Minden napra egy film

Minden napra egy film

A bajnok

2022. május 06. - BBerni86

Még mindig rengeteg az Auschwitz történet, filmen és regényben is. Ismertebb ember vagy hétköznapi hős, túlélte vagy sem – még sok-sok történetet mesélnek el nekünk.

A bajnok egy varsói bokszoló meséje, akit Auschwitzba vittek dolgozni, és a sportnak köszönhette, hogy volt a_bajnok.jpgesélye túlélni. A németek unatkoztak, kezdtek a közeli falvakban randalírozni – és volt, akiben felmerült, hogy bokszmeccsek le tudnák kötni őket. Tadeusz Pietrzykowski, becenevén Teddy, élelemért kezd el a mérkőzéseken részt venni, gyógyszert is csempész, próbál minél többeket életben tartani és a remény szimbóluma lesz.

A film miatt kicsit utána olvastam, és Teddy azért több mindent is csinált, mint a boksszal élelmet szerzett. Az ellenállókkal Rudolf Höss lovaglását szabotálták, és ha megölni nem is sikerült, a férfi a lábát törte. Hozzá köthető Höss kutyájával való leszámolás is – az a kutya a zsidókra való támadásra volt kiképezve, és végül a táborlakók ételeként végezte. Azért, megjegyzem, örülök, hogy ezeket nem vették bele a filmbe és meghagyták sportfilmnek.

Nem kevés pátosszal, teszem hozzá. Teddy a film végére az abszolút hős, a legyőzhetetlen szellem, aki lehetetlen körülmények között is képes legyőzni a németek bajnokát. Több meccs van a filmben, és mellette az érzelmi húrokat is erőteljesen pengetik. Nem is számoltam, hányszor nézzük végig, hogy fiatal anyák, gyermekek és öregek mennek a gázkamrába. Csupa pozitív jellemet villantva meg a halál előtt, pl. az idős férfit, aki a kabátját teríti az ismeretlen, didergő fiatal lányra. (2 lépéssel később már vetkőztetik őket, hogy ’gyors fürdés után kapnak új ruhát meg meleg ételt’.) De mit lehet arra mondani, amikor a teljesen megtört (lelkiekben és fizikailag is) Danny befekszik a holtak közé, már hunyja le a szemét és megpillantja a barátja által faragott angyalt, megragadja, kimászik a gödörből és bemegy a bokszmeccsre összeverni a német bajnokot? Nagy mese, hősies és csodás, de akkor is nagy mese. Elég döbbenetes a valóság is, miért kellett ennyi érzelmi pluszt belenyomni?

Valahol az is elgondolkoztatott, hogy mennyire egymás mellett van a hanyagság és a profi lekövetés is. Van, hogy este kilógnak nézni a csillagokat és nem lesz belőle baj. Máskor meg két almát dug az inge alá Danny, és éppen csak egyet harapnak bele, már ott is van a német, hogy agyonlője őket. Ok, nem a logikát kellene benne keresnem, de ha valami igaz történet alapján forgott, ilyenek jobban szemet szúrnak.

Látványvilág: kellően komor, az eredeti helyszínt nagyon formázza a filmes, de nem tobzódnak helyszínekben. (Eleve egy táborba vannak zárva.) A halálok és a dráma fájdalmas, de közel sem az a szint, mint amit ott megmutatnak fotókon. Azért a foglyok még nem járkáló csontvázak, nem olyan betegek. Nem annyira depresszív, mint pl. a Saul fia volt. Az üzenete, a kitartás és a túlélés miatt érthető is, hogy nem mentek le annyira nyomasztóba.

Lengyel film, lengyel színészekkel. Ismerős arcot nem is találtam. Ennél fontosabb, hogy a karakterek és ahogy eljátszották őket, abban is az a túltolt pátosz nyilvánul meg, mint a cselekményben. Egy szereplő volt, akiből több mindent ki lehetett volna hozni, de aztán nem kezdtek vele semmit. Az egyik náci fejes, akinek a fia itt hal meg – ő kezd elgondolkozni dolgokon, és láthatóan szíven üti, amikor az egyik fogoly felveti neki, hogy nem kellene így élnie, nem kellene gyilkolnia. De aztán ez marad egy nyitott kérdés: változik, nem, mit érez? Nem derül ki.

Egyszer abszolút nézhető, de nem ez lesz a holokauszt film, ami újabb klasszikusként bekerülhet a kánonba.

Sorozatnézés: életmentések és ételek

The Good Doctor, Chicago Med és Pepe

Három sorozatrészt néztem meg, különösebben összekötő elem nincs köztük. Nézzük akkor, volt-e valami emlékezetes bennük.

The Good Doctor (s05e16) cselekménye folytatta a korábban megkezdett szálat. Forgatják a valóságshow-t thegdoc516.jpgShaun és Lea esküvőjéről. Az valahol poén, ki hogyan reagál a kamerára. Lesznek, akik nagyon nem akarnak szerepelni, mások meg a legjobb ruháikat is előszedik és szívesen tartanak nagy előadásokat is.

Csakhogy, van az egész koncepcióval egy problémám: a show az esküvőről szól. Azt meg tudom érteni, hogy be kell mutatni a párt, és kihangsúlyozzák, hogy miben mások vagy hasonlóak ők Shaun betegsége miatt. De miért kellene Shaun egy orvosi esetét is teljesen lekövetniük? Az már egy más műsor, nem esküvői.

Két eset van különben: Shaun és Park is kap egy saját beteget. Mindkettőben van csavar: az egyiknél a beteg akar kockázatosabb műtétet, hogy az állását megtarthassa. A másikban hibát kell javítani, újabb műtéttel korrigálni, és a megégett anya szenved attól, hogy a saját kislánya is elmenekül előle, úgy néz ki most a megégett arcával.

