A hazugokról szóló komédiák között akad pár klasszikus is. Meg nagy mellényúlások is. Jim Carrey anno vicces volt, Eddie Murphy kevésbé. Ez a francia vígjáték, meglepetés, tudott valami újat is hozzáadni a szokott történetekhez.

Az egyezik, hogy újfent olyan főszereplőnk van, aki nagyon nincs jó viszonyban az igazmondással. Élete minden területén hazugságot halmoz lódításra, és az a csoda, ha a száját elhagyó mondatban nincs valami ferdítés. Olyan szinten űzi a hazudozást, hogy már a világ egyensúlyát is veszélyezteti. Itt jön a csavar – nem a misztikum, az volt már másban is. Ami új, hogy Jerome miért lesz képtelen hazudni – mert minden, amit kimond, valósággá válik. Azt mondja, van egy kutyák lakta ország, Kutyisztán? Már meg is jelentek a hírek arról, hogy melyik kutya nyerte a választást, és egy kolléga meséli is az ottani nyaralási élményeit.

Vicces is lett, ahogy Jerome kénytelen szembenézni a történetei következményével. Meg, milyen abszurd dolgok is létrejönnek így. Hiszen a hazugságok a rokonait, munkatársait is komolyan érintik, és sokan teljesen megváltoznak miatta, ő meg csak kapkodja a fejét, hogy mi történik körötte.

Szinte végig viccesek is tudnak maradni, míg valóban komoly tétek nem jönnek, és muszáj megoldást találni. Onnan már szirupos, kiszámíthatóbb a film, de szerencsére az már csak a vége. A testvéres szálban volt megható elem, az még ok is. A szerelmi szál az, ami nélkül jobban tetszett volna, de ilyesmit nem lehet megúszni egy ilyen komédiában. Kell egy nő is, aki a végére odakerül a főszereplő mellé.

Sok helyszín, menő környezet – már eleve a hátteret adó Nizza is szép, és kifejezetten élvezhetők a motorozós részek, pláne ha a tenger és a város sziluettje van a háttérben. Nem látványfilm, de korrekt a kinézete egy komédiához.

Nem a legismertebb francia színészekkel pakolták tele, de nem is kellett. Azért ismerős arcok akadnak, és a főszerepet játszó Tarek Boudali már annyi nálunk is bemutatott filmben feltűnt, hogy ha a nevét nem is tudom – most direkt megnéztem -,  akkor is tudom, hogy már több mindenben láttam. Jól áll neki ez a megjavuló figura.

Nem az év vígjátéka, de jókat lehetett mosolyogni rajta, a család és a barátság az értékek benne. Egynek elment.

A regényekkel már lemaradtam, de a sorozatot ezzel beértem. Nézzük is, milyen ügy jutott most Gereon Rath nyomozónak.

Ezzel már meg is találtuk, amiben már ez az évad. Eddig mindig volt egy bűnügy, gyilkos vagy sorozatgyilkos, akit el kellett kapni. Most viszont Gereon a náci pártba épül be, hogy belülről bomlassza szét a pártot.

Közben vannak már szálak is, és talán Lotte, aki legközelebb kerül egy tipikus nyomozáshoz. A húga bajba kerül, és ahogy segíteni próbál neki, rájön, mennyi visszaélés van utcagyerekek ellen, és korrupt rendőrök meg egyebek nyomára akad. Ebben voltak a krimis szálak: a tetthelyek, a szemtanúkkal beszélgetés, a nyomozás. Sajnos, ez is belefordul majd a politikai irányba, de még így is ez érdekesebb volt, mint a náci párt témája. Annak a történelemből úgy is tudjuk, mi lett a vége.

Visszatért Helga és újdonsült férje is, akik most egy bosszúálló amerikai zsidóval néztek szembe, akinek az apját ez a család gyilkolta meg egy gyémántért. Elmondani nem tudom, mennyire nem bírom ezt a nőt. Botrányos, ahogy a saját fiát elhagyta. Aztán csoda, hogy a gyerek a nácikhoz menekült, bár Gereon próbálja menteni. A durva az, hogy ezt a szálat is sikerült bekötni a politikai vonalba. A gyár és a rakétafejlesztés, a német fegyverkezés más mellékszálon is jelen van, de ők is abba az irányba haladnak, ha van is mellette más történet.

