Családegyesítő, csapdába sétáló, piszkos ügyekkel teli.

Norval élete kisiklott már egyszer, de most kezd jobban lenni. Letette az alkoholt, próbál dolgozni és rendezni a dolgait. Ekkor kapja meg az apja levelét, aki elhagyta jó 30 éve, 5 éves korában. A férfi egy esélyt kér, hogy rendezzék a kapcsolatukat. Norval elutazik hozzá, de Brian meglepően rideg és durva vele, mintha arra játszana, hogy idegileg kikészítse a fiatalembert. Norval már azt kezdi érezni, hogy az apja legszívesebben megölné, és nem békülni akar vele. Egy szívroham vet véget a múlt titkainak feltárásának – Norval egyedül marad a mindentől távol eső házban az apja tetemével, mivel a hullaház is zárva. Ahogy a házat tanulmányozza, felfedez egy rejtett pincét és benne egy megkötözött, megkínzott embert. Mire Norval feleszmél, már az életéért kell küzdenie, és meg kell tudnia, hogy az apja mennyire nem az az ember, akinek eddig gondolta.

Úgy tűnik, az is örök sláger a thrillerek között, hogy a gyermek felfedez valamit a szülei múltjában, még pontosabban a pincéjében, ami miatt mindent újra kell gondolnia, még a saját létét és elveit is. Nem is olyan régen néztem meg, ahogy Lily Collins találta meg a bunkerben az apja ősellenségét, akiről kiderült, hogy a biológiai apja. Most Elijah Wood fedezi fel, hogy mit rejt az apja házának pincéje.

A kezdés erősebb, mert nyugtalanító, ahogy vannak jelek, hogy valami nagyon nem stimmel a házban és Norval apja körül. A nyitány is az, hogy addig mesterkedik, míg a fiú mobilja nem köt ki az óceánban. Nálam már ekkor megindultak a vészjelek, de ahogy utána az lesz az egyetlen szórakozása, hogy bizonyítsa, mennyire semmitérő a srác… Még fizikailag nem is fenyegeti, de az a lelki terror éppen elég. De eddig még volt benne valami izgalmas, rejtelmes és sötét, ami lekötött.

Majd jön a halál, a pince és a családi titok. Onnantól kezdve egyszerre röhejes és hamis thrilleres, ami és ahogy történik. Sok mindenről kiderül, hogy egészen más, mint aminek látszott és Norval még a családjáról is olyan dolgokat tud meg, amelyekre nem volt felkészülve. Mondjuk, volt, amin nevettem kínomban. Amikor Brian rákérdez a fiútól, mit gondolt, hogy tudta az anyja felnevelni egy előkelő városrészben korrekt körülmények között, miközben munkanélküli volt? Hát igen, nem először állapítottam meg ott és akkor, hogy Norval mennyire szerencsétlen.

Mert jobban elviseltem volna a film gyenge húzásait, ha kapunk egy szimpatikus hőst. De Norval nem lett az. Süt róla, mekkora vesztes. Ilyen szempontból Wood jól levette a karaktert, mert pont olyannak tűnik, aki egy szellőtől is összeroppan és nem is sajnálja az ember, hanem már inkább kiakasztja, annyira nem tud magáért kiállni, gyenge és hagyja összeomlani maga körül a dolgokat. Aki kitalálta a karakter külsejét, ezt abszolút le is vette. Szerencsétlennek is néz ki a füle mögé tetovált jegyektől a szánalmas bajuszáig.

Nem mintha a film más karakterei jobban jártak volna. Üres alakok, akiknek 1-1 tulajdonsága, vagy inkább motivációja derül ki az események alatt. Nem volt tehát senki, akinek drukkoltam volna, és teljesen hidegen hagyott, ha valaki meghalt/megölték a filmben.

A film vége is… lenne egy tippem, mi történik, de azért annyira sejtelmesnek meghagyták, hogy a pozitívabb gondolkozású néző mást találjon benne, mint én.

Most leginkább a csalódás szóval jellemezném a filmet, amit nem esett jól megnézni.

