Nyugdíjas, bérgyilkos elől menekülős, párviadalos.

A Villa Capri egy nyugdíjas otthon, ahol az igazgatónak hála mindig pörög az élet. Attól, hogy a bent lakók nyugdíjasok, még ők is jól akarnak szórakozni! Ez Duke mottója, és mindent meg is tesz, hogy biztosítsa a maga és a többiek szórakozását. Ő a legnagyobb kan a környéken, és mindig van buli is. Ám beköltözik a milliomos, egykori katona, Leo. Hirtelen nem Duke mindenben a legjobb, a háreme és Leo felé tekintget, amit ő nem tűrhet! Megkezdődik a párharc, aminek a tétje az otthont ellenőrző Suzie, aki mindkét férfinak megtetszik. Ám miközben a két férfi vetélkedik egymással golfpályán és tánctéren, Duke múltja utoléri őket. Egykor maffia kapcsolatai voltak, most tanúvédelemben van, de a nyomára akadtak és meg akarják ölni. Leo az egyetlen esélye a túlélésre.

Nagyon nem bírom azokat a filmeket, amikor az akciószerepből kiöregedett színészek mégis nagy akció macsókat alakítanak. Liam Neeson, akinek ez jól áll, de a többieket csak sajnálni tudom. Pedig lehetne ezt máshogy is csinálni, nem csak Liam nyomain haladva!

Erre példa a Csak most kezdődik, amiben Tommy Lee Jones megmutatja, hogy lehet valaki macsó akár 80 felett is, és nem kell hozzá bohócot csinálni magukból! Ok, ehhez kell az is, hogy a film nem egy klasszikus értelemben vett akció. De miért is kellene annak lennie? Úgyse hiteles, amikor a nyugdíjas és láthatóan lefáradt öreg olyan mutatványokat hajt végre, amit egy 30-as kaszkadőrtől tudok csak elképzelni. Megöregedtek, lassabbak, gyengébbek és nem mennek azok a mutatványok, ami fénykorukban. Ezek tények, abból kell dolgozni, ami van. És ez a film ezt csinálta.

Az akció zsánereket komédiával lágyította fel, és máris sokkal befogadóbb lett a közeg is! Mert itt bőven belefér akciónak egy-egy jól sikerült célba lövés, egy kényelmesebb autós üldözés, amit valóban elhiszek a színésztől. Nem is veri le a bérgyilkost egyedül, még erre is oda van figyelve. Mert a 30-as maffiózót ugyan hogyan is verhetné meg egy öreg?

A film humora is határon van. Kicsit már öregesebb, de ez adódik a színészek korából és a helyszínből. Azért azzal, hogy a szereplők nyugdíjasok és a nyugdíjas otthon a helyszín, behatároltak a poénok lehetőségei is. Egy kis szerelmi rivalizálás, egy kis tánctéri műsor, és jó pár beszólás. Nem lesz a legjobb komédiák között, de nagyon tudtam értékelni, hogy nem mennek le undorítóba és közeghez illik az egész.

Lee Jones és Freeman különben jó páros, és megidézik az akciófilmek tipikus párjait. Azért érdekes volt, hogy most Freeman az életművész, buli emberke, míg korábban ő szokott lenni a komoly szakember, aki betöri a forrófejű újoncot (Hetedik, elő kellene téged is keresnem). De jól játssza, ha sokáig is tartott megbarátkoznom az ilyen formájával. Tommy Lee Jones sokkal jobban a karakterénél van, neki ez áll jól.

Látványvilágra inkább a komédiákat idézte fel bennem. Színes, szórakoztató, az akciók is úgy beletéve, hogy elmenjenek. Nagyon odafigyeltek a szereplők külsejére is, mindenki megkapta a maga stílusát. Azért Rene Russo arcával barátkozni kellett – plasztika?

Sokkal szívesebben nézek ilyeneket, mint az akció papák keménykedéseit. Nem fergeteges, de korrekt és mosolygós. Nálam elment.

Csak most kezdődik - 5/4 kissé kényelmes, és fura Freeman ilyen szerepben, de egyszer elment. Mosolygós.

https://www.youtube.com/watch?v=Lo5YcAYSVac

Nézzük, mit tartogat nekünk a mozgóképszínház a héten, avagy mire mehetünk moziba:

- Kutyaparádé (akció vígjáték sok kutyával - ha a kiskamasz nagyon filmet akar nézni, és a dinókat még durvának találjuk neki, erre be lehet vinni a Jurassic World helyett)

- Vissza a gyökerekhez (francia dramedy, egy származását szégyellő divattervezőről)

A francia filmeket bírom, így nekem a Vissza a gyökerekhez nem tűnik rossznak, de őszintén szólva inkább dvd-n várom, mint moziba. Nekem továbbra is az Ocean's 8 és a Jurassic World tűnik nézősnek múlt hétről.

