Hello!

A héten nem mernek kockáztatni a stúdiók: egyetlen film startol a moziban, és az engem is érdekel, milyen az érdeklődés:

- Solo (egy Star Wars történet)

Fog-e olyan számokat hozni, mint a trilógia vagy a Zsivány Egyes? Részemről, majd dvd-n megnézem, moziba nem akarok menni rá.

DVD-n sok olyasmi akad, ami nálunk elkerülte a mozikat, vagy nagyon nem nézte senki, pedig jó filmek:

- A préri urai (western hangulatú bankrablós)

- A bátrak háborúja (a USS Indianapolis története, tudjátok, amelyikről meséltek a Cápában)

- Dzsungel (Harry Potter elveszik a dzsungelben, túléli?)

- Volt egyszer egy Venice (Bruce Willis nyomoz, de a film szörnyű)

- Szörnyszülők (horror komédia, amiben a szülők a gyerekeikre vadásznak)

- A jogdoktor (Denzel filmje, ennyit tudok, a többit még nyomozom)

Nekem a jogdoktor és a cápás film van még vissza, de a sorozatzárók miatt nem tudom, mire érek rá. De majd...

Családos, szörnyes, túlélésért küzdős.

A nem túl távoli jövőben az emberiség a kihalás szélére sodródott. Szörnyek jöttek, melyek pillanatok alatt lecsapnak és gyilkolnak. Az Abbott család egy vidéki tanyára húzódott vissza, és próbál ott életben maradni. Öten vannak: a szülők, a nagylány és a két kisebb öccse. Szigorú szabályokat hoztak: jelbeszéddel kommunikálnak, mezítláb járnak, nincs zaj, amire a szörnyek ugranak. Amikor a városba kutatnak, a kis Beau egy játék űrhajót talál. A szülei a zaj miatt elveszik tőle, de a nővére visszaadja. Hazafele játszani kezd vele, és mielőtt bárki közbeléphetne, a gyereket már elragadta egy szörny. 1 évvel később Regan szenved a bűntudattól, és a süketsége miatt. A család készül a szülésre és egy kisbaba elrejtésére, Evelyn más mindennapos. Elég egyetlen sikoly, és a kis családnak némán az életéért kezd küzdeni.

Végre! Mégse kell előszednem a Jigsaw kalandokat/mészárlásokat, találtam egy horrort, amit érdemes volt megnézni, és tetszett is! Ezzel most kielégült a borzongás utáni vágyam, térhetek vissza a sorozatokhoz!

Pedig a Hang nélkül nem is tipikus horror. Egyáltalán nincs benne még vér sem. A szörnyek elragadnak, és nem látjuk sem az étkezésük, sem magát a gyilkosságot. A szörnyek is annyira formátlanok, az emberitől annyira eltérőek, hogy mire felfogtam a fiziológiájuk és esetleg megijeszthetnének, már nincsenek képernyőn. Nincs telepakolva jump scream elemekkel, nem is jut eszembe olyan, amikor hirtelen felbukkanó szörnnyel, vagy veszéllyel akartak félelmet kelteni.

Ami viszont van: a képernyőről átsütő rettegés. Annyira tele van feszültséggel, olyan félelemben élnek a szereplők, hogy amikor nincs is direkt veszély, akkor is húzódnak az idegek és félünk, még ha néha nem is tudjuk, mitől. Remekül példázza ezt a jelenet, amikor Lee kiviszi a fiát a vízeséshez, ahol üvölteni is lehet, de a gyerek halálra rémül az apja hangjától is, annyira retteg a szörnyektől.

Rengeteget ad a filmnek a koncepció, a hang nélkül. Felerősít mindent, az elemi félelmet is. És milyen pokoli lehet! Evelyn némán kell, szüljön – vagy vége a babával együtt. És hogyan némítasz el egy újszülöttet? Nagyon kemény. Vagy az a szög… még most is a hideg futkos a hátamon tőle. Ez egy okos horror!

A történet is bőven több mint egy szörnyeket túlélni akaró család túlélő krónikája. Van mellette talán egy cseppet tipikus, de nagyon jól tálalt családi dráma is. Ahogy kimondatlan feszültséget okoz, hogy Beau szörny eledel lett, mert Regan visszaadta neki a játékot. Mégis, összetartanak, és süt róluk, hogy ez a család meg is halna egymásért. Pozitív üzenet van minden mögött, hiába horror a műfaj.

