Rendőrös, nyomozós, rendet fenntartós.

A különleges osztag életében sorra jönnek a nehéz helyzetek: Erin elment, és Jay nehezen talál magára a nő nélkül. Beépített emberként még viszonyba is bonyolódik az egyik megfigyelt személlyel, és csak az új társának köszönheti, hogy nem lesz komoly gond a viszonyból. Voight egy régi nemezise is feltűnik, aki korrupcióért nagyon el akarja kapni a férfit. Sorra veszi az osztag tagjait, és őket igyekszik a főnökük ellen fordítani. Ténykedése tragédiához vezet, és Hank visszavág érte. Közben fegyverkereskedőket vonnak ki a forgalomba, drogterjesztők ellen ténykednek, megoldanak egy robbantásos ügyet, amelyben az 51-es tűzoltóőrs is a segítségükre lesz.

A Chicago sorozatok a tűzoltókkal kezdtek, majd jöttek a rendőrök, orvosok és jogászok. Bánatomra a Justice, vagyis a jogi osztály csak egy évadot élt meg, de a másik három még műsoron marad. A legjobban a PD, a rendőrök nézettsége megy, amit kicsit nehezen értek meg. Nálam ez van a lista alján, én pl. szívesebben néztem a jogi ügyeket is.

Talán azért is, mert még mindig a PD az, amelyiknek a legszürkébb a filozófiája. Itt nincs meg az a hősiesség, felemelő etika a háttérben, ami a többi szakmát jellemezte. A tűzoltók, orvosok és jogászok is szembesültek olyan esetekkel, melyekben etikai kérdés is dönteni, de ők hősiesek végig, és példakép értékűek. A rendőrségen azonban, Voight osztagában a szürke a meghatározó szín. Ők is jót akarnak tenni, és önfeláldozóak, de végig a szakadék szélén egyensúlyoznak: kicsit másképp tesznek, és máris törvénytelen, amit tesznek.

Ebben az évadban, szinte konklúzióként Voight találóan meg is fogalmazza, hogy ő eltakarítja a szemetet az utcáról, kerül, amibe kerül. Ő látja a különbséget abban, hogy mocskos dolgot tesz jó célért, vagy simán korrumpálódni. Magyarán szólva: nála a cél szentesíti az eszközt. Amit valahol értek is, de ettől még nem fogadom be könnyebben a sorozatot.

Ebben az évadban a szokásosnál is kevesebb volt a magánéleti átívelés. A több részen át tartó szálak is valamiképpen rendőrségi esetekhez kapcsolódtak. Vagyis, ebben van jelenleg a legkevesebb szappan a Chicago sorozatok között. Ami nem baj, erősebb a rendőri életet bemutató jellege tőle a sorozatnak, de nehezíti a szereplőkkel az azonosulást. Értük nem tudok úgy drukkolni, mint akár a tűzoltókért, akár a dokikért. Ha belegondolok, akkor éreztem legjobban magam a PD nézésekor, amikor még itt volt Erin, és végre működni kezdtek a dolgai Jay-jel. Nekem hiányzik Sophia Bush a sorozatból…

Ha már színészek. Új arc Tracy Spiridakos, aki Upton nyomozó személyében Erin helyére jött. Külsőre megvan a hasonlóság, de magáról a nőről még keveset tudunk. Ha kicsit elmélyítik, nem lesz rossz váltás. Azt meg inkább nem minősítem, ahogy Jon Seda visszatért a Justice soraiból ide. Mondjuk úgy, én jobban bírtam a helyetteseit, mint őt.

Látványra is azt a szürkeséget hozza, ami szerintem témáiban is benne van a sorozatban. Komor, nyomott az egész, és lenyomja az ember hangulatát. Korrektek az akciók, amiket beletettek, de azért nem egy akciófilm szintjén. Nekem pl. nem is hiányzik komolyabb akció, jobban tetszene, ha a krimi vonalat erősítenék kicsit, mert nincs emlékezetes ügy.

Ugyan a Fire és a Med jobban bejön, de nézem ezt is. Korrekt, de nem pont az én világom.

Chicago PD - 5/3,5 nem tehetek róla, velük azonosulok legnehezebben. Komor, feszült, kicsit krimis.

https://www.youtube.com/watch?v=WaGt6oRbMRo

Maffiatartozásos, biztosítási csalásos, kertvárosi zűrös.