Természetesen most is megvannak az érzelmi csúcspontok, a megható beszédek. Orvosilag nem volt túl izgalmas, és az sem tetszett, ahogy gyakran átváltottunk a Shaun nyomában járó kamerák képére. Ennek a sorozatnak nem áll jól a házi kamerás koncepció, kicsiben sem.

Nem tartozik a sorozat legjobb részei közé, de nem is a legrosszabb.

Másfajta életmentés: Chicago Fire (s10e19). Egy iskolára esett rá egy repülő, és menteni kellett a gyerekeket. Az eset extrémnek hangzik, van egy érdekesebb faldöntés is benne, de látványos nem lett. Gyorsan le is zajlik,cfire1019.jpg inkább az érzelmi hatásokat ragozzák, meg keresnek egy eltűnt darabot a lezuhant gépből.

A magánéleti kavarás megy nagyon: Violet kapcsolata, egy helyezkedő helyettes mentős kis kavarásai, a titkárnő flörtje az egyik karbantartó gyakornokkal, meg volt egy kis esküvőszervezés is. Az arányok, gondolom, érezhetők. Kevés tényleges mentős vagy tűzoltó munka, nagyon sok magánéleti helyzet. Hiába van még szereplő, akiről érdekel, mi lesz vele, és el is nézem a mentéseiket, de kezd sok lenni a szappan túlsúlya. Annyira, hogy már nem csak a PD miatt gondolkodom, hogy nem nézem már ezt tovább.

Bár tudnék valami újat írni, de Pepe (s01e05) legutóbbi esete is ugyanolyan elemekből épül fel, mint az előzőek. pepe105.jpgGábor most a nyíló étterem menü koncepcióján dolgozik. Új ízeket keres, tart egy próbavacsorát is, miközben Pepe nem bírja megemészteni, hogy nem etetheti a turistákat, és titokban kinyit, árulja a hurka tálakat. A megoldás újfent: össze kell dolgozni. Most konkrétan el is jutunk oda, hogy a végén Gábor és Pepe együtt munkálkodnak a konyhában, és alkotnak. A közbe betett humoros elemek nem nevettettek, legfeljebb a mosolygós kategória: ahogy Gábor elől titkolják a nyitást, illetve a vacsoravendégek kiléte és viselkedése a vacsorán. Van, ami már fárasztó is – ahogy a polgármester helyettesének felesége rajong Gáborért… meg a dagasztás.

Természetesen folytatódik a szerelmi gyötrődés is. Laura próbálja elfelejteni a vonzalmát, lesz egy csajos buli nem várt eredménnyel. Ez a teljesen felesleges kategória. Újfent: ezt ragozzák már 5 rész óta, nem haladunk semerre. Nem vicces, csak szenvedős.

Feltűnt az is, hogy vannak visszatérő vágóképek, amelyek túl sokszor el vannak sütve és így zavartak is: pl. ha Laura cukrászdájára váltunk, jön előtte az utcakép a névtáblával.

Nem gondoltam volna, hogy 5 rész elég lesz ahhoz, hogy elunjam. Kezdem úgy nézni, mint A mi kis falunkat. Egy ebéd mellé belefér, háttérnek.

Halál a Níluson

(2022)

A Gyilkosság az Orient Expresszen is tartalmazott átértelmezést, új elemeket, de összességében azzal a filmmel death_on_the_nile_2020_film_poster.pngki voltam békülve. Benne volt Agatha Christie regényének az esszenciája, és egy kicsit más, de Poirot figurát hozott.

Kenneth Branagh el is készítette a folytatást, és a Halál a Níluson került filmvászonra. Itt viszont nem azzal az érzettel távoztam, hogy láttam egy jó filmet. Sokkal inkább morogtam, hogy mikor dobták ki az eredeti regényt a hajókabin ablakán? Van egy gyanúm, eléggé az út elején.

Azt még lenyelném, hogy Poirot megint kap teljesen új szálakat. Egy elvesztett szerelmet és egy háttértörténetet, miért növesztett ilyen bajuszt. Emberibb alak, nem annyira a szürke kis agysejtek megszállottja, mint a regénybéli alakja. Tevékenyebb is, jobban beleveti magát az eseményekbe és nem csak gondolkozik az eseményeken – de ezt már be is vezette az első film. Itt csak folytatják.

Azt is el tudnám fogadni, hogy több szereplő kapott más rasszt. Tény, Agatha Christie fehérekről fehéreknek szóló krimiket írt. Az angol társaság, a felső középosztály volt a témája, és az nem éppen az a kör, ahova más beférkőzhet. (Elég csak belegondolni, hogyan jártak az indiai nemesekkel, amíg még egy birodalom voltak. Herceg, érdekes, barátkoznak – de beházasodni? Semmiképp!) A filmen viszont akad színesbőrű amerikai jazz énekesnő az unokahúgával és Linnet kuzinja is ázsiai/arab gyökerekkel bír. Egy olyan korban, amikor egy nagyon fehérekről szóló történelmi romantikus sorozatot is direkt vegyes párokra írják át, ez még szolidnak mondható.

Amit viszont nem tudok lenyelni, hogy mennyire nem a regényt kaptam vissza. A szereplők, a történetek is meg lettek variálva – csak a fő nyomozást hagyták meg nagyjából változatlanul. Csak éppen ez egy olyan Agatha Christie-regény, ahol sokára tűnik meg a bűn, gyors a nyomozás és nagyon nincs happy end sem.