De honnan is indultam? Hogy nem csak horror, nem csak félelmet próbálnak kelteni. Karakterdrámák vannak, izgalmas karakterek. Emily Blunt és John Krazinski az életben is pár, és a kettejük dinamikája csodás Abbott házaspárként is. Nálam Regan, vagyis Millicent Simmonds volt a gyengepont, hiszen a színésznő maga is irritált, és a karakterét se szerettem. Ahogy leszűrtem, mindig miatta volt a szörnyes gond, még ha a megoldás is tőle jön a végén.

Nagy siker, én is szerettem, lesz még folytatása is – nagyon eredeti ötlet, érdemes megnézni!

Hang nélkül - 5/4 jól kitalált, egyedi, tetszetős a szereposztás is – épp csak Morgant utáltam benne. Tetszett!

https://www.youtube.com/watch?v=dqBPMvQwhtc

Bíróságos, krimis, döntős, esküdtes.

Egy 18 éves fiú ügyét tárgyalják, aki állítólag megölte az apját. Az ügyész halálbüntetést kért. A tárgyalás már lezajlott, az esküdtek elvonulnak, hogy döntést hozzanak. Egyhangúnak kell lennie: mindenki a felmentésre vagy a halálra kell, hogy szavazzon. Gyorsan szavaznak is, lássák, ki hogyan gondolkodik. 11-1 arányban bűnösnek gondolják. A 9-es számú esküdt sem az ártatlanságában hisz, hanem adni akar egy esélyt a fiúnak, az igazságot keresi, és nincs meggyőzve, hogy egyértelműen bizonyították volna a bűnösségét. Ahogy a többiek elmesélik, miért biztosak ők a fiú bűnösségében, kérdéseket tesz fel. A többiek is elkezdenek gondolkodni, kételkedni. Ahogy egyre jobban elmélyülnek a témában, egyre többen kezdenek másként tekinteni az eseményekre, miközben magukról is rájönnek pár dologra.

Kiknek lehet ajánlani ezt a filmet? Sokaknak. Akik szeretik az olyan történeteket, melyek beleillenek a tárgyalótermi, a krimi, de akár a lélektani zsánerbe is. Akik szeretik a pszichológiát. Akik szeretik nagy színészek klasszikus, nagy játékait. A klasszikus filmek rajongóinak. Igaz, egy kitétel van: ne zavarjon senkit, hogy a film fekete-fehér!

Ma már el vagyunk kényeztetve színekkel, vagy éppen sokat sejtetnek a hiányukkal. (Igen, itt hosszan mesélhetnék arról, hogy a szürke filterrel hogyan teremtenek nem is kicsit komor hangulatokat.) De fekete-fehér filmmel már nem próbálkoznak, pár kivételtől eltekintve. A Schindler listája, de az már nem mai csirke. A némafilmes, de az sem mai. A Logannek volt ilyen változata is, de a hangsúly itt is azon, hogy ilyen változat is. Azt a filmet azért színesben ismerte meg a világ.

12 dühös emberben érdemes megfigyelni azt, hogy bár a film fekete-fehér, mégis, mennyit tudnak játszani e kettő kombinálásával, a szürkékkel! A film pozitív karaktere, a kilences esküdt mennyire ki van emelve színekkel is! Ő a Fehér Lovag, az Igazság bajnoka, és ezt nagyon tükrözik a ruhájával is! A végén, amikor elsétál a bíróságról – szinte húzza magával a napfényt, míg a sok sötét öltönyös között halad.

De ez a fekete-fehér világ nagyon kiemeli a nagyon zsigeri, mély emberi indulatokat is. Bőven van lehetőség nagy alakításokra, az esküdtek karaktert és indulatokat kapnak, amiket keretbe foglalnak ezek a színek, vagy inkább úgy kellene fogalmaznom, a színek hiánya.

A film dinamikája sodró. Egyrészt, nagyon feszültségkeltő a vágás és a tempó. Érezzük, hogy az idő sürget, érezzük a döntések súlyát. Ki vannak emelve olyan kis mozzanatok, melyek valósággal megrázzák a nézőt. A késes jelenet például, ahogy a mérges esküdt demonstrál.

Másrészt, a cselekmény maga is gyors tempót diktál, még akkor is, amikor látszólag pihennek az esküdtek. Végig hullámzik a csoportdinamika. Pszichés tanulmány lehetne, hogyan reagálnak ezek az emberek, hogyan döntenek, hatnak egymásra. Mert az szépen kiderül ebből a filmből, hogy tudattalanul is visszük az életünket minden döntésbe, igazából nincs olyan, hogy objektív vélemény.