Ezen felül volt még pár bevágás a berlini alvilág felbolydult életéből. Vagyis, a korábban megkezdett maffia család története is folytatódott, és még nem is ért véget. Ez különben a leginkább elkülönülő rész, még nem is értem, a nagy egészhez mi köze. Valahogy nem illett a többi történés mellé.

Eddig is érezni lehetett a sorozatban, hogy mennyire baljós, ahogy a nácik egyre magasabbra törnek és egyre inkább tényezők lesznek. De most egyre inkább ez a hangsúlyos elem, és nekem hiányzott a megszokott krimi elem.

Az sem segített, hogy megint egy segítőkész, rendes fiatalember volt a vezéráldozat. Még nem bocsátottam meg a sorozatnak, hogy a kedvenc fiatal rendőröm megölték egy korábbi évadban, erre most egy lelkiismeretes korboncnok esik áldozatul. Csak nem mintát fedeztem fel? Ha közel állsz Lottéhoz, és nem Gereon a neved, nagy eséllyel meghalsz…

Mivel sok szereplőt mozgat, és sokakat középpontba is helyez, mozgalmas, és az összkép feledtetni tudja, hogy történetenként külön-külön ennyire nem működne a sorozat. De így, hogy egy berlini panorámát festenek sok színnel, még le is kötött.

A látványa ennek megfelelő. Sok helyszín, korabeli ruhák és vannak extrém elemek is benne. A maffia szál kapcsán járunk klubokba, és Esther különleges megjelenést képes kialakítani magának. Az a száma a vonóval és a szalaggal, hozzá az arcfestés… Megelőzte a korát, simán el tudtam volna ugyanígy képzelni a Macskákba, csak éppen azt Webber sok-sok évvel később írja meg és állítja színpadra.

A bohém, bűnös berlini hangulat tehát, ami a sorozat védjegye volt, egyre sötétebb. Most egyetlen elemet találtam, ami visszaidézi, milyen volt még a sorozat elején a dekadens Berlin. Az a bizonyos dal, ami az egész évadot végigkíséri. A végére már egészen megkedveltem.

Anyag még van hozzá, a Netflix is megvette a sugárzási jogokat, szóval, van esély 5. évadra is. Engem érdekelne, már csak azért is, mert eddig direkt kihagytam, hogy van benne egy szál, amit képtelen vagyok értelmezni. Gereon bátyja – megint volt, megint szürreális, és egyszerűen nem értem, mi az. Pedig szeretném.

A franciák filmjei közül inkább az aranyos vagy a humoros darabok szoktak tetszeni, de most meglepett egy thriller is. Noha előzetesen el nem tudtam képzelni, mi izgalmas lehet abban, hogy egy hangfelvételt hallgatnak.

A történet ugyanis arról szól, hogy lezuhan egy repülő. A feketedoboz alapján Matthieu kell, hogy kiderítse, mi történt a gépen. A nyomás nagy, az idő kevés – a film meg olyan fordulatokat kezd el hozni, hogy csak néztem. Ahogy egyetlen kis hangból a férfi rájön dolgokra, az brutális. Megvan, ahogy a House-ban vagy a The Good Doctorban a főszereplőknek valami bekattan, és rájönnek dolgokra? Itt ennek a párját látjuk, csak itt a hangok lesznek, amelyek nyomra vezetnek. Egy nagy kirakós, ahogy elhelyeznek mindent a hangsávok alapján.

A thrillert meg az adja, hogy nem csak ennyi a történet. Matthieu rájön, hogy valami nagyon nem stimmel és valaki át akarja verni. De erről többet nem is akarok írni, mert korrekten össze van rakva, ahogy mindenki azt hiszi, csak a paranoia jött ki rajta, és vannak is tévutak, de ez a szereplő nem szokta feladni addig, míg nincs meg a megoldás.

Ahhoz képest, hogy a történet nagyja egy laborban a hangok elemzése, még mozgalmasnak is sikerült lennie. Matthieu ténylegesen is nyomozni kezd, sokakkal beszél, és a repülőipar miatt is kapunk több helyszínt és történetszálat. A magánszféra és az állami cégek ellentéte. Politika, gazdaság és korrupció. Mellette Matthieu háza is, és a felesége is ebben az iparágban dolgozik, amely szintén hoz majd feszültséget és konfliktust a történetbe.