Összekeverték a szereplők jellemzőit: csak egy példa. Az eredetiben az angol nemes fiú, aki kommunista, és titkolja a rangját – semmi köze Linnethez és pláne nem a volt jegyese, aki orvos. Nincs leszbikus kommunista – csak kleptomán nagynéni. Más a vége Bouc történetének, és sok mást is össze lehetne szedni. Kár volt tavaly újraolvasni a regényt, jobban tetszett volna, ha kevésbé tűnik fel, mennyi minden és hogyan lett átírva.

Nem tetszett a külcsín sem. Ok, a táj szép és megkapjuk a kötelező egyiptomi elemeket, de a hajót nem tudták úgy használni, mint korábban a vonatot. Pedig ott még kevesebb a hely, mint az Orienten volt.

Nem szerettem a szereposztást sem. Rögtön, Gal Gadot. Teljesen más karakter, mint az a Linnet, aki eredetileg a regényben van. Ott rendszeresen a naphoz hasonlítják, aki gyönyörű, kisugárzása van és mellette pénze is. Nem éreztem ennyire erőteljesnek a filmes verziót – pl. Emma Mackey sokkal érzékibb és megragadóbb az elvileg halványabb Jackie szerepében. Nem is éreztem jó döntésnek, hogy vörös ruhákkal még jobban kiemelték a színésznőt – Gadot eltűnik mellette. Pl. a táncos jelenetnél. Jackie és Simon kihívó, érzéki tánca után Linnet és Simon vérszegények. Russell Brand se értem, mit keres ebben a filmben.

Foglaljuk össze: a történet, a szereplők és a külcsín is kevesebb volt, mint amit vártam. Pedig lesz folytatás, Branagh akar még Agatha Christie regényt filmesíteni, ha nincs is még elárulva, hogy melyik lesz a következő áldozat.

WeCrashed

(limitált széria)

Az utóbbi időszakban 3 olyan sorozat is érkezett, amelyben egy új, sikeres cég mögötti szennyet
tárják fel, és mutatják meg, mennyire elítélhető emberek álltak az élen.

Közös pont, hogy a főszerepeket nem aprózták el. Az egyikben Amanda Seyfried megy bele egy gyógyászati csalásba, egy másikban Joseph Gordon-Levitt alapítja meg az Ubert, míg az Apple a WeWork cégcsoport unikornisát vette célba Jared Leto és Anne Hathaway főszereplésével.wecrashed.jpg

A WeCrashed már a címével ráutal mindenre, és jót is mosolyogtam rajta. A Neumann házaspár minden projektjének ilyen nevet adott: WeWork az irodahelyiségek bérbeadása a fő, de pl. WeGrow volt a gyereknevelő programjuk. Ez meg annak a sztorija, ahogy minden tönkrement.

A sorozat keretet kapott: miután megnézzük, Adamet hogyan rúgná ki a saját cégének igazgató tanácsa, visszamegyünk a kezdetekhez. Hogyan próbálkozott sok ötlettel, míg találkozott Rebekah-val és jött a közös munkaterek ötlete. Házasság, cégfejlesztés és az a pont, ahol már nem elég a nagy duma. Mert az volt végig – egy ponton már azon hüledeztem, miből ki nem beszélte magát Adam Neumann. Az ’eszkimónak eladná a jeget’ személyiség.

De az alapötlet kapcsán se értem, mitől volt ez ekkora siker. Mert jegyezték a céget milliárdokért és hatalmas bevételeket is termelt. De miért? Rejtély.

Bajban voltam azzal is, hogy mennyire utáljam a főszereplőket. Rebekah számomra nagyon hamar olyan elkényeztetett nőnek tűnt, aki híres és ragyogó akar lenni, csak éppen semmi tehetsége. Bármibe fog, az első kudarc után feladja és igazán nem is ért semmihez. Vannak üres mondásai, amivel meghatározza magát, de nincs mögöttük tartalom. Egy-egy ponton féltékeny is azokra, akikben megvan az a szikra. A házassága válsága is azértwecrashed2.jpg jön el egy részben, mert fel kell ismernie, hogy az üzleti élet unikornisa, ő meg csak Adam felesége. Adam mellett eleinte a hite szólt. Róla el tudtam hinni, hogy lelkesedik és céljai is vannak, épít valamit. Csak aztán, minél nagyobb a We, annál többet markol magának és már csak a saját gazdagodása számít. Pl. levédeti a We személyes névmást (mi, T/1) és milliókért engedi a saját cégének, hogy használja. Fokozatosan, részről részre lesz egyre undorítóbb és a végére már rá is simán rásütöm, hogy antihős.

Az meg csak a plusz poén, hogy minden ellenére, ami a céggel és a dolgozókkal történik, hogy elvileg Adam elbukott, valahol ő nyert. Kiszállt egy milliárddal. A glória letört, vagy a sorozat metaforájánál maradva az unikornis szarva darabokra tört és már csak a lovat látjuk – de nem hiszem, hogy az a nagy vagyon ne lenne jó ragtapasz a sebekre.

A színészek különben eladják, változatos is a sorozat és frissnek hat. Még azzal se volt gondom, hogy ugyanazok a színészek játsszák a szereplőket a húszas éveiktől a középkorig.

Megvannak az emlékezetes jelenetek és az a spirál, ahogy egyre mélyebbre süllyednek a szereplők a pénzért és hírnévért, ahogy egyre jobban utáltam őket. Ez nézette végig. Talán rossz szájízzel értem a végére, igazságtalannak tűnik, hogy mi lesz a sok hanta és csalás jutalma, de lekötött és adott elgondolkodnivalót. Ilyen nincs! Ilyen van? Ilyen van. Geszti Péterrel szólva.