Gyere apához - 5/2 a kezdetének legalább megvolt a hangulata, a végére már röhejesnek éreztem a sztorit.

COME TO DADDY Official Trailer (2020) Elijah Wood Horror Movie - YouTube

5: 1917 - LINK

4: Tenet - LINK

3: Palm Springs - LINK

2: Mű szerző nélkül - LINK

1: Jojo Rabbit - LINK

Becsületért küzdő, bosszút álló, kosztümös.

Yakovlev veterán katona és nemes, aki az 1800-as években Pétervárra költözik, és abból él meg, hogy mesterien lő. Ha valakit sérelem ér a nemese körében, a becsülete védelmében joga van párbajt vívni életre-halálra. Ez lehet a klasszikus egymásra lövés, orosz rulett és egyéb módon is. Yakovlev híre gyorsan lesz rossz, felismerik benne a hivatásos párbajozót, aki pénzért cserébe bárkit párbajba ugraszt és kivégez. A férfinak csak a pénz számít, amivel egy halott nemesi család nevét akarja visszavásárolni. Ám egy ponton érdekelni kezdi, kinek a megbízásából gyilkol és miért. A cári nagyhercegnő szeretője, a befolyásos Beklemishev báró rángatja a zsinórokat, és most éppen a csinos hercegnőre, Marthára akarja rátenni a kezét – elsőként Yakovlev kap parancsot a nő öccsének kivégzésére. Nem sejtheti, hogy Yakovlev, aki csak felvette ezt a személyiséget, régi ellenfele, aki most megragadja az alkalmat, hogy megfizessen neki egy régi tartozást.

Hiába, szeretem a nagyívű, történelmi kosztümös filmeket, ha van bennük kellő romantika. Ebben a filmben pedig megvolt az esély, hogy valami ilyesmi legyen. A fatalista fiatal nemes, akinek titka és elszámolnivalója van. A gazdag és szépséges örökösnő, aki a fejét akarja, de aztán rádöbben, hogy rossz oldalon kereste a szövetségeseket. A korrupt báró, aki a befolyásos szeretője miatt azt csinál, amit csak akar.

A gond csak az, hogy nincs eléggé kidolgozva a film cselekménye és nem egyszer azon kaptam magam, hogy röhejesnek éreztem a történéseket benne. Főleg, emberi és érzelmi oldalról. Egyszerűen nem volt se értelmes, se érzelmileg indokolt, ahogy a szereplők alakítják a sorsukat és ahogy viselkednek. Beklemishev azt állítja Marthának, hogy szerelmes belé – miközben semmit nem remélhet tőle, a cári kedvese megtiltotta, hogy a nőhöz érjen. De ha nem is így lenne: mi értelme van azzal kezdeni az udvarlást, hogy megöleti a nő fivérét, aki a lány egyetlen rokona és akit szeret? (Az egyetlen tényleg ártatlan a filmen. Sajnáltam is.) Az olyan röhejes is különben, ahogy azt mondogatja, hogy neki csak a szerelem számít – aztán azért kell a fiatal nemeseknek halnia, mert meg merték kérdőjelezni a pénzügyi helyzetét, ami nem volt éppen rózsás. De Martha is bőven felkerülhet a listára. Az egyik jelenetben még azt magyarázza Yakovlevnek, hogy ki nem állhatja és egy semmirekellő gyilkosnak tartja, egy jelenettel később meg a szeretője lesz és szerelmi vallomásra vár.

(A szerelmi szál különben is borzalmas. Minden fél részéről. Mit lát a nagyhercegnő egy idősödő, nem különösebben szép férfiban, aki szeret másokat bántani? Mégis, mikor lettek érzelmek Martha és Yakovlev között?) Az már csak hab a tortán, hogy mennyire röhejesnek találtam, hogy szerelmi együttlétek helyszíne nem egy lakás, pedig nemesekről beszélünk, akiknek palotáik vannak – hanem hintók. Filmen is röhejesen mutatnak a hintós hempergések.