Suburbicon egy ideális kisvároska, amelynek az volt a célja, hogy egy biztonságos kertváros legyen, ahol az emberek jól és nyugodtan élhetnek. A környék rendjét két esemény zaklatja fel: az új lakók feketék, ami sokak szemét csípi, és igyekeznek egyre durvább eszközökkel elijeszteni őket. A Lodge családhoz pedig betörtek, és végeztek a feleséggel. Gardner hamar visszamegy dolgozni, és hogy a kisfia ne legyen olyan egyedül, magukhoz költözteti a neje húgát. A rendőrség keresi a tetteseket közben. Nicky hiába próbál visszarázódni a rendbe, egyre több gyanús dolgot vesz észre. Az apja nem azonosítja a kirablóikat. A nénikéje nem csak a sógornője az apjának, közelebbi a kapcsolatuk. Valami nagyon nem stimmel, és Gardner Lodge körül valami nagyon nem stimmel.

A trailer alapján arra számítottam, ez egy jó kis fekete komédia lesz, amin jókat fogok vigyorogni. Ehhez képest nézem a filmet, már a felén túl vagyok és semmi. Nem poénos, még csak nyomokban sem. Nem izgalmas. Semmi, amit az ajánlóból látni véltem.

Az sem segít, hogy a casting egészen erős. A főszereplő Matt Damon, a másik Julianne Moore, és olyan színészek tűnnek fel mellettük, mint Oscar Isaac. De hiába játszanak benne ilyen színészek, ha ilyen karaktereket kaptak. Még csak azt sem tudom mondani, hogy rosszul játszanak, de annyira utálatosak a figurák, hogy nem tudom értékelni a teljesítményüket. Matt Damon itt komolyan nagyobb pszichopata, mint amikor Jude Law életére pályázott, mint Ripley. Ami valahol dicséret, mert elkapta a karaktert, de attól még nem volt jó nézni a filmet.

Mert ezek nem zseniális bűnözők: nem olyan pszichopaták, akikben sárm is van. Hannibal Lecter minden sötétsége mellett vonzó figura. Itt ilyen nincs. Ők egyszerűen csak undorítottak. Ahogy néztem a filmet, egyre többen lettek ellenszenvesek. Mintha arra ment volna ki a játék, hogy a végére mindenkit utáljak. Damon figuráját, Moore-t, a maffiát, a zsaroló ügynököt, a kisváros lakóit.

Ha belegondolok, csak ketten maradtak szimpatikusak a végéig. A fekete család, akik jó emberek voltak és áldozatok, mindössze a bőrszínük miatt. Meg a kisfiú, aki a film cselekménye alatt rádöbben, hogy az emberek, még a saját apja is, szörnyetegek és kétszínűek. Ilyen a közösség, ilyen itt mindenki.

Érdekes volt a filmben, ahogy a faji kérdést és a fekete család elleni atrocitásokat nagyon érintőlegesen kezelik, szinte csak belengetik. Helyette kapjuk Lodge unalmas ügyeit, amelyek a film végére felfedik maguk teljes valójukban, de addig kínszenvedés volt nézni az eseményeket. Mintha belekapnának ebbe is, abba is, aztán semmi se működik. A társadalmi üzenet gyenge. A maffia szál gyenge. A családi dráma gyenge. A pszichopata Lodge gyenge. Mégis, minek kellett volna nézetnie ezt a filmet?

Annyira vártam egy kis fekete humort, de az se volt benne. Ahogy akció se. És feszültség se került bele. Annyira untam az egészet, hogy inkább néztem volna egy gagyi horrort nevenincs szereplőkkel, mint ezt a szenvedés menetet.

Külsőségeiben korrekt, de különben gyenge film. A stáb, de a rendező – George Clooney – is sokkal jobbakat tett már le az asztalra. Ezt nagyon nem szerettem.

Suburbicon - 5/2 sok minden akar lenni, de így a végeredmény fura. Hiába a gárda, a karakterek furák.

https://www.youtube.com/watch?v=L479969ZjKE

Vetélkedős, gazdasági, családi, egymásra vadászós.

Chuck Rhodes államügyész nem egyszerűen le lett állítva, a saját karrierje is veszélybe került, amiért kikezdett az Axe Capital fejével. Az igazságügyi miniszter vizsgálatot rendel el ellene, a felesége külön költözött, ráadásul Bobby Axelrod összeszedte az embereket, akik ellen korábban vádat emelt, és csoportos keresetet nyújtott be ellene. De Chuck nem hajlandó megadni magát, minden téren küzd és talál egy tervet, amivel helyre teheti a dolgokat, egyre piszkosabb eszközökkel akár. Közben Bobby protezsálni kezd egy fiatal elemzőt, akit egyre jobban a maga arcára formál. Kézben tartja a céget, miközben a felesége egyre távolodik tőle. Mire felismeri, hova tartanak, talán már késő is: Lara kész elmenni, Chuck a vállalat nyakára szorítja a kést.