Breathe

Nem is tudom, nálunk nézhető volt-e a Breathe. Egy ideig fejben tartottam, hogy majd megnézem, de jól el is breathe.jpgfeledkeztem róla. Az Oscar-jelöltek kapcsán néztem át Andrew Garfield korábbi szerepeit, és újfent felfigyeltem rá, most meg is néztem.

Igaz történet az alap, és elég nagy dráma. Adott egy fiatal, világjáró kereskedő, aki elvette élete szerelmét, együtt járják Afrikát és jön az első közös baba is – erre Robin megbetegszik, lecsap a polio. Vagyis, önállóan képtelen lélegezni, egy gépre kell kötni fekvőbetegként. Fel is adná, de a felesége nem engedi neki, hogy meghaljon. Mindig kitalálnak valamit egy szerelő baráttal, hogy javítsanak Robin életén. Eleve az, hogy Diana hazaviszi a férjét, nem hagyja az intézetben. Készítenek neki speciális tolókocsit, kitalálják, hogyan tudják szállítani – még egy spanyol nyaralást is megszerveznek. Még azt is felvállalják, hogy kiáll az orvosi közösség elé, hogy mutasson egy más utat. Más embereknek is kész segíteni a példájával, hogy még így is lehet boldog életet élni.

Abban van is valami Disney utóérzet, hogy a család és a barátság mennyire piedesztálra van emelve a filmen. A két főszereplő között végig dúl a szerelem, jó szülők lesznek, és a baráti kör is kész áldozatokat hozni értük. Olyan önzetlenség és segítségnyújtás van a történetben nagyon sok oldalról, amit a 21. századi cinikus énem hitetlenkedve néz. Diana az egész életét feladja a férfiért.

Mivel szeretek kötekedni, bennem felmerült az is, hogy mégis, miből élnek meg? Egyikük sem volt gazdag, és a betegséggel Robin keresőképtelen is lett. Erre semmi válasz nincs, pedig nem egy olcsó élet, amit leélnek. Sok speciális igénnyel.

Mégis, valamiért erőt ad, hogy volt valaki, aki ennyire rossz lapokat kapott és mégis, teljes életet tudott élni. Ha giccsnek és túl soknak is érzem, akkor is jó nézni, hogy van, aki annyira tud szeretni, hogy nincs túl nagy áldozat, amit ne hozna meg.

Nem látványfilmnek mondanám, bár az elején nagyobb a merítés. Az angol középosztály, egy kis Afrika, színes és vidám színeiben, jeleneteiben is. Azt nagyon kidomborították, hogy ebben a filmben Diana a jó nő. Nem is tudom, más filmben láttam-e már a színésznőt ilyen szépnek mutatva. Nem csak a ruhák miatt. Majd jön a betegség, és az eszközök Robin körül, ami marad. Itt már a dráma a lényeg.

A szereposztást se aprózták el. Andrew Garfield, Claire Foy mellett Tom Hollander, Hugh Bonneville tűnik fel többek között. Hollander jópofa Diana ikerbátyjainak szerepében, Andrew Garfield meg csatlakozott a színészekhez, akik csak a szemükkel és az arcjátékkal adnak el egy karaktert. Nem igazán éreztem a kémiát Garfield – Foy között, de erre van a cselekmény, én simán beleképzeltem, amit nem éppen láttam.

Olyan film, ami eleve meg akarja hatni a nézőjét. A történetben meg is van hozzá a potenciál, a cselekmény már kevésbé segít ehhez. Szép lassan csordogálnak az események – beleélős, lelkizős ez a film, nem a körömrágó izgalom jellemzi.

Sorozatok, amelyek tetszettek

Bull, Chicago triász, The Good Doctor, Balthazar

Nézzük akkor azokat a sorozatokat, amelyek annyira nem fájtak, mint a másik posztban szereplők.

bull618.jpgBull (s6e18-9) ugyan még mindig állítom, hogy már nem az a sorozat, amit nézni kezdtem, de most legalább volt benne valami ötlet.
A 18. részben jött egy szereplő, aki korábban Bull ellenlábasa volt, de most együtt kell dolgozniuk. És kicsit beszélgetnek arról, hogy miképpen lehet hatni az esküdtekre. A keret is az lett, hogy valamit trükköznek mindketten. Az elején Bull az étellel, a végén az ügyész az órával. Maga az ügy nem volt túl érdekes, de annak idején ezeket szerettem benne. Hogyan lehet hatni az emberekre, hogy úgy döntsenek, ami neked tetszik?
A férfinak meg volt egy helyes kutyusa is, akit elég sűrűn mutattak is.
A 19. részben meg Bull kicsit háttérbe vonult, hogy Marissa, Chuck és Danny szerepelhessen többet. Nem állítom, hogy nem erőltetett egy-egy ponton, hiszen pl. Danny rég nem kap értelmes történetet, és most is nagyon nehezen nyomták bele a történetbe, de legalább valami volt. Az ügyben meg az volt a csavar, hogy most egy nőt vádoltak meg szexuális zaklatással. Kicsit fordított a klisén – és így, bár hiányoltam most is a pszichológiát, legalább volt benne valami más.