De lesznek dvd-n megjelenő filmek:

- Aurora Borealis

- Nincs kiszállás - The Commuter

Mindkettő múlt hétre lett ígérve, de átcsúsztak erre a hétre. Ezeket leszámítva olyan filmeknek jön az olcsó kiadása, mint A könyvtolvaj (regénybe nagy kedvencem) és a Hitchcock.

Összességében azt kell mondanom, a hét nem az erősebbek közé tartozik, talán majd a következő?

Voltatok már úgy, hogy csak akkor akartatok belekezdeni egy filmbe, sorozatba, ha úgy alakul a vége, ahogy szeretnétek? Én gyakran kaptam azon magam, hogy azért böngészek a neten, hogy kiderítsem, egy sztoriban ki hal meg, kik jönnek össze. Mert nem akarom végigdrukkolni a több részt vagy több órát, ha a készítők nagyon máshogy képzelték, mint én! (A Batman - természetesen Nolan-trilógia - végét is előre megnéztem, mert akkor inkább ne is lássam, ha Bruce nem éli túl!) De sajnos, gyakran nem találok semmit, mert az kimondatlan szabály, hogy nem lőjük le előre a történetek csavarjait. (Erre különben igyekszem én is figyelni.)

Ezért arra jutottam, minden vasárnap egy történet erejéig megszegem a szabályt, és bizony valaminek a végét fogom elmesélni, és elmerengek rajta, hogy esett ez nekem. Lesz, ami jól - a heti ilyen -, de lesz bőven kritikai hang is.

A héten a Nap nap után kerül górcső alá!

Akkor el is mesélem a film végét: A egyre komolyabb bűntudattól szenved, amiért Alexander testében marad, nem engedve vissza a fiú lelkét. Mert Alexander jó ember, aki fontos másoknak, aki nem ezt érdemli. Így elhatározza, hogy továbbáll. Rhiannon tudomásul veszi, bár fájó szívvel. Ő még így is folytatná a szerelmével, ha minden nap mással is kellene lennie. De A előre gondolkodik. Hogy élnének így? Egyik sem az ő teste. A környezete nem értené meg, miért jár minden nap mással, elszakadna a családjától. Ahogy idősödnek, könnyen lehet, hogy olyan testekbe kerülne, akiknek már családja van. Vagy, ha ők akarnak gyereket, az kinek a gyereke lenne? És ha össze is jönne, A lenne az apa, mi a garancia, hogy a kicsi lelke nem kezd el vándorolni az apjához hasonlóan? Nem maradhat, és a lánynak tovább kell lépnie. A arra biztatja, adjon egy esélyt az igazi Alexandernek, aki tökéletes lenne neki, minden pontban illik az álompasi listájához. Egy estét még együtt töltenek, de éjfélkor A elengedi ezt a testet, és másnap ébredve az aktuális testében meg sem áll New Yorkig. Az iskolában Alexander, már az igazi, beszélgetni kezd a lánnyal és együtt indulnak el, beszélgetve, mosolyogva.

Az érzetem: ez így teljesen korrekt volt. Ugyan bennem van a kisördög, hogy mi lett később, de a történet így jól zárták. Nem szomorú, nem is happy end, olyan elfogadható. Ez a reális, aminek történnie kellett, és mindenki elképzelheti, összefutnak-e még az életben.

Ami miatt viszont ez lett a SpoilerZóna heti adagja: el akarom mesélni azt is, miben más a regény. Ott többet kapunk ebből a lélekvándorlásból. Itt A teljesen egyedül van, nem is ismer olyat, aki ilyen lenne, mint Ő. A regényben találkozik eggyel, aki egészen máshogy fogja fel a létet, mint A. Ő tanítja meg arra, hogy nem kell testről testre vándorolnia. Megállhat, birtokolhatja a testet, amibe került. Csak A jó lélek, ő nem lenne képes így ellopni mások életét, mert tulajdonképpen erről van szó. A másik vándorló megtanítaná, hogyan ölheti meg a test igazi gazdáját, így teljesen megszerezve a testet. A menekülése a kötet végén nem csak azért van, hogy Rhi élhesse az életét. Ki kell derítenie többet magáról, a létéről és a hozzá hasonlókról. Ott nagyon nyitva van a sztori, hogy egy egész világ vár még a felfedezésre. Ezt a szálat a filmből teljesen kivették, különben szerintem, okosan. Így romantikus tinifilm tudott lenni, ezzel elmenne egy egészen más irányba.