Yakovlev története van viszonylag korrekten elmesélve – aki hideg párbajozónak tűnik, aztán a film előre haladtával kiderül, kit rejt az álca, mi a története és miért küzd. Meg lehet kedvelni, és a forgatókönyv kegyesen megbocsátja neki a film eleji hideg mészárlásokat is. Az különben ad neki egy pluszt, ahogy a primitív törzsek varázslata szinte védi a golyóktól. Ahogy valósággal fut a halál kezei közé, de mindig túléli a lövéseket, merényleteket…

Csak éppen furcsa zárást kap a film: most mi lesz? Nem derül ki, se a neve és a bosszúja kapcsán, se a Marthával való kapcsolatában mi lesz vele.

Volt benne lehetőség, egyszer meg lehetett nézni fájdalmak nélkül, de azért hiányérzetem van.

A párbajhős - 5/3 túl sok a lyuk a cselekményben, a karakterek gyakran furcsák – érdekelt, de nem jó film.

THE DUELIST Trailer | Festival 2016 - YouTube

Se mozi, se dvd.

Vagyis, nézem a Netflixet. Sajnos, már nem újdonság ez a helyzet.

Embereket megmentő, űrkalandos, robotokkal harcoló.

Orin ugyanolyan bányász, mint minden embertársa a bolygón. Az istenük azt várja tőlük, hogy elég tüzelőanyaggal lássák el a nagy kemencét, és imádják. Orin az egyik munkanap egy kardot talál a bányában, ami életre kel a kezében. Szerelme apja az életét adja, hogy a kard náluk maradjon és Orin kapjon egy esélyt az igazság kiderítésére: tényleg van egy másik világ a bánya felett? Orin és Elan útnak indulnak, látják, hogy rabszolgasorban tartják őket, és nincs is isten, akiben hinniük kellett eddig. A szökésért és az igazság megismerése miatt halniuk kellene, és csak Orin tud megszökni. A megtört fiú egy tolvajba botlik, aki magával viszi a csempészek bolygójára, és segít is neki, hogy Orin kereshesse a pengét, amivel a kard egész lesz, és mellyel megmentheti a népét. Míg Zygon vadászik rájuk, a fiúba beleszerető Aviana – a kormányzó lánya – segít nekik.

Mivel idősebb nálam a mese, biztos voltam benne, hogy a grafikájával gondjaim lesznek. Ebben nem tévedtem nagyot, de sajnos voltak olyan dolgok, amelyek jobban zavartak annál, hogy vannak megrajzolva a karakterek és a kalandjaik.

Kezdjük ott, hogy a történetről pillanatok alatt beugrott Pierce Brown Vörös lázadása. Rabszolgasorba kényszerített emberek, akiknek egy bányában kell robotolni, és mindent keményen megtorolnak rajtuk? Egy kiválasztott, aki meglátja a felszínt, elveszti a szerelmét, de majd újra szerelmes lesz a küldetése során a kormányzó lányába? Pontosan tudom, hogy Orin története a régebbi, vagyis az eredeti, de akkor is zavart, hogy ennyire behozta a Vörös lázadásról az emlékeim. (Nagyon más lesz a kettő, de az alapok veszélyesen egyformák.)

Majd az űrkalandok jöttek, és máris egy alternatív Star Wars bontakozott ki előttem. A menő csempész, aki segít a jó ügy harcosának? Van egy verhetetlen hajója is? Igaz, neki nem szőrös haverja van, hanem beszélő űrhajója, és a neve sem Han Solo, de Dagg veszélyesen emlékeztet arra a karakterre. Ahogy a csaták, a bolygók és sok minden más is Star Wars utánérzetet keltett bennem.

Csak ez egyetlen mese, így nem lehetett mindent annyira kidolgozni a cselekményben. Ezt érezni is, nem egyszer éreztem úgy, hogy kapkodnak az események ábrázolásában, és ettől a sietségtől lesz sok minden hiteltelen és nagyon mese. Aviana kétszer kerül Orin közelébe, aztán máris vallomást tesz, hogy segít neki, mert szereti? Orin tegnap még gyászolta a szerelmét, ma már a másik lánnyal csókolózik? Annyira nincs időkeret, hogy röhejessé teszik vele a karakterek és kapcsolataik alakulását.