Chicago hármasa. Az a drámai szappan, amit rendszeresen hoznak. A PD-ben (Ezzel jól le is vagyok maradva,chicago.jpg komolyan fontolgatom a kaszát. Már csak idegesít az egész.) Kevin kapott egy részt, és ő kb. ott tart, mint Danny a Bullban. Mondhatni, egészen felesleges figura. Most a beépített munka miatt van személyes gondja, miközben zárná az akciót. Untam is, jellegtelen is, és érződött, hogy valamit már kellett neki adni, mert a rasszistás eset óta elveszett a háttérben.
A Med egyrészt az a szappan, amiben azon kellene izgulni, hogy ki kivel jön össze. Ahogy jósoltam, már építik is Will új/felmelegített kapcsolatát. Meg, éleződik a sürgősségi vezetése körül a helyzet. Lesz még itt kakaspárbaj. De most volt mellette érdekes dilemma. A kismama kérte a műtéti eljárást, amit az anyja megtiltott a lánya cselekvőképtelenné válása után. Az orvos meg harcolt ellene, annak ellenére, hogy az anya egyben az ő főnöke is volt.
Nem 18 karikás a sorozat, hogy a műtétek eladják. Nincsenek is olyan esetek, mint House dokinál, hogy az tenné érdekessé. Így ez marad – az etika. Volt, hogy sokkal jobban használták. Most örültem, hogy legalább kicsiben visszaköszönt és nem csak a szappan dominált.
Végül, a Fire. Ami formabontó epizódot kapott. Boden venni akart pár dolgot, és mire észbe kapott, már egy túszdráma közepén állt egy kisboltban. Nagyon más, mint a sorozat szokott részei. Kidomborította, hogy milyen jó ember és vezető Boden. Mellőzte a más szereplők részéről ömleni szokó szappant. Egy nagyon korrekt kis filler epizód volt, aminek jól állt, hogy más volt, mint a szokott.

gooddoctor515.jpegÉletmentés, dokik vonalon haladva jöhet a The Good Doctor (s05e15). Shaun megint a magánéleti szálon pöröghet – van ugyan esete és együtt dolgoznak Leával, de az nem tudott érdekes lenni. Megint kihozták belőle, hogy összemossák a magánélettel az esetet.
Viszont, volt egy esete dr. Andrews-nak is. Egy kamasz fiút vertek össze a nevelőotthonba. Nem akart róla beszélni, de Andrews felfigyelt a rajzkészségére. Barátkoztak, megnyíltak, és több szinten tudott segíteni a srácnak. Ott sem az orvosi eset volt a lényeg, hanem az emberség, de szimpatikusabbá tette a dokit és több szerepet kapott Hill Harper. Benne bőven több van, mint részenként egy-egy mondat.
Egyszerűen jobb ez a sorozat, amikor az embereken segítenek és orvosként vannak jelen, mint amikor belefulladnak a szappanba.

Végül, még egy doktor: Balthazar (s04e01). Érdekelt az évadzáró után, hogyan folytatják. Lehetett tudni, hogy lecserélik a rendőrnőt. Viszont, Balthazar magánéletében olyan sebek lettek, hogy az szórakoztató sorozat helyettbalthazar401.jpg simán löki a dráma felé.
Jó érzékkel nincs is meg a nyitány után minden válasz, de kapunk pár jelzőpontot. Egyrészt, Balthazar önpusztító spirálban van. A bulik, a nők, a sok alkohol. Ahogy a felesége szellemképe is megváltozott – minden önkábítás, csak ne kelljen szembenézni a valósággal. Mert a második felesége ott van a börtönben, írja neki a leveleket és már lassan meg is szüli a közös gyereket.
Az a gyerek – nekem az évad kérdése, mi lesz vele. Egyrészt, amikor egy jelenetben rákérdeztek tőle, van-e gyereke, Balthazar simán nemet mondott. Másrészt, amikor a terhes nőt lebeszéli a gyilkosságról, sok olyasmit mond neki, ami olyan, mintha a saját helyzetében is állást foglalna. Még nem úgy viselkedik, különben, de ki tudja, mi jár a fejében. Előre látom, nálam ez lesz a horog, amiért majd nézem részről részre. Pszichésen érdekes ez most, és egész más a mélysége, mint a bosszúnak a feleségéért.
Mellette van egy szórakoztató bűnügy, extrém helyszínen. A repülőn keresik a gyilkost, és Balthazar hozza is a szokásos önmagát. A tehetséget, aki tudja is magáról, mennyire jó. Vannak remek megoldásai, embereket ment, és hozzá jönnek a beszólásai. Humor és izgalom karöltve.
Már építik a dinamikát az új rendőrrel, aki történetesen az egyik egyéjszakás kaland korábbról. Van a nőnek valami titka, és már most csipkelődnek. Más, mint az elődje volt, fiatalabb és talán kevésbé merev, majd meglátjuk.
Egyelőre érdekel, mi lesz benne – azért meg drukkolok, hogy ne kelljen minden második részben azt nézni, hogy a doki valamiért ledobja az ingjét. Túl sok volt már abból 3 évadon át.

Sorozatok, amelyek nem nyertek meg

A mi kis falunk, A séf meg a többiek, Young Sheldon és Minx

Kezdjük talán azokkal a sorozatokkal, amelyekről nem sok újat tudok mondani, mert kb. azt hozzák, amit eddig is mindig.

a_mi_kis613.jpgA mi kis falunk (s06e13) újfent fárasztó eseteket halmoz. Károly kapzsiságában elhinne egy kamu e-mailt, amiben vagyon reményében elkérik minden banki adatát. Próbál beilleszkedni az új doktornő, meg Kati kikészül a fia és barátnője együttélésén.
Most is Viki volt a kedvencem, a polgármesterrel jópofán osztogatják egymást. Azt sokkal inkább nézhetőnek találom, mint Laci és a barátnője szerencsétlenkedését. A zsák megtalálta a foltját… Csak éppen most is ugyanaz minden. A kisváros, a humor, az agyalanság – de jó színészekkel.