A film szép példája annak is, milyennek kellene lennie a jogrendszernek, milyen az igazi eszme. Hogy az igazságot kell keresni, és felelősen dönteni.

Nekem nagy kedvencem, láttam már többször, de fogom is még nézni, klasszikus.

12 dühös ember - 5/5 remek és tartalmas történet, emlékezetes karakterek és színészek, mély igazságokkal.

https://www.youtube.com/watch?v=A7CBKT0PWFA

Kalandos, akciós, félreértős, játékos, bűnözős.

Max és Annie mindketten nagy játékosok, akik egy nagy versenyen találkoztak és szerettek egymásba. A lánykérés is Activity feladvány volt, az esküvőn az első táncot is játékgéppel prezentálták. Máig, a baráti társasággal hetente összejönnek, és játszanak. A hazatérő Brooks, Max sikeres és irigyelt bátyja borítja a megszokást. Ő egy különleges, emberrablós játékot talál ki. A csapat jó kedvvel nézi végig az emberrablást, majd mindenki a maga párjával nekiáll a nyomozásnak. Nem is sejtik, hogy valódi ügybe keveredtek, csak amikor már véresen komolyak a körülmények. Míg igyekeznek bejutni a rendőr szomszéd adatbázisába, autós üldözésbe keverednek, olyan magánéleti kérdésekkel is szembenéznek, mint a gyerekvállalás vagy egy régi szerető személyazonossága.

Volt némi előzetes elvárásom, hallottam már erről a filmről, hogy jó lett. Szerettem volna, ha így van, de egészségesen lenyomtam a reményeim, nehogy csalódjak.

Ehhez képest a film már az első percekben megvett kilóra. Ahogy Max és Annie játékmániás életéből felvillannak kis kockák, amilyen arcot vág Annie partnere, amikor leesik neki, hogy a lány bizony otthagyja a férfiért, aki pontot lopott tőlük – kész.

Mert ez a film tényleg vicces! Olyan humorral, ami nagyon eltalálja a humorérzékem. És sokféle is a nevettetés. Akad benne fekete humor, és ennek is megvan benne a helye. Leírva nem tűnik viccesnek, ahogy Annie kioperál egy golyót a férje kezéből egy terrorista honlap segítségével, de a jelenetet látva szakadtam rajta. De említhetném a trailer véres kutyáját is, a filmbeli jelenet még sokkal viccesebb. Vagy a gépcsavar beszippantotta rosszfiú. Soha nem lépik túl a határt, fekete, de nem morbid. ÉS mellette ott van az a viccáradat is, ami simán vicces, fekete minősítés nélkül. Nekem fontos, hogy nem undorítóságokkal és altesti poénokkal operálnak, ez sokkal igényesebb.

De a film akció része is nagyon rendben van. Miközben vicces, hogy a komoly bűnügyet játéknak felfogó párosok mibe keverednek, jól is néz ki, amiket összehoznak neki. Az autós üldözés, a lövöldözés, de akármelyik akció részt kiemelhetném, megáll a maga lábán.

Jó a film dinamikája, pörög végig és a címéhez méltóan nagyon játékos is. Imádtam azt is, hogy mertek játszani azzal, mi a valóság és mi a játék. Már amikor azt hisszük, mindent átlátunk, akkor is jön egy csavar, és még utólag is töprengtem, mi volt megrendezett és valódi. Jó játék volt ez is!

A karakterek jól ki vannak találva. Mindegyikük ismerős lesz, egy kicsit klisések, de feltöltik úgy őket, hogy mégse csak papírmasé figurák.

Ehhez kellett a jó szereposztás is. Jason Bateman számomra rég volt ennyire vicces, és Rachel McAdams nagyon illett mellé, megvolt a páros közt a kémia. Arról nem is beszélve, hogy ledöbbentem, mennyire jól néztek ki – Batman sokkal leharcoltabb, öregebb pl. a sorozatában.

Az egyetlen negatív élményem, de az nagyon nem tetszett, Ryan randi partnere, az angol Sarah. Aki Sharon Horgan kiválasztója, meg kellene ütni! Nagyon nem Sharon Sarah!

Pozitív énképes, családi értékek mellett kiálló, úgyhogy még pozitív mondandó is akad.

Az utóbbi idők legjobb komédiája volt nekem, biztos fogom még újranézni!

Éjszakai játék - 5/4 könnyed, néhol kicsit fekete humorú, ötletes komédia, egész jó szereposztással. Tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=3qyu3X_hqQg

Baráti társaságos, párkapcsolatos, különcös.