De ezzel regény szinten még nem ért véget a történet! Ugyanis Levithan írt egy társregényt is a könyvnek. Az Egy másik nap ugyanez a történet, de Rhiannon szemszögéből. Cselekményben is ugyanaz, csak változik a nézőpont.

Ami nekünk lényeges belőle, az a vége lesz. A filmen úgy tűnik, hogy Rhiannon felfogta, mit kért tőle A, élni fogja az életét és ad egy esélyt Alexandernek is. A kötetben viszont nem ez van! Ott már arra készül a terv, hogy a lány követi A-t, meg akarja találni, vele akar lenni. Tulajdonképpen mindaz, ami reálissá és igazzá tenné a sztorit, ezzel megsemmisül. Mert a tini románc nyer így minden értelem felett. Mondanom se kell, mennyivel jobbnak érzem azt az utat, amit a filmben választottak.

Egy szempont van, amiért a könyvé jobb. A folytathatóság. Levithan regényei kiáltanak egy zárásért, annyira nyitva van, hogy könnyeden lehet belőle trilógia. Egy nyálas, nagyon happy end lezárással, amire semmi gusztusom. A film viszont zárt, nehezen folytatható, és nekem úgy tetszik jobban.

Ez lett volna a Nap nap után, konklúzióként levonva, hogy a lehető legjobb véget kapta a film, nekem tetszett így.

Szerelmes, kamaszos, misztikus.

Rhiannon egy ideje Justinnal jár, bár sokan próbálták jelezni neki, hogy mással kellene lennie, Justin nem figyel rá, csak kihasználja. Ám aznap Justin teljesen máshogy viselkedik: kedves, ellóg a lánnyal, és egy remek napot töltenek el együtt a tengerparton. A lány még a családi gondjáról is mesél neki. De másnap Justin semmire nem emlékszik, a szokásos bunkó önmagát hozza. Hamarosan a lányt megkeresi egy idegen, és hihetetlen történetet mesél el neki: a neve A. Nincs teste, minden reggel más, vele egyidős személy testében ébred és próbálja élni az életét. Ő volt az a Justin, akivel a lánynak lennie kellene. Rhi eleinte nem akar hinni neki, de aztán megpróbálják együtt – de milyen jövője lehet egy ilyen kapcsolatnak?

David Levithan nálunk nem lett sikerszerző, de azért az ifjúsági regényei elég jól elérhetőek. Szerintem a legjobban most pont ez a kötet fogy, esetleg még a párregénye, hála a filmnek, ami elég szépen keresett a mozikban.

Tény, a film meglepően jó lett. Kritikusan álltam hozzá, a regénnyel kapcsolatban is voltak fenntartásaim, de a moziba egy teljesen korrekt, jól sikerült feldolgozás került.

Egyrészt, az egyik nagy halála az ilyen filmeknek, amikor nagyon látszik, hogy a kamaszokat nagyon nem ilyen fiatalok, hanem minimum egy 10-sel idősebb színészek játsszák. Ebben a filmben odafigyeltek erre is, és ha nem is 17 évesek kapták a szerepeket, nagyjából annyiak, 18-19 évesek maximum. Sokkal hitelesebb tőle az egész, és abszolút nem zavaró, hogy ezek a fiatalok még nincsenek a színészmesterség csúcsán. Könyörgöm, ez egy YA sztori, nem Shakespeare, nem kell Oscarra hajtani vele!

Másrészt, nagyon eltalálták, mit vegyenek ki a regényből és mit tartsanak meg. Okosan, érthetően és nem szájbarágósan át tudták adni, milyen szabályok szerint működik a testvándorlás. Jópofa, ahogy különböző figurákként tér vissza Rhi mellé. És az, hogy teljesen kimaradt a másik vándor vonala, szerintem az is egy jó döntés volt. Itt belülről oldják meg azt, amihez a regénybe külső karakter kellett. Igaz, ezzel egy teljesen más irányt levágtak, de mivel azt a regény is félbehagyta, abszolút jó döntés volt így.