A séf meg a többiek (s01e07) folytatja az orosz sorozat másolását. Újfent semmi újdonság: kavarás aa_sef107.png lakótársakkal, és a séf elégette a nyelvét. Ugyanazok a poénok, ugyanaz a cselekmény – egyedül a gyenge animációs betoldásokat nem erőltetik onnan, amiért hálás is vagyok. Már kezdek lemondani róla, hogy lesz ez önálló és egyedi – így viszont nem sok értelme van nézni, mert ezt már láttam.

A Young Sheldon igen, ott tart – Georgie idősebb barátnője terhes, a család youngsheldon.jpgszembesül a helyzettel és igyekeznek kitalálni, hogyan legyen tovább. Volt egy családi vacsora, az ikreket lepasszolták és ők találgatták, mi folyik otthon. Semmi humor, csak fárasztóra sikerült az egész.
Igaz, szerintem eleve nem vicces, hogy a 17 éves srác a 29 éves barátnőjével próbálja kitalálni, hogyan tovább. (Mennyire vak a csaj, hogy nem tűnt fel neki, milyen fiatal a srác? Pláne, hogy a szülei garázsában lakott és járt is ott…) Meglepetés sincs, mert az alapsorozatból ismerjük a történet végét: házasság, majd válás. Azt meg már most utálom, ahogy próbálom elképzelni, mi lesz majd ebből. Sheldon története kifullad, nézzük majd Georgie házasságát és gyereknevelését? Ne!
Plusz, Emily Osment. Az előző sorozatában sem szerettem, itt sem bírom. Bár a karaktere sokkal lazább, mint az előzőben, ugyanolyan karót nyelt és nem tetszik, ahogy fintorog. Ha a szereplőt el is viselném, a színésznő számomra lehúzza.
Kifulladt ez a sorozat, a cukiságnak rég vége és most kicsit sem volt vicces sem.

Végül, Minx. Évadzáró. Az elején szerettem ezt a sorozatot. A második felére már éreztem az esést, és a végére még mélyebbre sikerült menni.minx_1.jpg
Mi is volt benne? Joyce és Doug haragban, és maguk próbálnak boldogulni. Minden oldalról nagy pofára esés a vége. Doug nem tudja a lap szellemiségét hozni, az ő vezetésével csak egy sima pornólap készülne, annyi különbséggel, hogy nem nők, pasik vetkőznek benne. (Az egyik konfliktus nem is tudtam, hogy poén vagy mi? Lehet-e egy lapban álló hímtaggal a férfi modell?) Joyce meg védené a magazinját, kiáll érte, mert most nyílnak a kapuk előtte, de jár hozzá, hogy a fejére olvassák, mi nem tetszett nekik a Minx megoldásaiban. Kénytelenek belátni, hogy valahogy ki kell egyezniük.
Közben meg olyan mellékszálak voltak, mint Shelly és a férje gyötrődése, mert persze a férfit bántja, amit megtudott a nejéről és a szexuális életükről. Igaz, ott legalább léptek egy merészet. Bár kimondva nincs, de Shelly akkor leszbikus? Amit láttunk, az alapján szerintem az, de esélytelen, hogy fel is vállalja. Ha csak a férjét kellene elhagynia, talán, de többgyerekes családanyaként, ebben a korszakban nem fogja. Nem egy szokványos témaválasztás egy komédiában, ha az szexkomédia is.
Nem volt humoros, de nem is igazán dráma. Egy-egy próbálkozás van valamit villantani – szó szerint is, különben – de ebben már nem volt tartam. A kínos talán az a szó, amit használnék rá. Meg a szenvelgő.
Most a külcsín se adja el. A színészek se hoztak újat, csak amit eddig is játszottak. Lovibond akcentusa pedig az évad végére már zavart. Ha ennyire hallható az angol gyökere, lehetett volna valami magyarázat is rá, miért kellett ennyire amerikainak eladni?
Ok, kiszörnyülködtem magam.

Togo

Nem olvastam el előre, miről szól a film. Láttam a plakátot és teljesen belevesztem a kutyus szemeibe. Aztán elkezdtem nézni, és egy ponton felmerült bennem, hogy ismerem ezt a történetet, de nem stimmel a kutya neve. togo.jpgMég mese is van arról, hogy Balto hogyan vitte el az oltóanyagot az északi kisvárosba a járvány idején. Lett is nagy állkoppanás, amikor egy második csapat kutyát is előkészítettek, és az egyik vezérkutya neve Balto volt…

Így a film végére egyszerre volt sírhatnékom és tudtam nagyon mérges is lenni. Hogy írja át egy jó sztori a valóságot? Pont így. Egyáltalán nem csak egyetlen kutya és csapat vitte át a viharon az oltóanyagot. A táv felét váltók tették meg, és Seppala a Togo vezette kutyákkal egymaga a fele távot tudta le. Csak éppen a váltó utolsó tagja, Balto társ vezérkutyaként ért be, és a helyszínen levő újságíró már írta is, hogy milyen hősies ez a Balto kutya. Közben meg nyomorult Togo haldoklott közel 500 mérföld rohanás után…

Tudom, én már csak így vagyok vele. A haldokló gyerekek különösebben nem tudtak érdekelni, de azt nagyon nem akartam, hogy a kutyáknak baja essen. Iszonyatos, amit Seppala kutyái végigcsináltak. A vihar, a hideg, az öböl átszelése duplán, és lehetne sorolni. Akkor is a harag forrt bennem, amikor a kisváros lakói sorra látogatták Seppalát és Togót, eljött az egyik kislány is, aki a kutyának köszönhette a gyógyszert és nem halt bele a betegségbe. Erre mit közöl holt ridegen: Togo meg fog halni. Seppala jobban bírta nálam, ő csak felpattant és kiszaladt a házból, én valószínűleg a gyerek képébe vágtam volna, hogy abba lett ilyen beteg, hogy neked gyógyszert hozzon, különben te haldokolnál.