Lassan minden kocka párra és családra talál: még Sheldon is nősülésre adja a fejét. Miután Amy igent mondott a lánykérésre, indulhat az agyament esküvői menet! Lesz veszekedés azon, milyen stílusú esküvő legyen, milyen tánc és torta. Le kell zavarni egy lány- és egy legénybúcsút. Meg kell békülni a családtagokkal, akik közt tűzdémon és sikeres gumikereskedő is akad. Miközben a lagzi előtt Sheldon a fizikát megváltó ötletre lel, Howard olyan szertartásvezetőt fog, hogy álla leesik, aki találkozik vele. Stuart üzlete végre kezd befutni, és egy csinos kisegítőt is fel tud venni. Howard és Berni újabb babával bővülnek – ki is tör a háború a kicsi nevén. Raj stílust vált, Penny és Leonard elmélkednek, hova tartanak.

Az Agymenők alakult az évekkel, de ezzel nincs is semmi baj. Ha mindig ugyanolyan lenne, beleunnánk. És 11 év, az bizony 11 év. Más, de ezért miért bántjuk? Amíg humoruknál vannak a készítők, jöhet az egyéb téma is.

Mert már ott tartunk, hogy az Agymenők nem azzal poénkodik, hogy mennyire életképtelenek a szakterületükön zseniális kockák a mindennapokban. Már megtanultak a világban élni, és a sorozat átment családi sorozatba. Én tudom szeretni így is, ha nem is ezért kezdtem el nézni.

A konfliktusai ennek megfelelően alakulnak: idén kaptunk babavárást Howard családjában, és annak a levezetését, hogyan békélnek meg a helyzettel, hiszen ez a baba nem tervezett és az elején nem kívánt is. Az is gond, hogy két kisgyerekkel kell már egyensúlyozniuk. Bedobják a gyerekkel otthon maradós szálat is, és Berni változásait. Mert a szereplők között Bernadette a legnagyobb karrierista, és az anyaság farag ugyan rajta, de attól ő még önmaga. Ott van Sheldon és Amy esküvője, ami rávilágít arra, mennyit változott Sheldon. Kompromisszumokat köt, sokkal jobban szervezi az életét – talán, boldogabb is. Vagy Raj és Howard konfliktusa, amikor Raj megelégelte, hogy Howard rajta viccelődik.

Valahogy képesek arra, hogy igen komoly, mindennapi problémákat humorosan tálaljanak és gondolkoztassanak, miközben jól szórakozunk. Most már elsősorban a családról, de azért közbe mást is sikerül bedobni.

Nézhető akár össze-vissza is, a sorozat epizodikus, minimális átívelésekkel. Ennek ugyan meg van az a hátránya, hogy hagynak elveszni nagy szálakat is, de a spontaneitásnak jót tesz.

Jó párbeszédek vannak, minden részre jut legalább egy erősebb poén. Régen talán ez több volt, de még így is benne van ez a sorozat a hét két legviccesebbje között. (Nálam a Young Sheldon jobb, de ez ízlés kérdése.)

Minőségi sztár beugróik vannak – az évad végén az a bizonyos valaki mindent vitt. A híres karakterét én ugyan nem szeretem, erről az aktuális SW írásomban már szóltam, de itt a színész telitalálat volt. De Neil Gaiman beugrását is nagyon élveztem.

Ha valaminek a hiánya fáj, én szerettem a popkulturális reagálásaikat, amiből most lényegesen kevesebb van. Már nem reflektálnak az új filmekre, sorozatokra, néha kapnak egy-egy kisebb szójáték poént vagy említést.

Ha mást nem is, de a záró részt érdemes mindenkinek megnézni: az esszenciája annak, ami most az Agymenők. Családi, kedvesebb, és ez egy kifejezetten vicces rész is lett. Bírtam!

Agymenők - 5/4 ezt az évadot megint élveztem. Kevesebb, de még humoros, és az utalásait is bírom.

https://www.youtube.com/watch?v=aN-HThcBxMY

Rejtélyes, természetfelettis, családos, gyerekes.