A végére egy fokkal talán akciódúsabb is lett, mint ami jól esett volna. A végéről nem is beszélve. Annyira vártam a plusz poént, hogy Matthieu kisétál valahonnan, de nem. Úgy tűnik, tényleg az lett a sorsa, amit nehezemre esett elhinni.

Van benne repülőgépes jelenet, a végére lesz támadás és menekülés is, de nem az maradt emlékezetes. Nekem az tetszett, ahogy a repülőn történteket rekonstruálták. Mindig egy kis részlettel több, más szemszögből néztük meg, és a végére áll csak teljesen össze, mikor, hol, mi és miért történt. A már emlegetett kirakós motívum, az ebben is nyomon követhető.

A színészekkel kétszeresen vagyok bajba – egyrészt, senki ismerőst nem fedeztem fel benne. Nagyobb gond, hogy Matthieu alakja, akinek a hátán kellene vinnie az egészet, valahogy fura lett. Niney gyakran csak néz maga elé, de olyan bután – pedig a karaktere egy kivételesen intelligens fiatalember, a szakmája legjobbja. Nem néz ki annak.

Összességében engem kellemesen meglepett – unalmas filmre számítottam, de ez lekötött és egy olyan szakmát is közelebb hozott, amiről eddig nagyon keveset tudtam.

Nem mondhatnám, hogy idén sok sorozat készített volna ünnepi részt. Érdekes, Halloween epizód idén sokkal több volt… De nézzük, mit találtam mégis.

A mi kis falunk (s07e05) a szokott stílusában hozta a falusi ünnepet, 7. évad alatt talán ez volt az első karácsonyi rész. Érdekelt is, hogy oldják meg, mert nem télen szoktak forgatni. Hó nem is volt, csak a szokott laza ruhák helyett kabátban és pulóverben jelentek meg a szereplők, és közben látványosan fáztak.

Mit hoztak az ünnepre? Elsősorban visszatérő szereplőket. Gyuri és Erika köszöntek be, mindketten egy-egy történetet főszereplőként levezényelve. Gyuri mondjuk csak szerencsétlenkedett, és a kocsiját akarta visszaszerezni. Mondjuk úgy, a szétcsúszás, amit produkált, inkább kínos volt, mint vicces. A hasonlókról mindig eszembe jut, ahogy Leonardo DiCaprio játszotta a merev részeg és drogos milliárdost. Ok, nagyon más a kettő, de a lényeg, hogy Gyuri amúgy sem a legélesebb kés a fiókban, ilyenkor meg pláne nem.

Erika pedig a falusi karácsonyt szervezte, amibe mindenki belekeveredett valamiképpen. A legjobb húzás a lopott karácsonyfa volt, és a szomszéd rendőr öltönye, az valami kegyetlenre sikerült.

Az ünnepi téma és a visszatérő szereplőket leszámítva meg ugyanolyan, mint korábban.

A Murderville érkezett egy különkiadással. Ki ölte meg a Mikulást? Jason Bateman és Maya Rudolph kereste erre a választ, és azt kell mondanom, ők vették a leginkább poénra a műsor alapelvét.

Vagyis, meghívnak egy híres színészt – mivel karácsonyi rész volt, most ketten is voltak. Nekik nincs forgatókönyvük, rögtönözniük kell végig, mintha a sorozat nyomozójának, Terrynek lennének a segédjei. Van egy gyilkosság – most a Mikulást szúrták le egy kihegyezett cukorpálcával. Meghallgatnak 3 gyanúsítottat, közben Terry kínozza őket és a végére választaniuk kell, szerintük ki a gyilkos. Nem mesélem el, mivel tudták poénra venni, de megoldották.

Azt különben bírtam benne, ahogy egy-egy helyzet átütött és elnevették magukat a színészek. Bateman volt különben a szimpatikusabb, talán azért is, mert ő lett jobban megkínozva a műsorban, és méltósággal tűrte. Nem csak macskát kellett játszania, de egy undormány manó jelmezt is szó nélkül felvett.

Az ügy, a formátum, a sztárvendégek – minden a szokott. Ez is attól lett csak karácsonyi, hogy a Mukilást ölték meg. A humora most is alsóbb, mint amit díjazok, de a színészek tudta rajta javítani.

Végül, bár nem éppen sorozatrész, de olyan hosszú volt: A Galaxis Őrzői karácsonyi különkiadás.

A történet már a Bosszúállók filmek után folytatódik, és Mantis Drax társaságában karácsonyi ünnepséget szerveznek, hogy a Gamora elvesztése miatt szomorú Petert felvidítsák.