Tetszett, hogy nem erőszakolnak rózsaszín happy endet a filmre, és meg merik hagyni a rejtélyt. Van egy jelenet, amelyben megelevenedik, milyen lenne a jövőjük. Az kifejezetten ütős lett – minimál eszközökkel, de egy egész tragédiát sikerült beletenniük és átéreztetni az egésznek a reménytelenségét.

Nekem filmen sokkal jobban működtek a karakterek. A nagyon bölcs. Érdemes figyelni arra, amit az emberekről mond, vannak benne mélyek. Toleráns, figyelmes, kifejezetten szimpatikus, bármelyik testben van is éppen. Amikor az öngyilkos lány, vagy a nemi válsággal küzdő testében van, azt akár iskolába is bevinném, beszélgetni róla.

Rhiannon halványabb nála, de azt sikerül bemutatni, miért tér hozzá a másik vissza. És bizony arra is van benne lehetőség, hogy a kapcsolatokról gondolkoztassanak el. Justin miatt. Mert az nagyon nyilvánvaló, hogy mennyire nem jó az, ami köztük van – és Rhi lehet okos, kedves, ezt nagyon sokáig nem látja, mentegeti a fiút.

Egyedül humor nincs benne, de cserébe okos, érdekes, jó értelemben érzelmes. Tetszett!

Nap nap után - 5/4 érdekes, valamennyire aranyos is, de nem nyálas. Kamaszos, de gondolkoztat is. Korrekt.

https://www.youtube.com/watch?v=5PUjem_w2UM

Kórházas, magánügyes, műtétes, visszaélést leleplező.

A Chastain Park Memorial jó nevű klinika, melyben egyaránt helyet kapott a gazdagokkal foglalkozó magánszárny, és a hagyományosan működő, mindennapi beteget ellátó rész is. Devon Pravesh a Harvardról kikerülve kezdi meg itt gyakornoki éveit. Felettese az a Conrad Hawkins lesz, akit az egyik legígéretesebb rezidensnek tartanak, noha a fiatalember módszerei sokak szemét bökik. Conrad számára a beteg az első, míg feljebb haladva a vállalati politika az uralkodó elv. Ezért lehet, hogy a vezető sebész rég titkolja a betegségét, és sorra palástolja el, hányan halnak meg a kezei között műhiba miatt. Így lehet, hogy a rákkutató Lane szinte szabad kezet kap a jó bevételei miatt. Conrad, Devon és néhány, a betegért mindenre kész alkalmazott folyamatosan harcot vív a gyógyítás tisztaságáért.

Idén azért akadt elég orvosi sorozat, hogy ne legyen hiányérzetem. Teljes évados berendeléssel ment a Chicago Med, kapott egy fél évadot a Good Doctor, majd annak végére itt volt a The Resident is. Nem fogok tetszési sorrendet felállítani közöttük, mindegyiknek megvolt a maga erőssége és érdekessége.

A The Resident volt talán a legmerészebb. Olyan témákat pengettek benne, amelyet nem szoktunk országos, orvosos sorozatban viszontlátni. Mert milyen orvosokat ismerünk a tévéből? Az elkötelezett, a betegért mindenre kész rendes embereket, akik halálra dolgozzák magukat a hivatásukért. Jó, doktor House nem teljesen ez a figura volt, de őt az orvosi rejtélyek inspirálták az elkötelezett munkára. És mit tesz ez a sorozat? Itt is használták ezt a típusú orvost, akinek mindenki a betege akarna lenni.

De még nagyobb súllyal láttuk azokat, akiknek a beteg csak egy adat, vagy inkább: egy pénzcsap. Brutális dolgok vannak a színfalak mögött, és ezzel nem szoktak szembesíteni. Itt megteszik. A pénz az úr, a hatalom és státusz védelmében semmi sem szent. Ha kábeles sorozat lett volna, még bátrabb is lehetett volna, de így is kiérdemli a merész és bátor jelzőt.

De a korrupció miatti krimis szálban nem merül ki a sorozat jósága. Olyan orvosi eseteket hoztak be hétről hétre, melyek érdekesek voltak, és izgalmasan tudták tálalni őket. A tesztek, vizsgálatok sora kicsit idézte House doki világát. De volt humor is – olyat kitalálni, mint a felnőtt férfi, akinek az volt a fétise, hogy feldugott magának durva eszközöket, aztán pontozgatta a neten az orvosokat, mennyire kedvesen bántak vele… kész.