Az jó egy sorozatban, ha meg tud újulni, miközben benne marad az is, amiért rákaptunk. Nekem ebben a műsorban az tetszett, ahogy a két főszereplő trükközik egymás ellen. Ahogy egy halálos játékot játszanak egymás ellen, látszólag könnyeden és elegánsan, de a tétek minden mögött nagyon magasak. Okosan, ravaszul, meglepve a nézőt.

A második évadban megmaradt ez is, csak máshova kerültek a hangsúlyok. Már megvolt az első menet, és mindenki a következményeket dolgozza fel, más a dinamika. Az évad második felébe kell érni, hogy érezzük megint azokat a játszmákat, amelyek kitöltötték az első évadot. Nem volt annyi meglepetés, aki figyel, és mondjuk hozzám hasonlóan darál, nem hetiben nézi a részeket, ki lehet szúrni a nyomokat, hogy igazából mit játszanak a karakterek, és nem lepődtem meg, amikor a műsorban is jött a nagy leleplezés. Pont azt vártam, ami jött. De ettől még okos a sorozat, logikus, jól felépített – inkább jöjjön logikusan, amit kikövetkeztettem, mint valami meglepő húzás, de a semmiből.

Ami viszont nem tetszett, ahogy a házassági drámákat betették. Chuck és Wendy története még belefért nekem így, az hiteles volt, hogy a megingott bizalmat most lassanként próbálják felépíteni. Ott tényleg valós volt a konfliktus, ami a válságot okozta.

De ami Ax és Lara között lett a végére – azt nem értettem. Az olyan volt, mintha a semmiből kreáltak volna egy drámát. Mégis, mi volt Lara baja? Olyan törést szenvedett részéről a kapcsolat, mintha Ax minimum fűvel-fával csalta volna, ráadásul még ki is rabolta volna.

Ahogy így belegondolok, Lara karaktere az, akit nem éreztem most logikusnak. Mart Ax úgy cselekszik vele, majd ahogy próbálja megbékíteni, ami tőle teljesen várható és racionális. De mi történt a nővel? Mi a válság oka? Azt nem találtam, és ez zavart. Műbalhé, ami nekem nem hiányzott, van elég reális dráma a sorozatban enélkül is.

A mellékszereplőket is színesen építik tovább. Nagyon eltalált lett Taylor karaktere, aki sokat dobott nekem a sorozaton. Kicsit szociopata, miközben nagyon érzékeny is. A színésznőt is nagyon eltalálták hozzá, Asia Kate Dillon nagyot játszik. De mindkét nagykutya falkájában vannak olyan tagok, akiknek a sorsa lekötött és kaptak jó szálakat.

Látványra is teljesen korrekt a sorozat: a gazdagok és szépek világa, annak minden kellékével. A ruhák, lakások, ékszerek, autók… nem sajnálták semmire a pénzt.

Most kicsit elfáradtam benne, de kis pihenő után majd folytatom. Mert ez egy jó sorozat.

Billions - 5/4 fordulatos, jó karakterrajzokkal és manipulációkkal. Színészek, párbeszédek is ütnek.

https://www.youtube.com/watch?v=epcaGVKblsM

Kapcsolatos, kosztümös, szalont vezetős.

Reynold Woodcock a maga területén mindent elért, amit el lehetett. Az úri közönség egyik kedvenc szabója, akinek a ruháit hordani egyben kiváltság is. A férfi mindent a hivatásának rendel alá, megrögzött agglegény, vénlány nővére az egyetlen állandó társa. Éppen túl van egy nagy rendelésen, és beleunt az aktuális barátnőjébe, amikor leutazik vidékre és felfigyel egy helyes pincérnőre. Alma is a férfi hatása alá kerül, és vele tart egy új életbe, ahol a férfi múzsája, szeretője lesz. Eleinte minden jól alakul, Alma alárendeli magát a férfinak, de ahogy a saját igényei is megjelennek, Reynold távolodni kezd. Alma érzékeli ezt, és kitalálja, mire van szükségük: ha a férfi gyenge és gyámoltalan, szüksége van rá. Így egy olyan láncot indít el, melyben függőség és halál keringőzik egymással.

A Fantomszál nem egy könnyű film. Mondjuk, amikor kiírták a rendezőt, Paul Thomas Anderson, már erre számítottam is. Karakterközpontú, nehéz filmeket csinál, amiket kihívás befogadni – ás az is biztos, hogy nem szórakoztatni akar.