Érdekes, de a grafika nem fájt különösképpen. Mivel 1985-ös, nem vártam ennél többet. Nem szép, de nem is ronda. Ami viszont megviselte az idegrendszerem: a jövőbeli ruhák. A mélypont az volt, amikor Orin egy mellényfélében parádézott, de Dagg undorító nadrágja sem nőtt a szívemhez. Annak ellenére, hogy a jövőben játszódik az űrkorszakban, nem egyszer olyan érzésem volt, mintha egy ókori fantasy ruhatárát forgatnák ide ki.

Olyasmit, mint a humor és a mélyebb mondanivaló nem érdemes keresni benne. Bár próbálkoztak némi humorral, elsősorban Dagg számítógépe és a robotnő részéről, de nem lett vicces. Ha nagyon akarom, azt el tudom kezdeni belemagyarázni, hogy a mesterséges intelligenciák veszélyei van benne, hiszen itt a terminátorok előtti gyilkos robotok vannak. De nem – tényleg csak beleerőszakolt mondandó lenne.

Ahhoz meghozta a kedvem, hogy elővegyem a Hajnalcsillagot, de újranézni ezt nem fogom.

Csillagvadász – 5/2,5 nem egy mai mese, és látszik rajta. Plusz, mintha Brown és a Star Wars lenne egyben.

Az Orin legendája 1985 - YouTube

Kísértetes, vidéki házas, bűnökkel szembenéző.

Dani menekülni akar a múltja elől, és tudja is a módját. A lány tanárnő volt, és most dadát keresnek egy vidéki házba két gyerek mellé. Megárvultak, magányosak és Dani hinni akar abban, hogy képes lehet segíteni nekik. Sikerül is meggyőznie a nagybátyjukat, hogy őt vegye fel. A gyerekek aranyosak, a kúria – a Bly Manor – látványos és előkelő épület. Dani azonban hamar szembesül azzal, hogy valami nem stimmel a házban. A korábbi dada tragikus öngyilkossága után egykori kedvese, a gazdáját meglopó Peter Quint visszajár, és ijesztegeti őket. A gyerekek kiosonnak az éjjel, sáros lábnyomok maradnak utánuk. Miközben Dani kénytelen szembenézni a saját múltjának szellemével rá kell döbbennie arra is, hogy ennek a háznak is megvannak a maga szellemei, akik itt ragadtak és kullancsként ragadnak az élőkre. A gyerekek veszélyben vannak, és ő kész megmenteni őket.

A Netflix érdekesen és tulajdonképpen ötletesen gondolta tovább, hogyan lehet a Hill House történetét tovább folytatni. Az a sztori zárt volt, és jó érzékkel nem erőszakoltak bele újabb rokonokat, akiket újra megkísért a ház. Helyette antológia készült.

Vagyis, egy másik kísértetház történetét ismerhetjük meg, ez a Bly Manor. A színészek közül nagyon sokan tértek vissza, így növelve a kapcsolatot a két sorozat között. Csak változtak az arányok: pl. Carla Gugino, aki a Hill House egyik fő karaktere volt, itt mellékszerepet kapott. Míg pl. Victoria Pedretti, aki ott elég hamar elköszönt, itt megkapta a főszerepet. Jó ötlet, hogy vannak új színészek, vannak visszatérők – így a káposzta is megmaradt, a kecske is jóllakott és korrekt antológia érzetem lett. Pláne, hogy más jellemeket játszhattak most, mint az előző évadban. Az AHS egyik gondja szerintem, hogy ezzel nem játszanak eléggé. Ha valaki bevált gonosz alaknak, ott könnyen benne ragad abba a szerepkörbe.