A szappan vonal is jelen van, de egyelőre korlátozott mértékben. Ugyan az egész évadban játszottak a Conrad és Nic közti vonzalommal, nem váltottak át olyan romantikus irányokba, ahova pár évad után kifutnak a sorozatok. Itt még lehet élvezni, hogy van kis magánélet, de nem ez az uralkodó szál.

Emlékezetes karakterek sorát vonultatja fel a sorozat, és elég erős szereposztást sikerült hozzá találni. Mina, a zseniális sebész, aki szeret egy emberi jégcsapra hasonlítani, noha nagy szíve van titkon. Bell, akinek csak azon jár az agya, hogy továbbra is ő legyen a leghíresebb, miközben pénzt is bőven beszed hibák ide vagy oda. A színészek meg sok vezető sorozatból ismerősek lehetnek, én mindig örömmel játszom, Ki honnan ismerős? játékot.

Az új évad már be van rendelve, örülök neki, nekem tetszett ez a sorozat az első évad alapján.

The Resident - 5/4,5 egy fokkal lehetett volna merészebb is, de így is az. Fordulatos, jó karakterek és esetek.

https://www.youtube.com/watch?v=UGXn-ouQBiw

Rejtélyes gyilkosos, eltűnt személyes, kísértetes.

Freyr az új orvos a kórházban. Amíg a halottkém távol van, neki kell kimennie a rendőrséggel helyszínelni. Az idős áldozat felakasztotta magát a templomban, a testén évekre visszamenőleg találnak bevésett kereszteket. Ahogy Karin elmerül az ügyben, rájön, hogy egy egykori osztályból az utóbbi három évben többen is meghaltak, látszólag balesetben. Ám mindegyikük testén ott voltak ezek a keresztek, melyeket egy eltűnt, bántalmazott osztálytársukon láttak először. A gyermek eltűnés Freyr számára különösen fájdalmas: pár éve nyomtalanul eltűnt a kisfia, máig keresi a gyermek testét. Minél több emberrel beszélgetnek, annál több nyom vezet Freyr kisfiához, aki egészen különös módon kapcsolódik az eseményekhez és egy házhoz, ahol három fiatal egy kísértetjárásba csöppen.

A skandináv krimik Julius Caesar után szabadon jöttek, láttak és győztek. Nem csupán regényként van köztük egyre több világsiker, nagyon felkapták őket megfilmesítés szempontjából is. A legutóbbi ilyen alkotás Yrsa Sigurdardottir regényéből érkezett hozzánk, az Emlékszem rád.

Amiben ott vannak a skandináv krimi jellemzők, de az izlandi írónő egy más zsánert is becsempészett a regényébe, amit a filmen is viszontláthattunk: a szintén nagyon népszerű szellemes horrort. És milyen lett ez a kettő együtt? Meglepően jó.

Pedig a film elején voltak kétségeim. Ez egyike azon kevés filmnek, amelyet előbb megnéztem, mint ahogy az eredeti regényt olvastam. Hála annak, hogy nem elérhető a könyv, de ez egy más téma. Amiről írni akartam, hogy rendkívül sok szálon indítanak el minket, és nagyon sokáig nem érteni, hogyan függenek össze az események. A három ember a szigeten, jó kis szerelmi háromszögben. A vénemberek rejtélyes halálai a testükbe vésett keresztekkel. Az eltűnt kisfiú. Kell neki adni egy kis időt, és onnantól nagyon működik az egész, hogy elkezdenek jönni az összefüggések. Mint egy kirakós, folyamatosan kattannak helyére a részletek és válik minden érthetővé.

Ahogy egy ilyen történetben dukál, a végén ott a kötelező csavar is. Nem is egy, de kettő. Az egyik nem lepett meg, pont az motoszkált a fejemben, hogy a végén pontosan ez fog kiderülni. A másik viszont kegyetlen és megcsapja a nézőt. Gratulálok, aki azt előre látta! Engem sikerült meglepni vele.

Amiért hajlandó vagyok elnézni azt is, hogy a három fő szálból egyet nagyon lezáratlannak és a végén furának éreztem. Most akkor mi van ott? Nem lett tiszta, és nem érzem, hogy bármilyen eredmény is született volna. Tippem, mondjuk, lenne, de a filmben nem kaptam meg a várt és szükséges zárást.