Ez igaz a Fantomszálra is.

Igazából három ember függőségi kapcsolatainak a láncolata. A középpontban Reynold áll, aki a ruhák terén egy zseni. Tervezi, varrja, éli őket. A filmből átérezni, hogy itt nem csupán ruhák készítéséről van szó, hanem egyfajta művészetről. Reynold így is él, nem mesteremberként, hanem a ruhák művészeként. Érzékeny, követelőző, elkényeztetett. A nővére, a vele élő és mindenben őt kiszolgáló Cyril már szinte nem is önálló személy. Az üzleti életben őt látom erősebbnek, de különben ő a testvére legnagyobb rajongója, szolgája és támasza az életben.

Ebbe a képbe lép be Alma, aki eleinte elfogadja a neki szánt szerepet. A nő, aki mindenben hagyja, hogy Reynold alakítsa. Az ízlését, az öltözködését, még a reggelijét is, a munkáját, mindenét. De Alma egyre inkább kétoldalú kapcsolatot akar, amiben érzi a saját szükségességét, amiben ő több egy tárgynál. Ahogy ezt eléri… komolyan, egy ponton azt hittem, hogy átváltunk thrillerbe, és kiderül, hogy a végén Alma a börtönbe meséli el a történetet. De a film nem megy el ebbe az irányba, marad a kapcsolatnál.

Amibe én egyre erősebben éreztem a beteges vonást. Függőség, betegség, zsarnokság, Münchhausen szindróma, ilyen fogalmak ugráltak fel előttem. Egyáltalán, boldog volt ez a kapcsolat? A film megengedi ezt a képet is, még egy happy end jövőképet is beletettek, amit nem tudok igazinak érezni. Szerintem ez a kapcsolat a halálba vezet, nem máshova.

És akkor ott van még Alma és Cyril is, akik között egyszerre van irigység és harc a testvéri szeretettel. Mert mindketten a férfi női, és ragaszkodnak is a szerepükhöz.

Rengeteget adnak a filmnek a színészei. Daniel Day-Lewis jelenléte végig erős, és karakterének minden színét megmutatja. De a mellette levő nőkre is igaz ez. Nagyon kellett az erős színészi játék, mert különben a történetben sok mindent csak érezni lehet.

A külsőségei is különlegesek. A finom zene, a gyönyörű ruhaköltemények – a csipkeruha volt a kedvencem. Nem véletlen, hogy ezen a téren sok díjat beszedtek, a kosztüm Oscart is.

Érdekes, érzelmes, bonyolult – de nagyon nem szórakoztató. Ez egy pszichodráma.

Fantomszál - 5/4 lassú, sok mindent kell a sorok közül kiolvasni. Klasszikus film nagy alakításokkal.

https://www.youtube.com/watch?v=6s7I52eKeSE

Péntek, lessünk is előre, mi az, amire majd valamikor moziba mehetünk.

A heti ötletem A Star is born, ami meglep engem is. Egészen addig nem érdekelt, amíg nem láttam a trailert. De láttam, és most ez a film is várós nálam.

Amivel ezt elérte: Bradley Cooper hangja. Fájt leírnom, de megtettem. Az alapján, amit itt hallottam tőle, én kifejezetten várom a film zenei anyagát, az OST-re már nagyban fenem is a fogam. Miért is nem tudtam eddig, hogy ez van a színész torkában? Ha tudom, akkor talán nem alapítok Kill Will Klubot, amikor még az Aliasban játszott - mondanom se kell, ő volt Will.

A történetet különben már sokan feldolgozták, a leghíresebb a Barbra Streisand film, amit én még nem láttam, és biztos, hogy nem is nézem meg pótlólag az új előtt, majd esetleg utána. De akkor a történet: a sztár (Cooper) a kiégés szélén van, már a barátai is féltik. De akkor felfigyel egy lányra, gyémánttal a torkában, túl kevés önbizalommal. Ahogy ismerkedni kezd vele, nem csak a színpadra csábítja fel, de a NŐ is lesz az életében. Ha tippelnem kellene, mert a trailer ebben nem segít, majd a film, a nő hirtelen nagyobb sztár lesz, és lesznek ebből párkapcsolati zűrök.

Vonzó lehet az is, hogy a női főszerep Lady Gaga karmai között landolt. Ezzel kapcsolatban nem tudom még, hogy érzek. Volt száma, amit bírtam, lehet, hogy jó lesz. Ki fog derülni.