Az ötlet az, hogy a Földről hoznak neki ajándékot. Kevin Bacon volt a kis Peter kedvence, így ez a kettő őrült nekiáll elrabolni a színészt. Nem is tudok jelzőket, micsoda kegyetlen poénok vannak ebben a filmben. Az ajándékdoboz, ahogy Cosmo kutya átadja a maga ajándékát, vagy Nebula öröme, amikor a szökésbe levő Bacon levadászára indulhat.

Kisebb a költségvetés, és ez a külcsínen különben látszik is. Egy volt, ami nagyon zavarta a szemem: a kamasz Grot. Ennyire formátlan és ronda kinézete még nem volt, nagyon nem találták el.

De a 3 fentiből még ezzel együtt is ez tetszett legjobban – ezen többször is felnevettem, és Kevin Bacon is nagyon helyes szerepet kapott benne. Azt különben nem is tudtam, hogy így tud énekelni.

Tudnék még azon fanyalogni, hogy több színészen már látszik, hogy kiöregszik, meg a történet is tartogat giccses kanyarokat – Mantis és Peter rokonsága, de egyszer jó volt így is. Különben az ok, hogy ilyen viszonylag nagyobb hírt egy ilyen epizódba dobnak be?

Ezzel egyelőre zártam a karácsonyi szekciót, volt édes is, világvégés, sorozatos is. Most vissza a normál sorozatokhoz, filmekhez!

Ezt biztosan az olyan agyamenteknek találták ki, mint amilyen én is vagyok. Nem tudsz ráhangolódni az édes, túl szép, hogy igaz legyen karácsonyi filmekre? Sebaj! Mi elhozzuk neked a világvégét karácsonyra! Avagy ezen az éjen családi dráma, erőltetett jókedv mellett felkészülünk a csoportos öngyilkosságra.

Még csak a film poénját sem lőttem el, mert benne volt a promóban, hogy karácsony reggelre ebben a filmben mindenki halott lesz. Nem is az a lényeg benne, miért – különben jön a mérges gáz, ami minden élővel végez, és a lakosság gyorsan és fájdalommentesen ölő tablettát kapott, hogy békében elmehessenek a fájdalmas halál előtt.

Inkább az volt itt a lényeg, hogy a vidéki házban összejövő barátok, családtagok hogyan készülnek a reggeli mérgezésre, és mit mondanak ki, amíg még van idejük. a főszereplő páros három gyereket nevelt – egy kiskamasz és a kisebb ikrek. A nagyfiú nem is érti meg, miért kellene megölni magukat. Neki ötletei vannak és a szüleinek meg is kell harcolnia vele. Hogy veszed rá a gyereked, hogy legyen öngyilkos? Van itt csinos, kihívó nő tunya férjjel és idegesítő kamaszlánnyal. Orvos olyan fiatal feleséggel, akit mindig ugrattak a fiatalos külseje miatt. A leszbikus barátok, akik közül az egyik inkább iszik, mint mérgez.

Sok feszültség van a kapcsolatokban – kimondatlan érzelmek, ellenszenv és meg nem élt szerelem is. Mit mondanak el az utolsó percekben, még megpróbálnak valamin változtatni? Vagy csak buliznak egy nagyot még egyet utoljára?

A hangulata félúton van egy komédia és egy dráma között. Bár, hozzáteszem, a magam féle fekete humor kell hozzá, hogy vigyorogjunk ezen a filmen. Mert itt kb. olyanok vannak, hogy a részegen kiterült nőnek lenyomják a méregtablettát a torkán, de magához tér, kihányja, és már nincs idő újabb tablettát szerezni, így a párja jól hasba szúrja egy késsel azzal a felkiáltással, hogy minek kellett hánynia. Ok, alá is írom, hogy a dráma erősebb benne. Ahogy a családok elköszönnek, megölelik egymást és minden véget ér.

Véget ér? Ó, a film végére haragszom, de azt már nem mesélem el. De ez a fene, hogy most mi van? És válaszok nincsenek, csak a vége főcím.

Látvány elem nincs benne, nem is kell. Vidéki ház, bezárva, meg a közeledő mérges viharról pár kép és ezzel meg is volt minden.