A film megjelenése jól kifejezi azt a komorságot, ami a zsáner sajátja. Kevés a szín, a szürkék és a sötét színek dominálnak. Jól használják a jump scream módszert is – nem viszik túlzásba a szellemes vonalat, de pont ettől tud működni.

A skandinávosan szenvedő emberek is megjelennek. Most éppen Freyr, aki láthatóan nagyon lelkiismeretes és gondos orvos, de boldogtalanságában tipikus skandináv krimi hős.

Érdekes volt, a végére minden zsáner remekül működött, nekem összességében tetszett.

Emlékszem rád - 5/4 a végére nagyon beérik a hangulata. Rejtélyes, horroros, skandinávosan komor.

https://www.youtube.com/watch?v=xBFHfuwN0QY

Életveszélyes helyzetekben embereket mentős, barátos, családos.

Matt bent rekedt egy épületben, és a túlélése után megfogadják a feleségével, hogy nem vesztegetnek el időt. Szeretik egymást, megélik az életük és szerelmük. A helyzet után a férfi kitüntetést is kap, majd elő is léptetik. Megindul felfelé a ranglétrán, ami feszültséget kelt Severide-ban. Aki most baráti alapon együtt él Stellával, akinek a pénzhiány miatt nem maradt választása, mint egy barátnál meghúzódni. Stella titkon még mindig vonzódik Kellyhez, de a férfi nem veszi a lapot, amíg egy vonzó tűzvizsgáló nem kezdi el csapni a szelet a nőnek. Joe egy új tűzoltó eszközön dolgozik, és próbálja elnyerni Sylvie szerelmét, aki még mindig az Antonióval való kapcsolatában próbálkozik. De kapitányváltás, súlyos helyzetek sora követi egymást a tűzoltóőrs életében.

Idén ez az első Chicago széria, amin végigértem. Ez volt az első, és bár nem ez a legnézettebb, még mindig stabilan tartja magát. Én még mindig szeretem is, bár szép lassan arculatot vált a sorozat.

Már nem egy tűzoltós, mentős akciósorozat a Chicago Fire. Ugyan vannak benne érdekes esetek, és komoly emberi döntések, ez már másról szól. Ha belegondolok, az évadra visszaemlékezve nem az emlékezetes mentéseket kezdem el sorolni. Pedig biztos voltak azok is, de nem azokon van a hangsúly. Mi maradt meg? Amikor Kelly és Matt levetették magukat a tetőről, mert a lángoló házból már képtelenség volt kijutni. Amikor az FBI kérte a csapat segítségét, és a környéken lakó bűnözőt tőlük figyelték meg, és vészhelyzetet kreáltak, hogy kicsalják a férfit a rejtekhelyéről.

Az emlékezetes momentumok mind a karakterek életéhez kötődnek. Ahogy Otis küzdött, hogy újra talpra álljon, és a sérülése után visszamehessen dolgozni. Ahogy Joe gyötrődött, hogy szerelmes, de a lány csak a barátot látja benne. Ahogy Kelly és Stella kerülgetik egymást. Ez bizony már jórészt szappan. Méghozzá olyan elemekkel, amelyeket a 6. évad alatt már láttunk is. De még itt tart előtte, hogy emberszerű drámákat kapunk, és szerethető karaktereket, akiknek jól esik drukkolni.

Persze, vannak benne idegesítő elemek is. Nem szeretem a Joe – Sylvie nyüglődést, és Gaby is az agyamra tud menni. (Ő nem csak nekem, az évad végét és némi pletykát hallva, ki is írják a sorozatból.)

Színészileg is teljesen korrekt a sorozat. A fő stáb már nagyon otthon van a szerepeikben, mondhatni, már szinte második bőrük az általuk játszott figura. Idén több keret kapott Boden is, aminek különben örültem, az egyik leglendületesebb alakítás az övé.

Szerethető ebben a sorozatban, hogy nagyon azok az értékek mellett áll ki, amelyeket szívesen látnánk vissza a hétköznapi életünkben is. Ez a társaság olyan erős baráti szálakkal van összeszőve, hogy nem véletlenül testvériség is. Ahogy segítenek egymáson, ahogy mindenen együtt képesek túljutni, példás.

Volt idén crossover is a sorozatok között, de nem olyan mértékben, mint amit az Arrow és sorozati produkálnak. Bőven érthető minden magában, megáll a saját lábán a sorozat.

Én biztos nézem jövőre is, még mindig szeretem ezt a sorozatot.