Mert tuti, hogy megnézem majd. Várhatóan 2018 őszén.

https://www.youtube.com/watch?v=nSbzyEJ8X9E

Komolyzenés, karmester versenyes, zenekaros, kapcsolatos.

Hailey és Rodrigo kapcsolata egyre komolyabb: már párnak is nevezik magukat, és tulajdonképpen együtt élnek a lány albérletében. Hailey a zenei karrierjében közben igyekszik új fejezetet nyitni: a karmesteri pálca vonzza. Pembridge ad neki leckéket, míg Rodrigo is az útját keresi. Egy különc balett rendező keze alá dolgozik, foglalkozik a gyerek zenekarral, és ellenáll Gloria pénzszerző akcióinak. Japánban kerül sor egy ifjú karmester versenyre, ahova Hailey is meghívást nyer. Míg Rodrigo és ő is önmagát keresi az adott helyzetben, mindketten elgondolkodnak a kapcsolatukról is. Közben a támogatók kegyeiért Gloria és Pembridge harcba kezdenek, ami különös fűszere lesz a kapcsolatuknak is.

Ez az a sorozat, amit gyorsan mindenki ki tud próbálni. Ha csak 1 órát rászán az ember, máris megvan az a kritikus tömeg, a 3 rész ismerete, amiből el lehet dönteni egy sorozatról, hogy nekünk való-e. Minden évadában nyújt valami újat, és keresi a váltás lehetőségeit, így akár most is könnyeden bele lehet kapcsolódni – bár a 3. évadot kár kihagyni, nekem talán az volt az eddigi kedvencem a velencei történetszállal.

De most is van külsős helyszín: Japán. Nem öncélúan, több tekintetben is szerepet kap a sorozatban. Egyrészt, itt van a verseny. Másrészt, Hailey zenei üzenetet is kap egy japán zeneszerző életéből. Rodrigo nem véletlenül itt szembesül a technika változásaival – a helyi támogató a robotika szerelmese, és készített egy robotot, amivel pont Mozart utolsó művét akarja befejeztetni és előadatni a zeneszerző rajongó karmesterrel. Plusz, a teaszertartás fog választ adni a pár kapcsolatára is. Szép helyszínek, a kultúra beemelése. Tartalmilag és hangulatában is használták Japánt, amiért jár a piros pont.

A cselekmény szépen bonyolódik, és még íve is van az évad egészét nézve. Bár látszólag több szálra is elkalandozunk, a lényeg kiemelkedik közülük. Ami látszólag Rodrigo és Hailey kapcsolata, de igazából a szenvedély, a hévvel játszás, ahogy Rodrigo fogalmaz. Ez az évad arról szól, hogy a szereplőknek újra magukra kell találni, kijelölni a célokat, áldozatokat hozni érte. Közben persze a hétköznapok vidám pillanataival eladva a műsort.

Nekem szinte kedvenc párosom lett Gloria és Pembridge, akik olyan eszement dolgokat csinálnak az életükben és a zenében is, hogy minden részben ők szállították a mosoly adagom. Amikor Pembridge egy motorral játszott klasszikus zenét… kész.

A személyes fájdalmam, hogy utálom Lola Kirk-öt, aki pedig az egyik főszerepet viszi. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak nem szimpatikus Hailey, a színésznő meg ellenszenves már a kinézetével. Nekem sokat rontott az élményen, hogy most övék a vezető szálak. A verseny, a párkapcsolata…

Amin még kattogott az agyam, vajon mikor forgatták ezeket a részeket? A hegedűművész Cynthia is azok közt van, akik most kisebb játékteret kaptak. Amikor mutatták, mintha kismama lett volna. Tudom, hogy Saffron Burrows tavaly szült. Vajon ezért?

Pörgős, rövid, de tartalmas részekből áll össze az évad, és nyit új utakat. Sikerült elérniük, hogy az új részeket érdeklődve várjam. Sokaknak nyíltak egészen más lehetőségek, és egy újabb stílussal lehet visszatérni jövőre!

Mozart in the Jungle - 5/3,5 szíve van, humora és nagyon bejönnek a zenéi is. Jó a casting. Csak Lola Kirk – utálom.

https://www.youtube.com/watch?v=wiNDPi3mP6A

Mezőt felfedezős, rovarokat összebékítő, kalandos.