A film egyik trükkje, hogy két idősíkon játszódik. A jelenben látjuk a járványt, a beteg gyerekeket és az évtized viharát, ami miatt repülővel sem tudnak gyógyszert hozni, kutyaszánnal kell nekivágni. A legjobb hajtó Seppala, ha lett volna kutyaszános VB akkoriban, ő lett volna kb. 7-8 éve a veretlen bajnok. Felkérik az útra, és a húzókutyákkal ő el is indul, Togóval vezérkutyaként, noha a felesége nem győzte figyelmeztetni, hogy Togo már 12 éves, öreg kutya, ebbe belepusztul. Látjuk az utat, azt a sok szenvedést és a kutyák hősiességét. Az öböl átszelése mindkétszer brutális.

Ugyanakkor visszamegyünk az időben 12 évet és látunk egy kicsi, beteg kiskutyát, akit Seppala hagyna meghalni, de a felesége nem engedi. A kiskutya igazi rosszcsont lesz, Seppala nagyon meg akar tőle szabadulni, és jön a sok vidám jelenet, miközben Seppala is felismeri, mennyire kivételes ez a kutya, elnevezi Togónak és egy nagyon mély, ember – állat barátság veszi kezdetét.

A dráma és az a családi melegség, állatszeretet kettőssége nagyon eladta a filmet. A kutyás jelenetek különben is a gyengéim, de nagyon tetszett az is, ahogy Seppala és Constance házasságát bemutatták – Dafoe és Nicholson is nagyon szerethető karaktereket kaptak, és annak is játszották el őket. Kutyabolondként mondjuk Dieselt emelem ki itt is, egy csodaszép kutya és olyan kifejezően tud nézni… Igen, Diesel játssza Togót. Kár, hogy a kutyák filmográfiáját nem tudom lekérni…

Látványos is a film, belefagyni az időjárásba a szereplőkkel együtt.

Van tehát akció és dráma, izgalom, miközben családi filmként is működik. Az meg csak hab a tortán, hogy milyen mutatja be, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Spoiler: Togo nem hal bele a fáradtságba, felépül, tenyészkan lesz és 2 évet él még kényelmesebb körülmények között Seppala családjában. Igen, ha belehalt volna, most nem írnék arról, mennyire szerettem ezt a filmet.

Focisták, teniszezők és baseball játékosok

All American és All American: Homecoming

Akkor, sorozatfolytatások.

allamerican.jpg2 héttel voltam lemaradva az All American és a Homecoming évadokban. Fura, de már sokkal szívesebben nézem az utóbbit. Az alapsorozatban nem érzem, hogy haladnánk és nem nagyon tudnak mit elmondani.

Mi volt most? Spencer még mindig küszködik, hogy ne csak edzhessen, de a meccseken is megmutathassa magát. Jordan meg barátkozik a menőkkel, de amikor az egyikük helyett jól játszik egy meccsen, nekimennek. Liv meg ebből sztorit kezd építeni – vagyis, mehetünk abba az irányba, hogy a reklámszerződések mennyit ártanak, mi a rendszer előnye és hátránya. Igaz, inkább ez, mint annak a ragozása, hogy a bőrszínük miatt milyen hátrányos helyzetben vannak. Arra már volt 3 évaduk. Plusz, valamennyire még mindig képben van, hiszen Laura most hirdet hadjáratot, hogy a közösséget segítő ügyvédként javítson az esélyeken.

A szerelmi szálak meg egy ideje csak időtöltők. Volt egy szakítás – Coopé, aki ugye az a szereplő, akinek a kiírása örömmel töltene el –; Spencer és Liv még mindig álompár – talán csak az a kérdés, hogy Jordan és Layla között mi épül. Ezt már viszik át a Homecoming vonalára is, szóval el tudom képzelni, ha a Homecoming kap 2. évadot, akkor Jordan és Simone csak barátok lesznek.

Azt meg hagyjuk is, mennyire röhejesnek érzem, ahogy most minden focista arcszőrzetet növeszt…

A Homecoming annyival jobb, hogy még nem koptatta el a szereplőket. Itt még vannak felfedhető drámák, mégaa_homecoming.jpg alakulnak a kapcsolatok és nincs olyan érzetem sem, hogy mindenki járt már mindenkivel. Ugyan ebben kevesebb a sport, de az alapsorozat sem a fociról szól igazából.

A Jordan – Simone kapcsolat az, amit kezdenek piszkálni, erről az oldalról is. Simone érzéseket kezd táplálni más iránt, és nagyon nem tetszik neki, amikor Jordan még csak féltékeny sem lesz. Látja ő is, hogy Jordan és Layla között egyre szorosabbak a szálak. Hűek egymáshoz, fontosak egymásnak – de fel kell tenni a kérdést, hogy érdemes-e még a távkapcsolatukat fenntartani?

Mellette ez a sorozat vette át a rasszizmus elleni küzdést és a fekete tartalmak sulykolását az alapsorozattól. Millió meg egyszer elhangzott ezekben a részekben is, hogy fekete főiskolára járnak, fekete értékek szerint igyekeznek kiválóak lenni. Abban különben érzek visszásságot, hogy ezek kivételes helyzetben levő fiatalok, és mégis kb. úgy viselkednek, mintha a szüleik még rabszolgák lettek volna, és küzdeniük kellett volna a szabadságukért. Nálam már sikerül elérni azt a szintet, amikor nem együttérzek az üggyel, hanem túlzottnak érzem.

A recept különben egyezik: itt is van egy baráti kör, akik nagyon összetartanak. Ugyan megvan a kiemelt két főszereplő, Simone és Damon, de folyamatosan építik a mellettük levőket, és inkább egy közösség, mint egyetlen ember sztorija ez.