Chicago Fire - 5/4 emberi, drámai. Szappanos is már, de a karakterek szerethetőek, és az ügyeik is érdekesek.

https://www.youtube.com/watch?v=2oxRq_pD04Y

Kamaszos, első szerelmes, bűntudatos.

A 16 éves Conrad fuldoklik a világában – az apja elhagyta a családját, és az anyja nagyon a fiúra tapad, aki legszívesebben menekülne tőle. Ekkor költözik a városba Grace a családjával, aki nagyon megtetszik a fiúnak. Barátkoznak, még a lány családjával is könnyen talál közös hangot. Ám egy este a barátokkal bandázik, kerti apróságokat lopkodnak. Grace bátyja otthon van, észreveszi őket, és utánuk hajt. Egy őz ugrik eléjük – a fiúk el tudják kapni a kormányt, Eric nem. Mivel még él, abban reménykednek, valaki majd rátalál, elsietnek. De Eric nem éli túl. Conrad szenved a bűntudattól, de ott kell lennie Grace mellett is, aki rá támaszkodik a gyászában. Miközben az első szerelmet élik meg, a fiú titka veszélyezteti mindenük.

Ha belegondolok, a vége az, ami elrontotta a film élményem. Nem érzem úgy, hogy megkaptam volna a lezárást, és túl éles nekem a váltás a 16 éves Conrad és a családapa között. Mi lenne a tanulság?

Igazság szerint az zavar, hogy nem látom, hogy bárki is megkapta volna a büntetést, ami járt neki. Mert, ha tetszik, ha nem, a három bandázó 16 éves otthagyta meghalni Ericet az autóban. Nem elgázolták, nem bántották, csak nem hívtak segítséget. De ez is büntetőjogi felelősséggel jár, nem? A cserbenhagyás. Conrad be is vallja, de láthatóan nem lesz semmi belőle. Vagy azt gondolták, elég büntetés az, hogy ez több kapcsolatát is tönkretette?

De ha ettől eltekintek, akkor egészen nézhető alkotásról van szó. Egy kamaszosan fájdalmas, akár tini filmnek is nevezhető dráma. Olyan témákat boncol, mint az első szerelem, a barátság, a szülőkkel való kapcsolat. A haláleset miatt a drámai fókusz ugyan erősebb, de ez csak jót is tesz neki.

Működik, mint dramedy. Talán a dráma, főleg a végére, lehetne erősebb is, de jól megvan benne a szép pillanatok kontra fájdalmas részek közti egyensúly. Még romantikus filmnek is korrekt, ahogy a két kamasz közti szerelem előtérbe kerül.

A karaktereket igyekeztek érdekessé tenni, és így-úgy mélyíteni mindenkit. Nem sikerült mindenkiből mély karaktert faragni, de a törekvést is tudtam értékelni. Azért, azt megnéztem volna alaposabban is, hogy az a srác, amelyik vezetett, amelyik azt mondta, hogy ne hívjanak segítséget Eric részére, hogy tud mindezzel megbirkózni. Hajlamos lennék őt megtenni bűnbaknak, és a film nem ad belőle annyit, hogy ne tegyem ezt meg.

A stáb is korrekt, sok ismerős arc van benne, ha sztárok nem is. Mondjuk, Tye Sheridan kapcsán ezen is lehet gondolkodni, az ő neve mellett már vannak komoly sikerek és blockbuster filmek is. Én meg nagyon próbálok vele barátkozni, még mindig. A Ready Player One, ok. Az X-men filmben jót tett neki, hogy a szemüvege a fél arcát kitakarta. De itt megint az jutott róla eszembe, hogy nekem ez a srác nem szimpatikus.

Képi világát tekintve a film kisfilmes, de drámának nem is kell több. Kevés helyszín, tipikus kisváros, semmi látványelem. Még Eric autóbalesete a leglátványosabb, de igazából az is nagyon szimpla kis jelenet. Ezt a színészeknek kellett elvinnie a hátán és a sztorinak.

Azon még agyalok, mi lenne a film lényege. Hogy minden változik és alakul? Hát, passz.

Egyszer érdekes volt, de bőven elég is volt belőle ennyi.

Fűfoltok - 5/3 lezáratlan a vége, nem szimpatikus a főszerepet játszó színész, és miért nem drámaibb?

https://www.youtube.com/watch?v=AgN9JiXNF4U

Még nagyon messze a mozis premier, de kijött az első olyan trailer, amiből már lehet találgatni a sztorit is!