Egy kis méhe kezdi meg az életet a kaptárban. A nyilvántartás szerint a Maja név jut neki, ami tetszik is a kicsinek, és beleveti magát a mindennapokba. Keresi a helyét, nagy a szája és a szíve, mindent fel akar fedezni és kipróbálni. Ami hozzáállás nem igazán jó a kaptárban: nekik szó nélkül be kellene olvadni a tömegbe, és végezni a dolguk, nem egyéniségnek lenni. Maja kikeveredik a mezőre, ő szívesen barátkozna más rovarokkal is. A méhek között csak egy barátra lel, Willy személyében. Így amikor véletlenül szemtanúja lesz, hogy Buzgónia a királynő ellen cselekszik, a mezőn találja magát Willyvel elveszve. Még egy lódarázzsal is barátságot köt, és így esélye lesz arra, hogy megakadályozza a méhek és darazsak háborúját, és leleplezze Buzgónia puccsát.

Be kell vallanom, nekem kimaradt gyerekkoromból a Maja élmény. Nekem Dagobert bácsi és a kiskacsák, a Csipet Csapat és Nils Holgersson voltak a gyerekkori mese barátaim. Tudom, hogy már akkor is volt Maja, de eddig semmit nem láttam belőle.

Most viszont újra előszedték a sorozatot, és elég komoly fejlesztése zajlik még most is. 2013-ban kijött az első egész estés mesefilm, ez a jelen témánk. Ezt követte a mesesorozat, és most volt moziban a kettes egész estés, a Mézcsata. Az első mozit kipipáltam pár év késéssel, de azt hiszem nekem ennyi elég is volt belőle.

Ebből már nagyon kinőttem.

A Maja ugyanis nagyon a kicsiket célozza. Olyan aranyos, kedves, gyerekes az egész, hogy egy nagyobb nézőnek nem jut benne tér. A történet, a szereplők, a grafika, a humor, minden a kisebbeket szolgálja ki.

A történet egyszerű, és több évvel és filmes tapasztalattal a hátunk mögött nagyon kitalálhatóak a fordulatai is. Arról nem is beszélve, mennyire pozitív az a világkép, amit itt adnak a gyerekeknek. Persze, ennek is megvan a célja, a pár éveseket nem lehet lesokkolni a valósággal, kell nekik a mese, de nekem ez már hiteltelen.

Fájóan hiányzik nekem egy gonosz karakter, mert itt egyszerűen nincs ilyen. Jó, Buzgónia tesz elítélendő dolgokat, de kis büntetéssel megússza az egészet. Tulajdonképpen állampuccsot csinál, gyilkossági kísérlete van a királynője ellen – és mi a büntetés? Felszolgálás egy bálon. Ha közelebb állnánk a realitáshoz, pl. egy történelmi filmben, ezért minimum fejvesztés járna. De ez mese, itt megkapja a lehordást és minden szép és jó!

A mese mögött nekem nagyon didaktikus a tanulság is. A mező az élettér, ahol különböző állatok élnek együtt. Maja lesz az, aki kimondja, hogy mindegyikük rovar, barátkozzanak! A többiek elkülönülnének, még háborús helyzet is kialakul. Vagyis, mire tanít ez a mese? Hogy lehetnek különbségeink, még akár kinézetben is (pl. bőrszín), de mind emberek vagyunk, ugyanazon a bolygón osztozunk, jöjjünk már ki egymással! Ami jó üzenet, csak az én agyam ebben a formában már inkább cinikusnak találta, mint mélynek.

A grafika sem az a minőség, amit a felnőtteknek is szánt mesékben találunk. A maga módján aranyos, vannak eltalált figurák is, de ma már sokkal jobbat tudnak a stúdiók.

Összességében a kisgyerekeknek nyugodtan tudom ajánlani, de felnőttként nem móka már.

Maja a méhecske - 5/3,5 kicsiknek való, nagyon mese az egész. A grafika korrekt, de ma már nem szép. Elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=ekLZmXsBGic

• Belegondoltál, hogy az idefent levő emberek talán elégnek, mi viszont nem?
• Most már igen.
• A kiválasztottak. Mondjuk, ha elég sokáig maradunk lenn, minket is kiszelektálnak. Az étel és víz nem tart ki örökké. A gyengéket felzabálják. Persze, a legtöbbünket előbb a baktériumok ölnek meg. Szörnyű vég. Én a gyors halált preferálom. (Designated survivor)

Felrobbantottál egy golfkocsit? És nem ült benne? Nem (…) nem a te hibád! Az apádé, mert nem hagyta, hogy megölj bárkit is! Mindig azt mondta, hogy te vagy a legjobb ásó. De kicsim, hány olyan embert temettél el, akik felrobbantak? Egyet sem! Mind golyótól halt meg! Tehát menj, szerezz fegyvert, és öld meg, ahogy apád csinálná! (Csak most kezdődik)