A színészeknek kell eladni, és van is benne olyan stáb, hogy az már elég vonzóerő. A házigazdákat Matthew Goode és Keira Knightley alakítják – Goode kapcsán eszembe is jutott, hogy neki kellene kezdenem a boszis – vámpíros sorozata végének. De itt is jól hozza azt a szerethető, rendes férfit, akit tőle már megszokhattunk. A vendégek között meg olyan színészek vannak, mint Annabelle Wallis, Lily-Rose Depp.

Vagyis, ez nem az a családi, karácsonyi film, amit az egész család együtt néz. Ez inkább anti-karácsony film az elvontabb lelkeknek. Boldog karácsonyt és halálnapot nekünk is!

Egyszer volt, hol nem volt, a Télapu. A Mikulás leesett a tetőről, és az a szerencsétlen, akinek a kertjében történt, kénytelen volt átvenni a helyét. Megszerette a munkát, Mikulás maradt, és még meg is nősült, hogy az állása megmaradjon.

Már 28 éve űzi az ipart, de valami más lett. Egyre kevesebb a jó gyerek, meg az is, aki írna neki valamilyen formában levelet. Megfáradt, és felmerül, hogy ideje lenne nyugdíjba vonulnia. A családja támogatja az ötletet: gyerekei megismernék a való világot, a neje meg újra érezhetné magát valakinek, nem csak a Mikulás nejének. Pályáztatják a helyet, és a kiszemelt utód egy egyedülálló játékfejlesztő. De mi történik, ha a férfit a gyors kiszállítás mágikus lehetősége vonzza, és kitalálja a minden nap karácsony szlogent? A Claus család meg kell mentse a karácsonyt!

Még karácsonykor is nehezemre esik, hogy a gúnyos felem visszaszorítsam, és ráhangolódjam az ilyen filmekre. Bocsánat, ezt sorozatként készítették, így egy kicsit hosszabb, mint egy sima film az HBO-n. De nem sokkal, könnyeden meg lehet nézni az ünnepek szellemében.

A történetet fel lehet mérni a fenti leírás alapján – amilyen az előzmény is volt. Most talán annyiban más, hogy Carol kapcsán behoznak egy kis feminista vonalat. Neki nem fekszik, hogy csak Mrs. Mikulás legyen és keresné a helyét. A téli boszorkánnyal jól el is tud csevegni arról, micsoda gyalázat, hogy a Mikulás fennállása óta mindig férfiak töltötték be az állást. Talán ezért is fájt annyira, ahogy majd zárnak. Minden elrendeződik és jön a karácsonyi happy end, de Mikulás ünnepi hangulatát leszámítva nem láttam, hogy bármilyen korábbi konfliktusra valódi megoldás született volna.

A film külcsíne sem fogamra való. Azt még valamennyire meg tudnám emészteni, hogy a manókat gyerekek játsszák. De az fájt, hogy Mikulás korábbi manójának milyen keretet írtak, miért nőtt fel és választott emberi életet. Ami konkrétan fájt: ha emberként leélt egy életet, miért nem tud rendesen öltözködni? Egy felnőtt nem vesz fel manóruhát.

A rénszarvasok különben nagy kedvenceim, de még mindig nincsenek úgy animálva, ahogy ma már a szakemberek képesek. Látszik, hogy CGI állatok. Mondjuk, nem is sokat vannak színen. A Claus lány háziállata, aki valami menyétfélélnek tűnik, többet volt képernyőn. De volt ló is, különben. Az se derül ki, azzal az állattal mi lesz. Visszaviszik, vagy ő is az Északi-sark lakója marad?

A humora a családi filmeké, és úgy van kitalálva, hogy a gyerekeknek is szóljon. Vagyis, bőven van benne olyasmi, amin én inkább morgok. Mint Noel egész alakja. Ha már feltűnt, esett le a fejem, hogy milyen szenvedést kell kibírnom. Akad azért jobb ötlet is benne, volt, amin mosolyogtam.

Mindenképpen dicséretre méltó, hogy mennyi eredeti szereplőt vissza tudtak hozni. Viszonylag ép történetet írtak, és a karácsony szellemisége is benne van.

De mivel a Grincs szerepében mozgok otthonosan, és ha nem fulladok bele a szaloncukorba, akkor Alice in Borderland részekkel ünnepelek, ki kell mondani, nem én vagyok a célközönség.

Ha amerikai film lenne, bőven találnék benne olyasmit, amiért lehúzom. De az, hogy hazai elnézőbbé tesz. Pláne, karácsonykor. A jó közepes magyar komédiák folytatója – nem váltja meg a világot, a történettel is akadnak gondok, de ez a magyar narancs.