Stephanie várja vissza a szüleit, szeretné, ha vele lennének. De nincs vele senki, egyetlen társaságát a plüss állatai jelentik. A családi házban tölti a napokat, a játékaival játszva, és azt fogyasztva, amit a konyhában talál. Tudja, hogy valami van odakint, és szeretné elkapni. A Szörny, aki időnként rátör és tombol, csak akkor megy el, ha sikerül elbújnia és teljesen csendben lennie. És még itt van Paul is. A bátyja, akihez néha bemegy a szobájába, akinek vigyáznia kellett volna rá, de Paul elment, halott és mióta ő nincs, a szüleik is eltűntek. Egy reggel viszont újra itt vannak, a kislány örül. De érzi, hogy valami nem stimmel. A sugdolózások, az anya rejtegetett sebhelyei – van egy titok, ami mindent megváltoztathat. Ahogy Stephanie szembesül az igazsággal, a külvilág történéseivel, már nincs visszaút.

Sajnálom, tényleg, de egyre erősebb az inger, hogy valóban előszedjem a Fűrészt. Az Újra játékban című részt szinkronnal még úgy se láttam… mert hiába keresem a horrort, amit néznék, ami annyira ijesztene, amennyire akarom, nem találom. Az új Emily Blunt filmnek még adok egy esélyt, de utána jöhet Jigsaw, ha az is csalódás lesz.

Mert a Stephanie is csalódás volt. Pedig nem sok elvárással álltam neki, annyira homályos volt a leírása: nem tudtam, pontosan mire számítsak. Azért nem ezt szerettem volna látni.

Félreértés ne essen, nem a vér hiányzott. Az okos horrort szeretem, sokkal érdekesebb nekem, amelybe rejtély van és valami krimis szál, amiben ijesztés van, és nem undorkeltés a hentelés és egyéb hasonló módszerekkel. De a Stephanie nem ijesztő, és a rejtélye is…

Mert itt is van egy titok, és a film elején még késztetést is éreztem, hogy megfejtsem. Amíg nagyon keveset tudunk, csak pár nyom van, és a kislány egyedül a házban, elméleteztem. A szülők megjelenésével elkezdenek jönni a válaszok, és ahogy megértettem, mi van – jóval előbb, mint ahogy a filmben is kimondják, elszállt az a kevés varázs is. Unalmas a megoldásuk, klisés és nem is tetszett, amit kihoztak belőle.

A horror. Minimális jump scream. Amúgy inkább családi thriller. Nagyon durva, de sokkal inkább horror és ijesztő az a pár fotó a stáblista alatt, mint maga a film. Az a hatás, az a hangulat, amit azokkal a képekkel megteremtettek, a film legerősebb része. Ott megvolt az, amit látni akartam volna a filmbe is, de nem kaptam meg.

A karakterek nem elég erősek. Stephanie maga se igen kifejtett, de a többiek még kevésbé érthetőek. Valahol értem, ez is kell a filmben felépített rejtélyhez, de azt is sikeresen elérik vele, hogy érzelmileg senkihez se tudjak kötődni. Nem is fájt egy szereplő halála sem.

CGI szinte nincs, talán 2-3 jelenetben egy nagyon kevés. Nem baj, nem olyan film. De ha már ilyen horror elemet beletettek, lehettek volna már látványosabbak is. Persze, értem, kis költségvetés. Mi más lenne az oka, hogy az egész film egyetlen házban játszódik? Itt a büdzsé volt az oka, nem a bezártság érzet keltése.

A kislányt játszó gyerekszínész irritált. A szüleit sorozatszínészek kapták, kevés játéktérrel. Igaz, Anna Torv szimpatikusabb nekem itt, mint a Rejtélyben volt, de a karakterében nincs annyi, mint Olivia volt. Túl rejtélyesek, hogy karaktert adjon vissza.

Vannak rosszabbak, talán bírtam volna, ha nem akarnék valami ütős horrort látni végre!

Stephanie - 5/3 a rejtély gyengéje és erőssége is. Meg kell fejteni, de megoldása: csalódás. Kevés a horror.

https://www.youtube.com/watch?v=fyYHSElyJVQ

Pszichés, kapcsolatos, gyilkos lelkébe nézős.

Grace Marks gyilkosságért lett elítélve, de az akasztófát mégis elkerülte. Őrültek házába került helyette, hiszen nem tudták eldönteni, valóban tettestárs volt gazdája és a házvezetőnő meggyilkolásában, vagy maga is áldozat. Idővel Grace egy fegyház lakója lesz, ahonnan kijárhat takarítani az intézet vezetőjéhez. Páran hisznek az ártatlanságába, és ide hívják az ifjú pszichológust, dr. Jordant, hogy adjon szakvéleményt a nőről. Simon megkezdi az üléseket, és Grace mesél neki. Az életéről, hogyan történt, ami. A nő egyre jobban beférkőzik Simon gondolataiba, és ő maga válik egyre betegebbé. Mi az igazság? A kihasznált, bántott lány visszacsapott vagy pszichés betegség van a háttérben?