Még egy közös pont van azon túl, hogy vannak közös szereplők és kísértetház. Az alapok. A Hill House is regény előzménnyel rendelkezik, ha azt nagyon át is dolgozták. Ezt el lehet mondani a Bly Manor történetéről is. Másik gótikus horror klasszikus az alap: A csavar fordul egyet Henry James tollából, bár a szerző más munkáiból is vettek ötleteket. Most is igaz, hogy annyit változtattak a cselekményen, hogy ott vannak az alapok, de nem szembetűnő. Láttam filmen is azt a James történetet, olvastam is, mégsem esett le, hogy mit látok most. Ezt is tudtam értékelni, ahogy a színészeknél: a régi is megvolt, újat is kaptam.

A történet megint több idősíkban van elmesélve. Van egy keret, a jelenben, amikor elmondják a Bly Manor történetét, aminek Dani van a középpontjába. Az ő történetéből pedig leágaznak az egy évvel korábban történtek, majd még régebbre megyünk vissza, hogy megértsük, kik kísértenek és miért a házban.

Az egészben van valami ijesztően sötét, de lírai is. Egyet tudtam érteni a keret egyik főszereplőjével, aki azt mondja, ez nem is annyira kísértet história, mint szerelmi történet. Igazából mindkettő. Minden történetben ott volt a szerelem, a bűn és az ár, amit fizetni kell érte. Meg persze a természetfeletti elem.

Ennek az évadnak is nagyon odafigyeltek a látványvilágára. A háznak is megvan a maga hangulata, és szépen rásegítettek ilyen-olyan trükkel, hogy minden elem a helyén legyen benne. Nem vitték túlzásba, de látványos és saját atmoszférája lett.

Nem kapott rossz kritikákat, de azért a Hill House elismertebb sorozat lett.

Még nem láttam hírt, hogy készülne egy újabb The Haunting évad, de én örülnék neki. Okos adaptáció lett ez is, hangulatosan és szórakoztatóan, intelligens szellemes horror.

The Haunting of Bly Manor – 5/4,5 látványos, okosan felépített műsor. Miközben a zsáner elemeit hozza, meg is tud lepni.

The Haunting of Bly Manor | Official Trailer | Netflix - YouTube

Ivan eleinte féltékeny, hogy Ruby lesz a műsor új sztárja. De a kicsi elefánt olyan kedves és érdeklődő, hogy ő is megkedveli. Így amikor Stella rosszul lesz, és érzi a végét, megígéri neki, hogy Ruby szabad elefánt lesz.

Agyal, mit kellene csinálni. A többi állattal összejátszanak, és kiszöknek a plázából Átmennek az úton, örülnek az erdei szabadságnak. Nem sokáig: éppen csak pár fa van ott, az nem elég nekik. Amikor Mack értük jön, vissza is mennek a helyükre.

Ruby a gyerekkoráról kérdezi, és elmeséli neki, milyen boldog kölyök volt a családjával, mennyire szeretett sárral festeni. De vadászok jöttek, és mindenkit elvesztett. Mack fogadta örökbe, és nevelte otthon, míg el nem hagyta a felesége, és el nem indult a műsor.

Az egyik alkalmazott kislánya hagyott itt festéket, Ivan festeni kezd. Mack erre húzza rá az új műsort. Ivan pedig fest, egy napona dzsungelt. Megindul a tüntetés, hogy az állatok legyenek szabadok.

Mindenki szabad lehet, Ivan és Ruby ugyanabba a parkba kerülnek. A végén Mack és az alkalmazottja a kislánnyal mennek meglátogatni, és mindenki boldog.

Karácsonyi, családdal szembenéző, elvárásoknak megfelelni akaró.

Abby és Harper fél éve élnek együtt, és boldogok együtt. Harper most éppen azon ügyködik, hogy megszerettesse a szerelmével a karácsonyt. Még a családjához is meghívja, és mivel Abby tervei nagyok, beleegyezik: az ünnepek idején kérné meg a nőt, hogy házasodjanak össze. Harper később már visszakozna, de Abby menni akar. Így az autóban Harper rázúdítja a rideg tényeket: a szülei még mindig nem tudják, hogy a lányuk leszbikus. Abby nem a szerelmeként, hanem a lakótársaként mehet vele, aki a szülei elvesztése miatt bánkódik. Megígéri, az ünnepek után elmondja az igazat, és Abby hinni is akar neki. De ahogy elkezdődik a karácsonyi hajsza, azzal szembesül, hogy Harper nem az a nő, akinek eddig ismerte. Megbántja, hanyagolja, rejtegeti. Közben a család minden tagjáról kiderül, hogy mit és mennyit titkol, hogy a tökéletesség látszatát megőrizzék.