A történet alapötletének a fele tényleg vicces. Egy tűzoltó, aki egy magánéleti traumát követően tériszonyos lett. Akit az öngyilkosjelöltnek kell megmentenie, mert tűzoltónk lenéz, és már rosszul is van. Meg hasonlók. De arra is volt ötlet, hogyan igyekszik kikezelni magát a lakásában. Küzdök én is a tériszonnyal, de nekem ilyesmi eszembe se jutott. Most legalább jót mosolyogtam rajta.

A másik humorforrás, ami bejött, Szabó Kimmel Tamás szerepeltetése, mint Arnoldot kínzó látomás. Olyan szinten röhög magán a színész, hogy az nekem is vicces volt. Igazából nem tudom milyen személyiség, de itt totálban nyomja az önimádó alakot, aki a randit is a saját filmjére szervezi. Meg volt az a gonosz nevetése Arnold egyik szerencsétlenkedésekor… Ezek tetszettek.

Nézzük azt is, amivel bajom volt? A karácsonyi műsor. Mégis, mennyi a film időkerete? Az olyan kurta-furcsa, hogy a gyerekek hosszú idő alatt tanulták be a darabot a tehetségesek távozása után, majd szinte rögtönözve milyen darabot elő tudtak varázsolni. A közös énekléskor az is látszott, hogy mi volt a szempont a szereplőválogatásnál: ezek mind zenész gyerekek – talán egy színház neveltjei? Mert szépen énekelnek, többen hangszeren is játszanak. Azért az durva, amikor egészen addig a helyi kis szerencsétleneket kell alakítaniuk, ott meg mindenki kisangyalként énekel és zenél. Persze…

Arnold és a szerelem. Addig még ok, hogy Zsófi visszatértekor elbizonytalanodik, de a két nőt egymás mellé állítva fel tudja mérni, hogy ki az, akivel érdemes tovább terveznie. De ahogy a végére együtt van már Eszterrel… Pár nap, vagy annyi sem a film időkerete. Az alatt eljutunk oda, hogy a lánykérésig eljutó szerelmes férfi boldogan és szerelmesen ünnepel mással. Valahogy nem veszem be, hogy ilyen könnyen tovább lehet lépni. Zsófi nagyon bele is taposott az önérzetébe, így annak is tovább kellett volna tartania, amíg azt feldolgozza, nemhogy szerelmi téren is tovább lépjen…

De karácsonyi romantikus komédia, és egy csomó filmben ott a szerelem első látásra, így ezt még valahogy hajlandó vagyok lenyelni. Nem a realitás a cél, hanem a szórakoztatás.

De, ott vannak a mellékszereplők és a karácsonyi vásárban dolgozók kis történetei is. Pokorny Lia nagyon aranyos benne, és el is tudom hinni, hogy a boltos Pali felszedné. Csak nem illenek össze – fura is, amikor pl. randiznak. Mondjuk, ebben a filmben amúgy is divat, hogy a férfiak mennyivel előnytelenebb külsővel bírnak, mint a színésznők. Arnold Zsófihoz és Eszterhez képest is túl mackós, nem egy jóképű alak. Pali sem egy Adonisz. Azt is nehezen hiszem el, hogy olyan könnyen belevágna egy csonka család apaszerepébe. De a külső nem minden, karácsonyi film, juthat szebb nő mindenkinek ebben a filmben magánál.

Az egész filmre igaz, hogy erőltetettnek éreztem. Sok mindenen azért tudtam vigyorogni, ha ezt a humorában is éreztem. Messze nem valós, és rá vannak erőszakolva beszólások, helyzetek a történetre. Mű, ezt a jelzőt kerestem. Attól még vannak jó részei, és szerethető is, csak ez motoszkált bennem sok jelenet kapcsán.

Meglepően sok benne az ismert színész, és kellemesen el is mókáznak benne. Nekem vitte a bunkó Szabó Kimmel, de tetszett az Eszter – Zsófi közötti személyiségkülönbség, és Ötvös András is szerethetően hozta Arnoldot.

Abszolút nézhető, pláne ilyenkor és a Hallmark romantikusok helyett, amelyek özöne jó egy hónapja tart. Ok, nem hajlok részre. A Netflixen is túl nagy a karácsonyi választék…