• Több hónapi vereség és visszavonulás után egy ranger osztag segítségével elmozdította a helyükről a briteket és lerohanta őket. A gyarmatosítók kihasználták a belföldi előnyt, és több gerilla taktikát alkalmaztak. Néhányan ezt a vég kezdetének látják.
• Mi a kezdetnek látjuk az Atlanti-óceán ezen oldalán. (Elementary)

• Találkozunk egy űrhajóssal? (…) Ez annyira király! Ugyanazzal az elnökkel találkoztunk mindketten. Mi jó már? Uram, el kell mondjam, ez nagy megtiszteltetés számomra. Gyerekként…
• Mindig is űrhajós akart lenni?
• Nem, mert a matek sosem ment. El akartam tüntetni a Holdat. Volt rá pár ötletem. (Deception)

Zombi városos, gyilkosságokat megoldós, titkos szervezetes.

A világ tudomást szerzett a zombikról, és elkerítették őket Seattle városában. Ez most egy kísérleti zóna, hogy kiderüljön, képesek-e együttélni békében zombik és emberek. A Fillmore-Graves irányítja a várost, és igyekszik mindent kézben tartani. Ezért ölni is képesek – például az asszonyt, aki betegeket csempészett be, és tette őket zombivá, hogy megmentse az életüket. De ezzel is több éhes szájat teremtve, akiknek nem jut elég agy. Liv már nem titkolja a zombi létét, nyíltan segít a gyilkossági ügyek megoldásában, miközben átveszi a titkos szervezetet, hogy embereken segítsen, akiknek a zombiság a túlélés kulcsa. Közben Ravi az ellenszeren dolgozik, melyben egy immunis lány segít neki, miközben Peyton újra a barátnője lesz. Ami bosszantja az újra zombi Blaine-t, akinek vigasztalásul ott vannak az alvilági üzelmei és a zombi prédikátorrá váló apja.

Azért, volt ebben az évadban bőven történés, hiába csak midseason sorozat, 13 résszel egy évadban. Nagyot alakítottak a világon, hoztak be új karaktereket, kitaláltak egy új status quo-t, miközben próbálkoztak annak a krimi vonalnak a megőrzésével is, ahonnan minden elindult. Nem lehetett unatkozni, az biztos.

Ha részeire akarom szedni, külön-külön egyik sem lenne erős. A világkép egyszerre lett tágabb és szűkebb. Ok, hogy egy ember-zombi társadalom van születőben, de be vannak zárva egyetlen városba. Liv és a Fillmore-Graves harca bőven tartalmaz klisés elemeket, a végjátékról nem is beszélve. Annyira jellemző, hogy Liv megint elveszti a pasiját, akit végre megkedveltem! Recept lenne, hogy valaki mindig végez Liv zombi párjával? Mondjuk, a Fillmore-Graves vezetőségének vége még röhejes is volt. A krimi pedig már csak ízelítő, egyre kevesebb a részekben a nyomozás. És annak a receptje is adott. Liv megeszi az agyat, kap pár látomást és minden megoldva.

De ha összeszedem ezt az egészet, egy-egy rész színes lesz, mozgalmas, és jól operálnak a humorral is. Nem csak azzal, hogy az adott agy miatt milyen bogarai lesznek a lánynak, bár ez sem egy rossz vonal. Idén kaptunk lehetetlen romantikust, tisztaságmániást, lovagi szerepjátékost, dominát, és még sorolhatnám. Durván 12 karakter jutott az évadra, igazi jutalomjáték a színésznőnek – bár az, amikor Ravi váltott narcisztikus bombázóvá, sokra vert rá egy kört. Vagy Donnie, neki is jutott jó pár vicces karakter. De vannak mindenféle helyzetkomikumot, jópofa beszólások is.

Nálam nagy kedvenc Blaine, és nekem még mindig jobban tetszene, ha mellette kötne ki Payton – nem tehetek róla, Blaine mellett Ravi olyan unalmas. De ő a jófiú, és kétlem, hogy a végére az erkölcsi magaslaton álló ügyész adna még egy esélyt a kedvenc rosszfiúmnak. David Anders remekül hozza, és a karakter plusz ő képesek arra, hogy a rossz oldalon állása ellenére drukkoljak neki, és vele szimpatizáljak.

Látványra is rendben van a sorozat. Színes, bohókás, kellően látványos. Ugyan nem egy nagy akciószéria, de nem is hiányzik ez belőle. Azon meg külön jókat mosolygok, amikor Liv agyas kajákat készít. Kb. Hannibal Lecter mása, csak borzongás nélkül.