Embere válogatja, melyik módszert szereti jobban: először elolvasni a könyvet, majd megnézni az adoptációt vagy fordítva, a film után mélyedni bele az eredetibe. A szavazatom a könyv, majd film sorrendé, de e sorozat kapcsán olvastam több helyen is, hogy érdemes fordítva tenni. Mert a regény válaszolhat olyan kérdésekre, amelyekre a sorozat nem.

Hamar leszögezem, szerettem a regényt és a sorozat is tetszett. De igaz, láttam és le is írom, hogy a sorozat hagy nyitva kérdéseket, és nem egyszer zavaros. Az idősíkokat szétszedték, a jelenben Grace mesél a dokinak, miközben megelevenedik a múlt. Plusz, narrál is. És bizony gyakran hazudik, úgy alakítja a történetét, ahogy szerinte Simon hallani akarja. De vannak felvillanások az igazságról. Ember legyen a talpán, aki összerakja, mi történ igazából! Ez egy jó játék, de frusztráló is, hogy nem lesz egyértelmű a válasz, vagy az igazság. (Ezért is javasolják másodszorra a könyvet, hogy ezeket a kérdéseket helyre tegye.)

Mivel a regényből nekem az jött le, hogy nem is az a fontos, mi történt a gyilkosságkor, annyira ez a bizonytalanság és rejtély nem zavart. Én a karakterekre figyeltem, és a társadalom generálta nyomorra, amit a doktor és betege esetében is felfedeztem.

A társadalom képben az a hangsúlyos, mennyire kihasználták a nőket, akkor is. (Nem véletlen, hogy a Szolgálólány meséje is Atwood regényből készült. Ugyanez a problematika, csak az egyik disztópia, a másik történelmi fikció.) Kegyetlen sorsa van a hősnőnek, nincs ebben vita. Ha el is követte a gyilkosságot, felbujtóként akár, érthető lenne. Kihasználták, bántották, és folyamatosan azt tapasztalta, hogy a nőknek rossz. Pszichésen nagyon ki van ez találva – nem véletlen az sem, hogy a maga uraként neki nem lett cselédje.

De lekötött az is, ahogy az idealista doktor leépül. Szó szerint látni rajta, ahogy belebetegszik ebbe az egészbe, és beleszeret a nőbe, de a társadalom olyan, hogy nem vállalhatja fel, hoz pár rossz döntést és menekülni is kényszerül a végére. (A sorozat nagyon durván elbánt vele, azért a regénybe neki is jobb véget képzelhettem bele. Itt szobanövény lett belőle, ott azért nem lesz ennyire… élőhalott.)

Olvastam arról is, hogy nehezíti a sorozatot, hogy nincs karakter, aki szimpatikus lehetne. Nem éltem így meg. Én sajnáltam a szereplőket, a nagy többségük.

A kivitelezés nagyon igényes. Korhű, látványos, nyakon öntve egy nagy adag komorsággal.

A színészek is remekelnek. Gadon játéka csodás, és Holcroft leépülése nagyon durva.

Komor, komoly, jó kedve se lesz tőle senkinek, de igényes és érdekes is.

Alias Grace - 5/4 kosztümös, nyelvében és képeiben is súlyos, remek alakításokkal. Korrekt adaptáció.

https://www.youtube.com/watch?v=A-fofQ9VpPQ

Kamaszos, megszállottas, szerelmes, fenyegetett.

A 17 éves Tyler életében először nagyon szerelmes. A fél éve ide költözött Alison minden, amit szeretne: gyönyörű, kedves, ártatlan. Ám egy házibuliban szembesülnie kell a lány múltjával: bulikirálynő volt, alkohol problémákkal és szabados szexuális élettel. Számon kéri a lányt: miért titkolta? Ha anno válogatás nélkül lefeküdt a srácokkal, neki miért játssza a szüzet? Alison dühében szakít – Tyler elsiet. Odakint a dögös Hollyba botlik, aki magával rángatja egy másik buliba, drogoznak, szexelnek. Tyler másnap elköszön, legszívesebben elfelejtené az egészet. Főleg, hogy a lehiggadt Alison másnap bocsánatot kér, elmagyarázza a múltját, és szerelmet vall. Ősszel újra erős páros ők ketten, de az iskolába új lány érkezik. Holly az, aki a fiút akarja, semmilyen eszköztől sem visszariadva a célja eléréséhez.