Nincsenek tökéletes családok, még ha egyesek nagyon dolgoznak is azon, hogy annak látszódjanak. Ennek a tételnek a bizonyítására szolgál ez a film is, ahol egy látszólag tökéletes családról derül ki, hogy a díszletek mögött milyen komoly titkok húzódnak. Hogy a külvilág számára boldogok és összetartóak, a helyükön vannak – miközben mindenki tele van elfojtással és olyan válságokkal, amelyek kínozzák.

Nem is igazán tudtam eldönteni, hogy ez most mi akar lenni. Komédia vagy dramedy? Esetleg valami más? Igazság szerint egyik zsánerbe se illik pontosan. Van szerelmi szál, de az olyan semmilyen, már készen vannak a kapcsolatok, nem romantikus film. Pedig a boldog együttlét, szakítás majd nagy gesztussal békülés benne van.

Dramedy, mert valahol komikus, hogyan viselkednek ezek az emberek és milyen fájdalmak vannak mögötte. Minden azért, hogy büszkék legyenek rájuk a szülők – megtévesztenek, hazudnak, másnak tüntetik fel magukat és egymást is marják. Egy fájdalmas fertő az egész, ami mindenkit megmérgez. Csak éppen se nem igazán vicces nem lett, se nem fájdalmas. Olyan semmilyen, sekélyes.

A lányok titkai se izgalmasak, ahogy az sem, hogy Abby és Harper együtt maradnak-e. Nincs miért izgulni. Végig vártam, hogy valami feldobja majd a filmet, de nem jött semmi. Ugyanolyan végig, és bizony unatkoztam is rajta.

A karácsonyi üzenetet azért letolják a torkunkon: az őszinteség a jó recept, és valóban akkor tudnak boldogok lenni az emberek, ha fel merik vállalni magukat, elfogadják egymást. Az nem szeretet, hogy egy álarcot mutatnak és azért szeretetet várnak. Meg is érkezik a film végére a bántóan nagy happy end: mintha egyetlen beszélgetés mindent helyre hozna, és máris minden rendben lenne mindenkivel. Túl gyors, nincs alapja, hihetetlen.

Látványra egy tipikus téli komédia, van benne egy kisváros, talán két lakás meg egy utcakép. Nem igényel a téma nagy körítést, nem is adtak neki.

A szereposztással próbálkoztak, de igazság szerint mindenki B kategóriás, és a film is az. Nincsenek olyan karakterek, akikért megérné megnézni a filmet, és nem is igen tudnak mit kihozni belőle a színészek. Kristen Stewart különben is szálka a szememben, rühellem, ahogy savanyú arccal végigszenvedi a filmet és a frizuráját még nem is említettem. Bárki is találta ki ezt a lenőtt hajvéges frizurát, várja egy hely a divat pokolban. De a többieket is említhetném, emlékezetes szerep Garber, Davis, Brie, Plaza, McDorman számára se jutott.

Nagyon nem az én filmem, de az ünnepekre tekintettel egyszer kibírtam.

Happiest Season - 5/3 a karácsonyi üzenetet kegyetlenül ránk tolják, csak a szív és a humor maradt ki közben.

Happiest Season - Trailer (Official) • A Hulu Original - YouTube

Családi, üzletes, ármányos, szerelmes.