Ami biztosnak látszik:

- feltűnik egy új Éjfúria, lány, és Fogatlan Hablaty segítségével udvarlásba kezd.

- az új főgonosz mindent le akar rombolni, amit Hablaty felépített és a mozi végére hatalmas csata lesz.

- talán 2019 tavaszán mehetünk rá - elég lesz kivárni.

De nézzétek a trailert, nagyon cuki jelenetei vannak Fogatlannak! Az udvarlásos részeken nagyon kész vagyok!

https://www.youtube.com/watch?v=naW9U8MiUY0

Emberrablós, gazdag családos, bajos.

John Paul Getty, a harmadik. Egy tizenéves, elkényeztetett kamasz, aki életművészként tengeti a napjait Rómában. Nincs állása, több lánnyal is nyitott kapcsolatban él. De nagyot koppan, amikor rádöbben, hogy a többiek mind az ő nevében vásárolgattak maguknak. A maffiának komoly pénzekkel tartoznak a drogért. Mert Paul annak a Getty családnak a sarja, amely az egyik leggazdagabb család a világon. Nem értették meg, hogy neki nincs saját pénze, az örökségéhez nagyon sokára férhet csak hozzá, és nem is kellene neki. De most pénz kell, így megpróbál a nagyapjától szerezni. De amint Getty rádöbben, hogyan él az unokája, kidobja. Paul kínjában elraboltatja magát a váltságdíjért, de maga sem számolt azzal, milyen hamar komolyra fordulhatnak az események.

A történet most megint felkapott lett – itt van a sorozat, és egy mozifilm is készült belőle tavaly. Aminek megint elég kalandos a története, de arról majd a film kapcsán. Ha jól számolom, hamarosan meg kell jelennie dvd-n.

De maradjunk a sorozatnál!

Ami nagyon távolról emlékeztet a Fargo küldőségeire. A Fargo tetszik jobban különben, de a Trust lehetne a kistestvére.

Egyrészt, ebben is nagyon erős a retró hangulat. A ruhák, járművek, külsőségek tekintetében nagyon odafigyeltek, hogy visszavigyenek minket az időben. Szerencsére a frizurákkal nem durvultak, nekem az ilyen múltidéző sorozatoknál az szokott fájni, de most nem kellett a dauerolt frizurák hosszú sorát elviselnem.

Másodszor, a Fargo ötletéhez hasonlóan itt is igyekeztek húzóneveket bevonzani a stábba. Donald Sutherland lett az öreg Getty, a menye pedig a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank, akinek elég rég volt kiemelésre érdemes munkája. De ez elmondható az egykori CIA ügynök szerepében feltűnő Brendan Fraserről is, aki szintén látott már szebb napokat is. Mindhárman hozták a kötelezőket, Sutherland karaktere olyan volt, hogy lehetett is benne alkotni. Azért Fraser arcán látni, mennyire elment az idő… ha eszembe jut a Múmia… mintha másik ember lenne, pedig csak nem öregedett szépen a színész.

A karakterek különben hálásak. Annyira extrém helyzetet teremtett magának és a családjának Getty, hogy bőven voltak itt drámák és különcségek. Azért nem semmi, amikor a nagyapa kamatra akar kölcsönadni a fiának, hogy kifizesse a váltságdíjat…

Nem mentek át a sorozat készítői mesevilágba, pont az adta a sorozat erejét, hogy ezek az emberek nagyon is ilyenek. Esendők, bűnösök, hibáznak. Még Paul, az elrabolt Getty sem egy ártatlan virágszál.

Nekem valahol azt üzente az egész sorozat, hogy a pénz és a tisztességes hírnevet leszámítva nincs nagy különbség a maffia és a milliárdosok között. Sőt, a Getty családon belül voltak olyan ügyek, amire a maffiózók is csak döbbenten húzták fel a szemöldökük.

Játszottak az idősíkokkal, több oldalról bemutatták az eseményeket, és igyekeztek filmes kalanddá is formálni. Voltak benne sikereik, de végig nem tartott ki a figyelmem.

Nekem kicsit hosszú volt, lassú. De mindezek mellett érdekes is, egyszer belefért megnézni.

Trust - 5/3,5 lassú, de érdekes. Szórakoztatóbbá igyekeztek tenni, de nem mindig sikeresen. Korhű.

https://www.youtube.com/watch?v=OM9h-llN4TY