Egy évad még lesz, ez az évad tetszett, remélem, nem a végére rontják el!

iZombie - 5/4 ötletes, krimis, de egyben komikus. Jó szereposztás, változott világkép, teli lehetőséggel.

https://www.youtube.com/watch?v=-G5g1EPaeGU

Nyugdíjas, bérgyilkos elől menekülős, párviadalos.

A Villa Capri egy nyugdíjas otthon, ahol az igazgatónak hála mindig pörög az élet. Attól, hogy a bent lakók nyugdíjasok, még ők is jól akarnak szórakozni! Ez Duke mottója, és mindent meg is tesz, hogy biztosítsa a maga és a többiek szórakozását. Ő a legnagyobb kan a környéken, és mindig van buli is. Ám beköltözik a milliomos, egykori katona, Leo. Hirtelen nem Duke mindenben a legjobb, a háreme és Leo felé tekintget, amit ő nem tűrhet! Megkezdődik a párharc, aminek a tétje az otthont ellenőrző Suzie, aki mindkét férfinak megtetszik. Ám miközben a két férfi vetélkedik egymással golfpályán és tánctéren, Duke múltja utoléri őket. Egykor maffia kapcsolatai voltak, most tanúvédelemben van, de a nyomára akadtak és meg akarják ölni. Leo az egyetlen esélye a túlélésre.

Nagyon nem bírom azokat a filmeket, amikor az akciószerepből kiöregedett színészek mégis nagy akció macsókat alakítanak. Liam Neeson, akinek ez jól áll, de a többieket csak sajnálni tudom. Pedig lehetne ezt máshogy is csinálni, nem csak Liam nyomain haladva!

Erre példa a Csak most kezdődik, amiben Tommy Lee Jones megmutatja, hogy lehet valaki macsó akár 80 felett is, és nem kell hozzá bohócot csinálni magukból! Ok, ehhez kell az is, hogy a film nem egy klasszikus értelemben vett akció. De miért is kellene annak lennie? Úgyse hiteles, amikor a nyugdíjas és láthatóan lefáradt öreg olyan mutatványokat hajt végre, amit egy 30-as kaszkadőrtől tudok csak elképzelni. Megöregedtek, lassabbak, gyengébbek és nem mennek azok a mutatványok, ami fénykorukban. Ezek tények, abból kell dolgozni, ami van. És ez a film ezt csinálta.

Az akció zsánereket komédiával lágyította fel, és máris sokkal befogadóbb lett a közeg is! Mert itt bőven belefér akciónak egy-egy jól sikerült célba lövés, egy kényelmesebb autós üldözés, amit valóban elhiszek a színésztől. Nem is veri le a bérgyilkost egyedül, még erre is oda van figyelve. Mert a 30-as maffiózót ugyan hogyan is verhetné meg egy öreg?

A film humora is határon van. Kicsit már öregesebb, de ez adódik a színészek korából és a helyszínből. Azért azzal, hogy a szereplők nyugdíjasok és a nyugdíjas otthon a helyszín, behatároltak a poénok lehetőségei is. Egy kis szerelmi rivalizálás, egy kis tánctéri műsor, és jó pár beszólás. Nem lesz a legjobb komédiák között, de nagyon tudtam értékelni, hogy nem mennek le undorítóba és közeghez illik az egész.

Lee Jones és Freeman különben jó páros, és megidézik az akciófilmek tipikus párjait. Azért érdekes volt, hogy most Freeman az életművész, buli emberke, míg korábban ő szokott lenni a komoly szakember, aki betöri a forrófejű újoncot (Hetedik, elő kellene téged is keresnem). De jól játssza, ha sokáig is tartott megbarátkoznom az ilyen formájával. Tommy Lee Jones sokkal jobban a karakterénél van, neki ez áll jól.

Látványvilágra inkább a komédiákat idézte fel bennem. Színes, szórakoztató, az akciók is úgy beletéve, hogy elmenjenek. Nagyon odafigyeltek a szereplők külsejére is, mindenki megkapta a maga stílusát. Azért Rene Russo arcával barátkozni kellett – plasztika?

Sokkal szívesebben nézek ilyeneket, mint az akció papák keménykedéseit. Nem fergeteges, de korrekt és mosolygós. Nálam elment.

Csak most kezdődik - 5/4 kissé kényelmes, és fura Freeman ilyen szerepben, de egyszer elment. Mosolygós.

https://www.youtube.com/watch?v=Lo5YcAYSVac