Curt Prank a semmiből építette fel magát és az üzletét. Most az egyik legnagyobb sörgyár tulajdonosa, gazdag ember, akinek van egy álma: át akarja alakítani a müncheni Sörfesztivált, és annak a királya akar lenni. Hagyományosan a régi családok kapnak standot a fesztiválon, és Prank elkezdi megszerezni a helyeiket, hogy egy nagy csarnokot emeljen fel, ahol műsorok mennek, ahol mindenki nála ihat. Közben a lányát, Clarát is ide hozatja, akit jól szeretne férjhez adni. Az utolsó akadály a Hoflinger család, és Curt törvénytelen eszközökhöz is hajlandó nyúlni, hogy megszerezze a helyüket. Nem sejtheti, hogy a szabadságról és szerelemről álmodó lánya kiszökve a nép közé pont Roman Hoflinger karjaiba szédül bele. Nem sejtheti, hogy a müncheni sörfőzők milyen mocskos húzásokhoz képesek nyúlni, hogy a berlini férfi ne tartozhasson közéjük. Curt kénytelen lesz sok mindenben változtatni, ha meg akarja nyerni a játszmát.

A müncheni Sörfesztivált, gondolom, nem kell bemutatni senkinek. Ha nem is jártunk rajta, én sem, akkor is tudjuk, mi az és találkoztunk a nevével. A film ezt használja ki, hiszen azt meséli el, hogyan vált azzá ez a rendezvény, aminek ma ismerjük.

Két típusú konfliktusból rakták össze a cselekményt: az egyik véres szórakozás és gonosz is. Prank menetelése, hogy elkészüljön a csarnok, árulhassa a sörét és megvesse a lábát Münchenben. Széles a repertoár: kész lefizetni, gyilkolni, zsarolni. Rettentő mocskos húzásokkal él, miközben ügyel arra, hogy tisztességes ember látszatát keltse. A müncheni mesterek pedig fellépnek ellene, és ők is mocskosan játszanak. Néha el sem tudtam dönteni, hogy ki az, aki többet megenged magának. Romlott, hatalomért szűkölő emberek, akik mindent és mindenkit feláldoznak. Ahogy mondtam: szórakoztató, de mocskos szórakozás.

A másik a szerelmi szálak. Egy tipikus tiltott szerelem, amelyben ellenségek gyermekei találnak egymásra. Egy ünnepségen botlanak egymásba, jönnek össze, mielőtt tudhatnák, ki a másik. Azért nem egy sima románc ez sem: Clara és Roman egyéjszakás kalandba bonyolódik, és azért lesz ebből több, mert a lány teherbe esik. Mire odáig jutnak, hogy eljegyzik egymást és összeházasodnak, tényleg egymást szerető páros lesznek, de addig sok szenvedés és küzdelem vár rájuk, ami alatt a vonzalom szeretetté válhat.

Tragikus Roman öccsének a sorsa, aki csak rajzolni szeretett volna és szabadon szeretni. Mivel nyomorult Ignatz a férfiakhoz vonzódik, és 1900-ban járunk, szerintem lehet sejteni, hogy ebben a mocskos játszmákkal teli sorozatban mi történik vele. Pedig egy szimpatikus, jóravaló fiú – ezért is olyan szomorú, hogy válik feláldozható bábuvá.

Mellettük Clara társalkodója is megkapja a maga történetét – egy családon belüli erőszak meséje, ahol a nő a cselekmény alatt jut el odáig, hogy ez nem mehet így tovább és önállósodik, visszavág.

Curt azért is érdekes karakter, mert rengeteg mindent tesz, amiért meg lehet vetni. Nem egy jó ember, és sok tragédiát okoz. Csak ő annyival több az ellenfeleinél, hogy nála ez nem simán a pénzről szól. Neki megismerjük a mozgatórugóit is, a családja történetét, ami erre az útra vezette. Így ő a fajta antihős lesz, akinek a módszereit el lehet ítélni, de azért érthető, mi a célja és valahol szimpatizálni is lehet vele.

Korrekt a sorozat kinézete is. Talán egy fokkal sötétebb a színvilága, mint ami jól esik…

Nem tudom, akarják-e folytatni, én nézném tovább a Prank és Hoflinger család történetét.

Oktoberfest: Bier & Blood - 5/4 vannak kiszámítható elemei, de korrekt látványú és kellően fordulatos, izgalmas sorozat.

Oktoberfest: Beer & Blood - Netflix Trailer (English Subtitles) - YouTube