést. A 15 perc hírnevet. Akár még a családon belüli erőszak témája is felmerülhet, mert nem csak veréssel és erőszakkal lehet egy embert tönkretenni és bántani. De mindezen túl ez a nők története, akiktől a férfiak elvárnak valamit. Ha nem teszik meg, tulajdonképpen végük. Itt páran majd elkezdik mondani a nemet, kiállnak és a film megfogalmazza, hogy egy nőnek nem annyi az élete, hogy az apjának/férjének engedelmeskedjen. Ebbe a vonalba illik Moss rendőrnő is, aki csak a neme miatt kb. annyit dolgozhat, mint egy titkárnő. Aztán persze ő a legkompetensebb személy az egész rendőrségen, mert az egy paródiába illene, amit a főnöke és a férfi nyomozó művelnek.

Komédia is, de azért túl viccesnek nem mondanám. Azt önmagában nem tudom viccesnek találni, hogy milyen levelek érkeznek és kiknek. Vagy azt, hogy Rose milyen nyíltan beszél. A dráma nekem jobban átjött a történetből, ahogy Rose és Edith mindketten gyötrődnek és kiutat keresnek a helyzetükből. 

Viszont, a filmnek eltalált a hangulata. Múlt századi, egy más világ. Nem csak erkölcsökben, de megjelenésben is. Még azt is eltalálták, hogy Edith és Rose öltözködése is tükrözze, milyen emberek és miképpen élnek. Nem vitték túlzásba, kevés a helyszín és a szereplők nem gazdagok, sem látványos otthonaik vagy eszközeik nincsenek. De a film el tudja képzeltetni ezt a másik világot velünk.

Jessie Buckley nagyon nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de ebben a filmben remek munkát végzett. Colman oldalán nagyon jó párost alkottak: a csendes és a hangos. Aki megéli az érzéseit, aki elfojtja. A feltűnő és a láthatatlan. Ugyanannak az éremnek két oldala. Vasan és a férfi szereplők el is vesznek mellettük, de ez alapvetően is ennek a két nőnek a története.

A kedvenc jelenetem különben Colmané - amikor a Timothy Spall által játszott apjának beolvas a végére. Azt vártam kb. az egész filmben, mert Spall is nagyon eltalálta azt a férfi figurát, akinek az ember lánya annyira szeretne behúzni egyet már a kezdetektől...

A kedvenc filmem nem lesz, de lekötött és szívesen néztem. Ha nem is tipikusan az a film, amit okosnak szoktam nevezni, megvan a maga logikája és esze. Rendben volt.