Lassan évadzáró, meglátjuk, hogyan köszönnek idén el.

Magyar sorozatok legutóbbi részei

A mi kis falunk, Pepe, A séf meg a többiek és A besúgó

Akkor nézzük, mit tudtak nyújtani azok a magyar sorozatok, amelyeket hetiben nézek. Bár, ha rövid akarok lenni, azt is írhatnám, hogy minden hozza azt, amit megszoktam már tőle.

a_mi_kis_falunk_4.jpgA mi kis falunk az a sorozat, ami az olcsó humort műveli egész korrekten. Shakespeare kapcsán lehet elmondani azt, hogy a darabjainak két szintje van. Egy tartalmas, értékes a művelt nézőknek és egy alsóbb szint, olcsóbb és hétköznapi poénokkal mindenki másnak. Pl. a Vízkeresztben a főszereplők története mellett ott van az udvari bolond, a háznép komédiája. A mi kis falunk olyan, mintha csak abból a második rétegből állna.

A történet most sem volt épületes. Stokinak loptak revolvert - és övék volt a rész poénja, a faragjak pisztolyt beszólás. Mellette meg Károly haldoklott, és élvezte, hogy mindenki eteti és egy utolsó szívességet kér. A színészek adják el, miattuk vicces, mert bizony egy gyengébb gárdával ezen csak bosszankodnék és biztosan nem nézném.

 

A Pepében is az domborodik ki, amit a legutóbbi résznél is megállapítottam. Megint van egy helyzet, amit Pepe éspepe104.jpg Gábor együtt tudnak megoldani. Konkrétan, most a gazdag arab sejket kellett megetetni, és Gábor kulináris csodái mellett Pepe krokettje is kapós lett.

Ugyanazt a sémát használják, megint. Mivel még csak pár résznél tartunk, nem is örülök, hogy már most ennyire egysíkúnak érzem a sorozatot. Pedig engem ez a rész érdekel: az étterem ügyei. A közbe beékelt szerelmi szálak csak bosszantanak, és egyiket sem csípem.

Viszont, ez a sorozat is jó castingot kapott. Akit a héten kiemelnék, az Fenyő Iván parasztja. Vagy nem is tudom, mije. A mi kis falunkban Gyuri, akihez tudnám hasonlítani, csak ő még elvarázsoltabb. Fel nem tudom fogni, hogy vették rá, hogy játssza el ezt az alakot. Még mindig töröm a fejem, hogy jól csinálja-e. Ami biztos, hogy a beszédmódja gyilkos.

 

a_sef106.jpgHa már szakácsok. A séf meg a többiek. Itt viszont egyre inkább úgy érzem, hogy ez jó kis sorozat lehetne, ha önállóbb tudna lenni. Megint az orosz rész teljes koppintását kaptuk: most volt a szarvasgombás rész az ellenőr leitatásával.

Viccesebb volt, mint Pepe a héten, csak éppen ugyanezt már láttam az Igen, séfben. Tudom, mindig leírom, de ez a legnagyobb bajom ezzel a sorozattal: annyira szeretnék már valami saját ötletet látni benne, ami nem a milánói, ami egyben baki is lett...

Jó nézni, szép az étterem és a kosztümük, és kezdem azt is értékelni benne, hogy ezt nem pakolták tele ismert arcokkal. A heti kedvencem különben a sötét hajú pincérlány lett, de Dobos Evelin is egyre szimpatikusabb benne.

 

Végül, ami nyeri nálam a hetet, nem meglepő módon, mert egy egész más szintet képvisel, mint a fentiek: A besúgó. Ebben megvan mindaz, amit a fentiekben hiányolni tudok. Két részt néztem belőle, és nézném tovább is.

Megvolt a titkos gyűlés, és főszereplőnk megkezdi a kettős játékot. Valóban segít a csapatnak és kijátssza a titkosa_besugo4.jpg rendőrséget. Persze, nekik is leesik, hogy feltűnt egy koponya a szervezkedők mellett és saját maga után kellene nyomoznia, listát lopnia, miközben Száva múltját is megismerjük és bonyolódnak a szerelmi szálak.

Szórakoztató, de van tartalma. Volt benne izgalom, megvolt a hangulata a rajta ütésnek, vagy a KISZ beszervezésének. Mellette meg nagyon megragadott az életfilozófia, ahogy Száva él. A halálos ítéletével, és hogy csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek. Roppant jól aláhúzza, miért él így és nekem nagyon építette az alakját. Nem először használták a Lost által ismertté tett flashback jelenettel és a múlttal karakterépítést, de most is jól működött. A másik pedig az, aminek mára is van áthallása. A kapcsolatok fontosságáról. Hogy az ember miképpen képes az elveiből engedni és felvenni egy szerepet, hogy kiszolgálja a hatalmon levőket és így megkapja, amit el szeretne érni. (A KISZ szónok lány története.) Szintén, valami, amit bírok ebben a sorozatban. Az áthallás a mára.

Elfért benne egy kis humor - és nem is megy olyan mélyre, mint a falusiak feljebb. Ez inteligensebb.

A látványvilága az, amivel tudnék kötözködni, bár azzal is tettem egy felfedezést. A szocializmus külcsíne eleve nem tetszik, így ellenérzést kelt bennem, ahogy megfogták. Az meg csak rátesz egy lapáttal, hogy pl. a visszatérő épületek látványát már észrevettem párszor.

Ezzel együtt is ez az a sorozat a 4 közül, amit vissza is néznék, a többi elég volt egy alkalommal is.

süti beállítások módosítása
Mobil