Bosszant valakit rajtam kívül, amikor lényegesen idősebb színészek játsszák a karakterük? Mert én nagyon ki tudok akadni az ilyenen. Még mindig nem emésztettem meg, hogy a Vörös verébben a huszonegypár éves Nate a 40-es Joel Edgerton. De kismillió ilyen van, és nem értem: miért nem találnak korban jó színészeket? Nincsen utánpótlás?

A You get me is 17 évesekről szól, de mondanom se kell, hogy nem 17-18 évesek játsszák a szerepeket. Annyiban mondjuk jobb a helyzet, hogy a színészek igazából 25 alattiak többségében. De ha már ilyen színészeik vannak, miért nem tették a történetet egy egyetemre középiskola helyett? Nem lenne semmi eltérés, csak nem zavarna, hogy megint fiatalítanak.

A történet különben a tipikus megszállott zaklatós. Nincs egy eredeti panelje sem, de most ez sem zavart. Amit beletettek, azt többségében eltaláltan használták. Volt feszültségteremtés, érzelmek tükrözése – talán csak igazi félelemérzetet, súlyt nem sikerült adni a recepthez, de mivel tini film – amit nem tinik játszanak – még ez is belefért.

(A horror igényem nem is értem, de most éppen ilyen korszakot élek. Sorra néztem ilyesmiket, de semmi sem elég véres, vagy félelmetes. Szedjem elő a Fűrészt?)

Tetszett a filmben, hogy igyekeztek logikusan építeni a karaktereiket. Érthető lesz, Alison honnan hova jutott, és miért nem reklámozta a múltját. Érthető Tyler is, aki rossz idegállapotban, drog és ital keverésével hoz egy rossz döntést sértettségében. Még Holly megszállottsága is keretbe kerül, ha a gyökereit itt nem is kapjuk meg. Az ilyen filmeknél rendszeresen fel szoktam dobni, hogy nyíltabb kommunikációval és pár beszélgetéssel minden elkerülhető lett volna. Itt nem érzem szükségét, megkaptam az indokokat, ki miért nem vallott az első adandó alkalommal.

A színészekre se panaszkodom különösebben – elvárás a külsőjük felé lehetett, az simán teljesül. Mindenki szép és jóképű, a jelzőt nemtől függően választhatják. Bella Thorne különben jó gonoszkodó, nekem jobban esett így, mint a szokásos naivaként. (Azt meg próbálom nem minősíteni, hogy itt is többször bugyiban vonul, mint az Amityville esetében.)

A történetet kiszámíthatóan, de érdekesen bonyolítják. Ugyan durvább trükkjei is lehettek volna Hollynak, de a lélektani hatás így is megvolt végig. Hangulata van a filmnek, ami most elkapott, ha nem is volt horror elem, amit szívesen vettem volna.

Kritizálgatom, de igazából nekem ez a film tetszett. Ez egy jobb Netflix film, bejött.

You get me - 5/4 tipikus, ismerős, de a hangulata elkapott és érdekesen tálalták az ismerős paneleket is.

https://www.youtube.com/watch?v=xeznNU_-gSM

• Mindenkire szükség lesz. Hol van Clint?
• Az egyezmény körüli zűr miatt Scott és ő vádalkut kötött. Házi őrizetben vannak.
• Ki az a Scott?
• A Hangya.
• Van hangyánk és pókunk is? (Bosszúállók – Végtelen háború)

• Nem lesznek semmilyen fotók. A vőlegényem bakterofóbiás. Ha rájön, hogy fertőző vagyok, sose jön vissza Texasból.
• Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy Walking Dead stílusú az esküvő, és ezek a zombi sminkjeink?
• Valószínűleg bejönne. Ez lesz a B terv! (The Big Bang Theory)

• Nem kellett volna bejönnünk.
• Aki mer, az nyer.
• Féltél te valaha bármitől is?
• Igen, hogy egyedül halok meg. Ezért hoztalak magammal. (Nyúl Péter)

• Azta! Ez most mellbevágott, ok? Veszek kondibérletet! Elszánom magam, szerválok pár súlyzót is.
• A súlyzókat nem tudod felzabálni. (Bosszúállók – Végtelen háború)

• Oktatási intézményünk cukiság faktora a mai nappal megugrotta a túlszárnyalhatatlan 100%-ot.
• Gratulálok, uram.
• Azt hiszem, most hazamegyek, és én is kiposztolok egy friss CT felvételt az agyvérzésemről. (A tanár)

Ok, itt egy tipp, amit a legtöbb horror rajongó már tud: egy nyitott ajtó sosem jó hír. De csak a filmekben, nem? Lehet, hogy az a fickó hagyta nyitva, aki ott él. De az is lehet, hogy holtan hever valahol, miután erősen küzdött az életéért. (MacGyver)

Baráti társaságos, akciós, trükkös, szerelős.

MacGyver kénytelen szembenézni élete traumájával: az apjával, aki kiskölyökként elhagyta, máig eltűnve, magyarázat nélkül. Mac nyomokat talált az órájában, és szabad idejében a rejtélyen töri a fejét, amiben a barátai is próbálnak segíteni neki. De közben a Főnix Alapítvány sem pihen, és sorra küldi őket bevetésekre: szereznek vissza rossz helyen lezuhant haditechnikát, részt vesznek túszszabadításban, fogságba ejtenek nemzetközi bűnözőket, folyamatosan életveszélyes helyzetekbe keveredve, és kihasználva Mac semmiből is hasznos eszközt készítő képességét. Murdoc is visszakerül a játékba, aki egyedül képes kijátszani a csapatot, és még a fiát is visszaszerzi a tanúvédelemből. Közben szerelmesek lesznek, rég nem látott családtagokkal konfrontálódnak. De összetartanak, mindenki ellen.

Hajlamos vagyok ezt a sorozatot gondolatban a Lethal weapon évadok mellé tenni. Nem csak azért, mert egy időben kerültek képernyőre, hanem mert mindkettő az akciókomédia műfajában nyomul. A kettő közül számomra ez a gyengébb sorozat, több okból is.

Egyrészt, a MacGyver nagyon mese. Minden részben megoldanak egy bonyolult ügyet, minden részben Mac összerak egy olyan kütyüt szinte a semmiből, hogy az ember álla leesik. De annyira hiteltelenül, hogy az gyakrabban fáj már nekem, mint szórakoztat. Nagyon kiszámítható és klisés, ahogy ugyanazok a panelek ismétlődnek. Bevonulnak nagy mellénnyel, bajba kerülnek. Mac kihúzza belőle magukat. Dalton megver vagy lőpárbajban legyőz valakit. Dalton poénkodik.

De még rosszabb, hogy maguk a vészhelyzetek vagy ellenfelek nem hihetőek. Nagyon filmes rosszfiúk, és nagyon erőltettek a szituációk. Soha, egy percre nem kell vagy lehet aggódni a szereplőkért, annyira nincsen súlya senkinek ellenük. Még egy James Bond gonosz is árnyaltabb és logikusabb, mint akiket itt sorozatban bemutatnak!

A legtöbb ötlet még Mac nemezise, Murdoc kapcsán van, aki a maga módján ugyanolyan zseni, mint Mac, csak a képességeit és szociopata személyiségét bérgyilkolásban éli ki. Az ő kapcsolata és ragaszkodása a fiához a számomra legérdekesebb része a sorozatnak. Komolyan, én szívesebben néznék egy Murdoc sorozatot, mint a MacGyver-t. Sajnos, ez is vesztett a varázsából, mert e karaktert is mesésítik. Már olyan érzésem van Mac és Murdoc kapcsán, mintha Mac lenne Jerry, Murdoc pedig Tom. Tom a rosszfiú, aki el akarja kapni az egerét, de őt is lehet bírni, ő is mesehős, csak kevésbé szerethető, mint Jerry.

A sorozatbeli kapcsolatok, a szappan rész különben is gyengepont a sorozatban. Nem tudok mondani egy olyan szerelmi szálat se, ami ne lenne ostoba, elnagyolt, de legfőképpen felesleges. Bozer és a titkos románc az ügynöktárssal, amiről mindenki tud… minek?

Bozer amúgy is szálka a szemembe, nagyon nem bírom, ahogy ügynök kezd lenni ő is, és időnként sokat szerepel. Ez most ügynökség, vagy baráti csapat? Mert csak azért bejutni egy titkos kormányügynökségbe, mert Mac a civil életben a barátja… még mindig nem emésztettem meg, és nem is fogom, mert irritál a figura.

Próbál a sorozat akció mellett humoros is lenni, de ahogy az akció, ez sem az igazi.

Több szempontból is kevés ez a sorozat, egy-egy ötlet mellett kliséhalom ismétlődve.

MacGyver - 5/3 közepesen látványos akcióvígjáték, minimális átíveléssel, súlytalan, komolytalan.

https://www.youtube.com/watch?v=MBbtETSUCts